EU Space: a hálózatok napja

Január 24-én Brüsszelben tartották az Európai Unió (EU) űrhálózatainak (Space Networks) 2024. évi közgyűlését. Akik nem tudtak személyesen megjelenni, azok természetesen online is követhették az előadásokat. Maguknak az űrhálózatoknak a fogalma eléggé új keletű, hiszen tavaly döntötték el, hogy a jövőben ezen az összefoglaló néven szerepelnek az EU űrprogramjához kapcsolódó, egy ideje mársikeresen működő hálózatok. Az Unió űrprogramjának két zászlóshajója a Galileo és a Copernicus. Az előbbi név az európai műholdas hely- és időmeghatározó rendszert, az utóbbi a földmegfigyelési programot takarja. Az első Galileo tesztműhold 2005-ben állt pályára, az azóta kiépült rendszerből pedig a világ legpontosabb műholdas navigációs rendszere lett. A Copernicus pedig a világon egyedülálló, komplex földmegfigyelési rendszer, amely számos szolgáltatást nyújt, a többféle Sentinel műholdjától származó adatok pedig bárki számára nyilvánosan és ingyenesen hozzáférhetők. A Geo-Sentinel – Magyarországról egyedüliként – a Copernicus Academy hálózatában vesz részt, alapító tagként. A 2017-ben indult kezdeményezésben kutatóintézetek, egyetemek és vállalkozások szövetkeztek arra, hogy a maguk módján és lehetőségeik szerint elősegítsék azt, hogy minél többen megismerjék a Copernicus eredményeit és a benne rejlő lehetőségeket, netán alkalmazzák is a földmegfigyelési adatokat.

Az EU űrhálózatok közgyűlésének résztvevői Brüsszelben, 2024. január 24-én. (Kép: EU Space)

Az EU űrhálózatainak első közgyűlésén elhangzott, hogy az immár több mint hét éve működő Copernicus hálózatok figyelemreméltó eredményeket értek el az űradatok használatának elterjesztése és az együttműködés előmozdítása terén – mind Európán belül, mint azon túl. A Copernicus Academy 88, a Copernicus Relays 78 taggal indult. Jelenleg az előbbi hálózatnak 224, az utóbbinak 115 tagja van, összesen 53 országból. A hálózat tagjai a maguk köreiben, szakterületükön és a nyilvánosságban terjesztik a Copernicus programot érintő információkat és tudást a potenciális felhasználók felé. „Nagyon büszkék vagyunk a Copernicus hálózatok eredményeire, és arra, hogy ezek hogyan ösztönözték az innovációt és a növekedést az űrágazatban” – mondta bevezetőjében Julien Turpin, az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságának (DG DEFIS) kommunikációs vezetője. „Ezek a hálózatok segíthetnek nekünk olyan kihívások leküzdésében, amelyek túlmutatnak az országokon és a határokon, mint például az éghajlatváltozás vagy az űrforgalom irányítása.”

A Copernicus Academy és Copernicus Relays hálózatai világszerte növelik az európai földmegfigyelési program láthatóságát, elősegítik nyílt adatainak, termékeinek, szolgáltatásainak és alkalmazásainak elterjedését. Amint a térképről is látható, a hálózatok mostanra messze túlnyúlnak kontinensünk határain. (Kép: EU Space)

Az EU űrstratégiájának átalakítása magával hozta a hálózatok továbbfejlődését. Mivel az Unió űrprogramjának különböző komponensei – a Galileo és a Copernicus mellett a navigációt geostacionárius műholdakról sugárzott kiegészítő jelekkel segítő EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service), az űreszközök követését célzó SSA (Space Situational Awareness), a biztonságos kommunikáció műholdas rendszerét kiépítő IRIS2 (Infrastructure for Resilience, Interconnectivity and Security by Satellite), valamint a kormányzati műholdas kommunikációs program (GovSatCom) – egységes irányítás alatt működnek, a Copernicus hálózatai is az EU űrhálózatainak részévé válnak. Ez a remények szerint tovább javítja majd a hálózatok általános hatását és elérhetőségét, támogatva az EU űrprogramjának célkitűzéseit.

Az EU űrhálózatainak Brüsszelben tartott közgyűlésén egyebek mellett elhangzottak olyan adatok, mint hogy a Copernicus naponta 25 terabájtnyi nyílt adatot „termel”, hogy az EU gazdaságának mintegy 7%-a függ a globális navigációs műholdjelek elérhetőségétől, és hogy ma már több mint 3 milliárd Galileo-kompatibilis okostelefon működik a világon. Az EU űrprogramjának hatása azonban messze túlmutat ezeken a számokon. Például afrikai és latin-amerikai partnerek részesültek a program által biztosított lehetőségekből. Szóba kerültek a Copernicus nemrég létrehozott tematikus központjai (Thematic Hubs) is. Ezek célja, hogy felhasználóbarát hozzáférési felületeket nyújtsanak a meglévő termékekhez, amelyek az adott felhasználói közösségek számára relevánsak. Össze szeretnék kapcsolni a tudományos ismereteket és a műszaki szakértelmet a speciális felhasználói igényekkel. Téma volt még az EU űrprogramjának az innováció előmozdításában betöltött szerepe, az űrszektorban fenyegető szakemberhiány és a képzés, valamint az európai űrprogram különféle összetevői közötti kapcsolódások kérdésköre is.

Kapcsolódó linkek:

Felszínmozgások nyomában Romániában

A távérzékelési vállalkozásokat tömörítő európai nonprofit szervezet (European Association of Remote Sensing Companies, EARSC) az Európai Űrügynökség (ESA), az Európai Unió (EU), valamint azok Copernicus földmegfigyelési programja támogatásával nagy fába vágta a fejszéjét. A Sentinel Benefits Study (SeBS) címmel készülő tanulmányuk célja, hogy felmérjék és számszerűsítsék, milyen előnyöket nyújtanak kontinensünknek a Copernicus program Sentinel műholdjaitól származó adatok. Európa csupán mintegy 5 év leforgása alatt, 6 milliárd eurónyi befektetéssel felépített, működtet és továbbra is fejleszt egy a világon egyedülálló, jelentős részben műholdas alapokon nyugvó földmegfigyelési rendszert. A többféle technológiát használó Sentinel műholdak folyamatosan figyelik bolygónkat, a növényborítástól kezdve a levegő összetételén át a felszín mozgásáig számtalan különböző nézőpontú vizsgálatra adva lehetőséget. Ráadásul a bőséges és gazdag adatbázis mindenki számára szabadon, ingyenesen hozzáférhető.

A SeBS keretében a Sentinel adatok változatos alkalmazásairól egy sor esettanulmány készült és készül jelenleg is. Ezekből blogunkon a jövőben is szeretnénk néhány példát bemutatni. A sort kezdjük most egy olyannal, amelynek egyik főszereplője nem más, mint saját cégünk, a Geo-Sentinel Kft.

Románia változatos tájai, felszínformái, a Kárpátok hegyvonulata és Erdély hegyei szépségük mellett veszélyeket is rejtenek magukban. Ilyenek például a földrengések, a földcsuszamlások, a talajerózió, az árvizek. E természeti veszélyforrások mindegyike jelentős társadalmi és gazdasági károkat okozhat, így mérséklésük, megelőzésük fontos érdek. Keleti szomszédunknál a leggyakrabban előforduló környezeti katasztrófák a földcsuszamlásokhoz kötődnek. Ilyenkor a talaj, a sziklák vagy a törmelék váratlanul elmozdul, például földrengések vagy hirtelen lezúduló jelentős mennyiségű eső hatására. A fenntartható földhasználati módok, az újraerdősítés, a talajvédelem és a hatékony földgazdálkodás csökkenthetik a földcsuszamlások gyakoriságát, miközben hozzájárulnak a természetes élőhelyek, a fontos infrastruktúra és az emberi életek védelméhez. Románia területének nem kevesebb mint 42%-án állnak fenn földcsuszamlás-veszélyt hordozó körülmények. A legsebezhetőbb régiókban a talaj üledékes ásványokban (agyag, márga) gazdag. A moldvai vagy erdélyi hegyvidékek lejtőnek mintegy fele földcsuszamlásokkal, sárfolyásokkal veszélyeztetett területnek számít, és a közelmúltban fordultak is elő ilyen természeti katasztrófák. Nemrég például 2 millió eurós költséggel újjá kellett építeni egy korábban EU-finanszírozással elkészült útszakaszt.

Szerencsére a műholdas adatok segíthetnek megérteni és megelőzni a kiterjedt földcsuszamlásokkal kapcsolatos problémákat. Itt jön képbe a Geo-Sentinel, amely hazai és nemzetközi kutatási és ipari projektekben már nagy gyakorlatot szerzett a felszínváltozások monitorozásának területén. A kínált szolgáltatások széles skálája a regionális tektonikai elemzésektől az egyedi infrastruktúrák mozgásvizsgálatáig terjed, a felhasznált korszerű módszerek között pedig szerepelnek a műholdas helymeghatározó (GNSS) és az apertúraszintézises műholdradar-interferometriás (InSAR) mérések is. A deformációvizsgálatok nem csak a természetes jelenségekbe, de az emberi tevékenység által előidézett folyamatokba is pontos betekintést engednek. Ilyenek például a bányászattal kapcsolatos tevékenységek, építési munkák, olaj-, gáz- és vízkitermelés stb. A Geo-Sentinel korábban elkészítette Magyarország első átfogó felszínmozgástérképét, Copernicus Sentinel-1 radarműholdas mérések elemzésével. Ahogy a műholdas megfigyelések, úgy természetesen a feldolgozásuk módszere sem ismer országhatárokat.

Romániában a közel két évtizede működő, kolozsvári székhelyű GeoSearch SRL fő profilja a geotechnika és az ezzel kapcsolatos szaktanácsadás. Tevékenységük körébe tartozik például a lejtőstabilitás elemzése is, ami kulcsfontosságú a földcsuszamlások okainak megértésében, a kockázatok csökkentésében, a katasztrófahelyzetek megelőzésében. Az ennek érdekében végzett helyszíni geotechnikai vizsgálatok előkészítéseben és költséghatékony vágrehajtásában jól tudják hasznosítani a műholdradar-interferometriás mozgásvizsgálatok eredményeit is. A közelmúltban a GeoSearch egy romániai bányavállalat megbízásából, a Kolozs megyei Mészkő (románul Cheia) település közelében végzett külszíni kitermeléssel összefüggésben arra kereste a választ, hogy a környékbeli felszínmozgások mennyiben függhetnek össze a bányászati tevékenységgel. A helyszíni mérések mellett nagy szerepe volt a Geo-Sentinel által elvégzett műholdradaros vizsgálatoknak is. Ezek segítettek átfogó módon elemezni és értelmezni a felszín deformációinak okait és történetét a területen. Mindezt a jövőbeli bányászati munkálatok megtervezésénél is figyelembe tudják majd venni.

A Tordától 8 km-re fekvő Mészkő (Cheia) település Románia térképén. (Kép: OpenTopoMap / GeoSearch)

Kapcsolódó linkek:

Radarműholdakkal a hajók nyomában

Egy friss tanulmány szerzői az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 radaros műholdjainak adatait használva, a mesterséges intelligencia bevetésével kiderítették, hogy világszerte a tengeri halászhajók háromnegyed része (!) láthatatlan marad a nyilvános földi nyomkövető rendszerek számára. A rangos Nature folyóiratban megjelent közlemény emellett más érdekességekkel is szolgál.

Az eredmények új megvilágításba helyezik azt, amit a tengeren folytatott emberi tevékenységről, az ipari méretű halászatról tudunk, és komoly kérdéseket vetnek fel a tengeri környezet, a természeti erőforrások megóvásával kapcsolatban. A kutatást az a Global Fishing Watch szervezet vezette, amelynek célja a tengeren végzett tevékenység átláthatóságának növelése.

Természetesen nem minden tengeri hajót köteleznek arra, hogy közölje a pozícióját. De hogy a gyakran „sötétnek” is nevezett flottákhoz tartozó hajók aránya ilyen magas, az még a kutatókat is meglepte.

A nyomon követett (kék) és a követőrendszerek számára láthatatlan hajók (narancssárga) a Földközi-tengeren, Tunézia és Szicília között, a 2017 és 2021 között gyűjtött Sentinel-1 radarműholdas adatok elemzése alapján. (Kép: ESA / adatok: Paolo et al. 2024 / Global Fishing Watch)

Az apertúraszintézis elvén működő műholdas radarberendezések számára sem a napszak, sem a borult, felhős időjárás nem jelent akadályt a földfelszín megfigyelésére. A hajók pedig ideális módon azonosíthatók a műholdas radarképeken, hiszen erős visszhangot produkálnak, miközben a háttérben a vízfelszín épp ellenkezőleg, nem a műhold irányába veri vissza a beeső radarimpulzusokat. Így nem véletlen, hogy az idézett kutatáshoz elsősorban a Copernicus program Sentinel-1 műholdpárosának 2017–2021 között gyűjtött adatait használták, kiegészítve Sentinel-2 optikai műholdképekkel és műholdas helymeghatározó (GPS) mérésekkel. Így sikerült felmérni azokat a hajókat, amelyek nem jelentették pozíciójukat, mégis a tengeren voltak. Továbbá gépi tanulási módszerek alkalmazásával azonosították, hogy mely hajók végeztek halászati tevékenységet. A vizsgálat hat földrész part menti vizeire terjedt ki, ahol a halászati és tengeri infrastruktúra túlnyomó többsége koncentrálódik.

Számos „sötét” halászhajót találtak védett tengeri területen, illetve sok ország vizein fedeztek fel nagy számban hajókat, ahol korábban az állami megfigyelőrendszerek alig vagy egyáltalán nem mutattak hajózási tevékenységet. A halászhajókkal kapcsolatban szerzett információkon túl az is kiderült, hogy a kereskedelmi szállítóhajók több mint 25%-a ugyancsak hiányzik a nyomkövető rendszerekből. A cikk egyik társszerzője, a Global Fishing Watch kutatási és innovációs igazgatója, David Kroodsma szerint míg a szárazföldön részletes térképünk van a bolygó szinte minden útjáról és épületéről, a tengeri tevékenység jórészt rejtve marad a nyilvánosság elől. Ez a tanulmány segít megszüntetni a „vakfoltokat”, és rávilágít, mennyire széles körű és intenzív ott az emberi tevékenység. Az is kitűnik, mennyire rosszul dokumentált még manapság is a hajózás a tengereken és az óceánokon.

Hajók a Gibraltári-szoros, Portugália és Marokkó térségében. Itt is többségben vannak a narancssárga pontok, főleg az afrikai partok közelében. (Kép: ESA / adatok: Paolo et al. 2024 / Global Fishing Watch)

Az űrtechnika és a legkorszerűbb gépi tanulási algoritmusok kombinálása alapjaiban változtatja meg a tengeren végzett ipari méretű halászati tevékenységről alkotott képünket. Míg a hivatalos nyilvántartások szerint Európa és Ázsia nagyjából hasonló számú halászhajóval rendelkezik, addig a műholdas alapú adatok azt mutatják, hogy minden 10 megfigyelt hajóból 7 volt Ázsiában és csak 1 Európa partjainál.

Amellett, hogy milyen hatással vannak a tengeri erőforrásokra, a halállományra az esetlegesen illegálisan halászó hajók, az eredményekből arra is pontosabban lehet következtetni, hogy mekkora a tengereken kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége. Végül a tanulmányban szó esik olyan part menti tengeri infrastrukturális elemektől, mint a olajfúrótornyok és a szélturbinák – ezek ugyancsak jól azonosíthatók a műholdas radarképeken. A vizsgált ötéves időszakban az olajbányászathoz kapcsolódó szerkezetek száma 16%-kal, a szélturbináké pedig több mint kétszeresére növekedett. A leginkább szembetűnő a kínai tengeri szélenergia-termelés felfutása volt: 2017 és 2021 között a szélturbinák száma ott a kilencszeresére nőtt.

A partok közelében épült tengeri infrastruktúrák a világtérképen. A körök átmérője az 1 négyzetfokra eső számukat jelöli, a színek közül a zöld a szélturbinákat, a világospiros az olajbányászathoz kapcsolódó létesítményeket, a kék minden egyéb szerkezetet jelöli. (Kép: ESA / adatok: Paolo et al. 2024 / Global Fishing Watch)

Kapcsolódó linkek:

Cerro Dominador

A címben szereplő név egy Chilében, az Antofagasta régióban, az Atacama-sivatag területén épült naperőműé (spanyolul Planta Solar Cerro Dominador). A nagyszabású, teljes kiépítésében összesen 210 MW teljesítményre képes erőmű kombinált technológiával működik. Egyrészt a koncentrikus körökben elhelyezett, a Nap járásának követésére képes tükrök rendszerével a középen álló toronyra irányítják a beeső napsugarakat. A 252 m magas torony – Chile második legmagasabb építménye – tetején a olvadt sók gyűjtik és tárolják a hőt, a villamos energia előállítására pedig hagyományos gőzturbinákat használnak. A technológia nagy előnye, hogy a hőtároló kapacitása miatt akár 17 és fél óráig – egy éjszakán át mindenképpen – tud áramot termelni közvetlen napsugárzás nélkül is. A Cerro Dominador naperőműnek ez a része 110 MW teljesítményű.

Az alábbi Sentinel-2 műholdképek júliusban, vagyis a déli féltekén télen készültek, amikor a Nap alacsonyabban jár a horizont felett, így a torony sötét árnyéka hosszabban vetül a felszínre. A Copernicus program optikai földmegfigyelő műholdjai működésének korai és mostani szakaszában (2017-ben, illetve 2023-ban) készült hamisszínes képek összehasonlításával abba is bepillantást nyerhetünk, hogyan épült a monumentális létesítmény. A tükrökből kialakított kör átmérője több mint 3 km. (A színezés a növényzetet pirossal emelné ki – de ilyesmi nem található közel s távol.)

A chilei Cerro Dominador naperőmű egy nap híján 6 év különbséggel készült műholdképeken. Az Atacama-sivatag nem csak a napenergia felhasználása, de az optikai műholdas földmegfigyelés számára is ideális helyszín, hiszen a felhők ritka vendégek itt. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kör mellett látható téglalap alakú alakzatok napelemes panelekből állnak. A 100 MW-os fotovoltaikus (vagyis a beeső napfényből közvetlenül elektromos energiát előállító) erőmű természetesen csak akkor működik, ha süt a nap.

A mintegy 1 milliárd amerikai dollárba került projekt kormányzati jóváhagyása 2013-ban történt meg Chilében. Az építkezést közel egy évtizede, 2014 májusában kezdték meg, de az nem zajlott zökkenőmentesen. A következő évben a dolgozók sztrájkba léptek a rossz munkakörülmények miatt. Pénzügyi nehézségek miatt 2016 elején le is állt az építkezés, a karbantartókon kívül szinte mindenkit, 1500 főt elbocsátottak. A munka aztán új befektető bevonásával folytatódott. Először a napelemes rész készült el, 2018 februárjára.

Az addig 220 m-es torony tetejére 2020 februárjában emelték be a 2300 tonnás vevőegységet, amely 32 m-rel növelte meg a magasságát. (A figyelmes személélő a fenti két műholdképen az árnyékok összehasonlítása alapján észre is veheti a két időpont között történt változást.) Akkor indult meg a 45 ezer tonnányi sókeverék olvasztása. Az erőmű 2021 júniusa óta termel energiát az ország elektromos hálózata számára. Chile célja, hogy 2025-re az ország villamosenergia-igényének 20%-át fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) helyett megújuló forrásokból fedezze. A teljes kapacitáson működő Cerro Dominador naperőmű évente 643 ezer tonna szén-dioxidnak a légkörbe bocsátását előzi meg.

Kapcsolódó linkek:

Jégtáblák a Balatonon

Ezen a télen sem hagyjuk olvasóinkat balatoni műholdkép nélkül! Az elmúlt napok hideg időjárása arra ugyan nem volt elegendő, hogy a tó vize teljesen befagyjon, de az elsősorban a Balaton nyugati medencéjében kialakult jég táblákra töredezve sok helyen feltorlódott. A hatóságok figyelmeztetést adtak ki, nehogy valaki a vékony jégre merészkedjen, a természet eme látványosságáról pedig szép fényképek jelentek meg. Az alábbi fotó például január 13-án készült Fonyód-Bélatelepen, a strandon.

(Kép: Varga György / MTI)

A balatoni jégtáblák torlódása az a jelenség, amelyet van esélyünk radaros távérzékelő műholddal is megfigyelni. Az európai Copernicus program Sentinel-1A műholdja az apertúraszintézis elvén működő radarberendezést visz magával, és legutóbb épp január 14-én repült el hazánk – azon belül is a Balaton – felett. A műholdról a függőlegestől kissé eltérő irányban lebocsátott C-sávú (5,55 cm hullámhosszú) radarimpulzusok egy része a felszínről visszaszóródik a műhold irányába. A nyugodt vízfelületek, mit a Balatoné is, egyfajta tükörként viselkednek és a beérkezési iránytól eltérő irányba verik vissza a radarjeleket. Normális esetben a radaros amplitúdóképeken ezért sötétnek tűnnek. Ha azonban egymásra torlódó jégtáblák gyűlnek fel a vízen, azoknak bővel lesznek olyan lapjaik, amelyekről műholdirányban indul el a visszavert radarjel. (Igazából hasonló okból „fényesek” a radarképeken a beépített, városi területek.)

Az alábbi kombinált Sentinel-1 radarkép a színek segítségével szemlélteti, hogy január 14-én mennyire másképp nézett ki a Balaton a műhold „szemével”. Három, egymáshoz képest 12 napos időkülönbséggel készült radaros amplitúdóképhez (2023. december 21., 2024. január 2. és 2024. január 14.) rendeltük a három alapszínt, rendre a vöröset, a zöldet és a kéket. Így az összegzett képen fehérrel (vagy feketével) megjelenő felületek radarvisszaverő képessége ez idő alatt nem változott. Kiemelkedik viszont az a kék színű sáv, ahol csak január 14-én látszott valami: éppen a jég feltorlódó széle, amely Balatonboglártól nyugat felé indulva Fonyódnál (a déli parton, a képen jobbra középtájt) a part közelében, még nyugatabbra haladva egyre beljebb húzódott a tóban. Az északi partot Balatongyörök térségében érte el.

A Balaton nyugati része három decemberi és januári Sentinel-1 radarkép kombinálásával. A kék szín január 14-én a radarimpulzusokat erősen visszaverő, feltöredezett jégsáv helyzetét rajzolja ki. A képek 12 napos időkülönbséggel készültek, amikor a Sentinel-1A műhold pont ugyanolyan pályán, ugyanazon irányból haladt el a Balaton felett. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023–2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Betűházak

Az Infosys egy indiai székhelyű multinacionális információtechnológiai vállalat, amelynek fő profiljába az üzleti tanácsadás, az informatika és a cégek egyes tevékenységeinek kiszervezése tartozik. A vállalatot 1981-ben hét mérnök alapította 250 amerikai dollárnak megfelelő alaptőkével. 2021-re az Infosys lett a negyedik indiai vállalat, amely elérte a 100 milliárd dolláros piaci kapitalizációt (vagyis ezt az értéket haladta meg a társaság forgalomban lévő részvényeinek piaci értéke).

De miért is kerül az Infosys a Sentinel blogra, ahol rendszerint műholdképekkel illusztrált fontos, tanulságos, vagy „csak” érdekes dolgokkal szoktunk foglalkozni? Nos, az vállalat egy hatalmas oktatási központot is működtet Maiszúr (angol átírásban Mysore vagy Mysuru) városában, az India délnyugati részén fekvő Karnátaka államban. A világ egyik legnagyobb oktatási célú magánintézményét 2002-ben hozták létre, 200-nál is több előadóteremmel, 400 oktatóval rendelkezik. Egy adott időpontban több mint 10 ezer ember képzését tudják itt megszervezni. A másfél négyzetkilométeren elterülő kampusz néhány egymás melletti épületét úgy tervezték, hogy alakjuk madártávlatból kiadja az anyacég nevét: INFOSYS.

A 2023. december 27-én készített Sentinel-2 optikai műholdképhez olyan megjelenítést választottunk, amely a 10 m-es felbontásban a legjobban kiemeli az építményeket a zöld környezetből. A környezet a növények miatt a valóságban, a műholdas adatok alapján pedig a normalizált vegetációs index (Normalized Difference Vegetation Index, NDVI) magas értékei miatt sötétzöld – ellentétben a világos színben feltűnő épületekkel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az Infosys oktatási központjának maiszúri létesítménye egy valóságos okos város, működésének minden részletét a legnagyobb odafigyeléssel tervezték meg, beleértve az energiával való gazdálkodást és az esővíz begyűjtését, a hulladékkezelést, a szén-dioxid-kibocsátás monitorozását.

Házakkal „rajzolni” persze nem egyedülálló dolog a világon. Itthon Magyarországon, Eger északi részén például a nevét a Csuvas Köztársaság fővárosáról kapó, a szocializmus idején épült Csebokszári lakótelep egyes panelháztömbjei a városi legenda szerint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége cirill betűkkel írt rövidítését (CCCP) formázzák. De korántsem biztos, hogy ez szándékos tervezés nyomán alakult így, annál is kevésbé, mivel a P betű belelátásához különösen erős fantáziára van szükség…

Az egri Csebokszári lakótelep szóban forgó házai hasonlóan színezett (Sentinel-2 NDVI) műholdképen, 2023. október 16-án. A jobb felismerhetőség kedvéért a képrészletet az óramutató járásával ellentétes irányban 90°-kal elforgattuk, így az északi irány itt balra esik. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Karácsonyi árvíz

2023. december végén a szokatlanul csapadékos és enyhe, a fagypont feletti hőmérsékleteket hozó időjárás több magyarországi folyón is áradáshoz vezetett. A sajtóban leginkább a Budapestnél az alsó rakpartokat is elöntő Dunáról lehetett látni fényképeket és beszámolókat. A folyó vízállása ott december 27-én tetőzött 693 cm-rel, ami lényegesen alatta maradt a legutóbbi nagy, tíz évvel korábbi dunai árvíz idején mért 891 cm-nek. A 700 cm-nél életbe lépő másodfokú készültséget nem tette indokolttá a tetőző vízállás.

A műholdképeken látványosabb a Duna alsóbb szakaszán, Baja környékén, a Gemenci-erdőben történt elöntés, hiszen ott nagyobb felületen lépett ki medréből a folyó. Ott is elsőfokú árvízvédelmi készültség lépett életbe, ártéri és hullámtéri üdülőterületekre tört be a víz. A Gemenci-erdőbe kirándulókat arra kérték, hogy mostanában ne látogassák az ártéri túraútvonalakat, tanösvényeket. Az elöntés a 2013-as nagy árvízzel szemben szerencsére most nem olyan nagy, hogy a vadon élő állatok ne találjanak maguknak táplálékot és megfelelő búvóhelyet. 2018 őszén, amikor egy blogbejegyzés erejéig legutóbb a Gemenci-erdőhöz látogattunk, épp a mostanival ellentétes időjárási jelenség, az aszály volt az apropó. Akkor az alacsony vízállás miatt a Duna kis mellékágaiból szinte eltűnt a víz, amint az Sentinel-2 optikai műholdképeken is jól látszott.

Most a Copernicus program radaros műholdképeiből választottunk illusztrációt – annál is inkább, mert a borult, felhős időjárás az űrből végzett radaros földmegfigyelést nem akadályozza. Alább két, egy 2022-es és egy 2023-as december végi Sentinel-1 műholdképet mutatunk be a mostani árvízi elöntés érzékeltetésére. A radarműholdas amplitúdóképeken a nyílt vízfelületek sötét színűek (az itt használt hamis, a radarjelek polarizációs tulajdonságait használó színezésben kékek), mert a műholdról oldalirányba lebocsátott impulzusok nem ugyanabba az irányba verődnek vissza a felszínről. Így a radarműholdas megfigyelések általában jól hasznosíthatók nagyobb árvizek idején, amikor a védekezés szervezéséhez jól jönnek az elöntést mutató térképek.

Az északról déli irányba folyó Duna jobb partján a Gemenci-erdő, a bal parton a nagy település Baja városa. Az egy év különbséggel készült, a csúszka elmozdításával összehasonlítható hamisszínes Sentinel-1 radaros műholdképeken jó tájékozódási pont a Duna fölött átívelő bajai híd. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Bajánál december 30-án tetőzött a Duna vízállása. Az országban másfelé is árvízvédelmi készültségeket kellett elrendelni, a Balatonból pedig a megemelkedett vízállás miatt a Sió-csatorna megnyitásával elkezdték óvatosan leereszteni a felesleges vizet.

Kapcsolódó linkek:

Tavas karácsony

Irak területén, Kurdisztánban fekszik a Dukan-tó, amely ilyenkor karácsony táján fel-felbukkan űrfelvételeken. Az ok, hogy nem is túl sok fantáziával egy fenyőfát lehet beleképzelni az alakjába. Alább egy Sentinel-2 műholdképet mutatunk, amely hagyományos módon úgy van tájolva, hogy az északi irány a kép teteje felé mutat. Akinek így még nem tűnne fel a fenyőfa, annak kedvéért a következő képen megfelelő szögben el is forgattuk a tavat és környékét ábrázoló műholdképet.)

A Dukan-tó hamisszínes Sentienel-2 műholdképen, amely idén május 3-án készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A karácsonyi hangulat fokozására olyan színezést választottunk, amely zöldre „festi” a tó környékét. Ez pedig a közeli infravörös sávokat használó SWIR (short-wave infrared composite). A Sentinel-2 földmegfigyelő műholdpáros fedélzeti kamerái 13 különböző színben érzékenyek, nem csak a látható fény hullámhosszain, de a spektrumon szomszédos infravörösben is. Az SWIR a 12, 8A és 4 jelzésű sávokat rendeli hozzá a vörös, zöld és kék alapszínekhez, így áll elő az itt látható végeredmény. Az efféle színkombinációknak persze nem elsősorban a hangulatteremtés a célja. A multispektrális műholdfelvételek használatával és az SWIR alkalmazásával például a növényborítást, a tüzek által felperzselt területeket, valamint kopár felszínek esetén geológiai információkat lehet vizsgálni.

A szóban forgó, 270 km2-es felszínű tó egyébként mesterséges képződmény, egy 1954–1959 között épített gát duzzasztja fel a Kis Zab-folyó vizét. A tározó célja a vízszabályozás, az árvizek és az aszályos időszakok elleni védekezés, az öntözés és a közeli városok ivóvízzel való ellátása. Villamos energiát termelő vízerőmű is működik a duzzasztógátnál.

Kapcsolódó linkek:

Világ-szigetek

A dubaji partok mentén, a Perzsa-öbölben már két évtizeddel ezelőtt, 2003-ban kezdték meg annak 300 mesterséges szigetből álló csoportnak az építését, amely felülről nézve a világtérképet formázza. Valóban, a világűrből készített képeken is rendszeresen feltűnik a terület, mint különleges látványosság. A sziklák és a tengerfenékről kikotort homok felhasználásával létrehozott szigetvilág (avagy a Világ-szigetek) lényegében már 2008-ra elkészült. Mégis, mind a mai napig kopáran maradt a kisebb-nagyobb szigetek túlnyomó része. A beruházástól az Egyesült Arab Emírségek luxusturizmusának felfuttatását remélték. De – ellentétben a közeli, szintén mesterségesen kialakított Pálma-szigettel, amely az alábbi Sentinel-2 műholdképrészleten együtt látható a partoktól némileg távolabb fekvő Világ-szigetekkel – ezek nem váltak különösen népszerűvé. Habár a fejlesztők állítják, hogy a terület 70%-ára már találtak vevőt, nem nagyon látszik, hogy a szigetek többsége beépülne.

A dubaji Pálma-sziget és a Világ-szigetek egy friss, 2023. december 9-én készült hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. A színezés pirossal emeli ki a növényzetet, amely ugyanakkor a sivatagos vidéken nem igazán jellemző, csak ott, ahol öntözésre rendezkedtek be. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A nagyszabású projektnek először a 2008-as válság tett be, az ingatlanfejlesztések többségét akkor leállították. De az utóbbi években a COVID-19 világjárvány sem segítette a luxusbefektetéseket. Így fordulhat elő az, hogy a területről közel 7 év különbséggel készült két Sentinel-2 műholdkép összehasonlításával (ld. lent) nem sok változást lehet felfedezni a szigeteken. Az egyik ilyen feltűnő különbség a Dél-Amerika déli csücskén (pontosabban annak a Világ-szigeteken megfelelő helyén) 2021-ben megnyílt Anantara World Islands Resort. További fejlesztésekre utaló jelek – az egységes világos drapp színű homokos felszín helyett az épületekre jellemző szürke és a növényzetet jelző piros foltok – még „Európában” láthatók. A gazdag vendégek számára 5 milliárd dollárból készülő itteni nyaralóhely, a hat szigetre kiterjedő Heart of Europe (Európa szíve) az eredetileg tervezett 2020 helyett talán 2026-ra lehet kész, benne 16 szállodával, 4000 lakóépülettel, 50-nél is több látványossággal – köztük az egyedülálló esőutcával, amelyben német technológiával mesterséges csapadékot idéznek majd elő akkor, amikor a hőmérséklet meghaladja a 27 Celsius-fokot.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Szellemváros Malajziában

Ez a címe annak a riportnak, amely a Deutsche Welle és a Telex együttműködésében készült, és a Malajziában egy mesterséges szigetre épült Forest City városát mutatja be. A felhőkarcolók lakásait ugyan korábban befektetési céllal elkezdték felvásárolni, mégis alig él itt valaki. Most már sokan szabadulni szeretnének az ingatlanjaiktól, és a 60%-ban tulajdonos kivitelező kínai Country Garden vállalat is csődközeli állapotban van. Az elmúlt években felhúzott modern városban számottevő lakosság híján nincsenek szolgáltatások, nincs jelentős kereskedelem. Pedig az építkezés helyszíne nem ígérkezett rossznak, hiszen a közeli Szingapúrban méregdrágák az ingatlanok. Potenciális vevőkörnek azokat a tehetős kínaiakat tartották, akik viszonylag olcsón szerettek volna tengerparti lakóingatlanokhoz jutni. Időközben azonban szigorították a külföldi befektetéseket, és közbejött a COVID-19 világjárvány is.

Az alábbi műholdképpár egyike még 2017-ben, a másik hat évvel később, idén tavasszal készült a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjával. A többé-kevésbé felhőmentes műholdképek a valódi színeket adják vissza. A kép felső részén (északra és nyugatra) Malajzia területe, jobbra (keletre) már Szingapúr látható. Az utóbbi szigetországot a kontinenstől a Johori-szoros választja el. Lényegében a szorosban épült meg a Forest City számára létrehozott mesterséges sziget. A két kép csúszkával való összehasonlítása jól mutatja, hogy 2017-ben még csak a sziget kialakítása folyt (azt a munkát 2014-ben kezdték), mostanra pedig már állnak az épületek. A műholdképről az persze nem derül ki, hogy a városban sokan élnek-e vagy épp kong az ürességtől…

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kép közepén látható Forest City közelében, nyugati felé egy hatalmas konténerkikötő látható. Jobbra felül a Malajziát és Szingapúrt összekötő, a Johori-szoroson átívelő két híd egyike is látszik.

Egy tavalyi blogbejegyzésünkben egyébként már „jártunk” ezen a környéken. Akkor több időpontban készült Sentinel-1 radaros műholdképek alapján a Szingapúr melletti élénk tengeri hajóforgalomról volt szó. Aki újraolvassa azt a bejegyzést és nagy méretben letölti a Sentinel-1 képet, könnyedén megtalálhatja rajta Forest City jellegzetes alakú part menti szigetét a Johori-szoros nyugati bejáratánál.

Kapcsolódó linkek: