Uncategorized

Több jéghegy születőben?

Közel a törés – írtuk majdnem két évvel ezelőtt az antarktiszi Brunt-selfjégről. Egy nagy kiterjedésű, London és külvárosai területével összemérhető jégdarabról gondolták akkor, hogy hamarosan önállósodik és a Weddell-tengerben jéghegyként folyatja pályafutását. A self széle azonban azóta is a helyén van, de újabb nagy repedés jelent meg mellette, így most már valóban „bármikor” leszakadhat valami. A selfjég a kontinens partjáról a tengerbe nyúló jégtömeg, amelyből a tengerjárás, az apály és a dagály váltakozása időnként jéghegyeket választ le.

A repedéseket és fejlődésüket a Copernicus program földmegfigyelő műholdjai segítségével is figyelemmel tudják kísérni. A mostani helyzet alapján úgy tűnik, hogy nem is egy, hanem több darabban keletkezhetnek majd a jéghegyek. Az alábbi képeken látható legnagyobb, délről észak felé húzódó repedés (Chasm 1) egyben a legrégibb, már 25 éve keletkezett. Tőle északra, keresztirányban a Halloween nevet kapott repedést 2016 októberének utolsó napján vették először észre. A legújabb, egyelőre még névtelen repedést Sentinel-1 műholdas mérések alapján 2019 végén fedezték fel. Hosszúsága mostanra több tíz km-es.

Az új repedés (pirossal) és hosszának növekedése az idő függvényében, Sentinel-1 és Sentinel-2 képek vizuális kiértékelése alapján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

 

A Brunt- és Stancomb–Wills-selfjég felszínmozgását szemléltető kép Sentinel-1 radarmérések interferométeres feldolgozásával készült, a 2021. január 5-én és 17-én gyűjtött adatok összehasonlítása alapján. A piros színnel látható felső rész az új repedéstől északra a legkevésbé stabil, naponta 5 m-t mozdul el. A jégmező középső részén a sárgás színárnyalat naponta 2–2,5 m-es mozgást jelez. A kék zónák a szárazföld (part) közelében stabilak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdas távérzékelő eszközök révén a kutatók rendszeres időközönként figyelni tudják a sarkvidéki jégtakaró alakulását. A radaros Sentinel-1 adatok különösen a hosszú sarkvidéki éjszakák idején pótolhatatlanok, amikor napfény híján az optikai földmegfigyelő műholdak itt nem tudnak képeket készíteni. Nem csak az eseményeket lehet így követni, de a mérések segítenek a jég dinamikájának összetett modellezésében is.

A Brunt-selfjégnél utoljára 1971-ben történt komolyabb jéghegyborjadzási esemény. 2017-ben, amikor a területet instabilnak minősítették, át kellett helyezni innen a brit Halley VI sarkvidéki kutatóállomást. Ezt 2012-ben hozták létre. A nyolc összekapcsolt egységből álló építményt előrelátóan talpakra helyezték, így szerencsére viszonylag könnyen arrébb lehet vontatni.

Kapcsolódó linkek: