Világbajnokság Katarban

Épp most, pontosabban 2022. november 20. és december 18. között zajlik a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA, Fédération Internationale de Football Association) 22. világbajnoksága. Ez az utolsó a sorozatban, amelyen 32 csapat mérkőzik meg. Legközelebb, négy év múlva már 48 csapat kerülhet be a selejtezőkből. A 2026-os világbajnokságot Észak-Amerikában, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közös rendezésében, 16 városban tartják majd. A mostani katari az első alkalom, amikor egy arab országba látogat a világszerte nagy érdeklődéssel kísért torna. A mérkőzéseket öt város nyolc stadionjában rendezik.

A döntő helyszíne a Loszaíl (Lusail) városában épült. A Perzsa-öbölbe (Arab-öbölbe) nyúló félszigeten fekvő kis arab emírségben a főváros, Doha után ez a második legnagyobb lélekszámú település. Dohában egyébkén négy stadionban zajlanak a világbajnokság eseményei. A fővárostól mindössze 23 km-re északra fekvő Loszaíl stadionja a legnagyobb befogadó képességű, kapacitása közel 89 ezres. Az itt rendezendő tíz világbajnoki mérkőzés közül az első csoporttalálkozón, november 22-én Szaúd-Arábia nagy meglepetésre 2–1 arányban legyőzte a világbajnoki címre is esélyes Argentínát.

A stadionok elég nagy építmények ahhoz, hogy jól kivehetők legyenek a Sentinel-2 távérzékelő műholdak felvételein. Az alábbi képpár egyik, egészen friss tagja a Loszaíli Nemzeti Stadiont és környékét mutatja idén november 20-án, vagyis a világbajnokság kezdőnapján. Az összehasonlító kép az egyik legkorábbi elérhető Sentinel-2 kép a helyszínről, még 2017 januárjából. (Köztük a csúszka elmozdításával lehet váltogatni.) Mindkét kép a valóságoshoz közeli színeket adja vissza, jól érzékeltetve az itt uralkodó sivatagos éghajlat jellegzetességeit. A világbajnokságot is azért rendezik nyár helyett ilyen szokatlanul késői időpontban, mert novemberben a hőmérséklet már elviselhető(bb)…

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Loszaíl stadionjának építési munkálatai 2017 áprilisában kezdődtek, ezért nem véletlen, hogy a korai Sentinel-2 műholdképen még nem láthatunk semmi különöset a mostani helyén. Érdemes megfigyelni, hogy a két műholdkép készítése között eltelt majdnem 6 év alatt mennyire megváltozott a stadion környéke is, például az úthálózat. Az építkezést eredetileg 2020-ra szerették volna befejezni, de csak idén szeptemberben rendezték meg a stadion nyitómérkőzést. A világbajnokság után a stadiont átépítik, kapacitását 40 ezresre csökkentik.

A katari világbajnokságot megelőző stadionépítésekhez elsősorban külföldi vendégmunkásokat alkalmaztak. Az elmúlt években egy sor visszásságra derült fény a munkakörülményeiket illetően. Nehéz megmondni, hogy pontosan hányan, de sok munkás vesztette életét a stadionok építésekor.

Kapcsolódó linkek:

Tornádó Texasban

November 4-én komoly szupercella (forgó feláramlással rendelkező zivatarzóna) alakult ki az Egyesült Államokban, Texas északkeleti, Oklahoma délkeleti és Arkansas nyugati vidékein. Az időjárási jelenség nyomán több mint 20 tornádó alakult ki, amelyeknek egy része jelentős károkat okozott. Ezek közül az egyik a Texas állambeli Clarksville környékén csapott le, helyi időben este negyed 7-kor. A NASA földmegfigyelési portálja, az Earth Observatory egy másnap, november 5-én készült Landsat-8 műholdképpel illusztrálta a tornádó hatását a tájra. Mi viszont természetesen az európai Copernicus program Sentinel földmegfigyelő műholdjaihoz fordultunk „segítségért”, hogy bemutassuk a tornádó sújtotta texasi tájat.

Az alábbi két, a csúszka elmozdításával össze is hasonítható kép egyike november 12-én készült az egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műhold kamerájával. Ezúttal nem színes képet választottunk, hanem az MSI (Multi-Spectral Instrument) kamera 13 különböző színképi sávja közül a 4-es számút, amely a spektrum narancs színében (665 nm hullámhossz környékén) érzékeny. Egyszerűen ezen a legfeltűnőbb a tornádó elvonulásának helyét jelző, délnyugat–északkeleti irányban húzódó sáv. A másik, radaros technikával készült, a polarizációs tulajdonságok alapján hamisan színezett műholdképet a Sentinel-1A szolgáltatta, amely november 14-én repült el a terület felett.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A tornádó pusztítása ott a legszembetűnőbb a műholdképeken, ahol erdős területet érintett. A helyenként akár 270 km/h sebességet is elérő szél fákat tört derékba vagy forgatott ki gyökerestől a földből. Ez magyarázza, hogy a felszín radarhullámokat visszaverő tulajdonságai is jócskán megváltoztak, így a műholdradaros képen is felismerhető a tornádó hatása. A szántóföldeken nehezebb, bár nem lehetetlen követni az elvonulásának helyét. Ez a szóban forgó texasi tornádó közel 100 km-es útvonalat járt be. Nyomában lakóházakban és középületekben estek károk. Több tucat ember sérült meg és sajnos halálos áldozatokról is érkezett jelentés.

Kapcsolódó linkek:

Gleccserek végveszélyben

A Föld gleccserei az éghajlatváltozás következtében maguk is nagy változáson – gyorsuló ütemű olvadáson – mennek keresztül. A gleccserek eltűnése katasztrofális hatással lehet a helyi és a távolabbi közösségekre és a biodiverzitásra. A gyors jégolvadás miatt módosul az ivó- és öntözővíz rendelkezésre állása, rövidesen hiány alakulhat ki. Megnő az áradások, földcsuszamlások, más természeti katasztrófák előfordulásának valószínűsége. Eközben távolabb a tengerszint folyamatos emelkedése veszélyeztetheti a partok mentén létesült településeket.

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, UNESCO) nemrég egy tanulmányban vizsgálta meg a gleccserek helyzetét. Arra a nem túl szívderítő következtetésre jutottak, hogy a világörökségi helyszíneken található gleccserek harmada az emelkedő hőmérséklet miatt már belátható időn belül, ennek az évszázadnak a közepére el fog tűnni.

A sok veszélyeztetett helyszín között lényegében minden földrészen találhatók gleccserek. Afrikában például a Kilimandzsáró és a Mt. Kenya gleccsereiből 2050-re valószínűleg semmi nem marad. Ázsiában Kína területén, a déli Jünnan (Yunnan) tartományban találhatók a 2000 óta arányaiban a legnagyobb tömeget (57,2%) vesztett és leggyorsabban olvadó gleccserek. Európában a francia és spanyol határon fekvő Pireneusok, Olaszországban a Dolomitok maradnak 2050-re gleccserek nélkül. Ugyanígy járnak Észak-Amerikában a nevezetes Yellowstone és Yosemite nemzeti parkok is.

A gleccserek változásainak, fogyatkozásának megfigyelésére elengedhetetlenek a műholdas távérzékelési eszközök. Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe rovatban az UNESCO tanulmányát egy Dél-Amerika fölött idén márciusban készült Sentinel-2 műholdképpel illusztrálták.

Az Argentína területén található Los Alerces Nemzeti Park a szomorú második helyezést érte el a világörökségi helyszínek gleccserolvadási „ranglistáján”: 2000 óta a jégtömeg 45,6%-a olvadt el itt. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-2 imagery)

Kapcsolódó linkek:

Alaszka színei

Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelő videósorozatában legutóbb egy 2020-as Sentinel-2 műholdfelvételen mutattak be egy – számunkra – távoli és érdekes tájat Alaszkában. A valódi színeket visszaadó (tehát nem hamisszínes) kép a Nushagak-öblöt és környékét ábrázolja.

(Forrás: ESA)

Talán mondani sem kell, hogy a vidék nem épp sűrűn lakott. A legnagyobb település, az erdős, bozótos, füves, mocsaras területekkel körülvett Dillingham lélekszáma 2000 körüli.

Az Egyesült Államokhoz tartozó Alaszka délnyugati részén található, a képen látható, észak”déli irányban húzódó tölcsértorkolat vízfelülete több mint 100 km2-es. Északon a Nushagak nevű folyó torkolatnál kezdődik és a nagyobb Bristol-öbölben végződik. A Nushagak-öbölbe elsősorban a Nushagak (jobbra fent) torkollik. A folyó az Alaszkai-hegységben ered, délnyugati irányban mintegy 450 km hosszan kanyarog. De több más folyó (Wood, Igushik, Snake, Weary) vize is ide ömlik.

A Nushagak-öböl Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Nushagak feltűnő sötétbarna, szinte fekete színét a vízben szállított növényi eredetű vegyületek, csersavak (tanninok) és lignin okozzák. Ezek a növényi részekből (gyökerekből, levelekből, fakéregből) és a talajból mosódnak a vízbe. A sötét folyadék aztán fokozatosan elkeveredik az öböl és más folyók világosabb hordalékú vizével. A partvidéken sok a lombhullató erdő. A képbe nagyítva számos kisebb, olvadékvizet összegyűjtő tó is felismerhető. A partok mentén látható lilás árnyalatú sávok az apály idején szárazra kerülő sár- és homoklapályok.

A Nushagak-öböl több vízi- és vándormadárfaj fontos állomáshelye. A vidék jól ismert az itt őshonos, nagy egyedszámban előforduló vörös lazac (Oncorhynchus nerka) halászatáról.

Kapcsolódó linkek:

Nyár a Spitzbergákon

A Norvégiához tartozó Svalbard (bevett magyar nevén, a szigetcsoport legnagyobb tagja után Spitzbergák) Európa egyik legészakibb fekvésű területe. A kontinentális szárazföldtől az Északi-sark irányában félúton fekvő, 62 700 km2 összterületű szigetcsoport kilenc nagyobb és egy sor apró szigetből áll. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában nemrég egy idén augusztusban készült Sentinel-2 műholdképen mutatták be az érdekes tájat.

(Forrás: ESA)

A kép különlegessége, hogy szinte teljesen felhőmentes körülmények között készült, ami ezen a helyen ritkaságszámba megy. 2022 nyara itt is rekordmeleget, ennek nyomán pedig intenzív jégolvadást hozott. A jócskán a sarkkörön túl, 74° és 81° északi szélesség között elhelyezkedő, jórészt gleccserekkel és hómezőkkel borított Svalbard a Földön a klíma változása által leginkább érintett területek egyike.

A Sentinel-2 műholdképen balra a legnagyobb sziget, a Nyugati-föld (Spitsbergen, 39 ezer km2) látható. Jobb oldal felül az Északkeleti-föld (Nordaustlandet, 14 600 km2), alatta az Edge-sziget (Edgeøya, 5 ezer km2) szerepel még a 2022. augusztus 21-én készült felvételen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Nyugati-föld hegyes tája hosszú, mélyen a sziget belsejéig húzódó fjordokkal tagolt. Ezek közül a leghosszabb a nagyjából észak–déli fekvésű, 108 km-es Wijdefjorden, amelynek tengeri kijárata a sziget északi partvidékén van.

A Norvég Meteorológiai Intézet adatai szerint 2022 nyarán az átlaghőmérséklet 7,4 °C volt, az 1991–2020 közötti időszakra jellemző 5,5 °C helyett. A hőhullám okozta jégolvadás következtében jelentős mennyiségű víz jutott a tengerbe, magával szállítva hordalékot is. Ez a türkiz árnyalataival színezte meg a Jeges-tenger vizét. A színpompás látványhoz a tengeri fitoplankton (vagyis mikroszkopikus növényi élőlények) elszaporodása is hozzájárult.

A Nyugati-földön telepítették egyébként a SvalSat (Svalbard Satellite Station) nevű műholdkövető állomást. A Spitzbergák sarkvidéki elhelyezkedése ideális a nagy hajlásszögű, közel poláris pályákon keringő földmegfigyelő műholdakkal, mint például a Copernicus program Sentineljeivel való kommunikációra. Az űreszközök ugyanis minden pálya megtétele alkalmával, nagyjából másfél óránként elrepülnek a terület fölött, alkalmat teremtve az adatok közvetlen lesugárzására.

Kapcsolódó linkek:

Részleges napfogyatkozás műholdszemmel

Október 25-én, nálunk déltájban részleges napfogyatkozást lehetett megfigyelni – már ahol a felhők egyáltalán engedték, hogy lássuk a Napot. A keringése során a Föld és a Nap közé kerülő Hold Magyarországról nézve legfeljebb a napkorong kb. harmadrészét takarta ki, de voltak olyan helyek, ahol a fogyatkozás mértéke nagyobb volt 80%-osnál. Ez volt 2022-ben a második és egyben utolsó részleges napfogyatkozás.

(Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 adatok)

A Föld körüli pályáról „lenézve” a fogyatkozás idején a Hold árnyéka a Föld felszínére – vagy épp a felhőtakaró tetejére – vetül. Ezt sikerült lefényképeznie a Copernicus program Sentinel-3 műholdpárosa egyik tagjának a Skandináv-félsziget északi része fölött, méghozzá épp az ottani maximum környékén, világidőben (UT) 10:12-kor. A felszínről nézve a Hold a napkorong valamivel több mint felét takarta ki ott és akkor.

Kapcsolódó link:

Felhőmentes Kárpát-medence

Az európai Copernicus földmegfigyelési program honlapján a nap képe sorozatban tegnap egy Sentinel-3 műholdfelvételt tettek közzé. Az október 17-én készült, valódi színeket mutató műholdkép különlegessége, hogy a Kárpát-medence, a Kárpátok hegyvonulata és a Balkán-félsziget északi része lényegében teljesen felhőmentes, ami elég ritkán fordul elő.

A Sentinel-3 műholdpáros egyik tagjának OLCI (Ocean and Land Colour Imager) műszerével 2022. október 17-én készült kép. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-3 imagery)

A felhők hiányát egy magas nyomású légköri képződmény okozta, amelynek nyomán Európa-szerte, így Közép-Európában az ilyenkor szokásosnál jóval, helyenként akár 12 Celsius-fokkal is magasabb volt a levegő hőmérséklete. A rövid vénasszonyok nyara után időközben már megérkezett a hidegfront…

Kapcsolódó linkek:

Olvadéktavak Grönlandon

Tavasszal és nyáron, amikor a levegő felmelegedik és a grönlandi jégmezőt magasabb szögben éri a beeső napfény, olvadéktavak alakulnak ki a jég tetején. Az olvadékvízből álló tavak mind a szárazföldet borító, mind a tengeri jégtakarón megjelenhetnek. Az alábbi Sentinel-2 műholdképen türkiz színű foltokként láthatók.

Olvadéktavak a Grönland nyugati részét borító jégtakarón, Avannaata község (valójában tartományszerű közigazgatási egység) területén, egy 2022. augusztus 29-én készített Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Amikor a gleccserek felszínén megolvad a hó és a jég, a víz a közeli mélyedésekben gyűlik össze. Ezek az olvadéktavak pozitív visszacsatolással tovább gyorsítják az olvadást, hiszen a bejövő napsugárzásból többet nyelnek el és kevesebbet vernek vissza, mint a fehér jégfelület.

A műholdképen – amely az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában szerepelt – a Cukorsüveg-öböl (a Baffin-öböl északkeleti folytatása) területét, az Upernavik nevű szigetvilág egy részét mutatja. (A Cukorsüveg-öböl a nevét egy itt található, cukorsüvegre emlékeztető kúpos alakú szigetről kapta.)

(Forrás: ESA)

A grönlandi jégtakaró a legnagyobb az északi féltekén. Észak-déli irányban 2220 km hosszan húzódik, van, ahol 1100 km széles. Átlagos vastagsága másfél kilométer. Az idei forró nyarat az egész északi félteke megszenvedte. Grönlandot az évszak vége felé érte szokatlanul erős hőhullám, így még szeptemberre is maradtak olvadéktavak, holott ezek inkább a nyár közepére jellemzők. Az időjárási körülmények miatt hosszan elhúzódó nyár következtében a korábbi években megszokottnál több olvadékvíz jutott a tengerbe. A grönlandi szárazföldi jégtakaró olvadása nyomán lassan de biztosan emelkedik a tengerek vízszintje, ami az alacsonyabban fekvő szigeteken és partvidékeken élő emberek számára jelent majd egyre nagyobb gondot.

Nemrég a Nature Climate Change című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a jégolvadás következtében tapasztalható tengerszint-emelkedés igazából már akkor is megállíthatatlan volna, ha valamilyen csoda folytán egyik napról a másikra megszüntetnénk a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását… A grönlandi jégtakaró 2000 és 2019 közötti veszteségeit műholdas mérések alapján számba vevő kutatás szerint az évszázad végéig legalább 30 cm körüli tengerszint-emelkedés írható majd csak ennek a hatásnak a számlájára.

Kapcsolódó linkek:

Robbanások az Északi Áramlaton

Az Északi Áramlat egy a Balti-tenger alatt lefektetett földgázvezeték. Rajta az oroszországi Viborgtól a németországi Greifswaldig jut el az orosz földgáz. Valójában két-két párhuzamos csővezetékről van szó, az első 2011–2012-ben állt üzembe. A második ütem 2021-re épült meg. Az Északi Áramlat idén az orosz–ukrán háború és azt annak nyomán bevezetett gazdasági szankciók miatt került a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Az orosz fél különféle indokokkal korlátozta a gázszállítást. Egy nyár végi blogbejegyzésünkben egy Sentinel-2 műholdkép segítségével azt is bemutattuk, hogy az egyik oroszországi betáplálási ponton hogyan égetik el (fáklyázzák) inkább a fel nem használt földgázt.

Az elmúlt napokban új szintre léptek az Északi Áramlattal kapcsolatos problémák. Minden bizonnyal egy szabotázsakció nyomán robbanások sorozata történt az Északi Áramlat-1 és -2 Svédország és Dánia közelében húzódó szakaszán. A hatásukat szeizmikus érzékelőkkel is kimutatták, először szeptember 25-én éjjel. Állítólag orosz hadihajókat is megfigyeltek ott, ahol később kilyukadt a gázvezeték, de „természetesen” mindenki mást vádol az akcióval. Hogy valójában ki és miért okozott kárt a vezetékekben, az még nem derült ki (ha egyáltalán valaha is ki fog derülni).

Az Északi Áramlat térképe, a hajózási útvonalak jelölésével együtt. (Kép: ESA)

A robbanások idején egyik vezetéken sem folyt gázszállítás, de a csőben levő maradék földgáz feltörését a tengerfelszínen is érzékelni lehetett. A Balti-tengeren megjelent gázömléseket először a dán légierő gépeiről fényképezték le. Azóta műholdak segítségével többet is megtudhattunk az esemény hatásairól. A műholdképekből és mérési adatokból az Európai Űrügynökség (ESA) közölt egy összeállítást.

Mondani sem kell, hogy a jelentős metánömlés környezeti hatásai is számottevő lehet. A metán – amely a vízben részben feloldódik, és később szén-dioxid formájában szabadul fel – nem mérgező ugyan, de a levegőbe jutva növeli a légkör üvegházhatását és erősíti a klíma melegedését. A szén-dioxid után a metán a második legjelentősebb üvegházhatású gáz, amely az emberi tevékenység folytán nagy mennyiségben kerül a légkörbe.

A Balti-tenger felszínét elért buborékok mind optikai, mind radaros földmegfigyelő műholdakkal megfigyelhetők voltak. Az amerikai Planet magáncég nagyfelbontású felvételeket kínáló, rövid visszatérési időt lehetővé tevő kisműholdas flottájának egyik Dove műholdja készítette például az alábbi képet.

Bugyogó metán a Balti-tengeren, szeptember 26-án, a Dániához tartozó Bornholm-szigettől kb. 20 km-re délkeletre. (Kép: Planet Labs PBC)

Abban az időszakban jelentős volt a felhőborítás a Balti-tenger adott térsége felett, ezért az optikai műholdakkal nehéz volt képeket készíteni. De a Pléiades Neo és a Planet Dove holdak megfigyelései alapján 500–700 m átmérőjű bugyborékoló zónákat detektáltak. Napokkal később a kevésbé finom felbontású európai Copernicus Sentinel-2 és amerikai Landsat-8 műholdak már kisebb kiterjedésű foltokat láttak, ahogy a vezetékből kiömlő gáz nyomása lecsökkent.

Két Sentinel-2 kép összehasonlítása. Szeptember 30-án még jól látható a gázömlés helye, október 3-ára már megszűnt a szivárgás (a felhők közül épp kibukkan a hely). (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Ahogy a sima tengerfelszínen zavar keletkezett, megváltoztak a radarvisszaverő tulajdonságai is. Ez tette lehetővé, hogy például az ICEYE cég egyik műholdja fedélzetén repülő apartúraszintézises radarberendezés (Synthetic Aperture Radar, SAR) is képet alkothasson a gázömlés helyszínéről. A radaros módszer nagy előnye, hogy a felhők nem akadályozzák a felszín leképezését.

ICEYE radarkép szeptember 28-áról. Ez a földmegfigyelő műholdflottát üzemeltető első New Space vállalkozás, amely adatbeszállítóként csatlakozott az Európai Unió Copernicus programjához. (Kép: ICEYE 2022)

A Copernicus program saját radaros műholdja, a Sentinel-1A szeptember 24-én repült el a terület fölött és még nem látott semmi zavart a tengerfelszínen Bornholmtól délkeletre.

Végül egy harmadik fajta műholdas mérés alapján azt is meg lehet állapítani, hogy a mennyi metán került a levegőbe és merrefelé terjedt. Ez méréstechnikai okokból a víz fölött és magas földrajzi szélességeken különösen nehéz feladat. Mégsem teljesen lehetetlen, amint azt az alábbi ábra tanúsítja. Az ESA partnere, a GHGSat erre is képes volt. Nagy (25 m-es) felbontásra képes műholdjait úgy programozta, hogy a közeli infravörös tartományban a mérések akkor történjenek, amikor a napsugárzás épp olyan szögben éri a vízfelületet, amikor az érzékelő irányában verődik vissza. A szeptember 30-án végzett méréseken alapuló számítások szerint óránként 79 tonna metán került a levegőbe, ami a GHGSat által eddig detektált legintenzívebb metánkibocsátás egyetlen pontforrásból. A mennyiség különösen nagynak tűnik, ha figyelembe vesszük azt is, hogy akkor már négy nap eltelt a gázömlés kezdete óta, a nyomás pedig időközben csökkent, továbbá ez csak az egyik a négy pont közül, ahol lyukak keletkeztek a csővezetéken.

Megnövekedett metánkoncentráció a légkörben az Északi Áramlat vezeték egyik sérült szakasza fölött szeptember 30-án, a GHGSat adatai alapján. A háttér egy Sentinel-2 műholdkép. (Kép: GHGSat)

Bár az Északi Áramlat vezeték az incidens idején le volt zárva, mégis a becslések szerint összesen 300 ezer tonna metán jutott a légkörbe. Ez több mint kétszerese annak, ami 2015–2016 során több hónapon át egy kaliforniai szivárgás (Aliso Canyon) során felszabadult. Mégis eltörpül a 80 millió tonna mellett, ami a kőolaj- és földgáz-kitermeléshez köthető évente a Földön.

Kapcsolódó linkek:

Ötből egy eltűnt

Németország területén eddig öt gleccsert tartottak számon, de ez idei forró nyár egyikük sorsát végképp megpecsételte. A Schneeferner a Zugspitze csúcsától délre, nyugatról keleti irányba lejtő felületen kialakult kettős gleccser, a Reintal völgy felső részén – olvashatjuk a vonatkozó Wikipédia oldalon. A kettős gleccser megjelölés immár a múlté, a Schneeferner déli részéről a napokban a Bajor Tudományos Akadémia szakértői jelentették ki, hogy megszűnt gleccsernek lenni. A jég átlagos vastagsága szeptemberre alig több mint 2 m-es lett, így már nem képes arra, hogy a saját súlya miatt a lejtőn lefelé elmozduljon.

Volt-nincs gleccser: a déli Schneeferner egy 2016-os és 2022-es Sentinel-2 műholdképen. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-2 imagery)

A 2664 m és 2520 m magasságok között húzódó déli Schneeferner jégtakarója mindössze négy év alatt olvadt a felére. 2022 őszére felülete 1 hektárosra zsugorodott. Ha minden így folytatódik – márpedig a klímaváltozást nem lehet egykettőre megállítani –, akkor néhány éven belül a megmaradt jégmennyiség teljesen eltűnik majd. Idén nyáron az extrém magas hőmérsékletek miatt az Alpok gleccserei általában sokat veszítettek jégtömegükből.

Kapcsolódó linkek: