Nagyobb, mint London és külvárosainak területe. Kétszer akkora, mint New York. Ötször elférne rajta Málta. Ezek az összehasonlítások mind a januárban az antarktiszi Brunt-selfjégről leszakadt óriási jéghegyről tudósító híradásokban voltak olvashatók. Az antarktiszi jéghegyek számozási rendszerében az A-81 sorszámot kapott darab becsült vastagsága 150 m, és a megfigyelések tanúsága szerint 2023. január 22-én vált el végleg a selfjégtől.
Az esemény nem volt váratlan,a kutatók már évek óta figyelték az egyre nagyobbodó repedést (Chasm 1), amelyről már egy két évvel ezelőtti blogbejegyzésünkben is volt szó. A repedés mostanra északi irányban végigért a jégselfen, így a jégtömeg nyugati fele immár szabadon úszik a Weddell-tenger vizében. A selfjég az antarktiszi kontinens partjáról a tengerbe nyúló, a szárazföldi jégtakaróhoz rögzült jégtömeg, amely elvékonyodó széléből a tengerjárás, az apály és a dagály váltakozása időnként jéghegyeket választ le.
Az A-81 jéghegy születéséhez vezető folyamatok felgyorsítva, Sentinel-1 radaros műholdképekből készített animáción. (Forrás: ESA / YouTube)
Az 1970-es évek óta ismert repedés hosszú időn át stabilnak mutatkozott, 2012 után indult gyors növekedésnek. Bár a jéghegy leszakadásának pontos időpontját nem lehetett előre jelezni, maga az esemény nem lepte meg a szakembereket. A Brunt-selfjégre 2012-ben települt brit Halley VI sarkvidéki kutatóállomást 2017-ben épp a most levált terület fokozódó instabilitása miatt telepítették át egy beljebb fekvő, biztonságosabb helyre. A nyolc összekapcsolt egységből álló építmény talpakon áll, így szükség esetén arrébb lehet vontatni, nem kell lebontani. A mostani jéghegyleválás nyomán semmi zavar nem lépett fel a jelenleg 21 fős személyzettel üzemelő állomás működésében, amely az új partvonaltól mérve 20 km-rel beljebb található a kontinens irányában.
Az antarktiszi jéghegyek betűjelzése (A, B, C vagy D) arra a kvadránsra utal, ahol leszakadnak a part menti jégtakaróról. Utána egy sorszám következik. Később, ha a jéghegyek melegebb vizekre érve darabolódni kezdenek, a nagyobb töredékeik időrendi sorrendben további betűjeleket kapnak majd (pl. A-81A, A-81B, stb.).
Mi történik ezután? Feltehetően megváltozik a selfjeget a kontinens irányából tápláló jég dinamikája, ami hatással lehet a többi kisebb-nagyobb repedés fejlődésére. Ezek természetes folyamatok, nincs közvetlen kapcsolatuk a klímaváltozással. Most újra az ún. Halloween-repedés felé fordul a legnagyobb figyelem, amely a brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) említett állomásától északra húzódik, és a jégself további destabilizálódásának jele lehet.
Ahogy eddig, úgy ezentúl is az Antarktisz egyik legrészletesebben kutatott része marad a Brunt-selfjég, ahol a helyszíni méréseken túl légi és műholdas megfigyelésekkel is gyűjtik az adatokat. Tudományos szempontból mindenképpen érdekesnek ígérkezik a terület további fejlődésének tanulmányozása. E munkában alapvető fontosságúak a Copernicus program radaros műholdjainak felvételei, hiszen azok készítéséhez nem szükséges napfény, mint az optikai műholdképekéihez. Így a hosszú és állandóan sötét sarkvidéki telek alatt is zavartalanul folytatható a jég állapotának monitorozása.
Kapcsolódó linkek:
- Nagy jéghegy szakadt le az antarktiszi Brunt-selfjégről (ESA)
- Az A-81 jéghegy születéséről (NASA Earth Observatory)
- Közel a törés (Sentinel blog, 2019. március)
- Több jéghegy születőben? (Sentinel blog, 2021. február)
- Jéghegy visszatérőben? (Sentinel blog, 2021. augusztus)
- Közeleg a jéghegy! (Sentinel blog, 2020. november)