Month: május 2026

  • Albánia leghosszabb folyója

    Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe rovatban nemrég egy olyan látványos hamisszínes Sentinel-2 műholdképet mutattak be, amely a Balkán-félszigetre, Albániába kalauzol bennünket. A kép 2026. április 27-én készült és a Drin (vagy más néven Drim) folyó medencéjét mutatja. (Nem tévesztendő össze a Drinával, amely Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Szerbia területén található, és a Száva leghosszabb mellékfolyója.) A színezés kiemeli a hegyvidéki terep, a vízfelületek és a növényzet közötti kontrasztokat. Maga a folyó és víztározói mélykék színben jelennek meg, összetett, elágazó mintázatot rajzolva ki a hegyvidéki tájon. A tájat domináló növényzet élénk narancssárga, a most is hóval fedett magas hegycsúcsok pedig fehér színben tűnnek fel.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A Drin vízgyűjtő területe Észak-Albániában az ország egyik legfontosabb édesvízi rendszere. A folyó vize tározók és meredek völgyek során halad keresztül, miközben vízerőműveket hajt, támogatja a vízgazdálkodást, az árvízvédelmet és a helyi ökoszisztémákat. A folyó Kukës városánál (keleten, a fenti műholdkép jobb széléről éppen csak lemaradva) kezdődik, a Fehér-Drin és a Fekete-Drin összefolyásával.

    Teljes hossza 285 km, amely majdnem rá is fért erre a Sentinel-2 műholdképre. Vízgyűjtő területe 11.756 km², érinti Albánián kívül Koszovó, Szerbia, Görögország, Montenegró és Észak-Macedónia területét. Átlagos vízhozama 352 m³ másodpercenként. A közvetlenül, illetve közvetve az Adriai-tengerbe ömlő folyó hajózásra nem alkalmas. A tengertől mintegy 20 km-re kétfelé ágazik. Az északi ág, a nagyobb vízhozamú (és a műholdképen feltűnő) Nagy-Drin egy 19. század közepi felszínsüllyedés következtében alakult ki, és a Buna (Bojana) folyóba torkollik. Az eredeti folyómeder, a déli ág az Adriai-tengerig vezet. A folyón az 1960-as és 1980-as évek között három helyen épült duzzasztógát, mögöttük jól kivehetők a tározók szélesebb vízfelületei. Közülük a legnagyobb a Fierzai-víztározó a Drin felső folyásánál (a kép jobb felső részén).

    Kapcsolódó linkek

  • Vetésforgó

    Május elején a repce virágzása nem csak a helyszínen látványos és népszerű fotótéma, de a virágok élénk sárga színe és a táblák nagy kiterjedése miatt műholdképeken is jól mutat. Nem véletlen, hogy 2019-ben és 2023-ban is foglalkoztunk már vele egy-egy Sentinel-2 műholdképekkel illusztrált blogbejegyzésünkben. A mostani alkalmat a borsodi repcemezőkről Bodnár Sándor által készített gyönyörű fényképek inspirálták. Ezek nyomán megnéztük, hogy ugyanezek a területek hogyan látszottak felülről, az űrből, azon belül is a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjaival. Alább a 2026. május 5-én készült, a valódihoz közeli színeket mutató képet mutatjuk be, amelyen Halmaj (a jobb alsó sarokban), Alsóvadász (bal oldalt alul), Homrogd (balra fent) és Kázsmárk (jobbra fent) környéke látható.

    Feltűnő, hogy a mezőgazdasági táblák jelentős része sárga színben virít: épp virágzik a repce! A majdnem pontosan egy évvel korábban, 2025. május 2-án, ugyancsak felhőmentes körülmények között készült Sentinel-2 műholdképen is szerepelnek repcetáblák, csak máshol. Hiszen egy adott területre két egymást követő évben nem célszerű ugyanazt a haszonnövényt vetni. A két kép a csúszka elmozdításával könnyen összehasonlítható.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025, 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A repcét elsősorban az olaja miatt termesztik, országszerte nagy területen. A növény virágzása akár 3-4 hétig is eltarthat, aminek fontos szerepe van a méhészetek számára. A repcevirágzás a gyümölcsfék elvirágzása utánra esik, de az akác ilyenkor még nem nyílik. A repce tehát fontos táplálékforrás a méheknek, a repceméz pedig értékes termék.

    Kapcsolódó linkek

  • Sikeresen befejeződött a Sentinel-1D beüzemelése

    Fontos mérföldkő az Európa Unió (EU) és az Európai Űrügynökség (ESA) együttműködésében zajló Copernicus földmegfigyelési program történetében: megkezdte az adatok rendszeres szolgáltatását az apertúraszintézis elvén működő radaros műholdakból álló Sentinel-1 sorozat legújabb, tavaly novemberben felbocsátott tagja, a Sentinel-1D. Május 1-jén hivatalosan is véget ért a pályára állítás utáni kritikus beüzemelési és kalibrálási fázis, de a Sentinel-1D-től származó adatok április 17-től kezdve már a Copernicus felhasználóinak rendelkezésére állnak – méghozzá egy olyan adatbázisban, amely továbbra is szabadon és ingyenesen hozzáférhető bárki számára.

    Dél-Amerika déli csücske, a Tűzföld egy hamisszínes Sentinel-1D radarképen, amely az elsők között, nem sokkal a start után, 2025. november 6-án készült. Az adatokat az olaszországi Matera követőállomáson vették. Az esemény a felbocsátástól számított 50 órán belül történt, ami valószínűleg a legrövidebb idő a felbocsátás és az adatszolgáltatás között egy radaros földmegfigyelő műhold esetében. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Sentinel-1 történetében lezárult egy korszak, miután mind a négy első generációs műholdat sikeresen üzembe helyezték. A történet több mint egy évtizeddel korábban, 2014-ben, a Sentinel-1A felbocsátásával kezdődött. A 2016-ban pályára állított Sentinel-1B sajnos 2021-ben meghibásodott. A sorozat harmadik darabja, a Sentinel-1C 2024-ben startolt.

    A Sentinel-1 konstellációt két azonos pályán, de egymástól 180°-ban eltérő helyzetű – vagyis minden pillanatban a Föld átellenes oldal fölött keringő – műhold alkotja. Ezzel javítják a radaros műholdak lefedettségét és megfelezik egy adott pont fölé, adott pálya menti helyzetben való két visszatérés között eltelő időt ahhoz képest, mint ha csak egy műholdat alkalmaznának. Mivel a veterán Sentinel-1A is működőképes maradt, most egy ideig – a zökkenőmentes átmenet biztosítására – egy három műholdból álló konstelláció jött létre, amely  2026 június közepéig lehetővé teszi, hogy kettő helyett három radaros műhold adataival dolgozzanak a szakemberek.

    A Sentinel-1 műholdak nagy felbontású radarképeket szolgáltatnak a Föld felszínéről, minden időjárási körülmény között, éjjel és nappal is. Az adatok kritikus fontosságúak a természeti katasztrófák, a tengeri jég megfigyelésétől kezdve a szárazföldi felszín-deformációk pontos feltérképezésén deformációig át a mező- és erdőgazdálkodásig. Mostanra a Sentinel-1 adatai nélkülözhetetlenné váltak a tudományos kutatók, a politikai döntéshozók és a katasztrófa-elhárítást végző szervezetek számára is.

    Az Elba folyó tölcsértorkolata Németországban, a Sentinel-1D egyik korai, hamisszínes műholdképén, 2025. november 7-én. A színezés érdekében a műhold által rögzített különböző polarizációjú képekhez a vörös, a zöld és a kék alapszíneket rendelték. Az eredményül kapott élénk színek kiemelik a különböző felszínborítási típusokat, például a városi területeket, a vízfelszíneket, illetve a mezőgazdasági művelés alatt álló földeket. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Figyelemre méltó az adatsorozat hosszúsága. A Sentinel-1 rendszer jó úton halad afelé, hogy eddig példátlan módon akár két évtizedes folyamatos, egységes színvonalú radarmegfigyelést biztosítson. Ez a páratlan adatbázis megerősíti Európa vezető szerepét az éghajlati és a környezeti változások nyomon követésében, megbízható alapot kínálva a döntéshozatalhoz és a kutatáshoz egy egyre bizonytalanabb világban.

    Most, hogy az első generációs Sentinel-1 műholdak közül az utolsó is megkezdte üzemszerű működését, az ESA és az Európai Bizottság előre tekint. A következő műholdgeneráció (Sentinel-1 Next Generation) célja a mérések folytonosságának biztosítása lesz, legalább a 2030-as évek közepéig. Ezek a jövőbeli műholdak – elődeik örökségére építve – várhatóan fokozott teljesítményt nyújtanak majd és új képességekkel lesznek felvértezve, hogy kielégítsék a felmerülő újabb tudományos és társadalmi igényeket.

    Kapcsolódó linkek

  • Virágzás földön és vízen

    Április vége felé készült az a Sentinel-2 műholdkép, amelyet nemrég az Európai Űrügynökség (ESA) osztott meg heti földmegfigyelési sorozatában, és most mi is bemutatunk. Hollandiába, illetve a holland tengerpart közelébe látogatunk. A kép érdekessége, hogy egyszerre kétféle „virágzást” is mutat.

    A tavasz egyrészt a hagymás virágok, mindenekelőtt a tulipán időszaka. A tulipánhagymákat Hollandia-szerte nagy táblákon nevelik, április vége felé ezek változatos, élénk színekben pompáznak. A virágok levágása és a hagymák felszedése, osztályozása, csomagolása után a világ minden tájára jut a híres holland tulipánhagymákból. A másik virágzás a tengeri fitoplanktoné, vagyis a mikroszkopikus méretű algáké, amelyek elszaporodva kékes-zöldes örvényeket rajzolnak az Északi-tenger vizére.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A képen Hollandia északnyugati csücskét láthatjuk, amely szigetek, félszigetek és vizek összetett rendszere. A terület magában foglalja Flevoland holland tartomány egy részét a jobb alsó sarokban, Észak-Hollandot nyugaton és Frízföldet északon. Itt húzódnak a part közelében, a szárazföld felé fokozatosan közeledő ív mentén a Nyugati-Fríz-szigetek alacsonyan fekvő szigetei. A szigetláncot a szárazföldtől a Watt-tenger, az Északi-tenger sekély vizű és iszapos melléktengere választja el. A műholdképen a barna színű víz nagy hordaléktartalomra utal, amely éles ellentétben áll a távolabbi tenger sötétebb vizével. Vékony fehér vonallal két gát is feltűnik a képen. A nagyobb az édesvizű IJsselmeert, a kisebb a Markermeert határolja.

    A szigeteken és a szárazföldön a foltszerű mintázatot a mezőgazdasági művelés alatt álló területek rajzolják ki. A környéken a főbb termesztett növények a gabonafélék, a burgonya, a cukorrépa, a hagyma – no és természetesen a tulipán! A virágzó tulipánmezők különböző színekben tűnnek fel, a sárga és piros árnyalataitól az ibolyakékig. A mindössze néhány hétig tartó szép látvány évente több millió látogatót vonz a világ minden tájáról. Amikor a tulipánok elérik a teljes virágzást, a gazdák gyorsan eltávolítják színes fejeiket, hogy a növények az energiájukat a hagymák növekedésére fordíthassák.

    A fenti műholdkép egy kinagyított részlete Flevoland tartomány egy részét mutatja a mezőgazdaági táblákkal. Középen Emmeloord, balra lent, az IJsselmeer partján Urk városa feltűnő ( a nagyobb szürkés színű foltok)

    A fitoplankton, vagyis a vízfelszín közelében élő mikroszkopikus tengeri növények messze a leggyakoribb élőlények az óceánban. Ebben az időszakban az Északi-tenger felszíni vizei ásványi anyagokkal gazdagodnak a mélyebb vizekkel való keveredés miatt. A fitoplankton számára ezek az ásványi anyagok kitűnő táplálékot jelentenek, és a víz hőmérséklete is megfelelően alakul a tavaszi elszaporodásukhoz. Bár egyes planktontípusok egyenként mikroszkopikus méretűek, együttesen szépen látszanak a műholdképeken. A fotoszintézishez használt klorofill színezi meg a vizet, lehetővé téve ezen apró élőlények észlelését is az olyan speciális kamerákkal, mint a Sentinel-2 műholdakon repülő multispektrális képalkotó berendezés. A színárnyalat függ a fitoplankton típusától és mennyiségétől is.

    Kapcsolódó linkek