Október 25-én, nálunk déltájban részleges napfogyatkozást lehetett megfigyelni – már ahol a felhők egyáltalán engedték, hogy lássuk a Napot. A keringése során a Föld és a Nap közé kerülő Hold Magyarországról nézve legfeljebb a napkorong kb. harmadrészét takarta ki, de voltak olyan helyek, ahol a fogyatkozás mértéke nagyobb volt 80%-osnál. Ez volt 2022-ben a második és egyben utolsó részleges napfogyatkozás.
A Föld körüli pályáról „lenézve” a fogyatkozás idején a Hold árnyéka a Föld felszínére – vagy épp a felhőtakaró tetejére – vetül. Ezt sikerült lefényképeznie a Copernicus program Sentinel-3 műholdpárosa egyik tagjának a Skandináv-félsziget északi része fölött, méghozzá épp az ottani maximum környékén, világidőben (UT) 10:12-kor. A felszínről nézve a Hold a napkorong valamivel több mint felét takarta ki ott és akkor.
Az európai Copernicus földmegfigyelési program honlapján a nap képe sorozatban tegnap egy Sentinel-3 műholdfelvételt tettek közzé. Az október 17-én készült, valódi színeket mutató műholdkép különlegessége, hogy a Kárpát-medence, a Kárpátok hegyvonulata és a Balkán-félsziget északi része lényegében teljesen felhőmentes, ami elég ritkán fordul elő.
A Sentinel-3 műholdpáros egyik tagjának OLCI (Ocean and Land Colour Imager) műszerével 2022. október 17-én készült kép. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-3 imagery)
A felhők hiányát egy magas nyomású légköri képződmény okozta, amelynek nyomán Európa-szerte, így Közép-Európában az ilyenkor szokásosnál jóval, helyenként akár 12 Celsius-fokkal is magasabb volt a levegő hőmérséklete. A rövid vénasszonyok nyara után időközben már megérkezett a hidegfront…
Tavasszal és nyáron, amikor a levegő felmelegedik és a grönlandi jégmezőt magasabb szögben éri a beeső napfény, olvadéktavak alakulnak ki a jég tetején. Az olvadékvízből álló tavak mind a szárazföldet borító, mind a tengeri jégtakarón megjelenhetnek. Az alábbi Sentinel-2 műholdképen türkiz színű foltokként láthatók.
Olvadéktavak a Grönland nyugati részét borító jégtakarón, Avannaata község (valójában tartományszerű közigazgatási egység) területén, egy 2022. augusztus 29-én készített Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Amikor a gleccserek felszínén megolvad a hó és a jég, a víz a közeli mélyedésekben gyűlik össze. Ezek az olvadéktavak pozitív visszacsatolással tovább gyorsítják az olvadást, hiszen a bejövő napsugárzásból többet nyelnek el és kevesebbet vernek vissza, mint a fehér jégfelület.
A műholdképen – amely az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában szerepelt – a Cukorsüveg-öböl (a Baffin-öböl északkeleti folytatása) területét, az Upernavik nevű szigetvilág egy részét mutatja. (A Cukorsüveg-öböl a nevét egy itt található, cukorsüvegre emlékeztető kúpos alakú szigetről kapta.)
(Forrás: ESA)
A grönlandi jégtakaró a legnagyobb az északi féltekén. Észak-déli irányban 2220 km hosszan húzódik, van, ahol 1100 km széles. Átlagos vastagsága másfél kilométer. Az idei forró nyarat az egész északi félteke megszenvedte. Grönlandot az évszak vége felé érte szokatlanul erős hőhullám, így még szeptemberre is maradtak olvadéktavak, holott ezek inkább a nyár közepére jellemzők. Az időjárási körülmények miatt hosszan elhúzódó nyár következtében a korábbi években megszokottnál több olvadékvíz jutott a tengerbe. A grönlandi szárazföldi jégtakaró olvadása nyomán lassan de biztosan emelkedik a tengerek vízszintje, ami az alacsonyabban fekvő szigeteken és partvidékeken élő emberek számára jelent majd egyre nagyobb gondot.
Nemrég a Nature Climate Change című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a jégolvadás következtében tapasztalható tengerszint-emelkedés igazából már akkor is megállíthatatlan volna, ha valamilyen csoda folytán egyik napról a másikra megszüntetnénk a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását… A grönlandi jégtakaró 2000 és 2019 közötti veszteségeit műholdas mérések alapján számba vevő kutatás szerint az évszázad végéig legalább 30 cm körüli tengerszint-emelkedés írható majd csak ennek a hatásnak a számlájára.
Az Északi Áramlat egy a Balti-tenger alatt lefektetett földgázvezeték. Rajta az oroszországi Viborgtól a németországi Greifswaldig jut el az orosz földgáz. Valójában két-két párhuzamos csővezetékről van szó, az első 2011–2012-ben állt üzembe. A második ütem 2021-re épült meg. Az Északi Áramlat idén az orosz–ukrán háború és azt annak nyomán bevezetett gazdasági szankciók miatt került a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Az orosz fél különféle indokokkal korlátozta a gázszállítást. Egy nyár végi blogbejegyzésünkben egy Sentinel-2 műholdkép segítségével azt is bemutattuk, hogy az egyik oroszországi betáplálási ponton hogyan égetik el (fáklyázzák) inkább a fel nem használt földgázt.
Az elmúlt napokban új szintre léptek az Északi Áramlattal kapcsolatos problémák. Minden bizonnyal egy szabotázsakció nyomán robbanások sorozata történt az Északi Áramlat-1 és -2 Svédország és Dánia közelében húzódó szakaszán. A hatásukat szeizmikus érzékelőkkel is kimutatták, először szeptember 25-én éjjel. Állítólag orosz hadihajókat is megfigyeltek ott, ahol később kilyukadt a gázvezeték, de „természetesen” mindenki mást vádol az akcióval. Hogy valójában ki és miért okozott kárt a vezetékekben, az még nem derült ki (ha egyáltalán valaha is ki fog derülni).
Az Északi Áramlat térképe, a hajózási útvonalak jelölésével együtt. (Kép: ESA)
A robbanások idején egyik vezetéken sem folyt gázszállítás, de a csőben levő maradék földgáz feltörését a tengerfelszínen is érzékelni lehetett. A Balti-tengeren megjelent gázömléseket először a dán légierő gépeiről fényképezték le. Azóta műholdak segítségével többet is megtudhattunk az esemény hatásairól. A műholdképekből és mérési adatokból az Európai Űrügynökség (ESA) közölt egy összeállítást.
Mondani sem kell, hogy a jelentős metánömlés környezeti hatásai is számottevő lehet. A metán – amely a vízben részben feloldódik, és később szén-dioxid formájában szabadul fel – nem mérgező ugyan, de a levegőbe jutva növeli a légkör üvegházhatását és erősíti a klíma melegedését. A szén-dioxid után a metán a második legjelentősebb üvegházhatású gáz, amely az emberi tevékenység folytán nagy mennyiségben kerül a légkörbe.
A Balti-tenger felszínét elért buborékok mind optikai, mind radaros földmegfigyelő műholdakkal megfigyelhetők voltak. Az amerikai Planet magáncég nagyfelbontású felvételeket kínáló, rövid visszatérési időt lehetővé tevő kisműholdas flottájának egyik Dove műholdja készítette például az alábbi képet.
Bugyogó metán a Balti-tengeren, szeptember 26-án, a Dániához tartozó Bornholm-szigettől kb. 20 km-re délkeletre. (Kép: Planet Labs PBC)
Abban az időszakban jelentős volt a felhőborítás a Balti-tenger adott térsége felett, ezért az optikai műholdakkal nehéz volt képeket készíteni. De a Pléiades Neo és a Planet Dove holdak megfigyelései alapján 500–700 m átmérőjű bugyborékoló zónákat detektáltak. Napokkal később a kevésbé finom felbontású európai Copernicus Sentinel-2 és amerikai Landsat-8 műholdak már kisebb kiterjedésű foltokat láttak, ahogy a vezetékből kiömlő gáz nyomása lecsökkent.
Két Sentinel-2 kép összehasonlítása. Szeptember 30-án még jól látható a gázömlés helye, október 3-ára már megszűnt a szivárgás (a felhők közül épp kibukkan a hely). (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Ahogy a sima tengerfelszínen zavar keletkezett, megváltoztak a radarvisszaverő tulajdonságai is. Ez tette lehetővé, hogy például az ICEYE cég egyik műholdja fedélzetén repülő apartúraszintézises radarberendezés (Synthetic Aperture Radar, SAR) is képet alkothasson a gázömlés helyszínéről. A radaros módszer nagy előnye, hogy a felhők nem akadályozzák a felszín leképezését.
ICEYE radarkép szeptember 28-áról. Ez a földmegfigyelő műholdflottát üzemeltető első New Space vállalkozás, amely adatbeszállítóként csatlakozott az Európai Unió Copernicus programjához. (Kép: ICEYE 2022)
A Copernicus program saját radaros műholdja, a Sentinel-1A szeptember 24-én repült el a terület fölött és még nem látott semmi zavart a tengerfelszínen Bornholmtól délkeletre.
Végül egy harmadik fajta műholdas mérés alapján azt is meg lehet állapítani, hogy a mennyi metán került a levegőbe és merrefelé terjedt. Ez méréstechnikai okokból a víz fölött és magas földrajzi szélességeken különösen nehéz feladat. Mégsem teljesen lehetetlen, amint azt az alábbi ábra tanúsítja. Az ESA partnere, a GHGSat erre is képes volt. Nagy (25 m-es) felbontásra képes műholdjait úgy programozta, hogy a közeli infravörös tartományban a mérések akkor történjenek, amikor a napsugárzás épp olyan szögben éri a vízfelületet, amikor az érzékelő irányában verődik vissza. A szeptember 30-án végzett méréseken alapuló számítások szerint óránként 79 tonna metán került a levegőbe, ami a GHGSat által eddig detektált legintenzívebb metánkibocsátás egyetlen pontforrásból. A mennyiség különösen nagynak tűnik, ha figyelembe vesszük azt is, hogy akkor már négy nap eltelt a gázömlés kezdete óta, a nyomás pedig időközben csökkent, továbbá ez csak az egyik a négy pont közül, ahol lyukak keletkeztek a csővezetéken.
Megnövekedett metánkoncentráció a légkörben az Északi Áramlat vezeték egyik sérült szakasza fölött szeptember 30-án, a GHGSat adatai alapján. A háttér egy Sentinel-2 műholdkép. (Kép: GHGSat)
Bár az Északi Áramlat vezeték az incidens idején le volt zárva, mégis a becslések szerint összesen 300 ezer tonna metán jutott a légkörbe. Ez több mint kétszerese annak, ami 2015–2016 során több hónapon át egy kaliforniai szivárgás (Aliso Canyon) során felszabadult. Mégis eltörpül a 80 millió tonna mellett, ami a kőolaj- és földgáz-kitermeléshez köthető évente a Földön.
Németország területén eddig öt gleccsert tartottak számon, de ez idei forró nyár egyikük sorsát végképp megpecsételte. A Schneeferner a Zugspitze csúcsától délre, nyugatról keleti irányba lejtő felületen kialakult kettős gleccser, a Reintal völgy felső részén – olvashatjuk a vonatkozó Wikipédia oldalon. A kettős gleccser megjelölés immár a múlté, a Schneeferner déli részéről a napokban a Bajor Tudományos Akadémia szakértői jelentették ki, hogy megszűnt gleccsernek lenni. A jég átlagos vastagsága szeptemberre alig több mint 2 m-es lett, így már nem képes arra, hogy a saját súlya miatt a lejtőn lefelé elmozduljon.
Volt-nincs gleccser: a déli Schneeferner egy 2016-os és 2022-es Sentinel-2 műholdképen. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-2 imagery)
A 2664 m és 2520 m magasságok között húzódó déli Schneeferner jégtakarója mindössze négy év alatt olvadt a felére. 2022 őszére felülete 1 hektárosra zsugorodott. Ha minden így folytatódik – márpedig a klímaváltozást nem lehet egykettőre megállítani –, akkor néhány éven belül a megmaradt jégmennyiség teljesen eltűnik majd. Idén nyáron az extrém magas hőmérsékletek miatt az Alpok gleccserei általában sokat veszítettek jégtömegükből.
A vissza nem térítendő támogatás összege: 19 931 173 Ft
Kedvezményezett neve: Geo-Sentinel Kft.
Projektazonosító: 2020-1.1.1-KKV-START-2020-00103
Támogatási intenzitás: 57,5%
Összefoglaló a projektről:
A 2020-1.1.1-KKV-START-2020-00103 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a KKV START INNOVÁCIÓ című, 2020-1.1.1-KKV START kódszámú pályázati program finanszírozásában valósult meg. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium az „A Geo-Sentinel Kft. infrastruktúra-állapotfelmérési eszköztárának innovatív bővítése és kapcsolódó piacképes szolgáltatások kialakítása” című pályázatot 19 931 173 Ft vissza nem térítendő támogatásban részesítette 2020. december 9. napján.
A projekt célja új és versenyképes infrastruktúra-vizsgálati szolgáltatások bevezetése volt a hazai és a regionális piacon, földi telepítésű mozgásvizsgálati radarberendezés segítségével. A projekt keretében beszerzett eszköz, valamint az újonnan alkalmazott kutató-fejlesztő munkatárs segítségével társaságunk új piaci területek felé nyithatott. A projekt első szakaszában az eszköz beszerzése, széles körű szoftveres és hardveres tesztelése, a mérések összehasonlítása és validálása történt meg, míg a második szakaszban társaságunk létrehozta az új technológiára épülő innovatív, az országban egyedülálló szolgáltatását.
A földi telepítésű mozgásvizsgálati radartechnológia a hagyományos geodéziai módszerekkel összehasonlítva költségkímélő, használatával sokkal pontosabb és gyorsabb módon felmérhetők a mérnöki-infrastrukturális létesítmények, hozzájárulva azok biztonságának garantálásához. A projekt eredménye számos ágazatban hasznosítható, főként különböző mérnöki alkalmazásokban, kritikus infrastruktúra-elemek és műtárgyak, többek között gátak, hidak, tornyok, ipari kémények, utak, felüljárók vizsgálatára. A fejlesztett szolgáltatás széles körű társadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen, mivel számos vízügyi, katasztrófavédelmi, kiemelt fontosságú létesítményeket üzemeltető társaság mutatott már jelentős érdeklődést iránta. Ezen szolgáltatók, létesítmények üzemeltetői, állami szervezetek számára elengedhetetlenül fontos az infrastruktúra-elemek stabilitásának ismerete, az esetleges veszélyhelyzetek korai detektálása.
Idén nem csak Európa nagy részén, de Dél-Amerikában is jelentős aszály volt. Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe sorozatban a minap Argentínáról, Buenos Aires térségéről, a fővárostól nyugatra fekvő pampákról mutattak be két szeptemberi Sentinel-2 műholdképet. Az egyik idén, a másik három évvel korábban, 2018-ban készült ugyanarról a területről.
Buenos Aires (jobbra fent) és környéke, Argentína – egy 2018-as és egy 2022-es szeptemberi Sentinel-2 műholdképen. (Kép: European Union, Copernicus Sentinel-2 imagery)
A képek összevetésével jól látható a táj színének megváltozása, a három évtized óta legszárazabb körülmények miatt a növényzet károsodása. Négy hónapja szinte semmi csapadék nem hullott itt. Ez pedig komoly csapás a mezőgazdaságnak, miközben Argentínában elérkezett a kukorica vetésének az időszaka. A gazdák a száraz termőföld miatt kivárnak, de már most látszik, hogy veszélyben a 2023-as termés. Márpedig Argentína a világ harmadik számú kukoricaexportőre, így a problémát a nemzetközi piacok is meg fogják érezni. Az egykori füves puszta helyén mezőgazdasági művelés alatt álló földterületek vannak, ez Argentína éléskamrája. Az ország megművelt területeinek kb. 80%-a a pampákon található, a mezőgazdasági termelés mintegy kétharmada származik innen.
Az időjárási előrejelzések sem biztatók, a La Niña éghajlati jelenség hatására a szárazság az év további időszakaiban is folytatódhat.
A címben szereplő név egy szigeté, amely a Toszkánai-szigetek egyike a Tirrén-tengerben. Közigazgatásilag Olaszország Toszkána régióján belül Livorno megyéhez tartozik. A valamivel több min 10 km-es területű, 4,1 km hosszú és 3,4 km széles sziget tagolt, meredek partvonalának hossza mintegy 16 km. A tengerben Elba szigetétől 45 km-re délre, Korzikától 60 km-re keletre fekszik.
Ha a név ismerősen cseng, az nem véletlen. A francia író, id. Alexandre Dumas ugyanis híres regényhőse, Monte Cristo grófja nevét ettől a szigettől kölcsönözte. A főhős, Edmond Dantès 14 év ártatlanul eltöltött fogság után kalandos úton megszökik If várából, a Marseille mellett fekvő börtönszigetről.
De térjünk vissza a másik szigethez, Montecristóhoz. A gránit alkotta sziget legmagasabb pontja 645 m-es. Montecristo lakatlan, és 1988 óta szigorú természetvédelem alatt áll. Évente legfeljebb csak 1000 fő látogathatja meg. A Toszkániai-szigetek Nemzeti Park része, növényzete főleg örökzöld, szúrós bozót. A terület egyike a Földközi-tenger leginkább érintetlen természeti környezeteinek.
Montecristo nemrég szerepelt az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjához kapcsolódó napi képösszeállításban. Egy idén szeptember 10-én készült Sentinel-2 műholdképet mutattak be róla. Mi elkészítettük ugyanannak a képnek a hamisszínes változatát, amelyen a növényzetet piros szín emeli ki. Látható, hogy a sziget jellemzően kopár.
S hogy a Copernicus program radaros távérzékelő műholdja, a Sentinel-1A is szerepet kapjon, alább egy-egy szeptember 5-én és 6-án készült képet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. A színezésnél a Sentinel Hub böngészőjében (EO Browser) ugyancsak egy hamisszínes megjelenítést (RGB Ratio) állítottunk be. Elvégre a radaros amplitúdóképek fekete-fehér megjelenítésénél ez mégis csak látványosabb. A két kép között feltűnő különbség, hogy az egyiken a sziget keleti, míg a másnapin a nyugati oldala a „fényesebb”.
Persze nem a sziget változott meg egyik napról a másikra. A két radarkép különbözőségének magyarázata, hogy míg 5-én a műhold pályájának leszálló (északról dél felé tartó) szakaszán repült el a terület felett, addig 6-án a felszálló szakaszon (délről északi irányba). A Sentinel-1 holdak közel poláris (98.18°-os hajlásszögű) pályát írnak le a Föld körül, 693 km magasban repülve. Az apertúraszintézises radarberendezésük nem pontosan lefelé, hanem oldalra, méghozzá a repülési irány szerinti jobb oldalra néz. Emiatt a leszálló, illetve a felszálló ágban a tengerből hegyként kiemelkedő sziget ellentétes oldalairól verődnek vissza a lebocsátott radarhullámok a műhold irányába.
Majdnem pontosan két évvel ezelőtt, 2020 júliusában szenteltünk egy blogbejegyzést Kína egykor volt legnagyobb édesvízi tavának, a Csianghszi (Jiangxi) tartományban fekvő Pojang-tónak (Poyang). Akkor az apropó a tó vízszintjének hirtelen megemelkedése volt, a hosszan tartó esőzések és áradások nyomán. Most, 2022-ben az ellentétes szélsőség következett be az időjárásban: ahogy világszerte sok más helyen az északi féltekén, Kína területén is súlyos aszály uralkodott. Ennek következtében a tóból mostanára szinte teljesen eltűnt a víz.
A Pojang-tó vízszintje megszokott módon szélsőséges ingadozásokat mutat. A téli időszakban általában kevés benne a víz, nyáron pedig több. Idén azonban a száraz periódus a szokásosnál sokkal – mintegy 100 nappal – korábban köszöntött be. Ilyen mértékű kiszáradásra évtizedek óta nem volt példa – olvasható a NASA földmegfigyelési portálján megjelent hírben. Kínában az idei nyári csapadékhiány általános problémákat okozott az ivóvízellátásban, az öntözésben, a vízi erőművek működésében és az ipari termelésben.
Az idei legnagyobb vízszintet június 23-án mérték, azóta folyamatosan, augusztusban már drasztikus gyorsasággal húzódott vissza a Pojang-tó. A folyamatot kilenc nyári Sentinel-2 műholdkép sorozatával illusztráljuk. A többnyire felhőmentes vagy alig felhős (fehér) hamisszínes képeken a növényzet piros, a (mély) víz sötétkék, a szárazra került tómeder pedig világos drapp színű. Az animáción jól érzékelhető a tó 2022. nyári kiszáradásának folyamata.
A Pojang-tó 2022. június és augusztus között, Sentinel-2 műholdképek sorozatán. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)
Idei nyári blogbejegyzéseinkben sokat foglalkoztunk a rendkívüli aszály következményeivel. Hazánkból is leégett területeket, kiszáradó tavakat és folyókat mutattunk műholdképeken. Augusztus közepére is jutott egy nagy területet érintő tűzeset. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának honlapján számoltak be arról, hogy augusztus 16-án és 17-én, két nap alatt mintegy 100 hektárnyi védett füves terület vált a lángok martalékává. A helyszín a Heves megyei Átány külterületén, Átány és Kömlő községek között található. A Nagy-fertői mocsár néven ismert területrész a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet szerves része, szikes pusztai táj gyepekkel, zsombékosokkal és mocsarakkal tarkított síkvidéki környezet. A tájra alapvetően a legelő állatállomány és a gazdag madárvilág jellemző – írja a nemzeti parki ismertető. A rovarvilág és a rágcsálók egy része a tűz martalékává vált. A tűz eredete bizonytalan, de az ember akarva-akaratlanul is hozzá szokott járulni az ilyen eseményekhez. Kerti bográcsozás a falu szélén, az autóból kidobott csikk, vagy más könnyelműség állhat a háttérben.
Az elszenesedett felszínű terület természetesen a Copernicus program Sentinel-2 távérzékelő műholdjainak képein is felismerhető. Alább két időpontban, augusztus 12-én (a tüzet megelőzően) és 27-én (a tűz után) készült felhőmenetes Sentinel-2 képet hasonlíthatunk össze, méghozzá a vegetációt pirossal kiemelő hamisszínes megjelenítésben.
Ha nem csak a leégett foltra (feketével, alul középen), hanem a tágabb környezetre is figyelünk, az is jól érzékelhető, hogy 15 nap leforgása alatt mennyivel kevesebb lett a fotoszintetizáló növényzetre utaló piros szín. A képen a két település Átány (balra) és Kömlő (jobbra).
A Sentinel-2 műholdpáros egyike véletlenül épp augusztus 17-én is elrepült a terület fölött, amikor a tűz oltásán még dolgoztak a szakemberek. Bár akkor nem volt teljesen felhőmentes a táj, a műholdképen pont a tűz által érintett terület azért jól látható. (A további sötét foltok a felhők árnyékai; alakjukat a fehér színben feltűnő felhőkével összehasonlítva jól meg lehet az árnyékokat különböztetni a leégett folttól. Ez utóbbihoz ugyanis nyilván nem „tartozik hozzá” egy megfelelő alakú, tőle délkeleti irányban látszó felhőfolt. A felhők és árnyékaik elhelyezkedéséből amúgy nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a műholdképek késő délelőtt készültek – valójában közép-európai nyári időszámítás szerint 11:47-kor.)
Az Átány külterületén – akkor még csak részben – leégett gyepes-nádas puszta augusztus 17-én késő délelőtt. A tűz továbbterjedését csak később sikerült végleg megállítani, ezért itt még kisebb kiterjedésű a középtájt látható, a felhőárnyékokénál határozottabb körvonalú fekete folt a fentebbi, 27-én készült műholdképpel összehasonlítva. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)
