India és környéke hosszan tartó, extrém magas hőmérsékletű időjárással kénytelen szembesülni idén április végén és május elején (is). A levegő-hőmérséklet számos városban meghaladta a 42 °C-ot. Mindez ráadásul azután történik, hogy ebben az évben volt a legmelegebb a március, mióta bő 120 évvel ezelőtt megkezdődött a rendszeres meteorológiai adatgyűjtés Indiában.
Az indiai meteorológiai szolgálat szerint április utolsó napjaiban a maximális levegő-hőmérsékletek 43–46 °C-ot is elérték például Gudzsarát, Madhja Prades, Uttar Prades, Orisza, Mahárástra államok területén. Ennél még forróbb csak a felszín volt, amelynek hőmérsékletét – felhőborítás híján ” április 29-én pontosan fel tudta térképezni a Copernicus program egyik Sentinel-3 műholdja. A helyi időben 10:30 körüli adatok szerint volt, ahol a 60°C-ot is meghaladta az érték! Dzsaipur (Jaipur) és Ahmedabad „” csak 47 °C-os maximális hőmérsékletekkel volt jellemezhető, de Ahmedabadtól délkeletre és délnyugatra 65 °C-os felszínhőmérsékleteket mért a Sentinel-3 SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) műszere. Ezek a helyek az alábbi térképen sötétvörössel színezve láthatók.
A Sentinel-3 SLSTR adatokból készült térképen a felszín hőmérsékletét színek jelölik, a bal alsó sarokban látható skála szerint. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Szakértők szerint az elmúlt években egyre több államot sújtják ez extrém hőhullámok, és az ilyen időjárási események egyre gyakoribbá váltak.
Japán 110 működő vulkánja közül a legnagyobb az ország legdélibb fekvésű nagy szigetén, Kjúsún található, Kumamoto prefektúra területén. Az Aszo tengerszint feletti magassága eléri az 1592 m-t. A vulkán 120 km kerületű kalderája az egyik legnagyobb a Földön. Észak–déli irányban 25 km, kelet–nyugati irányban 18 km a kiterjedése. Az Aszo nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési ismeretterjesztő videosorozatában, egy Sentinel-2 műholdkép révén, amelyet az idei év első napján készített a Copernicus program optikai távérzékelő műholdpárosának egyik tagja.
(Forrás: ESA / Youtube)
A hatalmas kaldera a mintegy 90 ezer és 270 ezer évvel ezelőtti időszakban, négy nagy kitörés nyomán alakult ki. Öt nagyobb hegycsúcs övezi: a Taka-dake (1592 m), a Naka-dake (1506 m), a Neko-dake (1433 m), a Kisima-dake (1362 m) és az Ebosi-dake (1337 m). Közülük csak a Naka-hegy (Naka-dake) vulkánja aktív napjainkban is. Rendszertelen kitörései közül a legutóbbi 2021-ben volt. A nyugodt időszakokban kráterét zöldes színű, gőzölgő tó tölti ki, amelynek vize a megélénkülő aktivitás idején elpárolog. A hely népszerű turistacélpont, aktivitás idején azonban lezárják.
Az Aszo vulkán Japánban, egy valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A közel 280 km² területű kalderában három település is található. Közülük a legnagyobb a műholdkép felső részén látható, a vulkántól 8 km-re északra fekvő Aszo. Lakosainak száma mintegy 26 ezer fő.
Április 6-án felavatták Európa legnagyobb olyan napelemfarmját, amelyen a táblák mindkét oldala termel áramot. A félmillió darab kétoldalas napelemtáblával felszerelt, 204 MW teljesítményre képes telep 75 ezer háztartás villamos energiával való ellátását teszi lehetővé, éves energiatermelése 350 GWh. Helyszíne Görögország északi részén, a Nyugat-Makedónia régió fővárosa, Kozáni közelében van.
A kétoldalas panelek mindkét felén elektromos energia termelésére alkalmas napelemcellákat helyeztek el. Ezen a módon ugyanakkora terület elfoglalásával egyharmadával nagyobb kapacitást érhetnek el a hagyományos, egyoldalas táblákéhoz képest. A kétoldalas panelek vékonyak és speciális keretbe helyezik ezeket, hogy a legjobba ki legyenek téve a napsugárzásnak. Az az oldal, amely épp nem közvetlenül a Nap felé fordul, a visszavert fényt is képes hasznosítani energiatermelésre.
Görögország ambiciózus célja, hogy 2030-ig mintegy 19 GW-ra növelje a megújuló forrásokat felhasználó energiatermelését. Ez az ország felhasználásának 35%-át fedezné. (Ez a szám már 2020-ban is 21,7% volt.) Az orosz–ukrán háború miatt a folyamat akár még gyorsabb is lehet, hiszen az Európai Bizottság döntése értelmében fel kell gyorsítani az orosz gáztól való függőség felszámolását az Unióban. Az is jelzésértékű, hogy a 130 millió euróba került új napelempark beruházója a Hellenic Petroleum vállalat, Görögország legjelentősebb olajvállalata. A cég megkezdte az átállást a „zöld energiára–.
A Kozáni közelében felépült új napelempark a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak képein is jól látszik. Az alábbi két, valódi színeket megjelenítő műholdkép egyike friss, 2022. április 8-án készült. A csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk az ugyanarról a tájról éppen 2 évvel korábban készült Sentinel-2 műholdképpel. Akkor még nyoma sem volt a nagyszabású energetikai beruházásnak.
A műholdképek jobb felső sarkában egyébként „kísért” egy fosszilis energiahordozó: a közeli Ptolemaida külszíni fejtésű lignitbányájának két év leforgása alatt bekövetkezett változásáról is benyomást szerezhetünk.
Szindh (Sindh) Pakisztán népességét tekintve második, területe alapján harmadik legnagyobb tartománya. Székhelye Pakisztán legnépesebb városa, Karacsi. Területe közel 141 ezer km², népessége megközelíti az 50 millió főt. Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak három időpontban készített felvételeiből alkotott hamisszínes képet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik áprilisi epizódjában mutatták be.
(Forrás:ESA)
Szindh tartomány Pakisztán déli részén, észak–déli irányban mintegy 580 km hosszan terül el. Délnyugaton partjait az Arab-tenger vize mossa. A terület középső része, ahol a tenger felé haladó Indus folyik, termékeny vidék. A bemutatott műholdképet is a mezőgazdasági táblák geometriai mintázata uralja. Annyi „csavar” van a képben, hogy a színek nem valóságosak. A színpompás, foltvarrásra emlékeztető képhez a Sentinel-2 13 színben érzékeny kamerájának közeli infravörös sávját használták fel, méghozzá három különböző időpontban. Ezekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket társították, majd az egészet egy képpé kombinálták.
A közeli infravörös képkombináció 2021. október 15-én, november 24-én, valamint 2022. január 13-án készített Sentinel-2 felvételekből állt össze. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021–2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Infravörösben jól követhető a fotoszintetizáló növényzet fejlődése. Mivel az egyedi képek egy negyedéves időszakot fednek le, időközben a növények állapota is változott. Ennek, és a tábláról táblára eltérő veteményeknek köszönhető a sokféle színkombináció. Szindh fő mezőgazdasági növényei a gyapot, a búza, a rizs, a cukorrépa és a kukorica. Jelentős az állattenyésztés is, szarvasmarhákkal, bivalyokkal, juhokkal és kecskékkel.
A képen jobbra, középtájt a cukortermeléséről nevezetes Badin városa látható. Kisebb tavak, víztározók, helyenként elöntött területek sötétkék vagy fekete foltként tűnnek fel.
A címbeli név egy Norvégia északi részén fekvő szigetcsoportot takar, amelyről az Európai Űrügynökség (ESA) heti rendszerességgel rendelkező földmegfigyelési videósorozatának egyik márciusi epizódja szólt. Illusztrációul egy színezett Sentinel-1 műholdképet használtak, amely még 2020. november 24-én készült.
(Forrás: ESA)
Az észak–déli irányban mintegy 175 km kiterjedésű szigetcsoportot öt nagy tagja (Austvågøya, Gimsøya, Vestvågøya, Flakstadøya és Moskenesøya) mellett számos kiesebb sziget és sziklazátony alkotja. Lofoten híres a különleges tájképéről, a meredeken emelkedő hegyekről, a kék vizű fjordokról és a védett öblökről. A legnagyobb település Svolvær kikötővárosa, a legkeletibb fekvésű nagy sziget, Austvågøya déli partján épült. A helyi gazdaság alapja a tőkehal halászata, a város lakosságának létszáma is a szezontól függ, ahogy a halászok költöznek. A szigetcsoportot és a norvég szárazföldet a Vestfjorden nevű fjord választja el.
Bár a Lofoten-szigetcsoport teljes egészében az északi-sarkkörön túl, 67° és 68° északi szélesség között fekszik, éghajlata télen is szokatlanul enyhe. Itt találhatók bolygónk legészakabbra fekvő olyan területei, ahol az év folyamán sosem süllyed fagypont alá az átlaghőmérséklet. Ez az idáig eljutó Golf-áramlatnak köszönhető.
Lofoten és környéke egy hamisszínes Sentiel-1 radaros műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A színpompás radaros műholdkép készítésénél azt használták ki, hogy a Sentinel-1 műholdakon működő apertúraszintézises radarberendezés képes a felszínről visszaverődő radarjeleknek a vízszintes és függőleges polarizációjú komponensét is érzékelni. A kétféle polarizációjú (eredetileg fekete-fehér) radaros amplitúdóképet kombinálták. Így könnyen lehetővé válik olyan területek azonosítása a képen, ahol a polarizációs különbségek nagyok. Ezek a kék különböző árnyalataiban tűnnek fel, például a Norvég-tenger hullámzó vizén, a lápos területeken, mint amilyen Andøya északi csúcsánál (és az alábbi, kinagyított műholdképrészleten) látható, valamint a nedves hóval borított hegyoldalakon és -csúcsokon (a fenti nagy kép jobb alsó részén). Andøya szigete egyébként egy 1962-ben létesített űrközpontnak itt otthont ad, ahonnan ballisztikus kutatórakétákat szoktak indítani.
A Vesterålen-szigetcsport legészakibb tagja, Andøya a fenti Sentinel-1 kép kinagyított részletén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A kétféle polarizációban hasonló intenzitást mutató felszínborítási típusok az erdők és általában a növényzet, valamint a beépített területek. Ezek a hamisszínes Sentinel-1 képen sárgák.
A Copernicus program légkörfigyelő műholdjának, a Sentinel-5P-nek a fedélzetén működő Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométer alkalmas arra, hogy megmérje egyes légköri összetevők koncentrációját. Ezek közé tartozik a metán (CH4), a „fő bűnös” szén-dioxidnál is bő egy nagyságrenddel hatékonyabb üvegházhatású gáz. Metán a mezőgazdaságban, a hulladékfeldolgozás során, szerves anyagok rothadása nyomán, valamint a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésekor kerül a legnagyobb mennyiségben a Föld légkörébe. Ez utóbbiaknál az olaj- és gázkitermelést szokták elsősorban említeni, de mint az alábbiakban láthatjuk, a kőszén bányászata is jelentős mennyiségű metán felszabadulásával járhat.
A 2008–2017 közötti időszakra vonatkozó becslések szerint a szénbányászat nem kevesebb mint harmadrészben felelős a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos metánkibocsátásért. A mélyművelésű szénbányák kiterjedt vágatrendszeréből a szellőzés, a levegő áramlása hozza a felszínre a mélyben felszabaduló metánt, amely ha nagy koncentrációban bent maradna, a sújtólégrobbanás veszélyével fenyegetne.
Az Európai Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) felmérése szerint kontinensünk 10 legnagyobb metánkibocsátó szénbányája Lengyelország területén található. Ezek együttesen több mint 282 ezer tonna metánt juttattak a légkörbe 2020-ban. A Leicesteri Egyetem (Nagy-Britannia) kutatói a Brémai Egyetem (Németország) szakemberei által előállított Sentinel-5P Tropomi adatok alapján megmutatták, hogy a műholdas mérések valóban alkalmasak a lengyelországi szánbányászat emissziójának számszerűsítésére.
Sentinel-2 műholdkép, amelyen a lengyelországi Rybnik közelében működő szénbányákat is megjelölték. A település Katowicétől délnyugatra található. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A 2018 és 2020 között gyűjtött adatok alapján a legjelentősebb kibocsátók a Felső-Sziléziában, Krakkótól nyugatra, az ország déli részén, a cseh határ közelében fekvő bányák. Mivel ezek egymáshoz közel találhatók, az egyes szomszédos bányák emissziójának elkülönítése a korlátozott térbeli felbontás miatt nem lehetséges. Együttes metánkibocsátásuk azonban jól mérhető.
Az átlagos légköri metánkoncentrációhoz képest mért többlet Lengyelország délnyugati bányavidékén, Sentinel-5P Tropomi mérések alapján. A színskála a metán többletkoncentrációját jelzi milliárdodrész (ppb) egységekben, a nagyobb bányák helyszíneit a térképen a megszokott csákányokkal be is jelölték. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2020 / feldolgozás: University of Leicester)
Általában fontos feladat nyomon követni a legnagyobb metánkibocsátásokat, hogy adott esetben tenni lehessen a szivárgások csökkentése érdekében. Ezzel biztosan nem ártunk a klímaváltozás mérsékléséért folytatott küzdelemnek… A hatékony intézkedések alapfeltétele, hogy megbízható, objektív mérési adatok álljanak a döntéshozók rendelkezésre. Ebben van fontos szerepe a műholdas távérzékeléssel gyűjtött adatoknak, az űreszközök ráadásul globális lefedettséget kínálnak. Több mint 100 ország a részese annak a nemzetközi megállapodásnak (Global Methane Pledge), amelyet a tavaly Glasgow-ban tartott klímakonferencián írtak alá, s amelynek célja, hogy 2030-ig 30%-kal visszaszorítsák a metánkibocsátást. A vállaláshoz ugyanakkor nem csatlakoztak olyan nagy kibocsátók, mint Kína, Oroszország és India, sőt néhány európai uniós állam sem, mint épp Lengyelország, valamint Csehország – és Magyarország sem…
Március 17-én a NASA floridai Kennedy Űrközpontjában (Kennedy Space Center, KSC) a szerelőcsarnokból először szállították ki a starthelyre az amerikai űrügynökség új holdprogramjához, az Artemishez készített SLS (Space Launch System) nehézrakétát. A cél egyelőre még csak tesztek elvégzése (üzemanyaggal való feltöltés, a visszaszámlálás elpróbálása, stb.). Ha minden jól megy, júliusban indulhat az első küldetés az ugyancsak akkor bemutatkozó Orion űrhajóval. Az Artemis-1 jelű repülésen egyelőre emberek még nem vesznek részt, csak két női bábut helyeznek el a kabinban. Az űrhajó kétszer megkerüli a Holdat, majd visszatér.
Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdpárosnak felvételei közül egy olyat mutatunk be, amely a Kennedy Űrközpont fölött készült, felhőmentes időben, még március elején, az SLS rakéta kiszállítása előtt.
A Kennedy Űrközpont egy 2022. március 4-én készített Sentinel-2 műholdképen, amely a valódi színeket adja vissza. Balról jobbra haladva jól kivehető rajta a bázis futópályája, ahol annak idején az amerikai űrrepülőgépek landoltak, a hatalmas szerelőcsarnok (Vehicle Assembly Building, VAB) az árnyékával együtt (középtájt alul), tőle keletre pedig a kettéágazó út egy-egy végén, az Atlanti-óceán partján a 39A (alul) és 39B indítóállás (felül). A kép jobb alsó sarkában még az Amerikai Űrhaderő szomszédos Cape Canaveral bázisához tartozó 41-es starthely is kivehető. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A szerelőcsarnok – amely 3,7 millió köbméteres térfogatával a világ legnagyobb építménye volt 1965-ös befejezésekor – és 39-es indítókomplexum már az Apollo-holdprogramot, utána pedig az amerikai űrrepülőgépes programot is kiszolgálta. A 39A-t jelenleg a SpaceX cég használja a Falcon-9 és Falcon Heavy rakétáinak felbocsátásához. A NASA első SLS rakétáját a 39B starthelyre gurították ki – függőleges helyzetben, a szintén az Apollo-program örökségéből való lánctalpas szállítójárművel (crawler-transporter). A műholdképen is látható, a szerelőcsarnoktól a 39B-ig tartó 6,8 km-es utat közel 11 óra alatt tették meg.
Az alábbi műholdkép-összehasonlításhoz a március 4-i Sentinel-2 kép egy kinagyított részletét, valamint egy ugyanott március 19-én készült kép részletét választottuk ki. Mindkettő a 39B startállást mutatja, de a második időpontban ott volt már az SLS rakéta – és felhő is bőven, de szerencsére a műhold elhaladásakor épp az indítóhely fölött tiszta volt az ég. Az órásrakéta első fokozatának hengeres magja 8,4 m-es átmérőjű, de felülnézetben így is bajosan lehetne megfigyelni a 10 m-es legjobb felszíni felbontású Sentinel-2 képen. A magassága azonban meghaladja a New York-i szabadságszoborét. Ezért a Sentinel-2 elrepülésének idején (világidőben 16:15 körül, helyi zónaidőben valamivel dél előtt, negyed 12-kor), bár elég magasan járt már a Nap, jól kivehető árnyékot vetett.
Március 18-án Recep Tayyip Erdoğan török elnök felavatta az Európát és Ázsiát elválasztó, az Égei-tengert a Márvány-tengerrel összekötő tengerszoros, a Dardanellák új hídját. Az 1915 Çanakkale nevet viselő, a felhajtó hidakkal együtt több mint 4,6 km hosszú műtárgy a világ legnagyobb (2023 m-es) támaszközű hídja. A mintegy 2,5 milliárd euróba került beruházást török és dél-koreai cégek valósították meg.
Az 1915 Çanakkale híd alapkövét pontosan az avatás előtt 5 évvel, 2017. március 18-án tették le. Az egész építkezés tehát végig az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjai „szeme előtt” zajlott. Két, a valódi színeket visszaadó műholdkép segítségével mutatjuk be, hogy milyen volt a hídépítés helyszíne a munkálatok megkezdése előtt, és milyen lett az elkészült híd és a szoros két partján a hozzá kapcsolódó autópálya-szakaszok. A második kép idén februárban, nem sokkal az avatóünnepség előtt készült.
A felülnézetet mutató műholdképen ugyan nem látszik, de a pilonok magassága a tenger szintje felett 318 méter. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A híd nevében az 1915 a törökök tengeri győzelmének évére utal a Dardanellák (törökül: Çanakkale Boğazı) első világháborús ostromában, a francia és brit erők ellen. A március 18-i dátum sem véletlen, 1915-ben ugyanis épp ezen a napon történt a tengeri áttörés. Sőt még a 2023 m-es támaszköz is egy jelkép, a Török Köztársaság kikiáltásának századik évfordulójára utal – az átadást ugyanis eredetileg másfél évvel későbbre, a 2023-as jubileumi évre tervezték.
A hídon biztonsági okokból csak gépjárművek kelhetnek át, a gyalogos és kerékpáros forgalom tilos. Egy személyautó áthaladásáért a mostani árfolyamon 13,5 eurónak megfelelő török lírát kell leszurkolni. Az Isztambulban épített három híd után ez a negyedik, amely Törökország területén összeköti a két földrészt. Anatólia (Kis-Ázsia) és az Európához tartozó Gallipoli-félsziget között az autóforgalom itt eddig kompokon zajlott. Magának a tengerszorosnak az átszelése egy órát vett igénybe, de a várakozási idővel együtt akár öt óráig is eltarthatott a művelet. Mindez most a híd segítségével 6 perce rövidül.
Az alábbi animációt néhány Sentinel-2 műholdkép sorozatából állítottuk össze. A képek azt az időszakot ölelik fel 2019 márciusa és 2021 szeptembere között, amikor már a műholdak kamerái számára is jól látszó módon alakult át a táj és haladt előre a híd építése. Különösen 2021-ben gyorsultak fel az események, abból az évből több – többé-kevésbé felhőmentes – műholdkép is bekerült a válogatásba. Érdemes megfigyelni a csatlakozó úthálózat építésének folyamatát, a környező táj évszakos változásait, valamint a Dardanellák hajóforgalmát is.
Idén tél végére különösen alacsonyra csökkent a Dráva vízállása – olvashattuk nemrég a hírekben. Emiatt előbukkantak olyan homokpadok is, amelyeket ritkán látni, Barcsnál pedig már látszanak a második világháborúban felrobbantott híd körvonalai. A homokos part és a homokpadok kiterjedése a Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak képein is feltűnő. Különösen akkor, ha a mostani aszályos időszakban készült képet egy tavaly, az évnek ugyanebben az időszakában, ugyanott készült párjával hasonlítunk össze.
Az infravörös sávok bevonásával készült hamis színezést használó, a növényzetet piros színnel megjelenítő műholdképeken a nyugatról keleti irányba folyó Dráva kanyargó kék szalagja, valamint a folyó levágott kanyarulataiból kialakult holtágak. Az apadó víz miatt a folyómederben és a parton előbukkanó homokos felszíneket nem borítja növényzet, így világos szürke színük alapján jól megkülönböztethetők a part menti növényzet pirosától és a folyóvíz sötétkékjétől is. A kép jobb oldalán, a Horvátországgal közös határt is kijelölő Dráva folyó bal partján fekszik Barcs városa.
A feljegyzések szerint az elmúlt száz évben hatszor is előfordult, hogy a víz szintje nem érte el a 64 cm-t. Alacsony tél végi vízállások tehát máskor is előfordultak, de az idei helyzet különleges. A folyó szabályozása és a vízerőművek miatt a meder egyre mélyül, a környező területeken ezért a talajvíz szintje csökken, ami nem tesz jót a környező erdőknek, gyepeknek és mezőgazdasági területeknek. A holtágak vízutánpótlása elapad, a vízhez kötött fajok élettere zsugorodik. A Dráva felső, alpi vízgyűjtő területén télen a csapadék hó formájában hullik, így a folyóba kerülő víz mennyisége természetesen csökken, és csak a tavaszi olvadások idején indulhat emelkedésnek a vízállás. Az igazi gondot az jelentené, ha tavasszal sem kerülne elég víz a folyóba, amire sajnos vannak jelek, hiszen a becslések szerint a hóban tárolt vízkészlet alacsonyabb a sokévi átlagnál.
Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának egyik szolgáltatása (Copernicus Global Land Service, CGLS) egyébként olyan adatokat is előállít, amelyek a hóban tárolt vízmennyiségről adnak aktuális információt.
Idén már a második műholdképes blogbejegyzést vagyunk kénytelenek a Balaton délnyugati partjai közelében keletkezett tüzeknek szentelni. Január végén közel 20 hektáron égett a nádas és a bozótos Somogyszentpál külterületén. A téli száraz időjárás miatt az ország nagy részén – március 10. óta mindenhol – tűzgyújtási tilalom van érvényben.
Március 6-án Sármellék közelében, a 76-os főút mentén kapott lángra az aljnövényzet. A tűz a nádast és egy erdőt is elért. A Kis-Balaton térségébe nagy erőkkel vonultak ki a hivatásos és önkéntes tűzoltók, hogy megfékezzék a nagy füsttel járó tüzet. Ez végül 15 óra munkával, március 7-én hajnalra sikerült. Az erős szél, valamint a mocsaras terep egyaránt nehezítette az oltást. A műveleteket irányító Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság közlése szerint a tűz mintegy 600 hektárnyi területet érintett.
Az itt bemutatott két, valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép illusztrálja, hogyan változott meg a táj képe a tűz nyomán. Az egyik egy az eseményt megelőző felhőmentes téli napon, február 11-én készült, a másik közvetlenül a tűzvész után, február 8-án. Ez utóbbi képen is csak néhány kisebb fehér felhőpamacs bukkan fel, sötét árnyékát a felszínre vetve. A képeket a csúszka elmozdításával lehet összehasonlítani.
Nem csak a márciusi kép közepe táján újonnan felbukkanó nagy, összefüggő fekete folt jelenti az eltérést. Érdemes megfigyelni a Balaton nyugati medencéjében a víz áramlásából adódó változásokat, illetve a Zala torkolatánál a tóba ömlő víz markánsan eltérő, sötét színét. Ezt a Kis-Balatonon áthaladó folyó vizének magas szervesanyag-tartalma okozza. A leégett terület közvetlen közelében, a fekete folttól nyugatra kivehető a sármelléki repülőtér közel észak–déli irányban épült futópályája is.
