Champagne, a pezsgő hazája

Elérkezett az óév utolsó napja. A 2022-es évtől egy olyan műholdképpel köszönünk el, amely a szilveszteri pezsgőzésre emlékeztet.

A pezsgő olyan borszármazék, amelynél a bor második érése magában a palackban megy végbe. (Nem tévesztendő össze az ún. tankpezsgővel, ahol a bor szénsavtartalmát növelő erjedés nagy tartályokban történik. Ez utóbbi eljárás sokkal gyorsabb és gazdaságosabb, tehát a végtermék is olcsóbb – feltehetően olvasóink nagy többsége is ilyen itallal köszönti majd éjfél után az új esztendőt.) A hagyományos champagne-i módszer a Párizstól kb. 160 km-re keletre található híres borvidékről származik. Sok nyelvben a pezsgő elnevezésében is megjelenik a borvidék neve, de az uniós jogszabályok védelmet nyújtanak az eredetinek: a champagne elnevezést csak az innen származó pezsgőkre lehet használni.

Az alábbi színes, foltvarrásra emlékeztető képet három Sentinel-2 műholdkép különleges kombinációjával állítottuk elő. Az ábrázolt terület a champagne-i borvidék egy részét is magában foglalja. Magukat az eredeti méréseket 2022 tavaszán, nyarán, illetve őszén végezte a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdja. A több hullámhosszon készült felvételekből először a növényzet állapotára jellemző vegetációs index (NDVI, normalized difference vegetation index) térképét állítottuk elő. Ez a vörös és közeli infravörös tartományban végzett méréseken alapul, és minél „sötétebb” rajta egy folt, annál erőteljesebb a felszínt beborító fotoszintetizáló, egészséges növényzet jelenléte. Utána mindegyik képhez a három alapszín, a vörös, a zöld és a kék egyikét rendeltük, végül a képeket összegeztük. A különböző intenzitású összetevőkből álltak elő az itt bemutatott kép színei.

A Champagne borvidék egy részletét mutató kombinált Sentinel-2 NDVI térkép. A 2022. április 17-én, július 11-én és október 9-én készült vegetációsindex-képekhez rendre a vörös, zöld és kék színeket rendeltük. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A mezőgazdasági művelés alatt álló táblákon az eltérő évszakokban más és más a növényzet állapota, ezt a változatosságot tükrözik a markánsan eltérő színek. Ahol egyáltalán nem jellemző a növényborítás – ilyenek például a beépített városi területek, az utak, a folyók –, ott a kombinált képen fehér(es) színeket látunk. A területet átlósan átszelő, kanyargó folyó a Marne. Két nagyobb település a partjain Châlons-en-Champagne (jobbra lent) és Épernay (balra fent). Ezzel ellentétben a feketéhez közelítő sötét színű foltok olyan területeket jeleznek, ahol mindhárom időpontban volt markáns növényborítás, ilyenek például az erdők. A színezés a narancshoz közeli árnyalatokkal emeli ki Épernay környékén a szőlőültetvényeket. Egyszerűen arról van szó, hogy az áprilisi műholdfelvételek idején a szőlőtőkéken még nem volt sok levél.

Boldog új évet!

Kapcsolódó linkek:

Bioetanolgyár Dunaföldvárnál

Nemrég részletes cikkben mutatta be a Telex hírportál a Pannonia Bio Zrt. dunaföldvári üzemét. A nagyságához képest kevéssé ismert létesítményben állítják elő az Európában felhasznált bioetanol mintegy 5%-át. A 20 másodpercenként 1 tonna kukorica feldolgozására képes üzem elsősorban bioüzemanyagot gyárt, de az alapanyagból termel még állati takarmányt, élelmiszer-alapanyagot és biogázt is. A cég elsősorban Magyarországon megtermelt kukoricát dolgoz fel, a termékek értékesítésénél viszont az export a jellemző.

Az európai Copernicus földmegfigyelési program első optikai távérzékelő műholdja, a Sentimnel-2A 2015 júniusában állt pályára. Azonos felszereltségű, egy 13 látható és infravörös hullámhosszon működő, akár 10 m-es felszíni felbontásra képes kamerát magával vivő társa 2017 márciusában követte. A Copernicus adatok bárki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhetők. A Sentinel-2 műholdak elég régóta vannak pályán ahhoz, hogy szembetűnő időbeli változásokat figyelhessünk meg a segítségükkel.

Alább egy friss, valamint egy régebbi, 2016. decemberi, valódi színeket mutató, felhőmentes körülmények között készült Sentinel-2 képet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. A kép közepén Pannonia Bio Zrt. bioetanol-gyártó telephelye, Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű üzeme látható, amely a két műholdkép készítése között eltelt 6 év alatt jelentős mértékben fejlődött, kiterjedt.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Középen az északról dél felé folyó Duna látható, amelynek a jobb partján, Dunaföldvár északi részén épült fel az üzemkomplexum. Nyugaton (a képen balra) a Dunával nagyjából párhuzamosan futó M6-os autópálya feltűnő, alul az 52-es útnak a Dunaföldvárt Solttal összekötő hídja is befért a képkivágásra. A bioetanolgyárral szemben, a folyó bal partjától egy kicsit távolabb a település Dunaegyháza. A figyelmesek a Solti-Duna holtágát is felismerhetik a műholdképeken.

Kapcsolódó linkek:

Sarm es-Sejk

Ezekben a hideg decemberi napokban utazzunk el melegebb éghajlatra – még ha csak virtuálisan is…

A turisták körében népszerű egyiptomi Sarm es-Sejk üdülőváros (angol átírással Sharm El-Sheikh) volt a helyszíne novemberben az ENSZ COP27 klíma-csúcstalálkozójának. A világ vezető politikusai az iparosítás előtti szinthez képest 2,4–2,6 Celsius-fokos átlagos hőmérséklet-emelkedés hatásairól, az azokhoz való alkalmazkodás lehetőségeiről, valamint az üvegházhatású légköri gázok kibocsátásának csökkentéséről tanácskoztak. Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában ebből az alkalomból mutatták be a környékről készült Copernicus Sentinel-2 műholdképet.

(Forrás: ESA)

Sarm es-Sejk a Sínai-félsziget délkeleti csúcsánál épült, egyúttal annak legnagyobb települése. A Vörös-tenger partján, az Akabai-öböl bejáratánál fekszik. A homokos tengerpartot és a búvárkodást kedvelő turisták nagy számban látogatnak ide, a helyiek fő megélhetési forrása az élénk idegenforgalom. A part mentén szállodák, éttermek, bárok sorakoznak.

A látványos, felhőmentes Sentinel-2 műholdképen jobbra fent az Akabai-öböl egy részlete látható. Itt van a Föld egyik legmelegebb és legnagyobb sótartalmú tengervize. A helyszín ideális a búvárkodáshoz. A korallzátonyok gazdag élővilága kimeríthetetlen látvánnyal szolgál az ide látogatóknak. A műholdképen a kék és a türkiz különböző árnyalatai a víz eltérő mélységét adják vissza: a világosabb helyeken a legsekélyebb a tenger.

Az egyiptomi Sarm es-Sejk és környéke egy valódi színeket visszaadó műholdképen, amelyet a Sentinel-2 páros egyik tagjával készítettek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A sivatagos szárazföldi területeket a drapp és barna színek uralják. A sötétebb színű, hosszabb egyenes szakaszok az utak hálózatát jelzik. Ha a kép részleteibe is bepillantunk – hiszen a Sentinel-2 műholdak legjobb felszíni felbontása 10 m-es –, akkor láthatunk például kiterjedt napelemes erőműveket, amelyek a villamos energiával való ellátásban kapnak szerepet. Napsütésből pedig jut ide bőven.

A fenti műholdkép egy kinagyított részlete, jobbra a tengerparton épült létesítményekkel, a bal felső sarokban egy kiterjedt napelemes rendszerrel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek:

Napteleszkóp a Tibeti-fennsíkon

A Napot tanulmányozó legnagyobb rádióteleszkóp-rendszer épült meg Kínában, Szecsuán (Sichuan) tartományban. A Taocseng Naprádiótávcső (Daocheng Solar Radio Telescope, DSRT) november közepén készült el. A tényleges építkezési munkálatok 2021 elején indultak. A berendezés több mint 300 (pontosan 313) darab, egyenként 6 m átmérőjű paraboloid antennából áll, amelyeket egy 1 km átmérőjű kör mentén, egymástól egyenlő távolságban telepítettek. Bár a szerkezet – amint azt az alább bemutatott friss műholdképek is tanúsítják – készen van, az első tesztmérések a nyáron kezdődnek majd el. A nagyszabású projekt 100 millió jüan (14 millió amerikai dollár) költségvetéssel valósult meg.

A kör közepén, egy toronyra helyezve egy kalibrációs célú antenna is része a rendszernek, ahonnan a körben telepített antennák felé mesterségesen generált – és így ismert tulajdonságú – rádiójeleket tudnak sugározni. A működési frekvenciatartomány 150–450 MHz közötti. A helyszín magas hegyekkel van körülvéve, így a rádiózavaroktól mentes környezet is segíti az érzékeny megfigyeléseket.

Két, valódi színeket mutató Coprenicus Sentinel-2 optikai műholdkép most decemberből és két évvel ezelőttről, amikor még csak az előkészítő munkálatok nyomai látszanak a területen. Az eltérő időpontokban készült műholdképek között a csúszka elmozdításával lehet váltani. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mit fog csinálni a rádiós naptávcső, és miért ekkorára építették? A DSRT elsődleges feladata a központi csillagunkon keletkező koronakitörések (coronal mass ejection, CME) vizsgálata lesz. Ezek a Nap forró, külső légköréből, a koronából a bolygóközi térbe kidobódó, elektromosan töltött részecskékből álló plazmafelhők. Ha a Föld irányába történik a kidobódás, akkor heves űridőjárási jelenségeket, mágneses viharokat produkálhatnak. Bár bolygónk mágneses védőpajzsa és a légkör jórészt megvéd bennünket a napkitörések hatásaitól, azért az ilyenek zavarokat okozhatnak a műholdak működésében, a műholdas alapú rádiós navigációban, vagy szélsőséges esetben akár a földi villamosenergia-hálózatokban is.

A rádióteleszkóp-rendszer kiterjedése nem azért olyan nagy, hogy a Sentinel műholdképeken is kitűnően látsszon. Az egyedi antennák méréseinek kombinálása révén a felbontás szempontjából egy 1 km átmérőjű képzeletbeli műszert tudnak így előállítani, az apertúraszintézis módszerét alkalmazva. A nagy számú antennaelem pedig számottevő gyűjtőfelületet és emiatt nagy érzékenységet biztosít. A DSRT épp időben épült meg ahhoz, hogy a nemrég indult új 11 éves naptevékenységi ciklus felszálló ágában – amikor egyre sűrűsödnek a napkitörések és a koronakidobódások is – fontos méréseket végezzen a rádiótartományban a Nap aktivitásáról és annak földi hatásairól. A műszer látómezeje közel 40-szer akkora, mint a Nap korongja a látható fényben, így jól „beleférnek” a korona jelenségei, és a rádiótávcső-rendszer alkalmas a CME-k fejlődésének, a plazma terjedésének követésére is.

Egy nap különbséggel készült Sentinel-2 optikai és Sentinel-1 radaros műholdkép a megépült kínai napkutató rádióteleszkóp-rendszerről. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az újonnan épült kínai rádióteleszkóp-hálózatot üzemeltető Nemzeti Űrtudományi Központ (National Space Science Center) ígérete szerint a mérési adatokat megosztják a nemzetközi tudományos közösséggel is. Sőt éjszakánként, amikor a Nap megfigyelésére természetesen nincs mód, más rádiócsillagászati méréseket – például pulzárkutatást – is terveznek.

Kapcsolódó linkek:

Malaspina morénái

Alaszka délkeleti részén, a Yakutat-öböltől nyugatra található a Malaspina, a világ legnagyobb ún. előtéri gleccsere (piedmont glacier). Egy hatalmas kiterjedésű, kerek alakú jéglebenyről van szó, amely szétterül a környező sík vidéken, miután a völgy, amelyből ered, véget ér. Ilyen típusú gleccserek, amelyek meredek falú völgyekből folynak és sík vidéken (nem közvetlenül a tengerben) végződnek, az Antarktiszon és Grönlandon is megtalálhatók. Azoknál a jég haladási sebessége általában kisebb.

A Malaspina-gleccserről az európai Copernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-2 optikai műholdjával idén nyáron készült képen hamis színezést használtak, amely a közeli infravörös sáv segítségével pirossal kiemeli a növényborítást.

Egy alaszkai gleccser, a Malaspina és környéke 2022. július 4-én készült hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A gleccser, amely 80 km hosszan nyúlik el a hegyekben és jege mintegy 300 m vastag, egy kisebb országnyi, majdnem 2900 km2 területet fed le. A feltűnő, hullámzó felszínformák, amelyek a gleccser és a tenger között helyezkednek el, a morénák. Ezek a gleccser jege által ideszállított majd lerakódott kőzettörmelékből alakultak ki. A növényzettel, illetve a jéggel és hóval borított, fehér és piros színű felszín mellett a barna különböző árnyalataiban jelenik itt meg a táj. Alul a Csendes-óceán öblének mély vize sötétkék, de a part közelében a vízbe mosódó hordalék a türkiz árnyalataira színezi.

A Malaspina-gleccsert, a jég hízásának és visszaszorulásának ciklusait sokan kutatják. A gleccser környéke különösen érzékeny lehet a klímaváltozásra. Jelentősebb tengerszint-emelkedés esetén a benyomuló tengervíz komoly változásokat okozhat a helyi ökoszisztémában.

A gleccserről készült műholdkép volt nemrég a témája az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési témájú heti ismeretterjesztő videósorozatának.

(Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Világbajnokság Katarban

Épp most, pontosabban 2022. november 20. és december 18. között zajlik a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA, Fédération Internationale de Football Association) 22. világbajnoksága. Ez az utolsó a sorozatban, amelyen 32 csapat mérkőzik meg. Legközelebb, négy év múlva már 48 csapat kerülhet be a selejtezőkből. A 2026-os világbajnokságot Észak-Amerikában, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közös rendezésében, 16 városban tartják majd. A mostani katari az első alkalom, amikor egy arab országba látogat a világszerte nagy érdeklődéssel kísért torna. A mérkőzéseket öt város nyolc stadionjában rendezik.

A döntő helyszíne a Loszaíl (Lusail) városában épült. A Perzsa-öbölbe (Arab-öbölbe) nyúló félszigeten fekvő kis arab emírségben a főváros, Doha után ez a második legnagyobb lélekszámú település. Dohában egyébkén négy stadionban zajlanak a világbajnokság eseményei. A fővárostól mindössze 23 km-re északra fekvő Loszaíl stadionja a legnagyobb befogadó képességű, kapacitása közel 89 ezres. Az itt rendezendő tíz világbajnoki mérkőzés közül az első csoporttalálkozón, november 22-én Szaúd-Arábia nagy meglepetésre 2–1 arányban legyőzte a világbajnoki címre is esélyes Argentínát.

A stadionok elég nagy építmények ahhoz, hogy jól kivehetők legyenek a Sentinel-2 távérzékelő műholdak felvételein. Az alábbi képpár egyik, egészen friss tagja a Loszaíli Nemzeti Stadiont és környékét mutatja idén november 20-án, vagyis a világbajnokság kezdőnapján. Az összehasonlító kép az egyik legkorábbi elérhető Sentinel-2 kép a helyszínről, még 2017 januárjából. (Köztük a csúszka elmozdításával lehet váltogatni.) Mindkét kép a valóságoshoz közeli színeket adja vissza, jól érzékeltetve az itt uralkodó sivatagos éghajlat jellegzetességeit. A világbajnokságot is azért rendezik nyár helyett ilyen szokatlanul késői időpontban, mert novemberben a hőmérséklet már elviselhető(bb)…

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Loszaíl stadionjának építési munkálatai 2017 áprilisában kezdődtek, ezért nem véletlen, hogy a korai Sentinel-2 műholdképen még nem láthatunk semmi különöset a mostani helyén. Érdemes megfigyelni, hogy a két műholdkép készítése között eltelt majdnem 6 év alatt mennyire megváltozott a stadion környéke is, például az úthálózat. Az építkezést eredetileg 2020-ra szerették volna befejezni, de csak idén szeptemberben rendezték meg a stadion nyitómérkőzést. A világbajnokság után a stadiont átépítik, kapacitását 40 ezresre csökkentik.

A katari világbajnokságot megelőző stadionépítésekhez elsősorban külföldi vendégmunkásokat alkalmaztak. Az elmúlt években egy sor visszásságra derült fény a munkakörülményeiket illetően. Nehéz megmondni, hogy pontosan hányan, de sok munkás vesztette életét a stadionok építésekor.

Kapcsolódó linkek:

Tornádó Texasban

November 4-én komoly szupercella (forgó feláramlással rendelkező zivatarzóna) alakult ki az Egyesült Államokban, Texas északkeleti, Oklahoma délkeleti és Arkansas nyugati vidékein. Az időjárási jelenség nyomán több mint 20 tornádó alakult ki, amelyeknek egy része jelentős károkat okozott. Ezek közül az egyik a Texas állambeli Clarksville környékén csapott le, helyi időben este negyed 7-kor. A NASA földmegfigyelési portálja, az Earth Observatory egy másnap, november 5-én készült Landsat-8 műholdképpel illusztrálta a tornádó hatását a tájra. Mi viszont természetesen az európai Copernicus program Sentinel földmegfigyelő műholdjaihoz fordultunk „segítségért”, hogy bemutassuk a tornádó sújtotta texasi tájat.

Az alábbi két, a csúszka elmozdításával össze is hasonítható kép egyike november 12-én készült az egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műhold kamerájával. Ezúttal nem színes képet választottunk, hanem az MSI (Multi-Spectral Instrument) kamera 13 különböző színképi sávja közül a 4-es számút, amely a spektrum narancs színében (665 nm hullámhossz környékén) érzékeny. Egyszerűen ezen a legfeltűnőbb a tornádó elvonulásának helyét jelző, délnyugat–északkeleti irányban húzódó sáv. A másik, radaros technikával készült, a polarizációs tulajdonságok alapján hamisan színezett műholdképet a Sentinel-1A szolgáltatta, amely november 14-én repült el a terület felett.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A tornádó pusztítása ott a legszembetűnőbb a műholdképeken, ahol erdős területet érintett. A helyenként akár 270 km/h sebességet is elérő szél fákat tört derékba vagy forgatott ki gyökerestől a földből. Ez magyarázza, hogy a felszín radarhullámokat visszaverő tulajdonságai is jócskán megváltoztak, így a műholdradaros képen is felismerhető a tornádó hatása. A szántóföldeken nehezebb, bár nem lehetetlen követni az elvonulásának helyét. Ez a szóban forgó texasi tornádó közel 100 km-es útvonalat járt be. Nyomában lakóházakban és középületekben estek károk. Több tucat ember sérült meg és sajnos halálos áldozatokról is érkezett jelentés.

Kapcsolódó linkek:

Gleccserek végveszélyben

A Föld gleccserei az éghajlatváltozás következtében maguk is nagy változáson – gyorsuló ütemű olvadáson – mennek keresztül. A gleccserek eltűnése katasztrofális hatással lehet a helyi és a távolabbi közösségekre és a biodiverzitásra. A gyors jégolvadás miatt módosul az ivó- és öntözővíz rendelkezésre állása, rövidesen hiány alakulhat ki. Megnő az áradások, földcsuszamlások, más természeti katasztrófák előfordulásának valószínűsége. Eközben távolabb a tengerszint folyamatos emelkedése veszélyeztetheti a partok mentén létesült településeket.

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, UNESCO) nemrég egy tanulmányban vizsgálta meg a gleccserek helyzetét. Arra a nem túl szívderítő következtetésre jutottak, hogy a világörökségi helyszíneken található gleccserek harmada az emelkedő hőmérséklet miatt már belátható időn belül, ennek az évszázadnak a közepére el fog tűnni.

A sok veszélyeztetett helyszín között lényegében minden földrészen találhatók gleccserek. Afrikában például a Kilimandzsáró és a Mt. Kenya gleccsereiből 2050-re valószínűleg semmi nem marad. Ázsiában Kína területén, a déli Jünnan (Yunnan) tartományban találhatók a 2000 óta arányaiban a legnagyobb tömeget (57,2%) vesztett és leggyorsabban olvadó gleccserek. Európában a francia és spanyol határon fekvő Pireneusok, Olaszországban a Dolomitok maradnak 2050-re gleccserek nélkül. Ugyanígy járnak Észak-Amerikában a nevezetes Yellowstone és Yosemite nemzeti parkok is.

A gleccserek változásainak, fogyatkozásának megfigyelésére elengedhetetlenek a műholdas távérzékelési eszközök. Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe rovatban az UNESCO tanulmányát egy Dél-Amerika fölött idén márciusban készült Sentinel-2 műholdképpel illusztrálták.

Az Argentína területén található Los Alerces Nemzeti Park a szomorú második helyezést érte el a világörökségi helyszínek gleccserolvadási „ranglistáján”: 2000 óta a jégtömeg 45,6%-a olvadt el itt. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-2 imagery)

Kapcsolódó linkek:

Alaszka színei

Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelő videósorozatában legutóbb egy 2020-as Sentinel-2 műholdfelvételen mutattak be egy – számunkra – távoli és érdekes tájat Alaszkában. A valódi színeket visszaadó (tehát nem hamisszínes) kép a Nushagak-öblöt és környékét ábrázolja.

(Forrás: ESA)

Talán mondani sem kell, hogy a vidék nem épp sűrűn lakott. A legnagyobb település, az erdős, bozótos, füves, mocsaras területekkel körülvett Dillingham lélekszáma 2000 körüli.

Az Egyesült Államokhoz tartozó Alaszka délnyugati részén található, a képen látható, észak”déli irányban húzódó tölcsértorkolat vízfelülete több mint 100 km2-es. Északon a Nushagak nevű folyó torkolatnál kezdődik és a nagyobb Bristol-öbölben végződik. A Nushagak-öbölbe elsősorban a Nushagak (jobbra fent) torkollik. A folyó az Alaszkai-hegységben ered, délnyugati irányban mintegy 450 km hosszan kanyarog. De több más folyó (Wood, Igushik, Snake, Weary) vize is ide ömlik.

A Nushagak-öböl Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Nushagak feltűnő sötétbarna, szinte fekete színét a vízben szállított növényi eredetű vegyületek, csersavak (tanninok) és lignin okozzák. Ezek a növényi részekből (gyökerekből, levelekből, fakéregből) és a talajból mosódnak a vízbe. A sötét folyadék aztán fokozatosan elkeveredik az öböl és más folyók világosabb hordalékú vizével. A partvidéken sok a lombhullató erdő. A képbe nagyítva számos kisebb, olvadékvizet összegyűjtő tó is felismerhető. A partok mentén látható lilás árnyalatú sávok az apály idején szárazra kerülő sár- és homoklapályok.

A Nushagak-öböl több vízi- és vándormadárfaj fontos állomáshelye. A vidék jól ismert az itt őshonos, nagy egyedszámban előforduló vörös lazac (Oncorhynchus nerka) halászatáról.

Kapcsolódó linkek:

Nyár a Spitzbergákon

A Norvégiához tartozó Svalbard (bevett magyar nevén, a szigetcsoport legnagyobb tagja után Spitzbergák) Európa egyik legészakibb fekvésű területe. A kontinentális szárazföldtől az Északi-sark irányában félúton fekvő, 62 700 km2 összterületű szigetcsoport kilenc nagyobb és egy sor apró szigetből áll. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában nemrég egy idén augusztusban készült Sentinel-2 műholdképen mutatták be az érdekes tájat.

(Forrás: ESA)

A kép különlegessége, hogy szinte teljesen felhőmentes körülmények között készült, ami ezen a helyen ritkaságszámba megy. 2022 nyara itt is rekordmeleget, ennek nyomán pedig intenzív jégolvadást hozott. A jócskán a sarkkörön túl, 74° és 81° északi szélesség között elhelyezkedő, jórészt gleccserekkel és hómezőkkel borított Svalbard a Földön a klíma változása által leginkább érintett területek egyike.

A Sentinel-2 műholdképen balra a legnagyobb sziget, a Nyugati-föld (Spitsbergen, 39 ezer km2) látható. Jobb oldal felül az Északkeleti-föld (Nordaustlandet, 14 600 km2), alatta az Edge-sziget (Edgeøya, 5 ezer km2) szerepel még a 2022. augusztus 21-én készült felvételen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Nyugati-föld hegyes tája hosszú, mélyen a sziget belsejéig húzódó fjordokkal tagolt. Ezek közül a leghosszabb a nagyjából észak–déli fekvésű, 108 km-es Wijdefjorden, amelynek tengeri kijárata a sziget északi partvidékén van.

A Norvég Meteorológiai Intézet adatai szerint 2022 nyarán az átlaghőmérséklet 7,4 °C volt, az 1991–2020 közötti időszakra jellemző 5,5 °C helyett. A hőhullám okozta jégolvadás következtében jelentős mennyiségű víz jutott a tengerbe, magával szállítva hordalékot is. Ez a türkiz árnyalataival színezte meg a Jeges-tenger vizét. A színpompás látványhoz a tengeri fitoplankton (vagyis mikroszkopikus növényi élőlények) elszaporodása is hozzájárult.

A Nyugati-földön telepítették egyébként a SvalSat (Svalbard Satellite Station) nevű műholdkövető állomást. A Spitzbergák sarkvidéki elhelyezkedése ideális a nagy hajlásszögű, közel poláris pályákon keringő földmegfigyelő műholdakkal, mint például a Copernicus program Sentineljeivel való kommunikációra. Az űreszközök ugyanis minden pálya megtétele alkalmával, nagyjából másfél óránként elrepülnek a terület fölött, alkalmat teremtve az adatok közvetlen lesugárzására.

Kapcsolódó linkek: