Inkubációs program – csatlakozz az űriparhoz!

A Design Terminal az Európai Űrügynökséggel (ESA) közösen vezeti az ESA BIC Hungary programját, amelynek célja, hogy támogassák és útnak indítsák Magyarország legsikeresebb űripari vállalkozásait. A jelenleg futó űripari inkubációs toborzás programja érdekes lehet az űripar területén már otthonosan mozgó, illetve az újonnan érkező érdeklődőknek is. A program révén fel szeretnék hívni a figyelmet az űrkutatás fontosságára, űripari fejlesztésekre ösztönözve a magyar vállalkozókat.

Kiknek szól az inkubációs program?

  • Olyan űripari kapcsolódású termékkel vagy szolgáltatással rendelkezőknek, amely egy új technológiai találmányon alapul, vagy egy már létező technológia újszerű alkalmazása.
  • Magyarországon bejegyezett, 5 évnél nem régebbi (startup) vállalkozásoknak.
  • A pályázó a vállalkozás többségi tulajdonosa.
  • Amennyiben természetes személy jelentkezik, vállalja, hogy sikeres beválasztását követően bejegyezi cégét a program indulásáig.

Mit kínál a program?

A csomag technikai támogatást, üzleti mentorálást és jogi/szellemi tulajdonjogi tanácsadást, valamint 50 ezer euró ösztöndíjat tartalmaz.

További részletek az ESA BIC Hungary honlapján vagy a space@designterminal.org e-mail-címen!

Jelentkezési határidő: 2024. április 25.

Érdeklődőknek 2024. április 4-én egy hibrid információs alkalmat (ESA BIC Open Day) tartanak, ahol eligazítást adnak a jelentkezés folyamatáról. A információs napra itt lehet regisztrálni.

A Pátkai-víztározó sorsa

Rémálommá vált a Pátkai-víztározó története, leürítik és lehalásszák a tavat – olvashattuk a híradásokban január végén. Decembertől kezdve tömeges halpusztulást észleltek a tóban, amely főleg a harcsákat és az amurokat érintette, de a tetemek között találtak pontyot, kárászt és süllőt is. A jelenség kiváltó oka az algák elszaporodása miatt a vízben kialakult oxigénhiány volt. Januárban aztán a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége bejelentette, hogy leeresztik a tavat, februártól kezdve megszűnik a horgászat lehetősége. A lehalászott állományt más vizekbe helyezik át.

A Pátkai-víztározóról 2021 őszén, a Velencei-tó alacsony vízállása és a vízpótlás problémái kapcsán már írtunk egy blogbejegyzésünkben. Akkor arról volt szó, hogy a Velencei-tó természetes vízpótlását az észak felől beömlő Császár-víz szolgáltatja, de a csapadékszegény időjárás miatt alacsony a patak vízhozama. A nyaralók által kedvelt Velencei-tó vízpótlásának szabályozására az 1970-es években két mesterséges tározót alakítottak ki a Császár-víz mentén: a Zámolyi-víztározót és folyásirány szerint lejjebb a Pátkai-víztározót. Ezeknek a vízminősége azonban akkor sem volt megfelelő a Velencei-tó feltöltéséhez. Az algásodás problémája a jelek szerint állandósult.

A Pátka község mellett folyó Császár-víz és Rovákja-patak által táplált tározó vizének felülete a vízállástól függően 130 és 312 hektár között változott. Az elmúlt évek aszályos időjárása és a kiszáradófélben levő Velencei-tó vízpótlásában játszott szerepe miatt a Pátkai-víztározó szintje at utóbbi időszakban a minimális üzemeltetési érték körül volt.

A Pátkai-víztározó helyén egyébként mintegy 2000–4000 évvel ezelőtt természetes tó volt, melynek vizét a már a római korban is a Császár-víz duzzasztásával pótolták. Az első tározót 4. század elején alakították ki, a rómaiak által épített gát a mai napig látható. A tó a későbbi évszázadok során többször is kiszáradt, a 19. század második felére gyakorlatilag eltűnt. A jelenlegi tározót a Pátkai-tó helyén, a római kori gát közelében, 1974-ben alakították ki. Legutóbb az 1990-es évek elején volt olyan mértékű szárazság, amely veszélyeztette a Velencei-tavat, így szükség volt a Pátkai-tározó vizének leengedésére. Hogy hosszabb távon mi lesz a tározó sorsa, az nyilván a csapadékviszonyok alakulásától függ.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A fenti két, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép közül az egyik friss, 2024 januárjának végén készült a leeresztés alatt levő Pátkai-víztározóról és környékéről. A község a tározó keleti oldalán fekszik. A csúszka elmozdításával előtűnik egy hét évvel korábbi, 2017. januári műholdkép. Az összehasonlításból kitűnik, hogy akkoriban mennyivel több víz volt a tározóban. (A 2017-es képen látható vékony fehéres sávok feltehetően a sekélyebb részeken a téli hidegben kialakult jégréteget jelzik.)

Kapcsolódó linkek:

Karib-tengeri olajömlés

Február elején egy megfeneklett tankhajóból ömleni kezdett az olaj a karib-tengeri szigetország, Trinidad és Tobago második legnagyobb szigete, Tobago partjai közelében. A Gulfstream (magyarul: Golf-áramlat) nevű hajó február 7-én Tobago déli részénél futott zátonyra és borult fel. Az európai Copernicus földmegfigyelő program jelenleg egyetlen működőképes radaros földmegfigyelő holdja, a Sentinel-1A február 14-én két felvételt is készített a területről, az elsőt világidőben 9:52-kor, a másodikat 22:18-kor. Az apertúraszintézis elvén működő, műholdakra telepített radarberendezések különösen alkalmasak a tengeri olajszennyezések kimutatására és az olaj szétterjedésének követésére, hiszen a vízfelszín radarvisszaverő tulajdonságait a rajta úszó olajréteg jelentősen megváltoztatja. A felszínen úszó olaj miatt ugyanis csillapodik a víz hullámzása. Ráadásul a radarjelek áthatolnak az esetleges felhőzeten is, továbbá a technika alkalmazását az sem zavarja, ha épp éjszaka van.

Az alábbi képsorozatot az Európai Űrügynökség (ESA) készítette. Felhasználtak hozzá az említett két február 14-ei radarkép mellett egy korábbit is. A február 2-áról származó Sentinel-1 kép még a hajótörés előtti állapotot mutatja, olajfolt nélkül. A baleset után készült képeken az olajra a szürke háttér előtt feltűnő sötét foltok utalnak.

(Képek animált változatban: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az utolsó kép tanúsága szerint a tengeri áramlatokkal nyugati irányban már több mint 160 km-es távolságig jutott az olajszennyezés. A mindössze alig 12 és fél óra különbséggel készített műholdképek azt is jól mutatják, milyen gyorsan változott a helyzet. A jelek szerint az olaj Trinidad és Tobago vizein túlra, a közeli Grenada legdélibb tengeri területei felé terjedt, de a délre fekvő dél-amerikai kontinens, azon belül Venezuela partjai közelébe is eljuthat.

Kapcsolódó linkek:

Ismét Fagradalsfjall

Rövid időn belül, tavaly december óta harmadszor – idén már másodszor – is kitört az izlandi Reykjanes-félszigeten található Fagradalsfjall vulkán. Az elmúlt években is rendszeres aktivitást mutató vulkán legújabb kitörése február 8-án indult. Az európai Copernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdja még aznap, kevesebb mint 10 órával az eseményt követően (világidőben 13:04-kor) repült el Izland felett. Az alábbi, az infravörösben készült felvétel kiemelésével készült színkombinációban a narancsvörös folt jelzi a friss, forró lávát. Ugyancsak jól kivehető a kitöréshez kapcsolódó füst- és gőzfelhő.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 kép)

A helyi polgári védelmi hatóság vészhelyzeti figyelmeztetést adott ki az egész Reykjanes-félsziget térségére. A kitörés közvetlen következményeként leállt több mint 20 ezer háztartás meleg vízzel való ellátása, de a közeli, a helyszíntől délre fekvő Grindavík település lakóinak kitelepítésére most nem volt szükség. Mivel a felszín alatt a magma tovább nyomul Grindavík felé, helyenként akár 1,4 m-es emelkedését is okozva, a térségben újabb kitörésekre lehet számítani. A Reykjanes-félszigeten 2021 óta ez már a hatodik vulkánkitörés volt.

Kapcsolódó linkek:

EU Space: a hálózatok napja

Január 24-én Brüsszelben tartották az Európai Unió (EU) űrhálózatainak (Space Networks) 2024. évi közgyűlését. Akik nem tudtak személyesen megjelenni, azok természetesen online is követhették az előadásokat. Maguknak az űrhálózatoknak a fogalma eléggé új keletű, hiszen tavaly döntötték el, hogy a jövőben ezen az összefoglaló néven szerepelnek az EU űrprogramjához kapcsolódó, egy ideje mársikeresen működő hálózatok. Az Unió űrprogramjának két zászlóshajója a Galileo és a Copernicus. Az előbbi név az európai műholdas hely- és időmeghatározó rendszert, az utóbbi a földmegfigyelési programot takarja. Az első Galileo tesztműhold 2005-ben állt pályára, az azóta kiépült rendszerből pedig a világ legpontosabb műholdas navigációs rendszere lett. A Copernicus pedig a világon egyedülálló, komplex földmegfigyelési rendszer, amely számos szolgáltatást nyújt, a többféle Sentinel műholdjától származó adatok pedig bárki számára nyilvánosan és ingyenesen hozzáférhetők. A Geo-Sentinel – Magyarországról egyedüliként – a Copernicus Academy hálózatában vesz részt, alapító tagként. A 2017-ben indult kezdeményezésben kutatóintézetek, egyetemek és vállalkozások szövetkeztek arra, hogy a maguk módján és lehetőségeik szerint elősegítsék azt, hogy minél többen megismerjék a Copernicus eredményeit és a benne rejlő lehetőségeket, netán alkalmazzák is a földmegfigyelési adatokat.

Az EU űrhálózatok közgyűlésének résztvevői Brüsszelben, 2024. január 24-én. (Kép: EU Space)

Az EU űrhálózatainak első közgyűlésén elhangzott, hogy az immár több mint hét éve működő Copernicus hálózatok figyelemreméltó eredményeket értek el az űradatok használatának elterjesztése és az együttműködés előmozdítása terén – mind Európán belül, mint azon túl. A Copernicus Academy 88, a Copernicus Relays 78 taggal indult. Jelenleg az előbbi hálózatnak 224, az utóbbinak 115 tagja van, összesen 53 országból. A hálózat tagjai a maguk köreiben, szakterületükön és a nyilvánosságban terjesztik a Copernicus programot érintő információkat és tudást a potenciális felhasználók felé. „Nagyon büszkék vagyunk a Copernicus hálózatok eredményeire, és arra, hogy ezek hogyan ösztönözték az innovációt és a növekedést az űrágazatban” – mondta bevezetőjében Julien Turpin, az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságának (DG DEFIS) kommunikációs vezetője. „Ezek a hálózatok segíthetnek nekünk olyan kihívások leküzdésében, amelyek túlmutatnak az országokon és a határokon, mint például az éghajlatváltozás vagy az űrforgalom irányítása.”

A Copernicus Academy és Copernicus Relays hálózatai világszerte növelik az európai földmegfigyelési program láthatóságát, elősegítik nyílt adatainak, termékeinek, szolgáltatásainak és alkalmazásainak elterjedését. Amint a térképről is látható, a hálózatok mostanra messze túlnyúlnak kontinensünk határain. (Kép: EU Space)

Az EU űrstratégiájának átalakítása magával hozta a hálózatok továbbfejlődését. Mivel az Unió űrprogramjának különböző komponensei – a Galileo és a Copernicus mellett a navigációt geostacionárius műholdakról sugárzott kiegészítő jelekkel segítő EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service), az űreszközök követését célzó SSA (Space Situational Awareness), a biztonságos kommunikáció műholdas rendszerét kiépítő IRIS2 (Infrastructure for Resilience, Interconnectivity and Security by Satellite), valamint a kormányzati műholdas kommunikációs program (GovSatCom) – egységes irányítás alatt működnek, a Copernicus hálózatai is az EU űrhálózatainak részévé válnak. Ez a remények szerint tovább javítja majd a hálózatok általános hatását és elérhetőségét, támogatva az EU űrprogramjának célkitűzéseit.

Az EU űrhálózatainak Brüsszelben tartott közgyűlésén egyebek mellett elhangzottak olyan adatok, mint hogy a Copernicus naponta 25 terabájtnyi nyílt adatot „termel”, hogy az EU gazdaságának mintegy 7%-a függ a globális navigációs műholdjelek elérhetőségétől, és hogy ma már több mint 3 milliárd Galileo-kompatibilis okostelefon működik a világon. Az EU űrprogramjának hatása azonban messze túlmutat ezeken a számokon. Például afrikai és latin-amerikai partnerek részesültek a program által biztosított lehetőségekből. Szóba kerültek a Copernicus nemrég létrehozott tematikus központjai (Thematic Hubs) is. Ezek célja, hogy felhasználóbarát hozzáférési felületeket nyújtsanak a meglévő termékekhez, amelyek az adott felhasználói közösségek számára relevánsak. Össze szeretnék kapcsolni a tudományos ismereteket és a műszaki szakértelmet a speciális felhasználói igényekkel. Téma volt még az EU űrprogramjának az innováció előmozdításában betöltött szerepe, az űrszektorban fenyegető szakemberhiány és a képzés, valamint az európai űrprogram különféle összetevői közötti kapcsolódások kérdésköre is.

Kapcsolódó linkek:

Felszínmozgások nyomában Romániában

A távérzékelési vállalkozásokat tömörítő európai nonprofit szervezet (European Association of Remote Sensing Companies, EARSC) az Európai Űrügynökség (ESA), az Európai Unió (EU), valamint azok Copernicus földmegfigyelési programja támogatásával nagy fába vágta a fejszéjét. A Sentinel Benefits Study (SeBS) címmel készülő tanulmányuk célja, hogy felmérjék és számszerűsítsék, milyen előnyöket nyújtanak kontinensünknek a Copernicus program Sentinel műholdjaitól származó adatok. Európa csupán mintegy 5 év leforgása alatt, 6 milliárd eurónyi befektetéssel felépített, működtet és továbbra is fejleszt egy a világon egyedülálló, jelentős részben műholdas alapokon nyugvó földmegfigyelési rendszert. A többféle technológiát használó Sentinel műholdak folyamatosan figyelik bolygónkat, a növényborítástól kezdve a levegő összetételén át a felszín mozgásáig számtalan különböző nézőpontú vizsgálatra adva lehetőséget. Ráadásul a bőséges és gazdag adatbázis mindenki számára szabadon, ingyenesen hozzáférhető.

A SeBS keretében a Sentinel adatok változatos alkalmazásairól egy sor esettanulmány készült és készül jelenleg is. Ezekből blogunkon a jövőben is szeretnénk néhány példát bemutatni. A sort kezdjük most egy olyannal, amelynek egyik főszereplője nem más, mint saját cégünk, a Geo-Sentinel Kft.

Románia változatos tájai, felszínformái, a Kárpátok hegyvonulata és Erdély hegyei szépségük mellett veszélyeket is rejtenek magukban. Ilyenek például a földrengések, a földcsuszamlások, a talajerózió, az árvizek. E természeti veszélyforrások mindegyike jelentős társadalmi és gazdasági károkat okozhat, így mérséklésük, megelőzésük fontos érdek. Keleti szomszédunknál a leggyakrabban előforduló környezeti katasztrófák a földcsuszamlásokhoz kötődnek. Ilyenkor a talaj, a sziklák vagy a törmelék váratlanul elmozdul, például földrengések vagy hirtelen lezúduló jelentős mennyiségű eső hatására. A fenntartható földhasználati módok, az újraerdősítés, a talajvédelem és a hatékony földgazdálkodás csökkenthetik a földcsuszamlások gyakoriságát, miközben hozzájárulnak a természetes élőhelyek, a fontos infrastruktúra és az emberi életek védelméhez. Románia területének nem kevesebb mint 42%-án állnak fenn földcsuszamlás-veszélyt hordozó körülmények. A legsebezhetőbb régiókban a talaj üledékes ásványokban (agyag, márga) gazdag. A moldvai vagy erdélyi hegyvidékek lejtőnek mintegy fele földcsuszamlásokkal, sárfolyásokkal veszélyeztetett területnek számít, és a közelmúltban fordultak is elő ilyen természeti katasztrófák. Nemrég például 2 millió eurós költséggel újjá kellett építeni egy korábban EU-finanszírozással elkészült útszakaszt.

Szerencsére a műholdas adatok segíthetnek megérteni és megelőzni a kiterjedt földcsuszamlásokkal kapcsolatos problémákat. Itt jön képbe a Geo-Sentinel, amely hazai és nemzetközi kutatási és ipari projektekben már nagy gyakorlatot szerzett a felszínváltozások monitorozásának területén. A kínált szolgáltatások széles skálája a regionális tektonikai elemzésektől az egyedi infrastruktúrák mozgásvizsgálatáig terjed, a felhasznált korszerű módszerek között pedig szerepelnek a műholdas helymeghatározó (GNSS) és az apertúraszintézises műholdradar-interferometriás (InSAR) mérések is. A deformációvizsgálatok nem csak a természetes jelenségekbe, de az emberi tevékenység által előidézett folyamatokba is pontos betekintést engednek. Ilyenek például a bányászattal kapcsolatos tevékenységek, építési munkák, olaj-, gáz- és vízkitermelés stb. A Geo-Sentinel korábban elkészítette Magyarország első átfogó felszínmozgástérképét, Copernicus Sentinel-1 radarműholdas mérések elemzésével. Ahogy a műholdas megfigyelések, úgy természetesen a feldolgozásuk módszere sem ismer országhatárokat.

Romániában a közel két évtizede működő, kolozsvári székhelyű GeoSearch SRL fő profilja a geotechnika és az ezzel kapcsolatos szaktanácsadás. Tevékenységük körébe tartozik például a lejtőstabilitás elemzése is, ami kulcsfontosságú a földcsuszamlások okainak megértésében, a kockázatok csökkentésében, a katasztrófahelyzetek megelőzésében. Az ennek érdekében végzett helyszíni geotechnikai vizsgálatok előkészítéseben és költséghatékony vágrehajtásában jól tudják hasznosítani a műholdradar-interferometriás mozgásvizsgálatok eredményeit is. A közelmúltban a GeoSearch egy romániai bányavállalat megbízásából, a Kolozs megyei Mészkő (románul Cheia) település közelében végzett külszíni kitermeléssel összefüggésben arra kereste a választ, hogy a környékbeli felszínmozgások mennyiben függhetnek össze a bányászati tevékenységgel. A helyszíni mérések mellett nagy szerepe volt a Geo-Sentinel által elvégzett műholdradaros vizsgálatoknak is. Ezek segítettek átfogó módon elemezni és értelmezni a felszín deformációinak okait és történetét a területen. Mindezt a jövőbeli bányászati munkálatok megtervezésénél is figyelembe tudják majd venni.

A Tordától 8 km-re fekvő Mészkő (Cheia) település Románia térképén. (Kép: OpenTopoMap / GeoSearch)

Kapcsolódó linkek:

Radarműholdakkal a hajók nyomában

Egy friss tanulmány szerzői az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 radaros műholdjainak adatait használva, a mesterséges intelligencia bevetésével kiderítették, hogy világszerte a tengeri halászhajók háromnegyed része (!) láthatatlan marad a nyilvános földi nyomkövető rendszerek számára. A rangos Nature folyóiratban megjelent közlemény emellett más érdekességekkel is szolgál.

Az eredmények új megvilágításba helyezik azt, amit a tengeren folytatott emberi tevékenységről, az ipari méretű halászatról tudunk, és komoly kérdéseket vetnek fel a tengeri környezet, a természeti erőforrások megóvásával kapcsolatban. A kutatást az a Global Fishing Watch szervezet vezette, amelynek célja a tengeren végzett tevékenység átláthatóságának növelése.

Természetesen nem minden tengeri hajót köteleznek arra, hogy közölje a pozícióját. De hogy a gyakran „sötétnek” is nevezett flottákhoz tartozó hajók aránya ilyen magas, az még a kutatókat is meglepte.

A nyomon követett (kék) és a követőrendszerek számára láthatatlan hajók (narancssárga) a Földközi-tengeren, Tunézia és Szicília között, a 2017 és 2021 között gyűjtött Sentinel-1 radarműholdas adatok elemzése alapján. (Kép: ESA / adatok: Paolo et al. 2024 / Global Fishing Watch)

Az apertúraszintézis elvén működő műholdas radarberendezések számára sem a napszak, sem a borult, felhős időjárás nem jelent akadályt a földfelszín megfigyelésére. A hajók pedig ideális módon azonosíthatók a műholdas radarképeken, hiszen erős visszhangot produkálnak, miközben a háttérben a vízfelszín épp ellenkezőleg, nem a műhold irányába veri vissza a beeső radarimpulzusokat. Így nem véletlen, hogy az idézett kutatáshoz elsősorban a Copernicus program Sentinel-1 műholdpárosának 2017–2021 között gyűjtött adatait használták, kiegészítve Sentinel-2 optikai műholdképekkel és műholdas helymeghatározó (GPS) mérésekkel. Így sikerült felmérni azokat a hajókat, amelyek nem jelentették pozíciójukat, mégis a tengeren voltak. Továbbá gépi tanulási módszerek alkalmazásával azonosították, hogy mely hajók végeztek halászati tevékenységet. A vizsgálat hat földrész part menti vizeire terjedt ki, ahol a halászati és tengeri infrastruktúra túlnyomó többsége koncentrálódik.

Számos „sötét” halászhajót találtak védett tengeri területen, illetve sok ország vizein fedeztek fel nagy számban hajókat, ahol korábban az állami megfigyelőrendszerek alig vagy egyáltalán nem mutattak hajózási tevékenységet. A halászhajókkal kapcsolatban szerzett információkon túl az is kiderült, hogy a kereskedelmi szállítóhajók több mint 25%-a ugyancsak hiányzik a nyomkövető rendszerekből. A cikk egyik társszerzője, a Global Fishing Watch kutatási és innovációs igazgatója, David Kroodsma szerint míg a szárazföldön részletes térképünk van a bolygó szinte minden útjáról és épületéről, a tengeri tevékenység jórészt rejtve marad a nyilvánosság elől. Ez a tanulmány segít megszüntetni a „vakfoltokat”, és rávilágít, mennyire széles körű és intenzív ott az emberi tevékenység. Az is kitűnik, mennyire rosszul dokumentált még manapság is a hajózás a tengereken és az óceánokon.

Hajók a Gibraltári-szoros, Portugália és Marokkó térségében. Itt is többségben vannak a narancssárga pontok, főleg az afrikai partok közelében. (Kép: ESA / adatok: Paolo et al. 2024 / Global Fishing Watch)

Az űrtechnika és a legkorszerűbb gépi tanulási algoritmusok kombinálása alapjaiban változtatja meg a tengeren végzett ipari méretű halászati tevékenységről alkotott képünket. Míg a hivatalos nyilvántartások szerint Európa és Ázsia nagyjából hasonló számú halászhajóval rendelkezik, addig a műholdas alapú adatok azt mutatják, hogy minden 10 megfigyelt hajóból 7 volt Ázsiában és csak 1 Európa partjainál.

Amellett, hogy milyen hatással vannak a tengeri erőforrásokra, a halállományra az esetlegesen illegálisan halászó hajók, az eredményekből arra is pontosabban lehet következtetni, hogy mekkora a tengereken kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége. Végül a tanulmányban szó esik olyan part menti tengeri infrastrukturális elemektől, mint a olajfúrótornyok és a szélturbinák – ezek ugyancsak jól azonosíthatók a műholdas radarképeken. A vizsgált ötéves időszakban az olajbányászathoz kapcsolódó szerkezetek száma 16%-kal, a szélturbináké pedig több mint kétszeresére növekedett. A leginkább szembetűnő a kínai tengeri szélenergia-termelés felfutása volt: 2017 és 2021 között a szélturbinák száma ott a kilencszeresére nőtt.

A partok közelében épült tengeri infrastruktúrák a világtérképen. A körök átmérője az 1 négyzetfokra eső számukat jelöli, a színek közül a zöld a szélturbinákat, a világospiros az olajbányászathoz kapcsolódó létesítményeket, a kék minden egyéb szerkezetet jelöli. (Kép: ESA / adatok: Paolo et al. 2024 / Global Fishing Watch)

Kapcsolódó linkek:

Cerro Dominador

A címben szereplő név egy Chilében, az Antofagasta régióban, az Atacama-sivatag területén épült naperőműé (spanyolul Planta Solar Cerro Dominador). A nagyszabású, teljes kiépítésében összesen 210 MW teljesítményre képes erőmű kombinált technológiával működik. Egyrészt a koncentrikus körökben elhelyezett, a Nap járásának követésére képes tükrök rendszerével a középen álló toronyra irányítják a beeső napsugarakat. A 252 m magas torony – Chile második legmagasabb építménye – tetején a olvadt sók gyűjtik és tárolják a hőt, a villamos energia előállítására pedig hagyományos gőzturbinákat használnak. A technológia nagy előnye, hogy a hőtároló kapacitása miatt akár 17 és fél óráig – egy éjszakán át mindenképpen – tud áramot termelni közvetlen napsugárzás nélkül is. A Cerro Dominador naperőműnek ez a része 110 MW teljesítményű.

Az alábbi Sentinel-2 műholdképek júliusban, vagyis a déli féltekén télen készültek, amikor a Nap alacsonyabban jár a horizont felett, így a torony sötét árnyéka hosszabban vetül a felszínre. A Copernicus program optikai földmegfigyelő műholdjai működésének korai és mostani szakaszában (2017-ben, illetve 2023-ban) készült hamisszínes képek összehasonlításával abba is bepillantást nyerhetünk, hogyan épült a monumentális létesítmény. A tükrökből kialakított kör átmérője több mint 3 km. (A színezés a növényzetet pirossal emelné ki – de ilyesmi nem található közel s távol.)

A chilei Cerro Dominador naperőmű egy nap híján 6 év különbséggel készült műholdképeken. Az Atacama-sivatag nem csak a napenergia felhasználása, de az optikai műholdas földmegfigyelés számára is ideális helyszín, hiszen a felhők ritka vendégek itt. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kör mellett látható téglalap alakú alakzatok napelemes panelekből állnak. A 100 MW-os fotovoltaikus (vagyis a beeső napfényből közvetlenül elektromos energiát előállító) erőmű természetesen csak akkor működik, ha süt a nap.

A mintegy 1 milliárd amerikai dollárba került projekt kormányzati jóváhagyása 2013-ban történt meg Chilében. Az építkezést közel egy évtizede, 2014 májusában kezdték meg, de az nem zajlott zökkenőmentesen. A következő évben a dolgozók sztrájkba léptek a rossz munkakörülmények miatt. Pénzügyi nehézségek miatt 2016 elején le is állt az építkezés, a karbantartókon kívül szinte mindenkit, 1500 főt elbocsátottak. A munka aztán új befektető bevonásával folytatódott. Először a napelemes rész készült el, 2018 februárjára.

Az addig 220 m-es torony tetejére 2020 februárjában emelték be a 2300 tonnás vevőegységet, amely 32 m-rel növelte meg a magasságát. (A figyelmes személélő a fenti két műholdképen az árnyékok összehasonlítása alapján észre is veheti a két időpont között történt változást.) Akkor indult meg a 45 ezer tonnányi sókeverék olvasztása. Az erőmű 2021 júniusa óta termel energiát az ország elektromos hálózata számára. Chile célja, hogy 2025-re az ország villamosenergia-igényének 20%-át fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) helyett megújuló forrásokból fedezze. A teljes kapacitáson működő Cerro Dominador naperőmű évente 643 ezer tonna szén-dioxidnak a légkörbe bocsátását előzi meg.

Kapcsolódó linkek:

Jégtáblák a Balatonon

Ezen a télen sem hagyjuk olvasóinkat balatoni műholdkép nélkül! Az elmúlt napok hideg időjárása arra ugyan nem volt elegendő, hogy a tó vize teljesen befagyjon, de az elsősorban a Balaton nyugati medencéjében kialakult jég táblákra töredezve sok helyen feltorlódott. A hatóságok figyelmeztetést adtak ki, nehogy valaki a vékony jégre merészkedjen, a természet eme látványosságáról pedig szép fényképek jelentek meg. Az alábbi fotó például január 13-án készült Fonyód-Bélatelepen, a strandon.

(Kép: Varga György / MTI)

A balatoni jégtáblák torlódása az a jelenség, amelyet van esélyünk radaros távérzékelő műholddal is megfigyelni. Az európai Copernicus program Sentinel-1A műholdja az apertúraszintézis elvén működő radarberendezést visz magával, és legutóbb épp január 14-én repült el hazánk – azon belül is a Balaton – felett. A műholdról a függőlegestől kissé eltérő irányban lebocsátott C-sávú (5,55 cm hullámhosszú) radarimpulzusok egy része a felszínről visszaszóródik a műhold irányába. A nyugodt vízfelületek, mit a Balatoné is, egyfajta tükörként viselkednek és a beérkezési iránytól eltérő irányba verik vissza a radarjeleket. Normális esetben a radaros amplitúdóképeken ezért sötétnek tűnnek. Ha azonban egymásra torlódó jégtáblák gyűlnek fel a vízen, azoknak bővel lesznek olyan lapjaik, amelyekről műholdirányban indul el a visszavert radarjel. (Igazából hasonló okból „fényesek” a radarképeken a beépített, városi területek.)

Az alábbi kombinált Sentinel-1 radarkép a színek segítségével szemlélteti, hogy január 14-én mennyire másképp nézett ki a Balaton a műhold „szemével”. Három, egymáshoz képest 12 napos időkülönbséggel készült radaros amplitúdóképhez (2023. december 21., 2024. január 2. és 2024. január 14.) rendeltük a három alapszínt, rendre a vöröset, a zöldet és a kéket. Így az összegzett képen fehérrel (vagy feketével) megjelenő felületek radarvisszaverő képessége ez idő alatt nem változott. Kiemelkedik viszont az a kék színű sáv, ahol csak január 14-én látszott valami: éppen a jég feltorlódó széle, amely Balatonboglártól nyugat felé indulva Fonyódnál (a déli parton, a képen jobbra középtájt) a part közelében, még nyugatabbra haladva egyre beljebb húzódott a tóban. Az északi partot Balatongyörök térségében érte el.

A Balaton nyugati része három decemberi és januári Sentinel-1 radarkép kombinálásával. A kék szín január 14-én a radarimpulzusokat erősen visszaverő, feltöredezett jégsáv helyzetét rajzolja ki. A képek 12 napos időkülönbséggel készültek, amikor a Sentinel-1A műhold pont ugyanolyan pályán, ugyanazon irányból haladt el a Balaton felett. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023–2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Betűházak

Az Infosys egy indiai székhelyű multinacionális információtechnológiai vállalat, amelynek fő profiljába az üzleti tanácsadás, az informatika és a cégek egyes tevékenységeinek kiszervezése tartozik. A vállalatot 1981-ben hét mérnök alapította 250 amerikai dollárnak megfelelő alaptőkével. 2021-re az Infosys lett a negyedik indiai vállalat, amely elérte a 100 milliárd dolláros piaci kapitalizációt (vagyis ezt az értéket haladta meg a társaság forgalomban lévő részvényeinek piaci értéke).

De miért is kerül az Infosys a Sentinel blogra, ahol rendszerint műholdképekkel illusztrált fontos, tanulságos, vagy „csak” érdekes dolgokkal szoktunk foglalkozni? Nos, az vállalat egy hatalmas oktatási központot is működtet Maiszúr (angol átírásban Mysore vagy Mysuru) városában, az India délnyugati részén fekvő Karnátaka államban. A világ egyik legnagyobb oktatási célú magánintézményét 2002-ben hozták létre, 200-nál is több előadóteremmel, 400 oktatóval rendelkezik. Egy adott időpontban több mint 10 ezer ember képzését tudják itt megszervezni. A másfél négyzetkilométeren elterülő kampusz néhány egymás melletti épületét úgy tervezték, hogy alakjuk madártávlatból kiadja az anyacég nevét: INFOSYS.

A 2023. december 27-én készített Sentinel-2 optikai műholdképhez olyan megjelenítést választottunk, amely a 10 m-es felbontásban a legjobban kiemeli az építményeket a zöld környezetből. A környezet a növények miatt a valóságban, a műholdas adatok alapján pedig a normalizált vegetációs index (Normalized Difference Vegetation Index, NDVI) magas értékei miatt sötétzöld – ellentétben a világos színben feltűnő épületekkel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az Infosys oktatási központjának maiszúri létesítménye egy valóságos okos város, működésének minden részletét a legnagyobb odafigyeléssel tervezték meg, beleértve az energiával való gazdálkodást és az esővíz begyűjtését, a hulladékkezelést, a szén-dioxid-kibocsátás monitorozását.

Házakkal „rajzolni” persze nem egyedülálló dolog a világon. Itthon Magyarországon, Eger északi részén például a nevét a Csuvas Köztársaság fővárosáról kapó, a szocializmus idején épült Csebokszári lakótelep egyes panelháztömbjei a városi legenda szerint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége cirill betűkkel írt rövidítését (CCCP) formázzák. De korántsem biztos, hogy ez szándékos tervezés nyomán alakult így, annál is kevésbé, mivel a P betű belelátásához különösen erős fantáziára van szükség…

Az egri Csebokszári lakótelep szóban forgó házai hasonlóan színezett (Sentinel-2 NDVI) műholdképen, 2023. október 16-án. A jobb felismerhetőség kedvéért a képrészletet az óramutató járásával ellentétes irányban 90°-kal elforgattuk, így az északi irány itt balra esik. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek: