Month: február 2025

  • Ivanpah: a naperőmű bezár

    Jó egy évtizeddel ezelőtt egy Landsat műholdképpel illusztrált cikkben mutatta be az Űrvilág a Mojave-sivatagban akkoriban üzembe helyezett, négy éven át épített Ivanpah naperőművet. A Kalifornia és Nevada államok határvidékén, Las Vegastól 65 km-re épült létesítmény három, egyenként közel 140 m magas tornyára mintegy 13 km2-es területen elhelyezett több mint 170 ezer tükör vetíti a napfényt. A keletkező hő az ott levő vizet gőzzé alakítja, az elektromos áramot pedig turbinákkal termelik. A technológia nagy előnye, hogy a víz képes tárolni a hőt, így éjszaka is tovább folyhat a villamosenergia-termelés.

    A helyszínen évente 330–350 a derült napok száma, így az megfelelő egy ilyen hatalmas naperőmű számára. A 2014 elején megnyílt létesítmény az akkori hírek szerint 377 megawatt elektromos teljesítményre volt képes, ami 140 ezer átlagos amerikai háztartás ellátásához elegendő. Az ezen az elven működő erőművek közül akkoriban még ez volt a világon a legnagyobb.

    Most mégis a bezárás lesz az Ivanpah naperőmű sorsa – számolt be róla nemrég a Világgazdaság. Idén januárban jelentették be, hogy felbontják az áramszolgáltatókkal kötött szerződéseket, és a hatósági jóváhagyás után, várhatóan 2026 elején megkezdik az erőmű bezárását. Eközben előkészítik a területet arra, hogy új módon hasznosítsák a napenergiát, mégpedig a jól ismert napelemes (fotovoltaikus) technológiát alkalmazva.

    A napfényből közvetlenül elektromos energiát előállító napelemek és az annak tárolásra szolgáló akkumulátorok elterjedése és ezzel párhuzamosan az áruk drasztikus csökkenése okozta Ivanpah vesztét. Ezt bő egy évtizeddel ezelőtt még nem látták előre. No meg azt sem, hogy a gyakorlatban a technológia alkalmazása túl kényes. Egyrészt a turbinák folyamatos üzemeltetése, karbantartása a sok forgó alkatrész miatt nehézségekbe ütközik. Másrészt a számítógéppel vezérelt, mindig a Nap irányába állított tükörrendszert nem könnyű megbízhatóan működtetni.

    Az alábbi friss Sentinel-2 műholdkép a valóságoshoz közeli színekben mutatja a bezárásra ítélt Ivanpah naperőművet. Középtájt, árnyékuk alapján jól kivehető a három oszlop és az azokat körbevevő tükörrendszer. Jobbra (keleti irányban), az út mentén egy golfpálya is látható az amúgy sivatagos területen. A kép felső részébe belóg még a közelben már telepített napelemtáblák egy része. Ezek tehát nem csak átvitt értelemben, de szinte a szó szoros értelmében is kiszorítják a „régi” napenergia-hasznosító technológiát.

    A Sentinel-2 műholdkép a Mojave-sivatagban épült Ivanpah naperőműről és környékéről 2025. február 8-án, már a létesítmény bezárásának bejelentése után készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Már Ivanpah építésének idején hallatták a hangjukat a környezetvédők, mert bár a napenergia hasznosítása csökkenti a fosszilis energiahordozók felhasználását és a légkörbe jutó üvegházhatású szén-dioxid mennyiségét, de a nagyszabású építkezésnek kedvezőtlen környezeti hatásai is voltak. A létesítmény elvette egyes állatfajok, mint például a szigorúan védett kaliforniai üregteknős (Gopherus agassizii) élőhelyét, a tükrök fölé repülő madarak számára pedig az intenzív hősugárzás könnyen végzetes lehet. Nos, ha tényleg napelemek váltják fel a tükröket, az a teknősökön sajnos nem segít, de a madarakon talán igen…

    Kapcsolódó linkek:

  • Folytassa, Sentinel-2A!

    Az európai Copernicus földmegfigyelési program nagy (10–60 m-es) felbontású optikai távérzékelő műholdjai a Sentinel-2 sorozat tagjai. Fedélzetükön egy 13 színben – a látható és a közeli infravörös tartományban – érzékeny kamera (Multi-Spectral Instrument) működik, amellyel 290 km széles felszíni sávokat térképeznek fel. Alapesetben a Sentinel-2 műholdak egy párost alkotnak, ugyanolyan alakú és helyzetű – 786 km magas, az egyenlítői síkhoz képest 98,56° hajlásszögű, tehát közel poláris – napszinkron körpályán keringenek. A pálya menti helyzetük azonban 180°-kal eltérő, vagyis egymáshoz képest mindig a Föld átellenes pontjai fölött repülnek. Így a rendszer az egyetlen műholddal megvalósítható általában 10 napos helyett kétszer gyakoribb (5 napos) visszatérési időre képes ugyanazon felszíni pont fölött, ugyanabban a megfigyelési pozícióban.

    Első képviselőjük, a Sentinel-2A 2015 júniusában, társa, a Sentinel-2B közel két évre rá, 2017 márciusában startolt. Mind minden műholdnak, ezeknek is meg vannak számlálva az aktív évei, hiszen a fedélzeti berendezések öregszenek, a pálya pontos tartásához szükséges üzemanyag pedig idővel elfogy. Hogy a rendszer működése folyamatos maradhasson, szükség van a régebbi műholdak pótlására. A Sentinel-2A felváltására tehát tavaly szeptemberben elindították a Sentinel-2C-t. Csakhogy a legelső Sentinel-2 műhold köszöni szépen, még mindig jól van, hiába éri el névleges élettartama végét! Nem kár-e ilyenkor leállítani?

    De igen, és a felhasználók igényei és kérése előtt a Copernicus program irányítói is meghajoltak. Így ideiglenesen és kivételesen nem két, hanem három műhold alkotja majd a Sentinel-2 konstellációt. A Sentinel-2A, -2B és -2C adatainak egyszerre való elérhetőségéből, a sűrűbben gyűjtött adatokból számos alkalmazási területen profitálhatnak. Például említhetjük a környezeti megfigyeléseket (felszínborítás-változások, a növényzet megfigyelése, mezőgazdasági termésbecslés) vagy a katasztrófahelyzetek (árvizek, erdőtüzek) következményeinek elhárítását. Nem utolsósorban a több műhold egyúttal azt is jelenti, hogy nagyobb az esélye a felhőmentes képek készítésének.

    A Sentinel-2A pálya menti helyzetének megváltoztatása 2025 januárjában megkezdődött és márciusig tart. Az új konfigurációban a Sentinel-2B és -2C az eredeti sémának megfelelően dolgozik, a legöregebb Sentinel-2A pedig a -2B-hez képest 36°-os fáziseltéréssel repül a pályáján.

    A Sentinel-2 ideiglenes, 3 műholdas pályakonfigurációja (fent) és a követési idők napokban (lent). (Kép: ESA)

    Ez a konfiguráció közvetlenül a végfelhasználók hasznára válik azáltal, hogy naprakészebb és gyakoribb adatokat biztosít a kulcsfontosságú alkalmazásokhoz. A Sentinel-2A működését egy évvel hosszabbították meg. A kísérlet egyúttal igazolja a Sentinel-2 eddigi sikerét és mutatja annak fontosságát, hogy ne csak fenntartsák, hanem bővítsék is a rendszer képességeit. A bővítés lehetséges módjait vizsgálják, és – ha a Sentinel-1A tovább is bírja – akár szóba kerülhet az 1 éves kísérleti periódus újabb hosszabbítása is. A Copernicus program elkötelezett arra, hogy a felhasználók számára a lehető legátfogóbb hozzáférést biztosítsa a földmegfigyelési adatokhoz, továbbra is szabad és ingyenes eléréssel. Ez az adatpolitika tovább erősíti Európa vezető szerepét a műholdas földmegfigyelés területén.

    Kapcsolódó linkek:

  • Abd al-Kuri

    Titkos légitámaszpont bukkant fel a semmi közepén – olvashatjuk a Portfolio.hu cikkének címében. Az írás a szinte alig lakott, a világ közvéleménye előtt szinte ismeretlen, az Ádeni-öböl és a Vörös-tenger között fekvő Abd al-Kuri szigeten felépült repülőtérről, illetve annak stratégiai jelentőségéről szól.

    A térségben húzódik a nemzetközi kereskedelemben meghatározó hajózási útvonalak egyike. Itt lehet eljutni az Indiai-óceán irányából a Szuezi-csatorna, illetve azon keresztül a Földközi-tenger felé és vissza. Az elmúlt években számos támadás érte az itt áthaladó hajókat. Az incidensek száma újabban csökkent ugyan, de még mindig vannak hajótársaságok, amelyek inkább Afrikát délről teljesen megkerülve bonyolítják a szállításokat a Távol-Kelet és Európa között.

    A csupán 133 km2 területű Abd al-Kuri a hivatalosan Jemenhez tartozó, egy nagyobb és három kisebb tagból álló Szokotra szigetcsoport tagja. A terület a 2015 óta folyó jemeni polgárháború nyomán ténylegesen az Egyesült Arab Emírségek ellenőrzése alá került. A teljes szigetcsoport a világörökség része, az ott található endemikus növény- és állatfajok miatt az Indiai-óceán Galápagosának is szokás nevezni.

    Abu-Dzabi 2018-ban vette át a felügyeletet a szigetek fölött. A Szomáli-félszigettől 240 km-re keletre található, a szárazföldek irányából viszonylag védett helyszín lehetővé teszi a térségben folyó tengeri kalózkodás és a csempészet szemmel tartását, illetve általában az átmenő hajófogalom megfigyelését. Abu-Dzabi célja nem feltétlenül a katonai ellenőrzés maga, inkább a kereskedelmi és logisztikai befektetéseinek védelme, amihez elengedhetetlen a biztonság szavatolása.

    Ezen erőfeszítések sorába illik az Abd al-Kuri szigeten felépített repülőtéri futópálya, amely mérete alapján akár nagy méretű bombázók kiszolgálására is alkalmas lesz. A bázis egyelőre még nem épült fel teljesen, és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (International Civil Aviation Organization, ICAO) sem tarja nyilván repülőtérként.

    Az alábbi két műholdkép az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjaitól származik, a valódihoz közeli színeket mutatják. A friss, 2025 elején készült képet a csúszka elmozdításával könnyedén össze lehet hasonlítani egy négy évvel korábban ugyanitt készült felvétellel, amikor még nem volt nyoma az észak-déli irányú futópálya megépítésének.


    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021, 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az ötnaponta készülő Sentinel-2 műholdképek sorozata egyébként – még az időnkénti felhőborítással számolva is – kitűnően alkalmas arra, hogy nyomon kövessük az építkezés előkészületeit, a földmunkák alakulását, a környékbeli épületeknek és magának a futópályának a kialakítását a korábbi kopár területen.

    Kapcsolódó linkek:

  • São Francisco

    A cím nem elírás, nem Kalifornia állam legnagyobb városáról, San Franciscóról van szó, hanem egy brazíliai folyóról. A név persze ugyanazt jelenti portugálul: Szent Ferenc. A São Francisco nevű dél-amerikai folyóról az Európai Űrügynökség (ESA) mutatott be honlapján egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképet a Föld az űrből heti sorozatában.

    A maga 2914 km-es hosszával a São Francisco a negyedik legnagyobb folyórendszer Dél-Amerikában. Egyúttal ez a leghosszabb folyó, amely teljes egészében Brazília területén található. Szokás a „nemzeti egység folyójának” is nevezni, mivel több brazil szövetségi államot is érint.

    A folyó 730 m-es tengerszint feletti magasságban ered a délnyugati Minas Gerais államban. Onnan északra halad Bahia állam felé. Érinti Pernambuco államot, s végül az Atlanti-óceánba torkollik, mint Alagoas és Sergipe államok határfolyója. A São Francisco mentén számos vízerőmű szolgáltat áramot Brazília északkeleti részén.

    A São Francisco folyó egy szakasza Brazília keleti részén, a Coernicus program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjának képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A műholdkép világoskék színnel mutatja a folyót Bahia állam északi részén, ahol a kiterjedt Sobradinho víztározó terül el. Az üledék, a bomló növények, valamint az algák és mikroorganizmusok jelenléte szolgáltatja a víz jellegzetes árnyalatát. A mintegy 4200 km2-es területű Sobradinho a világ egyik legnagyobb mesterséges tava, akár több mint 34 milliárd köbméter vizet is képes befogadni, bár vízszintje évszakról évszakra változik.

    A közeli infravörös csatornák kiemelésével feldolgozott hamisszínes Sentinel-2 képen a növényzet vörös színben tűnik fel. Ezzel a módszerrel jól elkülöníthetőek a növény borította, illetve a kopár felszínek. Láthatjuk például, hogy hol folyik nagy területekre kiterjedő fakitermelés. A városok, az utak és mezőgazdasági területek a barna különböző árnyalataiban jelennek meg. A képen a pattogatott kukoricára emlékeztető fehér foltok felhők, amelyeknek a sötét árnyéka a tájra vetül.

    A képen alul középtájt (és lentebb a kinagyított részleten) jellegzetes kör alakú foltokat láthatunk. Ezek az ott alkalmazott öntözési módszernek köszönhetik alakjukat. A víz egy egy központi kútból származik, az azt a földekre juttató csövek e körül a pont körül forognak. A változatos színárnyalatok különböző terménytípusokat és fejlődési állapotokat mutatnak.

    Kapcsolódó linkek: