A fonyódi tűz nyomai

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága honlapján február 24-én lehetett olvasni a hírt, hogy 15 hektáron ég a nádas Fonyódnál, a Bézsenyi utca és a 6701-es számú út közötti területen, a Halastavak közelében. A tűzesethez a marcali, siófoki, keszthelyi hivatásos, a balatonboglári önkormányzati és a fonyódi önkéntes tűzoltókat riasztották. Az egységek több oldalról vízsugarakkal és kéziszerszámokkal oltották a lángokat, munkájukat az erős szél is nehezítette. Mintegy két óra elteltével sikerült megfékezni a tüzet.

Egy ilyen nagy kiterjedésű tűz nyomai az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak képein is fel kell tűnjenek. Blogbejegyzéseink közül sem az első eset, hogy egy Fonyód közeli vagy máshol, a Balaton déli partja közelében keletkezett tűz következményeiről számolunk be Sentinel-2 műholdképek illusztrálásával. Most is két képet hasonlítunk össze, az egyik a tűz előtt, a másik utána készült. A hamisszínes képeken a növényzetet piros szín emeli ki. A vízfelületek a sötétkék árnyalataiban látszanak, a leégett terület feketés színű.

Fonyódnál a nádas egy derékszögű háromszög alakú területen égett le, a halastavaktól délre, a kép közepe táján. Érdekes még megfigyelni a februári műholdkép tetején, hogy a Balatonba torkolló, a pár nappal később leégett terület „átfogója” mentén elhaladó Pogány-völgyi-víz vize a benne oldott szerves anyagok miatt mennyivel sötétebb, mint a tóé. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az első műholdkép február 21-én, mindössze három nappal az esemény előtt készült. Szerencsére akkor tejesen derült volt az idő. Nem úgy a tűzvészt követő napokban, amikor egy jó darabig minden műholdelhaladás alkalmával sűrű felhőzet takarta a felszínt a kamera elől. Végül március 8-án sikerült egy majdnem felhőtlen pillanatot elkapni. Legalábbis Fonyód fölött ha nem is teljesen, de viszonylag tiszta volt az ég. A vékony felhőzet valamelyest bepillantást engedett a tájra, még ha a jelenléte miatt a műholdkép elég homályos is lett. (A tágabb környéken ennél vastagabb felhők is voltak, ezt illusztrálja a Balatonról és környékéről készült műholdkép alább bemutatott nagyobb kivágata.)

A környéken jócskán volt felhő március 8-án, a Sentinel-2 műhold elrepülése idején. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Hármas határ Dél-Amerikában

Különlegesen színezett Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatta meg az Európai Űrügynökség (ESA) Paraguyay, Brazília és Argentína határvidékét heti földmegfigyelési ismeretterjesztő sorozatában. Valójában nem is egyetlen hamisszínes képről van szó, hanem három kombinációjáról. Ezek az infravörös tartományban készültek 2022 márciusában, júliusában és novemberében, s mindegyikhez más-más alapszínt (vörös, zöld és kék) rendeltek. Ezen a módon a színek segítségével kiemelhetők a felszínborítás évszakos változásai, méghozzá elsősorban a növényborítottságé.

Három időpontban készített, eltérő színekkel kombinált Sentinel-2 műholdkép a paraguayi–brazil–argentin hármas határ vidékéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A legfeltűnőbb színekkel a mezőgazdasági művelés alatt álló parcellák tűnnek ki. Ezek jellegzetessége még a szabályos, rendszerint sokszög alakú forma. A kék, türkiz és lila különféle árnyalatai arra utalnak, hogy a növényzet novemberben volt a legintenzívebb fejlődés állapotában. Azok a területek, ahol a három különböző időpont között nem volt különösebb eltérés a felszínborításban – ilyenek például az erdők és a beépített, városi területek – a szürke árnyalataiban jelennek meg. A vízfelületek, amelyek a leginkább elnyelik az infravörös sugárzást, könnyen felismerhetők fekete színükről.

A kép felső részén a kiterjedt, több ágra bomló vízfelület az Itaipú-víztározó, amelyet a Paraná folyó felduzzasztásával alakítottak ki. A Paraná határfolyó, nyugati oldala Paraguay, keleti oldala Brazília része. Délebbre, ahol az Iguaçu (Iguazú) folyó a Paranába torkollik, található a hármas határ a fent említett két ország és Argentína között. A folyók kanyargó vonala jelöli ki a természetes határvonalat. Az Iguaçu északi partján Brazília, a délin Argentína területe kezdődik.

A színes foltvarrásra emlékeztető tájkép Paraguay és Brazília művelt mezőgazdasági területeit jelzi, míg az argentin oldalon a sűrű erdőség a jellemző. A folyótorkolattól mintegy 20 km-re, a képen alul középen, egy elnyúlt patkó alakú kanyarulatban található a nevezetes Iguaçu-vízesés, a Föld egyik legnagyobb és – ha nem is a műholdképen, de a helyszínen – leglátványosabb vízesésrendszere. Környékén mind az brazil, mind az argentin oldalon nemzeti parkok fekszenek.

Kapcsolódó linkek:

Meteoritvadászat műholdas segítséggel

Egy ritka, 7,6 kg tömegű meteoritra sikerült rábukkannia az Antarktiszon egy belga vezetésű kutatócsoportnak, méghozzá Sentinel-2 műholdas adatok segítségével. Ez az egyik legnagyobb égből hullott kő, amelyet a jeges kontinensen találtak.

Minden déli-sarkvidéki nyár idején kutatócsoportok látogatnak a belga Princess Elisabeth Antarctica (PEA) állomásra, amely az Antarktisz keleti részén, a Sør Rondane-hegység területén található. Köztük olyanok is, akik meteoritokra vadásznak. Az eddig jórészt feltérképezetlen területen nagy segítséget jelentenek a műholdképek. A belga, svájci és amerikai geológusokból álló csoport a decemberi expedíciójuk előkészítésekor az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak adatait használta fel arra, hogy megtervezze a kutatás helyszínét. A hatalmas, közel 8 kg-os darabon kívül egyébként másik négy, kisebb meteoritot is sikerült begyűjteniük. Természetesen még a legnagyobb példányok is sokkal kisebbek, mint a Sentinel-2 képeinek 10 m-es legjobb felszíni felbontása. Szóval a meteoritvadászat műholdképekkel nem azt jelenti, hogy a fehér havas-jeges tájon gyanús sötét foltokat próbálnak találni.

Az Antarktiszon megtalált 7,6 kg-os meteorit. (Kép: Maria Valdes)

Az Antarktisz a Földön az egyik legjobb hely a meteoritvadászatra. A körülmények persze mostohák a nagy hideg miatt, de ugyanezen okból a táj lényegében érintetlen, minden emberi tevékenységtől mentes. A kontinens száraz időjárása miatt a kozmikus eredetű kődarabok kevéssé vannak kitéve az eróziónak, jól konzerválódnak. Ráadásul a vakítóan fehér háttér előtt könnyen megakadhat a terepi kutatók szeme a légkörön átjutott, elszenesedett, sötét darabokon. Csakhogy a meteoritok azért elég ritkák, így vaktában a keresésükre indulva nagyon nagy területet kellene átfésülni értük, a siker minimális esélyével – hacsak nincs valamilyen ügyes módszer, amellyel a keresés hatékonyságát növelni lehet. Épp ezt a módszert kínálják a földmegfigyelő műholdak. Az ún. „kék jéggel” borított területeken ugyanis sokkal nagyobb a meteoritok felbukkanásának a valószínűsége. Itt nem takarja hó a felszínt, és a tapasztalatok szerint a jég vándorlása mintegy „összehordja” a kozmikus eredetű kődarabokat. Akár olyanokat is, amelyek nem frissen, hanem több ezer éve hullottak le a környéken.

Kék jéggel borított mezők az Antarktiszon, Sentinel-2 műholdképen. A kép egy 5 km × 5 km-es részletet mutat, ahol a nagy méretű meteoritot megtalálták. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: Royal Belgian Institute of Natural Sciences)

Az elmúlt évszázadban a becslések szerint több mint 45 ezer meteoritdarabot gyűjtöttek össze az Antarktiszon. Ezek közül csak mintegy száz lehetett akkora vagy még nagyobb, mint a kutatók által most megtalált példány.

Kapcsolódó linkek:

Folytatódó szárazság Észak-Olaszországban

A Pó völgyében második éve tart a szokatlan aszály. A közeljövőre nézve az sem kecsegtet sok jóval, hogy ezen a télen eddig igen kevés hó esett a folyó vízgyűjtő területén, így a tavaszi olvadás után sem várható jelentős vízutánpótlás.

Az alábbi Sentinel-2 műholdkép február 15-én készült és az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe sorozatban mutatták be. A Pó egy szakaszát mutatja Voghera városától északra, Olaszország északi részén.

(Kép: Európai Unió / Copernicus Sentinel-2)A kanyargó folyó vize sötétkék árnyalatban látszik, mellette éles kontrasztot adnak a felszínre került homokpadok.

A mérések szerint a Pó vízállása minden idők legalacsonyabb értékét érte el Piacenza és Cremona térségében. Piemont tartományban hét önkormányzat területén kényszerülnek lajtos kocsikkal megoldani az ivóvízellátást, de további 70 településen adtak ki riasztást és szólították fel a lakosságot a vízzel való takarékoskodásra. Az Olaszország legnagyobb édesvízkészletét tároló Garda-tó vízállása is már csak néhány centiméterrel haladja meg a történelmi mélypontját.

A fenti képen ábrázoltnál egy kicsit nagyobb területről ugyanennek a február 15-ei Sentinel-2 képnek a vegetációt piros színnel kiemelő hamisszínes változatát is megmutatjuk. A csúszka elmozdításával össze tudjuk hasonlítani egy 3 évvel korábban, ugyancsak februárban készült képpel, amelyet szintén a Copernicus program optikai távérzékelést végző Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja készített. Jól kivehető, hogy mennyivel bővebb vízhozama volt akkor a Pónak.

A folyótól észak felé, a kép tetején középtájt feltűnő az olasz ENI energiavállalat Sannazzaro de’ Burgondi település melletti gázfinomítója, amely 2019 szeptemberében egy robbanás okán került a hírekbe. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Európa területén a szárazság és aszály megfigyelésével az EDO (European Drought Observatory) foglalkozik, amely a Copernicus program vészhelyzetek kezelésére létrehívott szolgáltatása (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) irányítása alatt működik. Honlapjukon rendszeres időközönként frissített adatokat és aszálytérképeket tesznek közzé.

Kapcsolódó linkek:

A törökországi földrengések felszíndeformációja

Február 6-án először egy a Richter-skálán 7,8-es, majd kilenc órával később egy 7,5-es erősségű földrengés történt, törökországi epicentrumokkal. A pusztító rengések hatására Törökország déli és Szíria északi részén épületek omlottak össze, a halálos áldozatok száma több tízezerre tehető, még sokkal több a sérült. Összesen mintegy 23 millió embert érint a természeti katasztrófa.

Egy ilyen nagyszabású természeti katasztrófa után szerepet kapnak a földmegfigyelő műholdak, amelyek hamar, nagy területi lefedettséggel, objektív módok képesek áttekintést nyújtani a helyzetről. Ez az információ hasznos a mentés szervezésében, és közvetve emberéleteket menthet. Az erőfeszítésekről – köztük az európai Copernicus földmegfigyelési program katasztrófahelyzetek kezelésére létrehozott szolgáltatása (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) munkájáról – néhány kép kíséretében az Űrvilág hírportál cikkében olvashatnak bővebben.

A műholdak a földrengés által okozott földfelszíni elmozdulások pontos térképezéséhez is hasznos adatokat szolgáltatnak. A Geo-Sentinel Kft. szakemberei Magyarországon elsőként, de a világon is az elsők között térképezték fel a törökországi földrengés okozta elmozdulásokat, a felszín deformációját.

A Sentinel-1A műhold a felszálló (azaz délről északi irányba tartó) pályaszakaszán a katasztrófát követően először február 9-én repült el a terület felett, ezt követte a leszálló (azaz északról déli irányba tartó) áthaladása február 10-én. Az előbbi észlelés nem fedte le a teljes, a földrengés által érintett területet, de fontos információt szolgáltat ahhoz, hogy az elmozdulások térbeli komponenseit pontosabban meghatározzuk. A műhold által kibocsátott, majd a Földről visszavert és a műhold által detektált radarjelek valójában elektromágneses hullámok, melyek amplitúdója, fázisa és polarizációja is különféle információt hordoz a földfelszínről. A deformáció vizsgálatához ezek közül a fázisadatokat használjuk, ami az elektromágneses hullám pozícióját mutatja meg az adott időpillanatban egy hullámforma cikluson belül.

A fázisadatok interferometrikus összehasonlítását tehát a február 9-10-én és 12 nappal korábban, január 28-29-én végzett észleléseken végeztük el. Először a műhold által az egyes eltérő időpontokban detektált, a felszínről visszaverődő elektromágneses hullámok fázisának különbségét határoztuk meg az interferometrikus feldolgozás során, minden egyes földfelszíni észlelési pixelre. Ez a differenciális fázismező mutatja az elmozdulásokat, fél hullámhossz egységekben, hiszen a műholdhoz érkező radarjel fázisa a földrengés utáni időpontban megváltozik, mert az adott pont elmozdult. Ez látható az alábbi, szivárványszíneket mutató ábrán. A feldolgozáshoz a Copernicus program jelenleg működő egyetlen radaros földmegfigyelő műholdja, a Sentinel-1A adatait használtuk fel.

A földrengés által okozott felszínmozgások a leszálló (felső kép) és felszálló (alsó kép) észlelésekből. Az interferogramon a deformáció mértékét a színskála érzékelteti, ahol a szivárvány színeinek egy ciklusa egy fél hullámhossznak (2,8 cm) felel meg. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Geo-Sentinel Kft.)

Az alábbi deformációs térkép a földrengések előtti és utáni helyzet összehasonlításában segít, az esemény előtt és után ugyanarról a területről készített radarmérések fázisinformációinak összevetésével. A fenti fáziskülönbségek komplex matematikai algoritmusokkal átszámíthatók tényleges térbeli elmozdulásmezővé, méter egységben. Itt a felszínnek a földrengés következtében létrejött deformációját, elmozdulását látjuk nagyság és irány szerint színkódolva, a Sentinel-1A északról délre (vagyis a pálya ún. leszálló ágában) való, január 29-ei és február 10-ei elhaladása során mért adatok alapján. Az értékek műholdirányúak, ami a tényleges felszínmozgás egy bizonyos irányba eső vetülete.

Az ábrán két törésvonal látható a vörös és kék árnyalataival színkódolt területek határánál. A nagyobbik mintegy 300 km hosszú és az első rengés alkalmával keletkezett, a kisebbik, kelet–nyugati irányú, északabbra fekvő is 125 km-es. Amint a Sentinel-1A műholdradaros adatok interferometrikus feldolgozásából készített deformációs képen látható, a felszín maradandó elmozdulása a törésvonalak két oldalán meghaladta az 1 métert is műholdirányban. Ha feltételezzük, hogy a mozgás túlnyomórészt horizontális irányú volt, akkor ez egyszerű trigonometriával átszámolható felszíni elmozdulássá, ami jól egyezik a terepi és más műholdas mérésekből meghatározott, több mint 4 méteres maximális felszíni elmozdulásértékekkel.

A feltérképezett mozgások világosan mutatják a törésvonalakat, ahol a rengések epicentrumát csillaggal jelöltük. A térképen kék színnel a távolság csökkenése (délkeleti irányú elmozdulás, illetve süllyedés), pirossal a távolság növekedése (északnyugati irányú elmozdulás, illetve emelkedés) látható. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Geo-Sentinel Kft.)

Kapcsolódó linkek:

Kolkata

Az indiai Kolkata (régebbi nevén Kalkutta, ritkán használt magyaros átírásban Kalkáta) ma az északkelet-indiai Nyugat-Bengál állam fővárosa, de az egykori gyarmati Brit India fővárosa is volt. Lakossága napjainkban az elővárosaiban élőkkel együtt meghaladja a 14 millió főt. Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési sorozatában a múlt héten a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjával készített kép apropóján mutatták be röviden a várost és környékét.

Kolkata és környéke egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. A teljes műholdkép letöltésével 10 m-es felszíni felbontásban láthatók a részéletek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Maga a nagyváros a kép közepe táján, lilásszürke árnyalatban tűnik fel. Kolkata India egyik legnagyobb települése, a Húgli (Hooghly) folyó mentén épült. Ez a Gangesz-delta legnyugatibb ága. A műholdképen keleti irányban (jobbra) a szomszédos ország, Banglades egy részlete is látható. A sűrűn lakott településeken túl a mezőgazdasági táblák és az akvakultúra az uralkodó. Rizsföldek és halastavak váltják egymást. Ez utóbbiak a nyílt vízfelszín és a szögletes formájuk alapján jól felismerhetők, főleg a képbe belenagyítva, annak jobb oldalán.

A jobb alsó sarokban, sötétzöld színben a Sundarbans Nemzeti Park területe látható. Ez az UNESCO világörökségi listáján is szereplő természetvédelmi terület, hatalmas kiterjedésű mangroveerdőkkel és a bengáli tigris élőhelyeivel.

Kapcsolódó linkek:

Óriás jéghegy született

Nagyobb, mint London és külvárosainak területe. Kétszer akkora, mint New York. Ötször elférne rajta Málta. Ezek az összehasonlítások mind a januárban az antarktiszi Brunt-selfjégről leszakadt óriási jéghegyről tudósító híradásokban voltak olvashatók. Az antarktiszi jéghegyek számozási rendszerében az A-81 sorszámot kapott darab becsült vastagsága 150 m, és a megfigyelések tanúsága szerint 2023. január 22-én vált el végleg a selfjégtől.

Milyen nagy is az új A-81 jéghegy? Területe 1550 km2, vagyis kisebb, mint az elmúlt évek „sztárjaié”, mint például a blogbejegyzéseinkben is többször szerepelt A-68-é, de összemérhető a szintén a Brunt-selfjégről 2021 februárjában leszakadt A-74-gyel. A közelmúlt négy nevezetes antarktiszi jéghegyének körvonalait a Földközi-tenger térképére rajzolták, de ez ne tévesszen meg senkit: csak a méretek összehasonlítását segíti. (Grafika: ESA)

Az esemény nem volt váratlan,a kutatók már évek óta figyelték az egyre nagyobbodó repedést (Chasm 1), amelyről már egy két évvel ezelőtti blogbejegyzésünkben is volt szó. A repedés mostanra északi irányban végigért a jégselfen, így a jégtömeg nyugati fele immár szabadon úszik a Weddell-tenger vizében. A selfjég az antarktiszi kontinens partjáról a tengerbe nyúló, a szárazföldi jégtakaróhoz rögzült jégtömeg, amely elvékonyodó széléből a tengerjárás, az apály és a dagály váltakozása időnként jéghegyeket választ le.

Az A-81 jéghegy születéséhez vezető folyamatok felgyorsítva, Sentinel-1 radaros műholdképekből készített animáción. (Forrás: ESA / YouTube)

Az 1970-es évek óta ismert repedés hosszú időn át stabilnak mutatkozott, 2012 után indult gyors növekedésnek. Bár a jéghegy leszakadásának pontos időpontját nem lehetett előre jelezni, maga az esemény nem lepte meg a szakembereket. A Brunt-selfjégre 2012-ben települt brit Halley VI sarkvidéki kutatóállomást 2017-ben épp a most levált terület fokozódó instabilitása miatt telepítették át egy beljebb fekvő, biztonságosabb helyre. A nyolc összekapcsolt egységből álló építmény talpakon áll, így szükség esetén arrébb lehet vontatni, nem kell lebontani. A mostani jéghegyleválás nyomán semmi zavar nem lépett fel a jelenleg 21 fős személyzettel üzemelő állomás működésében, amely az új partvonaltól mérve 20 km-rel beljebb található a kontinens irányában.

Az antarktiszi jéghegyek betűjelzése (A, B, C vagy D) arra a kvadránsra utal, ahol leszakadnak a part menti jégtakaróról. Utána egy sorszám következik. Később, ha a jéghegyek melegebb vizekre érve darabolódni kezdenek, a nagyobb töredékeik időrendi sorrendben további betűjeleket kapnak majd (pl. A-81A, A-81B, stb.).

Mi történik ezután? Feltehetően megváltozik a selfjeget a kontinens irányából tápláló jég dinamikája, ami hatással lehet a többi kisebb-nagyobb repedés fejlődésére. Ezek természetes folyamatok, nincs közvetlen kapcsolatuk a klímaváltozással. Most újra az ún. Halloween-repedés felé fordul a legnagyobb figyelem, amely a brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) említett állomásától északra húzódik, és a jégself további destabilizálódásának jele lehet.

Ahogy eddig, úgy ezentúl is az Antarktisz egyik legrészletesebben kutatott része marad a Brunt-selfjég, ahol a helyszíni méréseken túl légi és műholdas megfigyelésekkel is gyűjtik az adatokat. Tudományos szempontból mindenképpen érdekesnek ígérkezik a terület további fejlődésének tanulmányozása. E munkában alapvető fontosságúak a Copernicus program radaros műholdjainak felvételei, hiszen azok készítéséhez nem szükséges napfény, mint az optikai műholdképekéihez. Így a hosszú és állandóan sötét sarkvidéki telek alatt is zavartalanul folytatható a jég állapotának monitorozása.

Kapcsolódó linkek:

Lützerath: egy német falucska esete a külszíni fejtéssel

Nemrég a magyarországi hírekbe is bekerült a Németországban, azon belül is Észak-Rajna-Vesztfália tartomány nyugati csücskében épült Lützerath település neve. A hír szomorú apropója a klímaaktivisták tiltakozása volt. A hatóságoknak hat napba került, mire letörték a megmozdulást. A tömegtüntetésről az ott megjelent, világszerte ismert svéd klímaaktivistát, Greta Thunberget is elvitték a rendőrök.

A tiltakozás oka, hogy Lützerath házait lebontásra ítélték. A falucska közeljövőbeli eltűnését a föld színéről az kényszerítette ki, hogy a mellette üzemelő lignitbányát bővíteni szeretné a tulajdonosa, az RWE energetikai óriáscég. A barnakőszenet külszíni fejtéssel termelik ki. Bár Lützerath utolsó lakója már tavaly októberben kiköltözött a házából, a klímaaktivisták szimbolikus jelentőségűnek ítélték a falucska január 11-én indult megsemmisítését és tiltakozásul bevették magukat az elhagyott épületekbe. Közülük az utolsókat végül január 16-án sikerült elszállítania a rendőrségnek. A megjelent több száz aktivista a levegőt szennyező szénalapú villamosenergia-termelés és a külszíni bánya bővítése ellen emelte fel a szavát. A helyszínen több mint tízezres tömegtüntetés is volt, a nagy létszámú rendőri erővel való összecsapásokban legalább 70 rendőr és 90 tüntető is megsérült.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai műholdjainak felvételein az apró Lützerath (a település a kép közepén) alig, a jelenleg mintegy 7 km hosszú és 4 km széles bányagödör annál inkább feltűnő. A nagyobb település a kép bal szélén középtájt Erkelenz, amelyhez közigazgatási értelemben Lützerath is tartozik (tartozott). Érdekes összehasonlítani két, közel 6 év időkülönbséggel készült műholdképet. Ezt alább a csúszka elmozdításával könnyen meg is tehetjük. Jól látható, hogy 2016 óta mennyivel húzódott nyugat felé a külszíni fejtéssel érintett terület, de az is kivehető, hogy a keleti oldalon a tájseb rekultivációja megkezdődött. A most Lützerathot „elnyelő” bányagödör útjába korábban például a mezőgazdasági táblák mellett egy út is belekerült, annak a 2022 végi Sentinel-2 képen már nyoma sincs, alóla kitermelték a lignitet.

Egy 2016 és egy 2022 végi, valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképen Lützerath és a közelében levő lignitbánya. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

Kapcsolódó linkek:

2022 meleg éve

Véget ért az előző év, rendelkezésre állnak a hőmérsékleti adatok. Ezek alapján az európai Copernicus program klímaváltozással foglalkozó szolgálata (Copernicus Climate Change Service, C3S) közzétette az elemzését. Eszerint az év során több hőmérséklettel kapcsolatos rekord is megdőlt. A nyár különösen forró volt, Nyugat- és Észak-Európában intenzív és hosszan tartó hőhullámok nehezítették a lakosság életét, okoztak vízhiányt és befolyásolták kedvezőtlenül a mezőgazdasági termelést. A témához kapcsolódó hírekről több alkalommal is beszámoltunk blogbejegyzéseinkben. Júniusban például a kora nyári délnyugat-európai hőhullámról írtunk, júliusban az Északi-sarkvidék rekordhőmérsékleteiről és a hazai aszályról is szó volt, augusztusban pedig először a Velencei-tó, majd az Ipoly és a Duna alacsony vízállásáról szóltunk, Sentinel műholdképeket használva illusztrációul.

A C3S adatai szerint 2022 ősze is melegebb időjárást hozott az átlagosnál, az évszak a harmadik legmelegebb volt a hosszú távú feljegyzések alapján. Ráadásul a tél eleje sem a nagy hidegekről marad emlékezetes Európában. Összességében a kontinens számára 2022 a valaha volt második legmelegebb évnek bizonyult. Izland kivételével mindenhol az 1991 és 2020 közötti átlagot meghaladó éves átlaghőmérsékleteket mértek. Különösen Délnyugat-Európában, Franciaország és Spanyolország területén volt súlyos a helyzet. Mindezt az alábbi térképről is le lehet olvasni, amely a műholdas módszerrel jól mérhető felszínhőmérséklet (tehát nem az időjárás-jelentésekben megszokott levegő-hőmérséklet) anomáliáit ábrázolja 2022-re. Ahol a fehértől eltérő színt látunk, ott mind melegebb volt az átlagosnál, a narancs és vörös árnyalatait a jobb felső sarokban látható színskála segítségével válthatjuk Celsius-fok értékekre.

(Forrás: Európai Unió, C3S adatok)

Kapcsolódó linkek:

Januári hőhullám Európában

Az év szokatlanul magas hőmérsékletekkel kezdődött kontinensünkön. Ez egyrészt jó hír, hiszen a fűtési költségeken sokat meg lehet takarítani, ami különösen kedvező fejlemény egy energiaválság idején. A természet megszokott rendje azonban igencsak felborult. Számos országban pozitív hőmérsékleti rekordok dőltek és dőlnek meg. A témával az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapja is foglalkozott, műholdképekkel illusztrálva a jelenséget a nap képe rovatban. Az első Sentinel-2 kép a svájci Altdorf települést és környékét mutatja. Itt újév napján 19.2 °C csúcshőmérsékletet mértek, de éjszaka sem mutatott a hőmérő 16.1 °C-nál kevesebbet!

2023. január 1-jén nyárra jellemző hőmérsékletelket mértek a svájci Alpokban, Altdorfban. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A szokatlanul enyhe időjárással együtt ezen a télen Európában a hóesés is a megszokottnál gyengébb mind az Alpok, mind a Pireneusok területén. Ez a síközpontok üzemeltetői és a síelni vágyó közönség szempontjából rossz hír. A hóval való felszínborítás kitűnően követhető optikai műholdképekkel, mint amilyenek az alábbi, valós színeket mutató Sentinel-2 képek.

Ax-les-Thermes környéke a Pireneusok francia részén, 2021 és 2022 decemberének végén. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A hóborítottságra vonatkozó adatok a klímakutatás számára nagy jelentőséggel bírnak. A Copernicus felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) adattermékei között hó- és jégborítottsági térképek is szerepelnek az EU tagországainak és együttműködő államainak (összesen 38 országnak) a területére, 20 m-es felszíni felbontással, Sentinel-2 műholdas mérések alapján.

Ahogy minden műholdas távérzékeléssel nyert információ, úgy a Copernicus adatok is alapvető szerepet játszanak az éghajlati jelenségek és hatásaik monitorozásában, a változások objektív követésében.

Kapcsolódó linkek: