Month: július 2024

  • Bádogváros a panamai szigeten

    „A Karib-tenger egyik panamai öblében, a Guna Yalában rengeteg trópusi, idilli sziget fekszik. Az 1300 lakosú Cartí Sugtupu (…) nem ilyen. Ez azok közé a part menti szigetek, sőt egyes esetekben csupán szirtek közé tartozik, amelyeknek szinte minden négyzetméterét beépítették, és sokan élnek, éltek, főleg őslakos közösségek a kisebb-nagyobb bádogvárosokban. Ők az esőerdő borította szárazföld betegséget terjesztő szúnyogai és a régebbi gyarmati korlátozások elől költöztek anno a szigetekre” – írta nemrég a Telex sok különleges fényképpel illusztrált cikkében. Cartí Sugtupu szigete 1200 méterre található Panama északi partjaitól. A szigetet a szárazföldön épült közeli Cartí településtől, illetve a mellette lévő repülőtérről kis hajókkal lehet elérni.

    Az éghajlat változása következtében folyamatosan nő a tenger vízszintje, ráadásul egyre gyakoribbak a trópusi ciklonok, így az alacsonyan fekvő sziget lakóinak meg kell küzdeniük az otthonaikba rendszeresen betörő tengervízzel. Cartí Sugtupu lakói lettek az első panamaiak, akik a klímaváltozás miatt kényszerülnek lakhelyük elhagyására. A panamai kormány 2015-ben döntött úgy, hogy a szárazföldre, újonnan épített házakba költöztetik át a szigetlakókat. Kétségtelen ugyanakkor, hogy nem ők lesznek az utolsók. Az idézett cikk szerint „a Guna Yala-öböl 49 lakott szigete mindössze fél-egy méterrel emelkedik a tengerszint fölé, ez sokat elárul a veszélyeztetettségükről”. A panamai kormány szakértői úgy számolnak, hogy Cartí Sugtupu és sok más sziget 2050-re teljesen a víz alá kerül majd.

    Az alábbi két Sentinel-2 műholdkép egyike még a telep megépítése előtt, 2017-ben készült. Összehasonlításul egy újabb, 2023. szeptemberi műholdképet is bemutatunk (nem is olyan könnyű felhőmentes felvételeket találni erről a területről). A valódi színeket mutató képek a csúszka elmozdításával könnyedén összehasonlíthatók. Felül középtájt, kicsit jobbra látható Cartí Sugtupu szigete. A legfeltűnőbb változás a 2023-as képen az erdőben nyitott tisztás, rajta az új házak párhuzamosan futó soraival (balra lent). A településrész, ahová a közeli szigetről a vízszint emelkedése miatt a lakókat áttelepítik, a Nuevo Cartí nevet kapta.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A költözés idén júniusban indult, 300 családdal. Míg a legtöbben örömmel vették birtokba új, komfortos házaikat a szárazföldön, vannak, akik a megszokott életmódjukat és a népcsoportnak a szigeten töltött két évszázad alatt kialakított szokásait és kultúráját látják elveszni az áttelepülés miatt.

    Kapcsolódó linkek:

  • Etiópia a radar alatt

    Az Európai Űrügynökség (ESA) hetente bemutatott műholdképei kötött legutóbb egy Etiópia közepét ábrázoló, különlegesen színezett Copernicus Sentinel-1 radaros műholdképmozaik került sorra. Az apertúraszintézis elvén működö radarberendezést hordozó műholdak, mint a Sentinel-1 is, radarimpulzusokat bocsátanak le a Föld irányába, és az onnan visszaszóródó jeleket detektálják. A radaros amplitúdókép segítségével a felszín tulajdonságaira, a jelek fázisának változását figyelve pedig annak műholdirányú elmozdulására is lehet következtetni, így a radarműholdas adatok széles körben hasznosíthatók. Az alábbi kép nem is egy, hanem három Sentinel-1 radaros amplitúdókép kombinációja, amelyek 2023 tavaszán, nyarán és őszén, eltérő időpontokban készültek. Mindegyikhez egy-egy alapszínt (vörös, zöld és kék) rendeltek, így a végeredmény a szivárvány színeiben mutatja a felszín évszakos változásait.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A kép Etiópia középső részén egy 600 km hosszú és 500 km széles területét ábrázol. Etiópia Kelet-Afrikában, Afrika „szarvánál” található. Fővárosa, egyben legnépesebb városa Addisz-Abeba, amely Afrika egyik legnagyobb metropolisza. A műholdkép jobb felső sarkában világos foltként tűnik fel, hiszen az épületek jó radarvisszaverő képességgel rendelkeznek, méghozzá évszaktól függetlenül, így a kombinált képen az alapszínek összege, vagyis a fehér dominál. A soknemzetiségű állam a világ tengerparttal nem rendelkező országai között a legnépesebb. Gyorsan növekvő népessége jelenleg megközelíti a 130 millió főt. Bár gazdasága az elmúlt években gyors fejlődésnek indult, van mit behozni, hiszen Etiópia még mindig egyike a legszegényebb és legfejletlenebb országoknak.

    Addisz-Abeba a fenti Sentinel-1 radarkép kinagyított részletén. Jól kivehető a nagyjából kelet–nyugati irányban elnyúló nemzetközi repülőtér.

    Etiópia domborzata az afrikai kontinensen belül az egyik legváltozatosabb. Központi részét egy hatalmas fennsík, az Etióp-magasföld uralja. Ezt a Nagy-hasadékvölgy osztja ketté, amely a képen a fővárostól délre húzódik, nyomvonalát vulkánok és tavak láncolata jelöli ki. A fennsík tengerszint feletti magassága 1500–3000 m, belőle 4000 métert meghaladó csúcsok emelkednek ki. Az egész ország területének fele 1200 m feletti magasságban fekszik, így Etiópia a déli Lesotho után a földrész második legmagasabban fekvő országa.

    A hasadékvölgyben sok kis folyó folyik, amelyek több tóba torkollnak. Közülük a legnagyobb a kép közepénél kicsit lejjebb látható Abaya-tó. A tavak összesen több mint 3100 km2-t fednek le. A radarképeken a víztestek sötét színben jelennek meg, mivel a sík vízfelületek a műholdról oldalirányban lebocsátott radarjelet eltérő irányban verik vissza. A kombinált képen az egyes tavakban látható különböző színárnyalatok vagy a változó felszíni áramlások és a folyók üledékei, vagy a vízszint változása miatt alakulnak ki.

    A Turkana-tóba (balra lent) észak felől belépő, kanyargós Omo folyó deltája mentén is különböző színek láthatók. A kép közepe táján a gyíkra emlékeztető sötét alakzat a folyó felduzzasztása nyomán létrejött víztározót jelöl.

    Kapcsolódó linkek:

  • Málta és Gozo

    Nyáron sokan ülnek repülőgépre – esetleg hajóra – és látogatnak el a Földközi-tenger közepén fekvő szigetországba, Máltára, amelynek gazdaságát jórészt a turizmus hajtja. Az ország 316 km2-es területén két nagy (Málta és Gozo), továbbá több kisebb sziget osztozik. Az Olaszországhoz tartozó Szicília szigetétől kb. 80 km-re délre, az afrikai parton Líbiától több mint 330 km-re járunk. Az alábbi, az egyik Sentinel-2 műhold kamerájának a közeli infravörös sávban készült felvétele kiemelésével készült képet az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe sorozatban tették közzé nemrég. Ez a színezés pirossal emeli ki a fotoszintetizáló, egészséges növényzetet.

    A Máltáról idén július 5-én készített hamisszínes, majdnem teljesen felhőmentes Sentinel-2 műholdkép. (Forrás: Európai Unió / Copernicus Sentinel-2)

    Málta már az időszámítás előtt 5900 évvel lakott volt. Földrajzi elhelyezkedése révén mindig is stratégiai fontossága volt, mint haditengerészeti bázis és kikötőhely. A szigeteket ezért mozgalmas történelme során sokféle hatalom uralta. Máltán forró mediterrán éghajlat a jellemző, a nyár száraz, és nincsenek állandó jellegű édesvizű tavai vagy folyói. A termőtalaj sekély, a szigetek növényzete meglehetősen gyér, de változatos és endemikus fajokban gazdag.

    A fő sziget északkeleti partján található nagy öbölrendszer a főváros, Valletta kikötője. A délkeleti végén látható, szürke színű terület a Máltai Szabadkikötő, Európa egyik legforgalmasabb konténerkikötője. A Valletta kikötőjének közelében látható élénk rózsaszín téglalap nem természetes növényzetet jelez, hanem egy öntözött golfpályát. Attól délre feltűnő a nemzetközi repülőtér két, egymásra majdnem merőleges futópályája. A létesítmény még brit katonai repülőtérként épült a második világháború előtt, polgári utasforgalmat 1958 óta bonyolít le.

    Ha valaki megnyitja a Copernicus Browser alkalmazás megadott linkjét, kedvére belenagyíthat a műholdképbe és további érdekes részleteket fedezhet fel rajta, beleértve a tenger hullámait és a műholdkép készítésének idején elhaladó hajókat is.

    Kapcsolódó linkek:

  • Madeira

    Már 8 éve kezdtük a Sentinel blogot, de eddig még egyetlen bejegyzésben sem foglalkoztunk Madeirával, a portugál fennhatóság alá tartozó atlanti-óceáni szigettel, illetve a körülötte levő szigetekkel. Most pótoljuk ezt a hiányosságot, hiszen az Európai Űrügynökség (ESA) a hét műholdképe sorozatban nemrég egy viszonylag ritka, felhőmentes időpontban készült Sentinel-2 felvételt mutatott be a területről.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Madeira – a Madeira-szigetek legnagyobb tagja – az Atlanti-óceán északi medencéjében, Afrika északnyugati partjai közelében, Lisszabonról közel 1000 km távolságban található. Tektonikai értelemben az Afrikai-lemezen fekszik, de közigazgatásilag Európához tartozik, mint Portugália autonóm régiója. A szigetcsoport két nagyobb, lakott tagja a képen bal oldalt középen látható Madeira és a lényegesen kisebb Porto Santo (jobbra fent). Rajtuk kívül két nagyobb lakatlan sziget és számtalan szirt alkotja a csoportot. A kisebb szigetek közül a fő szigettől keletre fekvő, észak-déli irányban elnyúlva húzódó Kopár-szigetek láthatók még, a földrajzilag a Kanári-szigetekhez, de közigazgatásilag Portugáliához tartozó Selvagens-szigetek távolabb vannak, itt a képen nem tűnnek fel.

    Madeira szigetei vulkáni eredetűek: olyan hegyek csúcsai, amelyek mélyen lent emelkednek ki az óceán fenekéből, csúcsuk pedig túlnyúlik a víz felszínén. A fő sziget legmagasabb csúcsa 1862 m-es. A portugál felfedezők a sűrű erdők után adták a Madeira nevet. A fő sziget zord, buja zöld tájáról híres. Egyedülálló endemikus növény- és állatvilágnak ad otthont. A természeti környezet védelme érdekében a sziget területének kétharmada nemzeti park. A legnagyobb fennmaradt babérlombú erdő az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Ez a fajta örökzöld növényzet ma már Madeirán kívül elsősorban az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek és a Zöld-foki szigetek (összefoglaló néven Makronézia) területére korlátozódik.

    Madeira fővárosa, Funchal a sziget délkeleti partján fekszik, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképen egy nagy, világosbarna területként tűnik fel a domináns zöld táj mellett. Madeira repülőterének futópályája a keleti parton épült, a műholdkép alábbi kinagyított részletének jobb felső sarkában látható.

    Funchal (balra lent) és a repülőtér (jobbra fent) a Sentinel-2 műholdkép kinagyított részletén

    Kapcsolódó linkek: