São Francisco

A cím nem elírás, nem Kalifornia állam legnagyobb városáról, San Franciscóról van szó, hanem egy brazíliai folyóról. A név persze ugyanazt jelenti portugálul: Szent Ferenc. A São Francisco nevű dél-amerikai folyóról az Európai Űrügynökség (ESA) mutatott be honlapján egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképet a Föld az űrből heti sorozatában.

A maga 2914 km-es hosszával a São Francisco a negyedik legnagyobb folyórendszer Dél-Amerikában. Egyúttal ez a leghosszabb folyó, amely teljes egészében Brazília területén található. Szokás a „nemzeti egység folyójának” is nevezni, mivel több brazil szövetségi államot is érint.

A folyó 730 m-es tengerszint feletti magasságban ered a délnyugati Minas Gerais államban. Onnan északra halad Bahia állam felé. Érinti Pernambuco államot, s végül az Atlanti-óceánba torkollik, mint Alagoas és Sergipe államok határfolyója. A São Francisco mentén számos vízerőmű szolgáltat áramot Brazília északkeleti részén.

A São Francisco folyó egy szakasza Brazília keleti részén, a Coernicus program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjának képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdkép világoskék színnel mutatja a folyót Bahia állam északi részén, ahol a kiterjedt Sobradinho víztározó terül el. Az üledék, a bomló növények, valamint az algák és mikroorganizmusok jelenléte szolgáltatja a víz jellegzetes árnyalatát. A mintegy 4200 km2-es területű Sobradinho a világ egyik legnagyobb mesterséges tava, akár több mint 34 milliárd köbméter vizet is képes befogadni, bár vízszintje évszakról évszakra változik.

A közeli infravörös csatornák kiemelésével feldolgozott hamisszínes Sentinel-2 képen a növényzet vörös színben tűnik fel. Ezzel a módszerrel jól elkülöníthetőek a növény borította, illetve a kopár felszínek. Láthatjuk például, hogy hol folyik nagy területekre kiterjedő fakitermelés. A városok, az utak és mezőgazdasági területek a barna különböző árnyalataiban jelennek meg. A képen a pattogatott kukoricára emlékeztető fehér foltok felhők, amelyeknek a sötét árnyéka a tájra vetül.

A képen alul középtájt (és lentebb a kinagyított részleten) jellegzetes kör alakú foltokat láthatunk. Ezek az ott alkalmazott öntözési módszernek köszönhetik alakjukat. A víz egy egy központi kútból származik, az azt a földekre juttató csövek e körül a pont körül forognak. A változatos színárnyalatok különböző terménytípusokat és fejlődési állapotokat mutatnak.

Kapcsolódó linkek:

Gyilkos vízijácint

A közönséges vízijácint (Eichhornia crassipes) egy Dél-Amerikában, az Amazonas-medencében őshonos növényfaj. Sok más helyre is betelepítették – olvasható a vízi növénynek szentelt Wikipédia-oldalon –, ahol inváziós fajnak bizonyult. A túlburjánzó vízijácint ellepett több állóvizet is, talán a leghíresebb ilyen hely az afrikai Viktória-tó. A brazil esőerdőkből származó, lila virágú vízinövényfaj az 1890-es évektől vált a kerti tavak világszerte népszerű kiegészítőjévé. Mára az Antarktiszon kívül minden földrészen előfordul.

A vízijácint által elfoglalt terület két hét alatt megduplázódhat. Egy tó nagy felületére kiterjedve leárnyékolja a napfényt, kiszorítja az őshonos növényzetet. Az elszaporodó vízijácint még műholdfelvételeken is jól megfigyelhető. Erre szolgál látványos példaként az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján nemrég közzétett Sentinel-2 műholdkép. A helyszín szintén Afrikában, pontosabban Kenyában található. A Naivasha-tóba az 1980-as évek végén telepítették be a növényt, amely gyorsan elszaporodott, sűrű szőnyegeket képezve. Ezek elzárják a vízi utakat, akadályozzák a halászatot és felborítják a tó ökológiai egyensúlyát.

A Naivasha-tó felszínének jelentős részét borító vízijácint egy 2025. január 7-én készült Sentinel-2 képen (balra), illetve annak kinagyított részletén (jobbra). (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

Az inváziós növény ilyen mértékű elszaporodása jelentősen csökkenti a vízben oldott oxigén mennyiségét, ami hátrányosan érinti a halakat és más vízi élőlényeket. Ez a halállomány csökkenéséhez vezet. A felszínen úszó sűrű növényszőnyegek fizikailag akadályozzák a közlekedést és a halászok munkáját. Mindez kedvezőtlen hatással van a helyi közösségek megélhetésére.

Egy gém próbál zsákmányt keresni a vízijácinttal borított Naivasha-tavon, 2024 decemberében. A háttérben a növénytakaró csapdájába esett halászcsónakok. (Kép: AP)

A Copernicus program Sentinel műholdjai fontos adatokkal szolgálnak bolygónk vizeinek megbízható, folyamatos és átfogó megfigyeléséhez. Az így nyert adatok értékesek lehetnek a döntéshozók, a helyi hatóságok számára, lehetővé téve a környezeti problémák hatékonyabb kezelését.

Kapcsolódó linkek:

Az európai radarműholdak haszna (3. rész)

Tovább folytatjuk és a mostani résszel be is fejezzük a két korábbi blogbejegyzésünkben (itt és itt) megkezdett sorozatunkat, amelyben a Copernicus Observer összeállítása alapján röviden bemutatjuk a Sentinel-1 radaros műholdak adatainak különféle fontos felhasználási területeit. Természetesen a 2016 óta működő Sentinel blogunkon számtalan alkalommal foglalkoztunk már radarműholdas alkalmazásokkal, így a téma iránt mélyebben érdeklődők bőven találnak további olvasnivalót. Elég, ha a Sentinel-1 címkével ellátott bejegyzéseinket keresik.

Segítség a katasztrófák következményeinek elhárításához

Megbízható, szolgálatszerűen érkező radaros földmegfigyelési adataikkal a Copernicus Sentinel-1 műholdak támogatják a vészhelyzeti reagálást és a katasztrófakezelést is. Az adott terület fölött végzett megfigyelések adatai az elrepülést követően órákon belül elérhetőek. A 10 méteres legjobb felszíni felbontású képek szinte valós időben adnak áttekintést a természeti katasztrófák hatásának felméréséhez. Az apertúraszintézises radarmérések azon képessége, hogy a technikát nem zavarja a sűrű felhőtakaró, illetve az egyéb időjárási körülményektől és a napszakoktól függetlenül is működőképes, felbecsülhetetlen szolgálatot nyújt például árvizek elöntéseinek feltérképezésében. Ilyenkor az optikai földmegfigyelő műholdak leginkább csak a felhőzet tetejét tudják fényképezni. A Copernicus program vészhelyzeti szolgáltatása (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) Sentinel-1 adatokat használ árvíztérképek készítéséhez, amelyek támogatják a helyi hatóságokat a mentésben és a válságkezelésben.

Pakisztánban a 2022. augusztusi heves monszunesőzések kiterjedt árvizeket okoztak. Az elöntött területek lehatárolására, a mentőcsapatok segítésére a CEMS Sentinel-1 adatokon alapuló térképeket is készített. A fenti térképen az elöntött területeket piros színnel emelték ki. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

Mi várható a Sentinel-1 folytatásától?

A Sentinel-1 sorozat legújabb, C jelű tagja nemrég, 2024 decemberében állt pályára. Műszereinek gondos kalibrálását követően, néhány hónap múlva megkezdi az adatszolgáltatást, ezzel biztosítva a Copernicus radaros műholdprogramjának folytonosságát, és a Sentinel-1B váratlan kiesése után helyreállítja a két működő műholdas konfigurációt. A program folyamatosan fejlődik, új funkciókat és képességeket hozva az alkalmazások széles köre számára. Már tervben van a következő műhold, a Sentinel-1D felbocsátása is. Ez szintén egy Vega-C rakétával startol majd a Francia Guyanában fekvő Kourou űrközpontból, remélhetőleg 2025 negyedik negyedévében.

Az új műholdakon a korábban már említett, a tengeri hajók rádiójeleinek követésére alkalmas AIS antenna mellett olyan navigációs vevőberendezések is helyet kapnak, amelyek az amerikai GPS (Global Positioning System) mellett az európai Galileo helymeghatározó műhodrendszer jeleit is fel tudják dolgozni. A Galileo nagy pontosságú szolgáltatásának alkalmazása révén akár 20 cm pontos valós idejű helyzetmeghatározás is lehetővé válik az új Sentinel-1 műholdak számára.

Kapcsolódó linkek:

Az európai radarműholdak haszna (2. rész)

Folytatjuk a legutóbbi blogbejegyzésünkben kezdett sorozatot, amelyben a Copernicus Observer összeállítása alapján röviden bemutatjuk a Sentinel-1 radaros műholdak adatainak különféle fontos felhasználási területeit.

Biztonság a nyílt tengeren

A Sentinel-1 radarképek kitűnően alkalmasak a hajók megfigyelésére. Míg maguk a tengerjáró hajók erős radarvisszhangot produkálnak, addig a körülöttük lévő vízfelszín nem a műhold irányába veri vissza a rá a merőlegestől eltérő irányban beeső impulzusokat, így sötét marad. A nyílt tengeren hagyományos módszerekkel igencsak korlátozottak a hajók megfigyelésének és nyomon követésének a lehetőségei. A parti telepítésű radarrendszerek hatótávolsága például nem túl nagy. A megoldást napjainkban két eltérő, műholdas alapú módszer használata jelenti. Ezek egyike a radaros műholdakkal való képalkotás. A másik a hajók azonosítását lehetővé tevő rádiós jeladórendszer (Automatic Identification System, AIS) jeleinek detektálása alacsony pályákon keringő műholdakkal. Míg ez utóbbinak feltétele, hogy a hajók rendelkezzenek AIS adókkal, illetve – szabálykövető módon – be is kapcsolják azokat, addig a radaros műholdak az illegálisan, rejtve közlekedő járműveket is ugyanúgy képesek detektálni.

Hajók az Égei-tengeren, Athén kikötője közelében, két éven át (2022 januárja és 2023 decembere között) készült Sentinel-1A radaros műholdképek kombinációjával. A hajók helyzetét több ezer fehér pont jelzi. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

A Sentinel-1 képek hasznosak a kisebb halászhajók és az illegálisan működő tengeri járművek azonosítására. A tengeri nyomkövetési képességek javítása érdekében a Sentinel-1C-t már felszerelték az AIS jelek vételére alkalmas berendezéssel is. Ez kiegészíti majd a műhold azon képességét, hogy észlelje a nem együttműködő hajókat úgy, hogy az együttműködő hajókat „látja” és így azonosítani is tudja. Az AIS vevő segíti a Sentinel-1C-t a hajók mozgásának megfigyelésében, irányt és sebességet jelezve. Támogatja az illegális tevékenységek felderítésére irányuló erőfeszítéseket, valamint segít a hajóknak elkerülni az ütközéseket.

Közel valós idejű adatok az óceánmegfigyeléshez

A hajók detektálásán túl a Sentinel-1 fontos szerepet játszik óceánjaink megfigyelésében. A radaradatok feldolgozásával a Copernicus program tengeri alkalmazásokra szakosodott szolgálata (Copernicus Marine Service, CMEMS) egy sor óceáni vonatkozású adatterméket állít elő, például felméri a tengeri jég vastagságát és mozgásának sebességét. Ezek az információk hasznosak a sarkvidéki tengereken úszó jég életciklusának leírására, és elengedhetetlenek azok számára, akik ezeken a vizeken hajóznak. Biztonságuk ugyanis nagyban függ a jég állapotának pontos előrejelzésétől.

A Sentinel-1 közel valós idejű adatokat is biztosít a nyílt óceán megfigyeléséhez, információkat gyűjtve a szél erősségéről és a hullámokról. Ezek az adatok segítenek például a káros algavirágzások, az olajfoltok és egyéb felszíni anomáliák nyomon követésében.

Sentinel-1 radarkép a Korzika szigetétől északra, a Ligur-tengeren egy 2018. októberi hajóütközés nyomán a felszínre ömlött olaj kiterjedt foltjáról. Az olaj csillapítja a hullámzás amplitúdóját, így megváltoztatja a vízfelszín radarjeleket visszaszóró tulajdonságait, lehetővé téve a megfigyelését. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

(Folytatjuk további Sentinel-1 alkalmazásokkal!)

Kapcsolódó linkek:

Az európai radarműholdak haszna (1. rész)

A Copernicus földmegfigyelési program apertúraszintézis elvén működő C-sávú radaros (synthetic aperture radar, SAR) műholdsorozata, a Sentinel-1 legújabb tagjának, a Sentinel-1C-nek a 2024. decemberi felbocsátására készülve a Copernicus Observer egy olyan összefoglalót állított össze, amely felvillantja a Sentinel-1 adatok hasznosításának öt fontos területét. Néhány blogbejegyzés erejéig mi is felidézzük ezeket a területeket, miközben a Sentinel-1C fedélzeti műszereinek kalibrálása rendben folyik, a műhold pedig már a pályára állításától számított 3 napon belül el is készítette első kísérleti radarképeit a Föld felszínéről, demonstrálva majdani képességeit.

Az első, A jelű – ma is működő – Sentinel-1 műhold még 2014-ben indult. Az elmúlt évtized alatt a Copernicus program radaros űreszközei rengeteg (mintegy 30 petabájt) adatot szolgáltattak számos alkalmazáshoz. Ezekhez a felhasználók világszerte teljes körűen, szabadon és ingyenesen hozzáférhetnek, elősegítve a különféle a alkalmazások hatékony kifejlesztését és bevezetését. A Sentinel-1 az Európai Űrügynökség (ESA) olyan úttörő küldetéseinek örökségére épül, mint az ERS és az Envisat.

A becslések szerint havonta több mint 150 ezer Sentinel-1 adatokon alapuló terméket tesznek elérhetővé a felhasználók számára, így érthető, hogy miért fontos a műholdsorozat működésének hosszú távú fenntartása. Az európai radarműholdas adatok világszerte számos szektort támogatnak.

A területhasználat és a felszínmozgás figyelése

A szolgálatszerűen érkező Sentinel-1 adatok új lehetőségeket teremtettek a földmegfigyelési alkalmazások széles köre számára. A műholdak ugyanazon területek fölé rendszeresen és viszonylag gyakran térnek vissza (egy műhold ugyanolyan pályaszakaszon keringve 12 naponta, két műholddal 6 naponta). Az ismételt látogatások lehetővé teszik a változások nyomon követését, ami különösen hasznos az olyan területeken, mint a várostervezés, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás.

Az alábbi képen épp egy magyarországi példa látható. A színkombinációhoz három Sentinel-1 radaros amplitúdóképet használtak fel, amelyek 2023 szeptemberében, októberében és novemberében készültek, Mindegyikhez más-már alapszínt rendeltek. Így az eltérő színárnyalatok a felszín radarvisszaverő képességében bekövetkezett változásokat illusztrálják. Ez  Debrecen (jobbra), Balmazújváros (balra fent) és Hajdúszoboszló (lent) háromszögében a jellemzően négyszögletes mezőgazdasági táblák változásait jelentik a betakarítás időszakában.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

A radaros felvételek fázisinformációi alapján a felszínsüllyedés vagy -emelkedés, illetve a szerkezeti károk feltérképezhetők. A differenciális műholdradar-interferometria (Differential Synthetic Aperture Radar Interferometry, DInSAR) néven ismert távérzékelési technika azon alapul, hogy ugyanarról a felszíndarabról két vagy több különböző időpontban készített felvételt hasonlítanak össze. Ez a módszer lehetővé teszi a kisebb – akár néhány milliméteres – elmozdulások detektálását is, méghozzá nagy területeken, jó térbeli felbontással. A DInSAR segít jobban megérteni például a földrengések, földcsuszamlások, vulkáni tevékenység és hasonló, a felszínt alakító események hatását. Az alábbi Sentinel-1 interferogram a 2021. augusztus 14-i haiti földrengés hatására bekövetkezett felszíndeformáció mértékét és kiterjedését szemlélteti. A szivárvány kéktől vörösig terjedő színei fél hullámhossznyi (2,8 cm) műholdirányú elmozdulásokat szemléltetnek. A képen a földrengés epicentrumát piros csillag mutatja, s a nagyobb városok helyét is megjelölték.

A 2021. augusztusi 7,2-es erősségű haiti földrengés okozta felszíndeformációk az augusztus 3-án (a természeti katasztrófa előtt) és 15-én (közvetlenül az előző napi földrengés után) gyűjtött Sentinel-1 adatokból készült interferogramon. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

(Folytatjuk további Sentinel-1 alkalmazásokkal!)

Kapcsolódó linkek:

Újév-sziget

Közeleg a 2024-es év vége, nemsokára eljön újév napja. Mi aktuálisabb témával jelentkezhetnénk hát az év utolsó blogbejegyzésében, mint egy műholdképpel az Újév-szigetről. Pontosabban az egyikről, hiszen a világtérképen még ezen kívül is akad hasonló nevű sziget. (Azokhoz esetleg későbbi újévek apropóján látogatunk majd el.)

A szóban forgó Újév-sziget (angolul: New Year Island) Ausztráliához, annak is a legkisebb szövetségi államához, Tasmaniához tartozik. Tasmania maga is egy nagy sziget, a Bass-szoros választja el a kontinenstől, Ausztrália délkeleti csücskében. A fő szigetet több kisebb-nagyobb sziget veszi körül. Északkeleti irányban, a Bass-szorosban fekszik az Újév-szigetcsoport, amelynek messze a legnagyobb tagja – talán meglepő módon – a King-sziget, s nem a csoport névadója, az alig 1 km2-es Újév-sziget. Hogy mégis erről az apróságról, és nem a nála 1100-szor nagyobb King-szigetről kapta a nevét a szigetcsoport, annak egyszerűen az az oka, hogy az európai felfedezők 1799-ben néhány nap különbséggel azt látták meg először.

Tasmania területének nem kevesebb mint 40%-a természetvédelem alatt áll. A védett területek közé tartozik az Újév-sziget is, amelyet itt egy hamisszínes, a növényzetet pirossal kiemelő Sentinel-2 műholdképen mutatunk be. A szóban forgó sziget a két kisebb közül az északabbra fekvő (tőle délre a még egy picit kisebb sziget a Karácsony-sziget, így a nevét tekintve az is majdnem aktuális még). Jobbra lent a közeli King-sziget partvonala is feltűnik.

A Tasmaniához tartozó Újév-szigetcsoport három tagjáról 2024. december 15-én készült ez a hamisszínes Sentinel-2 műholdkép. (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az Újév-sziget vadrezervátumában a tengeri madarak és gázlómadarak számos faja költ, mit például a vékonycsőrű vészmadár (Ardenna tenuirostris), a gerlecsőrű cethojsza (Pachyptila turtur), a bukó sirály (Larus pacificus), az ausztrál sirály (Chroicocephalus novaehollandiae), vagy a füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus). A sziget néhány különleges hüllőfajnak is otthont ad.

Kapcsolódó linkek:

Grönlandi repülőtér

November végén Grönland fővárosában megnyílt a kibővített Nuuk nemzetközi repülőtér. Így a világ legnagyobb szigete, a Kanadától keletre fekvő, földrajzilag Észak-Amerikához, közigazgatásilag viszont a Dán Királyság fennhatósága alá tartozó Grönland és egyúttal az Északi-sarkvidék sokkal elérhetőbbé válik az utasszállító gépekkel érkező látogatók számára – jelentsen ez jót vagy rosszat. Az autonóm tartomány turizmusát mindenesetre várhatóan fellendíti a repülőtér forgalma. A tengerjáró hajókkal érkezőkkel együtt évente 130 ezer látogatóra számítanak.

A Nuuk városától 4 km-re északkeletre található, eredetileg 1979-ben épült repülőtér új futópályája 2200 m hosszú. Az átépítés után nagy befogadóképességű sugárhajtású utasszállító repülőgépek kiszolgálására is alkalmas. Új terminálépület is felhúztak. Izland, Dánia, Kanada és az Egyesült Államok is szerepel az innen nemzetközi járatokkal elérhető célpontok között. Korábban a hosszú távú járatok csak Kangerlussuaq repülőterét tudták használni Grönlandon.

Az alábbi, 2024. november 18-án készült Sentinel-2 műholdkép Nuuk repülőterét mutatja. Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe rovatban közzétett kép a valódi színeket adja vissza, a fehér hóval borított tájon jól kivehető a hosszú futópálya.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A Copernicus program Sentinel műholdak fontos szerepet töltenek be a sarkvidéki régiók megfigyelésében is, hozzájárulva akár a fenntartható turizmussal kapcsolatos döntéshozatalhoz.

Kapcsolódó linkek:

A Sentinel-1C legelső radarképei

Kevesebb mint egy héttel a december 5-ei felbocsátása után az Európai Űrügynökség (ESA) már közzé is tette az európai Copernicus földmegfigyelési program legújabb műholdja, az apertúraszintézis elvén működő C-sávú radarberendezéssel (synthetic aperture radar, SAR) felszerelt Sentinel-1C által elkészített első képeket a Föld felszínéről. Pályára kerülése után a Sentinel-1C egy sor összetett feladatot teljesített, beleértve a 12 m hosszú radarantennájának és a napelemtábláinak a kinyitását. Az új űreszköz az első felvételeivel bizonyította életképességét, fedélzeti rendszereinek működőképességét, reményt adva arra, hogy beüzemelése és műszereinek gondos kalibrálása után hasznosan egészíti majd ki a 2014 óta napjainkig is működő, hasonló felszereltségű Sentinel-1A munkáját.

A radaros technológia lehetővé teszi, hogy a műholdak éjjel-nappal, bármilyen időjárási körülmények között nagy felbontású képeket készítsenek. A műholdas radarfelvételek alkalmazási területei között megtalálható a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a katasztrófák elhárítása, az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatás. A felszíntől visszavert radarimpulzusok fázisinformációi alapján, interferometrikus módszerrel pedig nagy pontossággal mérhetők fel a földfelszín deformációi, legyenek azok természetes vagy az emberi tevékenység által kiváltott hatások következményei.

A Sentinel-1 műholdpáros 2016-ban indított második, B jelű tagja 2021 végén váratlanul felmondta a szolgálatot. Így most a harmadikon a világ szeme: a Copernicus radaros adatainak számtalan felhasználója türelmetlenül várja, hogy a rendszer frissítésére szánt Sentinel-1C adatai mielőbb szolgálatszerűen rendelkezésükre álljanak. Ízelítőül addig is itt van három felvétel a Francia Guyana-i Kourou-ból egy Vega-C rakétával indított műhold első „terméséből”.

Az első kép, amely mindössze 56 órával és 23 perccel a felbocsátás után készült, Svalbardot, a Jeges-tenger norvég fennhatóság alatt álló távoli szigetcsoportját mutatja. Egyúttal azt kis illusztrálja, hogy mennyire hasznosak a műholdradaros adatok a sarkvidéki jégtakaró és a környezeti változások felmérésére. Ezek elszigetelt, nehezen megközelíthető régiók, így a műholdakkal gyűjtött információ különösen értékes például az éghajlatváltozásnak a sarki ökoszisztémákra gyakorolt ​​hatásainak vizsgálatához vagy a biztonságos tengeri hajózás lehetővé tételéhez a sarkvidéki vizeken.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-1C második bemutatkozó képe Hollandia egy részét mutatja, rajta Amszterdammal és a kiterjedt mezőgazdasági területeiről és fejlett vízgazdálkodási rendszereiről híres Flevoland régióval. A különféle polarizációjú radarfelvételekből összeállított hamisszínes kép arra szolgál példával, hogyan használhatók a Sentinel-1 adatok a talaj nedvességtartalmának figyeléséhez és a növényzet egészségi állapotának felméréséhez. A Hollandiáról készült Sentinel-1C képnek „radartörténelmi” vonatkozása is van. Az ESA legelső ilyen elven működő földmegfigyelő műholdja, az 1991-ben felbocsátott ERS-1 (European Remote Sensing-1) legelső képén szintén Flevoland az IJsselmeer volt látható.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A harmadik kép segítségével kicsit még délebbre, a belgiumi Brüsszel környékére látogatunk. Az ugyancsak hamisszínes kompozit arra emlékeztet, hogy a Sentinel-1 radaros adatok jól alkalmazhatók városi környezetben is. Ami pedig a felszínmozgás-vizsgálatokat illeti, az épített környezetből a műholdra visszaverődő intenzív radarjelek kitűnő lehetőséget nyújtanak a részletes, nagy pontosságú interferométeres mérésekre. Brüsszel volt egyébként 2014 áprilisában az első Sentinel-1 műhold legelső felvételének a tárgya is.

A sűrűn beépített városi környezetet élénk fehér és sárga tónusok jelzik, éles kontrasztban a környező növényzettel. A vizek és más, a műhold irányában gyengén tükröző felületek, mint például a repülőtéri futópályák itt sötétebb árnyalatokban jelennek meg. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Copernicus programot az Európai Bizottság felügyeli, koordinálva a környezetvédelmet és a mindennapi élet javítását célzó különféle szolgáltatásokat. A szolgáltatásokat támogató, azokat adatokkal folyamatosan és egyenletes minőségben ellátó Sentinel műholdcsalád elkészítéséről, felbocsátásáról és részben működtetéséért az ESA gondoskodik. A Copernicus nyílt adatpolitikájának köszönhetően összes Sentinel-1 adat a világon bárki számára szabadon hozzáférhető.

Kapcsolódó linkek:

Mezőgazdasági táblák Romániában, radarszemmel

Mezőgazdasági művelés alatt álló területek színes foltjai dominálják az alábbi műholdkép-kombinációt, amelynek hamis színezése három eltérő őszi időpontban készült Sentinel-1 radaros amplitúdókép felhasználásával készült. Románia délkeleti részén járunk, a Duna mentén, Brăila városának környékén, amely a hasonló nevű megye fővárosa és Románia második legnagyobb kikötője. (Brăila már szerepelt egy tavaly nyári blogbejegyzésünkben, amelyet a Duna felett átívelő új függőhíd átadása apropóján írtunk – ugyancsak Sentinel-1 radarképekkel illusztrálva. Szóban forgó híd az itt bemutatott, sokkal nagyobb területet ábrázoló képen is felfedezhető.)

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A leggyakrabban optikai műholdképekkel találkozhatunk, amelyeket a látható és a közeli infravörös tartományban érzékeny műholdfedélzeti kamerákkal rögzítenek. Ilyenek repülnek például az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdpárosain. A műholdas földmegfigyelés egyik vezető alkalmazási területe a mezőgazdasági táblák figyelése, a növényzet egészségi állapotának felmérése, a termés becslése. Azonban az apertúraszintézis elvén működő radaros földmegfigyelő műholdak, mint a Sentinel-1, szintén bevethetők mezőgazdasági alkalmazásra. A radarműholdak „fekete-fehér” amplitúdóképei a felszínről a műhold irányába visszavert radarjelek intenzitásának térbeli eloszlását mutatják. Mint ilyenek, értékes adatokkal szolgálhatnak a termesztett növények fajtájának meghatározásához, a növekedésük, egészségi állapotuk felméréséhez. A Sentinel-1 adatok fontos szerepet játszanak a felszínborítás vizsgálatában, a változok nyomon követésében, nem utolsósorban az intenzív mezőgazdasági műveléssel jellemezhető régiókba, mint amilyen a fenti képen is látható. A radaros módszer előnye, hogy a megfigyelést nem zavarják a felhők és a napszakok sem: akár borult időben, akár éjjel is felmérhető a felszín.

A kép három, különböző időpontokban készült radarfelvételt kombinációja, amely látványosan szemlélteti a felszínborítás változásait. Minden egyes képhez hozzárendeltek egy alapszínt: a 2024. október 28-aihoz a kéket, a november 9-eihez a zöldet, a november 21-eihez pedig a vöröset. A képeket egymással átfedve egyetlen kompozitot kapunk, amelyen a színek kiemelik a különböző terménytípusokat és növekedési szakaszokat.

Az ilyen kombinált radarképeken az olyan sűrűn beépített területek, mint a városok, szürke vagy fehér színnel tűnnek fel, hiszen egyrészt erős radarvisszhangot produkálnak, másrészt az nemigen változik egy-két hét vagy hónap leforgása alatt. A vízfelszínek ugyanakkor feketék, onnan nem a műhold irányába verődnek vissza a lebocsátott jelek.

A kép jobb oldalán fekete, kanyargós vonalként jelenik a Duna, az Európai Unió területén található leghosszabb folyó. Felül a folyó mellett fehér színben látható Brăila városa. A Duna itt északi irányban haladva kisebb ágakra szakad, amelyek két fő szigetet alkotnak. A nagyobbikat főleg mezőgazdasági területek borítják, ami jól látható a táblák szabályos alakzataiból. A kisebbik sziget világos türkiz árnyalatban tűnik fel, nemzetközi jelentőségű vizes élőhelye természetvédelmi terület.

Kapcsolódó linkek:

Óriáspontyok tava

2025 elején új horgásztó nyílik a Győr-Moson-Sopron vármegyében található Szárföldön – olvashattuk nemrég a hírekben. Az angolos Crystal Carp Lake név sok mindent elmond a helyszínről: utal a kristálytiszta vízre, a pontyokra és persze magára a tóra. A bányató területe 36 hektár. A területen még az 1970-es évek elején kezdték a sóderbányászatot. A nagyobb kavicsot nem szállították el, ami változatossá teszi a mederfeneket. Rengeteg kagyló telepedett meg a vízben, ezek hizlalják a pontyokat extrém méretűre. Állítólag 15 kg alatti ponty nem nagyon található itt.

Az alábbi két hamisszínes – a növényzetet pirossal, a vizeket a kék árnyalataival kiemelő – Sentinel-2 műholdkép idén ősszel, valamint közel nyolc évvel ezelőtt, 2016 vége felé készült. A csúszka elmozdítása segít az összehasonlításukban. Látványos változások figyelhetők meg a szóban forgó tó (középtájt) közvetlen és tágabb környezetében is. Mindenekelőtt megépült am M86-os autóút (a kép alsó részén), amelynek a Csorna és Kapuvár közötti szakaszát láthatjuk. A kiöblösödő rész balra lent a babóti pihenőhely. A nagyszabású útépítéstől nyilván nem függetlenül megnőtt a környékbeli bányatavak területe, az építkezést ugyanis innen láthatták el alapanyaggal. Kapuvár szélén (nyugatra, a kép bal oldalán) pedig üzemcsarnokok nőttek ki a földből.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A terület tágabb környezetéről egyébként 2020-ban már bemutattunk egy Sentinel-2 műholdkép-kombinációt, a Kisalföld mezőgazdasági tábláinak szemléltetésére. A figyelmes szemlélők azon a képen is megkereshetik mostani bejegyzésünk tárgyát, a horgásztóvá váló szárföldi bányatavat.

Kapcsolódó linkek: