Blog

  • Kiszáradó börzsönyi erdők

    Döbbenetes látvány a Börzsönyben: győzött az aszály, pusztulnak az erdők – olvashattuk a hírekben szeptember végén Molnár Ábel Péter ökológus helyszíni fényképeire és elemzésére hivatkozva. A rekordokat döntő idei szárazság után ha nem is meglepő, de igen aggasztó a jelenség. Ilyesmire az elmúlt években is előfordult aszályok után sem volt példa a Börzsönyben, így okkal feltételezhető, hogy a klímaváltozás hatása immár „szintet lépett”, és tartani lehet tőle, hogy a folyamat nem visszafordítható.

    A szakember szerint már augusztusban rászáradt a lomb a főleg kocsánytalan tölgyből és cserből álló erdők fáira. A sajtót bejárt szeptember végi fényképek Kóspallag közelében készültek, így mi is erről a területről mutatunk most egy-egy Sentinel-2 műholdképet. Ezek a valóságoshoz közeli színeket adják vissza. Mindkettő szeptember végén, felhőmentes körülmények között készült. Egyikük idén, a másikuk épp egy évtizeddel korábban, 2016-ban, amikor már rendelkezésre álltak az európai Copernicus földmegfigyelési program nagy felbontású optikai távérzékelő műholdjai első példányának, a 2015-ben indított Sentinel-2A-nak a szolgálatszerűen gyűjtött adatai. A két műholdkép a csúszka elmozdításával könnyen összehasonlítható.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A képek közepén Kóspallag település, balra lent Márianosztra és sarokban a közelében működő andezitbánya látható. (Az is megfigyelhető, hogy a bányaművelés kiterjedése az elmúlt tíz év során megnövekedett.) A jobbra középtájt látható település Szokolya, onnan északnyugati irányban visz fel az út Királyrétre, amely a kirándulók kedvelt célpontja.

    A műholdképek tanúsága szerint is látványos a különbség az erdők lombjának színében. Míg 2016-ban a zöld, addig 2026-ban a barnás árnyalatok dominálják a tájat. A szárazság hatása nem csak az erdőkön, de a környék mezőgazdasági művelés alatt álló parcelláin is jól érzékelhető. A kiszáradás megnövelheti a későbbi erdőtüzek veszélyét is.

    Kapcsolódó linkek:

  • A Sentinel-3C első képei

    Alig két héttel a felbocsátása után elkészítette első felvételeit az európai Copernicus program legújabb földmegfigyelő műholdja, a Sentinel-3C. A szeptember 15-én indított űreszköz máris sikeresen teljesítette első fontos műszaki ellenőrzéseit. A műhold optikai kamerája már látványos képeket készített Olaszországról, a kanadai sarkvidékről és a Karib-tengerről, radaros magasságmérője pedig a tengerszint és a grönlandi jégtakaró magasságának mérésével bizonyította működőképességét.

    A műhold OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) nevű képalkotó berendezésének szeptember 30-i felvételén szinte egész Olaszország látható, az Alpok hófödte csúcsaitól Szicíliáig. Jól felismerhető a Pó-síkság mezőgazdasági területeinek változatos színvilága, valamint az Adriai-tenger part menti világosabb vize, amelynek színét a folyók által szállított hordalék befolyásolja. A jobb felső sarokban Magyarország nagy része, azon belül is főleg a Balaton és a Fertő tó, valamint a Duna vékony szalagja is felfedezhető.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA)

    Egy másik, ugyanezen a napon készült kép a kanadai sarkvidék szigeteit mutatja, ahol a hóval és jéggel borított szárazföldek, a fjordok és a töredezett tengeri jég rajzolódnak ki.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA)

    A szeptember 29-i harmadik, kissé felhős képen pedig Kuba és a Bahama-szigetek környéke látható. A sekély tengerrészek türkizkék színe élesen elüt a mélyebb óceáni területek sötétkékjétől. A képek nemcsak látványosak, hanem a tengeri ökoszisztémák, a növényzet és a sarkvidéki jég állapotának megfigyelésében is fontos szerepet játszó műszer képességeit demonstrálják.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA)

    A Sentinel-3C fedélzetén repülő SRAL (Synthetic Aperture Radar Altimeter) radaros magasságmérő első adatai az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger vízfelszínének magasságára vonatkoztak. A mérések jó egyezést mutatnak a Copernicus más műholdaitól származó adatokkal. A műszer szeptember 30. és október 4. között Grönland jégtakarójának felszínmagasságát is megmérte. A kapott eredmények jól illeszkednek a korábban meghatározott digitális domborzatmodellhez. A szárazföldi jégtakaró magasságváltozásának hosszú távú követése különösen fontos, hiszen olvadásuk jelentősen hozzájárul a globális tengerszint emelkedéséhez. A műholdas mérések szerint a világtengerek szintje 1999 óta átlagosan évi 3,64 mm-rel emelkedett, és a folyamat egyre gyorsul.

    A Sentinel-3C a 2016-ban és 2018-ban felbocsátott Sentinel-3A és -3B műholdak munkáját folytatja. A sorozat tagjai 815 km-es magasságban, poláris napszinkron pályákon keringenek. Szolgálatszerűen mérik a tengerek felszíni hőmérsékletét, színét és a vízfelszín magasságát, valamint a szárazföldek, a növényzet és a jégtakarók állapotát. Az adatok az időjárás- és óceán-előrejelzésekhez, az erdőtüzek és aszályok megfigyeléséhez, valamint az éghajlatváltozás kutatásához egyaránt nélkülözhetetlenek. Bár az első eredmények biztatók, a Sentinel-3C még nem kezdte meg a rendszeres szolgáltatást. Az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei várhatóan további öt hónapon át ellenőrzik és kalibrálják a műszereket. Hamarosan a tengerek és szárazföldek felszíni hőmérsékletét mérő SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) első eredményei is megérkeznek.

    Kapcsolódó linkek:

    Megérkeztek a Sentinel-3C első képei (ESA)

    Indulásra kész a Sentinel-3C (Sentinel blog, 2026. szeptember)

    A klímaváltozás őrszemei (Űrvilág, 2026. szeptember)

  • Pillantás egy tájfun felhői alá

    A trópusi ciklonokról készült műholdképeken rendszerint hatalmas, spirálisan örvénylő felhőrendszert látunk, közepén a jellegzetes szemmel. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési sorozatában nemrég közzétett kép azonban egészen mást mutat a Csendes-óceán fölött létrejött Surigae tájfunról. A kép elkészítéséhez a Copernicus program egyik Sentinel-1 radaros műholdjának adatait használták fel. A radar átlát a felhőzeten, egészen az óceán felszínéig. Ott a víz hullámzásának a radarjelek visszaverődésére gyakorolt hatása révén, közvetve az óceán felszínén uralkodó szélviszonyokról szerezhetünk információt.

    Az alábbi hamisszínes radarkép szeptember 28-án készült, amikor a Surigae északkelet felé haladt a Filippínó-tengeren, mintegy 200 km-re délre a japán Sikoku szigetétől. Október 1-jére a vihar már csaknem 1000 km-rel távolabb járt, Tokiótól körülbelül 200 km-re délre. A Surigae egyike volt az ebben az időszakban a Csendes-óceánon egyszerre jelen lévő több tájfunnak.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A kép talán legfeltűnőbb eleme a vihar sötétkék szeme. Itt az óceán felszíne viszonylag nyugodt, emiatt a műhold felől oldalirányban érkező radarimpulzusokat nem abba az irányba veri vissza. Ezzel erős kontrasztban áll az azt körülvevő, sárga és narancssárga színű gyűrű. Itt a radar nagyon hullámzó tengerfelszínt érzékelt, amelyet a tájfun erős szelei korbácsoltak fel. A hullámzó vízen olyan felületdarabok is vannak, amelyek merőlegesek az impulzusok beérkezésének irányára, így a műhold felé szórják vissza az onnan lebocsátott radarjeleket.

    A Sentinel-1 műholdak fedélzetén működő C-sávú apertúraszintézises radarberendezés előnye, hogy éjjel és nappal, valamint a felhőzeten keresztül is képes megfigyelni a Föld felszínét. Ez teszi különösen értékessé a trópusi ciklonok vizsgálata szempontjából. A kép látványos színei tehát semmiképp nem a tenger valódi színei – eleve nem is az optikai tartományban készültek a megfigyelések. A képet két különböző radarpolarizáció méréséből állították össze, amelyekhez eltérő színeket rendeltek. A sárgás-narancssárga területek az erős szél által felkorbácsolt, durva tengerfelszínt emelik ki, míg a világoskék részek eltérő radar-visszaverődést mutatnak. Ennek hátterében gyengébb szél, kisebb hullámzás, illetve helyenként az intenzív csapadék hatása is állhat.

    Érdekesek még a kép alsó részén látható apró, élénksárga foltok. Első pillantásra akár szigeteknek is tűnhetnének, valójában azonban ezen a területen nincs szárazföld. Ehelyett feltehetően kis területektre koncentrált erős szél- és csapadékzónákról lehet szó. A radarképhez felhasznált adatok rögzítésekor a Surigae tájfun széllökéseinek sebessége elérte a 240 km/h-t, veszélyes tengeri viszonyokat, akár 7 m magas hullámokkal előidézve.

    Kapcsolódó linkek:

    A Föld az űrből: a Surigae tájfun (ESA)

    Sentinel-1: átlátni a hurrikánokon (Sentinel blog, 2017. október)

  • Powell-tó: újabb negatív rekord

    Négy és fél évvel ezelőtt, 2022 elején egy blogbejegyzésünkben már foglalkoztunk az Arizona és Utah határvidékén fekvő Powell-tóval, amely az Egyesült Államok második legnagyobb víztározója. Akkor arról volt szó, hogy a kiszáradás szélére került a Colorado folyó felduzzasztásával létrehozott tározó. Most ismét azzal került a hírekbe a környék vízellátásában, mezőgazdaságában és energiatermelésében is fontos szerepet játszó Powell-tó, hogy a nyár végére minden eddiginél alacsonyabb, majdnem kritikus szintet ért el a vízállása. A NASA földmegfigyelési honlapja, az Earth Observatory két Landsat műholdképpel illusztrálta a helyzetet, de mi „természetesen” egy-egy valódi színeket visszaadó Sentinel-2 képet választottunk. Az összehasonlítás alapja egy ugyanebben a hónapban, de viszonylag magas vízállásnál készült 2017. szeptemberi kép, amelyet a csúszka elmozdításával vethetünk össze az idén szeptemberi „összezsugorodott” állapotot rögzítő, ugyanazt a területet mutató képpel.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A tó vízállását az idő függvényében, 1999-ig visszamenően mutató alábbi grafikon is jól illusztrálja a vízszint változásait. Az általában megfigyelhető évszakos (1 éves periódusú) változások mintázata mellett feltűnő egy általános trend: ebben az évszázadban csökkenő tendenciát mutat a Powell-tó vízszintje, amely idén augusztus 15-én érte el először a rekordalacsony szintet, majd szeptember elejéig még tovább csökkent. A vízszint azonban továbbra is kicsivel a 3490 lábas (kb. 1064 méteres) minimális üzemi szint felett maradt. Ez alatt a gát vízerőművi turbinái már nem lennének képesek hatékonyan energiát termelni.

    Az Egyesült Államok Vízügyi Hivatala (U.S. Bureau of Reclamation) méréseit ábrázoló grafikonon a tározó vízszintjének tengerszint feletti magassága lábban értendő (1 láb = 0,3048 m). A 2026. szeptemberi vízszint mindössze 27 lábbal (8 méterrel) volt a kritikus határ fölött. (Kép: NASA Earth Observatory / Lauren Dauphin)

    A mostani súlyos vízhiány közvetlen oka a Colorado folyó felső vízgyűjtő területén az elmúlt télen tapasztalt „hóaszály” volt. A Sziklás-hegységben szokatlanul kevés hó halmozódott fel, a rekordközeli meleg pedig tovább csökkentette a hótakarót. Emiatt a tavaszi hóolvadás a szokásosnál sokkal kevesebb vizet juttatott a Colorado folyóba és azon keresztül a Powell-tóba. Mindez egy több mint két évtizede tartó délnyugat-amerikai száraz periódus hatásaira rakódott rá.

    A vízügyi hatóságok már tavasszal rendkívüli intézkedéseket vezettek be. Több vizet engedtek le a Wyoming és Utah határán fekvő Flaming Gorge víztározóból a Powell-tó felé, miközben csökkentették a Powell-tóból a folyásirányban alatta fekvő Mead-tó irányába történő vízleeresztést. Elmaradtak az olyan, eredetileg ökológiai célú vízleeresztések is, amelyek például homokpadok kialakulását vagy őshonos halfajok védelmét szolgálták volna.

    A Colorado folyó vízrendszere több mint 40 millió ember – többek között olyan nagyvárosok, mint Las Vegas, Phoenix, Los Angeles és San Diego lakóinak – víz- és energiaellátásában játszik szerepet. Emellett mintegy 2 millió hektár mezőgazdasági terület öntözéséhez biztosít vizet. Ráadásul 2026 augusztusában a Colorado folyón lejjebb fekvő Mead-tó is rekordalacsony vízállást ért el.

    Kapcsolódó linkek

  • Mezőgazdasági mozaik Spanyolországban

    Spanyolország északnyugati részén különös, egy falevél alakját formázó táj tűnik fel az alábbi Sentinel-2 műholdkép-kombináción. A León tartományban, az Órbigo és az Esla folyók között fekvő terület intenzív mezőgazdasági művelés alatt áll. Szabályos parcellái, mint apró mozaikdarabkák adják ki a hatalmas, levélre emlékeztető alakzatot. Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdképei azt is elárulják, hogyan változik a felszín növényborítása a vegetációs időszak alatt.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A sík vidéken kialakított, jellemzően négyszögletes öntözött táblák geometrikus hálózata élesen elkülönül a természetes környezettől. Az itt bemutatott kép nem egyetlen pillanatfelvétel. Három különböző időpontban – 2026. május 28-án, június 17-én és július 6-án – készült Sentinel-2 megfigyeléseket kombináltak egyetlen kompozittá, úgy, hogy a dátumokhoz eltérő alapszíneket rendeltek. Az élénk és változatos színek tehát nem azt mutatják, hogy milyen színűek a földek a valóságban, hanem az egyes időpontok között bekövetkezett változásokat teszik jól érzékelhetővé.

    Május végétől július elejéig a különböző növénykultúrák eltérő ütemben fejlődnek. Emiatt a műhold által érzékelt visszavert sugárzás is változik: egy adott parcella másképpen jelenik meg akkor, amikor még kevés növény borítja, mint néhány héttel később, amikor már sűrű és fejlett növényzet található rajta. A három időpont adatainak együttes ábrázolása ezért színes mozaikként jeleníti meg a növényzet fejlődésének különbségeit. A környező folyók menti sávok ezzel szemben fehéren rajzolódnak ki a kompozit képen.

    Az ilyen képek gyakorlati értéke túlmutat a kétségtelen látványosságukon. A Sentinel-2 műholdak rendszeresen és nagy térbeli felbontással térképezik fel a szárazföldeket, ezért ugyanazokat a mezőgazdasági területeket újra és újra meg lehet figyelni. Az idősorokból követhető a vetés és a növényzet fejlődése, a földhasználat változása, az öntözés hatása és a növényzet egészségi állapota.

    A műholdas megfigyelések egyik fontos alkalmazása éppen a vízgazdálkodás. Az öntözéses mezőgazdasági művelés számára alapvető kérdés, hogy mikor és hol van szükség vízre, miközben az aszályok és a szélsőséges hőmérsékletek miatt egyre nagyobb jelentősége van a rendelkezésre álló vízkészletek hatékony felhasználásának. A műhold persze nem közvetlenül látja, hogy mennyi vizet juttatnak ki egy-egy parcellára, de a növényzet állapotának és időbeli változásának megfigyelése fontos információt szolgáltat az öntözés és a mezőgazdasági vízfelhasználás értékeléséhez.

    Ebben különösen hasznos a Sentinel-2 gyakori visszatérése és multispektrális képalkotása. A látható fény színei mellett olyan infravörös hullámhossztartományokban – együtt összesen 13 színben – is mér, amelyek segítségével jól követhető a növényzet állapota.

    Kapcsolódó linkek

  • Ami az Anak Krakatauból a levegőbe került

    Az ismét aktív indonéziai Anak Krakatau vulkán esete újabb emlékeztető arra, hogy a vulkánkitörések hatása messze túlterjedhet egy tűzhányó közvetlen környezetén. A Jáva és Szumátra között, a Szunda-szorosban fekvő aktív vulkán szeptember 4-én lépett tartós kitörési szakaszba, amely mintegy 25 órán át tartott. A kitörés során jelentős mennyiségű vulkáni gáz került a légkörbe, amelyet néhány nappal később már az űrből is jól lehetett követni.

    Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-5P műholdjának szeptember 6-i mérései az Anak Krakatau környezetében a kén-dioxid (SO2) erősen megemelkedett koncentrációját mutatták ki. A vulkáni eredetű gázfelhőt a légáramlások nyugat felé, az Indiai-óceán fölé sodorták, ahol az a kitörés helyétől több száz kilométeres távolságig volt követhető. Ezt szemlélteti az alábbi kép, amelyen a kén-dioxid legnagyobb oszlopsűrűségét a narancs és piros árnyalatok jelölik.

    (Forrás: Európai Unió, Sentinel-5P kép)

    A kén-dioxid a vulkánkitörések egyik legjellegzetesebb gázösszetevője, ezért koncentrációjának és terjedésének műholdas mérése sokat elárul egy-egy kitörés légköri hatásáról. A magasba jutó SO2 a légkörben kémiai átalakulásokon mehet keresztül, és szulfátaeroszolok képződéséhez vezethet. A nagy és kellően magasra hatoló kitörések esetében ezek az aeroszolok a napsugárzás egy részének visszaverésével akár az éghajlatra is hatással lehetnek. A mostani esemény szerencsére nem tűnik ennyire nagyszabásúnak.

    A vulkáni gáz- és porkibocsátás megfigyelésének közvetlenebb gyakorlati jelentősége is van. A hamu és gázok veszélyt jelenthetnek a légi közlekedésre, miközben a felszín közelében a levegő minőségét is ronthatják. A műholdas megfigyelések különösen fontosak az óceánok vagy ritkán lakott területek fölött, ahol a hagyományos földi mérőhálózatok csak korlátozott információval szolgálnak. A Sentinel-5P épp erre alkalmas. A műhold fedélzeti műszere nagy területeken képes feltérképezni számos légköri nyomgáz, köztük a kén-dioxid eloszlását.

    Az Anak Krakatau történelmi okból is különleges helyet foglal el a Föld vulkánjai között. Nevének jelentése „a Krakatau gyermeke”, vagyis az egykori legendás Krakatau helyén alakult ki. A térséget napjainkban is igen aktív vulkanizmus jellemzi, így folyamatos megfigyelése nemcsak tudományos szempontból érdekes, hanem a környező, sűrűn lakott indonéz területek és a környék légi közlekedésének biztonsága miatt is.

    Az Anak Krakatau vízgőz-, gáz- és hamufelhőjének optikai műholdképét a Sentinel-3 műholdpáros egyikének OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) kamerája készítette a kitörés utáni napon, szeptember 5-én. Itt nyugat felé kiterjedt fehér csóva nagy magasságba jutott gázok (főleg kén-dioxid, szén dioxid) és vízgőz keveréke. A barnás felhőt az alacsonyabb magasságban sodródó hamu és törmelék alkotja. (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA)

    Kapcsolódó linkek

  • Indulásra kész a Sentinel-3C

    Az utolsó előkészületek vannak már csak hátra az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-3C műholdjának indításáig. A jelenlegi tervek szerint a start szeptember 15-én lesz a Francia Guyana-i Kourou űrközpontból, egy Vega-C hordozórakétával. A Sentinel-3C együtt utazik majd az Európai Űrügynökség (ESA) FLEX (Fluorescence Explorer) tudományos műholdjával. Ez a növények fotoszintézise közben kibocsátott rendkívül gyenge fluoreszcens fényt méri. Ebből globális léptékben következtetni lehet a növények fotoszintetikus aktivitására, egészségi állapotára és a növényzetet érő környezeti stresszre.

    A Sentinel-3C a Copernicus Sentinel-3 műholdsorozatának harmadik tagja. Elődei, a 2016-ban felbocsátott Sentinel-3A és a 2018 óta működő Sentinel-3B mellett a Föld óceánjait, szárazföldjeit, jégtakaróját és légkörét fogja rendszeresen megfigyelni. Műszereivel többek között az óceánok vízszintjét és színét, a tengerek és szárazföldi területek felszínhőmérsékletét, a tengeri jég vastagságát, a növényzet állapotát, az erdőtüzeket, valamint tavak és folyók vízszintjét lehet mérni. Az adatok az éghajlatváltozás kutatása mellett az időjárási és óceáni előrejelzéseket, illetve a környezeti szélsőségek megfigyelését is segítik.

    A jelenleg működő páros (A és B) után a harmadik műhold pályára állítása biztosítja a Sentinel-3 megfigyelési programjának hosszú távú folytonosságát. A sorozat különlegessége, hogy műszereinek széles látómezeje révén nagy területeket képes gyorsan felmérni: két műholdal naponta globális lefedettséget biztosít.

    Záródik a Vega-C rakéta orrburkolata a két műholdon. Felül a Sentinel-3C, alatta a FLEX, így a Sentinel-3C fog először önállósodni a Föld körüli pálya elérése után. (Kép: ESA / M. Pédoussaut)

    A FLEX és a Sentinel-3C közel azonos pályán repül majd, így a növényi fluoreszcencia mérését a Sentinel-3 felhőzetről, aeroszolokról, vízgőzről, felszíni hőmérsékletről és növényzetről gyűjtött adataival lehet kiegészíteni. A két rendszer közel egyidejű megfigyelései minden eddiginél részletesebb képet adhatnak arról, hogyan reagál a Föld növényzete az éghajlati és környezeti változásokra.

    Kapcsolódó linkek

  • Időjárási időgép

    A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálata (Copernicus Climate Change Service, C3S) megalkotta az időgépet az időjáráshoz. A Weather Replay nevű alkalmazás segítségével visszaidézhetjük a múlt időjárását!

    Milyen lehetett az időjárás azon a napon, amikor megszülettünk, vagy milyen körülmények uralkodtak egy történelmi vihar idején? A Weather Replay segítségével óráról órára visszatekerhetjük a Föld időjárásának történetét egészen 1940 januárjáig. Persze a korabeli időjárás-jelentések és meteorológiai számítások korántsem voltak olyan pontosak és részletesek, mint manapság. Ezért a rendszer középtávú időjárás-előrejelzésekért felelős európai központ (European Centre for Medium-Range Weather Forecasts, ECMWF) által készített újraelemzési adatbázisra épül, amely a korabeli megfigyeléseket modern időjárási modellel kombinálva rekonstruálja a légkör akkori állapotát.

    Az alkalmazás – a felhasználó által kiválasztott hely és időpont magadását követően, némi számítási idő eltelte után – egy interaktív földgömbön vagy térképen mutatja meg többek között a hőmérsékletet, csapadékot, szelet és légnyomást, de a légkör magasabb rétegeinek állapota is vizsgálható. Tetszőleges helyet és időpontot is megjelölhetünk, az időjárás változását pedig animáció formájában, akár óráról órára követhetjük.

    Hőmérsékleti térkép Észak-Amerikáról, az idei FIFA labdarúgú-világbajnokság egyik forró napján, június 17-én 20:00 világidőkor. A piros koncentrikus körökkel megjelölt pont Arlington (Texas), az Anglia–Horvátország mérkőzés helyszíne, az időpont pedig a kezdés ideje, helyben 15 óra. A kezdőrúgás idején nem kevesebb mint 34 °C-ot mutattak a hőmérők. (Kép: EU, C3S/ECMWF)

    A Weather Replay fontos tulajdonsága, hogy nem egyszerűen régi időjárási méréseket keres elő. Ehelyett a rendelkezésre álló korabeli meteorológiai megfigyeléseket egy korszerű légköri modell segítségével egységes rendszerben dolgozza fel. Ennek köszönhetően olyan területekre és időpontokra is becslést kaphatunk, ahol annak idején egyáltalán nem állt rendelkezésre közvetlen mérés. A rendszer arra is alkalmas, hogy két különböző időpont időjárását összehasonlítsuk, illetve egy kiválasztott helyen idősorokat vizsgáljunk. Így például érdekes lehet megnézni, hogy egy mai hőhullámhoz hasonló időjárási helyzet mikor fordult elő korábban, vagy hogyan alakult egy adott vihar néhány óra alatt. A fejlesztők célja éppen az, hogy a hatalmas és összetett éghajlati adatbázis ne csak a szakemberek, hanem bármilyen érdeklődő számára is hozzáférhető legyen.

    Az érdekes alkalmazás egyszerre oktatási eszköz, meteorológiatörténeti „időgép” és tudományos vizualizációs alkalmazás. Segítségével akár azt is közvetlenül megtapasztalhatjuk, hogy egy-egy történelmi esemény idején milyen időjárási körülmények között kellett az embereknek dolgozniuk.

    Magyarország és a környező országok hőmérsékleti térképe az idei kánikula kellős közepén, augusztus 1-jén helyi időben délután 1 órakor (fent), illetve a Budapesten 2 m-es felszín feletti magasságban érvényes hőmérsékletek grafikonja két napon át (lent). (Forrás: Weather Replay képernyőkép)

     

    Kapcsolódó linkek

  • Erdőtüzek a Vajdaságban

    Európai segítséget is kaptak a szerb hatóságok, akik a Vajdaságban, a Delibláti-homokpusztán küzdenek a nagy kiterjedésű erdőtüzekkel. Az Európai Unió (EU) négy Black Hawk tűzoltóhelikoptert, 124 tűzoltót és közel 40 járművet küldött Szerbiába, hogy segítsen megfékezni a hetek óta pusztító erdőtüzeket. Szerbia ugyan nem EU-tag, de részt vesz az EU polgári védelmi mechanizmusában, amely lehetővé teszi, hogy súlyos katasztrófák esetén uniós segítséget kérjen. A legnehezebb helyzet a Belgrádtól mintegy 80 km-re fekvő Delibláti-homokpusztán alakult ki, ahol a különleges, homokdűnékből és erdőkből álló természetvédelmi területen már több ezer hektár fenyőerdő égett le.

    A Delibláti-homokpuszta kiterjedése közel 300 km2-es. A Bánság déli részén, a Duna és a Kárpátok délnyugati lejtői között terül el. Ez a legnagyobb homokos terület Európában, egy ősi sivatag része, amely a Pannon-tenger visszahúzódásakor keletkezett. Számos ritka és veszélyeztetett növény- és állatfaj él itt, a terület szigorú természetvédelem alatt áll.

    Az alábbi műholdképpár az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdjával készült. Ugyanabban az időpontban készített felvételekből kétféle kombinációt látunk, mindkettőhöz alkalmazva az infravörös sávokban felvett adatokat is. Az egyik, a vörös árnyalatai által dominált kép a B8, B4 és B3 jelű sávok felhasználásával készült szokásos hamisszínes változat, amely a fotoszintetizáló növényzet kiemelésére szolgál. A puszta a kép közepén látható, körülötte a négyszögletes formákból álló mintázat a mezőgazdasági művelés alatt álló táblákra utal. A fekete folt mutatja a leégett növényborítást. A kép jobb alsó szélén sötétkék színben a Duna egy rövid szakasza is megjelenik. A másik színváltozat a valódi színeket visszaadó műholdképet kombinálja olyan sávokkal (B11, B12), amelyek egyrészt az aktív tűzfészkeket (narancs és vörös árnyalatok), másrészt a füstfelhőket emelik ki.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A következő, ugyancsak a csúszka elmozdításával elvégezhető összehasonlításhoz az idei hamisszínes képet egy tavaly, szinte napra pontosan egy évvel korábban készített Sentinel-2 képpel együtt mutatunk be. Itt jól kivehető, mennyire kiterjedtek voltak az erdő- és bozóttüzek a Delibláti-homokpusztán. Ráadásul az idei kép készítésének napján, augusztus 15-én még nem is volt vége a természeti csapásnak.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    2026 nyarán a hőhullámokkal és a tartós szárazsággal összefüggő erdőtüzek számos európai országban rendkívüli terhelést jelentettek a tűzoltók számára.

    Kapcsolódó linkek

  • Kiszáradó Kolon-tó

    A teljes kiszáradás előtt áll egy valaha hatalmas, nedves rétekkel körbevett ősi tavunk a Kiskunságban – olvashattunk a minapi hírekben. Az Izsák közelében fekvő Kolon-tó a Kiskunság legnagyobb édesvízi mocsara. Területe normális esetben közel 3000 hektár, a Kiskunsági Nemzeti Park védelme alatt áll. Medre észak-déli irányú, a Duna–Tisza közi homokhátság területére benyomult holocén kori Duna-ágból alakult ki. Körülötte telepített erdők és mezőgazdasági művelés alatt álló földek találhatók.

    A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának közlése szerint a Kolon-tó helyzete drámai, augusztus végére teljesen ki fog száradni. „A nádasok ugyan már 2022 óta szárazon állnak, de a kotort részei eddig állandó vízborításúak voltak, tavaly ősszel azonban már itt is előbukkant a meder. Most már csak a korábban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által előrelátóan kialakított mélyebb mederrészeken, az Öreg-vízen és a Nagy-vízen maradt mutatóban némi sekély víz.”

    Az augusztus közepére már mindössze néhány centiméter mélyre apadt, megmaradt vízfoltokban összegyűlt halak és gerinctelenek most terített asztalt jelentenek a vízi- és partimadarak számára. Miközben a védett madarak számára mindez kedvező, a halak számára kevésbé… A tó egyik legféltettebb kincsét, a fokozottan védett lápi póc helyi genetikai állományát a Nemzeti Park munkatársainak sikerült átmentenünk a következő vizes időszakra. A júliusban kezdődött halmentés óta mintegy 500 példányt helyeztek biztonságba, ahonnan a víz visszatérte után újra benépesíthetik majd a tavat.

    Alább két Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatjuk a Kolon-tó és környéke állapotát most augusztusban, illetve egy évtizeddel korábban. A két kép a csúszka elmozdításával könnyen összehasonlítható. A Sentinel-2 műholdak kamerái 13 különböző látható és infravörös hullámsávban készítik felvételeiket. Ezeknek egy olyan, a B08 és B11 jelű infravörös sávokat használó kombinációját (Normalized Difference Moisture Index, NDMI) láthatjuk itt, amely a felszín nedvességtartalmára utaló információval szolgál. Ezeken a képeken a sötétkéktől kezdve a sárga, a narancs és a vörös árnyalataiig rendre az egyre csökkenő víztartalom látható. Sötétkékek egyrészt a vízfelületek, másrészt az öntözött mezőgazdasági táblák.


    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Első pillantásra is szembeötlő, hogy mennyivel nagyobb a szárazság idén augusztusban, mint 2016-ban, a Sentinel-2 adatok elérhetőségének első évében. A Kolon-tó és környéke a kép közepét foglalja el. Izsák felül középtájt látható, balra középen Fülöpszállás, a bal felső sarokban pedig Fülöpszállás, alul pedig Csengőd egy részlete, valamint a két települést nagyjából észak-déli irányban összekötő út ismerhető fel.

    Kapcsolódó linkek