Sivatagi mezőgazdaság Egyiptomban

Mindez természetesen csak öntözéssel valósítható meg. Az észak-afrikai ország déli részére látogatunk egy különleges, három különböző időpontban gyűjtött műholdas adatokból készített kép segítségével, amelyet az európai Copernicus földmegfigyelési program honlapján tettek közzé nemrég, a nap képe rovatban.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdas adatok)

Az adatok forrása a Copernicus optikai távérzékelő műholdpárosa, a Sentinel-2. A felhasznált felvételek idén február 1-jén, március 28-án és április 21-én készültek, amelyekből a vegetációs indexet (NDVI, normalized difference vegetation index) mutató térképeket állítottak elő, majd a különböző időpontokban készült képekhez különböző alapszíneket rendeltek. A kombinált hamisszínes kép így azt érzékelteti, hogyan változott a növényborítás (az ott termesztett növények fejlődési állapota) ez alatt a három hónap alatt azokon a jellegzetesen kör alakú területeken, amelyeket egy középponti kútból származó víz és egy forgó öntözőrendszer segítségével művelnek. A fekete színű részek – víz híján – mentesek a növényzettől.

Már az ókori Egyiptom történetének kapcsán is azt tanultuk, hogy a nagyrészt sivataggal borított ország az élelmiszer-termelésben nagyban kihasználja a Nílus menti termékeny földeket. Az 1990-es évek végén kezdett ambiciózus Toska-projekt (Toshka Project, New Valley Project) célja a sivatagi területek mezőgazdasági hasznosítása volt a Nasszer-tó vizének a Szahara részét képező Nyugati-sivatagba történő elvezetésével.

A Copernicus műholdas adatai kulcsfontosságú információval szolgálnak a mezőgazdaság számára, a növények fejlődésének, egészségi állapotának monitorozásához és az öntözéses gazdálkodáshoz.

Kapcsolódó linkek

Erdőtüzek Manitobában

Kanada középső részén, Manitoba tartományban 2025 májusában kezdődött az erdőtüzek szezonja, de intenzitásuk júliusra fokozódott. Az illetékes hatóságok július 8-án közel száz aktív tűzről számoltak be. Ezek közül 16 volt olyan Manitoba északi, nyugati és keleti részein, amelyeket a tűzoltók nem tudtak ellenőrzésük alatt tartani. Az erdő- és bozóttüzek kialakulásához szokás szerint kedvezett az aszály, a hőség és az erős szél.

A manitobai tüzek nagy kiterjedésű füstfelhőiről az amerikai űrügynökség földmegfigyelési portálja (NASA Earth Observatory) számolt be. Mi most az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának ugyancsak július 9-én készült képét mutatjuk be, a Thompson városától északra fekvő területről. A színezés olyan, hogy aktív tűszfészkeket az infravörös tartományban gyűjtött adatok alapján narancs színnel kiemeli.

Erdőtüzek és füstfelhőik Kanada Manitoba tartományában, az aktív tűzfészkeket kiemelő Sentinel-2 műholdképen. Középen, a füstmentes területen a Harding-tó látható.  (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kép készítésekor a legnagyobb tüzek sűrű füstfelhői – a szél irányát követve – észak felé terjedtek. A korábbi hetek műholdképein ugyanakkor gyakran voltak megfigyelhetők kelet felé tartó füstfelhők.

A hatóság több mint 10 ezer embert evakuálását rendelte el az egyébként ritkán lakott, erdős és tavakkal tarkított vidéken. A híradások szerint több ház is megsemmisült Split Lake településen (a műholdképen ábrázolt területektől kb. 100 km-re keletre).

Kanadában 2025-ben július 9-ig összesen 4,8 millió hektárnyi területet perzseltek fel a tüzek. Ez közel négyszer akkora, mint az elmúlt negyed évszázad átlaga. Idén csak Manitoba területén mintegy 1 millió hektárnyi területet érintett a természeti csapás, ami mintegy hússzorosa annak, mint amekkora területen a tavalyi év azonos időszakában pusztított erdőtűz.

Kapcsolódó linkek

Forró és száraz nyárkezdet

Európa déli és középső részén, így Magyarországon is forró és száraz volt a június. A hőhullám különösen a hónap végétől vált elviselhetetlenné. Az aszállyal párosuló tartósan magas hőmérsékletek nem tesznek jót az emberi egészségnek, a levegő minőségének, a mezőgazdaságnak, és megnövelik az erdő- és bozóttüzek előfordulásának valószínűségét is. Az alábbi térkép június végének és július elejének 6 napján gyűjtött adatok segítségével szemlélteti a felszín hőmérsékletét. Az adatok a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-3 műholdjainak SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) sugárzásmérő műszerétől származnak.

Európa felszínhőmérséklete Sentinel-3 SLSTR adatok alapján, 2025. június 28. és július 3. között naponta. A hőmérsékleteket a jobb oldalt alul látható színskáláról lehet leolvasni. A szürke színű területeken nem volt lehetséges a műholdas mérés a felhőborítás miatt. (Forrás: Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdas adatok)

Június 28-án az Ibériai-félszigeten például helyenként az 50 °C-ot is meghaladta a felszín hőmérséklete. (Ez nem ugyanaz az érték, mint az időjárás-jelentésekben hallott levegő-hőmérséklet, bár nyilván van közöttük összefüggés.) Később a hőhullám északabbra és keletebbre is kiterjedt. Július 3-án már Magyarország területének legnagyobb részén is sötétpirosba váltott a felszínhőmérsékletet érzékeltető színek tartománya.

A Copernicus földmegfigyelő műholdas adatainak sok területen veszik hasznát a szakemberek, például a növényzet egészségének monitorozásában, a vízgazdálkodásban, vagy a közegészégügy számára fontos információk gyűjtésében.

Alább a nyárkezdő aszály hatását szemléltetjük egy Sentinel-2 műholdképpár segítségével. A színezés a növényzetben tárolt víztartalomra utaló ún. normalizált differenciális nedvességi index (Normalised Difference Moisture Index, NDMI) értékeit mutatja az Alföldön, Szolnok környékén. A Tisza partján fekvő megyeszékhely a kép közepén látszik. Más nagyobb települések tőle nyugatra Abony, keletre Törökszentmiklós. A csúszka elmozdításával összehasonlítható egyik műholdkép július 4-én, a másik alig egy hónappal korábban, június 7-én készült. Jól kivehető a magasabb nedvességtartalmú kék területek csökkenése a szárazabb, sárga és vörös foltok rovására. A szántók vízellátottságát és így a növények nedvességtartalmát természetesen öntözéssel lehet javítani, ahol erre lehetőség van.

Műholdas nedvességtartalom-térképek Szolnok környékén, Sentinel-2 adatok alapján. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az NDMI számításához a Sentinel-2 műholdak 13 látható és infravörös hullámsávban dolgozó kameráinak B8A (865 nm hullámhossz) és B11 (1610 nm hullámhossz) sávjainak adatait használják fel, az index értéke a két intenzitás különbségének és összegének hányadosa. Az MSI (Multispectral Imager) kamera felszíni felbontása ezekben a sávokban 20 m.

Kapcsolódó linkek

Havas Atacama

Havazott a Föld legszárazabb sivatagában – olvashattuk a hírekben, amelyek a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádiócsillagászati obszervatórium, az interferométeres elven működő rádiótávcső-hálózat június 26-án kelt helyszíni beszámolóját idézik. (Az ALMA-ről hat éve egy radaros és optikai műholdképekkel illusztrált blogbejegyzésünkben írtunk bővebben.)

Állítólag egy évtizede nem volt példa olyan havazásra, mint amilyen június 26-án borította be fehér csapadékkal a tájat. A nagy tengerszint feletti magasságban fekvő Atacama-sivatag különleges éghajlata teszi lehetővé az ALMA zavartalan működését is, hiszen a levegő páratartalma itt rendkívül alacsony. Ezért a Földön elképzelhető helyszínek közül ez az egyik legalkalmasabb a milliméteres és az alatti hullámhosszakon történő csillagászati megfigyelésekre. Valóban, a csapadék itt igen ritka, a múltban előfordult már olyan is, hogy 40 éven át nem hullott belőle semmi. A váratlanul leesett hó rövid távon befolyásolhatja az ALMA méréseit, és változásokat okozhat a sivatagi ökoszisztémában.

A havazás eredménye természetesen az űrből is látszott. Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdja épp június 26-án haladt el az Atacama-sivatag felett. Ezt a valódi színeket visszaadó, kb. 130 km széles területet ábrázoló műholdképet a 15 nappal korábban ugyanerről a helyszínről készült Sentinel-2 képpel hasonlíthatjuk össze alább, a csúszka elmozdításával.


Bal oldalt fent a „csak” 2400 m-es magasságban fekvő legközelebbi település, San Pedro de Atacama látható, amelyet nem érintett a havazás. Középen az 5000 m magas Chajnantor-fennsík, ahol az ALMA antennáit telepítették. A június 26-án készült képen a fehér szín részben a felhőket (balra), részben a felszín hóborítását (jobbra) jelzi. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az Atacama-sivatag Chile és Peru területén, az Andok hegyvonulata és a Csendes-óceán között fekszik. Átlagos szélessége kelet–nyugati irányban kb. 160 km, hossza 1000 km. A gyéren lakott vidék gazdag ásványi lelőhelyekben. Optikai műholdfelvételek ideális célpontja, hiszen ritkán takarják itt felhők a tájat a műholdak kamerái elől. (Az Atacama-sivataggal kapcsolatos korábbi blogbejegyzéseink a lap aljáról közvetlenül is elérhetők.)

Kapcsolódó linkek

Korán algásodó Balaton

Június közepén a balatoni fürdőzők több helyen is tapasztalták, hogy elszaporodtak az algák a tó vizében. Ahogy az Időkép beszámolójában olvashattuk, a Balaton algásodása nem ritka jelenség, általában hosszan tartó, melegebb időszakok után következik be. Idén a május viszonylag hűvös volt és – legalábbis június elejéig még – hosszabb kánikula sem alakult ki. Ennek ellenére június 15-én nagy mennyiségű alga jelent meg például az északi parton, Balatonszepezd környékén. A déli partról, Balatonboglárról is érkeztek beszámolók hasonló megfigyelésekről.

Az Időkép kérdésére válaszolva a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet munkatársai elmondták, hogy valóban elszaporodtak a fonalas kékalgák, amelyek egyelőre a teljes vízoszlopban nem nagy tömegben vannak jelen. Csak akkor válik feltűnővé a jelenség, ha az algák a felszínre lebegnek. Ott nagy tömegben képesek látványos algavirágzást produkálni. A kutatóintézet szakemberei a hirbalaton.hu portálon részletesen is elmagyarázták a kékalga, más néven cianobaktérium (Dolichospermum spiroides) lokális elszaporodásának hátterét.

A június közepi algavirágzás elsősorban a tó nyugati felének öbleit érintette. A jelenség az optikai műholdképeken is látványos, bár a helyszínen, a fürdőzők számára nem akkora élmény. Általánosságban azt javasolják, hogy a fürdés után mindenki zuhanyozzon le és nagy algasűrűségnél inkább kerüljék a vízben való tartózkodás az érintett partszakaszokon.

Alább a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának valódi színeket ábrázoló képét mutatjuk be a Balatonról és közvetlen környezetéről. A kép éppen június 15-én készült. Alatta a kinagyított részleten a víz az északi oldalon, Balatonszepezd partjai mellett látható. A zöld harsány árnyalatainak létrejöttében az elszaporodott algák is közrejátszottak.

A Balaton Sentinel-2 műholdképen, 2025. június 15-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

 

A fenti műholdkép kinagyított részletén az algásodással érintett egyik helyszín, Balatonszepezd környéke látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek

Folyódelta Borneón

Borneóra, Délkelet-Ázsia egyik trópusi szigetére látogatunk az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-1 radaros műholdjának hamisszínes képével, az Európai Űrügynökség (ESA) kalauzolásában.

Borneó a világ harmadik legnagyobb szigete. Három ország, Brunei, Malajzia és Indonézia osztozik a területén. A képen látható terület Indonézia Kelet-Kalimantán tartományának egy részét fedi le. Keletre a Makassar-szoros található, amely egy keskeny átjáró a Csendes-óceán nyugati-középső részén.

Az alábbi radarkép 2025. március 31-én készült, a színezéshez a vízszintes és függőleges polarizációjú radarimpulzusokkal készített felvételeket használták fel. Az eltérő színek a felszínborítás különböző típusait jellemzik, a sárga például a sűrű növényzetet és erdőket, a kék pedig a vizet. A szigeten a tájat erdők uralják, számos apró tóval tarkítva, amelyek sötétkék foltként jelennek meg. A fehéresebb zónák a nagy radarvisszhangot produkáló beépített területekre utalnak, a települések főként a képen ábrázolt területen átfolyó Mahakam folyó mentén helyezkednek el. A tartomány fővárosa, Samarinda, a folyó északi partján látható. A radarimpulzusokat jól visszaverő hajók fényes pontokként tűnnek fel a folyó vizében és a tengerben is.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Mahakam mellékágak egész labirintusát alakítja ki, mielőtt egy nagy és összetett deltatorkolaton keresztül a Makassar-szorosba ömlik. A területen jellemző a mezőgazdaság és az akvakultúra, különösen a garnélatenyésztés. A vizes élőhelyeken nagy kiterjedésű mangrovemocsarak találhatók.

A tengervíz eltérő színeit elsősorban az eltérő szélviszonyok okozzák. A világosabb területeken (a bal oldalán, a kép közepe táján) erősebb a szél, jobban felkorbácsolja a hullámokat, amelyekről nagyobb intenzitású radarjel szóródik vissza a műhold irányába. A tenger felszínén, különösen a világosabb kék területen belül látható, különálló zöldes foltok egy nagyobb csapadékrendszeren belüli elkülönülő esőcellák. Ezek mérete változó lehet, a kis, helyi záporoktól a nagyobb, kiterjedtebb esőzésekig. Mivel az esőcellákat könnyű észrevenni műholdas radarképeken, a kutatók ezeket a képeket az időjárás megfigyelésére is felhasználják.

A fenti kép közepének egy kinagyított részletén a kanyargó folyóágak közt látható sötétkék, négyszögletes formák az akvakultúra-létesítményekre jellemzők. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek

Szaharai por az óceán felett

Az alábbi, az Európai Űrügynökség (ESA) feldolgozásában elkészült képpár a Copernicus program két különböző típusú földmegfigyelő műholdjának adataiból állt elő. Ezek egyike az optikai Sentinel-3 műholdpáros tagja, a másik a levegő egyes összetevőinek koncentrációját felmérő Sentinel-5P. A mérések idén május 7-én készültek.

A képeken egy Afrikából, a Szahara sivatagból származó vastag homok- és porfelhő látható. A felhőt a kontinens nyugati partvidékéről a szél az Atlanti-óceán fölé fújta, ahonnan idővel elérheti egészen Dél-Amerikát is. A Szaharában gyakoriak a homokviharok. Ilyenkor az erős szelek nagy mennyiségű porszemcsét sodornak magukkal. Ezek a szemcsék napokig vagy akár hetekig is lebeghetnek a légkörben, attól függően, hogy mennyire szárazak, gyorsak és turbulensek a légtömegek. A troposzféra magasabb rétegeibe eljutó port óceánokon és kontinenseken át szállíthatják a légáramlatok. Az efféle szaharai porviharok jellemzően késő tavasz és kora ősz között alakulnak ki.

A Sentinel-3 optikai műholdkép egy sűrű, narancssárga szaharai homokfelhőt mutat az Atlanti-óceán keleti része fölött. Kiterjedése mintegy 150 ezer négyzetkilométer, vagyis bő másfélszer akkora, mint egész Magyarország. A bal felső sarokban a felhők alól előbukkanó földdarabok a Zöld-foki-szigetek kis szigetei. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-5 adatai alapján készült, relatív értékeket mutató aeroszolkoncentráció-térkép a Sentinel-3 fenti műholdképére vetítve. A bal alsó sarokban látható színskálán a sötétebb narancssárga árnyalatok magasabb aeroszolkoncentrációt jelölnek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-5P korszerű Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométere képes megállapítani a légkörben nyomokban előforduló számos gáz koncentrációját. Adataiból ki tudják számítani az aeroszolindexet is, amely a légkörben lebegő aeroszolok, például a por jelenlétére és sűrűségére utal. A Sentinel-3 és -5P adatok kombinációja lehetővé teszi, hogy a kutatók jobban megértsék ezeket a hatalmas porfelhőket. Az areszolindex fontos bemenő paraméter a levegőminőségi előrejelzések számára is. A homokviharok rontják a levegő minőségét, elhomályosítják az égboltot, továbbá veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre. A por belélegezve szív- és érrendszeri betegségeket és tüdőproblémákat okozhat – szerencsére a legkevésbé az Atlanti-óceán felett. A szelek szárnyán messzire eljutó szaharai por ugyanakkor fontos szerepet játszik az ökoszisztémában. Ami a tengeri élővilágot illeti, fő ásványianyag- és tápanyagforrás a tápláléklánc alapját képező mikroszkopikus növényi fitoplankton számára. Sőt még az amazóniai esőerdők is részesülnek a Szaharából származó, az egész óceánon átszálló ásványi anyagok áldásában.

Kapcsolódó linkek

Eltemetett település

Május 28-án a svájci Alpokban található Birch-gleccser összeomlása hatalmas földcsuszamlást okozott, amely gyakorlatilag elpusztította a Lötschental-völgyben található Blatten falut. Óriási darab szakadt le a gleccserből, nyomában pedig mintegy 3 millió köbméter törmelék zúdult le a lejtőn, a korábban már kiürített falura – olvashattuk a hírekben. A Wallis kantonban található Blatten nagy része teljesen megsemmisült a természeti katasztrófában. A kb. 300 lakost május 19-én szerencsére evakuálták, miután a falu fölött magasodó hegyről sziklaomlás fenyegetett. A gleccser leomlása a Richter-skála szerinti 3,1-es erősségű földrengést is okozott.

Az európai Copernicus program honlapján közzétett alábbi Sentinel-2 műholdkép május 30-án készült. Jól szemlélteti az érintett terület kiterjedését. A földcsuszamlás barnásszürke nyoma tisztán kivehető az élénk színű alpesi rétek és a megmaradt fehér hó mellett. A felhalmozódó törmelék elzárta a Lonza folyót is, természetes gátat képezve. Ez aggodalomra ad okot az áradások miatt.

A földcsuszamlás által betemetett Blatten és a felduzzadt Lonza folyó Svájcban. Az északi irányt a jobb alsó sarokban látható kis fekete nyíl jelöli. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A Copernicus program adatai kulcsfontosságúak a gleccserek időbeli változásainak nyomon követésében, segítenek az instabilitás korai jeleinek felismerésében és támogatják a kockázatok megelőzését az éghajlat gyors változásának közepette.

Kapcsolódó linkek:

Alakol, a sokszínű tó

Az európai Copernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdjának segítségéve most a Kazahsztán keleti részén fekvő Alakol-tóhoz látogatunk, az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján, a hét képe sorozatban megjelent radarkép segítségével.

Bár a radaros intenzitásképek természetüknél fogva fekete-fehérek, azért nem lehetetlen „kiszínezni” azokat. Ennek egyik bevett módja a hamisszínes kompozitok készítése. A hozzávalók: három alapszín és három, ugyanarról a területről, de más-más időpontokban készült műholdas radarkép. Ebben az esetben három 2025-ös Sentinel-1 képről van szó, amelyeket egymást követő hónapokban készített Kazahsztán felett elhaladva a műhold. A kék színt a márciusihoz, a zöldet az áprilishoz, a pirosat pedig a májushoz társították. A színezett képek kombinálásával ki lehet emelni a felszínen a felvételek készítési időszaka alatt bekövetkezett változásokat. A szürkének vagy fehérnek tűnő területek kevés vagy semmilyen változást nem mutatnak, míg a többi változatos szín – az alapszínek kombinációja révén – sok mindent elárul arról, hogy mikor és hogyan változott a terep radarimpulzusokat visszaverő tulajdonsága.

A kazah-kínai határvidéken fekvő Alakol-tó és környéke Sentinel-1 műholdképek hamisszínes kombinációján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az Alakol név jelentése „sokszínű tó”. A fenti képen a bal felső sarokban látható, a kék és a zöld különböző árnyalataiban. A színváltozások a befagyott vízfelszín változásait érzékeltetik. Ez a sós vizű tó általában a tél végén körülbelül mintegy hónapra befagy, a jég kora tavasszal feltöredezik. Főleg a márciusi felvétel készítésének idején szórta vissza a radarjeleket a Sentinel-1 felé.

Az Alakoltól északnyugatra két kisebb, sekélyebb tó található. Az azokat körülvevő területen a sárga, rózsaszín és bíbor színek változatossága a növényzet március és május közötti fejlődésére utal. A tórendszer egyben Ramsari Egyezmény által védett nemzetközi jelentőségű Ramsari vizes élőhely és az UNESCO bioszféra-rezervátuma. Fontos megálló- és fészkelőhely számos vonuló vízimadár számára, mint például a borzas gödény pelikán és a rózsás flamingó.

A képbe belenagyítva az Alakoltól nyugatra mezőgazdasági táblák színes, geometrikus mintázata látható. Ezek egy termékeny hordalékkúpon helyezkednek el. A délebbre fekvő színes képződmény az Ebi-tó, a szomszédos Kína Hszincsiang–Ujgur Autonóm Területe északnyugati részének legnagyobb sós vizű tava. Az elmúlt évek során drámai mértékben összezsugorodott, a medence északi részének élénk színei mutatják, hol bukkant elő a talaj a megfigyelési időszak alatt. Ettől a tótól nyugatra, a Bortala-folyó mentén farmok és települések tarkítják a tájat. A színek a különböző növényfajtákat és növekedési szakaszokat emelik ki, míg a beépített területek élénk szürke és fehér színben tűnnek fel.

Kapcsolódó linkek:

Időszakos folyó Namíbiában

A Kuiseb egy időszakos vízfolyás Délnyugat-Afrikában, Namíbia nyugati-középső részén. Forrása a fővárostól, Windhoektól nyugatra fekvő Khomas-felföldön található. Innen a Kuiseb nyugat felé folyik a Namíb–Naukluft Nemzeti Parkon és a Namíb-sivatagon keresztül. Az Atlanti-óceánba, azon belül is a Walvis-öbölbe torkollik – már ha ritka alkalmakkor, egyes csapadékos években van benne elegendő víz, hogy elérje az óceánt és ne enyésszen el még előbb, a homokdűnék között.

Az alábbi Sentinel-2 műholdkép nemrég a Copernicus program honlapján, a nap képe rovatban látott napvilágot. Idén május 8-án készült, közepén a Kuiseb-folyó szalagja látható. Nem nehéz megtalálni, hiszen óriási a kontraszt a tőle északra és télre található területek között. Míg északon Közép-Namíbia zord, meredek lejtőjű magasföldjei találhatók, a folyótól délre a Namíb-sivatag dűnékkel szabdalt homoktengere terül el.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A Copernicus Sentinel műholdak szolgálatszerűen gyűjtött, szabadon hozzáférhető adatai fontos szerepet játszanak a Föld távoli régióinak megfigyelésében. A rendszeres időközönként készített műholdképek alapján nyomon követhetők a változások és a geológiai folyamatok ezeken a területeken.

Kapcsolódó linkek: