Month: május 2019

  • Toszkánai mozgások

    Az alacsonyan fekvő országokban és az instabil területeken különösen fontos a felszínváltozások nyomon követése. A felszín süllyedését rendszerint a mélyben történő folyamatok, változások okozzák. Ilyenek lehetnek például a talajvíz túlzott mértékű kivétele, a bányászat, vagy az üledékes szerkezetű talaj összetömörödése. Szerepet játszhat a felszínváltozásokban a gyors ütemű városiasodás, beépítés is.

    Mind a települési környezetben, mind a mezőgazdasági termelésre használt területeken gondokat okozhat a felszínsüllyedés. Megsérülhetnek az építmények, megrepedhetnek az utak, megváltozhatnak az árvízi vagy belvízi elöntés tulajdonságai. Mindennek környezeti és gazdasági kihatásai is vannak. Így településfejlesztési és kockázatfelmérési célból is kívánatos a felszínmozgások monitorozása.

    Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján nemrég egy olaszországi példáról számolt be. Veneto és Emilia-Romagna mellett Toszkána az a régió, ahol érdekes jelenségek tapasztalhatók. Több helyen, így például Pistoia városában számottevő felszínsüllyedésre utalnak a mérések.

    Felszínsüllyedés Pistoia városában, 2014 és 2019 gyűjtött Sentinel-1 adatok feldolgozása alapján. A felszín süllyedését piros, az esetleges emelkedést kék színű pontok jelzik. A színskála szélső értékei ±20 mm/éves változási sebességeknek felelnek meg. Háttérnek egy Sentinel-2 műholdképet használtak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014–2019 / feldolgozás: ESA / TRE ALTAMIRA)

    A hagyományos földi mérési technikák, mint az optikai szintezés vagy a talajvízkutak szintjének feljegyzése vagy túl nagy erőfeszítést kívánnak, vagy nehéz hosszú időtávon egységes adatbázist felépíteni az alkalmazásukkal. A Copernicus program radaros elven működő Sentinel-1 műholdpárosa segítségével, interferometrikus módszerrel azonban nagy kiterjedésű területekre, egységes módon, sűrű térbeli és időbeli mintavételezéssel lehet felszínmozgás-térképeket előállítani.

    Hasonló Sentinel-1 adatokon alapuló függőleges felszínmozgási térkép, egész Toszkánára. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014–2019 / feldolgozás: ESA / TRE ALTAMIRA)

    Toszkána területére is elkészült egy műholdradaros adatokon alapuló elemzés, amelynek révén az elmúlt évek mozgástörténete megállapítható, a különösen instabil területek pedig azonosíthatók. Az eredményeket rendszeresen megkapják a helyi hatóságok is. A megbízhatóan adatokat szolgáltató Sentinel-1 rendszer, az adatok gyors és rutinszerű feldolgozása lehetővé teszi, hogy a műholdradaros mozgásvizsgálatokban az egyszeri felmérések korszakát lassan felváltsa a rendszeres monitorozásoké. Így derülhet fény a mozgások mértékében bekövetkező változásokra is.

    Kapcsolódó linkek:

  • Fóliasátrak – Krétán is

    Nemrég a Szentes melletti fóliás kertészetekre vetettünk egy (pontosabban két) pillantást Sentinel-2 műholdképek segítségével. Idei első blogbejegyzésünket pedig a dél-spanyolországi Almería városa környékére tettünk egy virtuális kirándulást. A becslések szerint onnan származik az európai boltokba kerülő primőr zöldségek akár fele.

    Ugyancsak délen, a Görögországhoz tartozó Kréta szigetén is nagyban űzik a fóliás zöldség- és gyümölcstermesztést. A 20. század közepe előtt a Kréta délkeleti részén, a sziget déli tengerpartján fekvő Ieraptera egy meglehetősen szegény település volt. 1956-ban azonban egy holland mezőgazdász, Paul Herman Felix Kuijpers érkezett ide, akinek munkássága nyomán a szó szoros értelmében megváltozott a táj képe – ezt majd a műholdképeken is láthatjuk. Kuijpers egyházi ösztöndíjjal tanult gazdálkodást, cserébe egy éven át ingyen kellett dolgoznia egy alcsonyan fejlett vidéken. Ő Ierapetrát választotta, mert meglátta a helyben rejlő lehetőségeket. Innovatívnak számító melegházi termesztést honosított meg, bár kezdetben a helyiek ellenállását is le kellett küzdenie. Később azonban még a szkeptikusok is belátták, hogy ez nagy üzlet, így Kréta más területein is elterjedt.

    Két Sentinel-2 műholdképen mutatjuk Ierapetrát (jobbra lent) és a tőle nyugatra fekvő partvidéket, ahol a legtöbb fóliasátor található. Ugyanazt a színezést használtuk, amit az Almería könyékét bemutató műholdképeken. A nyári és a téli kép között a legszembeötlőbb különbség, hogy a magasabban járó Nap által megvilágított fóliasátrak fényesebben virítanak a nyári képen.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Középtájt, kicsit jobbra a nagy sötét folt egy mesterséges tó, a déli partján a hosszú egyenes szakasz a duzzasztógát helyét jelzi. A víztározó elsődleges feladata a fóliasátrak ellátása öntözővízzel a száraz nyári hónapok alatt. A másik feltűnő különbség a két műholdkép között, hogy 2018 júliusában sokkal kevesebb víz volt a tározóban, mint idén március elején. A Bramiana-víztározó egyébként a sziget legnagyobb kiterjedésű vizes élőhelye, számos védett vízimadár él ott.

    A fóliasátras gazdálkodási forma térnyerése révén Ierapetra és környéke mára Kréta egyik legjobban prosperáló vidékévé fejlődött. Európa minden tájára szállítanak az itt termesztett zöldségből és gyümölcsből. A fóliasátrak összesen mintegy 1500 hektár (15 millió négyzetméter) területet foglalnak el a város mellett.

    Kapcsolódó linkek:

  • Queensland (s)árvizei

    Ausztrália északkeleti részén fekszik Queensland szövetségi állam, ahol 2019 elején özönvízszerű esőzéseket tapasztaltak. Helyenként több csapadék hullott, mint máskor egy egész éven át, csakhogy most kevesebb mint egy hét leforgása alatt. Az okozott kár sok millió dolláros, lakóházak semmisültek meg, és közel félmillió szarvasmarha vált a természeti katasztrófa áldozatává.

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-2 műholdjának képén a megáradt folyók által a Korall-tengerbe szállított hordalék látható. A Korall-tengerben található Földünk legkiterjedtebb korallzátonya, a Nagy-korallzátony, amelynek egy részlete a műholdképen is feltűnik – a parttól kb. 35 km hosszan benyúló sáros vízhez vészesen közel.

    A Burdekin folyó (balra lent) által a Korall-tengerbe szállított hordalék két nappal a nagy esőzések után, 2019. február 10-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
    A fenti Sentinel-2 műholdkép kinagyított részlete a folyó deltatorkolatát mutatja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Burdekin csúcsvízhozama alapján Ausztrália legjelentősebb folyója, közel 900 km-en át kanyarog, vízgyűjtő területe megközelíti a 130 ezer km2-t. Ami az Ausztrália északkeleti partjai közelében 2000 km hosszan húzódó, 350 ezer km2-re kiterjedő Nagy-korallzátonyt illeti, az ebből a folyóból kapja a legnagyobb édesvíz- és hordalék-utánpótlását. A világhírű, az UNESCO világörökségi listáján 1981 óta szereplő – és a klímaváltozás és a víz szennyezése miatt jelenleg nagy veszélyben levő – ökoszisztéma valójában mintegy 3000 különböző zátony és 900 korallsziget összefüggő együttese. Az elmúlt három évtizedben a Nagy-korallzátony több mint fele eltűnt. Ebben a melegedő vízen túl az is közrejátszik, hogy a vegyszereket és műtrágyát is tartalmazó, a folyók által ide szállított hordalék időnként ellepi a koralltelepeket, kitakarva a napfényt és esetenként káros algavirágzásokat előidézve.

    A 13 színképi sávban érzékeny Sentinel-2 műholdpáros adatait világszerte sikerrel alkalmazzák a part menti vizek és a tavak szennyezettségének felmérésére, az időbeli változások követésére.

    A Queensland partjainál a tengerbe mosódott hordalékról készített februári Sentinel-2 műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik áprilisi epizódjában. (Videó: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Repcevirágzás

    Április 24–26. között a Sentinel blog is bemutatkozott egy poszteren a Magyar Űrkutatási Fórum 2019 konferencia résztvevőinek. A Sopron felé vezető út mentén lehetetlen volt nem észrevenni a hatalmas táblákban éppen virágzó repcét. A feltűnő sárga virágú szántóföldi növényt a Központi Statisztikai Hivatal 2018-as adatai szerint hazánkban a búza, a kukorica és a napraforgó után a negyedik legnagyobb területen vetik. A repce vetésterülete az utóbbi években dinamikusan növekszik, 2018-ban több mint 60%-kal meghaladta a 2012–2016 közötti évek átlagát.

    A repce sokoldalúan hasznosítható olajos, nagy fehérjetartalmú növény. Egy hektáron termelt repcéből 2000 liter finom repceolaj préselhető ki. Az olaj előállítása után visszamaradt repcedara szarvasmarhák és sertések takarmányaként hasznosul. A virágzó repceföldek – amiket az alábbi Sentinel-2 műholdképen is láthatunk majd – a méhek számára is táplálékul szolgálnak. A termőterület növekedése mégsem ezekre az okokra, hanem inkább a környezetbarát üzemanyagnak számító biodízel előállítására vezethető vissza. A becslések szerint 1 hektáron termelt repcéből személygépkocsival 30 ezer km megtételére alkalmas bioüzemanyag gyártható. 2018-ban Magyarországon több mint 340 ezer hektáron vetettek repcét.

    Az idén áprilisi, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképek segítségével tehát Győr-Moson-Sopron megyébe látogatunk. Középtől kicsit balra a legnagyobb település Nagylózs. A jobb felső sarokban Fertőszentmiklós, balra alul Sopronkövesd egy-egy részlete is látható. Az egy hónapon belül, április 1-jén és 28-án készült képek a csúszka mozgatásával könnyedén összehasonlíthatók. Így a sárgászölddé vált táblákon mindjárt feltűnik, hogy a hónap végére kivirágzott a repce.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A képek tetején halad át a Győrből Sopronba vezető 85-ös számú főút. Ettől délre, a kép közepén azonban sokkal feltűnőbb egy világos sáv, ez az M85-ös autóút most épülő szakasza. A kép keleti és nyugati szélén egy-egy készülő csomópont is jól kivehető. Az építkezés jelentősen átalakítja a táj képét. Ezt egy másik, egy két évvel ezelőtti Sentinel-2 műholdképpel való összehasonlítás szemlélteti. Az útépítésnek 2017 tavaszán még nem volt látható nyoma.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó link: