Gleccserlavinák

Ha gleccserekről van szó, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek igen lassan mozgó jégfolyamok. A magas hegységek völgyeiben olyan kis sebességgel csúsznak lefelé, hogy csak több évet átfogó műholdfelvételeken vagy helyszíni fényképek sorozatán lehet tetten érni az elmozdulásukat. Egy friss kutatás eredményei azonban azt mutatják, hogy a gleccserek elmozdulása ennél sokkal drámaibb is lehet, akár napi több tíz méteres sebességgel, vagy még gyorsabban. Ez utóbbit gleccserszakadásnak vagy gleccserlavinának nevezzük. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen természeti jelenség súlyos következményekkel járhat, ha a környéken emberek lakta települések is találhatók.

A gleccserek a hegyvidékek magasan fekvő területein hulló csapadék (hó) hatására híznak, alsó végükön feldarabolódással, olvadással fogynak. A két folyamat normális esetben, jellemzően több évtizedes időskálán egyensúlyban van egymással. A gleccserek jege ugyanakkor érzékenyen reagál a klíma megváltozására. Nyilvánvaló, hogy ha a környező levegő hőmérséklete növekszik, akkor a jég gyorsabb ütemben kezd olvadni, a lefelé csúszása is felgyorsulhat. Ezért a kutatók előszeretettel tanulmányozzák a gleccsereket, mint a klíma melegedésének nyomjelzőit.

Egyes gleccserek esetében a jég lassú áramlása felgyorsulhat, hirtelen több kilométert is elmozdulhatnak néhány hónap vagy év leforgása alatt. Egy ilyen nekiindulás után a helyzet stabilizálódik, az elmozdult jégtömeg olvadása évtizedekig is eltarthat. Ilyenkor a jég eltorlaszolhat és felduzzaszthat vízfolyásokat, de természeti katasztrófa ritkán fenyeget. Már csak azért sem, mert a gleccserek mégis csak a civilizációtól távoli, lakatlan vagy ritkán lakott területeken jellemzők. Ez azt is jelenti, hogy sok esetben nem is tudnánk róluk – ha nem állnának rendelkezésünkre földmegfigyelő műholdak.

A kutatók azzal is tisztában vannak, hogy a gleccser jege időnként teljesen elszakadhat a kőzettől, s ilyenkor a jég- és kőtömbök keverékéből álló áradat akár 300 km/h sebességgel száguldhat lefelé a völgyben. A nemrég a The Cryosphere folyóiratban publikált tanulmány szerint ugyanakkor úgy fest, hogy ezek a gleccserlavinák sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint ahogyan eddig gondolták. Még meglepőbb felismerés, hogy ezek nem is a meredek, hanem a viszonylag enyhébb lejtésű völgyekben jellemzők.

A hasonló jelenségekről ritkán látnak napvilágot helyszíni beszámolók. Egy kivétel az orosz–grúz határ vidékén fekvő Kolka-gleccser esete volt 2002-ben. A több mint 200 km/h sebességgel lezúduló, mintegy 130 millió m3 jeget és sziklát szállító áradat 100-nál is több ember halálát okozta.

2016-ban Tibetben egy gleccser hirtelen megindulása 10 ember és sok háziállat vesztét okozta. Néhány hónap elteltével ugyanannak a hegyvonulatnak egy másik gleccsere is váratlanul hasonló eseményt produkált. A Setinel-1 radarműholdas adatokból készített térképen megjelölték a két említett gleccserlavina (Aru-1 és Aru-2) által érintett területeket. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / feldolgozás: CCI Glacier team, ESA)

A különböző műholdas adatokat – egyebek mellett a Copernicus program Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdpárosaiét is – használó kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a klímaváltozásnak is lehet szerepe a gleccserlavinák létrejöttében. A Föld tíz különböző régiójában 20 gleccserlavina-eseményt elemeztek, Alaszkától az Andokig, a Kaukázustól Tibetig. Megbecsülték az események lefolyásának idejét, az elmozduló anyag térfogatát, és egy sor olyan faktort, amelyeknek szerepük lehet a gleccserlavinák keletkezésében. Bár találtak néhány közös pontot, a kutatómunka egyik tanulsága az volt, hogy változatos körülmények vezethetnek egy-egy ilyen természeti katasztrófa megindulásához.

Az egyre gyűlő műholdas adatok jelentős előrelépést tesznek lehetővé az efféle kutatómunkában, de a tudomány ott még messze nem tart, hogy előre tudja jelezni a gleccserlavinák bekövetkeztét. Mindenesetre igyekeznek olyan jelenségekre bukkanni, amelyek közeli előjelei lehetnek a nagy jégtömegek megindulásának. Ennek a hasznát adott esetben megmentett emberéletekben lehetne mérni.

Kapcsolódó linkek: