Blog

  • Ötből egy eltűnt

    Németország területén eddig öt gleccsert tartottak számon, de ez idei forró nyár egyikük sorsát végképp megpecsételte. A Schneeferner a Zugspitze csúcsától délre, nyugatról keleti irányba lejtő felületen kialakult kettős gleccser, a Reintal völgy felső részén – olvashatjuk a vonatkozó Wikipédia oldalon. A kettős gleccser megjelölés immár a múlté, a Schneeferner déli részéről a napokban a Bajor Tudományos Akadémia szakértői jelentették ki, hogy megszűnt gleccsernek lenni. A jég átlagos vastagsága szeptemberre alig több mint 2 m-es lett, így már nem képes arra, hogy a saját súlya miatt a lejtőn lefelé elmozduljon.

    Volt-nincs gleccser: a déli Schneeferner egy 2016-os és 2022-es Sentinel-2 műholdképen. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-2 imagery)

    A 2664 m és 2520 m magasságok között húzódó déli Schneeferner jégtakarója mindössze négy év alatt olvadt a felére. 2022 őszére felülete 1 hektárosra zsugorodott. Ha minden így folytatódik – márpedig a klímaváltozást nem lehet egykettőre megállítani –, akkor néhány éven belül a megmaradt jégmennyiség teljesen eltűnik majd. Idén nyáron az extrém magas hőmérsékletek miatt az Alpok gleccserei általában sokat veszítettek jégtömegükből.

    Kapcsolódó linkek:

  • A Geo-Sentinel Kft. infrastruktúra-állapotfelmérési eszköztárának innovatív bővítése és kapcsolódó piacképes szolgáltatások kialakítása

    Pályázati kiírás: KKV START INNOVÁCIÓ(2020-1.1.1-KKV-START)

    A vissza nem térítendő támogatás összege: 19 931 173 Ft

    Kedvezményezett neve: Geo-Sentinel Kft.

    Projektazonosító: 2020-1.1.1-KKV-START-2020-00103

    Támogatási intenzitás: 57,5%

    Összefoglaló a projektről:

    A 2020-1.1.1-KKV-START-2020-00103 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a KKV START INNOVÁCIÓ című, 2020-1.1.1-KKV START kódszámú pályázati program finanszírozásában valósult meg. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium az „A Geo-Sentinel Kft. infrastruktúra-állapotfelmérési eszköztárának innovatív bővítése és kapcsolódó piacképes szolgáltatások kialakítása” című pályázatot 19 931 173 Ft vissza nem térítendő támogatásban részesítette 2020. december 9. napján.

    A projekt célja új és versenyképes infrastruktúra-vizsgálati szolgáltatások bevezetése volt a hazai és a regionális piacon, földi telepítésű mozgásvizsgálati radarberendezés segítségével. A projekt keretében beszerzett eszköz, valamint az újonnan alkalmazott kutató-fejlesztő munkatárs segítségével társaságunk új piaci területek felé nyithatott. A projekt első szakaszában az eszköz beszerzése, széles körű szoftveres és hardveres tesztelése, a mérések összehasonlítása és validálása történt meg, míg a második szakaszban társaságunk létrehozta az új technológiára épülő innovatív, az országban egyedülálló szolgáltatását.

    A földi telepítésű mozgásvizsgálati radartechnológia a hagyományos geodéziai módszerekkel összehasonlítva költségkímélő, használatával sokkal pontosabb és gyorsabb módon felmérhetők a mérnöki-infrastrukturális létesítmények, hozzájárulva azok biztonságának garantálásához. A projekt eredménye számos ágazatban hasznosítható, főként különböző mérnöki alkalmazásokban, kritikus infrastruktúra-elemek és műtárgyak, többek között gátak, hidak, tornyok, ipari kémények, utak, felüljárók vizsgálatára. A fejlesztett szolgáltatás széles körű társadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen, mivel számos vízügyi, katasztrófavédelmi, kiemelt fontosságú létesítményeket üzemeltető társaság mutatott már jelentős érdeklődést iránta. Ezen szolgáltatók, létesítmények üzemeltetői, állami szervezetek számára elengedhetetlenül fontos az infrastruktúra-elemek stabilitásának ismerete, az esetleges veszélyhelyzetek korai detektálása.

    1_moraferenc1_moraferenc
    Civertanmegyeri4Civertanmegyeri4
    dji_0469dji_0469
    20417171_4709000a88fcf8d9a59d5bd604a9742b_wm20417171_4709000a88fcf8d9a59d5bd604a9742b_wm

  • Szárazság a pampákon

    Idén nem csak Európa nagy részén, de Dél-Amerikában is jelentős aszály volt. Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe sorozatban a minap Argentínáról, Buenos Aires térségéről, a fővárostól nyugatra fekvő pampákról mutattak be két szeptemberi Sentinel-2 műholdképet. Az egyik idén, a másik három évvel korábban, 2018-ban készült ugyanarról a területről.

    Buenos Aires (jobbra fent) és környéke, Argentína – egy 2018-as és egy 2022-es szeptemberi Sentinel-2 műholdképen. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-2 imagery)

    A képek összevetésével jól látható a táj színének megváltozása, a három évtized óta legszárazabb körülmények miatt a növényzet károsodása. Négy hónapja szinte semmi csapadék nem hullott itt. Ez pedig komoly csapás a mezőgazdaságnak, miközben Argentínában elérkezett a kukorica vetésének az időszaka. A gazdák a száraz termőföld miatt kivárnak, de már most látszik, hogy veszélyben a 2023-as termés. Márpedig Argentína a világ harmadik számú kukoricaexportőre, így a problémát a nemzetközi piacok is meg fogják érezni. Az egykori füves puszta helyén mezőgazdasági művelés alatt álló földterületek vannak, ez Argentína éléskamrája. Az ország megművelt területeinek kb. 80%-a a pampákon található, a mezőgazdasági termelés mintegy kétharmada származik innen.

    Az időjárási előrejelzések sem biztatók, a La Niña éghajlati jelenség hatására a szárazság az év további időszakaiban is folytatódhat.

    Kapcsolódó linkek:

  • Montecristo

    A címben szereplő név egy szigeté, amely a Toszkánai-szigetek egyike a Tirrén-tengerben. Közigazgatásilag Olaszország Toszkána régióján belül Livorno megyéhez tartozik. A valamivel több min 10 km-es területű, 4,1 km hosszú és 3,4 km széles sziget tagolt, meredek partvonalának hossza mintegy 16 km. A tengerben Elba szigetétől 45 km-re délre, Korzikától 60 km-re keletre fekszik.

    Ha a név ismerősen cseng, az nem véletlen. A francia író, id. Alexandre Dumas ugyanis híres regényhőse, Monte Cristo grófja nevét ettől a szigettől kölcsönözte. A főhős, Edmond Dantès 14 év ártatlanul eltöltött fogság után kalandos úton megszökik If várából, a Marseille mellett fekvő börtönszigetről.

    De térjünk vissza a másik szigethez, Montecristóhoz. A gránit alkotta sziget legmagasabb pontja 645 m-es. Montecristo lakatlan, és 1988 óta szigorú természetvédelem alatt áll. Évente legfeljebb csak 1000 fő látogathatja meg. A Toszkániai-szigetek Nemzeti Park része, növényzete főleg örökzöld, szúrós bozót. A terület egyike a Földközi-tenger leginkább érintetlen természeti környezeteinek.

    Montecristo nemrég szerepelt az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjához kapcsolódó napi képösszeállításban. Egy idén szeptember 10-én készült Sentinel-2 műholdképet mutattak be róla. Mi elkészítettük ugyanannak a képnek a hamisszínes változatát, amelyen a növényzetet piros szín emeli ki. Látható, hogy a sziget jellemzően kopár.

    Montecristo 2022. szeptember 10-én, egy felhőmentes, hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
    S hogy a Copernicus program radaros távérzékelő műholdja, a Sentinel-1A is szerepet kapjon, alább egy-egy szeptember 5-én és 6-án készült képet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. A színezésnél a Sentinel Hub böngészőjében (EO Browser) ugyancsak egy hamisszínes megjelenítést (RGB Ratio) állítottunk be. Elvégre a radaros amplitúdóképek fekete-fehér megjelenítésénél ez mégis csak látványosabb. A két kép között feltűnő különbség, hogy az egyiken a sziget keleti, míg a másnapin a nyugati oldala a „fényesebb”.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Persze nem a sziget változott meg egyik napról a másikra. A két radarkép különbözőségének magyarázata, hogy míg 5-én a műhold pályájának leszálló (északról dél felé tartó) szakaszán repült el a terület felett, addig 6-án a felszálló szakaszon (délről északi irányba). A Sentinel-1 holdak közel poláris (98.18°-os hajlásszögű) pályát írnak le a Föld körül, 693 km magasban repülve. Az apertúraszintézises radarberendezésük nem pontosan lefelé, hanem oldalra, méghozzá a repülési irány szerinti jobb oldalra néz. Emiatt a leszálló, illetve a felszálló ágban a tengerből hegyként kiemelkedő sziget ellentétes oldalairól verődnek vissza a lebocsátott radarhullámok a műhold irányába.

    Kapcsolódó linkek:

  • Korán kiszáradó Pojang-tó

    Majdnem pontosan két évvel ezelőtt, 2020 júliusában szenteltünk egy blogbejegyzést Kína egykor volt legnagyobb édesvízi tavának, a Csianghszi (Jiangxi) tartományban fekvő Pojang-tónak (Poyang). Akkor az apropó a tó vízszintjének hirtelen megemelkedése volt, a hosszan tartó esőzések és áradások nyomán. Most, 2022-ben az ellentétes szélsőség következett be az időjárásban: ahogy világszerte sok más helyen az északi féltekén, Kína területén is súlyos aszály uralkodott. Ennek következtében a tóból mostanára szinte teljesen eltűnt a víz.

    A Pojang-tó vízszintje megszokott módon szélsőséges ingadozásokat mutat. A téli időszakban általában kevés benne a víz, nyáron pedig több. Idén azonban a száraz periódus a szokásosnál sokkal – mintegy 100 nappal – korábban köszöntött be. Ilyen mértékű kiszáradásra évtizedek óta nem volt példa – olvasható a NASA földmegfigyelési portálján megjelent hírben. Kínában az idei nyári csapadékhiány általános problémákat okozott az ivóvízellátásban, az öntözésben, a vízi erőművek működésében és az ipari termelésben.

    Az idei legnagyobb vízszintet június 23-án mérték, azóta folyamatosan, augusztusban már drasztikus gyorsasággal húzódott vissza a Pojang-tó. A folyamatot kilenc nyári Sentinel-2 műholdkép sorozatával illusztráljuk. A többnyire felhőmentes vagy alig felhős (fehér) hamisszínes képeken a növényzet piros, a (mély) víz sötétkék, a szárazra került tómeder pedig világos drapp színű. Az animáción jól érzékelhető a tó 2022. nyári kiszáradásának folyamata.

    A Pojang-tó 2022. június és augusztus között, Sentinel-2 műholdképek sorozatán. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Száz leégett hektár Átánynál

    Idei nyári blogbejegyzéseinkben sokat foglalkoztunk a rendkívüli aszály következményeivel. Hazánkból is leégett területeket, kiszáradó tavakat és folyókat mutattunk műholdképeken. Augusztus közepére is jutott egy nagy területet érintő tűzeset. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának honlapján számoltak be arról, hogy augusztus 16-án és 17-én, két nap alatt mintegy 100 hektárnyi védett füves terület vált a lángok martalékává. A helyszín a Heves megyei Átány külterületén, Átány és Kömlő községek között található. A Nagy-fertői mocsár néven ismert területrész a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet szerves része, szikes pusztai táj gyepekkel, zsombékosokkal és mocsarakkal tarkított síkvidéki környezet. A tájra alapvetően a legelő állatállomány és a gazdag madárvilág jellemző – írja a nemzeti parki ismertető. A rovarvilág és a rágcsálók egy része a tűz martalékává vált. A tűz eredete bizonytalan, de az ember akarva-akaratlanul is hozzá szokott járulni az ilyen eseményekhez. Kerti bográcsozás a falu szélén, az autóból kidobott csikk, vagy más könnyelműség állhat a háttérben.

    Az elszenesedett felszínű terület természetesen a Copernicus program Sentinel-2 távérzékelő műholdjainak képein is felismerhető. Alább két időpontban, augusztus 12-én (a tüzet megelőzően) és 27-én (a tűz után) készült felhőmenetes Sentinel-2 képet hasonlíthatunk össze, méghozzá a vegetációt pirossal kiemelő hamisszínes megjelenítésben.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Ha nem csak a leégett foltra (feketével, alul középen), hanem a tágabb környezetre is figyelünk, az is jól érzékelhető, hogy 15 nap leforgása alatt mennyivel kevesebb lett a fotoszintetizáló növényzetre utaló piros szín. A képen a két település Átány (balra) és Kömlő (jobbra).

    A Sentinel-2 műholdpáros egyike véletlenül épp augusztus 17-én is elrepült a terület fölött, amikor a tűz oltásán még dolgoztak a szakemberek. Bár akkor nem volt teljesen felhőmentes a táj, a műholdképen pont a tűz által érintett terület azért jól látható. (A további sötét foltok a felhők árnyékai; alakjukat a fehér színben feltűnő felhőkével összehasonlítva jól meg lehet az árnyékokat különböztetni a leégett folttól. Ez utóbbihoz ugyanis nyilván nem „tartozik hozzá” egy megfelelő alakú, tőle délkeleti irányban látszó felhőfolt. A felhők és árnyékaik elhelyezkedéséből amúgy nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a műholdképek késő délelőtt készültek – valójában közép-európai nyári időszámítás szerint 11:47-kor.)

    Az Átány külterületén – akkor még csak részben – leégett gyepes-nádas puszta augusztus 17-én késő délelőtt. A tűz továbbterjedését csak később sikerült végleg megállítani, ezért itt még kisebb kiterjedésű a középtájt látható, a felhőárnyékokénál határozottabb körvonalú fekete folt a fentebbi, 27-én készült műholdképpel összehasonlítva. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Naponta 10 millió dollár lángokban

    A becslések szerint ennyi (forintban kifejezve, jelenlegi árfolyamon mintegy 4,1 milliárdnyi értékű) gázt égetnek el a Gazprom egyik cseppfolyósított földgázt (liquefied natural gas, LNG) előállító telephelyén, a finn határhoz közel, a Szentpétervártól északnyugatra, a Leningrádi terület Viborgi járásában fekvő Portovaja üzemben. A létesítmény a Finn-öböl partján épült. Szakértők szerint ez az a gáz, amelyet korábban Németországba exportáltak az Északi Áramlat-1 vezetéken keresztül. Most azonban az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború és az azt követő nyugati szankciók következményeképp a földgázexport akadályokba ütközik. A kitermelt gázzal azonban kezdeni kell „valamit”, így ha értékesíteni nem lehet, hát elégetik… A Rystad Energy nevű cég elemzése szerint minden nap 4,34 millió köbméter földgáz válik így az enyészetté, miközben hatalmas mennyiségű szén-dioxid és korom kerül a levegőbe. Ez utóbbi még az északi-sarkvidéki jégtakaró olvadására is hatással lehet, hiszen a fehér jégfelülethez képest a bekormozott felszín nem annyira veri vissza, sokkal inkább elnyeli a nap hősugárzását.

    A BBC híradását egy olyan Copernicus Sentinel-2 műholdképpel illusztrálták, amelyen az infravörös sugárzás kiemelésével nyilvánvalóvá válik a gázégetés ténye. A Pierre Markuse által kifejlesztett algoritmust mi is használtuk a Sentinel Hub EO Browser alkalmazásában, hogy megmutassuk a helyszínt. A csúszkás összehasonlításhoz a 2022. augusztus 14-i hamisszínes műholdkép mellé egy egy évvel korábbi, majdnem felhőmentes 2021. augusztus 4-i – tehát még a háború kezdete előtti – képet választottunk. Akkor jól láthatóan még nyoma sem volt az intenzív hőhatásról árulkodó sárga-narancsvörös foltnak.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az első gyanús jelekre a határ finnországi oldalán lakók lettek figyelmesek. Nyár elején hatalmas lángok jelentek meg a látóhatár közelében. Portovaja egy kompresszorállomás közelében található, ahol az orosz Gazprom a tenger alatt, Németország felé kiépített Északi Áramlat-1 vezetékbe pumpálja a gázt. Július közepe óta a gázszállítás akadozik. Az orosz fél technikai problémákra hivatkozik, a németek viszont politikai okokat gyanítanak a háttérben. Júniustól kezdve tapasztalható a megnövekedett hőkibocsátás az állomásról, amelyet műholdas távérzékelési módszerekkel egyszerűen tetten lehet érni.

    A felesleges földgáz elégetése műszaki vagy biztonsági okokból bevett szokás a feldolgozó állomásokon, de ennek az égetésnek a nagyságrendje jóval meghaladja a szokásos mértéket. Ráadásul június közepe óta a jelenség állandósult. (A felhőmentes Sentinel-2 optikai műholdképeken június elején még nem látható az intenzív fáklyázás nyoma.)

    Kapcsolódó linkek:

  • Szárazság, Kínában is

    Nem kisebb folyam, mint a Jangce (Yangtze) vízállása is megszenvedi a rekordméretű aszályt Kínában. A jelenség hatással van a vízerőművek energiatermelésére, a hajózásra, az öntözésre és a lakosság ivóvízzel való ellátására is. Sőt a hírek szerint korábban elöntött buddhista szobrok is szárazra kerültek.

    A Jangce Kína talán legfontosabb folyója, több mint 400 millió ember vízellátása függ tőle. Idén nyáron a vízgyűjtő területén a szokásosnál kevesebb mint fele annyi (kb. 45%) volt a csapadék mennyisége. Ráadásul a megszokottnál magasabb hőmérséklet intenzívebb párolgással jár. Hosszabb szakaszok és mellékfolyók tucatjai száradtak ki. A vízhiány Szecsuán tartományban gondot okozott az elektromos energiával való ellátottságban, hiszen az több mint 80%-ban a vízerőművekben termelt energiára támaszkodik.

    Az alábbi három kép mindegyike a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának egyikével készült, egy-egy év különbséggel. Balra 2020, középen 2021, jobbra pedig 2022 augusztusának második felében láthatjuk a Jangcét és Csialing (Jialing) nevű mellékfolyóját, Csungking (Chongqing) városa mellett. (A környékről egy 2021-es nyár eleji blogbejegyzésünkben egyébként már írtunk, akkor ugyancsak az Európai Űrügynökség [ESA] nyomán. Az apropó a két folyó vizének markánsan eltérő színe volt.)

    A mostani három, a valóságoshoz közeli színeket visszaadó kép a Csialing torkolatát mutatja. Összehasonlításukkal jól kivehető, hogy mennyivel kevesebb víz folyik bennük 2022-ben. Csungking városától nyugatra különösen nagy területeken kerültek szárazra zátonyok és homokpadok.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Nem csak az alacsonyabb vízállás a feltűnő különbség. A kevés víz egyúttal kevesebb hordalékot is sodor magával, így az idei műholdképen markánsan eltér (sötétebb) a folyók színe.

    Kapcsolódó linkek:

  • Apadó Ipoly

    Az idei nyár kirívó szárazsága itthon és Európa-szerte is megtette a hatását a folyók, tavak vízállására. Sorra dőlnek meg a sokszor évszázados negatív rekordok, a történteket pedig jól dokumentálják a műholdas távérzékeléssel nyert felvételek, mint például a Copernicus program Setinel műholdjainak képei. Ezúttal egy valódi színeket visszaadó optikai Sentinel-2 képpárt mutatunk be, amely a Duna és az Ipoly torkolatának környezetéről készült.

    Az Ipoly a Duna egyik bal oldali mellékfolyója, észak felől torkollik bele, a képen középtájt. Ezen a szakaszon az Ipoly határfolyó Magyarország (keletre) és Szlovákia (nyugatra, a képek bal felső részén) között. A műholdképeken feltűnő legnagyobb település Szob, a Duna és az Ipoly összefolyásánál.

    A hírek szerint az Ipoly torkolatánál mostanra már nem is igen folyik semmi, csak az amúgy szintén nagyon alacsony vízállású Duna duzzasztja vissza a vizet. Már július 16-án megdőlt az Ipolyon az addigi legalacsonyabb vízállás rekordja, a 1993 augusztus közepi 24 cm helyett 20 cm-t mértek Nógrádszakálnál.

    Az alább bemutatott – a csúszka elmozdításával könnyen összehasonlítható – műholdképek egy év különbséggel, tavaly augusztus 10-én és idén augusztus 12-én készültek. A legfeltűnőbb, hogy mennyivel kevesebb a víz a Dunában: nagy zátonyok bukkantak a felszínre és a part mentén is láthatók a szárazra került, hosszan elnyúló, világos színű (növényzettel nem borított) homokos sávok. Közvetlenül az Ipoly torkolatánál egy nagy, legyezőre emlékeztető alakú zátony került napvilágra. A 2011-es nyári, a mostanihoz képest bő vizű Duna színe is egészen eltérő a szállított hordalék miatt.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    S ha már szó esett a növényzetről: a 2022-es aszály hatása nem csak a folyókon, de a környező területeken is meglátszik, hiszen a tavalyi műholdképen sokkal dominánsabbak a zöld szín árnyalatai.

    Kapcsolódó linkek:

  • Alacsony vízállási rekord a Velencei-tónál

    Már tavaly is sokat lehetett olvasni arról, hogy vészesen fogy a víz a Velencei-tóból. Ősszel egy blogbejegyzésünkben műholdképpel is illusztráltuk, hogy a vízpótlás sem egyszerű: a tóba ömlő Császár-víz nevű patakon létrehozott tározók vízminősége jó ideig nem volt megfelelő a Velencei-tó feltöltéséhez. A 2020-es év rekordméretű tavaszi és nyári szárazsága aztán tovább rontotta a tó állapotát. Július végére a Velencei-tó Agárdnál elérte a 62 cm-es vízállást, amire a hiteles mérések 1939-es kezdete óta nem volt példa. Mivel a meleg folytatódott és csapadék azóta sem érkezett, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szakemberei augusztusban még alacsonyabb vízállásokról számolnak be. A vízgyűjtők kiszáradása miatt, ha esik is az eső, akkor sem sok víz éri el a folyó- és tómedreket, hiszen a csapadékvizet felissza a szomjazó föld.

    A Velencei-tóhoz visszatérve, megrázó képek járták be a sajtót, például egy szárazra került csónakkikötőről, ahol az egykori tómeder kiszáradt és felrepedezett. A tömeges halpusztulást a víz levegőztetésével igyekeznek megelőzni a szakemberek. A levegőztető másodpercenként egy köbméter vizet forgat meg, egy úszó pontonra telepített négy nagy teljesítményű szivattyúval.

    Ha víz, akkor a Sentinel blogon Sentinel műholdképek: ezúttal kétféle, radaros és optikai távérzékelő módszerrel készült, vagyis Sentinel-1, illetve Sentinel-2 képekből válogattunk. Összehasonlításul 2019-es, ugyanúgy az augusztus eleji időszakból származó adatokat választottunk. Az első képpár egy Sentinel-1 radaros amplitúdókép. Ezeken a sötét (fekete) szín jelöli a nyílt vízfelületeket, ahonnan a műholdról oldalirányba lebocsátott radarimpulzusok nem a műhold irányába verődnek vissza. Jól látható, hogy a 2022-es képen a Velencei-tó területén kevesebb a feketeség, főleg a tó nyugati részénél tűntek el nagyobb vízfelületek.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    A 2019-es és 2022-es augusztusi Sentinel-2 képek összehasonlításához olyan színezést használtunk, amely a nedvességtartalomra utal. A Sentinel-2 műholdak kamerájának (Multi-Spectral Instrument, MSI) B8A (865 nm hullámhossz) és B11 (1610 nm hullámhossz) jelű infravörös sávjait használó nedvességi index (normalized difference moisture index, NDMI) hasznosan alkalmazható a növényzet víztartalmának megfigyelésére, a szárazságok átfogó felmérésére. A kék árnyalatai a megfelelő víztartalmú növényzetet jelölik, és persze sötétkék a vízfelszín is. A vörös szín a kopár felszínre – például a már learatott táblákra – vagy kiszáradó növényzetre utal. Nem meglepő, hogy a Velencei-tavat körbevevő szántóföldek tábláin a sárgás-vöröses árnyalatok idén feltűnően nagyobb arányban szerepelnek, mint a 2019-es műholdképen. A fenti radaros műholdképpárral összevetve olyan területek is jól azonosíthatók, ahol 2019-ben még víz volt, 2020 augusztusában már nem.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek: