Forró július: tűz és kiszáradt szikes tó

Az Alföld egyik legnagyobb szikes tava a Székkutas (Csongrád-Csanád megye), Békéssámson és Kardoskút (Békés megye) háromszögében található Fehér-tó. A Körös–Maros Nemzeti Parkhoz tartozó terület tavasszal és ősszel a vonuló madarak számára fontos tartózkodási hely. Október végén a madarak – darvak, vadludak, récék, partimadarak – akár 80 ezres számban is éjszakázhatnak a sekély vízen. A Dél-Tiszántúl egyik legnagyobb egybefüggő pusztafoltját 1966-ban nyilvánítottak védetté, 1979-ben pedig felkerült a Ramsari Egyezmény védett területei közé – olvashatjuk abban a cikkben, amely nemzeti parki információkat idézve beszámol róla, hogy idén július közepére teljesen kiszáradt a Kardoskúti Fehér-tó, és már meg is megjelentek a területre jellemző, sótűrő növények. A szikes tavaknál a kiszáradás megszokott jelenség, bár az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjának képén, a mostani és a tavaly ilyenkori állapotot összehasonlítva jól megfigyelhetjük, hogy 2020 júliusában volt víz a tó medrében.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A hamisszínes képen a vízfelületet türkiz színnel emeltük ki. A környező szántók az aktuális állapotuktól függően eltérő színű foltokként jelennek meg, például zöld az élő növényzet, sárgásbarna az aratás után visszamaradt tarló, sötétebb barnák a felszántott földek.

Nem csak a Fehér-tó vizének léte vagy hiánya a legfeltűnőbb eltérés a két év hasonló időszakában készült műholdképek között. A friss, 2021-es kép bal felső részén láthatunk egy szabálytalan körvonalakkal rendelkező, kiterjedt területet. Július 8-án ugyanis Székkutas határában mintegy 300 hektár területen perzselte fel a száraz füvet a tűz, amelynek eloltásán a két szomszédos megye több mint 50 tűzoltója órákon át dolgozott. (A tűzzel érintett terület Csongrád-Csanád megyéhez, míg a Fehér-tó területe Békés megyéhez tartozik.)

Kapcsolódó linkek:

Rekordárvizek Nyugat-Európában

Július közepén a hirtelen lezúduló, hatalmas mennyiségű eső Nyugat-Európa több vidékén – Németország nyugati felén, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Svájcban – katasztrofális árvizeket okozott. Lakó- és középületek dőltek romba, a halálos áldozatok száma elérte a több száz főt.

Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programja természetesen igyekezett a legnagyobb segítséget nyújtani a bajban. A Sentinel műholdak segítségével feltérképezték az elöntött területeket. Az alábbi, két Sentinel-1 radarműholdas amplitúdókép alapján készített ábra azt szemlélteti, hogy a nagy folyók mentén hol voltak a legkiterjedtebbek az árvíz által érintett területek. Ehhez két műholdképet kombináltak, az egyik még július 3-án, a másik 12 nappal később, közvetlenül az esőzések után készült. A színezés segítségével piros színnel emelték ki az elöntött területeket. A radaros műholdképek különösen alkalmasak a vízfelületek detektálására, hiszen azokról nem verődnek vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott jelek. Ráadásul a radaros észleléseket a borult, felhős idő sem akadályozza.

Németországban Rajna-vidék-Pfalz és Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartományokban volt a legsúlyosabb a helyzet az évszázados rekordot döntő csapadékmennyiség miatt, Belgiumban leginkább Vallónia volt érintett. A képen a Rajna, a Ruhr és a Meuse (Maas) folyók egy-egy szakasza látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-1 méréseket – más műholdas adatokkal együtt – a Copernicus vészhelyzeti szolgáltatásának (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) szakemberei arra használták, hogy friss és pontos információval lássák el a kárelhárításon dolgozó hatóságokat. A műholdas földmegfigyelés és a modellezés együtt persze nem csak akkor lehet hasznos, amikor már megtörtént a baj. A sajtóban megjelent hírek szerint Németországban például pontos előrejelzéssel szolgált egy a a 2000-es évek elején kidolgozott rendszer, amely hidrológiai mérések és műholdas adatok alapján megjósolta az áradásokat. A létfontosságú információ mégsem jutott el az érintettekhez.

Kapcsolódó linkek:

Vasi völgyhíd

585 méter hosszú, a felszín felett 24 méter magasan futó, tizenegy, egymástól 60 m-re elhelyezkedő támaszon nyugvó völgyhíd készült el Vasszentmihály közelében – olvashattuk nemrég a hírekben. Az M80-as gyorsforgalmi út fejlesztése 2018 tavaszán kezdődött, ennek keretében közel 29 km hosszan 2 × 1 sávos autóutat építenek Körmend és az osztrák határnál fekvő Rábafüzes között. A határ közelében található település, Vasszentmihály környezetét két Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatjuk be. Mindkét kép a természeteshez közeli színeket adja vissza. Az egyik frissen, 2021. július 6-án készült. A másik egy nap híján pontosan négy évvel korábban, vagyis még az útépítési munkálatok megkezdése előtt. A különbség szembeötlő, az M80-as vonalvezetése a települést északi irányból kerüli el.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Júniusban már átadták a forgalomnak az új gyorsforgalmi út egy rövidebb szakaszát, Vasszentmihály és Szentgotthárd között (6,6 km). A Körmend és Vasszentmihály közötti szakaszra (19,4 km) várhatóan októbertől hajthatnak fel az autósok. A hídszerkezet tervezésénél a távlati autópálya paramétereit kellett figyelembe venni, a magassági vonalvezetés követelményei pedig szükségessé tették, hogy völgyet, amelyben a Vörös-patak húzódik, híddal íveljék át – írják a Magyar Építők honlapján, ahol a tervezés, gyártás és építés részleteiről is többet megtudhatunk.

Kapcsolódó linkek:

Shoemaker-kráter

A nemzetközi kisbolygónap (Asteroid Day) egy nem is olyan rég, 2015-ben indult kezdeményezés. Az ENSZ által is támogatva, a kisbolygók és a Földre való veszélyességük kutatására szeretnék vele felhívni a közvélemény figyelmét. Június 30-át amiatt választották, mert 1908-ban ezen a napon történt a modern idők legnagyobb ilyen jelensége, a tunguszkai esemény (vagy Tunguz-esemény). Ennek során Szibéria közepén egy a Föld légkörébe lapos szögben belépett kis égitest (talán egy üstökösmag darabja?) néhány km-es magasságban felrobbant, és több tíz km-es körzetben letarolta a tajga fáit.

Az Európai Űrügynökség (ESA) az idei kisbolygónap alkalmából egy sokkal régebbi földi becsapódás maradványát mutatta be egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével. Ez a Nyugat-Ausztália száraz, kopár vidékén található Shoemaker-kráter (korábbi nevén Teague Ring), amely egy erősen erodálódott, kör alakú képződmény. Elnevezése Eugene Shoemaker (1928–1997) neves bolygókutató és geológus emlékét őrzi, aki úttörő jellegű munkát végzett a becsapódásos eredetű kráterek vizsgálata terén. Az alakzatról először az 1970-es évek közepén vetették fel, hogy becsapódásos eredetű lehet, amit azóta egy sor helyszíni vizsgálattal igazoltak.

A jobb alsó részen létható Shoemaker-kráter egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A közel körszimmetrikus képződmény átmérője mintegy 30 km. A koncentrikus köröket üledékes kőzetek rajzolják ki. Az alakzat keletkezésének pontos kora nem tisztázott, a kutatók egymilliárd és 600 millió év közé teszik a lehetséges korát. Mindenképpen ez a déli kontinens legrégibb becsapódási alakzata. A hamis színezéshez a Sentiel-2 kamerája 13 különböző látható és infravörös hullámhosszon készített felvételeit használták, hogy ezzel kiemeljék az eltérő összetételű geológiai alakzatokat. A világoskék színárnyalatok időszakos, sós tavakat jeleznek.

Kapcsolódó linkek:

A „magyar Toszkána” az űrből

Június eleje óta ontja virágait a mézontófű a Pilisi-medencében – olvashattuk a 24.hu híradásában, amely a „magyar Toszkána” névvel is illetett vidék ilyenkor szokásos gyönyörű látképéről szól. A Pilisi-medencében, Pilisszántó, Csobánka és Pilisvörösvár határában fekvő területről illusztrációként Somorjai Ede látványos fényképeit használják fel a Pilisszántó Facebook-csoportból. Az év folyamán a különféle színű virágmezők a dombos tájon sokak számára toszkán hangulatot idéznek.

Júniusban a vidék uralkodó színe a lila volt, mivel a május végétől egészen augusztusig hosszasan virágzó mézontófű borította be a tájat. A mézontófű (facélia) világoslila színű egynyári dísz- és haszonnövény – olvashatjuk a fent idézett cikkben. Felhasználják zöldtrágyának, méhlegelőnek, takarmánynak, dísznövénynek és nagy területen folyik vetőmag előállítása is.

Vajon látható-e a nyoma a mézontófű nagy területen tapasztalható pilisi virágzásának az űrből, az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak valódi színeket mutató képein? Nos, ha nem is olyan szépen, mint a helyszínen hajnalban vagy napnyugtakor készített fotókon, de a Sentinel-2 képeken is felismerhetők ezek a táblák. Ennek igazolására alább, a csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk az idén május 9-én – vagyis még a virágzás előtt – és június 16-án, felhőmentes körülmények között készített műholdképeket.


(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mindkét kép bal alsó sarkában egy kevésbé szemet gyönyörködtető, világos folt is látható. Egy kőfejtőről, a pilisvörösvári dolomitbányáról van szó.

Kapcsolódó linkek:

Hőhullám Észak-Amerikában

Bár a hőhullámok gyakoriak nyaranta, ami most az Egyesült Államok északi részén és Kanadában volt tapasztalható, különösen szokatlan és pusztító. A jelentések szerint százakban mérhető az extrém időjárási jelenség halálos áldozatainak a száma. Kanada hőmérsékleti rekordja három egymást követő napon is megdőlt, június 29-én nem kevesebb mint 49,6 °C-ot mértek egy Lytton nevű faluban, Vancouvertől északkeletre, vagyis 50°-os északi szélesség környékén.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A fenti térkép a hőhullám kiterjedését és hatását szemlélteti. Itt nem az időjárás-jelentésekben szereplő levegő-hőmérsékletet, hanem a felszín hőmérsékletét olvashatjuk le. A Copernicus program Sentinel-3 műholdjainak SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) műszere ugyanis a bolygó felszíne által kibocsátott hősugárzást méri az infravörös tartományba eső sávokban. A képen Kanada és az Egyesült Államok egyes részei láthatók. Vancouver (Brit Columbia tartomány, Kanada) és Portland (Oregon állam, USA) környékén a színskáláról 43 °C, Calgary (Alberta, Kanada) környékén 45 °C körüli értékekre következtethetünk. A legsötétebb vörös szín 69 °C-nak felel meg, Washington állam területén ilyen is előfordult. A kék színek általában jeget vagy havat jelölnek (a magas hegyekben), vagy a Csendes-óceán partvidékéhez közel, valamint a kép jobb alsó részén felhőborítást, amely a mérések idején megakadályozta, hogy a felszín infravörös sugárzása eljusson a műholdig.

Kapcsolódó linkek:

Csungking

Hiába gyökeresedett meg, valójában nem is így kéne magyarul helyesen leírni a pinjin átírás szerinti Chongqing városnevet, hanem úgy, hogy Csungcsing. De a Jangce partján fekvő kínai nagyvárost és környezetét bemutató látványos Sentinel-2 műholdkép szempontjából ennek semmi jelentősége sincs. A várossal nemrég az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában foglalkoztak.

(Forrás: ESA)

Csungking tartományi jogú város Kína középső-délnyugati részén. Több is, mint egy nagyváros, hiszen a közigazgatási szempontból hozzá tartozó területek meghaladják a 80 ezer km2-t. Ez közel annyi, mint Magyarország egész területe. A lakosság teljes létszáma 2020-ban több mint a 32 millió volt. A várost és vidékét hegyek, völgyek és folyók jellemzik. Maga a település a Jangce (Yangzi) és Csialing (Jialing) folyók találkozásánál épült. Kína egyik fő gazdasági központja, az ország legjelentősebb autóipari bázisa. A Csialing torkolata a műholdképen is feltűnő, hiszen a két folyó vizének színe markánsan eltér. A Jangce (jobbra) barnás színét a szállított hordalék adja, a Csialing színe ezzel szemben inkább zöldeskék. A két folyó miatt Csungking a régió legjelentősebb kikötővárosa is.

Csungking fölött még 2018-ban készítette ezt a valós színeket mutató képet a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A folyók közül a Jangce az ismertebb, nem véletlenül. 6300 km-es hosszával nem csak Kína, de az egész ázsiai földrész leghosszabb folyója. A világon is csak két másik előzi meg a sorban: a Nílus Afrikban és az Amazonas Dél-Amerikában. A Csialing 1190 km megtétele után torkollik a Jangcéba.

Kapcsolódó linkek:

Copernicus és Galileo

Mindkét elnevezés az Európai Unió (EU) űrprogramjának egy-egy fő pillérét takarja – az előbbi a földmegfigyelés, az utóbbi a műholdas helymeghatározás területén. A Galileo a globális műholdas navigációs rendszerek (Global Navigation Satellite Systems, GNSS) európai megvalósítása. Hasonló célú rendszerek működnek az Egyesült Államokban (GPS), Oroszországban (GLONASSZ) és Kínában is (Beidou). Igaz, ez utóbbiak mind katonai irányítás alatt. A Galileót viszont egy polgári szervezet, az Európai GNSS Ügynökség (European GNSS Agency, GSA) irányította eddig. Bár a civil ellenőrzés termésuzetesen megmaradt, nemrég a prágai székhelyű szervezet feladatköre jelentősen kibővült. A GSA neve is megváltozott, EUSPA (European Union Agency for the Space Programme), magyarul az Európai Unió Űrprogramügynöksége lett belőle. Az EU űrprogramokért felelős ügynöksége a Galileo és az EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service) navigációs programokon kívül átveszi Copernicus mellett a titkosított kormányzati kommunikációs feladatokra szánt GovSatCom projektet is, vagyis mindent, ami az EU űrtevékenységébe tartozik. Az EUSPA ugyanakkor nem keverendő össze az ESA-val (European Space Agency), amely egy az EU-tól független kormányközi szervezet – habár tagországaik listáján jelentős az átfedés.

Az EUSPA létrehozása új lehetőségeket rejt magában az eddig többé-kevésbé függetlenül futó űrprogram-komponensek, így elsősorbn a Copernicus és a Galileo a korábbiaknál szorosabb együttműködése területén is. Az új szervezet egyik legfőbb célja az űrtechnológiák alkalmazásának elősegítése az európai gazdaságban és társadalomban. Ezek a technológiák már ma is meghatározó szerepet játszanak a digitális átállásban és a környezetvédelemben, de a Copernicus és a Galileo innovatív kombinált alkalmazásai új szintre emelhetik a programok már most is számottevő társadalmi hasznát.

Az európai gazdasági növekedés, a biztonság területén egyre jobban támaszkodhatunk az űrtevékenységre. Az EUSPA megalakulásától azt várják, hogy még tovább növelje a közösségi űrprogramokba fektetett eurók megtérülésének hatásfokát, erősítse az Unió prioritásainak megvalósításához való hozzájárulásukat. Ami a műholdas földmegfigyelés és a helymeghatározás szinergiáját illeti, már most is vannak olyan területek, ahol az együttműködés lehetősége nyilvánvalónak tűnik. Ilyen például a mezőgazdaság, a nyersanyagok kitermelése vagy az építőipar. Ezek a szektorok különös figyelmet érdemelnek, hiszen karbonlábnyomuk (vagyis a szén-dioxid-kibocsátásuk révén a környezetre gyakorolt hatásuk) meglehetősen nagy. Emiatt a karbonsemleges működésük megvalósítása komoly erőfeszítéseket igényel majd.

Mind a (külszíni) bányászatban, kőfejtésben, de a mezőgazdaságban is pontos GNSS alapú helymeghatározás alapvető szerepet kap a területek felmérésében, de a munkagépek vezérléseben és flottamenedzselésében is. Ugyanakkor a műholdas távérzékeléssel nyert adatok folyamatos, megbízható információval szolgálnak a felszínborításról, a felszín emelkedéséről vagy süllyedéséről, környezeti, geológiai, biológiai, ökológiai adatokról, az erőforrások elérhetőségéről. Mindez segíti a tervezést, a tevékenységek monitorozását, a bányaterületek rehabilitációját. A precíziós mezőgazdaságban – amely mind a GNSS, mind a földmegfigyelés egyik vezető felhasználási területe – lehetővé válik az emberi munkával, az üzemanyaggal, az öntözővízzel, a vegyszerekkel és a műtrágyával való takarékosság. Mindez növeli a termelékenységet és kíméli a környezetet is.

Vannak olyan szektorok is, ahol egyelőre még kevéssé építenek a navigációs és távérzékelési módszerek szinergiájára, de az együttműködésében nagy lehetőségek rejlenek. Ilyen például a közlekedés, ahol a még hatékonyabb működés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenéséhez vezethet. De a megújuló energiaforrások hasznosítása is egy olyan terület, ahol sokat várnak a módszerek kombinálásától a jövőben. Az újonnan alakult EUSPA kulcsszerepet fog játszani az európai űrprogramelemek minél szélesebb körű hasznosításának elősegítésében.

Az átalakított, immár az EU teljes űrprogramjáért felelős ügynökség bemutatkozása. (Forrás: EUSPA)

Az Európai Unió űrprogramjával kapcsolatban ünnepi on-line nyitóeseményt tartanak június 22-én 9:30-tól, amelyet minden érdeklődő követhet ezen a honlapon. További részletekről itt olvashatnak.

Kapcsolódó linkek:

Hajóbaleset Srí Lanka mellett

Srí Lanka (régebbi nevén Ceylon) az Indiai-óceánban fekvő szigetország, nem messze India déli csücskétől. Legnagyobb városa a nyugati partvidéken Colombo, amely egyben az ország legforgalmasabb kikötője. Május végén azzal a szomorú eseménnyel került a híradásokba, hogy a partoktól nem messze kigyulladt a szingapúri felségjelű X-Press Pearl, egy veszélyes vegyi anyagokat is szállító hajó.

Ahogy a NASA földmegfigyelési honlapja beszámolt róla, a Landsat-8 műhold június 1-jén készített képén jól látható az égő hajótól északkeleti irányba tartó füstfelhő. A közeli napokban természetesen az európai Sentinel-2 műholdak is többször elhaladtak a terület fölött, de egyszer sem volt kedvező az időjárás egy használható felvétel készítésére. Még a legkevésbé felhős május 30-ai képen sem igazán vehető ki a hajó helye. A Sentinel-1 radaros műholdakat azonban nem zavarja a felhőborítás. Így alább a június 1-jén készült Landsat-8 kép mellett egy egy héttel későbbi Sentinel-1 képet mutatunk be.

(Képek: módosított USGS és Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A balesetet szenvedett hajó még lényegében ugyanott van, és egy az optikai műholdképen kivehető füstfelhőhöz hasonló sáv is látható. Ne tévesszen meg senkit a látvány, ez nem lehet a füst, hiszen a radarjelek számára az is átlátszó, ahogyan a felhők. Inkább egy a vízen úszó olajfoltról lehet szó. A vízfelszínre ömlött olaj megváltoztatja a hullámzás tulajdonságait, mintegy „kisimítja” a felületet, így gyengébb radarvisszhang érkezik onnan a műholdhoz. A műholdas radarkép fényes fehér foltjai a tengeren és Colombo kikötőjében (alul középen) hajók, amelyek erős visszhangot produkálnak.

A jelentések szerint az X-Press Pearl május 21-én gyulladt ki, miközben arra várt, hogy behajózhasson Colombo kikötőjébe. A személyzet tudott a salétromsav szivárgásáról a fedélzeten, de korábban nem tudták elhagyni a hajót. A tűz eloltása mintegy két hetet vett igénybe. Utána megkísérelték a partoktól távolabb, mélyebb vizekre vontatni a roncsot, de az kettétört és részben elsüllyedt. A hajón nem csak vegyi és kozmetikai anyagok voltak, de 1400 konténer is, amelyek közül soknak a tartalma a tengerbe ömlött. A közeli partokat tonnaszám lepték el a műanyagipari alapanyagul szolgáló pelletek. A salétromsav, az olaj és más veszélyes anyagok a tengerbe jutva katasztrofális hatással vannak a vízi és parti élővilágra.

Kapcsolódó linkek:

Öt éves a Sentinel blog

Épp ma 5 évvel ezelőtt indítottuk blogunkat. Elsősorban azt a célt szerettük volna elérni vele, hogy minél többekhez eljusson az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának a híre. Ennek érdekében a program érdekes információival, és nem utolsósorban látványos, különleges vagy éppen tanulságos műholdképekkel találkozhatnak olvasóink, heti vagy még annál is sűrűbb rendszerességgel. Az elmúlt öt év alatt kis híján 340 különböző bejegyzést olvashattak, amelyek most is felkereshetők a jobb oldali oszlopban, időrendbe szedve. Ugyanakkor szívesen ajánljuk egy kalandozásra a tematikus címkéket is, ha valaki el szeretne mélyedni egy-egy szűkebb terület érdekességeiben – legyenek azok árvizek, vulkánkitörések, erdőtüzek, aszályok, vagy épp a felszínmozgás.

Ez utóbbi téma különösen közel áll szívünkhöz, hiszen cégünk kutatás-fejlesztési termékenységének gerincét jelenti. Külön örömünkre szolgál, hogy a látogatottsági statisztikáink szerint a legtöbben épp a Magyarország felszínmozgási térképével kapcsolatos anyagainkra voltak kíváncsiak. 2020-ban Sentinel-1 műholdas adatok felhasználásával elkészítettük Magyarország első nagyfelbontású felszínmozgástérképét és összeállítottunk egy kisatlaszt, amely a technika alapjai mellett részletesebben is bemutatja az egyedülálló stabilitás- és mozgásvizsgálati adatbázis néhány alkalmazási lehetőségét. De blogbejegyzéseinkben gyakran reagálunk aktuális hazai és világtörténésekre, megmutatva, hogy fest egy esemény vagy egy létesítmény a Copernicus program valamelyik Sentinel műholdjának „szemével” megfigyelve. Blogunkkal egyúttal segítjük az EU Copernicus Academy hálózatának tevékenységét, amelynek résztvevői a tagországokban és az unió határain túl is mind az egyedülálló európai földmegfigyelési program széles körű megismertetésén, népszerűsítésén, a benne rejlő lehetőségek kiaknázásának elősegítésén dolgoznak.

Kövessék blogbejegyzéseinket a következő 5 évben, sőt remélhetőleg azon túl is! Ha érdekesnek találják, osszák meg az itt olvasott információt másokkal, valamint friss hírekért látogassák rendszeresen Facebook-oldalunkat.