Uncategorized

Lofoten

A címbeli név egy Norvégia északi részén fekvő szigetcsoportot takar, amelyről az Európai Űrügynökség (ESA) heti rendszerességgel rendelkező földmegfigyelési videósorozatának egyik márciusi epizódja szólt. Illusztrációul egy színezett Sentinel-1 műholdképet használtak, amely még 2020. november 24-én készült.

(Forrás: ESA)

Az észak–déli irányban mintegy 175 km kiterjedésű szigetcsoportot öt nagy tagja (Austvågøya, Gimsøya, Vestvågøya, Flakstadøya és Moskenesøya) mellett számos kiesebb sziget és sziklazátony alkotja. Lofoten híres a különleges tájképéről, a meredeken emelkedő hegyekről, a kék vizű fjordokról és a védett öblökről. A legnagyobb település Svolvær kikötővárosa, a legkeletibb fekvésű nagy sziget, Austvågøya déli partján épült. A helyi gazdaság alapja a tőkehal halászata, a város lakosságának létszáma is a szezontól függ, ahogy a halászok költöznek. A szigetcsoportot és a norvég szárazföldet a Vestfjorden nevű fjord választja el.

Bár a Lofoten-szigetcsoport teljes egészében az északi-sarkkörön túl, 67° és 68° északi szélesség között fekszik, éghajlata télen is szokatlanul enyhe. Itt találhatók bolygónk legészakabbra fekvő olyan területei, ahol az év folyamán sosem süllyed fagypont alá az átlaghőmérséklet. Ez az idáig eljutó Golf-áramlatnak köszönhető.

Lofoten és környéke egy hamisszínes Sentiel-1 radaros műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A színpompás radaros műholdkép készítésénél azt használták ki, hogy a Sentinel-1 műholdakon működő apertúraszintézises radarberendezés képes a felszínről visszaverődő radarjeleknek a vízszintes és függőleges polarizációjú komponensét is érzékelni. A kétféle polarizációjú (eredetileg fekete-fehér) radaros amplitúdóképet kombinálták. Így könnyen lehetővé válik olyan területek azonosítása a képen, ahol a polarizációs különbségek nagyok. Ezek a kék különböző árnyalataiban tűnnek fel, például a Norvég-tenger hullámzó vizén, a lápos területeken, mint amilyen Andøya északi csúcsánál (és az alábbi, kinagyított műholdképrészleten) látható, valamint a nedves hóval borított hegyoldalakon és -csúcsokon (a fenti nagy kép jobb alsó részén). Andøya szigete egyébként egy 1962-ben létesített űrközpontnak itt otthont ad, ahonnan ballisztikus kutatórakétákat szoktak indítani.

A Vesterålen-szigetcsport legészakibb tagja, Andøya a fenti Sentinel-1 kép kinagyított részletén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A kétféle polarizációban hasonló intenzitást mutató felszínborítási típusok az erdők és általában a növényzet, valamint a beépített területek. Ezek a hamisszínes Sentinel-1 képen sárgák.

Kapcsolódó linkek: