Tornádó nyomán Mississippiben

Az elmúlt hetekben kijutott a pusztító tornádókból az Egyesült Államokban. Legutóbb március 31-én hét államban tucatnyi olyan hevesen örvénylő forgószél keletkezett, amelyek egy-egy viharfelhőből indultak ki és leértek a földfelszínig. A hirtelen átvonuló nagy sebességű légmozgás nyomán épületek sérülnek, járműveket kap fel a szél, az erdős területeken fák dőlnek ki. A természeti csapás gyakran emberi sérülteket vagy akár áldozatokat követel.

Egy héttel korábban, március 24-én este Mississippi és Alabama államok területeit sújtotta több tornádó. Aznap 20 helyszínről jelentették fogószél pusztítását. Mississippi nyugati és középső részét különösen súlyosan érintette az extrém időjárás, ott lakott területeken, ipari és mezőgazdasági létesítményeken vonult át több tornádó. A NASA földmegfigyelési honlapján az egyik érintett helyszínről mutattak be a katasztrófa előtt és után készített Landsat-9 optikai műholdképeket. A több mint 240 km/h maximális sebességű széllel érkező tornádó 47 km hosszan elvonulva járműveket borított fel, mobilházakat tett tönkre és károkat okozott a villamos távvezetékekben.

Nem csak az optikai, de a radaros műholdképeken is jól kivehető a tornádó pusztítása. Alább egy Sentinel-1A radaros amplitúdóképpárt mutatunk be. Az egyik képet március 22-én, tehát még a tornádó előtt készítette az európai Copernicus program jelenleg szolgálatban álló egyetlen radaros földmegfigyelő műholdja. A másik a 12 nappal későbbi következő elvonuláskor, a tornádó után készült Winona település (középen fent) környékéről. A képek csúszkával való összehasonlítása felfedi a különbséget a két időpont között. A felszín radarhullámokat visszaszóró képessége jelentősen megváltozott (megnövekedett), ahol a forgószél komolyan „átrendezte” a táj képét. A képen az átlósan húzódó tornádónyom hossza mintegy 30 km, szélessége helyenként megközelíti az 1 km-t.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Atlétikai stadion

Határidőre elkészült a Csepel-sziget északi csúcsa közelében a Nemzeti Atlétikai Központ (NAK), hamarosan átadják a 2023. évi budapesti atlétikai világbajnokság helyszínét – olvashattunk a hírekben március végén. A generálkivitelező ZÁÉV Zrt. és a Magyar Építő Zrt. alkotta konzorcium szakemberei megkezdték a projekt műszaki átadás-átvételének folyamatát. Az atlétikai stadion tehát már a helyén van, s mint egy jelentős méretű építmény, kitűnően látható Sentinel műholdfelvételeken is. Alább a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjának március közepén készült, a valódi színeket visszaadó képét mutatjuk meg. Mellette a helyszínt és környezetét ábrázoló, hat évvel korábbi Sentinel-2 kép is megtekinthető, sőt a csúszka elmozdításával ezek össze is hasonlíthatók.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A stadionépítés nem is 2017-ben, hanem jóval később, 2020 novemberében kezdődött. Az első feladatok egyike volt a területen épült korábbi VITUKI székház robbantásos módszerrel történő lebontása, amiről annak idején egy blogbejegyzésünkben mi is beszámoltunk. Az atlétikai stadion szerkezetépítési munkálataival 2021 közepére készültek el. Ehhez közel 100 ezer köbméter földet termeltek ki, a cölöpalapozáshoz 1200 tonna betonacélt és kb. 13 ezer m3 betont használtak fel. A felszerkezethez 4300 tonna betonacélra és mintegy 40 ezer m3 betonra volt szükség. Összesen 48 darab, egyenként 100 tonnás tetőszerkezeti elem adja az épület „koronáját”. A világszínvonalú stadion egyik leglátványosabb eleme maga a tető, amely közel 27 ezer m2-nyi membránfedést kapott.

A stadionépítés mellett más kapcsolódó munkákat (a csepeli HÉV egy pályaszakaszának átépítése, új híd, árvízvédelem, közművek stb.) is végeztek. Ezek jó részének eredménye szintén felismerhető a régi és az új műholdkép összehasonlításával. De hat év mindenképpen hosszú idő a főváros életében, ezért a figyelmes szemlélő sok más kisebb-nagyobb, „az űrből is látszó” változásra bukkanhat. Ilyenek például a népligeti MVM Dome többfunkciós sportcsarnok (a 2023-as kép jobb felső sarkában) vagy a MOL toronyház, amelynek itt leginkább a hosszú árnyéka feltűnő (a Duna átellenes, budai oldalán, a hosszan elnyúló Kopaszi-gát mögött).

A világbajnokság után szabadon látogatható sport- és szabadidőpark működik majd az atlétikai stadionnál. Több mint 35 ezer férőhelyet alakítottak ki a stadionban, a nemzetközi sporteseményt követően ezt a számot 15 ezerre csökkentik majd. Az atlétikai vb kilenc napja (2023. augusztus 19–27.) után a létesítmény a magyar atlétika kiemelt versenyhelyszíne és edzőközpontja lesz, és létrejön Budapest legújabb zöld sport- és szabadidőközpontja, ahol nemcsak a versenysportolók, hanem a nagyközönség is szabadidős sportolási és kikapcsolódási lehetőségekhez jut.

Kapcsolódó linkek:

Akár egy festmény: az Okavango-delta

Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési sorozatában március 17-én egy igazán színes, műholdas eredetű képet választottak ki bemutatásra. Valójában három műholdkép kombinációjáról van szó, amelyeket 2021 folyamán eltérő időpontokban készítettek a Copernicus program Sentinel-1 műholdjaival, s minden egyes radaros amplitúdóképhez különböző alapszíneket rendeltek. A januári lett a vörös, az áprilisi a zöld és az augusztusi a kék. A kombinált kép látványos színei tehát azt érzékeltetik, hogy az év különböző időszakaiban mennyire változatos a felszín radarvisszaverő képessége a térségben.

2021-ben nyolc hónap alatt készített három Sentinel-1 radaros műholdkép színes kombinációja az Okavango-deltát mutatja Botswanában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az ábrázolt vidék pedig Afrikában található, az Okavango folyó deltája, Botswana területén. Az Okavango-delta a Föld legnagyobb folyódeltája, amely a szárazföldön terül el. Az Okavangót szokás olyan folyónak is nevezni, amely sohasem éri el a tengert. Folyásiránya nem a kontinens partvidéke, hanem a belseje felé viszi az Okavango vizét, amely aztán a Kalahári-sivatag lefolyástalan medencéjébe ömlik, kiterjedt mocsárvidéket hozva létre. A víz nagy része itt elpárolog, a talajba szivárog, vagy a növényzet párologtatja el. Időnként a Ngami-tóba (a kép bal alsó sarkában) is jut a vízből. A tóvíz felszíne a kombinált radarképen fekete színű (a vizekről nem a műhold felé verődnek vissza az onnan oldalirányban lebocsátott radarjelek), de a környezetének élénk zöld színe arra utal, hogy a tó kiterjedése jelentős évszakos változásokon megy át.

Az Okavango-delta felkerült az UNESCO világörökségi listájára és a Ramsari egyezmény által is védett vizes élőhely. Az efféle vizes élőhelyek a legnagyobb biológiai sokféleséggel jellemezhető területek a Földön, még a trópusi esőerdők sem érhetnek a nyomukba. Az Okavango-delta területe egykor egy ősi tó, a Makgadikgadi-tó része volt, mely nagyrészt a földtörténet korai holocén időszakában száradt ki.

Az ennyire kiterjedt vizenyős, mocsaras területeket nehéz megközelíteni. Ezért különösen fontosak a műholdas megfigyelések, amelyek rendszeres, objektív áttekintést nyújtanak a felszínborításról, a vizekről és ezek időbeli változásairól. A radaros műholdképek egyrészt minden időjárási körülmény mellett, akár felhőborításnál is informálnak a felszínről, másrészt különösen jól használhatók a talaj nedvességtartalmának meghatározására, a száraz és felázott területek megkülönböztetésére.

Kapcsolódó linkek:

Égett a nád a Fertőnél is

Nemrég mutattuk be Sentinel-2 műholdképek kíséretében a Balaton déli partján, Fonyódnál keletkezett tűz következményeit. Március 15-én arról érkezett hír, hogy lángol a nádas az osztrák határ közelében, Fertőrákos külterületén. A katasztrófavédelem közlése szerint mintegy két és fél négyzetkilométer területen égett a száraz növényzet a Fertő tó partján. Az osztrák közszolgálati műsorszolgáltató, az ORF információ szerint a tűz osztrák területen keletkezett, majd a viharos szél miatt átterjedt a magyar oldalra. Szerencsére a tüzet azelőtt sikerült megfékezni, hogy elérte volna az osztrák oldalon Fertőmeggyes (Mörbisch am See) hulladéklerakó telepét.

Alább két hamisszínes Sentinel-2 műholdkép összehasonlításával mérhetjük fel a tűz kiterjedését. Az egyik kép még az esemény előtt, február 21-én készült. A másik már utána, március 18-án. Bár ez utóbbi esetében nem voltak teljesen felhőmentesek a körülmények, azért a kép felső-középső részén jól kivehető a sötét folt a leégett nádassal. A színezéshez a Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak kamerái által észlelt 13 hullámsáv közöl egy infravörös tartományban készült képet is felhasználtunk. Ez a szokványos színezés pirossal emeli ki a növényzetet. A Fertő vize a februári képen kékesebb színű. A márciusin feltehetően a szél és nyomában felkorbácsolt hullámok miatt felkeveredő iszap okozza a jellegzetes drapp elszíneződést.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kép bal alsó sarkában látható nagyobb település Sopron városa. Az épületek és az utak színe elüt a környező tájétól, ahol a Fertő nyílt vizei és part menti nádasai mellett a geometrikus mintázatú mezőgazdasági táblák is jellemzőek. Kivehető a Sopront északról elkerülő M85-ös út, amelynek építkezése még nem fejeződött be, a legfeltűnőbb fehér színű szakaszon jelenleg is folyik. A várostól északnyugati irányban halad a 84-es út, amelybe az M85 elkerülő egy alagútban vezetett szakasz után csatlakozik majd, s amely mentén 8 km távolságban a következő település (a kép bal felső sarkában) már az Ausztriához tartozó Kelénpatak (Klingenbach).

Az ORF beszámolója szerint a Fertő tó környékén rövid időn belül ez már a második tűzeset volt. Március elején a tó északi partjánál Sásony (Winden am See) környékén égett nagy területen a nádas. Akkor az osztrák katonaság és a belügyminisztérium helikopterei is részt vettek az oltásban. Ugyanannak a két Sentinel-2 áthaladásnak az alkalmával készült másik képkivágáson ezt a területet is megmutatjuk. Bár a felhőzet a márciusi képen itt egy kicsit még zavaróbb, azért a csúszka elmozdításával jól összevethető, milyen volt a part menti nádas a tűzeset előtt és után.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Meglóduló gleccserek

Mint sok más helyen a Földön, az Antarktiszi-félszigeten is érzékelhető a klímaváltozás, az egyre jobban növekvő hőmérsékletek hatása. Amikor azonban egy brit és holland kutatókból álló csoport több mint 10 ezer, egy hat éves időszakban (2014 és 2021 között) készült Copernicus Sentinel-1 műhodradaros mérés interferometrikus módszerrel való feldolgozásával meghatározta több mint 100 gleccser mozgását, maguk is meglepődtek az eredményen. A félsziget nyugati partvidékén ugyanis egyes gleccserek nyaranta igen jelentős sebességgel haladnak a tenger irányába. A csoport nemrég a Nature Geoscience folyóiratban publikálta kutatási eredményeit.

Az Antarktiszi-félsziget 105 gleccserének mozgását több mint 10 ezer, 2014 és 2021 között készült Sentinel-1 műhodradaros mérés feldolgozásával határozták meg. A színskála vörös vége 2 km/évet meghaladó sebességeket jelez. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014–2021 / feldolgozás: University of Leeds / ESA)

Az Antarktiszi-félsziget a déli sarkvidéki kontinens legészakibb és viszonylag legmelegebb vidéke. Gerincét egy 1000 km hosszan húzódó hegyvonulat alkotja. A félszigetet borító jégtakaróban tárolt víz mennyisége önmagában elegendő lenne a globális tengerszint 7 cm-rel való megemeléséhez, ha mind elolvadna.

A klímaváltozás következtében ez a jégtakaró gyors ütemben változik. Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán több mint 100 nagy gleccser közvetlenül az óceánba szállítja a jeget, amely a vízhez érve jéghegyek formájában letöredezik, majd idővel elolvad.

A mérések szerint a gleccserek jege nyáron átlagosan 12%-kal gyorsabban halad a tenger felé, mint télen. Ezt a jelenséget az Antarktisznak ezen a vidékén eddig még nem mutatták ki. A legnagyobb növekedés a 22%-ot is meghaladta. A kutatások azt is igazolták, hogy a jég mozgásának felgyorsulása egybeesik azokkal az időszakokkal, amikor jelentős a hóolvadásból származó víz mennyisége és magas az óceán hőmérséklete. Ez arra utal, hogy az Antarktiszi-félsziget gleccserei gyorsan és érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra. Hasonló jelenséget korábban az északi jégsapka, Grönland gleccsereinél is kimutattak.

Az eredmények nyomán világossá vált, hogy a jégolvadás okozta tengerszint-emelkedés pontos modellezéséhez figyelembe kell venni a rövid távú, évszakos változásokat is. A gleccserek mozgásának mérésére egyedülálló módon alkalmas a radaros távérzékelési módszer, hiszen az ilyen műholdak a hosszú sarkvidéki éjszaka alatt, továbbá borult időben is akadálytalanul folytathatják a rendszeres adatgyűjtést. A jövőben a Sentinel-1 műholdakon túl, a Copernicus új generációs műholdjai (Copernicus Sentinel Expansion Missions, ezen belül a CRISTAL [Copernicus Polar Ice and Snow Topography Altimeter] küldetés) segítségével még pontosabb és célzottabb mérésekre nyílhat lehetőség a szárazföldi jégtakaró változásai és az óceánok vízszintemelkedése kapcsolatának vizsgálatára.

Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán található Trooz-gleccser mozgása 2021 folyamán, egy Sentinel-1 radaros műholdképekből összeállított videón. (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

A fonyódi tűz nyomai

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága honlapján február 24-én lehetett olvasni a hírt, hogy 15 hektáron ég a nádas Fonyódnál, a Bézsenyi utca és a 6701-es számú út közötti területen, a Halastavak közelében. A tűzesethez a marcali, siófoki, keszthelyi hivatásos, a balatonboglári önkormányzati és a fonyódi önkéntes tűzoltókat riasztották. Az egységek több oldalról vízsugarakkal és kéziszerszámokkal oltották a lángokat, munkájukat az erős szél is nehezítette. Mintegy két óra elteltével sikerült megfékezni a tüzet.

Egy ilyen nagy kiterjedésű tűz nyomai az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak képein is fel kell tűnjenek. Blogbejegyzéseink közül sem az első eset, hogy egy Fonyód közeli vagy máshol, a Balaton déli partja közelében keletkezett tűz következményeiről számolunk be Sentinel-2 műholdképek illusztrálásával. Most is két képet hasonlítunk össze, az egyik a tűz előtt, a másik utána készült. A hamisszínes képeken a növényzetet piros szín emeli ki. A vízfelületek a sötétkék árnyalataiban látszanak, a leégett terület feketés színű.

Fonyódnál a nádas egy derékszögű háromszög alakú területen égett le, a halastavaktól délre, a kép közepe táján. Érdekes még megfigyelni a februári műholdkép tetején, hogy a Balatonba torkolló, a pár nappal később leégett terület „átfogója” mentén elhaladó Pogány-völgyi-víz vize a benne oldott szerves anyagok miatt mennyivel sötétebb, mint a tóé. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az első műholdkép február 21-én, mindössze három nappal az esemény előtt készült. Szerencsére akkor tejesen derült volt az idő. Nem úgy a tűzvészt követő napokban, amikor egy jó darabig minden műholdelhaladás alkalmával sűrű felhőzet takarta a felszínt a kamera elől. Végül március 8-án sikerült egy majdnem felhőtlen pillanatot elkapni. Legalábbis Fonyód fölött ha nem is teljesen, de viszonylag tiszta volt az ég. A vékony felhőzet valamelyest bepillantást engedett a tájra, még ha a jelenléte miatt a műholdkép elég homályos is lett. (A tágabb környéken ennél vastagabb felhők is voltak, ezt illusztrálja a Balatonról és környékéről készült műholdkép alább bemutatott nagyobb kivágata.)

A környéken jócskán volt felhő március 8-án, a Sentinel-2 műhold elrepülése idején. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Hármas határ Dél-Amerikában

Különlegesen színezett Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatta meg az Európai Űrügynökség (ESA) Paraguyay, Brazília és Argentína határvidékét heti földmegfigyelési ismeretterjesztő sorozatában. Valójában nem is egyetlen hamisszínes képről van szó, hanem három kombinációjáról. Ezek az infravörös tartományban készültek 2022 márciusában, júliusában és novemberében, s mindegyikhez más-más alapszínt (vörös, zöld és kék) rendeltek. Ezen a módon a színek segítségével kiemelhetők a felszínborítás évszakos változásai, méghozzá elsősorban a növényborítottságé.

Három időpontban készített, eltérő színekkel kombinált Sentinel-2 műholdkép a paraguayi–brazil–argentin hármas határ vidékéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A legfeltűnőbb színekkel a mezőgazdasági művelés alatt álló parcellák tűnnek ki. Ezek jellegzetessége még a szabályos, rendszerint sokszög alakú forma. A kék, türkiz és lila különféle árnyalatai arra utalnak, hogy a növényzet novemberben volt a legintenzívebb fejlődés állapotában. Azok a területek, ahol a három különböző időpont között nem volt különösebb eltérés a felszínborításban – ilyenek például az erdők és a beépített, városi területek – a szürke árnyalataiban jelennek meg. A vízfelületek, amelyek a leginkább elnyelik az infravörös sugárzást, könnyen felismerhetők fekete színükről.

A kép felső részén a kiterjedt, több ágra bomló vízfelület az Itaipú-víztározó, amelyet a Paraná folyó felduzzasztásával alakítottak ki. A Paraná határfolyó, nyugati oldala Paraguay, keleti oldala Brazília része. Délebbre, ahol az Iguaçu (Iguazú) folyó a Paranába torkollik, található a hármas határ a fent említett két ország és Argentína között. A folyók kanyargó vonala jelöli ki a természetes határvonalat. Az Iguaçu északi partján Brazília, a délin Argentína területe kezdődik.

A színes foltvarrásra emlékeztető tájkép Paraguay és Brazília művelt mezőgazdasági területeit jelzi, míg az argentin oldalon a sűrű erdőség a jellemző. A folyótorkolattól mintegy 20 km-re, a képen alul középen, egy elnyúlt patkó alakú kanyarulatban található a nevezetes Iguaçu-vízesés, a Föld egyik legnagyobb és – ha nem is a műholdképen, de a helyszínen – leglátványosabb vízesésrendszere. Környékén mind az brazil, mind az argentin oldalon nemzeti parkok fekszenek.

Kapcsolódó linkek:

Meteoritvadászat műholdas segítséggel

Egy ritka, 7,6 kg tömegű meteoritra sikerült rábukkannia az Antarktiszon egy belga vezetésű kutatócsoportnak, méghozzá Sentinel-2 műholdas adatok segítségével. Ez az egyik legnagyobb égből hullott kő, amelyet a jeges kontinensen találtak.

Minden déli-sarkvidéki nyár idején kutatócsoportok látogatnak a belga Princess Elisabeth Antarctica (PEA) állomásra, amely az Antarktisz keleti részén, a Sør Rondane-hegység területén található. Köztük olyanok is, akik meteoritokra vadásznak. Az eddig jórészt feltérképezetlen területen nagy segítséget jelentenek a műholdképek. A belga, svájci és amerikai geológusokból álló csoport a decemberi expedíciójuk előkészítésekor az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak adatait használta fel arra, hogy megtervezze a kutatás helyszínét. A hatalmas, közel 8 kg-os darabon kívül egyébként másik négy, kisebb meteoritot is sikerült begyűjteniük. Természetesen még a legnagyobb példányok is sokkal kisebbek, mint a Sentinel-2 képeinek 10 m-es legjobb felszíni felbontása. Szóval a meteoritvadászat műholdképekkel nem azt jelenti, hogy a fehér havas-jeges tájon gyanús sötét foltokat próbálnak találni.

Az Antarktiszon megtalált 7,6 kg-os meteorit. (Kép: Maria Valdes)

Az Antarktisz a Földön az egyik legjobb hely a meteoritvadászatra. A körülmények persze mostohák a nagy hideg miatt, de ugyanezen okból a táj lényegében érintetlen, minden emberi tevékenységtől mentes. A kontinens száraz időjárása miatt a kozmikus eredetű kődarabok kevéssé vannak kitéve az eróziónak, jól konzerválódnak. Ráadásul a vakítóan fehér háttér előtt könnyen megakadhat a terepi kutatók szeme a légkörön átjutott, elszenesedett, sötét darabokon. Csakhogy a meteoritok azért elég ritkák, így vaktában a keresésükre indulva nagyon nagy területet kellene átfésülni értük, a siker minimális esélyével – hacsak nincs valamilyen ügyes módszer, amellyel a keresés hatékonyságát növelni lehet. Épp ezt a módszert kínálják a földmegfigyelő műholdak. Az ún. „kék jéggel” borított területeken ugyanis sokkal nagyobb a meteoritok felbukkanásának a valószínűsége. Itt nem takarja hó a felszínt, és a tapasztalatok szerint a jég vándorlása mintegy „összehordja” a kozmikus eredetű kődarabokat. Akár olyanokat is, amelyek nem frissen, hanem több ezer éve hullottak le a környéken.

Kék jéggel borított mezők az Antarktiszon, Sentinel-2 műholdképen. A kép egy 5 km × 5 km-es részletet mutat, ahol a nagy méretű meteoritot megtalálták. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: Royal Belgian Institute of Natural Sciences)

Az elmúlt évszázadban a becslések szerint több mint 45 ezer meteoritdarabot gyűjtöttek össze az Antarktiszon. Ezek közül csak mintegy száz lehetett akkora vagy még nagyobb, mint a kutatók által most megtalált példány.

Kapcsolódó linkek:

Folytatódó szárazság Észak-Olaszországban

A Pó völgyében második éve tart a szokatlan aszály. A közeljövőre nézve az sem kecsegtet sok jóval, hogy ezen a télen eddig igen kevés hó esett a folyó vízgyűjtő területén, így a tavaszi olvadás után sem várható jelentős vízutánpótlás.

Az alábbi Sentinel-2 műholdkép február 15-én készült és az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe sorozatban mutatták be. A Pó egy szakaszát mutatja Voghera városától északra, Olaszország északi részén.

(Kép: Európai Unió / Copernicus Sentinel-2)A kanyargó folyó vize sötétkék árnyalatban látszik, mellette éles kontrasztot adnak a felszínre került homokpadok.

A mérések szerint a Pó vízállása minden idők legalacsonyabb értékét érte el Piacenza és Cremona térségében. Piemont tartományban hét önkormányzat területén kényszerülnek lajtos kocsikkal megoldani az ivóvízellátást, de további 70 településen adtak ki riasztást és szólították fel a lakosságot a vízzel való takarékoskodásra. Az Olaszország legnagyobb édesvízkészletét tároló Garda-tó vízállása is már csak néhány centiméterrel haladja meg a történelmi mélypontját.

A fenti képen ábrázoltnál egy kicsit nagyobb területről ugyanennek a február 15-ei Sentinel-2 képnek a vegetációt piros színnel kiemelő hamisszínes változatát is megmutatjuk. A csúszka elmozdításával össze tudjuk hasonlítani egy 3 évvel korábban, ugyancsak februárban készült képpel, amelyet szintén a Copernicus program optikai távérzékelést végző Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja készített. Jól kivehető, hogy mennyivel bővebb vízhozama volt akkor a Pónak.

A folyótól észak felé, a kép tetején középtájt feltűnő az olasz ENI energiavállalat Sannazzaro de’ Burgondi település melletti gázfinomítója, amely 2019 szeptemberében egy robbanás okán került a hírekbe. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Európa területén a szárazság és aszály megfigyelésével az EDO (European Drought Observatory) foglalkozik, amely a Copernicus program vészhelyzetek kezelésére létrehívott szolgáltatása (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) irányítása alatt működik. Honlapjukon rendszeres időközönként frissített adatokat és aszálytérképeket tesznek közzé.

Kapcsolódó linkek:

A törökországi földrengések felszíndeformációja

Február 6-án először egy a Richter-skálán 7,8-es, majd kilenc órával később egy 7,5-es erősségű földrengés történt, törökországi epicentrumokkal. A pusztító rengések hatására Törökország déli és Szíria északi részén épületek omlottak össze, a halálos áldozatok száma több tízezerre tehető, még sokkal több a sérült. Összesen mintegy 23 millió embert érint a természeti katasztrófa.

Egy ilyen nagyszabású természeti katasztrófa után szerepet kapnak a földmegfigyelő műholdak, amelyek hamar, nagy területi lefedettséggel, objektív módok képesek áttekintést nyújtani a helyzetről. Ez az információ hasznos a mentés szervezésében, és közvetve emberéleteket menthet. Az erőfeszítésekről – köztük az európai Copernicus földmegfigyelési program katasztrófahelyzetek kezelésére létrehozott szolgáltatása (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) munkájáról – néhány kép kíséretében az Űrvilág hírportál cikkében olvashatnak bővebben.

A műholdak a földrengés által okozott földfelszíni elmozdulások pontos térképezéséhez is hasznos adatokat szolgáltatnak. A Geo-Sentinel Kft. szakemberei Magyarországon elsőként, de a világon is az elsők között térképezték fel a törökországi földrengés okozta elmozdulásokat, a felszín deformációját.

A Sentinel-1A műhold a felszálló (azaz délről északi irányba tartó) pályaszakaszán a katasztrófát követően először február 9-én repült el a terület felett, ezt követte a leszálló (azaz északról déli irányba tartó) áthaladása február 10-én. Az előbbi észlelés nem fedte le a teljes, a földrengés által érintett területet, de fontos információt szolgáltat ahhoz, hogy az elmozdulások térbeli komponenseit pontosabban meghatározzuk. A műhold által kibocsátott, majd a Földről visszavert és a műhold által detektált radarjelek valójában elektromágneses hullámok, melyek amplitúdója, fázisa és polarizációja is különféle információt hordoz a földfelszínről. A deformáció vizsgálatához ezek közül a fázisadatokat használjuk, ami az elektromágneses hullám pozícióját mutatja meg az adott időpillanatban egy hullámforma cikluson belül.

A fázisadatok interferometrikus összehasonlítását tehát a február 9-10-én és 12 nappal korábban, január 28-29-én végzett észleléseken végeztük el. Először a műhold által az egyes eltérő időpontokban detektált, a felszínről visszaverődő elektromágneses hullámok fázisának különbségét határoztuk meg az interferometrikus feldolgozás során, minden egyes földfelszíni észlelési pixelre. Ez a differenciális fázismező mutatja az elmozdulásokat, fél hullámhossz egységekben, hiszen a műholdhoz érkező radarjel fázisa a földrengés utáni időpontban megváltozik, mert az adott pont elmozdult. Ez látható az alábbi, szivárványszíneket mutató ábrán. A feldolgozáshoz a Copernicus program jelenleg működő egyetlen radaros földmegfigyelő műholdja, a Sentinel-1A adatait használtuk fel.

A földrengés által okozott felszínmozgások a leszálló (felső kép) és felszálló (alsó kép) észlelésekből. Az interferogramon a deformáció mértékét a színskála érzékelteti, ahol a szivárvány színeinek egy ciklusa egy fél hullámhossznak (2,8 cm) felel meg. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Geo-Sentinel Kft.)

Az alábbi deformációs térkép a földrengések előtti és utáni helyzet összehasonlításában segít, az esemény előtt és után ugyanarról a területről készített radarmérések fázisinformációinak összevetésével. A fenti fáziskülönbségek komplex matematikai algoritmusokkal átszámíthatók tényleges térbeli elmozdulásmezővé, méter egységben. Itt a felszínnek a földrengés következtében létrejött deformációját, elmozdulását látjuk nagyság és irány szerint színkódolva, a Sentinel-1A északról délre (vagyis a pálya ún. leszálló ágában) való, január 29-ei és február 10-ei elhaladása során mért adatok alapján. Az értékek műholdirányúak, ami a tényleges felszínmozgás egy bizonyos irányba eső vetülete.

Az ábrán két törésvonal látható a vörös és kék árnyalataival színkódolt területek határánál. A nagyobbik mintegy 300 km hosszú és az első rengés alkalmával keletkezett, a kisebbik, kelet–nyugati irányú, északabbra fekvő is 125 km-es. Amint a Sentinel-1A műholdradaros adatok interferometrikus feldolgozásából készített deformációs képen látható, a felszín maradandó elmozdulása a törésvonalak két oldalán meghaladta az 1 métert is műholdirányban. Ha feltételezzük, hogy a mozgás túlnyomórészt horizontális irányú volt, akkor ez egyszerű trigonometriával átszámolható felszíni elmozdulássá, ami jól egyezik a terepi és más műholdas mérésekből meghatározott, több mint 4 méteres maximális felszíni elmozdulásértékekkel.

A feltérképezett mozgások világosan mutatják a törésvonalakat, ahol a rengések epicentrumát csillaggal jelöltük. A térképen kék színnel a távolság csökkenése (délkeleti irányú elmozdulás, illetve süllyedés), pirossal a távolság növekedése (északnyugati irányú elmozdulás, illetve emelkedés) látható. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Geo-Sentinel Kft.)

Kapcsolódó linkek: