Sentinel-3A: tíz éve pályán

Egy hete, február 16-án múlt tíz éve, hogy felbocsátották az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-3 műholdsorozatának első, máig jól működő tagját, a Sentinel-3A-t. 2016-os indulása óta – természetesen a kezdeti beüzemelés hónapjai leszámítva – a műhold folyamatosan gyűjtött, mindenki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhető adataival nagyban hozzájárult az óceánokról és éghajlat alakulásáról rendelkezésünkre álló mérésekhez, támogatva ezzel a környezeti változások hosszú távú megfigyelését globális szinten. A kerek „születésnapról” megemlékeztek a Copernicus program honlapján, a nap képe rovatban is.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép)

A Sentinel-3A egyik fő fedélzeti műszere, az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) 2026. január 19-én készített képe a Watt-tengert mutatja Németország és Dánia partjai mentén. A hamisszínes műholdkép jól illusztrálja a Sentinel-3 műholdak egyik erősségét, hogy egyszerre tudnak értékes adatokat szolgáltatni mind a tengeri, mind a szárazföldi környezetről. Itt a part menti vizekben lebegő hordalék élénk vörös és narancssárga színekben jelenik meg. A mintázatok feltárják az árapály hatására létrejövő áramlatok által felkavart, illetve a folyók által szállított hordalék előfordulási helyeit. A koncentráció a parttól távolodva csökken, ahogy a képen a tenger színe sárgába, türkizbe, majd kékbe fordul.

Ugyanakkor a szárazföldi területeken jól kivehetők a mezőgazdasági területek, az erdők, a vizes élőhelyek és a városi övezetek, összetett mozaikot alkotva.

Az OLCI mellett a Sentinel-3 műholdak másik fontos berendezése az SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer), amely a tengeri és szárazföldi felszíni hőmérsékletére vonatkozó pontos adatokat szolgáltató sugárzásmérő. Míg tehét az OLCI az óceán színének a vízben lebegő anyaggal és a biológiai aktivitással összefüggő változásait érzékeli, az SLSTR ugyanott a hőmérsékletről tudósít. Ezek az egymást kiegészítő megfigyelések együttesen átfogó információt nyújtanak a vízminőségről és a szárazföldi állapotokról is.

A Sentinel-3A harmadik fő műszere az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (SRAL, Sentinel-3 Ku/C Radar Altimeter). Ezzel a tengerfelszín magasságát, a hullámzást és közvetve a hullámzást okozó szél sebességét, valamint a tengeri és szárazföldi jégtakaró magasságát mérik.

Kapcsolódó linkek

Valentin-napi műholdkép Egyiptomról

Jeles ünnepnapok közeledtével az űrügynökségek kommunikációs szakemberei (is) ellenállhatatlan vágyat éreznek a „kapcsolódáshoz”. Így volt ez az idei Valentin-nap (Bálint-nap, február 14.) előtt az Európai Űrügynökségnél (ESA) is, ahol a hét műholdképét a szerelmesek ünnepének szentelték. Ezt a napot régebben elsősorban az angolszász országokban ünnepelték, de már világszerte egyre inkább elterjedt.

A Valentin-napi műholdképek elválaszthatatlan eleme a szív alak, és az sem árt, ha az piros(as) színben jelenik meg. Az ESA idei képét a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak köszönhetjük, a bemutatott táj pedig Egyiptom északi részén található. A szív alakot a Fajjúm-oázis oázis szolgáltatja, amely a fővárostól, Kairótól mintegy 80 km-re délnyugatra fekszik, a Nílus völgyének közelében. Ez egy hatalmas természetes mélyedés. Más egyiptomi oázisokkal ellentétben, amelyeket elsősorban a talajvíz tart fenn, a Fájjum-oázist közvetlenül a Nílus vize táplálja egy csatornán keresztül. Tőle északra a ma sós, sötét színű Kárúni-tó (ókori nevén Moirisz-tó) maradványai láthatók, amely egykor sokkal nagyobb édesvizű tó volt.

A valóságban az oázis természetesen nem ilyen piros, de ez a hamisszínes műholdkép ilyen módon emeli ki a növényzetet, a műhold kamerájának a közeli infravörös tartományba eső sávja felhasználásával. Az általában sivatagos tájtól jól elütő módon maga a Nílus-völgy, valamint északon a folyó termékeny deltavidéke is piros. Így az oázissal együtt olyan benyomást keltenek, mint egy nagy virág, szív alakú levéllel. Kellhet-e ennél jobb Valentin-napi kapcsolódás?

Egyiptom a Nílussal és a Fajjúm-oázissal egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképmozaikon. Ezt 2025 júliusa és decembere között készített több műholdkép alapján állították össze, hogy a felhőmentes területek összeválogatásával az egész kiterjedt vidék tisztán, nagy felbontásban látszódjon. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Mivel Egyiptom területének kevesebb mint 3%-a alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, a Nílus deltája fontos termőterület. A táblák foltjai a vörös eltérő árnyalataiban jelennek meg, tükrözve a különböző növényeket, illetve növekedési szakaszokat. Az itteni főbb termények közé tartozik a gyapot, a rizs és a cukornád.

A növényzetet pirossal kiemelő hamisszínes műholdképeken a beépített városi területek szürkék. Itt a legnagyobb „folt” Kairó, a Delta kezdeténél (avagy a képzeletbeli virág szárának tetején). Ha belenagyítunk az eredetileg 10 m-es felbontású képbe, sok más érdekesség mellett a gízai piramisok is kiszúrhatók a város délnyugati szélén, a sziklás fennsíkon. (Az egyiptomi piramisokról egy tavalyi, műholdképpel illusztrált blogbejegyzésünkben már írtunk.)

A műholdkép jobb oldalán a Szuezi-csatorna is látható, amely a Földközi-tenger partján fekvő Port Szaídtól a Vörös-tenger északnyugati ágáig, a Szuezi-öbölig húzódik. A világ egyik legfontosabb vízi útjaként a Szuezi-csatorna közvetlen kapcsolatot biztosít a Földközi-tenger és az Indiai-óceán között.

Kapcsolódó linkek

Téli olimpia 2026

2026. évi téli olimpiai játékok hivatalos megnyitója február 6-án volt, a záróünnepségre 22-én kerítenek sort. A helyszín Észak-Olaszország, a rendező városok Milánó és Cortina d’Ampezzo. (Ez utóbbi helyszínen 1956-ban már volt egyszer téli olimpia, Olaszország pedig ezen kívül 2006-ban is megrendezte a játékokat, akkor Torinóban.)

Az Európai Űrügynökség (ESA) az elmúlt hét műholdképét az idei, sorrendben 25. téli olimpia helyszínének szentelte, egy látványos Sentienel-2 kép bemutatásával. Ezen számos kulcsfontosságú olimpiai helyszín látható. A mostani játékok földrajzi értelemben igen elszórt helyszíneken zajlanak. A felhőmentes körülmények között készült, a valódi színeket visszaadó műholdkép felső részét az Alpok hegyei és völgyei uralják, ahol a legtöbb versenyszám zajlik. Északkeletre fekszik Cortina d’Ampezzo, a Dolomitok gyöngyszeme, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Az immár második itteni olimpia miatt nem meglepő, hogy a téli sportok felkapott központjáról van szó.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A megnyitóünnepséget a milánói San Siro stadionban tartották. Olaszország Róma utáni második legnagyobb városa a kép bal alsó sarkában, az Alpok alatt megbúvó szürke foltként látható. Keletebbre, a képen alul középtájt a mélykék színű Garda-tó a maga 370 km2-es területével Olaszország legnagyobb, és az Alpok régiójának harmadik legnagyobb tava. Még tovább haladva keletre található Verona városa, ahol a záróünnepséget tartják majd, lezárva a két héten át tartó sporteseményeket. Verona történelmi épületeivel, mint például a híres Arénával, ugyancsak a világörökség része. Itt lesz március 6-án a téli paralimpiai játékok megnyitója is. Most ünneplik az első téli paralimpiai megrendezésének 50. évfordulóját.

Ha folytatjuk képzeletbeli utunkat kelet felé, egészen az Adriai-tenger partjáig, akkor eljutunk Velencébe. A kép jobb alsó sarkában türkiz színben tűnik fel a velencei lagúna, benne pedig a várost alkotó szigetek.

Kapcsolódó linkek

Zsutung partjainál

Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján múlt héten közzétett műholdkép segítségével Kína keleti partvidékére, a Sárga-tengerhez, még pontosabban Zsutung (Rudong) megye partszakaszának egy részéhez látogatunk. A valódi színeket visszaadó kép a Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel2- műholdjával készült, felszíni felbontása eredetiben 10 m-es.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Zsutung Sanghajtól (Shanghai) északra fekszik, a Jangce folyó torkolatától északra. Az 1950-es évek óta több hektárnyi földet hódítottak el a tengertől. A korábban mocsaras vidéket mezőgazdasági területekké, akvakultúra-gazdálkodást lehetővé tevő tavakká, valamint övezetekké alakították. A fenti műholdkép alsó részén látható táj képét mezőgazdasági területek és vizes élőhelyek keveréke határozza meg. A fő termesztett növények a rizs, a búza, a gyapot, a zöldségek és a gyümölcsök.

A Jangce-delta közelsége miatt folyamatosan órási mennyiségű üledék kerül a tengerbe, ami sárgásbarna árnyalatot kölcsönöz a part menti vizeknek. Ez a finom üledék hozzájárul a világ egyik legdinamikusabb és legváltozatosabb folyódeltájának kialakításához.

Kiterjedt akvakultúra-tavak láthatók a part mentén és az apály idején szárazra, a dagálykor a víz alá szigeteken. A Jangce torkolata körüli erős áramlatok a vízkeringés fenntartásával, a pangás megakadályozásával, valamint a tápanyagok utánpótlásával segítik az akvakultúrát, kedvező feltételeket teremtve a tenger gyümölcsei, például garnélarákok tenyésztéshez.

A partvidéket és a szigeteket emellett aktívan hasznosítják megújuló energia termelésére. A kép alábbi, kinagyított részletén, a parton naperőművek láthatók, míg a szélturbinák pálcikaszerű árnyékot vető pontokként sorakoznak a tengeren.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

2024-ben elkezdődött egy Zsutung part menti vizes élőhelyeinek helyreállítását célzó projekt. A remények szerint a térség hamarosan az ökoturizmus kiemelt célpontjává válhat.

Kapcsolódó linkek

Öreg kutya is tanulhat új trükköket

Az öreg kutya nem tanul új trükköket – tartja a mondás, de ez igazából a kutyákra sem igaz, hát még a földmegfigyelő műholdakra! Erre szolgált példával az európai Copernicus földmegfigyelési rendszer több mint egy évtizede pályán levő első, A jelű optikai Sentinel-2 műholdja. A Sentinel-2 műholdpáros kiöregedő első tagjának pótlására 2024-ben bocsátották fel a Sentinel-2C-t. Jelenleg ez utóbbi, valamint a 2017-ben indított Sentinel-2B alkotja az operatív műholdpárost. Eközben az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei a továbbra is működőképes Sentinel-2A segítségével új módszerek és megoldások kikísérletezésébe kezdtek.

A Sentinel-2 műholdak fedélzeti kamerája (Multispectral Imager, MSI) 13 különböző látható és infravörös sávban végzi megfigyeléseit, amelyek célja a nappali földfelszín szisztematikus, szolgálatszerű fényképezése. Nemrég, tavaly decemberben azonban a műszert a Föld éjszakai oldala felett repülve is bekapcsolták, hogy lássák, hogyan teljesít a sötétben. Az eredmények meglepően jónak bizonyultak, ami biztató hír a jelenleg fejlesztés alatt álló Copernicus Sentinel-2 Next Generation küldetés számára.

Amikor a Sentinel-2A műholdat 2015-ben felbocsátották, az fontos mérföldkőnek számított: nagy (akár 10 m-es) felbontású multispektrális optikai földmegfigyelési adatokat szolgáltatott egy 290 km széles sávban, mindezt az Európai Unió Copernicus programja adatpolitikájának megfelelően teljesen szabad és ingyenes hozzáféréssel. Az adatokat széles körben alkalmazzák a Föld változó tájainak – a szárazföldek belsejének és part menti régióinak – megfigyelésére, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a vízgazdálkodás támogatására. Ezeken felül a Sentinel-2 információkkal szolgál a tengerek élővilágáról, a metánkibocsátásról és a változó sarki jégről is.

A műholdak képalkotó berendezései normális esetben éjszakai áthaladáskor ki vannak kapcsolva, ugyanis a felszínről vagy a felhőzetről visszaverődő napfény híján nincs mit detektálniuk. A jelenlegi Sentinel-2 holdakat – beleértve a még felbocsátásra váró Sentinel-2D-t is – nappali képalkotásra tervezték. Az utánuk következő Sentinel-2 Next Generation viszont bizonyos régiók felett repülve éjszakai fényképezést is végez majd.

Az alábbi képek azt igazolják, hogy a Sentinel-2A is képes használható éjszakai felvételeket készíteni. Ilyenkor természetesen szükség van valamilyen erősebb fényforrásra. Ilyenek lehetnek például a kőolajmezőkön égő gázfáklyák, az erdőtüzek, a nagyvárosok fényei, de akár az éjszaka dolgozó halászhajók lámpái is.

Halászhajók Dél-Korea partjainál, a Sentinel-2A által készített éjszakai felvételen. A háttérben egy szürkeskálás térkép jelzi a partvonalat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A szakemberek elégetten nyugtázták, hogy eredményesen sikerült feszegetniük a Sentinel-2A képességének határait, hogy felmérjék az éjszakai képalkotás technikai megvalósíthatóságának lehetőségét. Az éjszakai üzemmódhoz, a kamera működtetéséhez természetesen elektromos energia is szükséges, viszont ilyenkor a Föld árnyékában repülve azt a napelemekkel nem tudják előállítani. A kísérletezés tehát megterhelte az idős de még mindig jó állapotban levő műhold akkumulátorait.

Iraki gázfáklyák éjszakai Sentinel-2A műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Bozóttűz Indiában éjszakai Sentinel-2A műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek

Egy óriás sorsa

Ezúttal is jégről esik szó, mint nemrég a befagyó Balatont mutató műholdkép kapcsán írt blogbejegyzésünkben. Az is közös, hogy akkor és most is egy-egy Sentinel-2 műholdképet (is) mutattunk. A párhuzamoknak ezzel itt vége, hiszen ezúttal a déli féltekére látogatunk, ahol most nem tél, hanem nyár van, a jég pedig nem képződik, hanem éppenséggel olvad.

A Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdja az A-23a (A23a) jelű jéghegyről készítette az alábbi felvételt, 2025. december 20-án. Az Atlanti-óceán déli részén úszó jéghegy valaha a világ legnagyobbja volt, és elég sokáig bírta: még 1986-ban szakadt le a nyugat-antarktiszi Filchner–Ronne-selfjégről. Területén az 1980-as években még egy szovjet sarkvidéki kutatóállomás (Druzsnaja-1) is működött, amelyet emiatt át kellett telepíteni. Teljes felszíne akkoriban közel 4000 km2-es volt. Aztán évtizedekig a tengerfenéken fennakadva a kontinens közelében maradt, így tudta átvészelni ezt a hosszú időt. Azonban 2020-ban végleg elszabadult, és útra kelt a Weddell-tengeren. 2023 novemberében aztán az áramlások és szelek elsodorták az Antarktisz közeli vizektől. (Erről annak idején írtunk is.)

Az A-23a jéghegy 2025 decemberében, egy Sentinel-2 műholdképen. Felszínén nagy kiterjedésű vízfoltok jelentek meg a jég olvadása következtében, ami előre vetíti az egykor rekordméretű jéghegy teljes megsemmisülését. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Tavaly májusra a jéghegy elérte a mintegy 2000 km-re északabbra fekvő Déli-Georgia-szigetet – amelynek környéke egyfajta jéghegytemetőként is ismert –, ahol elkezdett szétesni. 2025 folyamán kisebb jéghegyek szakadtak le róla, jelentősen csökkentve a méretét. A fenti műholdképen a legnagyobb megmaradt darab a Déli-Georgia-szigettől kb. 150 km-re északnyugatra látható, körülötte egy sor kisebb-nagyobb töredékdarabbal. Bár ekkorra az eredeti felszínének mintegy háromnegyedét elvesztette, az A-23a még mindig az egyik legnagyobb, nyílt vizeken úszó jéghegy volt a maga 1000 km2-ével.

Az A-23a felszínén és a tőle délre fekvő jéghegyeken látható élénk kék színű területek olvadékvízből álló tavak, amelyek a jéghegy gyors pusztulásának egyértelmű jelei. A szétesés jellemző az ilyen messzire északra eljutó antarktiszi eredetű jéghegyekre. Sorsukat a magasabb tengervíz- és levegő-hőmérséklet pecsételi meg. Mivel az A-23a a még melegebb vizek felé halad, hamarosan ugyanolyan sorsra jut, mint más, ugyanebben a térségben szétesett óriási jéghegyek. (A műholdakkal megfigyelt jéghegyek születéséről, vándorlásáról és pusztulásáról az alább összegyűjtött régebbi blogbejegyzéseinkben is lehet olvasni.)

Kapcsolódó linkek

Daugavpils

Valószínűleg nem sokan hallottak még erről a településről, pedig Lettország második legnagyobb városáról van szó. Az Európai Unió „keleti végein”, a lett–litván–fehérorosz hármashatár közelében, Lettország délkeleti csücskében fekszik ez a közel 80 ezres település. Daugavpils, régi német nevén Dünaburg a történelem során kulcsfontosságú regionális központként szolgált. Fejlődése szorosan kapcsolódik a városon átfolyó Daugava folyóhoz, amely nagy hatással van mind a környező tájra, mind a helyi életre. Partjai mentén erdők, vizes élőhelyek és árterek biztosítanak helyet a változatos élővilágnak, miközben a folyó továbbra is befolyásolja a települési mintákat, a gazdasági tevékenységet és a kulturális hagyományokat a régióban.

Az alábbi, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép 2025. október 19-én készült Daugavpils városáról (balra középtájt), a kanyargó Daugaváról és környékéről. A település beépített részeire jellemző szín a szürke. A víz sötétkék, az erdős területek sötétzöldek, a környező mezőgazdasági területek pedig világosabb zöld és barna árnyalatúak.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A képen többek között felfedezhető a várostól északnyugati irányban egy bő 4 km2 területű tó (Stropu ezers), kicsit távolabb pedig Daugavpils nemzetközi repülőterének futópályái. A létesítmény a várostól 12 km-re fekszik, Lociki település területén. A repülőtér teljes műszaki infrastruktúrája a korábban itt működött szovjet katonai légibázisból maradt meg. A támaszpontot 1993-ban hagyták el. Később megpróbálták felújítani, de pénzügyi okokból nem jártak sikerrel. 2021-ben a városi önkormányzat a repülőtér tevékenységének megszüntetéséről, a létesítmény felszámolásáról döntött. A tervek szerint egy ipari parkot hoznának létre a területen.

Az európai Copernicus földmegfigyelési program, amelynek honlapján a műholdképet nemrég közzétették, a Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdpáros adatai segítségével nyomon tudja követni többek közt a folyók dinamikáját, a földhasználat változásait és az ökoszisztéma állapotát, támogatva a fenntartható várostervezést és vízgazdálkodást.

Kapcsolódó linkek

Jégképződés a Balatonon

Az évek óta szokatlanul hideg idő megtette a hatását a Balatonnál. Az Időkép beszámolója szerint utoljára kilenc éve, 2017 januárjában képződött teljesen összefüggő jégtakaró hazánk legnagyobb tavának felszínén – bár részleges jégképződésről 2018-ban és 2019-ben is írtunk egy-egy blogbejegyzésünkben. Azok a Copernicus földmegfigyelési program radaros Sentinel-1 műholdjainak képeivel voltak illusztrálva.

Most is kiválasztottunk egy Sentinel-1 radaros amplitúdóképet, amely január 8-án készült. Ami jól látható rajta, hogy a máskor – a műhold irányába történő radarjel-visszaverődés híján – sötét vízfelszínen több helyen is jelentős radarvisszhang jellemző. A nagy hideg ellenére az időnként megélénkülő szél késleltette a tó befagyását, a felszínen kialakult jégtáblákat ugyanis elsodorta és összetörte. Ilyenkor a zajló, feltöredezett jég rendelkezik olyan felületdarabokkal, amelyekről a műhold detektorába szóródnak vissza a radarimpulzusok. A tó belsejére tehát inkább a töredezett jég a jellemző, de a déli parttal nagyjából párhuzamosan, leginkább Szántód és Fonyód között kivehető egy világos csík, amely a sekély part menti vizek fölött már kialakult sima jégréteg határát jelöli.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A radaros műholdkép mellé összehasonlításul odaillesztettünk egy ugyanazon a napon készült Sentinel-2 optikai műholdképet is. Szerencsére a műhold elhaladásának idején tiszta volt az ég, nem takarták el felhők a tájat az egyik Sentinel-2 műhold kamerája elől. Kevésbé szerencsés körülmény, hogy január 8-án a leképezés sávjába a Balatonnak csak egy kis része esett bele, de a tó keleti medencéje és környéke így is megfigyelhető. A csúszka elmozdításával összehasonlíthatók és megfeleltethetők egymással az optikai és a radaros képen látható egyes nagyobb alakzatok. A Sentinel-2 kép szépen mutatja a Balaton körüli behavazott tájat is.

Kapcsolódó linkek

Rozsdás folyók

Miért változnak narancssárgává a folyók Alaszkában? – tette fel nemrég a kérdést a Telex cikke, amely az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalának (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) az Északi-sarkvidékről szóló 2025. évi jelentését szemlézte. A válasz a klímaváltozásban keresendő. Az alaszkai patakok és folyók időnként tapasztalható narancssárga és vöröses elszíneződését az általános felmelegedés miatt fokozatosan olvadni kezdő permafroszt okozza. Ez az „örökké” fagyott talaj, amelynek a hőmérséklete legalább két egymást követő évben 0 °C alatt marad – de mint láthatjuk, az örökfagy sem tart örökké… Ráadásul az Északi-sarkvidéken gyorsabban nő a hőmérséklet, mint a Föld globális átlaghőmérséklete.

A szakemberek több éve vizsgálják a 2018 óta egyre gyakoribbá váló jelenséget légi fényképek, műholdfelvételek és helyszíni megfigyelések, vízmintavételek segítségével. A NOAA jelentése szerint a sarkvidéki térségben több száz vízfolyásnál tapasztalható az elszíneződés. Az oka, hogy a permafrosztban tárolt, természetesen előforduló vas és egyéb fémek az olvadással fokozatosan felszabadulnak és a vízbe kerülnek. A vízzel és a levegő oxigénjével érintkezve a fémek oxidálódnak, igazából rozsda keletkezik. Ez pedig narancsos-vöröses árnyalatúra színezi a vizet.

Az alábbi Copernicus Sentinel-2 műholdképpár is ezt illusztrálja. A Noatak folyó Alaszka északnyugati részén 864 km-en át kanyarog, míg a Kotzebue-öbölnél egy deltatorkolatban eléri a Csukcs-tengert. A folyó medre teljes egészében az északi sarkkörön túl található. A valódi színeket visszaadó műholdképeken a Noatak folyása középső szakaszának egy részlete látható. A csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk a 2025. június és július elején megfigyelhető színeket. Ami a folyó szalagját illeti, az a nyár eleji, az olvadások kezdetére jellemző időszakban feltűnő vörösesbarna színt mutat. Időközben természetesen a környező táj is megváltozik, ahogy a növényzet fejlődésnek indul.


(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A „rozsdásodó” folyóvizek többet jelentenek egy furcsa látványnál. A vízben a megszokottnál nagyobb koncentrációban megjelenő fémek (például vas, réz, alumínium) hatással vannak az élővilágra, például a halak fejlődésére, és az egész táplálékláncra is.

Kapcsolódó linkek

Szilveszter a Dunán – egy megfeneklett szállodahajón

Ezzel a címmel hirdette a Nicko Cruises cég a dunai hajókirándulását. A svájci zászló alatt közlekedő nickoVISION nevű hajó a németországi Passauból indult december 26-án. Utána Melk, Bécs és Esztergom voltak a megállóhelyei, de Budapestre a Duna alacsony vízállása miatt nem tudott eljutni, oda inkább buszokkal szállították tovább a program résztvevőit, mintegy 200 főt. A hajó az utasok visszaérkezését követően újra a folyásiránnyal szembe fordult és a szlovák főváros, Pozsony felé vette az irányt. A szilveszter éjjelt már ott kellett volna tölteniük.

A 135 m hosszú szállodahajó azonban 2025. december 31-én 4 óra körül Gönyű és a szlovákiai oldalon Kolozsnéma (Klížska Nemá) térségében, a Duna 1792-es folyamkilométerénél megfeneklett. Személyi sérülés szerencsére nem történt, a hajót sem érte kár, de úgy alakult, hogy az utasok kénytelenek voltak a szilveszter éjjelt a folyó közepén zátonyra futott hajón tölteni (ahol egyébként állítólag nagyon jól érezték magukat).

A szállodahajót december 31-én és január 1-jén is megkísérelték vontatóhajóval kiszabadítani, de a műveletek nem jártak sikerrel. Az utasokat a kalandos szilveszterezés után más hajókkal szállították tovább Pozsonyba, a nickoVISION viszont egyelőre a megfeneklése helyén vesztegel. Kiszabadítását az alacsony vízállás és a meder kímélése érdekében egyelőre feladták.

A Duna jelenlegi vízállása valóban igen alacsony, erről az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programja Sentinel-2 műholdjainak képei alapján is meggyőződhetünk. Az alább bemutatott két hamisszínes (a növényzetet pirossal kiemelő) műholdkép egyike 2025. december 27-én – tehát nem sokkal a szállodahajó zátonyra futása előtt – készült a folyó szóban forgó szakaszáról. Különösen akkor feltűnőek a Dunából felszínre került, világos drapp színű homokpadok, ha a csúszka elmozdításával összehasonlítjuk a mostani képet egy két évvel korábban, ugyanott készült Sentinel-2 képpel.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023, 2025 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A megfeneklett hajó esete a műholdak „figyelmét” sem kerülhette el! Található ugyanis olyan Copernicus műholdkép is, amelyen maga a hajó is felismerhető. Ezt a január 2-án frissen készített radaros Sentinel-1 képet alább mutatjuk be, mellette összehasonlításképp a fent említett, 2025. december 27-én készült optikai Sentinel-2 műholdkép is látható. Magát a hajót a Duna medrének közepén meg is jelöltük, a két sárga szakasz meghosszabbításának metszéspontjában látható elnyúlt foltról van szó. A hajók teste kitűnő radarvisszhangot produkál, míg a sík vízfelszín lényegében teljesen sötét, hiszen arról a műhold felől oldalirányban lebocsátott radarimpulzusok nem a detektor az irányba verődnek vissza.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025, 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A radaros amplitúdóképeken intenzív foltokként jelennek még meg a települések épületei, alul a Duna jobb partján Gönyű, felül a szlovákiai oldalon Kolozsnéma község házai.

2019 elején egyébként már beszámoltunk egy hasonló zátonyra futásról, az akkori Sentinel-1 radarkép a Duna Esztergom és Szob közötti szakaszán megfeneklett uszályt mutatta.

Kapcsolódó linkek