Month: február 2017

  • Copernicus felszínborítási adatok

    A Copernicus felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) műholdas adatok alapján bármely felhasználó számára szabadon hozzáférhető információt nyújt a felszínborítással, a földhasználat típusaival kapcsolatban. A rendelkezésre álló és szakértők által feldolgozott, értelmezett és rendszerezett – esetenként helyszíni adatokkal kiegészített – műholdas mérésekből a felszínborítás hosszú évek alatt bekövetkező változásai is nyomon követhetők, ahogy például a növényzet és a felszíni vizek állapota is. Az információ a döntéshozók és a vállalkozások, de akár magánemberek számára is elérhető, regisztrációt követően díjtalanul. Ez talán a világon a legösszetettebb műholdas felszínmonitorozó szolgáltatás, amely globális, európai és helyi szintű információval is szolgál. Hogyan alakul a városiasodás, a települések terjeszkedése a természetes környezet rovására? Hogyan változik az erőterületek nagysága? Hogyan hat a növényborítottság csökkenése a talaj minőségére? Hogyan alakulnak a várható terméshozamok? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a felhasználók.

    A Copernicus program részeként működő szolgáltatás koordinálásáért az Európai Bizottságtól (European Commission, EC) kapott megbízás alapján az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) és a Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre, JRC) a felelős. Az alábbi rövid (angol nyelvű) videót nemrég az EEA tette közzé, hogy bemutassa a CLMS működését és szolgáltatásait.

     

     

    Magyarországon Budapest Főváros Kormányhivatala Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztályának (2017 előtti nevén a Földmérési és Távérzékelési Intézetnek) a munkatársai vesznek részt a Föld felszínének monitorozására létrehozott európai rendszer munkálataiban. Honlapjukról Magyarország területére a felszínborítási adatbázisok nemzeti (EOV) vetületben is elérhetők.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kaliforniai víztározók, radarképen

    Legutóbbi blogbejegyzésünkben a kaliforniai Oroville-tározót mutattuk be a Sentinel-2A optikai műholdképein, amelyek közül az egyik a közelmúltbeli nagy esőzések előtt, 2016 decemberében, a másik pedig idén január végén készült. A változások szembetűnőek voltak. Most egy olyan képet tettek közzé az ESA honlapján, amely három kisebb kaliforniai tározót mutat. A képet azonban radaros adatokból, a Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 műholdjainak mérései alapján állították össze.

    A látványos, hamis színezésű képhez 2016. december 15-én és 2017. január 26-án készült Sentinel-1 radarméréseket használtak. A változások érzékeltetésére szolgálnak az élénk színek, amelyek akár egy modern festményre emlékeztető kinézetet kölcsönöznek a képnek. (Forrás: Copernicus Sentinel adatok 2016 és 2017 / ESA)

    Több évig tartó száraz időszakot követően Kaliforniában nemrég heves esőzések voltak. A tározók korábban leapadt vízszintje hirtelen megemelkedett. A San Joaquin-völgy egy részletét mutató kombinált radarképen három víztározó látható, a Kawhea-tó (Lake Kawhea, jobbra fent), a Bravo-tó (Bravo Lake, tőle balra) és a Success-tó (Lake Success, jobbra alul). A vörös szín jelzi a decembertől januárig megnövekedett vízfelületet. A Success-tó esetében a hatóságoknak el kellett kezdeniük a víz leeresztését is, mivel a tározóban a víz megközelítette a maximális mennyiséget.

    A kép egy kinagyított részletén a Success-tó (jobbra) és környéke, középen Porterville városával.

    A probléma most épp az ellenkezője annak, amivel a San Joaquin-völgyben korábban küzdöttek. Ez egy fontos mezőgazdasági terület, ahol többek közt szőlőt, gyapotot, gyümölcsöket termelnek. A terméshozamot nagyban meghatározza a csapadék és az öntözővíz mennyisége, ami az előző években vészesen alacsony volt. A kombinált radaros műholdképen is kirajzolódnak a mezőgazdasági táblák. Az eltérő színű, geometrikus mintázatú foltokra a magyarázat ugyancsak a változás. A decemberi és januári felszínborítási állapot közötti látható különbséget például a növényzet fejlődése vagy a termés idő közben megtörtént betakarítás okozhatja.

    A képet – amelynek a jobb oldalán a Sierra Nevada lejtői is feltűnnek – az ESA heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be.

    Kapcsolódó link:

  • Szárazság után áradás

    Észak-Kaliforniában az Oroville-tározó tartalék túlfolyójának sérülése miatt február közepén elővigyázatosságból közel 200 ezer embert telepítettek ki lakóhelyéről.

    Az Egyesült Államok egyik legnagyobb víztározójában a szokatlanul heves esőzések miatt gyűlt fel nagy mennyiségű víz. Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2A műholdjával készített képek illusztrálják, milyen gyorsan változott meg a helyzet az elmúlt időszakban egyébként szárazság által sújtott Kaliforniában. Az első műholdkép 2016. december 21-én készült, a második alig egy hónappal később, 2017. január 30-án. Mégis első pillantásra is feltűnőek a különbségek.

    A Sentinel-2A valódi színeket mutató képei a kaliforniai Oroville-tározóról 2016. december 21-én és 2017. január 30-án készültek. (A két képből összeállított animáció itt megtekinthető. Forrás: Copernicus Sentinel adatok 2016 és 2017 / ESA)

    A decemberi képen a tározó partvonalából az alacsony vízállás miatt sokkal több látszik. A völgyzáró gáttól északra levő szigetek pedig januárra szinte teljesen eltűntek a megemelkedő vízszint következtében. A víz színében is lényeges eltérés mutatkozik: a decemberi világos árnyalatot januárra sötétebb szín váltotta fel, miután a kiadós esők rengeteg hordalékot szállítottak a tározóba. Míg az első képen a túlfolyó víz levezetésére szolgáló meder száraz, a másodikon már jól kivehetően vízzel teli. A mostani az első alkalom a tározó fél évszázados fennállása óta, hogy itt egyáltalán víz folyik el a tározóból. Ez az az elhanyagolt tartalék túlfolyó, amelynek a sérülése és a felgyülemlett nagy víztömeg miatt óvintézkedéseket kellett hozni a lakosság védelmében.

    235 m-es magasságával az Oroville-gát a legmagasabb az Egyesült Államokban, a víztározó kapacitása pedig a második legnagyobb az országban. Szerepe az öntözővíz-ellátás és árvízi szabályozás, illetve elektromos energiatermelés. A közelmúltban a tározóról készült műholdképeket még a súlyos kaliforniai szárazság hatásainak bemutatására használták…

    Kapcsolódó cikkek:

  • Zöld jelzés a Sentinel-2B-nek

    Rövidesen indulhat a Copernicus program következő földmegfigyelő műholdja, az optikai és infravörös hullámhosszakon érzékeny Sentinel-2B.

    A múlt héten, egy hónappal a tervezett start előtt a műhold földi kiszolgáló rendszerének minden elemét – a berendezéseket, a hálózatokat – késznek találták arra, hogy a majdan felbocsátandó műhold irányítását ellássák. Ezen tehát nem múlhat, hogy a Sentinel-2B pályára álljon.

    A háttérben az ESA két szakembere, Pier Paolo Emanuelli (a repülésirányítás vezetője, Flight Operations Director, FOD) és Paolo Ferri a fő irányítóteremben (European Space Operations Centre, ESOC, Darmstadt, Németország) a Sentinel-2B-ről beszélgetnek. (Kép: ESA / P. Shlyaev)

    A start várható időpontja március 7-én magyar idő szerint 2:49. A helyszín Kourou (Francia Guyana), a hordozórakéta a szilárd hajtóanyagot használó Vega lesz. A darmstadti irányítók a Földről való felemelkedést követően 58 perc elteltével veszik át a „hatalmat” az addigra önállósodó űreszköz fölött.

    Eközben a Sentinel-2B-t már Dél-Amerikában készítik fel az indításra.

    2017. január 5-én Hollandiából Francia Guyanába repítették az ESA technológiai központjában tavaly június óta különböző teszteken átesett Sentinel-2B műholdat. (Kép: ESA)
    Kourouban, a starthely közelében végzik el az utolsó előkészületeket és teszteket, valamint a Sentinel-2B hajtóanyaggal való feltöltését. (Kép: ESA)

    A Sentinel-2 sorozat műholdjai közül az első, a 2A jelű 2015. június 23-án állt pályára. Azonos felszereltségű társa, a hamarosan felbocsátandó Sentinel-2B hasonló pályára kerül, de keringése közben mindig a Föld szemben levő pontja fölött repül majd. Így az immár két műholdból álló rendszer még rövidebb visszaérési idővel képes felvételeket készíteni a földfelszín adott területeiről. A Sentinel-2 műholdak 13 színben, 290 km széles sávban képezik le a felszínt. A Sentinel-2B beüzemelése és kalibrációja a márciusi startot követően néhány hónapot vehet igénybe. Utána válnak majd elérhetővé a szolgálatszerűen gyűjtött adatok a Copernicus felhasználók számára.

    A poláris napszinkron pályán keringő két Sentinel-2 műhold képeivel így fedi le fokozatosan, 5 naponként az egész Föld felszínét. (Forrás: ESA / ATG medialab)

    Kapcsolódó linkek: