Month: október 2019

  • Szárazság Nyugat-Európában

    Két egymást követő évben, 2018-ban és 2019-ben is a tavasz vége és a nyár különösen száraznak bizonyult Európa nyugati felén. A jelenséget összességében a csapadékhiány, a magas hőmérséklet, és ezzel összefüggésben a jelentős párolgás okozta. A Copernicus programnak a Föld szárazföldi felszínét figyelő szolgáltatása (Copernicus Global Land Service, CGLS) műholdas adatok és meteorológiai modellszámítások bevonásával 300 m-es felbontású térképeket készített a szárazság területi eloszlásának ábrázolására, az idei és a tavalyi év körülményeinek összehasonlítására.

    2018-ban a talaj felső rétegének a nedvességtartalma különösen kontinensünk északnyugati részén (Belgiumban, Hollandiában, Dél-Angliában) volt alacsony. Augusztusra aztán a helyzet már Németországban is súlyosra változott. A 2019-es szárazság elsősorban Franciaország és Spanyolország egyes vidékeit, valamint Szardínia szigetét érintette. Ez jól követhető az alábbi térképeken, amelyeken az élő növényzet mennyiségére utaló levélfelületi index (Leaf Area Index, LAI) látható. A sorok áprilistól augusztusig havonta mutatják a helyzetet. A bal oldali és középső oszlopokban rendre 2018 és 2019 adatai láthatók, a jobb oldalon pedig a 2019-es és 2018-as indexek különbsége.

    A levélfelületi index 2018-as és 2019-es térképei Nyugat-Európáról havi bontásban, valamint a két év összehasonlítása. (Kép: CGLS)

    Az Európára a közeljövőben leselkedő egyik legnagyobb környezeti veszélynek tűnik az extrém száraz időszakok hosszának és gyakoriságának a növekedése.

    Kapcsolódó linkek:

  • Nagy vizek találkozása

    A Copernicus program egyik Sentinel-2 földmegfigyelő műholdja segítségével Brazíliába, az Amazonashoz látogatunk. Felülről, még a „madártávlatnál” is magasabbról figyelhetjük meg két folyó, a Rio Negro és az Amazonas fő ága, a Solimões egyesülését, amelyek innentől együtt folytatják útjukat a kontinensen át, az Atlanti-óceán felé.

    A nyugati irányból érkező két folyót könnyű megkülönböztetni. Ahogy a neve is sugallja, az északabbra (felül) látható Rio Negro vize szinte fekete. Ez a Föld legnagyobb fekete vizű folyója, Kolumbiában ered és 2300 km hosszú. Sötét színét elbomlott és a vízben feloldódott levelek, növényi maradványok adják. Hozzá képest éles kontrasztot jelent a Solimões, amelynek barna színe a víz által szállított hordaléktól származik. Eddig a pontig a folyó hossza mintegy 1600 km.

    Az Amazonas legnagyobb mellékfolyója, a sötét vizű Rio Negro torkolatáról 2018. február 7-én készített, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A két folyó a vizeik eltérő hőmérsékletéből, sűrűségéből, folyási sebességéből adódóan a torkolat után valójában egy darabig még „egymás mellett” hömpölyög tovább a közös mederben. Teljes keveredésük csak a torkolattól néhány kilométerrel lejjebb következik be. A műholdkép alábbi kinagyított részletén megfigyelhetjük a fekete és az iszapbarna víz határán, a felszínen létrejövő összetett áramlási mintázatokat.

    Az Amazonas-medence legnagyobb városa, Manaus is itt található: a Rio Negrótól északra, a folyó bal partján épült. Habár az óceántól 1500 km (!) választja el, jelentős a kikötője. A várostól északkeletre fekszik az Adolfo Ducke botanikusról elnevezett természetvédelmi terület. A város szomszédságában különösen feltűnő, szinte tökéletes négyzet alakú zöld területén a környezet védelmével, a biodiverzitás megőrzésével összefüggő kutatásokat is végeznek.

    A Rio Negro és a Solimões összefolyásáról készült Sentinel-2 műholdkép az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik szeptemberi epizódjában. (Forrás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Alsó-Kalifornia

    Mexikónak az Egyesült Államokkal határos, északnyugati fekvésű tagállama (spanyolul Baja California) a Kaliforniai-félsziget északi felét foglalja el. Nyugaton a Csendes-óceán, keleten a Kaliforniai-öböl vize mossa a partjait. Most egy különleges, három időpontban készült Sentinel-1 radaros felvételekből összeállított színes kép segítségével látogatunk el ide, közvetlenül az amerikai határtól délre. Alsó-Kalifornia fővárosa, Mexicali a bal felső sarokban látható.

    A hamis színezésű kép elkészítéséhez idén április 30-án (vörös), május 12-én (zöld) és június 17-én (kék) készült Sentinel-1 amplitúdóképeket kombináltak. Így a fehér színnel látható alakzatok ebben az időszakban állandó radarvisszhangot produkáltak, míg az ettől eltérő színek kiemelik a változásokat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA)

    A keleti oldalon, a kép jobb oldalán a szomszédos Sonora állammal alkotott határ vonalát is kijelölő Colorado folyó jól felismerhető. Körülötte a színpompás foltok mezőgazdasági táblák. A Colorado több mint 2300 km hosszan kanyarog Észak-Amerikában, a Sziklás-hegységben ered, és áthalad a híres Grand Canyonon, mielőtt Mexikó területére lép, és végül a Kaliforniai-öbölbe torkollik. A folyó természetes deltája valaha nagy területet foglalt el, a víz által ide szállított, magas tápanyagtartalmú hordaléknak köszönhetően pedig gazdag növény- és állatvilágnak adott otthont. Manapság a számos megépült duzzasztógát és tározó, a vízerőművek, az ivóvíz és öntözővíz kivétele miatt a hordalék, sőt sokszor még a víz sem nagyon jut már el a tengerig.

    Az Alsó-Kalifornia egy részét ábrázoló színezett Sentinel-1 radarkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatának egyik szeptemberi epizódjában. (Forrás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Őszi útátadások

    Az elmúlt napokban az autósok több újonnan megépült gyorsforgalmi útszakaszt is birtokba vehettek Magyarországon. Az európai Copernicus földmegfigyelési program optikai és infravörös sávokban érzékeny Sentinel-2 műholdpárosának szabadon hozzáférhető, 10 m-es felszíni felbontású képei segítségével egy-egy pillantást vethetünk ezekre a helyekre, hogy megnézzük, milyen volt, és az útépítés után milyen lett a táj.

    Az első helyszín Göd (északon) és Dunakeszi (délen) között található. Október 1-jén adták át a forgalomnak az M2-es autóút felújított és 2 × 2 sávosra bővített szakaszát, amelyen Budapest (pontosabban az M0-s gyűrű) és Vác között, 20 km hosszan lehet közlekedni. A 33 milliárdnyi uniós forrásból 2 új csomópontot, 1 fél csomópontot, 5 hidat építettek, 14 meglevő hidat pedig felújítottak. Az egyik új csomópont a Dunakeszi és Göd között az M2-est a régi 2-es számú főúttal összekötő, a városokat elkerülő útszakaszhoz tartozik. A szóban forgó átkötő út a 2019. októberi műholdkép közepén látható. Nagyjából észak–déli irányban a hamis színezésű, a vizeket sötétkékkel mutató képen balról jobbra (nyugatról keletre) haladva a Duna szentendrei, majd a fő ága a legfeltűnőbb. Ez utóbbi mellett, egymáshoz olykor szoros közelségben a 2-es út és a 70-es számú Budapest–Vác–Szob vasútvonal, majd kicsit távolabb a kibővített M2-es gyorsforgalmi út csíkja vehető ki. Az összehasonlításképpen mutatott 2016-os őszi műholdképen még az új építkezéseket megelőző állapot figyelhető meg.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Egy másik feltűnő, a műholdképeken is jól követhető változás Göd-Újtelep határában (a képen fent középen) a Samsung gyárának bővítése, illetve a további építkezések előkészítésére kivágott erdő. Ennek a helyét a 2016-os kép készítésekor még zöld, most már a kopár homokos felszínre utaló világosbarna folt jelöli.

    A másik Sentinel-2 műholdképpár segítségével Kunszentmártont és környékét figyelhetjük meg. Ugyancsak mostanában (október 2-án) adták át az M44-es gyorsforgalmi út 62 km hosszú szakaszát, Kondoros és Tiszakürt között. A beruházás költsége 145 milliárd forint volt. Egyszerre ilyen hosszú új gyorsforgalmi útszakasz 2002 óta most először épült. A 2 × 2 sávos útpálya mellett 46 műtárgy készült el, köztük a műholdkép közepe táján elhelyezkedő, 450 m hosszú, a Hármas-Körös felett átívelő híd. A csúszka mozgatásával összehasonlítható műholdképek egyike 2015 szeptemberében készült, amikor még nyoma sem volt az építkezésnek. A 2019. szeptemberi képen jól látható a most átadott útszakasz. Tőle délre fekszik Kunszentmárton városa.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Alacsony vízállás a Maroson

    Szeptember végére a csapadékszegény őszi időjárás következtében a Maros vízállása rekordközelbe süllyedt – számolt be róla az Időkép. A portál szerzője Apátfalvánál, a magyar–román határ közelében bokáig érő vízben gázolt át a folyó egyik homokpadjára.

    A Maros a Tisza bal oldali mellékfolyóinak egyike. Románia területén, a Gyergyói-havasokban ered, közel 750 km-en át folyik, mígnem Szeged fölött a Tiszába torkollik. Magyarországi szakasza mindössze 48 km hosszú.

    A Marosra jellemző, ennél az alacsony vízállásnál a megszokottnál is nagyobb számban a felszínre kerülő homokpadok, homokszigetek, zátonyok jól láthatók a Sentinel-2 műholdképeken is. Alább két szeptemberi műholdképet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. Az idei mellett referenciaképpen a tavalyi állapot látható, amikor nem volt ilyen szárazság, magasabb volt a Maros vízállása. A Sentinel-2 képek ugyancsak Apátfalvánál mutatják a Maros egy szakaszát, a település a folyó északi partján, a kép jobb felső sarkában látható. A színezés pirossal emeli ki az élő növényzetet – elsősorban a környék mezőgazdasági tábláit és erdőit –, a víz pedig sötétkék. Benne a világosbarna foltok jelzik a szárazra került homokpadokat.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A folyó képen látható szakasza egyébként egybeesik a magyar–román államhatárral.

    Kapcsolódó linkek: