Példa nélküli részletességgel feltérképeztük Magyarország felszínmozgásait

Posted on Leave a comment

Elkészült Magyarország első részletes felszínmozgási térképe és műholdradaros mozgásmonitorozási rendszere.

Az Európai Unió Copernicus programja és az Európai Űrügynökség Sentinel–1 műholdpárosának 2014 októbere és 2020 szeptembere között végzett apertúraszintézises radarészleléseinek feldolgozásával a hazai felszínmozgásokat a Geo-Sentinel Kft. térképezte fel. A műholdas észlelési adatok feldolgozásához a legkorszerűbb, speciális interferometrikus módszert használtuk. Az eredmény eddig példa nélküli: az országos adatbázis mintegy 12 millió helyen, átlagosan 100 különböző időpontból származó, közel másfél milliárdnyi mozgásadatot tartalmaz!

Magyarország felszínmozgástérképe. (Kép: Geo-Sentinel Kft.)

A magyarországi felszínmozgási térkép mellett készült egy kisatlasz is, amely a technika alapjai mellett néhány érdekes területre fókuszálva részletesebben is bemutatja az egyedülálló stabilitás- és mozgásvizsgálati adatbázis néhány alkalmazását. Mindez demonstrálja a műholdradaros mozgásvizsgálatban rejlő példátlanul hatékony és változatos lehetőségeket, ami számos területen nyújthat segítséget. Nagy pontosságú, nagy térbeli és időbeli felbontású adatokkal segíteni lehet többek között az olyan emberi tevékenységhez köthető felszínmozgások detektálását, vizsgálatát és monitorozását, mint a vízkivétel, gáz- és olajkitermelés, mélyépítés, bányászati tevékenység és utóhatásai. Nyomon követhető egyes nagyfontosságú létesítmények, infrastruktúra-elemek sajátmozgása, deformációja. De természetes eredetű mozgások is vizsgálhatók, mint például földcsuszamlás, talajcsúszás, természetes kompakció vagy akár erózió. A deformációk korai felismerésével a későbbi komoly problémák, akár katasztrófák is megelőzhetők.

Mindezen alkalmazásokra látványos magyarországi példákat sorakoztat fel az atlasz, térképekkel és az objektumok mozgástörténetét részletesen feltáró grafikonokkal illusztrálva. Budapesten és környékén például több nagyobb mozgásanomália is detektálható. Ezen kiterjedt felszínmozgások jelentős része felszín alatti víz kitermeléséhez köthető. Ugyanakkor Debrecen és környezete stabilnak tekinthető. Itt sok évtizeddel ezelőtt még intenzív süllyedés volt tapasztalható, a víztermelés mérséklődése miatt azonban a süllyedés már régen megállt, sőt helyenként enyhe felszínemelkedésbe fordult.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csincse mellett végzett külszíni lignitfejtés miatt alacsonyra levitt talajvízszint jelentős felszínsüllyedést okoz. A legsötétebb bordó pontok a műholdirányban 1 cm/évet meghaladó sebességű távolságnövekedést jeleznek. (Kép: Geo-Sentinel Kft., háttér: Google Earth)

A műholdradaros mozgásadatok több helyen utalnak jelentős felszínmozgásokra a lignit- és szénhidrogén-bányászattal összefüggésben. De az izgalmas példagyűjteményben szerepel műemlék, közúti, vízügyi létesítmény is. A környezeti folyamatok közül említésre méltó, hogy a Duna mentén, Rácalmásnál látványosan és részletesen feltárul a műholdas mozgásadatokban a folyó menti magaspart csúszása. A Hernád árterében pedig egész települések süllyedése mutatható ki. Az elmozdulás idősorokból meghatározott sebességértékek átlagos pontossága az országos adatbázisban egyébként szinte hihetetlen, fél mm/év alatti!

A Fejér megyei Rácalmás keleti részén a Duna menti magaspart egy blokkja csúszik a folyó felé egy a sebességtérképen jól kivehető elválási felület mentén. A zöld pontokra stabilitás jellemző. A kelet felé, alacsony szögben csúszó löszpart a műholdirányban az észlelés geometriáját figyelembe véve közeledést jelent (kék pontok). A sebesség lejtőirányba átszámítva eléri a több cm/évet. A csúszó löszblokk határánál, az elválási felületnél süllyedésre utaló mozgások is detektálhatók (piros pontok). (Kép: Geo-Sentinel Kft., háttér: Google Earth)

Az alkalmazott technika ideális nagy területek vizsgálatára, de akár egyes fontos építmények lokálisabb, fókuszált stabilitás- és mozgásvizsgálatára, mozgástörténetük feltárására is. A módszer használatával távolról, helyszíni terepi mérések nélkül is megismerhetők valamely terület vagy létesítmény térben és időben részletes és precíz stabilitás- és mozgásviszonyai.

Kapcsolódó linkek:

Tengeri rezervátum

Posted on Leave a comment

A világ egyik legnagyobb, teljes védelmet élvező tengeri övezetét hozták létre az Atlanti-óceán déli részén fekvő, Nagy-Britanniához tartozó Tristan da Cunha-sziget körül – számoltak be róla nemrég a híradások. Emberekből nem sok található a környéken, így a környezet védelme szerencsére ezen nem fog múlni. Tristan da Cunha egyetlen települése, Edinburgh of the Seven Seas ugyanis a világ legelszigeteltebb lakott települése, a legközelebbi falu több mint 2000 kilométerre északra, Szent Ilona szigetén található. A Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha brit tengerentúli terület részét képező szigeteket 1816-ban vették birtokba a britek. Tristan da Cunha lakosait 1961-ben kitelepítették egy vulkánkitörés miatt, de a szigetlakók 1963-ban visszaköltöztek.

A mindössze 245 állandó lakossal rendelkező Edinburgh of the Seven Seas a sziget északnyugati csücskében található, az alábbi Sentinel-2 műholdképeken alig kivehető. A Copernicus program optikai távérzékelő műholdpárosának egyik tagja 2019. december 8-án készítette a kétféle színezéssel is bemutatott képet, azon ritka alkalmak egyikén, amikor a Tristan da Cunha-szigetet éppen nem borítják felhők (legfeljebb néhány kisebb fehér felhőpamacsot lehet észrevenni itt-ott).

A 13 km átmérőjű, vulkáni eredetű Tristan da Cunha-sziget Sentinel-2 műholdképen. Az egyik kép a valóságoshoz közeli színezéssel, a másik a növényzetet pirossal, a vízfelületeket sötétkékkel kiemelő hamis színezéssel készült ugyanazokból az adatokból. A Sentinel-2 műholdak MSI (Multi-Spectral Instrument) kamerái 13 látható és infravörös hullámhosszon érzékenyek, ezekből lehet „kikeverni” a kívánt színezést. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A szigetet alkotó pajzsvulkán 2060 m-rel emelkedik a tengerszint fölé. A képen körben a part mentén a fehér sávot az óceán hullámverése nyomán keletkező tajték rajzolja ki, a szél felőli oldalon.

Tristan da Cunha és a hozzá tartozó kis szigetcsoport több mint 3700 km-re található az antarktiszi partoktól. Valamivel közelebb van Afrika (a kontinens legdélibb pontjáig kb. 2800 km a távolság) és Dél-Amerika (több mint 3000 km). A sziget nevezetes a madárpopulációjáról. Fontos fészkelőhelyet találnak itt például az albatroszok, a pingvinek, a viharmadarak és a vészmadarak.

Most közel 630 ezer négyzetkilométernyi óceánt, a szigetcsoport körüli vizek 90%-át nyilvánította természetvédelmi területté a brit kormány, ahol tilos az ártalommal járó halászat és bányászat. A Tristan da Cunha-i a legnagyobb tengeri rezervátum az Atlanti-óceánon és a negyedik legnagyobb a Földön. A terület védetté nyilvánítása biztonságos élőhelyet nyújt a tengeri madarak mellett a bálnáknak, cápáknak és fókáknak.

Kapcsolódó linkek:

Hajók légszennyezése

Posted on Leave a comment

Minket itt Magyarországon, a tengerektől távol nem érint közvetlenül a probléma, de talán nem érdektelen megtudni, hogy most először már az egyes egyedi tengerjáró hajók kibocsátotta nitrogén-dioxid-szennyezés megfigyelésére is van módszer az űrből. A kutatók ehhez a Copernicus program Sentinel-5P műholdja Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) műszerének adatait használták.

NO2-kibocsátás a Földközi-tenger fölött 2018. július 2-án, Sentinel-5P adatok alapján. A gáz oszlopsűrűsége annál nagyobb, minél inkább sárgák vagy vörösek a képpontok. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Georgoulias et al.)

A tengeri áruszállítási forgalom közvetlen hatással van a part menti térségek, kikötővárosok levegőszennyezésére. A kereskedelmi hajók fosszilis üzemagyagot (olajat) égetnek, ennek nyomán számos különféle szennyező anyag kerül a levegőbe. Korábbi tanulmányok megállapításai szerint világszerte évente kb. 400 ezer korai haláleset köthető a hajók emissziójához tüdőrák, illetve szív- és érrendszeri betegségek formájában, és a gyermekkori asztmában szenvedők száma egyedül emiatt 14 millióra becsülhető.

Az elmúlt évtizedben emiatt igyekeztek szabályozást kidolgozni a tengeri hajózás által kibocsátott szennyezés csökkentésére. 2020 januárja óta például a hajók üzemanyagnak kéntartalmát 0,5%-ban maximálták (korábban ez az érték 3,5% volt). Az elkövetkező években várható, hogy a nitrogén-dioxid (NO2) kibocsátására is határértékeket vezetnek be.

Ugyanakkor az előírások betartásának hatékony ellenőrzése még mindig nem megoldott. A nyílt óceán ráadásul hatalmas, nem lehet minden hajó mellé egy ellenőrt állítani. Ilyen esetekben jöhetnek jól a műholdas mérések. Egészen mostanáig a hajózási útvonalak légszennyezés alapján való azonosításához hónapok, vagy akár évek során gyűjtött mérési adatok összegzésére volt szükség, vagyis a hajóknak az összesített hatását lehetett csak feltérképezni, azt is csak a legforglmasabb útvonalak mentén.

A Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) munkatársai vezette kutatócsoport a közelmúltban az Environmental Research Letters folyóiratban publikált egy tanulmányt, amelyben eddig nem használt, sőt „selejtesnek” számító adatok felhasználásával eredtek a probéma nyomába. A tengerek, óceánok felszínén időnként úgy csillan meg a napfény, hogy az az éppen a műholdas érzékelők irányában verődik vissza. A víz felszíne ugyanakkor nem tükörsima, így a műholdképeken fényes sávok jelennek meg. Az automatikus képfeldolgozó algoritmusok ezeket gyakran – tévesen – felhősávokként azonosítják.

Az algoritmusok azonban egyre kifinomultabbak, egy tavalyi fejlesztés nyomán például a magasság becslése és a felszín topográfiájával való összevetése alapján sikerült egy módszert kidolgozni a hó és jég, valamint a felhőzet megkülönböztetésére. Ezt az eljárást a tengerek fölött használva, a víz csillogása és a felhők ugyancsak megkülönböztethetők. A kutatók a csillogó vízfelszínekről készített képeken könnyen tudtak azonosítani a napi Sentinel-5P mérésekben egyes egyedi tengeri hajók útvonala mentén a kibocsátott NO2-felhőket. Az információt kombinálva a hajók pozícióméréseivel, valamint az aktuális szélirányra és -sebességre vonatkozó adatokkal, az emisszió mértéke egyértelműen hozzárendelhető volt konkrét járművekhez.

A légköri nitrogén-dioxid „mintázata” a vízfelszínen megcsillanó napfény körülményei között. A tengeri hajók rádiós azonosítására szolgáló rendszer (Automatic Identification System, AIS) adatai és az Európai Középtávú Előrejelző Központ (European Centre for Medium-Range Weather Forecasts, ECMWF) 10 m-es térbeli felbontású szélmodellje segítségével a kibocsátásért felelő konkrét hajók is megtalálhatók. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Georgoulias et al.)

Jelenleg még inkább a nagyobb méretű, valamint az egymás közelében, konvojban haladó hajók ellenőrizhetők ezen a módon, és egyelőre nyilván nem is szolgálatszerűen, csak egy ilyen utólagos tudományos analízis nyomán. De az eredmények a közeljövőre tervezett, még érzékenyebb műholdas érzékelőkre gondolva biztatóak. A Copernicus egyik tervezett új típusú műholdja például az elsősorban a szén-dioxid mérésére szánt CO2M (Copernicus Anthropogenic Carbon Dioxide Monitoring), amely alkalmas lehet majd ilyesfajta mérésekre.

Kapcsolódó linkek:

Közeleg a jéghegy!

Posted on Leave a comment

Méghozzá nem is kicsi. Persze nem hozzánk, hanem az Atlanti-óceán déli részén fekvő, a Dél-Amerikához tartozó Tűzföld és a sarkvidéki kontinenshez tartozó Antarktiszi-félsziget között található, brit fennhatóság alatt álló Déli-Georgia-szigethez. A nevezetes A-68 jéghegyről már korábban is írtunk blogbejegyzéseinkben, mielőtt, amikor és miután az leszakadt az Antarktiszi-félszigetnél található Larsen C selfjégről. Most az eddig eseménytelenül sodródó jégóriás újra bekerült a hírekbe.

Önállósodása óta az eredeileg 5800 km2-es területű jéghegy, miközben az óceáni áramlásokkal haladt, alig töredezett. Legnagyobb darabja, a 4200 km2-es A-68A pedig most a Déli-Georgia-sziget felé tart. Útjáról két pillanatképet mutatunk a Copernicus program Sentinel-3 műholdjainak valódi színes képei alapján.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Ezeken mind a sziget (jobb oldalt felül), mind a mozgó és közben el is forduló jéghegy (balra lent) kivehető, a környéken szinte mindig jelen levő felhőzet ellenére. Jól megfigyelhető, hogy 9 nap leforgása alatt (október 27. és november 5. között) mennyit változott a jelenlegi legnagyobb jéghegy pozíciója.

Félő, hogy hacsak nem térül el még időben az útvonala, akkor a jéghegy hamarosan megfeneklik a sziget partjainál. Némi reményre ad okot, hogy a vízbe merülő részének vastagságát legfeljebb 200 m-esre becsülik. A zátonyra futása pedig katasztrofális következménnyel járna az ottani állatvilágra, elzárva a pingvinek és a fókák elől a kijutást a tenger felé, ahonnan a táplálékukat szerzik, nem csak maguk, de a kicsinyeik etetésére. A tengerfenék élővilága is megsínylené az A-68A érkezését. Ilyesmi persze máskor is előfordul, de ez a mostani jéghegy olyan nagy, hogy egyes becslések szerint akár egy évtizedig is ott maradna, mire teljesen felolvad. Ez pedig a helyi halászatnak sem tenne jót.

Az Antarktiszról elváló jéghegyek számára egyébként a Déli-Georgia-sziget és a Déli-Sandwich-szigetek közötti, a sarkvidéki vizeknél melegebb óceán általában a véget jelenti: kisebb darabokra esnek, majd idővel elolvadnak.

Kapcsolódó linkek:

Maldív-szigetek

Posted on Leave a comment

Jóformán mind az 1200 kisebb-nagyobb sziget rákerült erre a műholdképre, amelyet a Copernicus program két Sentinel-3 műholdjának egyikével készítettek. A fedélzeten működő, 21 optikai és infravörös sávban érzékeny OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) berendezés egyszerre 1270 km széles sávokat tud leképezni, 300 km-es felszíni felbontással.

A Maldív-szigetek majdnem felhőtakarástól mentes, valódi színeket mutató Sentinel-3 műholdképe 2020. március 29-én készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Maldív-szigetek az Indiai-óceánban fekszenek, India déli csücskétől – amely a kép jobb felső sarkába is belóg – mintegy 700 km-re délnyugatra. A Maldív Köztársaság az óceán kb. 90 ezer négyzetkilométeres területét foglalja el, turisták népszerű célpontja. A festői korallszigetek észak–déli irányban 820 km hosszan, kelet–nyugati irányban 130 km szélességben szóródnak szét. Egy tipikus atoll egy nagy, gyűrű alakú korallzátonyból és rajta számos kis szigetből áll. Az itt látható Sentinel-3 műholdkép abból a szempontból különleges, hogy a Maldív-szigetek nagy részét általában felhők takarják el a műholdak kamerái elől. Most csak a délen (a kép alján) elhelyezkedő Huvadhu és Addu nevű atollok nem láthatók jól a felhők miatt. Az Indiai-óceán fölött feltűnő többfajta felhőalakzat más-más magasságokban húzódik.

A félmilliós lakosú Maldív-szigetek számít a Föld egyik legalacsonyabban fekvő országának. Jelenlegi szárazföldjeinek több mint 80%-a (!) 1 m-es tengerszint feletti magasság alatt fekszik. A szigetek így igencsak ki vannak téve az óceán és az időjárás viszontagságainak. A klímaváltozás következtében a számítások szerint az átlagos globális tengerszint az évszázad végéig akár 1 métert is emelkedhet, ami azt jelenti, hogy a szigetek jórészt a víz alá kerülhetnek.

November 10-én, a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról, egy Falcon-9 rakétával tervezik indítani a Copernicus program legújabb műholdját. A Sentinel-6 Michael Freilich ugyancsak egy majdani páros első tagja lesz. Fő feladata az 1990-es évek óta folyamatosan gyűjtött tengerszintmagassági adatsor folytonosságának biztosítása. A radaros magasságmérések segítségével pontosan nyomon lehet követni a változásokat.

A Maldív-szigeteket ábrázoló Sentinel-3 műholdképet, valamint a hamarosan induló Sentinel-6 Michael Freilich műhold tengerszintmagasság-méréseinek fontosságágát bemutató videó. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Tűz a Kilimandzsárón

Posted on Leave a comment

Afrika legmagasabb hegye a Tanzánia területén, a kenyai határnál található, 5895 m magas Kilimandzsáró. Október elején arról szóltak a hírek, hogy az Egyenlítőtől 320 km-re délre fekvő hegy oldalában tűz ütött ki, amely a nagy magasság, a domborzati viszonyok, a száraz növényzet és az erős szél miatt gyorsan terjedt, így oltása gondot okozott a helyi hatóságoknak.

A Kilimandzsáró egy kihunyt rétegvulkán, a legmagasabb magában álló hegy az egész Földön. Kedvelt turistacélpont, évente több tízezren másszák meg. A tűz terjedése és a füst miatt az éppen a helyszínen tartózkodó hegymászócsoportokat is evakuálni kellett. Bár a tűz pontos oka nem ismert, felmerült a gyanú, hogy valamiképpen köze lehet a hegymászókhoz. A lángok október 11-én lobbantak fel 3000 m-es magasságban, egy pihenőhelyen, és a hírek szerint csak 16-ára sikerült megfékezni a tüzet. A világörökség részét képező Kilimandzsáró oldalában közel 100 km2-en pusztult el a növényzet, ez a nemzeti parki terület mintegy 5%-a – közölte a Tanzániai Nemzeti Parkok Igazgatósága (TANAPA).

A Copernicus program Sentinel-2 földmegfigyelő műholdpárosának két képét hasonlíthatjuk össze alább, a csúszka elmozdításával. Az egyik még a tűzeset előtt, október 5-én készül, a másik pedig akkor, amikor még lángolt a növényzet. Egyik kép készítése idején sem volt felhőmentes az ég a Kilimandzsáró fölött, így a fehér pamacsok kitakarják a táj egy részét. A hamis színezés pirossal emeli ki a növényzetet a hegy oldalán. Az október 15-én készült Sentinel-2 képen azért kivehető a hely délkeleti oldalán felperzselt terület, s még inkább a nyugati irányban terjedő sűrű füstfelhő.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Kilimandzsárón legutóbb 2016 októberében volt nagy kiterjedésű tűz. A jelek szerint egyre gyakoribbak a tűzesetek, feltehetően nem függetlenül a klíma változásától. Ugyancsak – legalább részben – ennek a számlájára írandó, hogy az előrejelzések szerint hamarosan végleg eltűnik a csúcsot borító nevezetes hó- és jégsapka is. Kutatások szerint 1912 és 2000 között a hómennyiség több mint 80%-kal csökkent.

Kapcsolódó linkek:

Magyarország felszínmozgása 2014 és 2020 között

Posted on Leave a comment

A Geo-Sentinel mozgásvizsgálati szolgáltatása új szintre lépett. Az elmúlt években számos infrastruktúra-monitorozó, geodéziai, geodinamikai projektet valósítottunk meg, mind műholdas helymeghatározó (GNSS), mind műholdradar-interferometriás technikát alkalmazva – ipari megrendelésekben és kutatási projektekben egyaránt. Most elkészítettük hazánk első átfogó műholdradaros mozgásvizsgálati adatbázisát és az első részletes felszínmozgástérképét. Ez az adatbázis mintegy 12 millió helyen, átlagosan 100 különböző időpontból származó, közel másfél milliárdnyi (!) mozgásadatot tartalmaz. Előállításához az európai Copernicus program Sentinel–1A és Sentinel–1B műholdjainak 2014 októbere és 2020 szeptembere közötti apertúraszintézises radarészleléseit dolgoztuk fel a legkorszerűbb, speciális interferometrikus módszerrel.

Most közzétett, országos térképünkkel és a mögöttes adatrendszerrel demonstráljuk, hogy mozgásvizsgálati szolgáltatásunkban milyen lehetőségek rejlenek. Nagy pontosságú, nagy térbeli és időbeli felbontású eredményeinkkel többek között segíteni tudjuk az olyan emberi tevékenységhez köthető felszínmozgások detektálását, vizsgálatát és monitorozását, mint a vízkivétel, gáz- és olajkitermelés, mélyépítés, bányászati tevékenység és utóhatásai, vagy egyes nagyfontosságú létesítmények, valamint infrastruktúra-elemek sajátmozgása, deformációja. De természetes eredetű mozgások is vizsgálhatók, mint földcsuszamlás, talajcsúszás, természetes kompakció vagy akár erózió.

A következő hetek folyamán egyes területekre fókuszálva részletesebben is bemutatjuk ennek az egyedülálló stabilitás- és mozgásvizsgálati adatbázisnak néhány potenciális alkalmazását.

További részletes információért kérjük, vegyék fel velünk a kapcsolatot az info@geo-sentinel.hu címen.

Kapcsolódó link:

A Hernád és a Sajó áradása

Posted on Leave a comment

Drámai a helyzet Borsodban: már több települést is elzárt az árvíz a külvilágtól – adta hírül az MTI. Az elmúlt napok kiadós esőzése megtette a hatását az észak-magyarországi folyókon. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például utakat kellett lezárni és teljes települések váltak elzárttá a közúti forgalomtól péntekre és szombatra (október 16-ára és 17-ére). A Hernád kiáradt vize elöntötte például a Kiskinizs és Hernádkércs közötti összekötő út egy szakaszát, elvágva így Kiskinizst a külvilágtól.

Alább egy friss radaros műholdképen mutatjuk meg az október 16-ai helyzetet, az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-1 műholdja segítségével. Az összehasonlító radarkép ugyanarról a területről készült, de 12 nappal korábban, még az áradások előtt. Az október eleji képen alig feltűnő a Hernádnak a képen átlós irányban kanyargó szakasza. A víz ezen a mesterségesen sárgásra állított alapszínezésű amlitúdóképen is sötét, hiszen a felszínéről nem verődik vissza radarjel a műhold irányába. Az erősebb árnyalatok a jobban, a halványabbak a gyengébben reflektáló felszíneket jelölik.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az október 16-án készült képen jelentős változást láthatunk. Ahogy a megáradt folyó kilépett a medréből, úgy öntötte el a környéket a víz. Ez a kiterjedt fekete foltokból látható, ahogy az is, hogy Kiskinizst (középen) lényegében körbezárta a víz. A Hernáddal párhuzamosan, a képek bal felső részén húzódó keskeny fekete csík a 3-as számú főút aszfaltszalagját jelzi.

A következő, a környék nagyobb kiterjedésű – kelet–nyugati irányban 75 km széles – részletét mutató képkivágatokon az is feltűnő, hogy nem csak a Hernádot, hanem a Sajót (a kép bal oldalán) is érintik az áradások. Bal oldalt alul az épületek erős radarvisszhangjával feltűnő folt a megyeszékhely, Miskolc városa. A jobb alsó sarokban a Tisza fekete szagjának egy rövid részlete is feltűnik, partján Tokajjal.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Napelempark a tetőn

Posted on Leave a comment

Október 7-én ünnepélyesen átadták Győrben, az Audi Hungaria Zrt. logisztikai központjának tetején azt a 160 ezer m2 területű, 36 ezer napelemből álló létesítményt, amely ebben a kategóriában – a tetőn kialakított fotovoltaikus erőművek között – Európában eddig a legnagyobb. A híradásokból kiderül, hogy az Audi és az E.ON együttműködésében készült napelempark 4 milliárd forintból épült, kapacitása közel ötezer háztartás éves villamosenergia-szükségletének felel meg. Az Audi telephelyei közül másodikként a győri gyár is karbonsemleges módon működik.

Az 1993-ban alapított Audi Hungaria Zrt. a német Audi AG 100%-os tulajdonában levő magyarországi leányvállalat, a világ legnagyobb motorgyára. Az Audi az egyik legnagyobb külföldi befektető Magyarországon, a győri gyár kivitele megközelíti a teljes magyar export egytizedét.

Az alábbi Sentinel-2 műholdképpár a most már napelemekkel beborított tetejű logisztikai központot és környékét mutatja. A hamis színezés pirossal emeli ki a növényzetet, az építmények, utak pedig a sötétszürkétől egészen a fehérig terjedő árnyalatokban láthatók. A csúszkás összehasonlításban a friss kép az avatás előtt nem sokkal, 2020. október 4-én készült. A másik 2016 novemberéből való, amikor a Sentinel-2 műholdpárosból még csak az egyik űreszköz, a 2015 júniusában pályára állított Sentinel-2A működött.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Jól észrevehető a két nagy épületcsarnok tetején a napelemtáblák megjelenése, de a két műholdkép készítése között eltelt négy év alatt más változások is megfigyelhetők a környéken, a győri ipari park területén.

Kapcsolódó linkek:

Felrobbant lőszerraktár

Posted on Leave a comment

Október 7-én kigyulladt egy katonai lőszerraktár Oroszországban, Rjazany megyében, Zseltuhino mellett, Moszkvától mintegy 250 km-re délkeletre – olvashattuk a hírekben. A lángok először a raktár melletti füves területen csaptak fel, de az oltás nem járt sikerrel, és a tűz végül elérte a lőszerraktár területét is. Az épületekben tárolt lőszerek ezután sorban elkezdtek felrobbanni, a repeszek 3 km-es távolságba is eljutottak. A lökéshullám és a törmelék a közeli lakóházak ablakait is betörte. A baleset során hat ember megsérült. Az oltásra nagy erőket vetettek be, öt kilométeres sugarú területen több mint 2300 embert kellett kitelepíteni otthonából.

Egy ekkora méretű rombolásnak nyomot kell hagynia a Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdjainak képein is. Az apertúraszintézis elvén működő műholdak a fedélzetről a felszín irányába lebocsátott, majd onnan visszaszóródó jeleket detektálják, ez alapján tudják feltérképezni a területet. Az alábbi két kép közepén a lőszerraktár (egy hatszög alakú terület) látható. Szeptember 26-án még a robbanás előtti, majd október 8-án közvetlenül a baleset utáni állapotot hasonlíthatjuk össze a csúszka elmozdításával. A környező települések (keleti irányban, a kép jobb szélén Rjazsszk) és a táj többé-kevésbé ugyanazt a képet mutatják – kivéve néhány mezőgazdasági táblát, ahol a két műholdátvonulás közt eltelt 12 nap alatt nyilván a felszín tulajdonságait megváltoztató munkákat végeztek. A lőszerraktár területén azonban látványosan megnőtt a visszaszórt radarjelek intenzitása, ami arra utal, hogy az épületek romba dőltek.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Sentinel-1 radarképek színezése mesterséges, a jelek polarizációs tulajdonságain alapul. A képek kelet–nyugati irányban kb. 33 km-es kiterjedésű területet ábrázolnak. A balesettel érintett katonai komplexum területe mintegy 2,5 km2-es.

Kapcsolódó linkek: