Alacsony vízállási rekord a Velencei-tónál

Már tavaly is sokat lehetett olvasni arról, hogy vészesen fogy a víz a Velencei-tóból. Ősszel egy blogbejegyzésünkben műholdképpel is illusztráltuk, hogy a vízpótlás sem egyszerű: a tóba ömlő Császár-víz nevű patakon létrehozott tározók vízminősége jó ideig nem volt megfelelő a Velencei-tó feltöltéséhez. A 2020-es év rekordméretű tavaszi és nyári szárazsága aztán tovább rontotta a tó állapotát. Július végére a Velencei-tó Agárdnál elérte a 62 cm-es vízállást, amire a hiteles mérések 1939-es kezdete óta nem volt példa. Mivel a meleg folytatódott és csapadék azóta sem érkezett, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szakemberei augusztusban még alacsonyabb vízállásokról számolnak be. A vízgyűjtők kiszáradása miatt, ha esik is az eső, akkor sem sok víz éri el a folyó- és tómedreket, hiszen a csapadékvizet felissza a szomjazó föld.

A Velencei-tóhoz visszatérve, megrázó képek járták be a sajtót, például egy szárazra került csónakkikötőről, ahol az egykori tómeder kiszáradt és felrepedezett. A tömeges halpusztulást a víz levegőztetésével igyekeznek megelőzni a szakemberek. A levegőztető másodpercenként egy köbméter vizet forgat meg, egy úszó pontonra telepített négy nagy teljesítményű szivattyúval.

Ha víz, akkor a Sentinel blogon Sentinel műholdképek: ezúttal kétféle, radaros és optikai távérzékelő módszerrel készült, vagyis Sentinel-1, illetve Sentinel-2 képekből válogattunk. Összehasonlításul 2019-es, ugyanúgy az augusztus eleji időszakból származó adatokat választottunk. Az első képpár egy Sentinel-1 radaros amplitúdókép. Ezeken a sötét (fekete) szín jelöli a nyílt vízfelületeket, ahonnan a műholdról oldalirányba lebocsátott radarimpulzusok nem a műhold irányába verődnek vissza. Jól látható, hogy a 2022-es képen a Velencei-tó területén kevesebb a feketeség, főleg a tó nyugati részénél tűntek el nagyobb vízfelületek.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

A 2019-es és 2022-es augusztusi Sentinel-2 képek összehasonlításához olyan színezést használtunk, amely a nedvességtartalomra utal. A Sentinel-2 műholdak kamerájának (Multi-Spectral Instrument, MSI) B8A (865 nm hullámhossz) és B11 (1610 nm hullámhossz) jelű infravörös sávjait használó nedvességi index (normalized difference moisture index, NDMI) hasznosan alkalmazható a növényzet víztartalmának megfigyelésére, a szárazságok átfogó felmérésére. A kék árnyalatai a megfelelő víztartalmú növényzetet jelölik, és persze sötétkék a vízfelszín is. A vörös szín a kopár felszínre – például a már learatott táblákra – vagy kiszáradó növényzetre utal. Nem meglepő, hogy a Velencei-tavat körbevevő szántóföldek tábláin a sárgás-vöröses árnyalatok idén feltűnően nagyobb arányban szerepelnek, mint a 2019-es műholdképen. A fenti radaros műholdképpárral összevetve olyan területek is jól azonosíthatók, ahol 2019-ben még víz volt, 2020 augusztusában már nem.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

Kapcsolódó linkek:

Sentinel-1B: a küldetés vége

2021. december 23-án a Copernicus program Sentinel-1B műholdjának fedélzetén az elektromos energiát biztosító rendszerben hiba lépett fel. Emiatt azóta nem szolgáltat adatokat a műhold apertúraszintézises radarberendezése. Az esetről egy januári blogbejegyzésünkben már beszámoltunk. A földi szakemberek azóta próbálták megtalálni a hiba okát és az esetleges javítás lehetőségét, hogy a Sentinel-1B újra szolgálatba állhasson. A műhold másodikként, 2016-ban indult a Copernicus radaros földmegfigyelő műholdjainak sorában. Az első, a 2014 óta pályán levő Sentinel-1A szerencsére továbbra is rendben működik.

Egy Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műhold. (Fantáziakép: ESA)

Nemrég a Copernicus programot működtető Európai Bizottság és a műholdakért felelős Európai Űrügynökség (ESA) hivatalosan is elveszettnek minősítette a Sentinel-1B-t. Simonetta Cheli, az ESA földmegfigyelési programjainak igazgatója szerint a C-sávú fedélzeti radarberendezés 28 V-os tápellátását nem sikerült helyreállítani. A radaros műholdrendszer további folyamatos működésének biztosítására szolgáló, azonos felépítésű műholdak közül a Sentinel-1C felbocsátását igyekeznek minél hamarabb megoldani. Szerencsére az új Vega-C hordozórakéta, amellyel indítanák, július 13-án sikeresen bemutatkozott. Így van remény arra, hogy 2023 második negyedévében sorra kerüljön a Sentinel-1C.

Addig is a Sentinel-1B adatainak kiesése jelentős veszteség a Copernicus számára, a Sentinel-1 páros visszatérési ideje december óta kétszeresére nőtt. Ami a pályán maradt, még irányítható – a radaron kívül minden más fedélzeti berendezése üzemel –, de mérésekre már használhatatlan Sentinel-1B-t illeti, megkezdődtek az előkészületek az eltávolításra. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy pályamagasságának csökkentésével bevezetik a Föld sűrű légkörébe, ahol a közegellenállás miatt végül felizzik és megsemmisül. Annál is inkább fontos, hogy megszabaduljanak az immár lényegében űrszemétként keringő – de még irányítható – testtől, mert a pályapozíciójára szükség lesz a Sentinel-1 rendszer további működtetéséhez. A műveleteket akkor kezdik, amikor a Sentinel-1C már pályára került, és a becslések szerint 9 hónapon át tartanak. A Sentinel-1B eltávolítására eredetileg legfeljebb 25 éves időszakot vállaltak, de ez várhatóan sokkal hamarabb megtörténik.

A két Sentinel-1 műhold, az A és B jelű ugyanolyan alakú és helyzetű kvázi-poláris pályákon, de 180°-os különbséggel keringett a Föld körül, vagyis minden pillanatban a bolygónk átellenes pontjai fölött repültek. Így legfeljebb 6 napos időközönként térhettek vissza egy-egy terület fölé. (Magasabb földrajzi szélességeken akár napi visszatérést is biztosított a műholdpáros.)

A két Sentinel-1 műhold pályáinak és lefedettségének szemléltetése, az ESA animációjából

A Sentinel-1 radaros műholdak a Copernicus számos alkalmazásához és szolgáltatásához biztosítottak (pontosabban a Sentinel-1A még most is biztosít) adatokat. A mérések segítségével figyelik például a sarkvidéki tenger jég helyzetét, a jéghegyek mozgását, monitorozzák a tengeri környezetet, az esetleges olajfoltokat, detektálják a hajókat és adatokat gyűjtenek az illegális halászatról. A műholdradar-interferometria alkalmazásával a szilárd földfelszín és az épített környezet elmozdulásait, deformációit, földrengéseket és vulkánkitöréseket monitoroznak. A Sentinel-1 adatait felhasználják továbbá az erdők felmérésére, a talaj- és vízgazdálkodás segítésére és humanitárius válsághelyzetek kezelésére is. Az ESA, miután kiderült a Sentinel-1B műszaki problémája, lépéseket tett, hogy más műholdas szolgáltatóktól is szerezzen radaros földmegfigyelési adatokat, legalább azokra az alkalmazásokra, amelyek esetében ez egyáltalán lehetséges. Ilyen műholdak például a kanadai Radarsat-2 és Radarsat Constellation Mission, a német TerraSAR-X, az olasz COSMO-SkyMed és a spanyol PAZ, amelyek a Copernicus tengerfigyelő szolgáltatását (Copernicus Marine Environment Monitoring Service) segítették ki a jéghelyzet követésére.

Kapcsolódó linkek:

Híd Horvátország és Horvátország között

A cím nem tévedés: a július 26-án felavatott Pelješac híd (Pelješki most) Horvátország északi és déli részét köti össze. Fontossága stratégiai, hiszen mostantól közúton, teljes egészében az ország területén áthaladva is el lehet érni a déli tengerparti sávot, amelynek legnagyobb települése Dubrovnik. Az ország területének „szétszakítása” az egykori Jugoszlávia köztársaságai között húzódó határok megállapítására vezethető vissza. A cél az volt, hogy Bosznia-Hercegovina is rendelkezzen egy tengeri kijárattal. Ez a Neum közelében fekvő rövid partszakaszt jelenti. Amikor 1991-ben Horvátország, majd 1992-ben Bosznia-Hercegovina független államok lettek, a határokból államhatárok lettek, megszűnt a horvát tengerpart szárazföldi területei közötti szabad – kétszeri határátlépés nélküli – átjárás lehetősége.

Az autópályahíd a szárazföld és a Pelješac-félsziget között ível át 55 méter magasságban a tengeröböl fölött. Egy híd építése már az 1990-es évek végén felvetődött. Hosszas tervezgetés, gazdasági és tervezési problémák után a horvát kormány négy éve állapodott meg a 2,4 kilométeres híd építéséről a kínai China Road and Bridge Corporation (CRBC) nevű állami vállalattal. A projekt 420 millió eurós költségből valósult meg, melynek a nagy részét (85%-át, 357 millió eurót) az Európai Unió adta – olvashattuk a híradásokban. Ez a valaha volt legjelentősebb uniós infrastruktúra-beruházás Horvátország területén.

Az európai Copernicus program Sentinel-2 földmegfigyelő műholdjai elég régóta vannak már pályán ahhoz, hogy segítségükkel visszapillanthassunk a hídépítés folyamatára. Az alábbi animációhoz 2018 és 2022 júliusa között egy éves időközönként készült, a valódi színeket mutató műholdképeket válogattunk. A kínai építő 2018 és 2019 fordulóján kezdte meg a munkálatokat. A műholdak segítségével Láthatjuk, ahogy évente egyre több minden készült el a pillérekből és pilonokból. Egy évvel az idei megnyitó előtt, 2021. július végén, a pályaszerkezet utolsó elemének elhelyezése után az útpálya folytonossá vált – ezt is tanúsítja az akkori műholdkép.

A Pelješac híd építésének mozzanatai felhőmentes július végi Sentinel-2 műholdképeken (2018. július 29., 2019. július 24., 2020. július 28., 2021. július 28. és 2022. július 28.). (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Aszály Békésszentandrásnál

Történelmi mélyponton a vízállás a békésszentandrási duzzasztónál – olvashattuk a napokban a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság információjára hivatkozó hírekben. Az idei nyár nem csak Magyarországon, de egész kontinensünkön extrém hőséget és szárazságot hozott, így nem meglepőek a nap mint nap érkező hírek aszályról, kiszáradó tavakról, levegő- és felszínhőmérsékleti rekordokról, kiterjedt erdő- és bozóttüzekről. Ezek sorába tartozik a békésszentandrási duzzasztó helyzete is.

Békésszentandrás Békés megye nyugati csücskében, Szarvas szomszédságában, a 44-es főút mentén fekszik. A településnél folyó Hármas-Körös egyúttal Szolnok megye határát is kijelöli. A vízügyi igazgatóság szerint a Körösök vízrendszerében kialakult kedvezőtlen hidrológiai viszonyok, illetve a térséget sújtó aszály következtében folyamatos vízszintcsökkenés tapasztalható – vagyis ha tovább tart a csapadékhiány, lesz még rosszabb is… Mindenesetre a még a két világháború között létesült békésszentandrási duzzasztó alsó felszíni állomásánál a korábban mért legkisebb vízszint 1982. december 4-én –200 cm volt. Idén július 24-én az új minimum vízállás –201 cm lett.

Az alábbi egyik Sentinel-2 műholdkép 2020. július 23-án, a valóságoshoz közeli színekben mutatja Békésszentandrás (alul középtájt) és Szarvas (jobbra) térségét. Fent húzódik a Hármas-Körös, valamint attól délre jól felismerhetők a holtágak kanyarulatai. A szóban forgó duzzasztómű a kép közepe táján található. Ami feltűnő, az a környező mezőgazdasági táblák jellemzően fakó, sárgásbarna színe. Ez is összefüggésben van az aszállyal, amit jól szemléltet az ugyanerről a területről két évvel korábban készített Sentinel-2 műholdkép. A kettőt a csúszka elmozdításával hasonlíthatjuk össze.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

Elkészítettünk egy olyan képet is, amely a normalizált vegetációs index (NDVI) értékei alapján, három egymás utáni év – 2020, 2021 és 2022 – július végi adataiból állt össze. Ehhez a 2020. július 28-án, 2021. július 23-án és 2022. július 23-án a Sentinel-2 műholdas adatokból előállított NDVI térképekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük. Így színes foltokként tűnnek fel a minden évben más-más állapotban levő táblák. A vízfelületek az NDVI térképeken nem jelennek meg, így a folyó és holtágai, valamint a halastavak vízfelszíne kitűnik a színes ábrázolásból. Ugyanígy jól elkülönülnek a beépített városi területek.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

A vegetációsindex-képeken annál sötétebb egy pixel, minél több az annak megfelelő felszíndarabon a zöld növényzet. A 2022-es NDVI képet a szokatlan aszály és az emiatt hamar kiszáradt növényzet következtében a világos (fényes) pixelek uralják. Így aztán nem véletlen, hogy a kombinált hároméves színes képre leginkább a kékes árnyalatok a jellemzőek: idén volt ugyanis a leggyérebb a növényzet július végén, a korábbi két év azonos időszakával összevetve. A legsötétebb – tehát a mindhárom évben hasonlóan növényborította – foltok például az ártéri erdők.

Kapcsolódó linkek:

Kiszáradt horgásztó

Ha nyár, akkor a tűzesetekről és szárazságról szóló bejegyzések kerülnek többségbe blogunkon. Mindkettő „hálás téma” a műholdfelvételek számára – sokkal kevésbé a természeti csapások elszenvedőinek. Az idei nyáron különösen sok ilyen hír érkezik, legyen szó akár Nyugat- és Dél-Európáról, akár Magyarországról.

Július elején lehetett olvasni a hírt, hogy teljesen kiszáradt a Bicsérd központjában elhelyezkedő horgásztó. Előzőleg a halállományt lehalászták. A Pécs közelében fekvő Baranya megyei község népszerű tavának eltűnését a klímaváltozás számlájára írják. Ha nem tér vissza a víz a horgásztóba, kénytelenek lesznek más funkciót találni a területnek. Márpedig a jelenség nem most kezdődött: a tavat tápláló vízfolyás 10 km-es szakasza kiszáradt, már két éve nem folyik benne víz. A tó és környezete ugyanakkor fontos szerepet töltött be Bicsérd közösségi életében, rendezvények (horgászversenyek, szigeti esküvők, főzések, családi napok) helyszínének használták, horgászbüfé, szökőkútrendszer épült a környéken. Csak pályázatok útján több mint 120 millió forintot költöttek a fejlesztésekre a korábbi időszakban. Baranya megyében egyébként tíznél is több más horgásztó ugyancsak kiszáradt.

Az itt bemutatott műholdkép az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjával készült. A 2022. július 16-i állapotban mutatja Bicsérd központját, a valós színeket visszaadó megjelenítésben.

Bicsérd és környéke egy 2022. július 16-án készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

Hogy az egykori tónak alig van az űrből is érzékelhető nyoma, azt a legjobban ugyanennek a műholdképnek a hamisszínes változata illusztrálja. Még inkább az összehasonlítás, amelyhez egy majdnem pontosan két évvel ezelőtt készült júliusi műholdképet választottunk, azonos területről. A két időpontban készült kép között a csúszka elmozdításával lehet váltani.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

A vörös szín a fotoszintetizáló növényzetet, a sötétkék a vízzel borított felületet jelzi. Jól látható, hogy míg 2020 nyarán megvolt a tó, idénre a vízfelületből semmi sem maradt.

Kapcsolódó linkek:

Száz leégett hektár

Július 1-jén, pénteken délután riasztották a tűzoltókat a Bükk területére, Miskolc közelébe, Jávorkút és Lillafüred közé, ahol a fenyőerdő és a bozótos kapott lángra. A katasztrófavédelem miskolci, diósgyőri, tiszaújvárosi, kazincbarcikai, ózdi és szerencsi hivatásos tűzoltói, valamint a mezőcsáti önkéntes tűzoltók szombat hajnalra tudták megfékezni a tüzet. Összesen 14 járművel 44 hivatásos és 2 járművel 12 önkéntes tűzoltó dolgozott, többnyire kézi szerszámokkal és háti permetezővel, hiszen a legtöbb helyet nem lehetett tűzoltóautókkal megközelíteni.

A lángok mintegy 100 hektáron pusztítottak. A közelben természetvédelmi jelentőségű területek is voltak, a növény- és állatvilágban keletkezett kár felmérése még tart. Az első becslések szerint a kár eléri a 10 millió forintot.

Július közepére készült olyan Sentinel-2 optikai műholdkép, amely felhőmentes körülmények között mutatja a tájat. Az alábbi összehasonlításhoz egy valódi színeket visszaadó (balra), valamint a vegetációs indexet (NDVI) mutató képet (jobbra) választottunk. Az utóbbi esetében fotoszintetizáló növényzet egységesen sötétzöld színnel jelenik meg. A közepén látható, a környezetétől élesen elütő világos folt a frissen elpusztult erdőrészlet helyét jelzi.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Hogy a változást még jobban érzékeltessük, előkerestünk az archívumból egy a tűzvész előtt közel egy hónappal, június 6-án készült Sentinel-2 műholdképet is, amely szintén a műholdkamera B4 és B8 jelű hullámsávjaiban készített felvételek kombinációjából előálló vegetációs index térképét mutatja. A csúszka elmozdításával, a korábbi állapottal való összehasonlítással feltűnik a tűzzel érintett terület kiterjedése.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A június 6-i kép bal alsó részén felbukkanó nagy világos folt nem a felszínborításra utal, hanem egy felhőt jelez, amely a júliusi képen természetesen már nincs rajta. Mindkét NDVI térképen előfordulnak változatlan, kisebb kiterjedésű világos foltok, ezeken a helyeken hiányzik vagy gyér a növényzet. A szinte fehéres mintázatban a legnagyobb folt a tűzzel érintett területtől (a kép közepétől) északnyugat felé (balra fel) haladva Csipkéskút. Ugyanebben az irányban még távolabb egy kis fehér pont egy NATO katonai radar helyét jelöli.

Kapcsolódó linkek:

Rekordhőmérsékletek az Északi-sarkvidéken

Az eddigi nyár nem csak kontinensünk mérsékelt égövi tájain, de a sarkkörön túl is hőhullámokkal jellemezhető. 2022 júniusában az Északi-sarkvidéken is számos hőmérsékleti rekord dőlt meg. Norvégia legészakibb részén például előfordult +32 °C levegő-hőmérséklet, amekkorát ott korábban még soha nem mértek.

Az alábbi Setinel-2 műholdkép június 29-én készült, és a Copernicus program honlapján bekerült a nap képeinek sorozatába. A terület, amelyet mutat, a norvégiai Tromsø városától csupán néhány kilométerre található. A Lyngenfjorden (délebbre ) és Ullsfjorden nevű (északabbra) nevű fjordokba hirtelen beömlő olvadékvíz nagy mennyiségű finom hordalékot szállított magával a szárazföldről. Ennek hatására a műhold kamerája számára is feltűnő módon, világosabbra színeződött a tenger vize.

(Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 adatok)

Tromsø hőmérsékleti csúcsa június 28-án 29,9 °C volt, ami csupán 0,3 °C-kal maradt el a mindenkori maximum értékétől. Az európai Copernicus földmegfigyelő program átfogó mérései és az azokból származtatott adatok alapvető fontosságúak a klímaváltozás hatásainak megértéséhez, különösen olyan törékeny ökoszisztémában, mint az Északi-sarkvidéké.

Kapcsolódó linkek:

Patagónia és a Falkland-szigetek

Az Európai Űrügynökség (ESA) első júliusi földmegfigyelési videójában egy érdekes Sentienl-3 műholdképet mutat be, amelyen a felhők épp elkerülik a Dél-Amerika déli csücskén fekvő Patagóniát, és a kontinenstől keletre, az Atlanti-óceánban fekvő Falkland- (más néven Malvin-) szigeteket is.

(Forrás: ESA)

A mintegy 673 ezer km2-t elfoglaló Patagónia területén két ország osztozik: nyugaton Chile, keleten Argentína. Bár ez utóbbi foglal el nagyobb részt Patagóniából, a kontinens legdélibb pontja, a Horn-fok Chiléhez tartozik. Itt található a dél-amerikai földrészen végighúzódó Andok hegyvonulatának déli szakasza. A táj változatos képét tavak, fjordok, gleccserek, esőerdők, sivatagok, táblahegyek és füves síkságok tarkítják. Patagónia – és egyben Dél-Amerika – legdélebbi fekvésű vidéke a Tűzföld. A szigetvilágot a Magellán-szoros választja el a kontinenstől.

A Dél-Amerika déli csücskét ábrázoló, nagy területen felhőmentes, a valódi színeket visszaadó Sentinel-3 műholdkép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Falkland-szigeteket egy nem egészen két évvel ezelőtti blogbejegyzésünkben már részletesen bemutattuk, akkor – a változatosság kedvéért – egy Copernicus Sentinel-1 radaros műholdkép apropóján. A dél-amerikai partoktól közel 500 km-re fekvő szigetcsoportot két nagy és mintegy 700 kisebb sziget alkotja. A terület Nagy-Britannia fennhatósága alatt áll, de Argentína is igényt tartana rá – a konfliktus 1982-ben egy rövid ideig tartó, brit győzelemmel végződött háborúba torkollott.

A műholdképen Dél-Amerika és a Falkland-szigetek között látványos algavirágzás is megfigyelhető az óceán vizében. Az örvénylő, a türkiz árnyalataiban játszó formákat a mikroszkopikus növényi fitoplankton elszaporodása okozza és a tengeri áramlatok formálják. Az algavirágzáshoz tápanyagokban gazdag víz szükséges, ezeket részben a folyók által szállított hordalék, részben a Patagónia felől az erős nyugati szél által szállított por szolgáltatja.

Kapcsolódó linkek:

Klímaváltozás egy szempillantásra

Budapest alább látható „klímavonalkódja” 1979 és 2019 között mutatja az éves hőmérsékleti trendeket. A színek az 1981 és 2010 közötti átlaghoz, mint hosszú távú referenciához viszonyítva jelzik az eltéréseket. Balról jobbra haladva minden függőleges csík egy-egy újabb év hőmérsékleti anomáliáját ábrázolja. A színskála a –1,8 °C-tól (sötétkék, 1980-ban) a +1,9 °C-ig (bordó, 2014 és 2019) terjed.

Budapest éves hőmérsékleti átlagainak eltérése a referenciaértékhez képest. (Forrás: Copernicus Climate Change Service)

A szemléletes ábrát az európai Copernicus programnak a klímaváltozás megfigyelését végző szolgáltatása (Climate Change Service) egyik webes alkalmazása (ERA5 Explorer) segítségével bárki könnyedén elkészítheti, akár a saját településéhez legközelebbi városra vonatkoztatva. Ehhez a nagyítható térképen meg kell keresni az adott helyet, majd a jobb oldali ablakban beállítani az éves időátlagolást (Temporal aggregation – Annual) és a hőmérsékleti anomália megjelenítését (Variable – Temperature anomaly).

Talán mondani sem kell, hogy Budapest éves átlaghőmérsékletének emelkedő trendje nem egyedi. Alább néhány európai nagyváros „klímavonalkódjai” láthatók. Bár a három évtizedes adatsorokban évről évre vannak eltérések pozitív és negatív irányban is, a színek jól szemléltetik, hogy az időszak vége felé inkább a vöröses színek a jellemzők…

Európai fővárosok (Róma, Athén, Madrid, Párizs, Amszterdam, Prága, Koppenhága és Helsinki) éves hőmérsékleti átlagainak eltérése a referenciaértékhez képest. (Forrás: Copernicus Climate Change Service)

Ugyanebben az alkalmazásban egyébként látványos grafikonokat lehet előállítani a csapadékmennyiség anomáliáiról, valamint a fagyos napok (minimális hőmérséklet 0 °C alatt), a nyári napok (maximális hőmérséklet 25 °C felett) és a trópusi éjszakák (minimális hőmérséklet 20 °C felett) számáról is.

Hőhullám Délnyugat-Európában

A Copernicus adatok, információk, szolgáltatások népszerűsítése céljából nemrég elindult a nap képe (Image of the Day) rovat a program honlapján. Az érdeklődők fel is iratkozhatnak a levelezőlistára, s akkor minden nap e-mail formájában értesülhetnek az adott napra kiválasztott képről és elolvashatják a hozzá tartozó rövid magyarázatot.

Június 15-én egy Sentinel-3 műholdkép érkezett, amely az Európa délnyugati részét sújtó extrém hőhullám – idén már a második – hatását érzékelteti. Olyan magas levegő-hőmérsékleteket mértek június közepén, amilyeneket általában csak júliusban vagy augusztusban szoktak. Időjárási rekordok dőltek meg Franciaországban és Spanyolországban, az utóbbiban 20 éve nem látott magasságokba emelkedett a hőmérséklet. A Sentinel-3 műholdpáros tagjain repülő egyik műszer, az SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) nem az időjárás-jelentésekben szereplő levegő-hőmérsékletet, hanem a felszín hőmérsékletét képes mérni annak több hullámhosszon detektált sugárzása alapján. (A kettő nem ugyanaz: a felszínhőmérséklet ilyenkor általában magasabb lehet.)

Június 14-én Spanyolország egyes részein 53 °C-ot is meghaladta a felszín hőmérséklete. A színskálán a sárgától a sötétvörösig terjedő értékek jelképezik az egyre magasabb hőmérsékleteket. Ahol nincsenek színek a térképen, ott nyilván a felhőborítás megakadályozta, hogy a felszínről érkező sugárzás a detektorba jusson. (Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 adatok)

Az extrém magas hőmérsékletek természetesen hatással vannak a Földközi-tenger vizének a hőmérsékletére is, amely a szokásosnál gyorsabban emelkedik. Az alábbi másik térképet a Copernicus tengeri környezetet monitorozó szolgáltatása (Copernicus Marine Environment Monitoring Service, CMEMS) készítette. A színek a tengerfelszín vízhőmérsékletének eltérését mutatják az ilyenkor szokásos átlagértékhez képest, 2022. június 19-én. A mellékelt színskálán a feketébe hajló sötét szín már 5 °C-os vagy azt is meghaladó anomáliákat mutat Spanyolország, Franciaország és Olaszország partjai közelében.

(Kép: Európai Unió, CMEMS)

Kapcsolódó linkek: