A Namíbiai Köztársaság Afrika déli részén, a Csendes-óceán partján fekszik. A szárazföldön délről a Dél-afrikai Köztársaság, északról Angola, északkeletről Zambia, keletről pedig Botswana határolja. Nevét a Namíb-sivatagról kapta, de területén fekszik a Kalahári-sivatag is. Így nem véletlen, hogy ez a legszárazabb szubszaharai ország Afrikában, népsűrűségében pedig az egész Földön csak Mongólia múlja alul.
Namíbia leghosszabb folyója a 650 km-es Fish, amelynek vizét a Hardap-gát duzzasztja fel. A 25 km2-es felszínű tározó az ország legnagyobb állóvize. Az alábbi hamisszínes Sentinel-2 műholdkép is ennek az ország közepén található régiónak a részletét ábrázolja.
A Sentinel-2 műholdkép 2024. augusztus 28-án, vagyis a déli félteke telén készült. A közeli infravörös csatornán gyűjtött adatok segítségével, vörös színnel emelték ki a növényzetet. Abból viszont nincs túl sok, az is inkább a képen keresztülkanyargó folyó mentén, a duzzasztógáttól délre, mezőgazdasági művelés alatt álló táblák formájában látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Kalahári-sivatag nyugati szélén járunk, ez egy forró és száraz vidék. Így a tározó jelentőségét nehéz lenne eltúlozni. Nem csak vízzel, de a gátnál működő erőmű révén elektromos energiával is ellátja a környék lakosságát.
A gáttól mintegy 20 km-re délkeletre, a folyó keleti partján fekszik Mariental városa, a régió fővárosa. A városi környezet vörös és szürke pontok keverékéből áll össze a műholdképen. A Kalahári nyugati részét hosszú homokdűneláncok jellemzik. Ezen némelyike a jobb felső sarokban, a jellemzően sárga színű területen látható, meglepően egységes, párhuzamos formákat mutatva. A kép jobb oldalán feltűnő kerek, fehéres foltok sóval borított kiszáradt tómedrek. A környék főbb útjai a tájat átszelő egyenes, fehér vonalakként azonosíthatók.
Idén Hollandiában a villamos energia több mint felét megújuló forrásokból, például szél- és napenergiából állították elő – olvashatjuk az európai Copernicus földmegfigyelés program honlapján nemrég megjelent, a nap műholdképével illusztrált rövid cikkben. Ha valaki kicsit is tisztában van a Hollandiában uralkodó időjárással, akkor az információ hallatán nem elsősorban a napenergiára, inkább a szélenergiára gondol, mint ami jelentős szerepet játszik ennek az eredménynek az elérésében. Valóban, a hamisszínes Sentinel-1 műholdkép a Hollandse Kust Zuid tengeri szélerőműparkot mutatja Leiden partjai közelében.
A Sentinel-1A műhold szeptember 29-én készítette ezt a radarképet Hollandia fölött. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)
A hatalmas szélturbinák fémszerkezete erős radarvisszhangot produkál az apertúraszintézis módszerével készült műholdképeken, míg a háttérben a tenger vízfelülete alapvetően „sötét”, hiszen a műholdakról oldalirányban lebocsátott rádióhullámok nem a műhold irányába verődnek vissza. Így a rendezett alakzatokban elhelyezett, kiterjedt szélturbinafarmok feltűnőek a radaros műholdképeken.
Hollandiában idén összesen 32,3 milliárd kWh energiát termeltek megújuló energiaforrásokból, ami az ország villamosenergia-termelésének 53%-a. Ezen belül a szélenergia jelentős növekedést mutatott, harmadával 17,4 milliárd kWh-ra emelkedett. Ennek az energiamennyiségnek is a kétharmada az új Hollandse Kust Zuid (a fenti képen) és a Hollandse Kust Noord szélerőművekből származik. A napenergiából és a biomasszából származó villamosenergia-termelés is növekedett, ezzel párhuzamosan pedig a fosszilis tüzelőanyagok, például a szén és a földgáz termelése csökkent.
A Copernicus programnak a klímaváltozással kapcsolatos szolgáltatása (Copernicus Climate Change Service, C3S) azzal támogatja az európai energiaszektort, hogy bemeneti (szél-, nap- és vízenergia), valamit energiatermelési és -piaci előrejelzéseket (kapacitástényezők, kereslet, piaci mozgások) biztosít regionális és nemzeti szinten.
Nem is olyan rég, szeptember 5-én állt pályára a Copernicus program Sentinel-2 műholdsorozatának harmadik tagja, a Sentinel-2C. A helyszín Kourou, Francia Guyana, a hordozórakéta egy Vega (méghozzá az utolsó) volt. Nem egészen két héttel az új – majdan a Sentinel-2A-t felváltó – űreszköz felbocsátása után már közzé is tették a fedélzeti kamera (Multispectral Instrument, MSI) első, egyelőre még tesztelési céllal készült felvételeit. Ahogy két elődjénél, úgy a Sentinel-2C-nél is a kamera a látható és infravörös tartományban, 13 spektrális sávban, az alatta levő felszínt 290 km-es szélességű sávokban leképezve készíti felvételeit. Az adott színtől függően a felvételek felszíni felbontása 10, 20 vagy 60 m-es lehet. A műhold pályamagassága 786 km.
A Sentinel-2C legelső képeiből az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján tekinthetünk meg egy válogatást. Mi itt először Spanyolország déli részére, Andalúzia fővárosába, Sevillába és környékére látogatunk egy valódi színeket visszaadó műholdkép segítségével. A képen Spanyolország egyik leghosszabb folyója, a Guadalquivir torkolata is látható.
Sevillában található a Spanyol Űrügynökség székhelye. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2C másik bemutatkozó európai képére sok minden ráfért, a dél-franciaországi Camargue-tól és Montpellier-től egészen a spanyolországi Barcelonától délre fekvő területekig. A képet a Földközi-tenger kékje uralja, felhők alig zavarták a „lelátást” szeptember 14-én, amikor a műhold elrepült a táj felett. Főleg felül, a francia partok mentén a vizet a folyók által beleszállított hordalék festi világosabb árnyalatúra.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2C MSI kamerájának kalibrálása várhatóan még három hónapon át tart, utána tudják majd elkezdeni a szolgálatszerű üzemet. Onnantól lesznek elérhetők az új műhold képei a felhasználók számára – ahogy a többi Copernicus műholdas adat esetében, úgy itt is szabadon és ingyenesen. A legelső képek minősége mindenesetre felülmúlta a várakozásokat. Figyelemre méltó, hogy milyen pontosan sikerült előzetesen beállítani a műszert a műhold felbocsátása előtt.
Az optikai földmegfigyelő műholdak kalibrációs folyamatának megszokott része az is, hogy a kamerát egy egyedi manőverrel a Hold felé fordítják. A célpont előnye, hogy mindig ugyanúgy néz ki, nem léphet fel a légkör zavaró hatása sem, így kiválóan alkalmas a különféle műholdakkal végzett megfigyelések összehasonlítására. A Sentinel-2 sorozat esetében is fontos, hogy a korábbi és az új műholdak képei hosszú, egyenletes minőségű, egységes idősort alkossanak.
A kép szeptember 20-án készült a majdnem tökéletesen megvilágított teliholdról. A felbontása a Hold felszínén 5 km-nek felel meg. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az eset nem egyszeri alkalom. A Sentinel-2 műholdakat nagyjából havonta egyszer a Hold felé fordítják. Égi kísérőnk jól ismert, stabil intenzitású fénye lehetővé teszi, hogy a műszer kalibrációját érintő legkisebb változásokat is észleljék és korrigálják. Ilyenek az idő múltával, ahogy a berendezések öregednek, természetes módon felléphetnek. A Holddal mint célponttal végzett rendszeres beszabályozás biztosítja, hogy az adatok az egész küldetés alatt összehasonlíthatók maradjanak, ami a műholdképek számos alkalmazási területén kritikus fontosságú.
Szeptember 10-én adták át Magyarország legnagyobb termelésű, csúcstechnológiát alkalmazó naperőművét a Heves vármegyei Szihalomban – olvashattuk nemrég a hírekben.
Ilyen volt másfél éve, ilyen most a naperőmű helye Szihalom közelében. Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak valódi színeket mutató képei a csúszka elmozdításával hasonlíthatók össze. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023, 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A 69 MW csúcsteljesítmény elérésére képes létesítmény az első olyan naperőmű Magyarországon, amelyet kifejezetten azért építettek, hogy a hazai vállalatoknak biztosítson megújuló forrásból származó villamos energiát. A szihalmi napelemparkhoz többféle technológiai újdonság is köthető a hazai energetikában, a naperőművek új generációját képviseli. Például esős, borús időben is többet termel, mint egy hagyományos naperőmű, mivel a fejlett szoftveres vezérlés optimális helyzetbe képes állítani a paneleket. Az árnyékolás soronként követi a Nap égi mozgását, így a sorok nem zavarják egymást, és a szomszédos sorról vagy a talajról visszaverődő fényt is tudják hasznosítani. Extrém időjárási körülmények (például viharos szél, jégeső, hó) esetén pedig megvédi a rendszer a napelemtáblákat az esetlege sérülésektől. A szihalmi napelemparkban már most felkészültek arra, hogy az erőművet a jövőben a szélenergia hasznosításával vagy energiatárolási kapacitással tudják bővíteni.
Még nem vonult le az évtized árhulláma a Dunán, de egy friss, tegnap készült Sentinel-2 műholdkép jól mutatja a helyzetet a tetőzés előtt álló folyón. A Dunakanyar települései környékén már jelentős az elöntés, egyes ingatlanok is víz alá kerültek. A várható legmagasabb vízállás előtt két nappal vagyunk. A népszerű kirándulóhely, a Szentendrei-sziget északi csúcsa már víz alatt. A szigeten fekvő, közel 1000 lakosú Kisoroszi községet a víz a műholdkép készítésének napján elzárta a külvilágtól. A Dunakanyarban számos, a part közelében futó útszakaszt is lezártak a forgalom elől.
Összehasonlításul egy 15 nappal korábbi, szeptember eleji Sentinel-2 műholdképen is megmutatjuk a helyszínt. A két, valódi színeket visszaadó kép között a csúszka elmozdításával lehet váltogatni. A szeptember 18-i képen nem csak a medréből kilépő folyó nagyobb vízfelülete a feltűnő változás, de a víz színárnyalata is. Az ár ugyanis több felkavart hordalékot visz magával, ami egészen világos drapp árnyalatúra színezi a folyó szalagját.
Szeptember 11–15. között a Boris nevű ciklon heves esőzéseket és kiterjedt árvizeket hozott Közép- és Kelet-Európára. Magyarországon elsősorban a Duna és mellékfolyói vízgyűjtő területén lehullott csapadék következtében levonuló, évtizedes rekordokat jelentő vízállások miatt marad sokáig emlékezetes ez az extrém időjárási esemény. Más országokban, például Romániában, Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában halálos áldozatokat is követelt a természeti csapás. Keleti szomszédunkban több mint 5000 embert kellett kitelepíteni a hirtelen jött áradások miatt, hét ember pedig életét vesztette. Csehországban több mint 50 ezer háztartás maradt áramszolgáltatás nélkül, a fővárosban, Prágában is vészhelyzeti intézkedéseket kellett bevezetni. Lengyelországban, a cseh határ közelében a településeket részben evakuálták, a távközlési hálózatok működésében zavar keletkezett. Nyugati szomszédunkban, a katasztrófa sújtotta területnek minősített Alsó-Ausztria tartományban egy tűzoltó életét vesztette az árvíz elleni védekezés közben.
Bizonyosan sok műholdképet látunk még a Boris nyomában érkező pusztításról és áradásokról. Természetesen aktiválták az Európai Unió Copernicus földmegfigyelő programjának vészhelyzeti szolgáltatását (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) is, hogy a frissen készülő, részletes, műholdas alapú térképek révén minél több hasznos információ álljon kellő időben a természeti katasztrófával küzdő hatóságok rendelkezésére.
Az alábbi Sentinel-1A radaros műholdkép, amely a hír illusztrációjául a Copernicus program honlapján jelent meg, a cseh–lengyel határ vidékét mutatja. Az elöntött területeket a korábban a vidékről készített hasonló radaros műholdképekkel való összehasonlítás révén meg tudták jelölni. Az apertúraszintézises műholdradar technikáját alkalmazó Sentinel-1 legfőbb előnye ilyenkor, hogy átlát az esőket hozó sűrű felhőkön is, miközben az optikai műholdképek ilyenkor a felszínt nem, csak a felhőzet tetejét tudják mutatni.
A 2024. szeptember 15-én Csehország és Lengyelország határvidékéről készült radarkép. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)
A tűzoltóknak szeptember 8-ára (vasárnapra) sikerült megfékezniük azt a bozóttüzet, amely Vas vármegyei északkeleti csücskében, Csönge és Kenyeri között csütörtök óta mintegy 400 hektáron pusztította el a száraz füvet, a bozótost, szalmabálákat és részben a közeli fenyőerdőt is. (Ez még a hosszú, forró és csapadékmentes nyár következménye volt, a hatalmas, egész Közép-Európában rekordárvizeket okozó esőzések csak utána érkeztek…) A Vas Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság közlése szerint a tűz megfékezésén négy vármegye (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron és Veszprém) hivatásos, önkormányzati és önkéntes tűzoltói dolgoztak. Egy speciális honvédségi helikoptert is bevetettek. Kenyeri határában egy szarvasmarhatelep is veszélybe került (de megmenekült), a sűrű füst miatt lezártak egy mellékutat, de lakott területeket szerencsére közvetlenül nem veszélyeztetett a tűz, így a helyi lakosságot végül nem kellett kitelepíteni.
Alább két műholdképet mutatunk be az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosától. Az egyik szeptember 3-án, tehát a tűz kitörése előtt, a másik 8-án, az oltás befejezésének napján készült. A színezés pirossal emeli ki a fotoszintetizáló növényzetet.
A hamisszínes Sentinel-2 műholdképek a Csönge és Kenyeri közt pusztított tűz következményeit szemléltetik. A csúszka elmozdításával az esemény előtti és utáni állapotok könnyen összehasonlíthatók. A felperzselt terület fekete színben látható. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A második képen láthatók még kisebb sötét foltok. Ezek alakja pontosan olyan, mint a közelükben látszó fehér felhőpamacsoknak. Nem véletlenül, hiszen a felhők felszínre vetülő árnyékáról van szó. A képek bal felső részén kanyargó sötétkék csík a Rába folyó, amely nem sokkal később a rajta levonuló árhullám miatt került a hírekbe – de az már egy másik blogbejegyzés témája lehet.
Szeptember 5-én, magyar idő szerint a hajnali órákban felbocsátották az európai Copernicus földmegfigyelő program nagy felbontású optikai távérzékelő műholdpárosának első utánpótlását. Ahogyan a két jelenleg működő Sentinel-2 műhold, nevezetesen a Sentinel-2A (2015. június 23.) és a Sentinel-2B (2017. március 7.), úgy a sorozat legújabb tagja is egy Vega hordozórakétával, a Francia Guyanában fekvő Kourou űrközpontból indult el.
Az Európai Űrügynökség (ESA) műholdképes sorozatában egy néhány nappal a Sentinel-2C felbocsátása előtt készített képet mutattak be – stílszerűen nem más űreszköztől, mint a Sentinel-2B-től. Az ESA honlapján nem csak a teljes, 10 m-es felbontású képet lehet megtekinteni, de rajta egyes részleteket interaktív módon, rövid magyarázó szövegekkel együtt is fel lehet fedezni.
Az európai űrközpont Dél-Amerika északkeleti részén, Francia Guyanában, Franciaország tengerentúli megyéjében, Kourou városától északnyugatra fekszik. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az Atlanti-óceán partján épült Kourou az azonos nevű folyó torkolatánál található (a kép közepén). A tengervíz barnás-zöldes árnyalatát a folyó által szállított hordaléknak köszönheti. Az óceán partján fehér homokos strandok húzódnak, míg a folyópartot és a szárazföldön beljebb fekvő területeket többnyire mangrove és sűrű trópusi esőerdők borítják.
Az Egyenlítőhöz való közelsége révén ideális fekvésű űrközpont ad helyet az európai Ariane és Vega rakétacsaládok indítóállásainak. Ezek a kép bal felső sarkában láthatók. A Sentinel-2C az utolsó Vega rakétával emelkedett a magasba.
A Sentinel-2 műholdpáros működésénak alapja összehangolt Föld körüli keringésük. Ugyanolyan alakú és térbeli elhelyezkedésű pályán, de mindig a Föld egymással átellenes oldalai fölött, 180°-os fáziskülönbséggel repülnek. Míg egy irányban egyetlen műhold 10 naponta ér el ugyanazon felszíni pont fölé, addig a két műholddal a visszatérési idő megfeleződik. A most keringő Sentinel-2C, miután befejezik műszereinek beüzemelését és kalibrálását, felváltja majd elődjét, a Sentinel-2A-t. Így tovább élvezhetjük a Sentinel-2 műholdrendszer szolgáltatásait. A Sentinel-2 képeivel blogbejegyzéseinkben is rendszeresen találkozhatnak. A Copernicus program adatpolitikája értelmében szabadon és ingyenesen hozzáférhető adatokat számos különféle alkalmazáshoz használják, a mezőgazdaságtól kezdve a vízminőség-ellenőrzésen, a metánkibocsátás észlelésén át a természeti katasztrófák (erdőtüzek, árvizek, vulkánkitörések) hatásának megfigyelésééig és a mentési, kárelhárítási munkálatok segítéséig.
A fenti kép egy kinagyított részlete, középen a Vega indítóállással. A pár nap múlva induló rakéta, az orrburkolata alatt elhelyezett Sentinel-2C műholddal természetesen nem vehető ki, ahhoz a Sentinel-2 műholdakon repülő, 13 látható és infravörös hullámsávban érzékeny MSI (Multi-Spectral Instrument) kamera felbontása nem elegendő. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2C műholdat indító Vega rakéta, körülötte az elmozdítható szerelőtoronnyal a kourou-i start előtt, augusztus 26-án. (Kép: ESA / CNES / Arianespace / Optique vidéo du CSG, T. Leduc)
Nem túl rég, július elején látogattunk el a Portugáliához tartozó Madeira szigetére egy Sentinel-2 műholdképpel illusztrált blogbejegyzés keretében. Az Atlanti-óceánban, Afrika északnyugati partjai közelében, Lisszabonról mintegy 1000 km távolságban található sziget most egy természeti csapás miatt került újra a hírekbe és a Sentinel-2 műholdak fedélzeti kameráinak látóterébe. Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján négy, augusztus 10. és 25. között, 5 napos időkülönbségekkel készült műholdképet tett közzé, hogy megmutassa az erdőtüzek pusztítását. A hamisszínes képeken a növényborítás – a közeli infravörös csatorna adatainak kiemelése révén – pirossal látszik. A második, augusztus 15-én készült képen Madeira közepén, Serra de Agua településtől délre a piros színt felváltotta egy fekete folt: ott vált a lángok martalékává az erdő. A műholdképek tanúsága szerint később a tüzek sokkal nagyobb területre is kiterjedtek.
Az augusztus 15-én (fent) és 20-án (lent) készült, a madeirai erdőtüzek pusztítását bemutató hamisszínes műholdkép az ESA négy képet mutató animációjából. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A tüzek nyomán aktiválták az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának a vészhelyzetek kezelését segítő szolgáltatását (Copernicus Emergency Mapping Service, CEMS), amely műholdas mérések bevonásával segít az érintett területek gyors és pontos feltérképezésében, a károk felmérésében és a mentési munkákban is.
Az idei nyárra jellemző aszály Magyarország mások legnagyobb folyóját, a Tiszát sem kímélte. A múlt héten sajtóhírek és helyszíni képriportok mutatták be, hogy a Tisza középső szakaszán, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Vezsenynél a meder jelentős része kiszáradt. Voltak olyan helyek, ahol akár gyalog is át lehetett gázolni a túlpartra. A Tisza folyása mentén nem sokkal lejjebb, Cibakházánál pedig az alacsony vízállás miatt ismét előbukkant egy homokpad, mint ideiglenes sziget az apadó folyó partja mentén.
A kiszáradó folyómedrek, előtűnő homokzátonyok műholdképeken is azonosíthatók. Most az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdpárosát hívjuk segítségül, hogy összehasonlítsuk az augusztus végi és a mintegy fél évvel korábbi, március eleji állapotokat. A fotoszintetizáló növényzetet pirossal kiemelő hamisszínes képeken a víz kéknek látszik, ugyanakkor a színárnyalat jelentősen eltér a két időpontban, a vízmélység, de még inkább a hordaléktartalom különbözősége miatt. A képeket a csúszka elmozdításával lehet könnyen összehasonlítani.
Középen fekszik Vezseny község. Északabbra, az augusztusi képen feltűnik a Tisza partja mentén húzódó, világos drapp árnyalatú homokos sáv, amely a szárazra került mederrészt jelzi. Itt az eltelt rövid idő miatt természetesen nincs növényborítás, amely piros színt adhatna. A márciusi műholdképen nem csak a folyó vízállása magasabb – a Tisza szalagja ezért kicsit szélesebb –, de a bal partján (vagyis a Vezsenyi-kanyarulattól északra) egy tekintélyes területet el is öntött a víz. Ez a Tiszán februárban levonult árhullám következménye volt.
