Patagónia és a Falkland-szigetek

Az Európai Űrügynökség (ESA) első júliusi földmegfigyelési videójában egy érdekes Sentienl-3 műholdképet mutat be, amelyen a felhők épp elkerülik a Dél-Amerika déli csücskén fekvő Patagóniát, és a kontinenstől keletre, az Atlanti-óceánban fekvő Falkland- (más néven Malvin-) szigeteket is.

(Forrás: ESA)

A mintegy 673 ezer km2-t elfoglaló Patagónia területén két ország osztozik: nyugaton Chile, keleten Argentína. Bár ez utóbbi foglal el nagyobb részt Patagóniából, a kontinens legdélibb pontja, a Horn-fok Chiléhez tartozik. Itt található a dél-amerikai földrészen végighúzódó Andok hegyvonulatának déli szakasza. A táj változatos képét tavak, fjordok, gleccserek, esőerdők, sivatagok, táblahegyek és füves síkságok tarkítják. Patagónia – és egyben Dél-Amerika – legdélebbi fekvésű vidéke a Tűzföld. A szigetvilágot a Magellán-szoros választja el a kontinenstől.

A Dél-Amerika déli csücskét ábrázoló, nagy területen felhőmentes, a valódi színeket visszaadó Sentinel-3 műholdkép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Falkland-szigeteket egy nem egészen két évvel ezelőtti blogbejegyzésünkben már részletesen bemutattuk, akkor – a változatosság kedvéért – egy Copernicus Sentinel-1 radaros műholdkép apropóján. A dél-amerikai partoktól közel 500 km-re fekvő szigetcsoportot két nagy és mintegy 700 kisebb sziget alkotja. A terület Nagy-Britannia fennhatósága alatt áll, de Argentína is igényt tartana rá – a konfliktus 1982-ben egy rövid ideig tartó, brit győzelemmel végződött háborúba torkollott.

A műholdképen Dél-Amerika és a Falkland-szigetek között látványos algavirágzás is megfigyelhető az óceán vizében. Az örvénylő, a türkiz árnyalataiban játszó formákat a mikroszkopikus növényi fitoplankton elszaporodása okozza és a tengeri áramlatok formálják. Az algavirágzáshoz tápanyagokban gazdag víz szükséges, ezeket részben a folyók által szállított hordalék, részben a Patagónia felől az erős nyugati szél által szállított por szolgáltatja.

Kapcsolódó linkek:

Klímaváltozás egy szempillantásra

Budapest alább látható „klímavonalkódja” 1979 és 2019 között mutatja az éves hőmérsékleti trendeket. A színek az 1981 és 2010 közötti átlaghoz, mint hosszú távú referenciához viszonyítva jelzik az eltéréseket. Balról jobbra haladva minden függőleges csík egy-egy újabb év hőmérsékleti anomáliáját ábrázolja. A színskála a –1,8 °C-tól (sötétkék, 1980-ban) a +1,9 °C-ig (bordó, 2014 és 2019) terjed.

Budapest éves hőmérsékleti átlagainak eltérése a referenciaértékhez képest. (Forrás: Copernicus Climate Change Service)

A szemléletes ábrát az európai Copernicus programnak a klímaváltozás megfigyelését végző szolgáltatása (Climate Change Service) egyik webes alkalmazása (ERA5 Explorer) segítségével bárki könnyedén elkészítheti, akár a saját településéhez legközelebbi városra vonatkoztatva. Ehhez a nagyítható térképen meg kell keresni az adott helyet, majd a jobb oldali ablakban beállítani az éves időátlagolást (Temporal aggregation – Annual) és a hőmérsékleti anomália megjelenítését (Variable – Temperature anomaly).

Talán mondani sem kell, hogy Budapest éves átlaghőmérsékletének emelkedő trendje nem egyedi. Alább néhány európai nagyváros „klímavonalkódjai” láthatók. Bár a három évtizedes adatsorokban évről évre vannak eltérések pozitív és negatív irányban is, a színek jól szemléltetik, hogy az időszak vége felé inkább a vöröses színek a jellemzők…

Európai fővárosok (Róma, Athén, Madrid, Párizs, Amszterdam, Prága, Koppenhága és Helsinki) éves hőmérsékleti átlagainak eltérése a referenciaértékhez képest. (Forrás: Copernicus Climate Change Service)

Ugyanebben az alkalmazásban egyébként látványos grafikonokat lehet előállítani a csapadékmennyiség anomáliáiról, valamint a fagyos napok (minimális hőmérséklet 0 °C alatt), a nyári napok (maximális hőmérséklet 25 °C felett) és a trópusi éjszakák (minimális hőmérséklet 20 °C felett) számáról is.

Hőhullám Délnyugat-Európában

A Copernicus adatok, információk, szolgáltatások népszerűsítése céljából nemrég elindult a nap képe (Image of the Day) rovat a program honlapján. Az érdeklődők fel is iratkozhatnak a levelezőlistára, s akkor minden nap e-mail formájában értesülhetnek az adott napra kiválasztott képről és elolvashatják a hozzá tartozó rövid magyarázatot.

Június 15-én egy Sentinel-3 műholdkép érkezett, amely az Európa délnyugati részét sújtó extrém hőhullám – idén már a második – hatását érzékelteti. Olyan magas levegő-hőmérsékleteket mértek június közepén, amilyeneket általában csak júliusban vagy augusztusban szoktak. Időjárási rekordok dőltek meg Franciaországban és Spanyolországban, az utóbbiban 20 éve nem látott magasságokba emelkedett a hőmérséklet. A Sentinel-3 műholdpáros tagjain repülő egyik műszer, az SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) nem az időjárás-jelentésekben szereplő levegő-hőmérsékletet, hanem a felszín hőmérsékletét képes mérni annak több hullámhosszon detektált sugárzása alapján. (A kettő nem ugyanaz: a felszínhőmérséklet ilyenkor általában magasabb lehet.)

Június 14-én Spanyolország egyes részein 53 °C-ot is meghaladta a felszín hőmérséklete. A színskálán a sárgától a sötétvörösig terjedő értékek jelképezik az egyre magasabb hőmérsékleteket. Ahol nincsenek színek a térképen, ott nyilván a felhőborítás megakadályozta, hogy a felszínről érkező sugárzás a detektorba jusson. (Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 adatok)

Az extrém magas hőmérsékletek természetesen hatással vannak a Földközi-tenger vizének a hőmérsékletére is, amely a szokásosnál gyorsabban emelkedik. Az alábbi másik térképet a Copernicus tengeri környezetet monitorozó szolgáltatása (Copernicus Marine Environment Monitoring Service, CMEMS) készítette. A színek a tengerfelszín vízhőmérsékletének eltérését mutatják az ilyenkor szokásos átlagértékhez képest, 2022. június 19-én. A mellékelt színskálán a feketébe hajló sötét szín már 5 °C-os vagy azt is meghaladó anomáliákat mutat Spanyolország, Franciaország és Olaszország partjai közelében.

(Kép: Európai Unió, CMEMS)

Kapcsolódó linkek:

Újra a Fehér-tónál

Kizöldült a kardoskúti Fehér-tó medre, beborította a magyar sóballa – adta hírül június 11-én honlapján a Körös–Maros Nemzeti Park. Blogunk rendszeres látogatói akár emlékezhetnek is rá, hogy tavaly július végén egy bejegyzésünkben már foglalkoztunk ezzel a szikes tóval, amely az Alföldön a maga nemében az egyik legnagyobb. A Békés megyéhez tartozó Fehér-tóhoz legközelebbi települések Székkutas (Csongrád-Csanád megye), Békéssámson és Kardoskút (Békés megye). A védett vízi élőhely tavasszal és ősszel a vonuló madarak számára fontos tartózkodási hely.

Megszokott dolog, hogy nyár közepére–végére eltűnik a víz a Fehér-tóból, a meder kifehéredik – nyilván innen a név eredete. De idén ez szokatlanul korán, már június elejére bekövetkezett, hiszen előtte egész télen és tavasszal is kevés volt a csapadék. A tavat bemutató tavalyi blogbejegyzésünkben két olyan július közepi Sentinel-2 műholdképet hasonlítottunk össze, amelyek egyikén volt víz a tóban (2020-ban), a másikán viszont nem (2021-ben). Most egy olyan, 2022. június 3-án, a növényzetet pirossal kiemelő hamis színezéssel készült Sentinel-2 képet választottunk illusztrációképpen, amelyen a tó medre ugyancsak száraz. Ekkor még csak a nyár első napjaiban jártunk…

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Körös–Maros Nemzeti Park közleménye szerint a hónap közepére a tó nyugati medrét szinte összefüggő, zöld szőnyegként borította be a magyar sóballa. Ez az endemikus növény csak a Kárpát-medencében, azon belül is elsősorban Magyarországon található meg. Főként a szikes tavakon fordul elő, a szélsőségesen sós és lúgos élőhelyhez alkalmazkodott. Pozsgás, húsos szára és vékony, tömzsi levelei elősegítik a vízraktározást és csökkentik a párolgást.

A tavaly júliusi képen egy friss tűz nyoma is feltűnő volt. Érdemes megfigyelni, hogy a 2021 nyarán a tótól északnyugati irányban leégett foltból mára alig tűnik fel valami, a növényzet újra birtokba vette a területet.

Kapcsolódó linkek:

Szingapúr a radar alatt

Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjai, amelyek fedélzetén egy apertúraszintézis elvén működő radarberendezés (synthetic aperture radar, SAR) működik, közel poláris pályán végighaladva képezik le az alattuk elterülő vidéket. A páros egyik tagjának három eltérő időpontban (2021. december 28-án, 2022. január 9-én és 21-én, vagyis a 12 napos visszatérési időközökkel) Szingapúrról és környékéről készített radaros amplitúdóképét kombinálta eggyé az Európai Űrügynökség (ESA), hogy heti földmegfigyelési videósorozatában bemutathassa az eredményt. (A műhold ezúttal nyilván a Sentinel-1A, hiszen társának, a Sentinel-1B-nek december óta nem működik a SAR berendezése.)

(Forrás: ESA)

A különböző időpontokban készített egyes képekhez a három alapszín egyikét, rendre a vöröset, a zöldet és a kéket rendelték. Így az összesített képen fehérnek látszanak azok a felszínelemek, ahonnan mindhárom időpontban hasonló intenzitással szóródtak vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjelek. Települések építményei, kopár sziklás felületek például ilyen jó radaros szórópontok. Vannak azonban olyan, amúgy erősen reflektáló felületek, amelyek idő közben még el is mozdulnak. Ilyenek jellemzően a hajók. Márpedig Szingapúr közelében akad belőlük szép számmal, hiszen a szigeten fekvő városállam – a maga nemében egyedülálló a világon – a földkerekség egyik legforgalmasabb, stratégiai fontosságú helyen fekvő tengeri kikötőjével rendelkezik.

Szingapúr három időpontban készült Sentinel-1 radarkép kombinálásával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021–2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A 12 naponta készült pillanatfelvételeken természetesen a hajók nem ugyanott találhatók, így az azokat jelző fényes pontok más-más színűek, attól függően, hogy épp melyik felhasznált Sentinel-1 képen voltak rajta. A színes pontok felismerését segíti, hogy a háttérben a tenger vize alapvetően fekete vagy sötétszürke színben tűnik fel. A műholdakról oldalirányban lebocsátott radarjelekből egy tökéletesen tükörsima tengerfelszín esetében semmi sem verődne vissza a beérkezés irányába. Hogy mégsem teljesen feketének látszik a víz, az a hullámzásnak és a felszíni áramlatoknak köszönhető.

A fenti kép egy kinagyított részlete a tengeri hajók színes pontjaival, amelyek rendszerint olyan intenzitású visszaszórt jelet produkálnak, hogy a környező képpontokon egy csillagra emlékeztető diffrakciós mintázat is megjelenik.

A Szingapúri Köztársaság területe az Egyenlítőtől 135 km-re északra, Malajzia és Indonézia (Szumátra) között fekszik, az északra levő Malajziától a 900–1500 méter széles Johori-szoros választja el. A műholdkép középső részén látható fő sziget területe 710 km2, délre a Szingapúrt Indonéziától elválasztó, az Indiai-óceánt a Csendes-óceán nyugati részével (közvetlenül a Dél-kínai-tengerrel) összekötő Malaka-szorosban még közel 60 kisebb sziget tartozik a városállamhoz. A fő sziget közel kétharmada legfeljebb 15 m-rel fekszik a tenger szintje felett, a legmagasabb „hegycsúcs” is csupán 160 m-es. A kinagyított műholdképrészlet jobb felső sarkában (a fő sziget keleti részén) Ázsia egyik legnagyobb repülőterének futópályái és épületei is feltűnnek.

Kapcsolódó linkek:

Ókori város a víz alól

Egy ókori város maradványaira bukkantak német és kurd régészek Irakban – olvashattunk nemrég az MTI híre nyomán. A nem kevesebb mint 3400 éves település a Tigris folyó partján épült, maradványai pedig a moszuli víztározóból kerültek elő. Irakot idén különösen súlyos aszály sújtja, így a tározó vízszintje jelentősen leapadt. Máskor is szoktunk „ilyen volt – ilyen lett” típusú műholdképpárokat mutatni víztározókról, ez esetben is megtesszük ezt egy-egy Sentinel-2 műholdképpel. A hamis színezésű, a Sentinel-2 kamerája B8, B4 és B3 sávjainak felvételein alapuló képeken a (kevés) vegetáció piros színben tűnik fel. Az egyik kép frissen, 2022. június 3-án készült, összehasonlításul egy két évvel korábban, ugyanebben az időszakban készült Sentinel-2 képet választottunk. A kettő a csúszka elmozdításával könnyen összevethető.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

Jól látható, hogy mennyivel beljebb szorult a partvonal. A Tigris folyó vizének felduzzasztására az 1980-as években épített gát – amelynek stabilitásával kapcsolatban korábban komoly kétségek merültek fel – a képeken jobb oldalt alul, a tározó délnyugati csücskében található. Ez Irak legnagyobb gátja, a Tigris mentén folyásirányban alatta fekvő Moszul pedig az ország második legnépesebb városa. A gát elektromos energia termelését, a tározó öntözővíz biztosítását szolgálja. A mesterségesen kialakított tó teljes kapacitása több mint 11 km3 víz tárolására elegendő, a vízi erőmű a közel 2 milliós Moszul energiaellátását biztosítja.

A bevezetőben említett különleges régészeti helyszín a kurdisztáni régióban, Kemunében található (a tározó északi partján, középtájt). A régészek szerint a város, amelyben egy palota és több nagy épület, köztük egy hatalmas raktár is állt, az időszámítás előtti 15-13. századi ókori mezopotámiai Mitanni Birodalom fontos központja, Zakhiku lehet. Kihasználva, hogy leapadt a víz, a kutatók nagyrészt fel tudták térképezni az egykori várost. A palota maradványait már 2010-ben megtalálták, és egy 2018-as aszályt kihasználva fel is tárták. A további épületeket csak most sikerült részletesen megismerni.

A régészeti helyszín konzerválása érdekében a feltárt épületeket teljesen beborították szorosan illeszkedő műanyag fóliával, majd kaviccsal fedték le, hogy ne károsítsa őket a visszatérő víz – olvasható a hírekben.

Kapcsolódó linkek:

Tavaszi tűz a Hortobágyon

Május 23-án kigyulladt a nádas Hortobágyon, Faluvéghalma major közelében. Jelentős területen, mintegy 180 hektáron égett le az aljnövényzet. A tüzet még aznap sikerült megfékezni, de a munka kilenc órán át tartott. Az oltásban hat környékbeli város tűzoltói vettek részt: a hajdúnánási, tiszafüredi, karcagi, tiszaújvárosi és mezőkövesdi hivatásos, valamint a balmazújvárosi önkormányzati tűzoltók. Összesen huszonhat fő kilenc technikai eszközzel oltotta a tüzet. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közlése szerint még ellentüzet is gyújtottak, hogy befolyásolni tudják a tűz terjedését, de a lángok nem álltak meg.

A Copernicus program két Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjának egyike a tűz másnapján, 24-én elrepült ugyan a terület felett, de akkor a felhőborítás miatt a kamerája nem láthatta a felszínt. A következő lehetséges időpontban, 26-án is volt ugyan néhány kisebb felhő, de azon a képen már jól látható a tűz által felperzselt terület. Az összehasonlítás kedvéért bemutatunk még egy 10 nappal korábban, tehát a tűzvész előtt készült, teljesen felhőmentes képet is. A hamisszínes felvételeken a növényzet pirosas színben látszik. A leégett nádas helye fekete. A második műholdképen megjelenő fehér felhőpamacsok azonos alakú, a felszínre vetülő árnyéka sötétszürke színű. A két kép között a csúszka elmozdításával lehet váltani.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Mezőgazdasági célú erdőirtás

A mezőgazdasági áruk globális kereskedelme élemet, üzemanyagot és ipari alapanyagokat juttat el a felhasználókhoz világszerte. A mezőgazdasági termelésnek ugyanakkor negatív környezeti hatásai is vannak. Ezek egyike az erdővel borított területek csökkenése a termelésbe vont területek bővülése miatt. A Földön az erdők eltűnéséért mintegy 90%-ban az új termőterületek bevonása a felelős. A háttérben elsősorban olyan keresett árukra kell gondolni, mint a pálmaolaj, a szója, a kakaó és a marhahús. Hogyan használhatók a műholdas földmegfigyelési adatok az erdőterületek változásának megfigyelésére és az erdőirtás megállítására?

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) becslései szerint az üvegházhatású gázoknak az emberi tevékenységhez köthető kibocsátása mögött 23%-ban a növénytermesztés, erdőgazdálkodás és más földhasználati módok állnak. Ezért az erdők védelme alapvető fontosságú a párizsi klímamegállapodásban vállalt célok teljesítéséhez. Az ENSZ 2021-es klímakonferenciáján a világ tíz legnagyobb mezőgazdasági árutermelője közös kötelezettséget vállalt az erdőterületek csökkenésének megállítására.

A legtöbb cég tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet játszanak az erdők a klímaváltozás elleni küzdelemben és a biodiverzitás fenntartásában. Az elvek világosak, de más dolog az üzleti érdek. Ezért a gyakorlatban a „zéró erdőirtás” és a környezetkímélő módon előállított termékeket forgalmazó ellátási láncok megvalósítása lassan halad.

Európai és amerikai szerzők nemrég a Science Advances folyóiratban publikáltak egy tanulmányt, amelyben kereskedelmi szállítási adatokat, termelési adatokat és műholdas távérzékeléssel nyert adatokat kombináltak, hogy jobban megértsék az árukereskedelem nem mindig átlátható működését. Négy régiót és terméket választottak, amelyek a leginkább köthetők az erdőirtásokhoz: a Dél-Amerikából érkező szóját, az Elefántcsontparton termesztett kakaót, az indonéziai pálmaolajat és a Brazíliából exportált élő marhát. A vizsgált cégek a világkereskedelem mintegy 60%-át adják.

A kutatók úgy találták, hogy a nagy kereskedelmi vállalatok beszerzéseiket általában nem közvetlenül a termelőktől, hanem más közvetítők (szövetkezetek, termelői csoportok, aggregátorok) bevonásával intézik. A szója esetében ez az arány vállalatonként 12–44%, a pálmaolajnál 15–90%, a marhánál 94–99%, a kakaó esetében pedig lényegében 100%. A közvetlen és a közvetett beszerzés között nagy különbség, hogy az utóbbi esetben sokkal nehezebb azonosítani a termék eredeti forrását, és menet közben könnyebben elsikkad az az információ, hogy vajon fenntartható módon állították-e azt elő. A több lépcsőből álló folyamat tehát a fő forrása az átláthatatlan beszerzési láncoknak, s így nehéz követni és számon kérni az erdőirtás csökkentésére vonatkozó vállalások teljesítését is.

A Taï Nemzeti Park (Elefántcsontpart) Nyugat-Afrika egyik legnagyobb kiterjedésű esőerdejével – és ültetvényekkel körülvéve. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdas földmegfigyelési adatok viszont, mint amilyeneket a Copernicus program Sentinel-1 és -2 műholdjai szolgáltatnak, közvetlen és pontos monitorozást tesznek lehetővé, ami a felszínborítás változásait illeti. Az elmúlt években Elefántcsontpart és Ghána területén például hatalmas területeken irtották ki az erdőket. Ez a két ország a világ legnagyobb kakaótermelői közé tartozik. Egy másik, az Ecological Indicators folyóiratban 2021 vége felé megjelent tanulmány épp Copernicus műholdas adatok alapján, optikai és radaros mérések kombinálásával azonosította a kakaóültetvényeket e két országban. Kiderült, hogy a kakaófarmok nagy mértékben benyomultak a védett területekre: a kakaótermő területek mintegy ötödrésze már ott található. A kormányzatoknak és a kakaó felhasználóinak sürgős feladatuk, hogy a folyamatot megfékezzék és elősegítsék a fenntartható kakaótermesztést.

Kapcsolódó linkek:

Foltok a Rajnánál

A Rajna Németország leghosszabb folyója. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának május 6-i epizódjában nem véletlenül ezt a tájat mutatták be egy különlegesen színezett Senitinel-2 műholdkép segítségével. Az ugyanis a folyónak a két szomszédos nagyváros, Bonn és Köln környéki szakaszát ábrázolja. Márpedig idén május 23–27. között Bonn ad majd otthont a világ egyik legnagyobb földmegfigyelési témájú konferenciájának. A háromévente megrendezett Living Planet Symposium idei szervezője az ESA mellett a Német Légügyi és Űrkutatási Központ (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, DLR) és az Európai Bizottság. A konferencia központi témája a földmegfigyelés haszna a tudomány és a társadalom számára, a szektor változásai és az új lehetőségek.

A Rajna a svájci Alpokban ered és az Északi-tengerbe ömlik. Átfolyik Svájc, Liechtenstein, Ausztria, Franciaország, Németország és Hollandia területén. Ez Európa egyik legfontosabb vízi szállítási útvonala, jelentős hajóforgalommal. A Rajna festői völgyében hegyek, kastélyok, bortermő vidékek tarkítják a tájat. Legalább ilyen tarka az alábbi Sentinel-2 kép is.

A Rajna egy szakasza Köln (felül) és Bonn (középtájt) környékén. A képen jobb oldalt lentről felfelé (nagyjából délről északra) folyó Rajna kanyargó fekete szalagja átszeli a partjain épült két várost. A táj színeit a normalizált vegetációs index (Normalised Difference Vegetation Index, NDVI) három eltérő időpontban érvényes értékei alapján határozták meg. A vörös, zöld és kék alapszínekhez rendre az év más-más időszakainak átlagos vegetációsindex-térképét használták fel: április–májusét, június–júliusét, valamint augusztus–szeptemberét. Az NDVI értékeket ezen belül több évre (2018–2021) átlagolták. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A színek előállításához használt NDVI értéket széles körben használják a műholdas távérzékelésben a fotoszintetizáló növényzet állapotának jellemzésére. A változatos színek itt egyrészt az évszakos változásokat, másrészt a mezőgazdasági művelésű táblákon termesztett eltérő típusú növényeket illusztrálják. A sötét (vagyis minden időszakban alacsony NDVI értéket) mutató foltok a városok beépített területei, valamint a vízfelületek – így a Rajna szalagja is. Az ábrázolt időszakokban egységesen magas növényborítottsággal rendelkező erdőterületek világos, fehéres színűek. A mezőgazdasági haszonnövények azonban nem borítják a szántókat áprilistól szeptemberig, típusonként eltérő a vetési, kelési, vegetációs és betakarítási idejük. Innen a mozaikra emlékeztető, négyszögletes elemekből összeálló, élénk színeket mutató mintázat, főleg a kép bal oldali részén. A füves területek világos rózsaszínben mutatkoznak ezen a speciálisan „megfestett” Sentinel-2 műholdképen.

(Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Homokvihar Irakban

Ezen a tavaszon talán a megszokottnál is többször olvashattunk a hírekben a szaharai eredetű porról – és vettük észre az utcán parkoló autókon vagy a tetőablakokon a „sáros esők” hatását. A Szahara a szelek által szállított por legnagyobb forrása a Földön, becslések szerint csak Magyarországra évente akár 100 ezer tonna is hullhat belőle. Pedig mi nem is vagyunk a fő „célpontjai” a természeti jelenségnek. Hazánkban évente tíz körüli az ilyen jelentősebb események száma, és ez az utóbbi időben növekedni látszik. A Földközi-tenger felett kavargó szaharai eredetű porfelhőkről számos látványos műholdképpel lehet találkozni. De mi most egy másik, a gyakori porviharokkal közvetlenül sújtott térségbe, a Közel-Keletre, Irakba látogatunk egy Copernicus Sentinel-3 műholdképpár segítségével.

Százak kerültek kórházba egy óriási homokvihar miatt Irakban – lehetett olvasni a napokban a hírekben. A különösen intenzív természeti jelenség május 4-én éjjel csapott le, és szinte az egész országot érintette. Közel kétezer esetben kerültek kórházba emberek légzési panaszokkal, amelyeket a levegőben szálló por nagy koncentrációja okozott. A Sentinel-3 műholdpáros fedélzetén repülő, a 400-ról 1200 nm-ig terjedő hullámhossztartományon belül 21 különböző sávban érzékeny OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) berendezés a maga széles látómezejével kitűnően alkalmas arra, hogy átfogó képet adjon egy-egy területről. Mi most egy május 5-én, a hatalmas porvihar idején, valamint egy április 15-én, nyugodtabb időjárási körülmények között készült, a valódi színeket visszaadó műholdképet mutatunk be az összehasonlítás céljából.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Fent középtájt a legfeltűnőbb alakzat Thartar-tó, amely az iraki fővárostól, Bagdadtól 100 km-re északkeletre fekszik. A Tigris (északabbra) és az Eufrátesz (délebbre; a képen hosszabb szakaszon látható) folyó között elhelyezkedő mesterséges víztározó 1956-ban készült el. A május 5-én készült Sentinel-3 képet uralja a levegőben levő por, amely nagy területen átlátszatlan, de máshol is alig bukkannak ki alóla az áprilisi képen még tisztán kivehető felszíni alakzatok.

Kapcsolódó linkek: