Uncategorized

Szingapúr a radar alatt

Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjai, amelyek fedélzetén egy apertúraszintézis elvén működő radarberendezés (synthetic aperture radar, SAR) működik, közel poláris pályán végighaladva képezik le az alattuk elterülő vidéket. A páros egyik tagjának három eltérő időpontban (2021. december 28-án, 2022. január 9-én és 21-én, vagyis a 12 napos visszatérési időközökkel) Szingapúrról és környékéről készített radaros amplitúdóképét kombinálta eggyé az Európai Űrügynökség (ESA), hogy heti földmegfigyelési videósorozatában bemutathassa az eredményt. (A műhold ezúttal nyilván a Sentinel-1A, hiszen társának, a Sentinel-1B-nek december óta nem működik a SAR berendezése.)

(Forrás: ESA)

A különböző időpontokban készített egyes képekhez a három alapszín egyikét, rendre a vöröset, a zöldet és a kéket rendelték. Így az összesített képen fehérnek látszanak azok a felszínelemek, ahonnan mindhárom időpontban hasonló intenzitással szóródtak vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjelek. Települések építményei, kopár sziklás felületek például ilyen jó radaros szórópontok. Vannak azonban olyan, amúgy erősen reflektáló felületek, amelyek idő közben még el is mozdulnak. Ilyenek jellemzően a hajók. Márpedig Szingapúr közelében akad belőlük szép számmal, hiszen a szigeten fekvő városállam – a maga nemében egyedülálló a világon – a földkerekség egyik legforgalmasabb, stratégiai fontosságú helyen fekvő tengeri kikötőjével rendelkezik.

Szingapúr három időpontban készült Sentinel-1 radarkép kombinálásával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021–2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A 12 naponta készült pillanatfelvételeken természetesen a hajók nem ugyanott találhatók, így az azokat jelző fényes pontok más-más színűek, attól függően, hogy épp melyik felhasznált Sentinel-1 képen voltak rajta. A színes pontok felismerését segíti, hogy a háttérben a tenger vize alapvetően fekete vagy sötétszürke színben tűnik fel. A műholdakról oldalirányban lebocsátott radarjelekből egy tökéletesen tükörsima tengerfelszín esetében semmi sem verődne vissza a beérkezés irányába. Hogy mégsem teljesen feketének látszik a víz, az a hullámzásnak és a felszíni áramlatoknak köszönhető.

A fenti kép egy kinagyított részlete a tengeri hajók színes pontjaival, amelyek rendszerint olyan intenzitású visszaszórt jelet produkálnak, hogy a környező képpontokon egy csillagra emlékeztető diffrakciós mintázat is megjelenik.

A Szingapúri Köztársaság területe az Egyenlítőtől 135 km-re északra, Malajzia és Indonézia (Szumátra) között fekszik, az északra levő Malajziától a 900–1500 méter széles Johori-szoros választja el. A műholdkép középső részén látható fő sziget területe 710 km2, délre a Szingapúrt Indonéziától elválasztó, az Indiai-óceánt a Csendes-óceán nyugati részével (közvetlenül a Dél-kínai-tengerrel) összekötő Malaka-szorosban még közel 60 kisebb sziget tartozik a városállamhoz. A fő sziget közel kétharmada legfeljebb 15 m-rel fekszik a tenger szintje felett, a legmagasabb „hegycsúcs” is csupán 160 m-es. A kinagyított műholdképrészlet jobb felső sarkában (a fő sziget keleti részén) Ázsia egyik legnagyobb repülőterének futópályái és épületei is feltűnnek.

Kapcsolódó linkek: