Tanezrouft

Posted on Leave a comment

Az Európai Űrügynökség egy-egy érdekes űrfelvételt bemutató heti földmegfigyelési ismeretterjesztő videósorozatában a 2021-es év első „sztárja” a Szahara egyik legszárazabb és legelhagyatottabb vidékéről, a Tanezrouft-medencéről készített Sentinel-2 műholdkép volt.

(Forrás: ESA)

A képet még egy évvel korábban, 2020. január 12-én készítette az akár 10 m-es felszíni felbontásra képes, 13 különböző látható és infravörös sávban érzékeny Sentinel-2 műholdpáros egyik tagja. A régió Algéria déli és Mali északi részén terül el, és arról nevezetes, hogy perzselő a forróság, nyáron akár 50 °C fölé is emelkedhet a hőmérséklet. Lényegében semmi víz nincs itt, és emiatt a növényzet sem él meg. A területet a rettegés földjének, vagy a szomjúság földjének is nevezik. Állandó lakossága sincs, legfeljebb nomád tuaregekkel lehet itt találkozni.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A kopár, sík vidéket kelet felől az Ahaggar-hegység (más néven Hoggar-hegység) határolja. A műholdképen változatos megjelenésű tájat sötét homokkőből álló domborzat, meredek sziklafalak, sós lapályok (a képen fehér színben), köves fennsíkok uralják. Elsőre meglepőnek tűnő módon a szél és a homokviharok koptató hatása mellett a víz eróziójának is feltűnnek a nyomai. De nincs ellentmondás: ahol ma sivatag terül el, ott a Föld történetének korábbi időszakában bőségesen fordult elő víz. Láthatók itt több emelet magas homokdűnék is. A párhuzamosan kanyargó, gyűrődésekre emlékeztető hurkokból álló mintázatot a lekopott, a paleozoikum idején – vagyis kb. 540 és 251 millió éve – képződött kőzet eltérő színű rétegei rajzolják ki.

Kapcsolódó linkek:

Korcsolyával tizenegy városon keresztül

Posted on Leave a comment

23 éven át a klímaváltozás, most a koronavírus teheti tönkre a fríz nemzeti korcsolyaünnepet – olvashatjuk a 444.hu cikkének címében, amelyben sok érdekesség található a Hollandia északnyugati részén fekvő Frízföldön hagyományosan megrendezett, a világon egyedülálló maratoni korcsolyaversenyről. Idén február első felében az elmúlt évekhez képest hosszú ideig tartó, kemény fagyok vannak Nyugat-Európában, így Hollandiában is. Ez pedig akár lehetővé is tehetné a verseny megrendezését, aminek feltétele, hogy a 11 frízföldi városon át vezető, csatornákon és tavakon haladó útvonalon a jégpáncél mindenütt legalább 25 cm vastagra hízzon. Idén azonban ha a kemény tél össze is jönne, a koronavírus-járvány miatt hozott gyülekezési korlátozások miatt biztosan nem tarthatják meg a versenyt a hagyományos formájában, amikor akár húszezres tömeg is elindulhat a kb. 200 km hosszú táv teljesítésére.

Az Elfstedentocht neve is a 11 városra utal: az útvonal a fríz fővárosból, Leeuwardenből indul és oda is érkezik vissza. A verseny nem csak egy sportesemény, amelynek távját a legjobb korcsolyázók mintegy 7 óra alatt teljesítik, hanem egyúttal egy népünnepély, egy fokozatosan eltűnő életforma ünnepe is. A helyi korcsolyázó hagyományokra építve a versenyt ebben a hivatalos formájában, rögzített szabályokkal 1909 óta rendezik meg. Később Frízföldön túlról, Hollandia egész területéről érkeztek a résztvevők.

Leeuwardenen kívül a másik tíz történelmi fríz város, amelyeken az Elfstedentocht útvonala áthalad, Sneek, IJlst, Sloten, Stavoren, Hindeloopen, Workum, Bolsward, Harlingen, Franeker és Dokkum. Ez utóbbit, a Leeuwardentől északkeletre fekvő Dokkumot (középen fent) és környékét mutatjuk be az alábbi, február 14-én készült Sentinel-2 műholdképen. A valódi színeket visszaadó téli kép mellett egy fél évvel korábban, tavaly augusztusban készült nyári Sentinel-2 kép is látható, összehasonlításukat megkönnyíti, ha a csúszkát elmozdítjuk. Míg a nyári képen a csatornák sötét szalagokként futnak a jellemzően mezőgazdasági táblákkal tarkított tájon, addig a februári állapotban ezek befagyott felszínét fehér hó takarja.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Legutóbb 2012-ben voltak majdnem megfelelőek a körülmények a verseny megrendezéséhez, de akkor néhány szakaszon mégsem érte el a jég vastagsága a kellő mértéket. Utoljára még a múlt században, 1997-ben sikerült megtartani a versenyt. Az Elfstedentocht első ötven évében még 11-szer fagytak be eléggé a csatornák és tavak Frízföldön, de azóta már csak négyszer (1963-ban, 1985-ben, 1986-ban és 1997-ben) sikerült megtartani a nagy érdeklődéssel várt hagyományos futamot. Az elmúlt száz évben Hollandiában 3,5 fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, a klímaváltozás miatt egyre kisebb a valószínűsége, hogy összejön egy kellően kemény tél. A becslések szerint 2050-ig legfeljebb egy-két megfelelő alkalom adódhat, utána már annyi sem…

Kapcsolódó linkek:

Februári árvíz a Bodrogközben

Posted on Leave a comment

Idén február elején a Felső-Tisza vízgyűjtő területén árhullám vonult le, a hirtelen lehulló csapadék miatt. A hírekben nagy figyelmet kapott, hogy Ukrajna és Románia területéről a megáradt Tisza és mellékfolyói jelentős mennyiségű hulladékot sodortak Magyarország területére. Ezért a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság harmadfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendelt el. A szennyezés eredete a folyók hullámterében illegálisan elhelyezett kommunális hulladék. A vízen úszó szemét eltakarítására a Tiszát Vásárosnaménynál részlegesen hajókkal zárták el, a hulladékmentesítő munkagéplánc már az első üzemi napján, február 4-én több mint 200 köbméter térfogatú (mintegy 60 tonna tömegű) uszadékot emelt ki.

A vízen úszó szemét nem újkeletű probléma, egy 2019. nyári blogbejegyzésünkben is foglalkoztunk már vele. Most egy a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjával készült képen az árvíz hatását figyelhetjük meg a behavazott tájon, jó néhány nappal később, amikorra a felhők (többé-kevésbé) elvonultak. A kép jobb felső sarkától (az ukrán határ környékétől, Záhonytól) több mint 70 km-en át Tokajig (bal alsó sarok) kanyarog a Tisza, ahol jobb oldali mellékfolyója, az északkeleti irányból érkező Bodrog torkolata látható. Az egyik műholdkép idén február 13-án készült. Összehasonlításképp mellé tettünk egy szintén havas, téli tájat mutató, felhőmentes Sentienel-2 képet, 2019 januárjából. Mindkét műholdkép a valóságoshoz közeli színeket mutatja. A csúszka elmozdításával feltűnő, hogy míg 2019-ben nem volt árvíz, addig a 2021-es februári képen a sötét színárnyalatok alapján a folyók sokkal „szélesebbnek” tűnnek, hiszen az elöntött területeken nem maradt meg a fehér hó. Különösen nagy kiterjedésű a vízzel borított terület a Bodrogközben, Tokaj felett.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A mostani februári műholdképen mindenfelé látható, de különösen a Tisza bal partján, a legfeltűnőbben Rakamaz térségében előforduló barnás színű foltok a belvízzel érintett földekre utalnak.

Kapcsolódó linkek:

Több jéghegy születőben?

Posted on Leave a comment

Közel a törés – írtuk majdnem két évvel ezelőtt az antarktiszi Brunt-selfjégről. Egy nagy kiterjedésű, London és külvárosai területével összemérhető jégdarabról gondolták akkor, hogy hamarosan önállósodik és a Weddell-tengerben jéghegyként folyatja pályafutását. A self széle azonban azóta is a helyén van, de újabb nagy repedés jelent meg mellette, így most már valóban „bármikor” leszakadhat valami. A selfjég a kontinens partjáról a tengerbe nyúló jégtömeg, amelyből a tengerjárás, az apály és a dagály váltakozása időnként jéghegyeket választ le.

A repedéseket és fejlődésüket a Copernicus program földmegfigyelő műholdjai segítségével is figyelemmel tudják kísérni. A mostani helyzet alapján úgy tűnik, hogy nem is egy, hanem több darabban keletkezhetnek majd a jéghegyek. Az alábbi képeken látható legnagyobb, délről észak felé húzódó repedés (Chasm 1) egyben a legrégibb, már 25 éve keletkezett. Tőle északra, keresztirányban a Halloween nevet kapott repedést 2016 októberének utolsó napján vették először észre. A legújabb, egyelőre még névtelen repedést Sentinel-1 műholdas mérések alapján 2019 végén fedezték fel. Hosszúsága mostanra több tíz km-es.

Az új repedés (pirossal) és hosszának növekedése az idő függvényében, Sentinel-1 és Sentinel-2 képek vizuális kiértékelése alapján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

 

A Brunt- és Stancomb–Wills-selfjég felszínmozgását szemléltető kép Sentinel-1 radarmérések interferométeres feldolgozásával készült, a 2021. január 5-én és 17-én gyűjtött adatok összehasonlítása alapján. A piros színnel látható felső rész az új repedéstől északra a legkevésbé stabil, naponta 5 m-t mozdul el. A jégmező középső részén a sárgás színárnyalat naponta 2–2,5 m-es mozgást jelez. A kék zónák a szárazföld (part) közelében stabilak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdas távérzékelő eszközök révén a kutatók rendszeres időközönként figyelni tudják a sarkvidéki jégtakaró alakulását. A radaros Sentinel-1 adatok különösen a hosszú sarkvidéki éjszakák idején pótolhatatlanok, amikor napfény híján az optikai földmegfigyelő műholdak itt nem tudnak képeket készíteni. Nem csak az eseményeket lehet így követni, de a mérések segítenek a jég dinamikájának összetett modellezésében is.

A Brunt-selfjégnél utoljára 1971-ben történt komolyabb jéghegyborjadzási esemény. 2017-ben, amikor a területet instabilnak minősítették, át kellett helyezni innen a brit Halley VI sarkvidéki kutatóállomást. Ezt 2012-ben hozták létre. A nyolc összekapcsolt egységből álló építményt előrelátóan talpakra helyezték, így szerencsére viszonylag könnyen arrébb lehet vontatni.

Kapcsolódó linkek:

Piros hó és zsírkő

Posted on Leave a comment

„Majd ha piros hó esik!” – szoktuk mondani, ha olyasmire utalunk, aminek a bekövetkeztét lehetetlennek tartjuk. Pedig piros hó – ha nem is túl gyakran, de – időnként valóban előfordulhat. Ilyesmi történt most február 6-án Európa délnyugati részén, ahová dél felől, a Szahara irányából az erős szél nagy mennyiségű homokot szállított a levegőben. Emiatt a csapadék is megszíneződött. Az Alpokban és a Pireneusokban sáros eső vagy vörösesbarnára színezett hó hullott. Az andorrai pályákon olybá tűnt, mintha homokon síeltek volna. „Mintha a Marson lennénk” – adta a hangzatos címet híradásának az Időkép, amelyben a helyszíneken készült fotók mellett egy NASA műholdfelvételt is bemutattak a por érkezéséről.

Mi most az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdjainak a valódihoz közeli színeket mutató képeit hasonlítjuk össze, amelyek Franciaország déli határvidékén, a Pireneusok keleti része fölött készültek. A környéken a felhőborítottság meglehetősen nagy volt február 6-án, valamint az összehasonlításképpen bemutatott, két nappal korábbi kép készítésének idején is. Luzenac közelében, az andorrai határ mellett járunk, ahol sikerült egy a felhők alól kibukkanó részletet találni a műholdképeken. Középen 2000 m fölötti hegycsúcsok csoportja (Pic de Saint-Barthélemy, 2309 m és Pic de Soularac, 2368 m), amelyeket az évnek ebben a szakában hó borít. Míg február 4-én a felhők közül kibukkanó havas hegycsúcsok a megszokott fehér színűeknek látszottak, a 6-án készített Sentinel-2 képen a táj vöröses színűvé változott. A csúszka elmozdításával össze is lehet hasonlítani a két képet.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A táj egyébként nyáron, hómentes (és persze felhőmentes) körülmények között is tartogat érdekességet a műholdképeken. A Pic de Soularac keleti oldalán található ugyanis egy nagy külszíni fejtés, ahol zsírkő (talcum) bányászata folyik. A filloszilikátok közé tartozó, magnéziumtartalmú ásványt a kozmetikai és gyógyszerkészítményektől kezdve élelmiszereken át a textil-, gumi- és vegyiparban is széles körben alkalmazzák. A Luzenac közelében működő bányát üzemeltető, világszerte több telephelyet is birtokló vállalat a világ legnagyobb zsírkőtermelője. Ez az 1800 m-es magasságban nyitott bánya évi 400 ezer tonnás mennyiséget ad.

Az ugyanerről a területről nyáron, 2020. augusztus 25-én készült valódiszínes Sentinel-2 műholdképen a tájat uraló zöld és barna színek közül kirí a zsírkőbánya ejtette, bő 2 km átmérőjű nagy tájseb. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Felhőtlenül a szántók fölött

Posted on Leave a comment

A valóságban ennél összetettebb a helyzet, hiszen az optikai tartományban érzékeny műholdak elől nagyon sok esetben takarják el felhők a felszínt, megnehezítve így a növényzet állapotáról való adatgyűjtést hagyományos távérzékeléses módszerrel. Európa nagy részén a nappali égboltot az idő akár 70%-ában uralhatják a felhők, vagyis nem ritkán hetekbe telhet, míg egy adott területről sikerül használható műholdképet készíteni. A gazdálkodók számára persze a felhők nem feltétlenül jelentenek rosszat, sőt! Hiszen ha nincs felhő, akkor csapadék sincs, ami a termés szempontjából mégsem nélkülözhető.

A Föld népességének gyors növekedése, a fenntartható mezőgazdaság iránti igény, a környezetvédelem és a klímaváltozás hatásainak kezelése új, innovatív módszereket kényszerít ki az élelmiszertermelésben is. A megoldásban nagy segítséget nyújthatnak a műholdak, és a korábbi tudományos kutatások eredményei megjelennek a modern alkalmazásokban.

A VanderSat cég és a BASF Digital Farming GmbH együttműködése révén nem kell már a felhőmentes nappalokra várnia annak a gazdálkodónak, aki a földjeiről szeretne információt kapni műholdas mérések alapján, napi rendszerességgel. A most már szolgáltatásként is elérhető módszer ugyanis kombinálja az optikai műholdas méréseket másik két technikával, amelyek számára nem akadály a felhőzet jelenléte, sőt az éjszaka sem. Az egyik a passzív mikrohullámú távérzékelés, a másik az aktív radaros földmegfigyelés. Az Európai Unió Copernicus programja optikai (Sentinel-2) és radaros (Sentinel-1) földmegfigyelő műholdak rendszereit is üzemelteti, a szolgáltatott adatok mindenki számára szabadon hozzáférhetők. Az Európai Űrügynökség (ESA) eredetileg tudományos céllal, a talaj nedvességtartalmának és az óceánfelszíni vizek sótartalmának mérésére állította pályára a SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity) műholdját, és hasonló elven – mikrohullámú sugárzásméréssel –, ugyanilyen céllal üzemel az amerikai NASA SMAP (Soil Moisture Active Passive) küldetése is.

A biomassza nyomon követésére kifejlesztett kombinált műholdas távérzékelési módszer előnyei közé tartozik, hogy éjjel-nappal, felhőborítástól függetlenül, folyamatosan és közel valós időben ad információt, napi rendszerességgel, továbbá több évre visszanyúló archív adatokat is képes szolgáltatni. (Kép: VanderSat)

A szolgáltatás a felhőktől „megszabadulva” napi szinten, globális lefedettséggel, de táblákra lebontva, 10 m-es felszíni felbontással nyújt információt a biomassza mennyiségéről, a növényzet víztartalmáról. Így teszi lehetővé a termesztett haszonnövények növekedésének, állapotváltozásainak valós idejű, nagy időfelbontású követését. Ezzel az információval felvértezve a gazdálkodó idejekorán be tud avatkozni a folyamatokba, ha a szükség úgy kívánná.

(Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Szardínia infravörösben

Posted on Leave a comment

Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik januári epizódjában a főszereplő az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigete volt.

(Forrás: ESA)

Szardínia (Sardegna) partjait nyugaton és délen a Földközi-tenger, keleten annak egyik beltengere, a Tirrén-tenger mossa. Olaszország kontinentális területeitől, az Appennini-félszigettől minteg 200 km-re nyugatra fekszik a sziget. A tőle délre eső Afrikától (Tunézia partjaitól) szintén nagyjából ugyanekkora távolságban van. Északról a szomszédos szárazföld a Franciaországhoz tartozó Korzika szigete, alig több mint 10 km széles tengerszoros választja el őket. (Korzika déli csücske a Sentinel-2 műholdkép tetejére is belóg.)

A Földközi-tenger második legnagyobb területű szigete, Szardínia egy hamisszínes képen, 2019. október 11-én és 14-én gyűjtött Sentinel-2 adatok alapján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az ESA által feldolgozott műholdkép az infravörös és közeli infravörös sávokban felvett adatok kiemelésével „színezi meg” a tájat. A természetes és a szántóföldi növényzet élénk zöld színben tűnik fel. A kopár felszínek ezzel szemben a barna és a narancs különböző árnyalataiban mutatkoznak. A víz erősen elnyeli az infravörös sugárzást, innen a feketéhez közelítő sötét árnyalatuk a képen.

Szardínia mezőgazdasági területeinek túlnyomó részén gabonaféléket és gyümölcsöket termesztenek. A sziget jellemzően hegyvidék. A legmagasabb csúcs (Punta La Marmora, 1843 m) a kép jobb oldalán, középtájt található. Több mint 1800 km hosszú tengerpartjával Szardínia kedvelt turistacélpont. Főleg keleten ugyanakkor a partok sok helyen magasak és sziklásak. A sziget (és egyben az autonóm régió) legnagyobb települése és fővárosa, Cagliari a déli part mellett épült. Szardíniát több kisebb sziget is körülveszi.

A teljes, 20 m-es felszíni felbontású műholdképet letöltve és a megfelelő pozícióban kinagyítva, az olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet (Istituto Nazionale di Astrofisica, INAF) Cagliari Csillagászati Obszervatóriumának (Osservatorio Astronomico di Cagliari, OAC) munkatársai megkereseték a Szardínia rádióteleszkópot. A 64 m átmérőjű antenna valóban kb. 3 pixel kiterjedésű, felismerését megkönnyíti a mellete hasonló területet elfoglaló, a képen sötét színnel feltűnő árnyéka is. (Kép: ESA / INAF-OAC)
A rádiócsillagászati megfigyelésekre és űreszközök követésére is használt Szardínia rádióteleszkóp közelről. (Fotó: Wikimedia Commons)

Kapcsolódó linkek:

Árokásás Líbiában

Posted on Leave a comment

Moammer Kadhafi (Moammar Gadhafi) 2011-es bukása óta Líbiában zűrzavar és polgárháború uralkodik. A Földközi-tenger partján fekvő észak-afrikai ország 2014-ben két részre szakadt. Keleti és déli területeit Halífa Haftar (Khalifa Haftar) tábornok tartja hatalmában, Oroszország, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek pártfogását élvezve, míg a Fájez esz-Szarrádzs (Fayez al-Sarraj) miniszterelnök irányította, nemzetközileg elismert és Törökország katonai támogatását élvező egységkormány székhelye a fővárosban, Tripoliban található – írta nemrég honlapján az MTI híre alapján a Hír TV. Az ENSZ becslése szerint legalább 20 ezer külföldi harcos (leginkább zsoldos) tartózkodik Líbiában, a fegyverembargót pedig a jelek szerint semmibe veszik.

A szemben álló felek tavaly október 23-án Genfben tűzszüneti megállapodást kötöttek. Eszerint a külföldi erőknek három hónapjuk volt arra, hogy kivonuljanak az országból. A három hónap mostanra letelt, de a jelek arra mutatnak, hogy kivonulásról szó sincs. Sőt, műholdas felvételek alapján egyértelműen úgy tűnik, hosszabb távra ássák be magukat a felek. És itt az ásást szó szerint kell érteni.

Az észak–déli irányban, a tengerparti Szurt (Sirte) városától az El-Dzsufra (Al Jufra) légibázisig húzódó hosszú árokrendszer egy rövid, mintegy 3 km-es szakaszát mutatja az alábbi, frissen készült Sentinel-2 műholdkép. A valóságos színeket visszaadó képet a csúszka segítségével összehasonlíthatjuk a pont egy évvel korábban ugyanerről a területről készített Sentinel-2 műholdképpel is. Akkor még nem volt nyoma az átalakulásnak, de mostanra az úttal párhuzamosan megjelent az árok, tőle keletre pedig a sivatagos területen komoly erődítési munkálatok eredménye látszik.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az árokásás a hírek szerint az oroszok zsoldjában álló cég, a Wagner műve. A befektetett munka alapján egyáltalán nem életszerű, hogy rövid időn belül el szeretnék hagyni Líbia területét, inkább hosszú időre rendezkednének be az országban. Amerikai értesülések szerint a mintegy 2000 főt – főleg Oroszország és a szovjet utódállamok polgárait – foglalkoztató kontingens a katonai magánvállalat világszerte a legnagyobb létszámú egysége.

A 2021. január 21-én készült Sentinel-2 műholdképen a líbiai El-Dzsufra bázis, amely szintén a Wagner ellenőrzése alatt áll. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az árokásási és erődítési munkálatok valószínű célja, hogy megakadályozzanak egy az ország nyugati, a líbiai egységkormány által ellenőrzött feléből várható esetleges szárazföldi támadást. A CNN amerikai hírtelevízió értesüléseit orosz kormányzati körökből nem kommentálták. A CNN cikkét nem csak az árkok kialakításában nyár óta részt vevő munkagépek helyszíni fényképeivel, de a Maxar Technologies nagyfelbontású műholdképeivel is illusztrálták. Nyilvános forrásokból elérhető információk alapján állítják, hogy egy kb. 70 km hosszú szakaszon több mint 30 ponton épülnek katonai védekezőállások ezen a vidéken.

Kapcsolódó linkek:

Volt-nincs toronyház

Posted on Leave a comment

Úgy is mondhatnánk, hogy december elején még volt, januárban már nem volt árnyék a Copernicus Sentinel-2 műholdképeken, amelyek a Csepel-sziget északi csúcsának közelében fekvő területekről, ezen belül is az egykori Vízügyi Tudományos Kutatóintézet (VITUKI) immár szintén egykori toronyháza környékéről készültek. A VITUKI-t 1952-ben alapították, 2012-ig működött. Azóta állt üresen az 1976-ban átadott, Mühlbacher István tervezte 57 m magas épület, amelyet 2020. december 10-én robbantásos módszerrel bontottak el.

A VITUKI toronyház felrobbantásáról készült videó. A háttérben a Ráckevei-Duna és a felette átívelő Kvassay híd. (Forrás: Magyar Építő Zrt.)

Ezen a helyszínen épül majd fel a Budapesti Atlétikai Stadion. A fejlesztési területen a Rákóczi hídtól a Kvassay zsilipig, valamint az új Kábelhídon át egészen Észak-Csepelig új árvízi védmű, part menti gyalogos sétányok, kerékpárutak és hajóállomások készülnek. A fejlesztéssel megvalósul továbbá a teljes pesti rakpart északi és déli területeinek gyalogos, kerékpáros és vízi összeköttetése egészen a Csepel-szigetig – írta a bontás alkalmával a hvg.hu. A toronyházról korábban azt állapították meg, hogy már nem hasznosítható, így eltávolítása mellett döntöttek.

Az alább látható, a csúszka elmozdításával össze is hasonlítható két, hamis színezéssel előállított Sentinel-2 műholdkép a robbantás előtti és utáni állapotot mutatja. Az első kép közvetlenül a művelet előtt, december 5-én készült. A másikra több mint egy hónapot kellett várni, hiszen az elmúlt év vége felé és idén január elején is szinte állandóan borult volt az ég Budapest felett. Akárhányszor is repült el itt a két Sentinenel-2 műhold valamelyike, csak a felhőzet szürkésfehér tetejét tudták lefényképezni.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A VITUKI toronyház (a decemberi képen) illetve későbbi hűlt helye (a januári képen) középre esik. Maga a toronyépület felülnézetben nem egykönnyen különböztethető meg a 10 m-es felszíni felbontású műholdképeken, de az alacsony téli napjárás miatt hosszúra nyúló árnyéka annál inkább. A Sentinel-2 képek helyi időben valamivel dél előtt, háromnegyed 11 táján készültek. A legfeltűnőbb változás az épület árnyékának eltűnése a robbantás utáni képen. December 5-én Budapesten a Nap a műholdátvonulás idején alig több mint 19°-os magasságban volt a horizont felett, így a képen az árnyék hossza (kb. 170 m) jól egyezik azzal, amit a közel 60 m magas, akkor még álló épülettől várhattunk.

Kapcsolódó linkek:

Felszínmozgások Németországban

Posted on Leave a comment

Hazánkban nemrég elkészítettük az ország első átfogó felszínmozgási adatbázisát, a Copernicus program Sentinel-1 műholdjaitól származó apertúraszintézises radarmérések interferometrikus feldolgozásával. Ugyanezt a munkát Németországban is elvégezték. Az eredmény egy precíz felszínmozgástérkép, amely most először teljes képet ad többek között a felszín alatti víz kitermelése, a bányászat, a gyors urbanizáció felszínt befolyásoló hatásairól. A felszínmozgások adott esetben kockázatot jelenthetnek mind városi környezetben, mind mezőgazdasági termelésre használt területeken. A hosszú időtávon fennmaradó, jelentősebb sebességű felszínmozgások akár épületek, utak, hidak, gátak és más infrastruktúra-elemek sérüléséhez vezethetnek. A süllyedések és emelkedések továbbá hatással lehetnek arra, hogy a felszíni víz merre folyik és hol gyűlik össze. Mindezeknek vitathatatlan gazdasági és társadalmi jelentősége van.

Németország felszínmozgási térképe 2014 és 2018 között, a műholdak felszálló (délről észak felé tartó) pályaszakaszain gyűjtött Sentinel-1 adatok alapján. A színskálának megfelelően a zöld foltok stabilitást, a pirosak a műholdirányú távolság növekedését (általában felszínsüllyedést), a kékek távolságcsökkenést (emelkedést) jeleznek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014–2018 / feldolgozás: Bundesanstalt für Geowissenschaften und Rohstoffe 2020)

Városfejlesztési projektek és kockázatelemzések szempontjából alapvető információt nyújt a felszínmozgás ismerete. Hagyományosan ezt földi geodéziai módszerekkel igyekeznek felmérni. Az űrből végzett műholdradar-interferometriás megfigyelések azonban sok esetben hatékonyabb, olcsóbb, nagyobb területet átfogó, egységes és precíz megoldást kínálnak. A Copernicus program adatai ráadásul szabadon hozzáférhetők. A Sentinel-1 műholdpáros tagjai 2014 (A) és 2016 óta (B) végzik méréseiket a Föld körüli pályáról. Ugyanarról a területről, azonos repülési irányban 6 naponta gyűjtenek adatokat. A mérések sorozatának speciális analízisével akár mm/éves nagyságrendű felszínmozgások is biztonsággal kimutathatók.

A Ruhr-vidéken feltűnő kiterjedt piros folt nagy területen tapasztalható süllyedésre utal. A Németország nyugati részén fekvő iparvidékre a külszíni lignitbányászat is jellemző. Ez együtt jár a talajvíz intenzív stzivattyúzásával, ami a talaj szerkezetének megváltozását, kompakcióját okozza. A környező kék foltok ezzek szemben felszínemelkedést jeleznek, azzal összefüggésben, hogy ott megszűnt a korábbi bányászati tevékenység, s most helyreáll az eredeti talajvízszint. A színskála az állandó szórópontú műholdradar-interferometrás (PSI) adatokból kapott, 2014 és 2019 között érvényes átlagos műholdirányú elmozdulási sebességet mutatja mm/év egységben. Itt a Sentinel-1 műholdak leszálló (északról délre tartó) pályaszakaszain gyűjtött adatokat dolgozták fel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014–2019 / feldolgozás: Bundesanstalt für Geowissenschaften und Rohstoffe 2020)

A szakemberek felismerhetik a felszínmozgásokat és felderíthetik kiváltó okaikat, még mielőtt „szabad szemmel” is nyilvánvalóvá válnának a gondok – és esetleg már késő lenne elhárítani a bekövetkező kárt.

Kapcsolódó linkek: