Híd Horvátország és Horvátország között

A cím nem tévedés: a július 26-án felavatott Pelješac híd (Pelješki most) Horvátország északi és déli részét köti össze. Fontossága stratégiai, hiszen mostantól közúton, teljes egészében az ország területén áthaladva is el lehet érni a déli tengerparti sávot, amelynek legnagyobb települése Dubrovnik. Az ország területének „szétszakítása” az egykori Jugoszlávia köztársaságai között húzódó határok megállapítására vezethető vissza. A cél az volt, hogy Bosznia-Hercegovina is rendelkezzen egy tengeri kijárattal. Ez a Neum közelében fekvő rövid partszakaszt jelenti. Amikor 1991-ben Horvátország, majd 1992-ben Bosznia-Hercegovina független államok lettek, a határokból államhatárok lettek, megszűnt a horvát tengerpart szárazföldi területei közötti szabad – kétszeri határátlépés nélküli – átjárás lehetősége.

Az autópályahíd a szárazföld és a Pelješac-félsziget között ível át 55 méter magasságban a tengeröböl fölött. Egy híd építése már az 1990-es évek végén felvetődött. Hosszas tervezgetés, gazdasági és tervezési problémák után a horvát kormány négy éve állapodott meg a 2,4 kilométeres híd építéséről a kínai China Road and Bridge Corporation (CRBC) nevű állami vállalattal. A projekt 420 millió eurós költségből valósult meg, melynek a nagy részét (85%-át, 357 millió eurót) az Európai Unió adta – olvashattuk a híradásokban. Ez a valaha volt legjelentősebb uniós infrastruktúra-beruházás Horvátország területén.

Az európai Copernicus program Sentinel-2 földmegfigyelő műholdjai elég régóta vannak már pályán ahhoz, hogy segítségükkel visszapillanthassunk a hídépítés folyamatára. Az alábbi animációhoz 2018 és 2022 júliusa között egy éves időközönként készült, a valódi színeket mutató műholdképeket válogattunk. A kínai építő 2018 és 2019 fordulóján kezdte meg a munkálatokat. A műholdak segítségével Láthatjuk, ahogy évente egyre több minden készült el a pillérekből és pilonokból. Egy évvel az idei megnyitó előtt, 2021. július végén, a pályaszerkezet utolsó elemének elhelyezése után az útpálya folytonossá vált – ezt is tanúsítja az akkori műholdkép.

A Pelješac híd építésének mozzanatai felhőmentes július végi Sentinel-2 műholdképeken (2018. július 29., 2019. július 24., 2020. július 28., 2021. július 28. és 2022. július 28.). (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Aszály Békésszentandrásnál

Történelmi mélyponton a vízállás a békésszentandrási duzzasztónál – olvashattuk a napokban a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság információjára hivatkozó hírekben. Az idei nyár nem csak Magyarországon, de egész kontinensünkön extrém hőséget és szárazságot hozott, így nem meglepőek a nap mint nap érkező hírek aszályról, kiszáradó tavakról, levegő- és felszínhőmérsékleti rekordokról, kiterjedt erdő- és bozóttüzekről. Ezek sorába tartozik a békésszentandrási duzzasztó helyzete is.

Békésszentandrás Békés megye nyugati csücskében, Szarvas szomszédságában, a 44-es főút mentén fekszik. A településnél folyó Hármas-Körös egyúttal Szolnok megye határát is kijelöli. A vízügyi igazgatóság szerint a Körösök vízrendszerében kialakult kedvezőtlen hidrológiai viszonyok, illetve a térséget sújtó aszály következtében folyamatos vízszintcsökkenés tapasztalható – vagyis ha tovább tart a csapadékhiány, lesz még rosszabb is… Mindenesetre a még a két világháború között létesült békésszentandrási duzzasztó alsó felszíni állomásánál a korábban mért legkisebb vízszint 1982. december 4-én –200 cm volt. Idén július 24-én az új minimum vízállás –201 cm lett.

Az alábbi egyik Sentinel-2 műholdkép 2020. július 23-án, a valóságoshoz közeli színekben mutatja Békésszentandrás (alul középtájt) és Szarvas (jobbra) térségét. Fent húzódik a Hármas-Körös, valamint attól délre jól felismerhetők a holtágak kanyarulatai. A szóban forgó duzzasztómű a kép közepe táján található. Ami feltűnő, az a környező mezőgazdasági táblák jellemzően fakó, sárgásbarna színe. Ez is összefüggésben van az aszállyal, amit jól szemléltet az ugyanerről a területről két évvel korábban készített Sentinel-2 műholdkép. A kettőt a csúszka elmozdításával hasonlíthatjuk össze.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

Elkészítettünk egy olyan képet is, amely a normalizált vegetációs index (NDVI) értékei alapján, három egymás utáni év – 2020, 2021 és 2022 – július végi adataiból állt össze. Ehhez a 2020. július 28-án, 2021. július 23-án és 2022. július 23-án a Sentinel-2 műholdas adatokból előállított NDVI térképekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük. Így színes foltokként tűnnek fel a minden évben más-más állapotban levő táblák. A vízfelületek az NDVI térképeken nem jelennek meg, így a folyó és holtágai, valamint a halastavak vízfelszíne kitűnik a színes ábrázolásból. Ugyanígy jól elkülönülnek a beépített városi területek.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

A vegetációsindex-képeken annál sötétebb egy pixel, minél több az annak megfelelő felszíndarabon a zöld növényzet. A 2022-es NDVI képet a szokatlan aszály és az emiatt hamar kiszáradt növényzet következtében a világos (fényes) pixelek uralják. Így aztán nem véletlen, hogy a kombinált hároméves színes képre leginkább a kékes árnyalatok a jellemzőek: idén volt ugyanis a leggyérebb a növényzet július végén, a korábbi két év azonos időszakával összevetve. A legsötétebb – tehát a mindhárom évben hasonlóan növényborította – foltok például az ártéri erdők.

Kapcsolódó linkek:

Kiszáradt horgásztó

Ha nyár, akkor a tűzesetekről és szárazságról szóló bejegyzések kerülnek többségbe blogunkon. Mindkettő „hálás téma” a műholdfelvételek számára – sokkal kevésbé a természeti csapások elszenvedőinek. Az idei nyáron különösen sok ilyen hír érkezik, legyen szó akár Nyugat- és Dél-Európáról, akár Magyarországról.

Július elején lehetett olvasni a hírt, hogy teljesen kiszáradt a Bicsérd központjában elhelyezkedő horgásztó. Előzőleg a halállományt lehalászták. A Pécs közelében fekvő Baranya megyei község népszerű tavának eltűnését a klímaváltozás számlájára írják. Ha nem tér vissza a víz a horgásztóba, kénytelenek lesznek más funkciót találni a területnek. Márpedig a jelenség nem most kezdődött: a tavat tápláló vízfolyás 10 km-es szakasza kiszáradt, már két éve nem folyik benne víz. A tó és környezete ugyanakkor fontos szerepet töltött be Bicsérd közösségi életében, rendezvények (horgászversenyek, szigeti esküvők, főzések, családi napok) helyszínének használták, horgászbüfé, szökőkútrendszer épült a környéken. Csak pályázatok útján több mint 120 millió forintot költöttek a fejlesztésekre a korábbi időszakban. Baranya megyében egyébként tíznél is több más horgásztó ugyancsak kiszáradt.

Az itt bemutatott műholdkép az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjával készült. A 2022. július 16-i állapotban mutatja Bicsérd központját, a valós színeket visszaadó megjelenítésben.

Bicsérd és környéke egy 2022. július 16-án készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

Hogy az egykori tónak alig van az űrből is érzékelhető nyoma, azt a legjobban ugyanennek a műholdképnek a hamisszínes változata illusztrálja. Még inkább az összehasonlítás, amelyhez egy majdnem pontosan két évvel ezelőtt készült júliusi műholdképet választottunk, azonos területről. A két időpontban készült kép között a csúszka elmozdításával lehet váltani.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

A vörös szín a fotoszintetizáló növényzetet, a sötétkék a vízzel borított felületet jelzi. Jól látható, hogy míg 2020 nyarán megvolt a tó, idénre a vízfelületből semmi sem maradt.

Kapcsolódó linkek:

Száz leégett hektár

Július 1-jén, pénteken délután riasztották a tűzoltókat a Bükk területére, Miskolc közelébe, Jávorkút és Lillafüred közé, ahol a fenyőerdő és a bozótos kapott lángra. A katasztrófavédelem miskolci, diósgyőri, tiszaújvárosi, kazincbarcikai, ózdi és szerencsi hivatásos tűzoltói, valamint a mezőcsáti önkéntes tűzoltók szombat hajnalra tudták megfékezni a tüzet. Összesen 14 járművel 44 hivatásos és 2 járművel 12 önkéntes tűzoltó dolgozott, többnyire kézi szerszámokkal és háti permetezővel, hiszen a legtöbb helyet nem lehetett tűzoltóautókkal megközelíteni.

A lángok mintegy 100 hektáron pusztítottak. A közelben természetvédelmi jelentőségű területek is voltak, a növény- és állatvilágban keletkezett kár felmérése még tart. Az első becslések szerint a kár eléri a 10 millió forintot.

Július közepére készült olyan Sentinel-2 optikai műholdkép, amely felhőmentes körülmények között mutatja a tájat. Az alábbi összehasonlításhoz egy valódi színeket visszaadó (balra), valamint a vegetációs indexet (NDVI) mutató képet (jobbra) választottunk. Az utóbbi esetében fotoszintetizáló növényzet egységesen sötétzöld színnel jelenik meg. A közepén látható, a környezetétől élesen elütő világos folt a frissen elpusztult erdőrészlet helyét jelzi.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Hogy a változást még jobban érzékeltessük, előkerestünk az archívumból egy a tűzvész előtt közel egy hónappal, június 6-án készült Sentinel-2 műholdképet is, amely szintén a műholdkamera B4 és B8 jelű hullámsávjaiban készített felvételek kombinációjából előálló vegetációs index térképét mutatja. A csúszka elmozdításával, a korábbi állapottal való összehasonlítással feltűnik a tűzzel érintett terület kiterjedése.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A június 6-i kép bal alsó részén felbukkanó nagy világos folt nem a felszínborításra utal, hanem egy felhőt jelez, amely a júliusi képen természetesen már nincs rajta. Mindkét NDVI térképen előfordulnak változatlan, kisebb kiterjedésű világos foltok, ezeken a helyeken hiányzik vagy gyér a növényzet. A szinte fehéres mintázatban a legnagyobb folt a tűzzel érintett területtől (a kép közepétől) északnyugat felé (balra fel) haladva Csipkéskút. Ugyanebben az irányban még távolabb egy kis fehér pont egy NATO katonai radar helyét jelöli.

Kapcsolódó linkek:

Rekordhőmérsékletek az Északi-sarkvidéken

Az eddigi nyár nem csak kontinensünk mérsékelt égövi tájain, de a sarkkörön túl is hőhullámokkal jellemezhető. 2022 júniusában az Északi-sarkvidéken is számos hőmérsékleti rekord dőlt meg. Norvégia legészakibb részén például előfordult +32 °C levegő-hőmérséklet, amekkorát ott korábban még soha nem mértek.

Az alábbi Setinel-2 műholdkép június 29-én készült, és a Copernicus program honlapján bekerült a nap képeinek sorozatába. A terület, amelyet mutat, a norvégiai Tromsø városától csupán néhány kilométerre található. A Lyngenfjorden (délebbre ) és Ullsfjorden nevű (északabbra) nevű fjordokba hirtelen beömlő olvadékvíz nagy mennyiségű finom hordalékot szállított magával a szárazföldről. Ennek hatására a műhold kamerája számára is feltűnő módon, világosabbra színeződött a tenger vize.

(Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 adatok)

Tromsø hőmérsékleti csúcsa június 28-án 29,9 °C volt, ami csupán 0,3 °C-kal maradt el a mindenkori maximum értékétől. Az európai Copernicus földmegfigyelő program átfogó mérései és az azokból származtatott adatok alapvető fontosságúak a klímaváltozás hatásainak megértéséhez, különösen olyan törékeny ökoszisztémában, mint az Északi-sarkvidéké.

Kapcsolódó linkek:

Patagónia és a Falkland-szigetek

Az Európai Űrügynökség (ESA) első júliusi földmegfigyelési videójában egy érdekes Sentienl-3 műholdképet mutat be, amelyen a felhők épp elkerülik a Dél-Amerika déli csücskén fekvő Patagóniát, és a kontinenstől keletre, az Atlanti-óceánban fekvő Falkland- (más néven Malvin-) szigeteket is.

(Forrás: ESA)

A mintegy 673 ezer km2-t elfoglaló Patagónia területén két ország osztozik: nyugaton Chile, keleten Argentína. Bár ez utóbbi foglal el nagyobb részt Patagóniából, a kontinens legdélibb pontja, a Horn-fok Chiléhez tartozik. Itt található a dél-amerikai földrészen végighúzódó Andok hegyvonulatának déli szakasza. A táj változatos képét tavak, fjordok, gleccserek, esőerdők, sivatagok, táblahegyek és füves síkságok tarkítják. Patagónia – és egyben Dél-Amerika – legdélebbi fekvésű vidéke a Tűzföld. A szigetvilágot a Magellán-szoros választja el a kontinenstől.

A Dél-Amerika déli csücskét ábrázoló, nagy területen felhőmentes, a valódi színeket visszaadó Sentinel-3 műholdkép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Falkland-szigeteket egy nem egészen két évvel ezelőtti blogbejegyzésünkben már részletesen bemutattuk, akkor – a változatosság kedvéért – egy Copernicus Sentinel-1 radaros műholdkép apropóján. A dél-amerikai partoktól közel 500 km-re fekvő szigetcsoportot két nagy és mintegy 700 kisebb sziget alkotja. A terület Nagy-Britannia fennhatósága alatt áll, de Argentína is igényt tartana rá – a konfliktus 1982-ben egy rövid ideig tartó, brit győzelemmel végződött háborúba torkollott.

A műholdképen Dél-Amerika és a Falkland-szigetek között látványos algavirágzás is megfigyelhető az óceán vizében. Az örvénylő, a türkiz árnyalataiban játszó formákat a mikroszkopikus növényi fitoplankton elszaporodása okozza és a tengeri áramlatok formálják. Az algavirágzáshoz tápanyagokban gazdag víz szükséges, ezeket részben a folyók által szállított hordalék, részben a Patagónia felől az erős nyugati szél által szállított por szolgáltatja.

Kapcsolódó linkek:

Klímaváltozás egy szempillantásra

Budapest alább látható „klímavonalkódja” 1979 és 2019 között mutatja az éves hőmérsékleti trendeket. A színek az 1981 és 2010 közötti átlaghoz, mint hosszú távú referenciához viszonyítva jelzik az eltéréseket. Balról jobbra haladva minden függőleges csík egy-egy újabb év hőmérsékleti anomáliáját ábrázolja. A színskála a –1,8 °C-tól (sötétkék, 1980-ban) a +1,9 °C-ig (bordó, 2014 és 2019) terjed.

Budapest éves hőmérsékleti átlagainak eltérése a referenciaértékhez képest. (Forrás: Copernicus Climate Change Service)

A szemléletes ábrát az európai Copernicus programnak a klímaváltozás megfigyelését végző szolgáltatása (Climate Change Service) egyik webes alkalmazása (ERA5 Explorer) segítségével bárki könnyedén elkészítheti, akár a saját településéhez legközelebbi városra vonatkoztatva. Ehhez a nagyítható térképen meg kell keresni az adott helyet, majd a jobb oldali ablakban beállítani az éves időátlagolást (Temporal aggregation – Annual) és a hőmérsékleti anomália megjelenítését (Variable – Temperature anomaly).

Talán mondani sem kell, hogy Budapest éves átlaghőmérsékletének emelkedő trendje nem egyedi. Alább néhány európai nagyváros „klímavonalkódjai” láthatók. Bár a három évtizedes adatsorokban évről évre vannak eltérések pozitív és negatív irányban is, a színek jól szemléltetik, hogy az időszak vége felé inkább a vöröses színek a jellemzők…

Európai fővárosok (Róma, Athén, Madrid, Párizs, Amszterdam, Prága, Koppenhága és Helsinki) éves hőmérsékleti átlagainak eltérése a referenciaértékhez képest. (Forrás: Copernicus Climate Change Service)

Ugyanebben az alkalmazásban egyébként látványos grafikonokat lehet előállítani a csapadékmennyiség anomáliáiról, valamint a fagyos napok (minimális hőmérséklet 0 °C alatt), a nyári napok (maximális hőmérséklet 25 °C felett) és a trópusi éjszakák (minimális hőmérséklet 20 °C felett) számáról is.

Hőhullám Délnyugat-Európában

A Copernicus adatok, információk, szolgáltatások népszerűsítése céljából nemrég elindult a nap képe (Image of the Day) rovat a program honlapján. Az érdeklődők fel is iratkozhatnak a levelezőlistára, s akkor minden nap e-mail formájában értesülhetnek az adott napra kiválasztott képről és elolvashatják a hozzá tartozó rövid magyarázatot.

Június 15-én egy Sentinel-3 műholdkép érkezett, amely az Európa délnyugati részét sújtó extrém hőhullám – idén már a második – hatását érzékelteti. Olyan magas levegő-hőmérsékleteket mértek június közepén, amilyeneket általában csak júliusban vagy augusztusban szoktak. Időjárási rekordok dőltek meg Franciaországban és Spanyolországban, az utóbbiban 20 éve nem látott magasságokba emelkedett a hőmérséklet. A Sentinel-3 műholdpáros tagjain repülő egyik műszer, az SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) nem az időjárás-jelentésekben szereplő levegő-hőmérsékletet, hanem a felszín hőmérsékletét képes mérni annak több hullámhosszon detektált sugárzása alapján. (A kettő nem ugyanaz: a felszínhőmérséklet ilyenkor általában magasabb lehet.)

Június 14-én Spanyolország egyes részein 53 °C-ot is meghaladta a felszín hőmérséklete. A színskálán a sárgától a sötétvörösig terjedő értékek jelképezik az egyre magasabb hőmérsékleteket. Ahol nincsenek színek a térképen, ott nyilván a felhőborítás megakadályozta, hogy a felszínről érkező sugárzás a detektorba jusson. (Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 adatok)

Az extrém magas hőmérsékletek természetesen hatással vannak a Földközi-tenger vizének a hőmérsékletére is, amely a szokásosnál gyorsabban emelkedik. Az alábbi másik térképet a Copernicus tengeri környezetet monitorozó szolgáltatása (Copernicus Marine Environment Monitoring Service, CMEMS) készítette. A színek a tengerfelszín vízhőmérsékletének eltérését mutatják az ilyenkor szokásos átlagértékhez képest, 2022. június 19-én. A mellékelt színskálán a feketébe hajló sötét szín már 5 °C-os vagy azt is meghaladó anomáliákat mutat Spanyolország, Franciaország és Olaszország partjai közelében.

(Kép: Európai Unió, CMEMS)

Kapcsolódó linkek:

Újra a Fehér-tónál

Kizöldült a kardoskúti Fehér-tó medre, beborította a magyar sóballa – adta hírül június 11-én honlapján a Körös–Maros Nemzeti Park. Blogunk rendszeres látogatói akár emlékezhetnek is rá, hogy tavaly július végén egy bejegyzésünkben már foglalkoztunk ezzel a szikes tóval, amely az Alföldön a maga nemében az egyik legnagyobb. A Békés megyéhez tartozó Fehér-tóhoz legközelebbi települések Székkutas (Csongrád-Csanád megye), Békéssámson és Kardoskút (Békés megye). A védett vízi élőhely tavasszal és ősszel a vonuló madarak számára fontos tartózkodási hely.

Megszokott dolog, hogy nyár közepére–végére eltűnik a víz a Fehér-tóból, a meder kifehéredik – nyilván innen a név eredete. De idén ez szokatlanul korán, már június elejére bekövetkezett, hiszen előtte egész télen és tavasszal is kevés volt a csapadék. A tavat bemutató tavalyi blogbejegyzésünkben két olyan július közepi Sentinel-2 műholdképet hasonlítottunk össze, amelyek egyikén volt víz a tóban (2020-ban), a másikán viszont nem (2021-ben). Most egy olyan, 2022. június 3-án, a növényzetet pirossal kiemelő hamis színezéssel készült Sentinel-2 képet választottunk illusztrációképpen, amelyen a tó medre ugyancsak száraz. Ekkor még csak a nyár első napjaiban jártunk…

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Körös–Maros Nemzeti Park közleménye szerint a hónap közepére a tó nyugati medrét szinte összefüggő, zöld szőnyegként borította be a magyar sóballa. Ez az endemikus növény csak a Kárpát-medencében, azon belül is elsősorban Magyarországon található meg. Főként a szikes tavakon fordul elő, a szélsőségesen sós és lúgos élőhelyhez alkalmazkodott. Pozsgás, húsos szára és vékony, tömzsi levelei elősegítik a vízraktározást és csökkentik a párolgást.

A tavaly júliusi képen egy friss tűz nyoma is feltűnő volt. Érdemes megfigyelni, hogy a 2021 nyarán a tótól északnyugati irányban leégett foltból mára alig tűnik fel valami, a növényzet újra birtokba vette a területet.

Kapcsolódó linkek:

Szingapúr a radar alatt

Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjai, amelyek fedélzetén egy apertúraszintézis elvén működő radarberendezés (synthetic aperture radar, SAR) működik, közel poláris pályán végighaladva képezik le az alattuk elterülő vidéket. A páros egyik tagjának három eltérő időpontban (2021. december 28-án, 2022. január 9-én és 21-én, vagyis a 12 napos visszatérési időközökkel) Szingapúrról és környékéről készített radaros amplitúdóképét kombinálta eggyé az Európai Űrügynökség (ESA), hogy heti földmegfigyelési videósorozatában bemutathassa az eredményt. (A műhold ezúttal nyilván a Sentinel-1A, hiszen társának, a Sentinel-1B-nek december óta nem működik a SAR berendezése.)

(Forrás: ESA)

A különböző időpontokban készített egyes képekhez a három alapszín egyikét, rendre a vöröset, a zöldet és a kéket rendelték. Így az összesített képen fehérnek látszanak azok a felszínelemek, ahonnan mindhárom időpontban hasonló intenzitással szóródtak vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjelek. Települések építményei, kopár sziklás felületek például ilyen jó radaros szórópontok. Vannak azonban olyan, amúgy erősen reflektáló felületek, amelyek idő közben még el is mozdulnak. Ilyenek jellemzően a hajók. Márpedig Szingapúr közelében akad belőlük szép számmal, hiszen a szigeten fekvő városállam – a maga nemében egyedülálló a világon – a földkerekség egyik legforgalmasabb, stratégiai fontosságú helyen fekvő tengeri kikötőjével rendelkezik.

Szingapúr három időpontban készült Sentinel-1 radarkép kombinálásával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021–2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A 12 naponta készült pillanatfelvételeken természetesen a hajók nem ugyanott találhatók, így az azokat jelző fényes pontok más-más színűek, attól függően, hogy épp melyik felhasznált Sentinel-1 képen voltak rajta. A színes pontok felismerését segíti, hogy a háttérben a tenger vize alapvetően fekete vagy sötétszürke színben tűnik fel. A műholdakról oldalirányban lebocsátott radarjelekből egy tökéletesen tükörsima tengerfelszín esetében semmi sem verődne vissza a beérkezés irányába. Hogy mégsem teljesen feketének látszik a víz, az a hullámzásnak és a felszíni áramlatoknak köszönhető.

A fenti kép egy kinagyított részlete a tengeri hajók színes pontjaival, amelyek rendszerint olyan intenzitású visszaszórt jelet produkálnak, hogy a környező képpontokon egy csillagra emlékeztető diffrakciós mintázat is megjelenik.

A Szingapúri Köztársaság területe az Egyenlítőtől 135 km-re északra, Malajzia és Indonézia (Szumátra) között fekszik, az északra levő Malajziától a 900–1500 méter széles Johori-szoros választja el. A műholdkép középső részén látható fő sziget területe 710 km2, délre a Szingapúrt Indonéziától elválasztó, az Indiai-óceánt a Csendes-óceán nyugati részével (közvetlenül a Dél-kínai-tengerrel) összekötő Malaka-szorosban még közel 60 kisebb sziget tartozik a városállamhoz. A fő sziget közel kétharmada legfeljebb 15 m-rel fekszik a tenger szintje felett, a legmagasabb „hegycsúcs” is csupán 160 m-es. A kinagyított műholdképrészlet jobb felső sarkában (a fő sziget keleti részén) Ázsia egyik legnagyobb repülőterének futópályái és épületei is feltűnnek.

Kapcsolódó linkek: