Kangerlussuaq

Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozata, amelyben általában érdekes Copernicus Sentinel műholdképek szerepelnek, az újévi szünet után január 14-én egy látványos Sentinel-1 képpel tért vissza. Ezt a radaros földmegfigyelő műholdpáros tagjainak három eltérő időpontban készített felvételéből állították össze úgy, hogy mindegyikhez másik színt rendeltek. Így a színek képen látható kavalkádja árulkodik arról, hogy mennyire megváltozott a radarvisszhangot adó felszín az alig egy hónapot felölelő nyári időszakban.

A grönlandi Kangerlussuaq-gleccser a 2021. június 4-én (vörös), 16-án (zöld) és 28-án (kék) készült Sentinel-1 radaros amplitúdóképek hamisszínes kombinációjában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Kangerlussuaq név a helyi nyelven nagy fjordot jelent, és a gleccser valóban Grönland keleti részének második legnagyobb, azonos nevű fjordjában éri el a tengert. A tavaly nyáron készült Sentinel-1 felvételek sorozata a jégnek az évszakra jellemző visszahúzódását szemlélteti. A stabil szárazföldi jégtakaró mindhárom alkalommal a helyén volt, ugyanúgy szórta vissza a műhold irányába a radarjeleket, a három alapszínből egyforma intenzitással részesült, így fehér színben mutatkozik. A piros és a sárga árnyalatai a június közepe-vége felé már elolvadt hóval és jéggel borított felszíneket jelzik. Alul a tenger aktuális jégborítottságát a hőmérsékleti és áramlási viszonyok alakítják, ami tükröződik a változatos színekben.

A radaros műholdképek jól hasznosíthatók mind a szárazföldi jégtakaró, mind a tengeri jég változásainak megfigyelésére. Ilyen változás lehet például a gleccserek borjadzása vagy az úszó jégtáblák haladása. Műholdas mérésekből tudják a kutatók azt is, hogy 2017 óta a Kangerlussuaq-gleccser haladási sebessége és a jég fogyása felgyorsult. A jégfolyam vége a 20. század eleje óta gyűjtött adatok alapján mostanra húzódott vissza a leginkább. Az éghajlatváltozás következtében jelentős mértékben olvad Grönland jege, hozzájárulva ezzel a globális tengerszint emelkedéséhez. Egy szemléletes példával élve, ha csak az elmúlt évtized összes grönlandi olvadékvizét képzeletben egy Nagy-Britanniáénak megfelelő területen öntenénk szét, egy 15 m magas vízoszlopot kapnánk.

A Kangerlussuaq-gleccser környékét mutató kombinált nyári Sentinel-2 műholdkép bemutatása. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Sentinel-1B: december óta bajban

Az európai Copernicus program egyik radaros földmegfigyelő műholdjának energiaellátó rendszere hibásodott meg.

Egy Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műhold. (Fantáziakép: ESA)

A Sentinel-1B 2016 áprilisában indult, két évvel követve a Sentinel-1A-t. A két, hasonló pálya mentén mozgó, de minden időpontban a Föld átellenes oldalai fölött tartózkodó műhold együtt 6 napos visszatérési idővel tudott ugyanolyan pozícióból méréseket végezni egy adott területről. December 23-án azonban a Sentinel-1B meghibásodott. Akkor azt remélték, hogy két héten belül sikerül helyreállítani a működését, de a probléma komolyabbnak tűnik. A műhold jelenleg is üzemen kívül van, a Copernicus adatszolgáltatásában csak a Sentinel-1A felvételei hozzáférhetők.

Budapest hamisszínes Sentinel-1A radarképe a tavalyi év utolsó napján. A Sentinel-1B ekkor már üzemen kívül volt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Úgy tűnik, a hiba az elektromos energiát szolgáltató rendszerben van, és egyelőre nem sikerült úrrá lenni rajta. Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség (ESA) főigazgatója január 18-án tartott évnyitó sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az apertúraszintézises radarantenna fő elektromos rendszere és a tartalék is egyszerre hibásodott meg, ami igen furcsa. Folynak a vizsgálatok a kiváltó ok felderítésére. Szerencsére más, például a kijelölt pálya tartása szolgáló fedélzeti rendszerek működnek.

A 2014-ben indított Sentinel-1A a tervezett 7 éves működési időtartamán túl is gond nélkül végzi feladatát. A Sentinel-1 műholdpáros adataira nagy igény van, így a Sentinel-1B-vel történt eset miatt az ESA megpróbálhatja előre hozni a Sentinel-1 utánpótlására készülő új, C jelű űreszköz, a sorozat harmadik tagja indítását. Az eredeti tervek szerint idén októberre ütemezték be a start előkészítési folyamatát lezáró ellenőrzést, a műhold valamikor 2023-ban indult volna. Ezt elvben előrehozhatják bármilyen október utáni dátumra, de a feladatra szánt Vega-C rakéta várhatóan még csak májusban mutatkozik majd be. Hogy az első repülése teljes sikerrel jár-e vagy sem, az plusz bizonytalanságot visz a tervezésbe. Ugyancsak előkészületben van a rendszer frissítésére a Sentinel-1D műhold.

Ha nem sikerül helyreállítani a Sentinel-1B üzemképességét, Aschbacher szerint előfordulhat, hogy más szolgáltatóktól vásárolnak műholdradaros adatokat.

Kapcsolódó linkek:

Kis sziget, nagy vulkánkitörés

„A 21. század egyik legnagyobb vulkánkitörése zajlik a Csendes-óceánon” – állítja már a Telexen megjelent cikkének címében is Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus. A Csendes-óceán déli részén, a Tongai Királysághoz tartozó szigetvilágban 2014 decemberében tört ki először az a vízalatti vulkán, amely akkor két apró sziget, Hunga Ha’apai és Hunga Tonga között új szárazföldi kapcsolatot teremtett. Ez volt az a vulkán, amelynek legújabb aktivitása 2021 decemberében indult, és most januárban hatalmas kitörésekkel vétette magát észre.

Január 15-én, helyi idő szerint késő délután történt a legnagyobb kitörés. Amint a fent idézett cikk fogalmaz, „fotók, videófelvételek nem készültek a kitörésről, a vulkáni működés híre mégis bejárta a világsajtót. Néhány évtizede feltehetően nem is tudtunk volna róla, azonban ma már más a helyzet. A Földön nem történhet már egyetlen eldugott helyen sem vulkánkitörés, amiről ne lenne rögtön információnk. A műholdas érzékelők ugyanis mindent látnak.” Valóban, a sajtóban számos műholdfelvételt lehetett látni erről és a közel két nappal korábbi, ezt megelőző kitörésről. „A Föld feléjük eső féltekéjét folyamatosan szemmel tartó geostacionárius meteorológiai műholdak felvételeiből látványos animációkat állítottak össze ” – írta az Űrvilág cikke. Ezek közül láthatók is ott az amerikai GOES-17 és a japán Himawari-8 felvételei. A vulkáni por és hamu a légkörben mintegy 20 km-es magasságig emelkedett, a környező szigeteket szökőár érte el – szerencsére 1 m-nél nem sokkal magasabb hullámokkal –, amelynek hatását később még Japán, Észak- és Dél-Amerika partvidékein is érzékelték. A kitörés hangja több mint 1000 km távolságban is hallható volt, a Földön körbeutazó légköri nyomáshullámot pedig világszerte detektálták – Magyarországon is.

Mi most egy friss, január 15-én (magyar idő szerint 18:08-kor, tehát már a nagy kitörést követően) készült radaros műholdképet hasonlítunk össze az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjaival korábban készített képekkel. Nyugatra (a képen balra) Hunga Ha’apai, keletre (jobbra) Hunga Tonga látható. A radarmegfigyelésekkel már a kitörés közben, a hamufelhőn át is információt lehet szerezni a történésekről. Az alábbi színezett képen, amelyhez az alapszínek közül a vöröset a legújabb, január 15-i Sentinel-1 kép adja, a zöldet a 2022. január 3-i, a kéket pedig a 2021. november 4-i – tehát még a mostani aktivitási sorozat beindulása előtt készült – képen jól látszik, hogy a két korábbi sziget között 2014 óta meglevő szárazföldi összeköttetés egyszerűen eltűnt.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021–2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A fehér hiánya a kombinált radaros műholdképen, a szivárvány színeinek dominanciája azt illusztrálja, hogy a Sentinel-1 mérésekkel lefedett alig több mint 2 hónapos időszakban a felszín folyamatosan változott.

Kapcsolódó linkek:

A hó vonala

Január 8-án jelentős, bár szerencsére nem túlságosan erős havazás kezdődött Magyarország délkeleti részén. A Tiszántúlt és a Duna-Tisza közének déli részét 9-én reggelre helyenként 10–15 cm-es hóréteg borította. A legtöbb helyen ez volt az idei tél első igazi havazása, alkalmat adva a szánkózásra, hógolyózásra és hóemberépítésre. Az ország nagyobbik része ugyanakkor ezúttal kimaradt a jóból, a hideg időjárás nem hozott havat.

A Copernicus program egyik Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjának adatai alapján készített alábbi, január 9-i képet a csúszka elmozdításával össze tudjuk hasonlítani a két nappal korábbi, szinte teljesen hó- és felhőmentes képpel. Mindkét kép a valóságoshoz közeli téli színeket ábrázolja. A január 7-i Sentinel-3 képen fehér hófoltok csak az ország határain túl, leginkább keletre és nyugatra, a magasabban fekvő hegyvidéki területeken fedezhetők fel.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A január 9-i képen a tájat délkeleten (jobbra lent) felhőzet borítja, amely azonban alig „harap bele” Magyarország területébe. Így tisztán látható a hótakaró határa, amely a Tiszától nyugatra húzódik. A havat és a felhőzetet – bár mindkettő hasonlóképp fehér – segít megkülönböztetni, hogy a havas tájat átszelő Tisza, valamint a nagyobb tavak jól felismerhető mintázatot hagynak a fehér háttéren. A sűrű felhőzet esetében ilyesmiről nincs szó.

A műholdkép közepe táján keresztbe-kasul húzódó sávok a 10 km körüli magasságban haladó sugárhajtású repülőgépek útvonalát jelző kondenzcsíkok. Január 9-én, a Sentinel-3 Magyarország fölötti elrepülésének idején (valamivel 10 óra után) igazából csak a Budapesttől északra fekvő tájak voltak felhőmentesek (a képen középen felül).

Kapcsolódó linkek:

Copernicus hálózatok

Az Európai Unió (EU) nagyszabású földmegfigyelési programja, a Copernicus formálisan 2017 eleje óta működteti az önkéntes alapon szerveződő Copernicus Academy és Copernicus Relays hálózatokat, amelyeket összefoglalóan Copernicus Networks néven szoktak emlegetni. Szerepük a Copernicus adatok és szolgáltatások megismertetése, alkalmazásuk előmozdítása az EU tagállamokban és azok határain túl is.

2021. november 23-án és 24-én tartották a Copernicus hálózatok éves közgyűlését. A járványhelyzet miatt 2020 után immár másodszor is virtuális formában, vagyis személyes jelenlét nélkül kellett megszervezni az esemény, amelyre 280-an regisztráltak. Egy ilyen közgyűlés kitűnő alkalom a Copernicus program eredményeinek, jövőbeli új irányainak megismerésére, a mások tevékenységébe való bepillantásra és a kapcsolatok építésére a hálózatokon belül. A virtuális eseményen közel 20, a műholdas földmegfigyelés különféle alkalmazásaiban aktív szervezet kiállítóként is jelen volt, vagyis az interaktív online platformon bővebb betekintést nyújtott tevékenységébe.


Jolanda Van Eijndthoven, az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságnak (DG DEFIS) egységvezetője kifejtette, hogy a Copernicus indulásakor, 2014-ben senki sem gondolta volna, hogy a felhasználói közösség ilyen gyors ütemben fog bővülni. Hét év elteltével a 750 ezret is meghaladja azon szervezeteknek, gazdasági szereplőknek a száma, amelyek a Copernicus szolgáltatásait, adatait a gyakorlatban hasznosítják. Az EU Űrprogramja keretén belül a következő 7 éves időszakra is biztosított a program finanszírozása, ami meglapozza a további bővülés lehetőséget. Egy fordulóponthoz érkeztünk, hiszen az alakuló Copernicus 2.0 alapvető fontosságú lesz az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) és az éghajlatváltozás elleni fellépés (Climate Action) megvalósítása szempontjából.

A virtuális közgyűlés résztvevői előadásokat hallgathattak meg a Copernicus űrkomponensének és a különféle szolgáltatásoknak a fejlődéséről, a tervezett új műholdakról, a következő évtizedre vonatkozó tervekről, valamint az EU űrprogramja további fő elemeihez – például a műholdas helymeghatározó Galileóhoz – való kapcsolódási lehetőségekről.

Kapcsolódó linkek:

Tornádó Kentuckyban

Helyi időben december 10-án éjszaka a viharos időjárás az Egyesült Államok középnyugati államaiban (Arkansas, Kentucky, Illinois és Missouri) mintegy 70 tornádószerű eseményt okozott. A forgószelek hatalmas pusztítást végeztek és több mint 100 ember halálát okozták. Az előzetes jelentések szerint legalább az elmúlt évtized legpusztítóbb természeti csapása volt ez ebben a kategóriában. Bár tornádók az év bármely évszakában előfordulhatnak – decemberben sem példa nélküliek – Észak-Amerikában, a mostani események tartósságukban és északi kiterjedésükben is különlegesnek számítottak a meteorológiai tél időszakában. A március és június közt tartó fő tornádószezonon kívül soha ennyi emberéletet nem követelt még ilyen természeti katasztrófa az Egyesült Államokban.

A legnagyobb károk egy valószínűleg rekordhosszúságú területen végigsöprő tornádóhoz köthetők, amely Arkansas államból indulva mintegy 300 km hosszan érintette Missouri, Tennessee és Kentucky területeit, és órákon át aktív volt. A szélsebesség benne elérte a 250–330 km/h-t, a letarolt terület legnagyobb szélessége 1,2 km volt.

A NASA földmegfigyelési honlapján éjszakai és nappali műholdképeken mutatták be a tornádó hatását. Mi az európai Copernicus program műholdjai szabadon hozzáférhető felvételeinek segítségével illusztráljuk a történtek következményeit. Először egy optikai műholdképpár két tagját hasonlítjuk össze, amelyek között a csúszka elmozdításával váltogathatunk. Az egyik Sentinel-2 kép december 8-án, tehát a természeti csapás előtt, a másik 13-án készült. Kentucky állam délnyugati csücske fölött járunk. A területen két folyó – nyugatabbra a Tennessee, keletebbre a Cumberland – felduzzasztásával létrejött víztározókat (Kentucky Lake és Lake Barkley) látjuk. A december 13-i hamisszínes Sentinel-2 képen, főleg a két tározó közötti erdős területen jól kivehető az a képen nagyjából délnyugat–északkeleti irányban végighúzó sáv, ahol a tornádó elvonult.

A Sentinel-2 képek színezésével (SWIR Short-wave infrared) a rövidhullámú infravörös sávban végzett méréseket emeltük ki. A műholdak kamerája 13 különböző látható és infravörös hullámsávban érzékeny, itt a vörös, zöld és kék alapszínekhez a 12, 8A és 4 jelű sávok felvételeit rendeltük. A kutatók ezt a kombinációt általában a növények és a talaj nedvességtartalmának meghatározására használják, de alkalmazzák egyebek mellett a felhőtípusok osztályozására vagy a jég- és hóborítás megkülönböztetésére is. A vízfelületek itt sötétkékek, a növényzet a zöld árnyalataiban mutatkozik. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A tornádó sávja, amely természetesen lakott területeket is érintett, a képen látható környéken okozta az egyik legnagyobb károkat. A forgószél által letarolt sáv radaros Sentinel-1 műholdak képein is felismerhető. Az összehasonlítás kedvéért december 4-én és 16-án készült képeket mutatunk be alább. A radarjeleket nem a műhold irányába visszaverő vízfelületek itt is sötétek. A radaros amplitúdóképeken a legintenzívebb visszhangot mesterséges építmények – például épületek, gátak, hajók – produkálják. A tornádó által érintett erdős területen a legfeltűnőbb, hogy megváltozott a felszín radarvisszaverő képessége: a széllökések nyilván sok fát döntöttek ki.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

La Palma-i változások

A Spanyolországhoz tartozó atlanti-óceáni szigetcsoport, a Kanári-szigetek egyik tagján, La Palmán szeptember 19-én kezdődött a Cumbre Vieja vulkán legújabb kitörése. A vulkáni hegy nyugati oldalán, a sziget délnyugati partvidékén a mezőgazdasági területetek, lakóházak, üvegházak, utak tarkították a tájat. A tengerig elérő lávafolyam azonban ezek egy részét teljesen eltörölte, a terület most inkább holdbéli tájhoz hasonló.

A NASA földmegfigyelési honlapja, az Earth Observatory nemrég amerikai Landsat-8 műholdképek segítsgével hasonlította össze a kitörés előtti és utáni állapotokat. Mi inkább két európai Sentinel-2 képet választottunk erre a célra. Az egyik még tavaly december végén készül, amikor a vulkánkitörésnek még híre-hamva (szó szerint!) sem volt. A csúszka eltolásával előbukkan az idén december 9-én készült Sentinel-2 műholdkép. Bár a táj egy részét épp akkor felhő takarta, jól látszik a lávafolyások hatása Todoque és El Paraíso településeken. Az is feltűnő, hogy a tengerig elért majd lehűlt láva egy kisebb és egy nagyobb „lávadeltában” átformálta a partvonalat, némileg megnövelve a sziget területét. A hamisszínes ábrázolás az infravörös hullámhosszon felvett adatok kiemelésével a növényzetet a piros árnyaltaiban tünteti fel, de az is látható, hogy ekkor még jelen volt a forró láva is.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A korábbi műholdkép alsó részén is jelen levő szürke sávok még a Cumbre Vieja 1949-es kitörésére, az akkori lávafolyásra emlékeztetnek.

Az európai Copernicus program – amelynek keretében a Sentinel műholdak is gyűjtik adataikat – üzemeltet egy katasztrófahelyzetek kezelésében segítséget nyújtó szolgáltatást (Copernicus Emergency Management Service, CEMS). Az ő december közepén érvényes adataik szerint legalább 1600 épület semmisült meg La Palmán. A friss láva mintegy 12 km2 területet öntött el, ennek a harmada mezőgazdasági terület volt. De a vulkáni hamuval borított terület ennél is jóval nagyobb volt. A becslések szerint legalább 500–700 millió euróra tehető az anyagi kár.

A kitörés azonban mostanra elcsendesülni látszik. December közepére hirtelen jelentősen lecsökkent a szeizmikus aktivitás, a kén-dioxid és a láva kibocsátása. Bár természetesen a vulkán tevékenysége ismét bármikor megélénkülhet, de a helyi hatóságok tíz nap nyugalom után a kitörést immár befejezettnek tekintik.

Kapcsolódó linkek:

Kourou, Francia Guyana

Hamarosan, várhatóan még az év vége előtt elindítják a csillagászok régen várt új nagy űrteleszkópját, az amerikai vezetéssel, európai és kanadai közreműködéssel épült James Webb-űrtávcsövet. A startra egy Ariane-5 rakétával a Francia Guyanában fekvő Kourou Űrközpontból kerül sor. Ebből az alkalomból az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában Kourou környékét mutatták be egy friss, december 17-én készült Sentinel-2 műholdkép segítségével.

A Kourou Űrközpontot „műholdtávlatból” is bemutató videó egyúttal a sorozat utolsó darabja volt a 2021-es évben. (Forrás: ESA)

Dél-Amerika atlanti partjainál, a Franciaország egyik tengerentúli megyéjének számító Francia Guyanában járunk. A fővárostól, Cayenne-től 60 km-re északnyugatra található a tengerparti Kourou város, az azonos nevű folyó torkolatánál (a képen jobb oldalt alul). A Kourou folyó 144 km-en át kanyarog, mire az Atlanti-óceánba ömlik. A műholdképen feltűnő a jellegzetes, a vízben szállított hordaléknak köszönhető színe.

A városka környékén hosszú, homokos tengerpart található, a folyó mentén pedig mangrovemocsár és sűrű trópusi esőerdő. A környékbeliek főképp mezőgazdaságból, például kávé, kakaó és trópusi gyümölcsök termesztéséből élnek. Már akik nem az űrközpontban dolgoznak. Itt, a várostól északnyugatra épült ugyanis meg Európa „űrkikötője”, a francia kormány 1964-es döntése nyomán. Az Egyenlítőtől csupán mintegy 500 km-re északra fekvő helyszín ideális az űrindításokhoz, hiszen a Föld forgásából adódó kerületi sebesség az Egyenlítőnél a legnagyobb. A hordozórakéták tehát itt kaphatják a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy hajtóműveikkel elérjék a Föld körüli pályát. A trópusi ciklonok és a földrengések sem jellemzők Kourou környékén. A rakétaindításokat pedig az Atlanti-óceán irányába, baleset esetén lakott területek veszélyeztetése nélkül végezhetik el. Maga az űrközpont számos startállással és a környező – természetvédelem alatt álló – esőerdővel együtt 690 km2-en terül el.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az ESA videójában ugyan nem említették, de a Copernicus program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdpárosának tagjai is innen indultak, egy-egy Vega hordozórakétával. Márpedig ezen műholdak egyike készítette az itt látható képet is. A Sentinel-2A 2015 júniusa, az azonos felszereltségű Sentinel-2B pedig 2017 márciusa óta kering a Föld körül.

Kapcsolódó linkek:

Vulkán a felhők között

December 4-én kitört Indonéziában, Jáva szigetének keleti részén a Semeru vulkán. (Idén januárban már volt egy kisebb kitörése, különösebb károkozás nélkül.) A sziget legmagasabb hegye (3676 m) egyúttal az ottani aktív tűzhányók egyike. Mostani kitörése idején heves esőzések is súlyosbították a helyzetet. A környéket hamu lepte be, a sáros vulkáni törmelék több mint 5000 lakóépületet ért el. Közösségi épületek, hidak is megsemmisültek. Több ezer embernek kellett elmenekülnie, a halálos áldozatok száma megközelíti az ötvenet, még többen szenvedtek sérüléseket.

Indonéziában nem ritka a vulkánkitörés, a szigetek a csendes-óceáni „tűzgyűrű” mentén fekszenek. Az országban száznál is több tűzhányót számlálnak. Itt találkozik a földkéreg két nagy kőzetlemeze, és bukik az Ausztrál–Indiai-lemez az Eurázsiai-lemez alá. Az esőzések alapján már sejthető, hogy a december eleji kitörés nem volt ideális az optikai műholdas földmegfigyeléshez. Az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja december 11-én tudott olyan felvételeket készíteni, amelyeken legalább a Semeru csúcsa és délkeleti lejtője – amely ez elöntéssel érintett volt – kibukkant a környező felhőtakaróból. Az alábbi hamisszínes képekhez a Sentinel-2 kamerájának infravörös sávú felvételeit is felhasználtuk, így feltűnően jól látszik a forró láva. A kitörésnek a hegy oldalán végzett pusztítását szemlélteti egy két hónappal korábbi, majdnem felhőmentes Sentinel-2 műholdképpel való összehasonlítás.

Az indonéziai Semeru vulkán a legújabb, december 4-i kitörése előtt és után, a hősugárzást kiemelő hamisszínes Sentinel-2 képeken. Az ugyanarról a területről két eltérő időpontban készített képek között a csúszka elmozdításával lehet váltogatni. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Fehér-Nílus, színesben

Egyik friss blogbejegyzésünkben – az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatát követve – Nyugat-Afrikába látogattunk. Most ugyancsak az ESA nyomán kelet-afrikai helyszínt mutatunk be egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével. A képet ezúttal hamisszínes formában készítették el. A Sentinel-2 műholdpáros tagjai 13 különböző hullámsávban készítenek felvételeket, a látható és infravörös tartományban – vagyis ott is, ahol az emberi szem már nem érzékeny. Ezek kombinálásával olyan információ is megtudható a felszínről, amilyen a valódi színekben rejtve maradna előlünk.

A helyszín az Afrika északkeleti részén fekvő Szudán, a földrész harmadik legnagyobb területű országa. Azon belül is Fehér-Nílus állam, amely nevét természetesen a folyóról kapta. Fehér-Nílus Szudán 18 államának ez egyike, területe nagyjából 40 ezer km2, vagyis közel fele akkora, mint Magyarországé. A műholdképen bemutatott részlet a Fehér-Nílustól nyugatra fekvő területet ábrázolja, de maga a folyó nem látható rajta.

A szudáni Fehér-Nílus állam egy részletét mutató hamisszínes Sentinel-2 műholdkép 2021. augusztus 25-én készült. A középtájt keresztben húzódó fehér és fekete csíkok felhők és a felszínre vetülő árnyékuk. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az elő növényzet a vörös árnyalataiban tűnik fel. A közeli infravörös sávot, amelyet a színezés kiemel, rendszerint a vegetáció megfigyelésére használják a Sentinel-2 mérései alapján. A trópusi sivatagi éghajlat ellenére a völgyek alján, a homokdűnék között megélnek bizonyos növények is. A kép jobb szélén alul mezőgazdasági művelés alatt álló táblák is kivehetők (érdemes rápillantani a kép teljes, 10 m-es felszíni felbontású változatára.) A szudáni mezőgazdaság fő terményei a gyapot, a földimogyoró, a szezámmag és a cukornád, a gabonafélék közül a búza, kukorica, cirok és köles. A képre ránagyítva több kisebb település is látható, ezek többsége valamilyen mesterséges víztározó mellett fekszik. Ez utóbbiakat szabályos négyszögletű alakjuk révén könnyen meg lehet találni. Az év során nem egyenletesen érkező csapadék nyomán időszakosan természetes tavak is kialakulnak, ezek a kék és a türkiz árnyalataiban fedezhetők fel a hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. Augusztusban – amikor a kép is készült – és szeptemberben a hirtelen érkező monszunesők miatt gyakoriak az áradások Szudánban. 2021 augusztusában például éppen Fehér-Nílus állam volt az árvizekkel egyik legsúlyosabban érintett terület.

Az augusztusi szudáni Sentinel-2 műholdképet az ESA földmegfigyelési videósorozatában, december 3-án mutatták be. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek: