Blog

  • A törökországi földrengések felszíndeformációja

    Február 6-án először egy a Richter-skálán 7,8-es, majd kilenc órával később egy 7,5-es erősségű földrengés történt, törökországi epicentrumokkal. A pusztító rengések hatására Törökország déli és Szíria északi részén épületek omlottak össze, a halálos áldozatok száma több tízezerre tehető, még sokkal több a sérült. Összesen mintegy 23 millió embert érint a természeti katasztrófa.

    Egy ilyen nagyszabású természeti katasztrófa után szerepet kapnak a földmegfigyelő műholdak, amelyek hamar, nagy területi lefedettséggel, objektív módok képesek áttekintést nyújtani a helyzetről. Ez az információ hasznos a mentés szervezésében, és közvetve emberéleteket menthet. Az erőfeszítésekről – köztük az európai Copernicus földmegfigyelési program katasztrófahelyzetek kezelésére létrehozott szolgáltatása (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) munkájáról – néhány kép kíséretében az Űrvilág hírportál cikkében olvashatnak bővebben.

    A műholdak a földrengés által okozott földfelszíni elmozdulások pontos térképezéséhez is hasznos adatokat szolgáltatnak. A Geo-Sentinel Kft. szakemberei Magyarországon elsőként, de a világon is az elsők között térképezték fel a törökországi földrengés okozta elmozdulásokat, a felszín deformációját.

    A Sentinel-1A műhold a felszálló (azaz délről északi irányba tartó) pályaszakaszán a katasztrófát követően először február 9-én repült el a terület felett, ezt követte a leszálló (azaz északról déli irányba tartó) áthaladása február 10-én. Az előbbi észlelés nem fedte le a teljes, a földrengés által érintett területet, de fontos információt szolgáltat ahhoz, hogy az elmozdulások térbeli komponenseit pontosabban meghatározzuk. A műhold által kibocsátott, majd a Földről visszavert és a műhold által detektált radarjelek valójában elektromágneses hullámok, melyek amplitúdója, fázisa és polarizációja is különféle információt hordoz a földfelszínről. A deformáció vizsgálatához ezek közül a fázisadatokat használjuk, ami az elektromágneses hullám pozícióját mutatja meg az adott időpillanatban egy hullámforma cikluson belül.

    A fázisadatok interferometrikus összehasonlítását tehát a február 9-10-én és 12 nappal korábban, január 28-29-én végzett észleléseken végeztük el. Először a műhold által az egyes eltérő időpontokban detektált, a felszínről visszaverődő elektromágneses hullámok fázisának különbségét határoztuk meg az interferometrikus feldolgozás során, minden egyes földfelszíni észlelési pixelre. Ez a differenciális fázismező mutatja az elmozdulásokat, fél hullámhossz egységekben, hiszen a műholdhoz érkező radarjel fázisa a földrengés utáni időpontban megváltozik, mert az adott pont elmozdult. Ez látható az alábbi, szivárványszíneket mutató ábrán. A feldolgozáshoz a Copernicus program jelenleg működő egyetlen radaros földmegfigyelő műholdja, a Sentinel-1A adatait használtuk fel.

    A földrengés által okozott felszínmozgások a leszálló (felső kép) és felszálló (alsó kép) észlelésekből. Az interferogramon a deformáció mértékét a színskála érzékelteti, ahol a szivárvány színeinek egy ciklusa egy fél hullámhossznak (2,8 cm) felel meg. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Geo-Sentinel Kft.)

    Az alábbi deformációs térkép a földrengések előtti és utáni helyzet összehasonlításában segít, az esemény előtt és után ugyanarról a területről készített radarmérések fázisinformációinak összevetésével. A fenti fáziskülönbségek komplex matematikai algoritmusokkal átszámíthatók tényleges térbeli elmozdulásmezővé, méter egységben. Itt a felszínnek a földrengés következtében létrejött deformációját, elmozdulását látjuk nagyság és irány szerint színkódolva, a Sentinel-1A északról délre (vagyis a pálya ún. leszálló ágában) való, január 29-ei és február 10-ei elhaladása során mért adatok alapján. Az értékek műholdirányúak, ami a tényleges felszínmozgás egy bizonyos irányba eső vetülete.

    Az ábrán két törésvonal látható a vörös és kék árnyalataival színkódolt területek határánál. A nagyobbik mintegy 300 km hosszú és az első rengés alkalmával keletkezett, a kisebbik, kelet–nyugati irányú, északabbra fekvő is 125 km-es. Amint a Sentinel-1A műholdradaros adatok interferometrikus feldolgozásából készített deformációs képen látható, a felszín maradandó elmozdulása a törésvonalak két oldalán meghaladta az 1 métert is műholdirányban. Ha feltételezzük, hogy a mozgás túlnyomórészt horizontális irányú volt, akkor ez egyszerű trigonometriával átszámolható felszíni elmozdulássá, ami jól egyezik a terepi és más műholdas mérésekből meghatározott, több mint 4 méteres maximális felszíni elmozdulásértékekkel.

    A feltérképezett mozgások világosan mutatják a törésvonalakat, ahol a rengések epicentrumát csillaggal jelöltük. A térképen kék színnel a távolság csökkenése (délkeleti irányú elmozdulás, illetve süllyedés), pirossal a távolság növekedése (északnyugati irányú elmozdulás, illetve emelkedés) látható. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Geo-Sentinel Kft.)

    Kapcsolódó linkek:

  • Kolkata

    Az indiai Kolkata (régebbi nevén Kalkutta, ritkán használt magyaros átírásban Kalkáta) ma az északkelet-indiai Nyugat-Bengál állam fővárosa, de az egykori gyarmati Brit India fővárosa is volt. Lakossága napjainkban az elővárosaiban élőkkel együtt meghaladja a 14 millió főt. Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési sorozatában a múlt héten a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjával készített kép apropóján mutatták be röviden a várost és környékét.

    Kolkata és környéke egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. A teljes műholdkép letöltésével 10 m-es felszíni felbontásban láthatók a részéletek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Maga a nagyváros a kép közepe táján, lilásszürke árnyalatban tűnik fel. Kolkata India egyik legnagyobb települése, a Húgli (Hooghly) folyó mentén épült. Ez a Gangesz-delta legnyugatibb ága. A műholdképen keleti irányban (jobbra) a szomszédos ország, Banglades egy részlete is látható. A sűrűn lakott településeken túl a mezőgazdasági táblák és az akvakultúra az uralkodó. Rizsföldek és halastavak váltják egymást. Ez utóbbiak a nyílt vízfelszín és a szögletes formájuk alapján jól felismerhetők, főleg a képbe belenagyítva, annak jobb oldalán.

    A jobb alsó sarokban, sötétzöld színben a Sundarbans Nemzeti Park területe látható. Ez az UNESCO világörökségi listáján is szereplő természetvédelmi terület, hatalmas kiterjedésű mangroveerdőkkel és a bengáli tigris élőhelyeivel.

    Kapcsolódó linkek:

  • Óriás jéghegy született

    Nagyobb, mint London és külvárosainak területe. Kétszer akkora, mint New York. Ötször elférne rajta Málta. Ezek az összehasonlítások mind a januárban az antarktiszi Brunt-selfjégről leszakadt óriási jéghegyről tudósító híradásokban voltak olvashatók. Az antarktiszi jéghegyek számozási rendszerében az A-81 sorszámot kapott darab becsült vastagsága 150 m, és a megfigyelések tanúsága szerint 2023. január 22-én vált el végleg a selfjégtől.

    Milyen nagy is az új A-81 jéghegy? Területe 1550 km2, vagyis kisebb, mint az elmúlt évek „sztárjaié”, mint például a blogbejegyzéseinkben is többször szerepelt A-68-é, de összemérhető a szintén a Brunt-selfjégről 2021 februárjában leszakadt A-74-gyel. A közelmúlt négy nevezetes antarktiszi jéghegyének körvonalait a Földközi-tenger térképére rajzolták, de ez ne tévesszen meg senkit: csak a méretek összehasonlítását segíti. (Grafika: ESA)

    Az esemény nem volt váratlan,a kutatók már évek óta figyelték az egyre nagyobbodó repedést (Chasm 1), amelyről már egy két évvel ezelőtti blogbejegyzésünkben is volt szó. A repedés mostanra északi irányban végigért a jégselfen, így a jégtömeg nyugati fele immár szabadon úszik a Weddell-tenger vizében. A selfjég az antarktiszi kontinens partjáról a tengerbe nyúló, a szárazföldi jégtakaróhoz rögzült jégtömeg, amely elvékonyodó széléből a tengerjárás, az apály és a dagály váltakozása időnként jéghegyeket választ le.

    Az A-81 jéghegy születéséhez vezető folyamatok felgyorsítva, Sentinel-1 radaros műholdképekből készített animáción. (Forrás: ESA / YouTube)

    Az 1970-es évek óta ismert repedés hosszú időn át stabilnak mutatkozott, 2012 után indult gyors növekedésnek. Bár a jéghegy leszakadásának pontos időpontját nem lehetett előre jelezni, maga az esemény nem lepte meg a szakembereket. A Brunt-selfjégre 2012-ben települt brit Halley VI sarkvidéki kutatóállomást 2017-ben épp a most levált terület fokozódó instabilitása miatt telepítették át egy beljebb fekvő, biztonságosabb helyre. A nyolc összekapcsolt egységből álló építmény talpakon áll, így szükség esetén arrébb lehet vontatni, nem kell lebontani. A mostani jéghegyleválás nyomán semmi zavar nem lépett fel a jelenleg 21 fős személyzettel üzemelő állomás működésében, amely az új partvonaltól mérve 20 km-rel beljebb található a kontinens irányában.

    Az antarktiszi jéghegyek betűjelzése (A, B, C vagy D) arra a kvadránsra utal, ahol leszakadnak a part menti jégtakaróról. Utána egy sorszám következik. Később, ha a jéghegyek melegebb vizekre érve darabolódni kezdenek, a nagyobb töredékeik időrendi sorrendben további betűjeleket kapnak majd (pl. A-81A, A-81B, stb.).

    Mi történik ezután? Feltehetően megváltozik a selfjeget a kontinens irányából tápláló jég dinamikája, ami hatással lehet a többi kisebb-nagyobb repedés fejlődésére. Ezek természetes folyamatok, nincs közvetlen kapcsolatuk a klímaváltozással. Most újra az ún. Halloween-repedés felé fordul a legnagyobb figyelem, amely a brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) említett állomásától északra húzódik, és a jégself további destabilizálódásának jele lehet.

    Ahogy eddig, úgy ezentúl is az Antarktisz egyik legrészletesebben kutatott része marad a Brunt-selfjég, ahol a helyszíni méréseken túl légi és műholdas megfigyelésekkel is gyűjtik az adatokat. Tudományos szempontból mindenképpen érdekesnek ígérkezik a terület további fejlődésének tanulmányozása. E munkában alapvető fontosságúak a Copernicus program radaros műholdjainak felvételei, hiszen azok készítéséhez nem szükséges napfény, mint az optikai műholdképekéihez. Így a hosszú és állandóan sötét sarkvidéki telek alatt is zavartalanul folytatható a jég állapotának monitorozása.

    Kapcsolódó linkek:

  • Lützerath: egy német falucska esete a külszíni fejtéssel

    Nemrég a magyarországi hírekbe is bekerült a Németországban, azon belül is Észak-Rajna-Vesztfália tartomány nyugati csücskében épült Lützerath település neve. A hír szomorú apropója a klímaaktivisták tiltakozása volt. A hatóságoknak hat napba került, mire letörték a megmozdulást. A tömegtüntetésről az ott megjelent, világszerte ismert svéd klímaaktivistát, Greta Thunberget is elvitték a rendőrök.

    A tiltakozás oka, hogy Lützerath házait lebontásra ítélték. A falucska közeljövőbeli eltűnését a föld színéről az kényszerítette ki, hogy a mellette üzemelő lignitbányát bővíteni szeretné a tulajdonosa, az RWE energetikai óriáscég. A barnakőszenet külszíni fejtéssel termelik ki. Bár Lützerath utolsó lakója már tavaly októberben kiköltözött a házából, a klímaaktivisták szimbolikus jelentőségűnek ítélték a falucska január 11-én indult megsemmisítését és tiltakozásul bevették magukat az elhagyott épületekbe. Közülük az utolsókat végül január 16-án sikerült elszállítania a rendőrségnek. A megjelent több száz aktivista a levegőt szennyező szénalapú villamosenergia-termelés és a külszíni bánya bővítése ellen emelte fel a szavát. A helyszínen több mint tízezres tömegtüntetés is volt, a nagy létszámú rendőri erővel való összecsapásokban legalább 70 rendőr és 90 tüntető is megsérült.

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai műholdjainak felvételein az apró Lützerath (a település a kép közepén) alig, a jelenleg mintegy 7 km hosszú és 4 km széles bányagödör annál inkább feltűnő. A nagyobb település a kép bal szélén középtájt Erkelenz, amelyhez közigazgatási értelemben Lützerath is tartozik (tartozott). Érdekes összehasonlítani két, közel 6 év időkülönbséggel készült műholdképet. Ezt alább a csúszka elmozdításával könnyen meg is tehetjük. Jól látható, hogy 2016 óta mennyivel húzódott nyugat felé a külszíni fejtéssel érintett terület, de az is kivehető, hogy a keleti oldalon a tájseb rekultivációja megkezdődött. A most Lützerathot „elnyelő” bányagödör útjába korábban például a mezőgazdasági táblák mellett egy út is belekerült, annak a 2022 végi Sentinel-2 képen már nyoma sincs, alóla kitermelték a lignitet.

    Egy 2016 és egy 2022 végi, valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképen Lützerath és a közelében levő lignitbánya. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • 2022 meleg éve

    Véget ért az előző év, rendelkezésre állnak a hőmérsékleti adatok. Ezek alapján az európai Copernicus program klímaváltozással foglalkozó szolgálata (Copernicus Climate Change Service, C3S) közzétette az elemzését. Eszerint az év során több hőmérséklettel kapcsolatos rekord is megdőlt. A nyár különösen forró volt, Nyugat- és Észak-Európában intenzív és hosszan tartó hőhullámok nehezítették a lakosság életét, okoztak vízhiányt és befolyásolták kedvezőtlenül a mezőgazdasági termelést. A témához kapcsolódó hírekről több alkalommal is beszámoltunk blogbejegyzéseinkben. Júniusban például a kora nyári délnyugat-európai hőhullámról írtunk, júliusban az Északi-sarkvidék rekordhőmérsékleteiről és a hazai aszályról is szó volt, augusztusban pedig először a Velencei-tó, majd az Ipoly és a Duna alacsony vízállásáról szóltunk, Sentinel műholdképeket használva illusztrációul.

    A C3S adatai szerint 2022 ősze is melegebb időjárást hozott az átlagosnál, az évszak a harmadik legmelegebb volt a hosszú távú feljegyzések alapján. Ráadásul a tél eleje sem a nagy hidegekről marad emlékezetes Európában. Összességében a kontinens számára 2022 a valaha volt második legmelegebb évnek bizonyult. Izland kivételével mindenhol az 1991 és 2020 közötti átlagot meghaladó éves átlaghőmérsékleteket mértek. Különösen Délnyugat-Európában, Franciaország és Spanyolország területén volt súlyos a helyzet. Mindezt az alábbi térképről is le lehet olvasni, amely a műholdas módszerrel jól mérhető felszínhőmérséklet (tehát nem az időjárás-jelentésekben megszokott levegő-hőmérséklet) anomáliáit ábrázolja 2022-re. Ahol a fehértől eltérő színt látunk, ott mind melegebb volt az átlagosnál, a narancs és vörös árnyalatait a jobb felső sarokban látható színskála segítségével válthatjuk Celsius-fok értékekre.

    (Forrás: Európai Unió, C3S adatok)

    Kapcsolódó linkek:

  • Januári hőhullám Európában

    Az év szokatlanul magas hőmérsékletekkel kezdődött kontinensünkön. Ez egyrészt jó hír, hiszen a fűtési költségeken sokat meg lehet takarítani, ami különösen kedvező fejlemény egy energiaválság idején. A természet megszokott rendje azonban igencsak felborult. Számos országban pozitív hőmérsékleti rekordok dőltek és dőlnek meg. A témával az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapja is foglalkozott, műholdképekkel illusztrálva a jelenséget a nap képe rovatban. Az első Sentinel-2 kép a svájci Altdorf települést és környékét mutatja. Itt újév napján 19.2 °C csúcshőmérsékletet mértek, de éjszaka sem mutatott a hőmérő 16.1 °C-nál kevesebbet!

    2023. január 1-jén nyárra jellemző hőmérsékletelket mértek a svájci Alpokban, Altdorfban. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A szokatlanul enyhe időjárással együtt ezen a télen Európában a hóesés is a megszokottnál gyengébb mind az Alpok, mind a Pireneusok területén. Ez a síközpontok üzemeltetői és a síelni vágyó közönség szempontjából rossz hír. A hóval való felszínborítás kitűnően követhető optikai műholdképekkel, mint amilyenek az alábbi, valós színeket mutató Sentinel-2 képek.

    Ax-les-Thermes környéke a Pireneusok francia részén, 2021 és 2022 decemberének végén. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A hóborítottságra vonatkozó adatok a klímakutatás számára nagy jelentőséggel bírnak. A Copernicus felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) adattermékei között hó- és jégborítottsági térképek is szerepelnek az EU tagországainak és együttműködő államainak (összesen 38 országnak) a területére, 20 m-es felszíni felbontással, Sentinel-2 műholdas mérések alapján.

    Ahogy minden műholdas távérzékeléssel nyert információ, úgy a Copernicus adatok is alapvető szerepet játszanak az éghajlati jelenségek és hatásaik monitorozásában, a változások objektív követésében.

    Kapcsolódó linkek:

  • Champagne, a pezsgő hazája

    Elérkezett az óév utolsó napja. A 2022-es évtől egy olyan műholdképpel köszönünk el, amely a szilveszteri pezsgőzésre emlékeztet.

    A pezsgő olyan borszármazék, amelynél a bor második érése magában a palackban megy végbe. (Nem tévesztendő össze az ún. tankpezsgővel, ahol a bor szénsavtartalmát növelő erjedés nagy tartályokban történik. Ez utóbbi eljárás sokkal gyorsabb és gazdaságosabb, tehát a végtermék is olcsóbb – feltehetően olvasóink nagy többsége is ilyen itallal köszönti majd éjfél után az új esztendőt.) A hagyományos champagne-i módszer a Párizstól kb. 160 km-re keletre található híres borvidékről származik. Sok nyelvben a pezsgő elnevezésében is megjelenik a borvidék neve, de az uniós jogszabályok védelmet nyújtanak az eredetinek: a champagne elnevezést csak az innen származó pezsgőkre lehet használni.

    Az alábbi színes, foltvarrásra emlékeztető képet három Sentinel-2 műholdkép különleges kombinációjával állítottuk elő. Az ábrázolt terület a champagne-i borvidék egy részét is magában foglalja. Magukat az eredeti méréseket 2022 tavaszán, nyarán, illetve őszén végezte a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdja. A több hullámhosszon készült felvételekből először a növényzet állapotára jellemző vegetációs index (NDVI, normalized difference vegetation index) térképét állítottuk elő. Ez a vörös és közeli infravörös tartományban végzett méréseken alapul, és minél „sötétebb” rajta egy folt, annál erőteljesebb a felszínt beborító fotoszintetizáló, egészséges növényzet jelenléte. Utána mindegyik képhez a három alapszín, a vörös, a zöld és a kék egyikét rendeltük, végül a képeket összegeztük. A különböző intenzitású összetevőkből álltak elő az itt bemutatott kép színei.

    A Champagne borvidék egy részletét mutató kombinált Sentinel-2 NDVI térkép. A 2022. április 17-én, július 11-én és október 9-én készült vegetációsindex-képekhez rendre a vörös, zöld és kék színeket rendeltük. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A mezőgazdasági művelés alatt álló táblákon az eltérő évszakokban más és más a növényzet állapota, ezt a változatosságot tükrözik a markánsan eltérő színek. Ahol egyáltalán nem jellemző a növényborítás – ilyenek például a beépített városi területek, az utak, a folyók –, ott a kombinált képen fehér(es) színeket látunk. A területet átlósan átszelő, kanyargó folyó a Marne. Két nagyobb település a partjain Châlons-en-Champagne (jobbra lent) és Épernay (balra fent). Ezzel ellentétben a feketéhez közelítő sötét színű foltok olyan területeket jeleznek, ahol mindhárom időpontban volt markáns növényborítás, ilyenek például az erdők. A színezés a narancshoz közeli árnyalatokkal emeli ki Épernay környékén a szőlőültetvényeket. Egyszerűen arról van szó, hogy az áprilisi műholdfelvételek idején a szőlőtőkéken még nem volt sok levél.

    Boldog új évet!

    Kapcsolódó linkek:

  • Bioetanolgyár Dunaföldvárnál

    Nemrég részletes cikkben mutatta be a Telex hírportál a Pannonia Bio Zrt. dunaföldvári üzemét. A nagyságához képest kevéssé ismert létesítményben állítják elő az Európában felhasznált bioetanol mintegy 5%-át. A 20 másodpercenként 1 tonna kukorica feldolgozására képes üzem elsősorban bioüzemanyagot gyárt, de az alapanyagból termel még állati takarmányt, élelmiszer-alapanyagot és biogázt is. A cég elsősorban Magyarországon megtermelt kukoricát dolgoz fel, a termékek értékesítésénél viszont az export a jellemző.

    Az európai Copernicus földmegfigyelési program első optikai távérzékelő műholdja, a Sentimnel-2A 2015 júniusában állt pályára. Azonos felszereltségű, egy 13 látható és infravörös hullámhosszon működő, akár 10 m-es felszíni felbontásra képes kamerát magával vivő társa 2017 márciusában követte. A Copernicus adatok bárki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhetők. A Sentinel-2 műholdak elég régóta vannak pályán ahhoz, hogy szembetűnő időbeli változásokat figyelhessünk meg a segítségükkel.

    Alább egy friss, valamint egy régebbi, 2016. decemberi, valódi színeket mutató, felhőmentes körülmények között készült Sentinel-2 képet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. A kép közepén Pannonia Bio Zrt. bioetanol-gyártó telephelye, Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű üzeme látható, amely a két műholdkép készítése között eltelt 6 év alatt jelentős mértékben fejlődött, kiterjedt.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Középen az északról dél felé folyó Duna látható, amelynek a jobb partján, Dunaföldvár északi részén épült fel az üzemkomplexum. Nyugaton (a képen balra) a Dunával nagyjából párhuzamosan futó M6-os autópálya feltűnő, alul az 52-es útnak a Dunaföldvárt Solttal összekötő hídja is befért a képkivágásra. A bioetanolgyárral szemben, a folyó bal partjától egy kicsit távolabb a település Dunaegyháza. A figyelmesek a Solti-Duna holtágát is felismerhetik a műholdképeken.

    Kapcsolódó linkek:

  • Sarm es-Sejk

    Ezekben a hideg decemberi napokban utazzunk el melegebb éghajlatra – még ha csak virtuálisan is…

    A turisták körében népszerű egyiptomi Sarm es-Sejk üdülőváros (angol átírással Sharm El-Sheikh) volt a helyszíne novemberben az ENSZ COP27 klíma-csúcstalálkozójának. A világ vezető politikusai az iparosítás előtti szinthez képest 2,4–2,6 Celsius-fokos átlagos hőmérséklet-emelkedés hatásairól, az azokhoz való alkalmazkodás lehetőségeiről, valamint az üvegházhatású légköri gázok kibocsátásának csökkentéséről tanácskoztak. Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában ebből az alkalomból mutatták be a környékről készült Copernicus Sentinel-2 műholdképet.

    (Forrás: ESA)

    Sarm es-Sejk a Sínai-félsziget délkeleti csúcsánál épült, egyúttal annak legnagyobb települése. A Vörös-tenger partján, az Akabai-öböl bejáratánál fekszik. A homokos tengerpartot és a búvárkodást kedvelő turisták nagy számban látogatnak ide, a helyiek fő megélhetési forrása az élénk idegenforgalom. A part mentén szállodák, éttermek, bárok sorakoznak.

    A látványos, felhőmentes Sentinel-2 műholdképen jobbra fent az Akabai-öböl egy részlete látható. Itt van a Föld egyik legmelegebb és legnagyobb sótartalmú tengervize. A helyszín ideális a búvárkodáshoz. A korallzátonyok gazdag élővilága kimeríthetetlen látvánnyal szolgál az ide látogatóknak. A műholdképen a kék és a türkiz különböző árnyalatai a víz eltérő mélységét adják vissza: a világosabb helyeken a legsekélyebb a tenger.

    Az egyiptomi Sarm es-Sejk és környéke egy valódi színeket visszaadó műholdképen, amelyet a Sentinel-2 páros egyik tagjával készítettek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A sivatagos szárazföldi területeket a drapp és barna színek uralják. A sötétebb színű, hosszabb egyenes szakaszok az utak hálózatát jelzik. Ha a kép részleteibe is bepillantunk – hiszen a Sentinel-2 műholdak legjobb felszíni felbontása 10 m-es –, akkor láthatunk például kiterjedt napelemes erőműveket, amelyek a villamos energiával való ellátásban kapnak szerepet. Napsütésből pedig jut ide bőven.

    A fenti műholdkép egy kinagyított részlete, jobbra a tengerparton épült létesítményekkel, a bal felső sarokban egy kiterjedt napelemes rendszerrel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Kapcsolódó linkek:

  • Napteleszkóp a Tibeti-fennsíkon

    A Napot tanulmányozó legnagyobb rádióteleszkóp-rendszer épült meg Kínában, Szecsuán (Sichuan) tartományban. A Taocseng Naprádiótávcső (Daocheng Solar Radio Telescope, DSRT) november közepén készült el. A tényleges építkezési munkálatok 2021 elején indultak. A berendezés több mint 300 (pontosan 313) darab, egyenként 6 m átmérőjű paraboloid antennából áll, amelyeket egy 1 km átmérőjű kör mentén, egymástól egyenlő távolságban telepítettek. Bár a szerkezet – amint azt az alább bemutatott friss műholdképek is tanúsítják – készen van, az első tesztmérések a nyáron kezdődnek majd el. A nagyszabású projekt 100 millió jüan (14 millió amerikai dollár) költségvetéssel valósult meg.

    A kör közepén, egy toronyra helyezve egy kalibrációs célú antenna is része a rendszernek, ahonnan a körben telepített antennák felé mesterségesen generált – és így ismert tulajdonságú – rádiójeleket tudnak sugározni. A működési frekvenciatartomány 150–450 MHz közötti. A helyszín magas hegyekkel van körülvéve, így a rádiózavaroktól mentes környezet is segíti az érzékeny megfigyeléseket.

    Két, valódi színeket mutató Coprenicus Sentinel-2 optikai műholdkép most decemberből és két évvel ezelőttről, amikor még csak az előkészítő munkálatok nyomai látszanak a területen. Az eltérő időpontokban készült műholdképek között a csúszka elmozdításával lehet váltani. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Mit fog csinálni a rádiós naptávcső, és miért ekkorára építették? A DSRT elsődleges feladata a központi csillagunkon keletkező koronakitörések (coronal mass ejection, CME) vizsgálata lesz. Ezek a Nap forró, külső légköréből, a koronából a bolygóközi térbe kidobódó, elektromosan töltött részecskékből álló plazmafelhők. Ha a Föld irányába történik a kidobódás, akkor heves űridőjárási jelenségeket, mágneses viharokat produkálhatnak. Bár bolygónk mágneses védőpajzsa és a légkör jórészt megvéd bennünket a napkitörések hatásaitól, azért az ilyenek zavarokat okozhatnak a műholdak működésében, a műholdas alapú rádiós navigációban, vagy szélsőséges esetben akár a földi villamosenergia-hálózatokban is.

    A rádióteleszkóp-rendszer kiterjedése nem azért olyan nagy, hogy a Sentinel műholdképeken is kitűnően látsszon. Az egyedi antennák méréseinek kombinálása révén a felbontás szempontjából egy 1 km átmérőjű képzeletbeli műszert tudnak így előállítani, az apertúraszintézis módszerét alkalmazva. A nagy számú antennaelem pedig számottevő gyűjtőfelületet és emiatt nagy érzékenységet biztosít. A DSRT épp időben épült meg ahhoz, hogy a nemrég indult új 11 éves naptevékenységi ciklus felszálló ágában – amikor egyre sűrűsödnek a napkitörések és a koronakidobódások is – fontos méréseket végezzen a rádiótartományban a Nap aktivitásáról és annak földi hatásairól. A műszer látómezeje közel 40-szer akkora, mint a Nap korongja a látható fényben, így jól „beleférnek” a korona jelenségei, és a rádiótávcső-rendszer alkalmas a CME-k fejlődésének, a plazma terjedésének követésére is.

    Egy nap különbséggel készült Sentinel-2 optikai és Sentinel-1 radaros műholdkép a megépült kínai napkutató rádióteleszkóp-rendszerről. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az újonnan épült kínai rádióteleszkóp-hálózatot üzemeltető Nemzeti Űrtudományi Központ (National Space Science Center) ígérete szerint a mérési adatokat megosztják a nemzetközi tudományos közösséggel is. Sőt éjszakánként, amikor a Nap megfigyelésére természetesen nincs mód, más rádiócsillagászati méréseket – például pulzárkutatást – is terveznek.

    Kapcsolódó linkek: