Month: április 2020

  • Pandanapelemek

    Egy országban, ahol az evőpálcikáktól kezdve az alsónadrágig bármit lehet panda motívummal kapni, miért pont napelemfarmokat ne építenének ilyen formában? Míg azonban az alsónadrágok mintái (szerencsére) nem látszanak az űrből, egy pandás napelemfarm igen. Alább a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának képét láthatják, rajta a Panda Green Energy nevű vállalat egyik napelemparkjával, amely az észak-kínai, Pekingtől kissé nyugatabbra fekvő Sanhszi (Shanxi) tartomány Tatung (Datong) városában épült fel.

    A hamis színezésű műholdkép pirossal emeli ki a zöld növényzetet, amiből viszont a készítés idején, 2020. április 5-én a jelek szerint még elég kevés volt a környéken. Nem csak pandás, hanem más napelemfarmok is láthatók, a terület északi részén pedig feltűnő egy nagy vasúti rendező-pályaudvar. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A fenti kép kinagyított részletén még jobban látható a napelemek két pandát formázó elrendezése.

    Sanhszi tartományban található Kína kőszénvagyonának közel a harmada, s ettől nem függetlenül a környezetszennyezés itt az egyik legsúlyosabb az országon belül. A 100 MW teljesítményre képes „pandaerőmű” a számítások szerint 25 éves működési idő alatt 3,2 milliárd kWh elektromos energiát állíthat elő. Másképp kifejezve, több mint 10 ezer háztartás éves ellátását tudják biztosítani vele.

    A Panda Green Energy támogatást kapott az ENSZ fejlesztési programjától (United Nations Development Programme, UNDP) és segít népszerűsíteni a környezetbarát technológiát és a fenntartható fejlődés gondolatát, nem utolsósorban a gyerekek körében – nem véletlen tehát a pandák megjelenése.

    Kapcsolódó linkek:

  • A csernobili erdőtűz az űrből

    Április elején számos hír szólt róla, hogy ég az erdő az ukrajnai Csernobil közelében. 1986-ban itt történt az emlékezetes atomerőmű-baleset, a vidék a radioaktív szennyeződés miatt manapság is mintegy 2600 km2-en lezárt terület. (Sajnos álhírek is terjedtek, hogy radioaktív füst érkezik hozzánk a széllel, de a sugárzásmérések nem igazolják, hogy az esemény kapcsán kimutathatóan megnövekedett volna a légköri radioaktivitás normális szintje Magyarországon.)

    Az erdőtűz megszokott jelenség a környéken, de idén az enyhe tél és a kora tavaszi szárazság miatt még súlyosabb volt a helyzet a szokásosnál. A lángok meglehetősen közel jutottak az egykori atomerőműhöz, felvetve azt a veszélyes lehetőséget, hogy akár elérhetik a reaktor helyszínét is. Szerencsére végül a hónap közepén megérkező esőzés révén a természet nyújtott hathatós segítséget az oltásban. Még utána is az ukrán hatóságok több mint 500 tűzoltót, 124 fecskendőt és számos helikoptert vetettek be a parázsló, füstölgő tűzfészkek felszámolására.

    Április első felében műholdas képeken is láthattuk a Csernobil környéki tüzet és füstjét, például a NASA földmegfigyelési portálján. Az európai Copernicus földmegfigyelési program veszélyhelyzetekben aktivizálódó szolgáltatása (Copernicus Emergency Mapping Service, CEMS) is figyelemmel kísérte a helyzetet, Sentinel műholdas adatok felhasználásával. Alább az Európai Űrügynökség (ESA) nyomán két Sentinel-2 műholdképet mutatunk, az egyik április 7-én (a tűz előtt), a másik öt nap elteltével készült a területről. Legalul az április 12-ei képből egy olyan változat is látható, ahol a színezéssel kiemelték a tűz által érintett felszínt (fekete és sötétbarna), mintegy „megszabadítva” a látványt a valódi színeket mutató képen uraló füsttől. Az éppen aktívan égő tűzfészkek is kivehetők (narancs színnel), az infravörös adatoknak köszönhetően.

    Csernobil település (jobbra középtájt) és az atomerőmű (középen fent) környéke, ahol az április eleji erdőtűz pusztított. (Animált képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A 786 km magasan keringő Sentinel-2 műholdpáros A és B jelű tagja is fel van szerelve egy 13 különböző látható és infravörös hullámhosszon felvételeket készítő kamerával (Multi-Spectral Instrument, MSI). A különböző sávokban gyűjtött adatok megfelelő kombinálásával a felszín egy sor jellemzője kiemelhető, tanulmányozható. A hullámsávoktól függő felszíni felbontás 10, 20 és 60 m.

    A CEMS az április 12-i Sentinel-2 műholdas mérések alapján elkészített egy olyan térképet, amelyen a tűz által elpusztított terület látható. Az ilyen és ehhez hasonló természeti katasztrófák esetén a helyi hatóságok nagy hasznát vehetik az efféle térképeknek. (Kép: CEMS)

    Kapcsolódó linkek:

  • Viktória-vízesés

    Földünk egyik legnagyobb természeti csodája az Afrika közepén található Viktória-vízesés. A neve a helyiek nyelvén Mosi-oa-Tunya, jelentése mennydörgő füst. A zuhatag a Zambézi folyón található, amelynek partja északon Zambiához, délen Zimbabwéhez tartozik. A Zambézi mintegy 3500 km hosszan szeli át Afrikát, mielőtt az Indiai-óceánba torkollik. Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja készítette az alábbi képet a Viktória-vízeséséről és környékéről.

    A Viktória-vízesés Sentinel-2 műholdképen, 2019. február 22-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Maga a vízesés egy vékony fehér vonalként látszik a folyón keresztben, a kép jobb oldali középső részén. Ami a szélességét (1700 m) és a magasságát (több mint 100 m) illeti, a Viktória-vízesés nem feltétlenül a legnagyobb a világon. De a két érték szorzata, vagyis a lezúduló vízfüggöny teljes területe mégis csúcstartóvá teszi. A vízpermet akár 400 m magasba is felcsaphat, és 40 km-es távolságból is megfigyelhető – a méreteiből adódóan nem véletlen, hogy még „felülnézetben”, a Sentinel-2 műholdképen is jól kivehető. A vízesést követően a Zambézi keskeny, cikkcakkos völgyben folytatja útját, amint az a kép jobb alsó részén látható.

    Nemrég arról lehetett olvasni és látványos képeket találni, hogy a Viktória-vízesés „kiszáradt”. Valójában ez egy szokványos jelenség, csupán arról van szó, hogy a Zambézi vízhozama az év folyamán, sőt a különböző éveket összehasonlítva is erősen ingadozik. A legalacsonyabb hozamot nem is 2019-ben, hanem az 1995—96-os szezonban mérték. Akkor éves szinten átlagosan 390 m3/s volt a folyó vízhozama, míg a sokéves átlag kb. 1100 m3/s.

    A vízesés mellett, attól nyugatra a zimbabwei oldalon látható Victoria Falls városa. Egy még nagyobb település, a zambiai Livingstone északabbra fekszik. Nevét a híres skót utazóról kapta, aki az európaiak számára felfedezte a vízesést és elnevezte a királynőjéről. A várostól nyugatra jól látható a Harry Mwanga Nkumbula repülőtér, mint ahogy feltűnnek a képen kör alakú mezőgazdasági táblák is. A geometrikus mintázat az öntözés módjának köszönhető: a középen elhelyezkedő kútból származó vizet körbe forgó öntözőberendezéssel juttatják ki a földre.

    Tekintsük meg a Viktória-zuhatagról és környezetéről készített Sentinel-2 műholdképet, ahogyan azt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik epizódjában bemutatták. (Forrás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Leégett nádas Konyárnál

    Ahogy tavaly év elején, úgy idén is megtette a hatását a hosszan tartó csapadékmentes időjárás. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága közlése szerint április 5-én délelőtt kigyulladt Hajdú-Bihar megyében a Hosszúpályi és Konyár határában fekvő Kis-Fehér-tó nevű mocsár nádasa. A tűz – amelyet a tűzoltók sem tudtak megfékezni, csak a a továbbterjedését megakadályozni – 60 hektárnyi területet perzselt fel. Az égő nád hőjétől leszakadt egy villanyvezeték is, Konyáron áramszünetet okozva. A terület a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet része, a mocsár közepén gémek szoktak fészkelni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hosszan tartó vízhiány miatt a mocsár is jórészt kiszáradt, emiatt talán kevesebb madárfészek vált a tűz martalékává.

    A tűz kiterjedése elég nagy volt ahhoz, hogy Sentinel-2 műholdképek segítségével is jól megfigyelhessük a hatását. Az alábbi képpár egyike április 6-án, közvetlenül az esemény utáni napon készült. Összehasonlításul ugyanannak a műholdnak az 5 nappal korábbi áthaladásakor, április 1-jén készített képet is megmutatjuk. (Elérhető még a Copernicus program archívumában egy időben még közelebbi Sentinel-2 kép is, amelyet a műholdpáros másik tagja készített a tűz előtt napon, április 4-én.)

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A több hullámhosszon készülő Sentinel-2 felvételekből olyan színezéssel állítottuk elő a képeket, amely a piros árnyalataival kiemeli a növényzettel borított felszínt. A leégett nádas helyét az április 6-ai kép közepén kiterjedt fekete folt jelzi.

    Kapcsolódó linkek:

  • Meghirdették a Copernicus Masters 2020 versenyt

    Hagyományosan április 1-jén hozza nyilvánosságra a szervező AZO az adott évre meghirdetett Copernicus Masters verseny felhívását. Így történt ez idén is. Ismét jelentkezhetnek tehát értékes díjakért olyan ötletekkel, fejlesztésekkel, szolgáltatásokkal, amelyekhez műholdas földmegfigyelési adatokat használnak. A Copernicus programban létrejövő hatalmas mennyiségű adat segítségével fontos társadalmi kihívásokra kereshetik a választ az innovatív vállalkozások, kutatócsoportok, magánszemélyek.

    A Copernicus Masters versenyt 2011 óta rendezi meg az Európai Űrügynökég (ESA) kezdeményezése nyomán a német AZO, egyre növekvő számú támogatóval a hátuk mögött. Idén is számos különböző tematikus kategóriákban várják a pályamunkákat, egészen június 30-ig. A díjak között nem csak pénzjutalom, de például üzletfejlesztési támogatások, műholdas adatokhoz való hozzáférés biztosítása is szerepel, több mint 550 ezer euró összértékben. A kategóriagyőztesek közül is a legjobb, a 2020-as Copernicus Masters díj összesített nyertese további 10 ezer eurós különdíjat söpörhet majd be.

    A Copernicus Masters 2020 versenyről, a részletes feltételekről, a kategóriákról és a díjakról az esemény honlapján lehet tájékozódni.

    Kapcsolódó linkek:

  • Repülőgépek a földön

    A COVID-19 koronavírus-járvány – szinte a szó legszorosabb értelmében – padlóra küldte a légi közlekedési iparágat is. Mivel az utazásokat a vírus terjedésének lassítása érdekében korlátozák, számos ország pedig a határait is lezárta a külföldről érkezők előtt, utasok hiányában a légitársaságok világszerte több ezer gépet kénytelenek pihetetni. Ez a kieső bevételek mellett egy technikai probléámát is okoz: hol tárolják azt a sok feleslegessé vált repülőgépet?

    A világ számos kisebb-nagyobb repülőterén a szerelésre szolgáló hangárok, sőt esetenként még a máskor le- és felszállásra használt futópályák betonja is ideiglenes tárolóhellyé változott. Ez utóbbira példa Frankfurt, Németország legnagyobb, sőt egész Európa egyik legforgalmasabb légikikötője, amely most a veszteglő gépek „szellemvárosává” változott. Ahogyan az az alább bemutatott, március 25-én készült hamis színezésű Copernicus Sentinel-2 műholdképen is jól látható, a frakfurti repülőtér északnyugati részén fekvő leszállópályát most a sorban ott parkoló gépek foglalják el.

    Frankfurt repülőterének (IATA kódja: FRA) egy részlete, egyik futópályán a járvány miatt földre kényszerült, parkoló utasszállító gépekkel. Összehasonlításul megmutatunk egy 2019. márciusi Sentinel-2 képet is. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019–2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A 2019-es állapottal való csúszkás összehasonlításkor ne csak a reptéren álló gépek megnövekedett számát figyeljék. A 2019. március 21-én készített Sentinel-2 kép érdekessége, hogy a műhold MSI (Multi-Spectral Instument) kamerájának épp sikerült elkapnia egy magasban szálló repülőgépet is. Annak, és a nyomában keletkezett kondenzcsíkoknak a képe viszont megháromszorozódva, három eltérő színben látható. A jelenségről egy korábbi blogbejegyzésünkben részletesen is írtunk. Az oka, hogy a műhold kamerája működéséből adódóan eltérő hullámhosszon kicsit más irányokban „lát”. Ezt a hatást az különböző színekben készült felvételek kombinálásakor a felszínen levő alakzatokra korrigálják ugyan, de a nagy magasságban repülő gépek esetén az eljárás nem ad jó eredményt, s így a felvételek elcsúsznak egymáshoz képest.

    A repülőgépek földre kényszerülésének illusztrálására tekintsünk meg egy másik példát is. A bécsi (schwechati) repülőtér esetében is látványosan tanúsítják a Sentinel-2 műholdképek, hogy mekkora a különbség az egy évvel korábbi, 2019. márciusi helyzethez képest.

    A bécsi nemzetközi repülőtér (VIE) a légi forgalom drasztikus csökkenésének idején, és egy évvel korábban, Sentinel-2 műholdképeken. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019–2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Természetesen a világ számos helyéről összegyűjthettünk volna hasonló képpárokat. A hírek szerint azok a repülőterek, amelyeket amúgy is a forgalomból kivont gépek tárolóhelyéül használnak, mint például a kaliforniai Victorville – ugyancsak egy régebbi műholdképes blogbejegyzésünk szereplője –, szintén több gépet fogadnak mostanság.

    Kapcsolódó linkek: