Month: február 2026

  • Sentinel-3A: tíz éve pályán

    Egy hete, február 16-án múlt tíz éve, hogy felbocsátották az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-3 műholdsorozatának első, máig jól működő tagját, a Sentinel-3A-t. 2016-os indulása óta – természetesen a kezdeti beüzemelés hónapjai leszámítva – a műhold folyamatosan gyűjtött, mindenki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhető adataival nagyban hozzájárult az óceánokról és éghajlat alakulásáról rendelkezésünkre álló mérésekhez, támogatva ezzel a környezeti változások hosszú távú megfigyelését globális szinten. A kerek „születésnapról” megemlékeztek a Copernicus program honlapján, a nap képe rovatban is.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép)

    A Sentinel-3A egyik fő fedélzeti műszere, az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) 2026. január 19-én készített képe a Watt-tengert mutatja Németország és Dánia partjai mentén. A hamisszínes műholdkép jól illusztrálja a Sentinel-3 műholdak egyik erősségét, hogy egyszerre tudnak értékes adatokat szolgáltatni mind a tengeri, mind a szárazföldi környezetről. Itt a part menti vizekben lebegő hordalék élénk vörös és narancssárga színekben jelenik meg. A mintázatok feltárják az árapály hatására létrejövő áramlatok által felkavart, illetve a folyók által szállított hordalék előfordulási helyeit. A koncentráció a parttól távolodva csökken, ahogy a képen a tenger színe sárgába, türkizbe, majd kékbe fordul.

    Ugyanakkor a szárazföldi területeken jól kivehetők a mezőgazdasági területek, az erdők, a vizes élőhelyek és a városi övezetek, összetett mozaikot alkotva.

    Az OLCI mellett a Sentinel-3 műholdak másik fontos berendezése az SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer), amely a tengeri és szárazföldi felszíni hőmérsékletére vonatkozó pontos adatokat szolgáltató sugárzásmérő. Míg tehét az OLCI az óceán színének a vízben lebegő anyaggal és a biológiai aktivitással összefüggő változásait érzékeli, az SLSTR ugyanott a hőmérsékletről tudósít. Ezek az egymást kiegészítő megfigyelések együttesen átfogó információt nyújtanak a vízminőségről és a szárazföldi állapotokról is.

    A Sentinel-3A harmadik fő műszere az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (SRAL, Sentinel-3 Ku/C Radar Altimeter). Ezzel a tengerfelszín magasságát, a hullámzást és közvetve a hullámzást okozó szél sebességét, valamint a tengeri és szárazföldi jégtakaró magasságát mérik.

    Kapcsolódó linkek

  • Valentin-napi műholdkép Egyiptomról

    Jeles ünnepnapok közeledtével az űrügynökségek kommunikációs szakemberei (is) ellenállhatatlan vágyat éreznek a „kapcsolódáshoz”. Így volt ez az idei Valentin-nap (Bálint-nap, február 14.) előtt az Európai Űrügynökségnél (ESA) is, ahol a hét műholdképét a szerelmesek ünnepének szentelték. Ezt a napot régebben elsősorban az angolszász országokban ünnepelték, de már világszerte egyre inkább elterjedt.

    A Valentin-napi műholdképek elválaszthatatlan eleme a szív alak, és az sem árt, ha az piros(as) színben jelenik meg. Az ESA idei képét a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak köszönhetjük, a bemutatott táj pedig Egyiptom északi részén található. A szív alakot a Fajjúm-oázis oázis szolgáltatja, amely a fővárostól, Kairótól mintegy 80 km-re délnyugatra fekszik, a Nílus völgyének közelében. Ez egy hatalmas természetes mélyedés. Más egyiptomi oázisokkal ellentétben, amelyeket elsősorban a talajvíz tart fenn, a Fájjum-oázist közvetlenül a Nílus vize táplálja egy csatornán keresztül. Tőle északra a ma sós, sötét színű Kárúni-tó (ókori nevén Moirisz-tó) maradványai láthatók, amely egykor sokkal nagyobb édesvizű tó volt.

    A valóságban az oázis természetesen nem ilyen piros, de ez a hamisszínes műholdkép ilyen módon emeli ki a növényzetet, a műhold kamerájának a közeli infravörös tartományba eső sávja felhasználásával. Az általában sivatagos tájtól jól elütő módon maga a Nílus-völgy, valamint északon a folyó termékeny deltavidéke is piros. Így az oázissal együtt olyan benyomást keltenek, mint egy nagy virág, szív alakú levéllel. Kellhet-e ennél jobb Valentin-napi kapcsolódás?

    Egyiptom a Nílussal és a Fajjúm-oázissal egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképmozaikon. Ezt 2025 júliusa és decembere között készített több műholdkép alapján állították össze, hogy a felhőmentes területek összeválogatásával az egész kiterjedt vidék tisztán, nagy felbontásban látszódjon. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Mivel Egyiptom területének kevesebb mint 3%-a alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, a Nílus deltája fontos termőterület. A táblák foltjai a vörös eltérő árnyalataiban jelennek meg, tükrözve a különböző növényeket, illetve növekedési szakaszokat. Az itteni főbb termények közé tartozik a gyapot, a rizs és a cukornád.

    A növényzetet pirossal kiemelő hamisszínes műholdképeken a beépített városi területek szürkék. Itt a legnagyobb „folt” Kairó, a Delta kezdeténél (avagy a képzeletbeli virág szárának tetején). Ha belenagyítunk az eredetileg 10 m-es felbontású képbe, sok más érdekesség mellett a gízai piramisok is kiszúrhatók a város délnyugati szélén, a sziklás fennsíkon. (Az egyiptomi piramisokról egy tavalyi, műholdképpel illusztrált blogbejegyzésünkben már írtunk.)

    A műholdkép jobb oldalán a Szuezi-csatorna is látható, amely a Földközi-tenger partján fekvő Port Szaídtól a Vörös-tenger északnyugati ágáig, a Szuezi-öbölig húzódik. A világ egyik legfontosabb vízi útjaként a Szuezi-csatorna közvetlen kapcsolatot biztosít a Földközi-tenger és az Indiai-óceán között.

    Kapcsolódó linkek

  • Téli olimpia 2026

    2026. évi téli olimpiai játékok hivatalos megnyitója február 6-án volt, a záróünnepségre 22-én kerítenek sort. A helyszín Észak-Olaszország, a rendező városok Milánó és Cortina d’Ampezzo. (Ez utóbbi helyszínen 1956-ban már volt egyszer téli olimpia, Olaszország pedig ezen kívül 2006-ban is megrendezte a játékokat, akkor Torinóban.)

    Az Európai Űrügynökség (ESA) az elmúlt hét műholdképét az idei, sorrendben 25. téli olimpia helyszínének szentelte, egy látványos Sentienel-2 kép bemutatásával. Ezen számos kulcsfontosságú olimpiai helyszín látható. A mostani játékok földrajzi értelemben igen elszórt helyszíneken zajlanak. A felhőmentes körülmények között készült, a valódi színeket visszaadó műholdkép felső részét az Alpok hegyei és völgyei uralják, ahol a legtöbb versenyszám zajlik. Északkeletre fekszik Cortina d’Ampezzo, a Dolomitok gyöngyszeme, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Az immár második itteni olimpia miatt nem meglepő, hogy a téli sportok felkapott központjáról van szó.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A megnyitóünnepséget a milánói San Siro stadionban tartották. Olaszország Róma utáni második legnagyobb városa a kép bal alsó sarkában, az Alpok alatt megbúvó szürke foltként látható. Keletebbre, a képen alul középtájt a mélykék színű Garda-tó a maga 370 km2-es területével Olaszország legnagyobb, és az Alpok régiójának harmadik legnagyobb tava. Még tovább haladva keletre található Verona városa, ahol a záróünnepséget tartják majd, lezárva a két héten át tartó sporteseményeket. Verona történelmi épületeivel, mint például a híres Arénával, ugyancsak a világörökség része. Itt lesz március 6-án a téli paralimpiai játékok megnyitója is. Most ünneplik az első téli paralimpiai megrendezésének 50. évfordulóját.

    Ha folytatjuk képzeletbeli utunkat kelet felé, egészen az Adriai-tenger partjáig, akkor eljutunk Velencébe. A kép jobb alsó sarkában türkiz színben tűnik fel a velencei lagúna, benne pedig a várost alkotó szigetek.

    Kapcsolódó linkek

  • Zsutung partjainál

    Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján múlt héten közzétett műholdkép segítségével Kína keleti partvidékére, a Sárga-tengerhez, még pontosabban Zsutung (Rudong) megye partszakaszának egy részéhez látogatunk. A valódi színeket visszaadó kép a Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel2- műholdjával készült, felszíni felbontása eredetiben 10 m-es.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Zsutung Sanghajtól (Shanghai) északra fekszik, a Jangce folyó torkolatától északra. Az 1950-es évek óta több hektárnyi földet hódítottak el a tengertől. A korábban mocsaras vidéket mezőgazdasági területekké, akvakultúra-gazdálkodást lehetővé tevő tavakká, valamint övezetekké alakították. A fenti műholdkép alsó részén látható táj képét mezőgazdasági területek és vizes élőhelyek keveréke határozza meg. A fő termesztett növények a rizs, a búza, a gyapot, a zöldségek és a gyümölcsök.

    A Jangce-delta közelsége miatt folyamatosan órási mennyiségű üledék kerül a tengerbe, ami sárgásbarna árnyalatot kölcsönöz a part menti vizeknek. Ez a finom üledék hozzájárul a világ egyik legdinamikusabb és legváltozatosabb folyódeltájának kialakításához.

    Kiterjedt akvakultúra-tavak láthatók a part mentén és az apály idején szárazra, a dagálykor a víz alá szigeteken. A Jangce torkolata körüli erős áramlatok a vízkeringés fenntartásával, a pangás megakadályozásával, valamint a tápanyagok utánpótlásával segítik az akvakultúrát, kedvező feltételeket teremtve a tenger gyümölcsei, például garnélarákok tenyésztéshez.

    A partvidéket és a szigeteket emellett aktívan hasznosítják megújuló energia termelésére. A kép alábbi, kinagyított részletén, a parton naperőművek láthatók, míg a szélturbinák pálcikaszerű árnyékot vető pontokként sorakoznak a tengeren.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    2024-ben elkezdődött egy Zsutung part menti vizes élőhelyeinek helyreállítását célzó projekt. A remények szerint a térség hamarosan az ökoturizmus kiemelt célpontjává válhat.

    Kapcsolódó linkek