Időjárási időgép

A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálata (Copernicus Climate Change Service, C3S) megalkotta az időgépet az időjáráshoz. A Weather Replay nevű alkalmazás segítségével visszaidézhetjük a múlt időjárását!

Milyen lehetett az időjárás azon a napon, amikor megszülettünk, vagy milyen körülmények uralkodtak egy történelmi vihar idején? A Weather Replay segítségével óráról órára visszatekerhetjük a Föld időjárásának történetét egészen 1940 januárjáig. Persze a korabeli időjárás-jelentések és meteorológiai számítások korántsem voltak olyan pontosak és részletesek, mint manapság. Ezért a rendszer középtávú időjárás-előrejelzésekért felelős európai központ (European Centre for Medium-Range Weather Forecasts, ECMWF) által készített újraelemzési adatbázisra épül, amely a korabeli megfigyeléseket modern időjárási modellel kombinálva rekonstruálja a légkör akkori állapotát.

Az alkalmazás – a felhasználó által kiválasztott hely és időpont magadását követően, némi számítási idő eltelte után – egy interaktív földgömbön vagy térképen mutatja meg többek között a hőmérsékletet, csapadékot, szelet és légnyomást, de a légkör magasabb rétegeinek állapota is vizsgálható. Tetszőleges helyet és időpontot is megjelölhetünk, az időjárás változását pedig animáció formájában, akár óráról órára követhetjük.

Hőmérsékleti térkép Észak-Amerikáról, az idei FIFA labdarúgú-világbajnokság egyik forró napján, június 17-én 20:00 világidőkor. A piros koncentrikus körökkel megjelölt pont Arlington (Texas), az Anglia–Horvátország mérkőzés helyszíne, az időpont pedig a kezdés ideje, helyben 15 óra. A kezdőrúgás idején nem kevesebb mint 34 °C-ot mutattak a hőmérők. (Kép: EU, C3S/ECMWF)

A Weather Replay fontos tulajdonsága, hogy nem egyszerűen régi időjárási méréseket keres elő. Ehelyett a rendelkezésre álló korabeli meteorológiai megfigyeléseket egy korszerű légköri modell segítségével egységes rendszerben dolgozza fel. Ennek köszönhetően olyan területekre és időpontokra is becslést kaphatunk, ahol annak idején egyáltalán nem állt rendelkezésre közvetlen mérés. A rendszer arra is alkalmas, hogy két különböző időpont időjárását összehasonlítsuk, illetve egy kiválasztott helyen idősorokat vizsgáljunk. Így például érdekes lehet megnézni, hogy egy mai hőhullámhoz hasonló időjárási helyzet mikor fordult elő korábban, vagy hogyan alakult egy adott vihar néhány óra alatt. A fejlesztők célja éppen az, hogy a hatalmas és összetett éghajlati adatbázis ne csak a szakemberek, hanem bármilyen érdeklődő számára is hozzáférhető legyen.

Az érdekes alkalmazás egyszerre oktatási eszköz, meteorológiatörténeti „időgép” és tudományos vizualizációs alkalmazás. Segítségével akár azt is közvetlenül megtapasztalhatjuk, hogy egy-egy történelmi esemény idején milyen időjárási körülmények között kellett az embereknek dolgozniuk.

Magyarország és a környező országok hőmérsékleti térképe az idei kánikula kellős közepén, augusztus 1-jén helyi időben délután 1 órakor (fent), illetve a Budapesten 2 m-es felszín feletti magasságban érvényes hőmérsékletek grafikonja két napon át (lent). (Forrás: Weather Replay képernyőkép)

 

Kapcsolódó linkek

Erdőtüzek a Vajdaságban

Európai segítséget is kaptak a szerb hatóságok, akik a Vajdaságban, a Delibláti-homokpusztán küzdenek a nagy kiterjedésű erdőtüzekkel. Az Európai Unió (EU) négy Black Hawk tűzoltóhelikoptert, 124 tűzoltót és közel 40 járművet küldött Szerbiába, hogy segítsen megfékezni a hetek óta pusztító erdőtüzeket. Szerbia ugyan nem EU-tag, de részt vesz az EU polgári védelmi mechanizmusában, amely lehetővé teszi, hogy súlyos katasztrófák esetén uniós segítséget kérjen. A legnehezebb helyzet a Belgrádtól mintegy 80 km-re fekvő Delibláti-homokpusztán alakult ki, ahol a különleges, homokdűnékből és erdőkből álló természetvédelmi területen már több ezer hektár fenyőerdő égett le.

A Delibláti-homokpuszta kiterjedése közel 300 km2-es. A Bánság déli részén, a Duna és a Kárpátok délnyugati lejtői között terül el. Ez a legnagyobb homokos terület Európában, egy ősi sivatag része, amely a Pannon-tenger visszahúzódásakor keletkezett. Számos ritka és veszélyeztetett növény- és állatfaj él itt, a terület szigorú természetvédelem alatt áll.

Az alábbi műholdképpár az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdjával készült. Ugyanabban az időpontban készített felvételekből kétféle kombinációt látunk, mindkettőhöz alkalmazva az infravörös sávokban felvett adatokat is. Az egyik, a vörös árnyalatai által dominált kép a B8, B4 és B3 jelű sávok felhasználásával készült szokásos hamisszínes változat, amely a fotoszintetizáló növényzet kiemelésére szolgál. A puszta a kép közepén látható, körülötte a négyszögletes formákból álló mintázat a mezőgazdasági művelés alatt álló táblákra utal. A fekete folt mutatja a leégett növényborítást. A kép jobb alsó szélén sötétkék színben a Duna egy rövid szakasza is megjelenik. A másik színváltozat a valódi színeket visszaadó műholdképet kombinálja olyan sávokkal (B11, B12), amelyek egyrészt az aktív tűzfészkeket (narancs és vörös árnyalatok), másrészt a füstfelhőket emelik ki.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A következő, ugyancsak a csúszka elmozdításával elvégezhető összehasonlításhoz az idei hamisszínes képet egy tavaly, szinte napra pontosan egy évvel korábban készített Sentinel-2 képpel együtt mutatunk be. Itt jól kivehető, mennyire kiterjedtek voltak az erdő- és bozóttüzek a Delibláti-homokpusztán. Ráadásul az idei kép készítésének napján, augusztus 15-én még nem is volt vége a természeti csapásnak.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

2026 nyarán a hőhullámokkal és a tartós szárazsággal összefüggő erdőtüzek számos európai országban rendkívüli terhelést jelentettek a tűzoltók számára.

Kapcsolódó linkek

Kiszáradó Kolon-tó

A teljes kiszáradás előtt áll egy valaha hatalmas, nedves rétekkel körbevett ősi tavunk a Kiskunságban – olvashattunk a minapi hírekben. Az Izsák közelében fekvő Kolon-tó a Kiskunság legnagyobb édesvízi mocsara. Területe normális esetben közel 3000 hektár, a Kiskunsági Nemzeti Park védelme alatt áll. Medre észak-déli irányú, a Duna–Tisza közi homokhátság területére benyomult holocén kori Duna-ágból alakult ki. Körülötte telepített erdők és mezőgazdasági művelés alatt álló földek találhatók.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának közlése szerint a Kolon-tó helyzete drámai, augusztus végére teljesen ki fog száradni. „A nádasok ugyan már 2022 óta szárazon állnak, de a kotort részei eddig állandó vízborításúak voltak, tavaly ősszel azonban már itt is előbukkant a meder. Most már csak a korábban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által előrelátóan kialakított mélyebb mederrészeken, az Öreg-vízen és a Nagy-vízen maradt mutatóban némi sekély víz.”

Az augusztus közepére már mindössze néhány centiméter mélyre apadt, megmaradt vízfoltokban összegyűlt halak és gerinctelenek most terített asztalt jelentenek a vízi- és partimadarak számára. Miközben a védett madarak számára mindez kedvező, a halak számára kevésbé… A tó egyik legféltettebb kincsét, a fokozottan védett lápi póc helyi genetikai állományát a Nemzeti Park munkatársainak sikerült átmentenünk a következő vizes időszakra. A júliusban kezdődött halmentés óta mintegy 500 példányt helyeztek biztonságba, ahonnan a víz visszatérte után újra benépesíthetik majd a tavat.

Alább két Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatjuk a Kolon-tó és környéke állapotát most augusztusban, illetve egy évtizeddel korábban. A két kép a csúszka elmozdításával könnyen összehasonlítható. A Sentinel-2 műholdak kamerái 13 különböző látható és infravörös hullámsávban készítik felvételeiket. Ezeknek egy olyan, a B08 és B11 jelű infravörös sávokat használó kombinációját (Normalized Difference Moisture Index, NDMI) láthatjuk itt, amely a felszín nedvességtartalmára utaló információval szolgál. Ezeken a képeken a sötétkéktől kezdve a sárga, a narancs és a vörös árnyalataiig rendre az egyre csökkenő víztartalom látható. Sötétkékek egyrészt a vízfelületek, másrészt az öntözött mezőgazdasági táblák.


(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Első pillantásra is szembeötlő, hogy mennyivel nagyobb a szárazság idén augusztusban, mint 2016-ban, a Sentinel-2 adatok elérhetőségének első évében. A Kolon-tó és környéke a kép közepét foglalja el. Izsák felül középtájt látható, balra középen Fülöpszállás, a bal felső sarokban pedig Fülöpszállás, alul pedig Csengőd egy részlete, valamint a két települést nagyjából észak-déli irányban összekötő út ismerhető fel.

Kapcsolódó linkek

Tengeri olajszennyezés Ománnál

Közel 400 km2-es olajfolt keletkezett Omán partjainál, miután zátonyra futott az orosz árnyékflotta tankere – olvashattuk nemrég a hírekben. Mindez egy természetvédelmi terület közelében, az Arab-tengeren, Omán déli partjainál található Dzsazírat al-Kiblíja (Jazirat Al Qibliyyah) nevű sziget mellett történt. A tankhajó neve Caroline Bezengi, és Ázsiába tartott közel egymillió hordó orosz eredetű kőolajjal. Értesülések szerint már június elején, Jemen partjainál problémák adódtak vele, állítólag robbanás történt a fedélzetén.

A sérült hajó a sziget délnyugati csücske közelében futott zátonyra, ahogy arról a műholdképek is tanúskodnak. Alább két, az európai Copernicus program földmegfigyelő műholdjaival augusztus 7-én, csupán mintegy 8 óra időkülönbséggel készített képet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. Az egyik egy Sentinel-2 optikai, a másik egy Sentinel-1 radaros távértékelő műholddal készült. Mindkettőn kivehető a hajó helyzete – a képek bal alsó sarkában, a szigetről kinyúló keskeny félsziget meghosszabbításában – és a vízen úszó, onnan kiinduló olajfolt is.

Sentinel-2 optikai és Sentinel-1 radaros műholdkép a Dzsazírat al-Kiblíja szigetről és az ott zátonyra futott Caroline Bezengi tankhajóról. Mindkét kép 2026. augusztus 7-én készült, az optikai világidőben (UT) 6:36-kor, a radaros 14:22-kor. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A radaros amplitúdóképek esetén annak köszönhető, hogy az olajfolt feltűnően elkülönül a szennyezéstől mentes vízfelülettől, hogy a víz felszínén úszó olaj megváltoztatja a hullámzás tulajdonságait. Az olajjal szennyezett víz hullámzása csillapodik, így felülete simább. Emiatt a radarképen szinte teljesen feketének látszik, mivel a műholdról oldalirányban lebocsátott radarimpulzusokat nem az érzékelő irányába veri vissza. Ezzel szemben a hullámzó tengeren mindig akad olyan felületelem, amely merőleges a műhold irányára, így – a hullámzás aktuális mértékétől függően – detektálható valamilyen visszaszórt radarjel a műholdon. Az alábbi, szélesebb látómezejű Sentinel-1 kép az olajfoltnak a zátonyra futott hajótól mintegy 50 km-re északkeleti irányban kiterjedő részletét mutatja.

Sentinel-1 radaros műholdkép a Dzsazírat al-Kiblíja mellett zátonyra futott tankhajóból kiömlő olaj kiterjedéséről, 2026. augusztus 7-én 14:22 világidőben (UT). (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az olajfoltnak a legsűrűbb része még Sentinel-2 optikai műholdképen is kivehető. Ezt mutatja az alábbi kép. Ehhez olyan színezést választottunk, amely alapján könnyen elkülöníthető vízen úszó folt a tenger feletti felhőzettől. Összehasonlításképp egy olyan felhőmentes Sentinel-2 képet is mutatunk ugyanerről a területről, amely még az olajkatasztrófa előtt, június közepén készült.

Az olajömlés előtt és után készült hamisszínes Sentinel-2 optikai műholdképek összehasonlítása. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Ománban most igyekeznek felmérni és mérsékelni a környezeti károkat. A térségben a tengervíz sótalanítását végző telepek és a turisták által látogatott helyek állítólag nincsenek veszélyben.

Hajókövetési adatok szerint az orosz árnyékflottához tartozó – vagyis idegen zászlók alatt hajózó, homályos tulajdonosi hátterű – Caroline Bezengi tanker áprilisban a fekete-tengeri Novorosszijszkból indult útnak a nyersolajjal, amelynek szállítása a nyugati szankciók alá esik. Május végén haladt át a Szuezi-csatornán.

Kapcsolódó linkek

Naoero

Nem ismerős ez a földrajzi név? Ne lepődjön meg, a szóban forgó csendes-óceáni szigetországot általában Nauru néven ismerik. Már akik ismerik, ugyanis a Föld harmadik legkisebb területű önálló állama alig nagyobb, mint 21 km², lakosainak lélekszáma 12 ezer körüli. A közelmúltban egy alkotmánymódosítás miatt került be a hírekbe. Eszerint az ország neve az egykori gyarmatosítók által adott Nauru helyett mostantól Naoero Köztársaság. A történtektől és a szigetországról többet is lehet olvasni a Telex hírportál augusztus eleji cikkében.

Mi most – szokásunkhoz híven – egy műholdképet mutatunk az Egyenlítőtől csupán mintegy fél fokra délre fekvő mikronéziai szigetről. A valódi színeket visszaadó képet idén július 27-én készítette a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdja. Legalább a sziget fölött nem akadályozzák felhők a „betekintést”, azok csak a közelben, az óceán fölött gomolyognak.

Naoero, avagy Nauru egy Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az ovális alakú korallszigetet egyfejta gyűrűként egy korallzátony veszi körbe, a nyugati oldalon épült kikötőbe egy azon át nyitott átjárón keresztül juthatnak be a hajók. A sziget belsejét egykor vastag foszfátréteg borította, amely a tengeri madarak hosszú időn át felhalmozódott ürülékéből alakult ki. Amilyen lassan gyűlt össze a madárürülék, olyan gyorsan megszabadultak tőle: a múlt század közepén intenzív bányászatba kezdtek. A nyersanyagot ugyanis jó áron lehetett értékesíteni a világpiacon. A készlet azonban kimerült, mára a sziget legnagyobb része meddőhányóvá változott. Az egykor munka nélkül is hihetetlen életszínvonalon élt – emiatt például extrém módon el is hízott – lakosság életkörülményei manapság sokkal szerényebbek. A gazdaság fénykora az 1980-as évek elejére esett, ebben az évszázadban már inkább hanyatlónak mondható. A foszfátbevételek a rossz befektetések révén elúsztak.

A népesség főleg a partvonal néhány száz méteres körzetében lakik. A 65 m-es legmagasabb „csúccsal” rendelkező szigeten pedig a klímaváltozással kapcsolatos tengerszint-emelkedés miatt is okkal nyugtalankodhatnak. A műholdképen, a sziget délnyugati részén jól kivehető a repülőtér hosszú, egyenes bő 2 km hosszan elnyúló futópályája.

Kapcsolódó linkek

Műholdradarral a Mississippi torkolatvidéke felett

Első pillantásra akár egy modern festménynek is tűnhet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési sorozatában bemutatott legújabb műholdkép. Valójában az európai Copernicus program egyik Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdja felvételeiből készült, és mint ilyen, természetesen hamis színezéssel. A kompozíció New Orleans városát, a Mississippi folyó deltatorkolatát és a Mexikói-öblöt ábrázolja, miközben – a színek segítségével – látványosa szemlélteti, hogyan változott meg a táj radarvisszaverő képessége néhány hónap leforgása alatt.

A Mississippi torkolatvidéke Észak-Amerikában, Sentinel-1 radarműholdas kompozit képen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A közel 3800 km hosszú Mississippi egész Észak-Amerika egyik legjelentősebb folyója. Hatalmas vízgyűjtő területéről évmilliók alatt óriási mennyiségű hordalékot szállított a tengerbe, létrehozva a jellegzetes, „madárláb” alakú deltát Louisiana állam déli részén. A deltavidék kiterjedt mocsarai és vizes élőhelyei számos veszélyeztetett fajnak adnak otthont, emellett természetes védőgátként is szolgálnak a partvidéket fenyegető viharokkal és áradásokkal szemben.

A fenti kép három Sentinel-1 radaros amplitúdókép, egyfajta fekete-fehér felvétel kombinációja, amelyek 2026 februárjában, áprilisában és júniusában készültek. A három időpontot különböző alapszínekhez rendelték: a februári adatokat pirossal, az áprilisiakat zölddel, a júniusiakat pedig kékkel jelenítették meg. Az így létrejövő élénk színek azokat a területeket emelik ki, ahol a felszín vagy a növényzet jelentősen megváltozott a vizsgált időszakban.

A radarképeken a vízfelszínek – köztük a kanyargó Mississippi és a környék tavai – szinte feketének látszanak, mert a sima vízfelület a műholdról oldalirányban lebocsátott radarhullámokat nem az érzékelő irányába veri vissza. A Mexikói-öböl színes mintázatai ezzel szemben a szél és a tengeráramlások okozta felszíni változásokat, hullámzást jelképezik. A képen a kitűnő radarvisszhangot adó hajók is felismerhetők: apró pontokként jelennek meg a víz sötét háttere előtt, színük pedig elárulja, hogy a három megfigyelési időpont közül melyiken tartózkodtak épp az adott helyen.

New Orleans a Pontchartrain-tó déli partján világos, szürke-fehér foltként rajzolódik ki. A tó felett jól kivehető a híres Pontchartrain Causeway is, amely a világ leghosszabb, folyamatosan víz felett vezető hídjai közé tartozik. A várostól nyugatra és délre feltűnő zöld, rózsaszín és vörös árnyalatok a növényzet fejlődését, a talajnedvesség változásait és más szezonális folyamatokat jelzik.

Az ilyen több időpontban készített mérések alapján összeállított radaros műholdképek nemcsak látványosak, hanem hasznosak is. Segítségükkel nyomon lehet követni a mezőgazdasági területek fejlődését, a talaj nedvességtartalmát, valamint a part menti mocsarak állapotát. Ezek az élőhelyek kulcsszerepet játszanak a partvidék védelmében, ezért folyamatos megfigyelésük egyre fontosabbá válik az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási események korában.

Kapcsolódó linkek

Sentinel műholdképek biztonsági jelentősége

Az Európai Unió nemrég szokatlan döntést hozott: a Copernicus földmegfigyelő program radaros Sentinel-1 és optikai Sentinel-2 műholdjainak az Ománi-öböl és a Hormuzi-szoros térségéről készült felvételeit ezentúl csak 24 órás késéssel teszik nyilvánosan elérhetővé. A lépés egy az Egyesült Államok kormányzatától érkezett kérést követett, és a térségben kiéleződött háborús helyzettel indokolták. Mint ismeretes, a harcok az Egyesült Államok és Irán között folynak, Irán pedig akadályozza a Hormuzi-szoroson áthaladó nemzetközi hajóforgalmat, amely a világ kőolajjal való ellátásában alapvető fontosságú. (A Hormuzi-szoros blokádjáról áprilisban írtunk egy blogbejegyzésben, a szöveget éppen Sentinel-1 műholdképekkel illusztrálva.)

A Copernicus egyik legfontosabb alapelve a műholdak által gyűjtött adatok ingyenesen és szinte valós időben történő nyilvánosságra hozása tudományos kutatók, vállalkozások, kormányzati szervek és a nagyközönség számára. A Sentinel-1 és -2 műholdak adatait ma már világszerte használják, azok nélkülözhetetlenek a környezetvédelemben, a mezőgazdaságban, a katasztrófavédelemben és a hajóforgalom megfigyelésében is.

Talán pont ez utóbbi az egyik legfontosabb motiváció a mostani korlátozás mögött, amely kizárólag egy jól körülhatárolt földrajzi területre vonatkozik. A hivatalos indoklás szerint a cél az, hogy a nagy felbontású műholdképek ne szolgálhassanak közel valós idejű információként olyan szereplők számára, akik azokat a katonai műveletek során felhasználhatnák. Az intézkedés különösen érzékeny időszakban született, amikor a Perzsa-öböl térségében ismét fokozódik a feszültség. A világ egyik legfontosabb tengeri szállítási útvonala, a Hormuzi-szoros kiemelt biztonsági figyelem alatt áll.

A szóban forgó térség egy Sentinel-3A műholdképen, még 2018. szeptember 30-án. Egyrészt ez már régen volt, másrészt a Sentinel-3 adatok a gyengébb felbontásuk révén nem is esnek a korlátozás alá. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A döntés ugyanakkor vitát is kiváltott. A Copernicus programot eddig sokan a nyílt földmegfigyelési adatszolgáltatás mintapéldájának tekintették. Most vannak, akik attól tartanak, hogy az amerikai kérésre tett kivétel precedenst teremthet további földrajzi vagy politikai alapú korlátozásokra. Mások szerint viszont a 24 órás késleltetés észszerű kompromisszum: a tudományos és polgári felhasználók számára az adatok – bár egy napos késedelemmel, de – továbbra is szabadon hozzáférhetők maradnak, miközben csökken annak esélye, hogy azokat közvetlen katonai célokra használják fel. Arról nem tudni, hogy a mostani korlátozó intézkedés meddig marad érvényben vagy azt mikor vizsgálják felül.

Bár a korlátozás csak egy kis területet érint, jól mutatja, hogy a műholdas földmegfigyelés szerepe mára messze túlmutat a környezetvédelmen és a tudományos kutatáson. A nagy felbontású műholdképek ma már stratégiai jelentőségű információforrásnak számítanak, ezért egyre gyakrabban kerülnek a geopolitikai és nemzetbiztonsági döntések középpontjába.

Kapcsolódó linkek

Alacsony a Duna vízállása

Az idei aszály már június végére, július elejére megtette a hatását: más magyarországi folyók, illetve tavak – a Balaton és a Velencei-tó – mellett a Duna vízállása is nagyon alacsony. Nemrég azt lehetett olvasni a hírekben, hogy a látványosan csökkenő vízszint miatt Baján a szabadstrandot is bezárták.

Baja és a Duna alacsony vízállása nem először szolgáltatott témát egy blogbejegyzésünknek. Nyolc éve, 2018 októberében a város, valamint a Gemenci-erdő melletti folyószakasz példáján mutattuk meg, hogy néz ki az alacsony vízállás Sentinel-2 optikai műholdképeken. Ez alkalommal a folyó Baja alatti szakaszáról készült Sentinel-2 képeket választottunk. A színezés ezúttal is hamis, de most a növényborítást élénk pirossal, a közeli infravörös sávban készül felvételt kiemelő módszerrel készült. Az idén június végi állapot a csúszka elmozdításával összehasonlítható a két évvel ezelőtti július eleji állapottal, amikor volt bőven víz a folyómederben.

Baja városa a jobb oldalon látható. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024, 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

De nem csak a Duna fő medrének partjain érdemes figyelni a frissen szárazra került, így világos drapp színükkel a víz kékjétől és a növényzet pirosától élesen elütő homokpadokat. A folyó mellék- és holtágain is látványos a változás. A legtöbb ilyen víztest igencsak visszahúzódott vagy el is tűnt, helyükön a piros szín azt jelzi, hogy a területet benőtte a növényzet is. A Sugovica, a Duna bajai mellékága (a kép alsó részén a fő medertől keletre, illetve délre) sem bővelkedik most a vízben.

Kapcsolódó linkek

Kanada rejtett óriása, a Nagy-Medve-tó

Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési sorozatának múlt heti műholdképe Kanada egyik természeti kincsét, a Nagy-Medve-tavat mutatja be. A Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának adataiból készített hamisszínes kép a tó különleges formáját, tagolt partvonalát és a környező érintetlen tajgát örökíti meg. Bár a Nagy-Medve-tó nem túl közismert, valójában a teljes terjedelmében Kanada területén fekvő tavak közül a legnagyobb, és a Föld tavai közül is a nyolcadik legnagyobb. Vízfelszínének területe meghaladja a 31 ezer négyzetkilométert, vagyis épp harmadakkora, mint egész Magyarország.

A Kanadán belül az Északnyugati területeken fekszik, a sarkkörtől alig valamivel délre. Ennek megfelelően az év nagy részében zord éghajlat uralkodik itt: a tavat rendszerint november végétől egészen júliusig vastag jégréteg takarja. A rövid nyári időszakban azonban a jég elolvad. Az emberi civilizáció ártalmaitól jórészt érintetlen tó kristálytiszta vizét mély öblök és hosszú félszigetek szabdalják. A környező tájat szinte teljes egészében erdők és tundrák veszik körül, emberi település alig található itt.

A Nagy-Medve-tó képe a Sentinel-2 kamerájának látható és infravörös felvételeiből összeállítva. Az idén június 17-én készített kép még jelentős, de már repedező jégborítást mutat, amely a partok mentén és a környező sekélyebb, gyorsabban felmelegedő tavacskákban el is olvadt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-2 képén kirajzolódó partvonalat az utolsó jégkorszak hatalmas gleccserei formálták. A több kilométer vastag jégtakaró lassan előrehaladva kivájta a mélyedéseket, majd visszahúzódása után olvadékvíz töltötte fel azokat. A tó ma a Mackenzie folyórendszer része, vizének jelentős része a Nagy-Medve-folyón keresztül jut el a Jeges-tengerbe.

A Nagy-Medve-tó nemcsak természeti szépsége miatt különleges, hanem ökológiai szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Élővilága rendkívül gazdag, számos halfaj, vízimadár, valamint nagytestű emlősök – rénszarvasok, jávorszarvasok és grizzlymedvék – élnek a környéken.

Az ilyen műholdfelvételek nem csupán látványosak, hanem tudományos szempontból is értékesek. A Copernicus Sentinel-2 műholdpáros rendszeres megfigyelései segítségével a kutatók nyomon követhetik a jégborítás évszakos változásait, a növényzet állapotát, az erdőtüzek nyomait vagy éppen a klímaváltozás hatásait az északi ökoszisztémákra. Még bolygónk legérintetlenebb vidékei is folyamatosan változnak, és ezeknek a változásoknak a megértésében fontos szerepet kap az űrből végzett földmegfigyelés.

Kapcsolódó linkek

Ég veled, Sentinel-1A!

Több mint tizenkét évnyi, az eredeti várakozásokat (6 év) lényegesen felülmúló szolgálat után véget ért egy korszak. 2026. június 29-én hivatalosan is befejezte működését az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1A radaros földmegfigyelő műholdja. A műhold éjjel-nappal, felhőkön és borult égen keresztül is megbízható adatokat szolgáltatott bolygónk felszínéről. Utolsó felvételei Izland nyugati részét és az ausztráliai Melbourne térségét örökítették meg, mintegy szimbolikusan jelezve küldetésének globális jelentőségét.

A Sentinel-1A egyik utolsó pillantása Európára. A radaros műholdkép (szürkeskálás, balra) Izland nyugati felét ábrázolja. 2026. június 29-én magyar idő szerint 20:69-kor (18:59 UTC) készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Melbourne, Ausztrália. A Föld átellenes oldalán, 43 perccel (nagyjából fél pályaperiódussal) később készült a Sentinel-1A utolsó radarképeinek egyike. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A 2014-ben indított Sentinel-1A volt a Copernicus program első műholdja, amely korszerű C-sávú, az apertúraszintézis elvén működő radarrendszerével forradalmasította a földmegfigyelést. Adatainak segítségével a kutatók nyomon követhették a földrengések okozta felszínmozgásokat, a gleccserek és jégtakarók változásait, az erdőirtásokat, az árvizeket, valamint a tengeri jég és a hajóforgalom alakulását. A műhold mérései nemcsak a tudományos kutatásban, hanem a katasztrófavédelemben és számos gyakorlati alkalmazásban is nélkülözhetetlenné váltak.

A mostani búcsú azonban nem jelent kiesést az adatszolgáltatásban. Az üzemeltetést végző Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei az elmúlt hetekben gondosan átrendezték a Sentinel-1 műholdcsalád tagjainak pályáit, hogy a fiatalabb Sentinel-1C és -1D zökkenőmentesen átvehessék elődjük szerepét. Az új konfiguráció biztosítja, hogy a Copernicus radaros megfigyelései a jövőben is megszakítás nélkül folytatódjanak.

Számtalan blogbejegyzésben mutattunk már be Sentinel-1 képeket és számoltunk be eredményekről. Külön kiemeljük, hogy Sentinel-1A adatok alapján, interferometrikus módszerrel készítettük el Magyarország első nagyfelbontású felszínmozgástérképét. Köszönjük, Sentinel-1A!

Kapcsolódó linkek