A Copernicus és az európai földmegfigyelési szektor

Posted on Leave a comment

Milyen hatással van a Copernicus program a földmegfigyelésben érdekelt európai vállalkozásokra? Erre a kérdésre kereste a választ felmérésében az EARSC (European Association of Remote Sensing Companies), a szektor szereplőit tömörítő szervezet. Az EARSC immár ötödik alkalommal végzett iparági felmérést, 2013, 2015, 2017 és 2019 után. Az adatok mindig az előző évre vonatkoznak. A 2020-as jelentésben foglaltakról a Copernicus Observer adott nemrég áttekintést, de a teljes dokumentum is elérhető.

Az Európai Unió Copernicus programjának egyik alapvető célja, hogy támogassa a földmegfigyeléssel foglalkozó vállalkozások fejlődését, a szektor növekedését. Szeretne üzleti lehetőségeket kínálni az innovatív kis- és középvállalkozásoknak, elősegítve a Copernicus adatokon alapuló új szolgáltatások bevezetését. Az Európai Bizottság számos intézkedése, kezdeményezése ebbe az irányba mutat. Vannak üzleti inkubációs és versenylehetőségek (Copernicus Incubation, Copernicus Masters, Copernicus Accelerator), elsősorban az új, életképes ötletek felkarolására. Megindult a DIAS (Data and Information Access Services) öt különböző szolgáltatása is, amelyek az adatok elérését könnyítik meg a vállalkozások számára. Mit érzékelnek mindebből a szektor szereplői?

Az alábbi ábra összefoglalja a leglényegesebb trendeket. Eszerint mind a vállalkozások, mind az általuk foglalkoztatott munkavállalók száma, valamint az árbevétel is évi 10%-os vagy kicsit magasabb növekedést mutat. Ha a tavaly februári, kifejezetten a Copernicusra koncentráló piaci jelentés kicsit nagyobb, 15%-os növekedésével egybevetjük, megállapíthatjuk, hogy a programnak jelentős befolyása van a szektor általános növekedésére is.

Az elmúlt évek adataiból megbecsülhető, hogy a Copernicus már megközelítőleg 15%-ban van jelen az európai földmegfigyelési piacon, és a közeljövőben ennek a részaránynak a dinamikus növekedése várható. Ráadásul a növekedés motorjai az újonnan induló (start-up) cégek. 2015-től kezdődően emelkedésnek indult a számuk, mostanra évente kb. 40 ilyet regisztrál a felmérés. Az EARSC arra számít, hogy egy így is marad az elkövetkező években is.

Ami a Copernicus szerepét illeti, a régebben működő vállalkozások túlnyomó részt pozitívan viszonyulnak a programhoz. Korábban voltak aggályok a szabad és ingyenes adatpolitikával kapcsolatban, de ezek mostanra eltűntek. Érdekesség, hogy a cégek inkább közvetlenül a Sentinel műholdas adatok alkalmazásában érdekeltek, mintsem a hat tematikus Copernicus szolgáltatás által közzétett származtatott adatokban. Ugyanakkor ez utóbbi típusú felhasználás is növekedést mutat. Továbbra is leginkább a Copernicus felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service) a legnépszerűbb közülük. A felmérésben részt vevő cégek több mint 90%-a használ Sentinel adatokat a tevékenységéhez, hozzáadott értéket előállító szolgáltatásaihoz.

Kapcsolódó linkek:

Kamionok műholdképeken?

Posted on Leave a comment

A legfinomabb, 1 méteres vagy az alatti felbontású felvételeken természetesen könnyedén azonosíthatóak egyedi járművek is. Azonban a Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdpárosának mindenki számára szabadon hozzáférhető, 10 m-es felszíni felbontású felvételei alapján ez bajosan sikerülhet. (Bár egy hosszú sorba rendezve egy csomó kamionpótkocsi így is felismerhető, ahogyan arra egy márciusi bejegyzésünkben mutattunk példát.)

(Kép: Pixabay / Schwoaze)

Tavasszal, amikor Európában felütötte a fejét a COVID-19 koronavírus-járvány első hulláma, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Copernicus programot finanszírozó Európai Bizottság (EB) olyan ötletekre volt kíváncsi, amelyek a járvánnyal kapcsolatos, a következmények megfigyeléséhez és enyhítéséhez használható földmegfigyelési megoldásokra vonatkoztak, a Sentinel műholdak adatainak felhasználásával. A legjobbnak bizonyult ötletek egyikének nyomán kifejlesztett eljárás most felkerült arra a honlapra is, amelyet annak idején az ESA és az EB hozott létre, a járvány és hatásai elleni küzdelem földmegfigyelési módszerekkel való támogatása céljából. Ennek előzetes változatát mindössze két hónap alatt alkották meg. Rajta olyan dolgokról találhatók információk, mint például a járvány ideje alatt elrendelt tavaszi korlátozó intézkedések hatásai a gazdaságra, az ipari és mezőgazdasági termelésre, a szárazföldi, vízi és légi közlekedésre, a környezetre. Műholdas földmegfigyelési eszközökkel követhető továbbá a lezárások feloldása utáni folyamatok alakulása, többféle nézőpontból.

A nyilvános pályázatra készült innovatív megoldás Sentinel-2 adatok alapján képes megbecsülni a kamionok forgalmát, és ezen keresztül a kereskedelmi tevékenység intenzitását, amelynek jó indikátora a közúti árufuvarozás aktuális mértéke. A módszer kidolgozója Henrik Fisser (Julius Maximilian Egyetem, Würzburg, Németország). A verseny az Euro Data Cube szervezésében zajlott, az általuk rendelkezésre bocsátott adatok elemzésére vártak ötleteket. Az elegáns alapgondolat az autópályákon mozgó kamionok detektálása volt. A hosszú, mozgásban levő pótkocsikról visszaverődő fény ugyanis a több (összesen 13) színképi sávban készülő Sentinel-2 képeken, a letapogatás módjából adódóan egyedi, „szivárványszínű” nyomokat tud hagyni a felvételeken, ezt pedig egy képfeldolgozó algoritmussal fel lehet ismerni.

Mozgó kamionok egyedi mintázatai Sentinel-2 műholdképeken, Henrik Fisser ötlete nyomán. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / ESA / Euro Data Cube)

A műholdképeken alapuló eljárás eredményét sikerült tényleges németországi forgalomszámlálási adatokkal validálni. Az adatok azt mutatták, hogy az Európai Unió területén a járvány első hulláma alatt átlagosan 11%-kal csökkent a kamionforgalom (ezen belül 15%-kal az autópályákon és 7%-kal az egyéb utakon). A legnagyobb, 42%-os visszaesést az E40-es európai főútvonal franciaországi és belgiumi szakaszán tapasztalták. A viszonyítási időszak 2017 és 2019 között volt, vagyis hatalmas mennyiségű Sentinel-2 műholdas adatot kellett feldolgozni. A közúti áruforgalomra jellemző indikátor jól kiegészíti a repülő- és hajóforgalomra vonatkozó átfogó adatokat, amelyek együtt képet adnak a kereskedelmi tevékenységről.

Kapcsolódó linkek:

Tarawa

Posted on 1 Comment

Egy szép műholdkép, mögötte az aggasztó valósággal… A Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdja készítette ezt a képet a Csendes-óceán közepén fekvő Tarawa-atollról. Ez a Kiribati (ejtsd: kiribasz) Köztársaság része. A szigetállam 3,5 millió négyzetkilométeren terül el, de szárazföldjeinek területe mindössze 800 km2. És még ez is csökkenőben van.

A Tarawa-atollról ez a Sentinel-2 műholdkép idén június 14-én készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Tarawa-atoll nagyjából félúton található Hawaii és Ausztrália között. A nagy lagúnát keletről és délről egy V alakú korallzátony határolja, amely több mint 30 kisebb szigetből áll, összesen mintegy 35 km hosszúságban. A déli részt utak kötik össze, és a kis állam százezer főt számláló lakosságának több mint fele itt él. Az ország fő légi kikörője, a Bonriki nemzetközi repülőtér futópályája a kép jobb alsó részén, a V csúcsa körül jól felismerhető a műholdképen.

Kiribati a világ egyik legalacsonyabban fekvő állama, a korallatollok és -szigetek nagy része nem emelkedik 2 m-nél magasabbra a tengerszint fölé. A tengerszint viszont folyamatosan feljebb húzódik, a Föld éghajlatnak jelenleg zajló változásával összefüggésben. Kiribati tehát különösen ki van téve a tengerszint-emelkedés veszélyének. A klímamodellek szerint az évszázad végéig 0,29 m és 1,1 m közötti általános vízszintnövekedésre lehet számítani. Már 1999-ben eltűnt a térképről Kiribati két kis lakatlan szigete.

A tengerszint emelkedése hosszabb távon áradásokat, a szigetek erózióját, a talaj és a korallzátonyok sérülését okozza, és sok lakót arra kényszerít majd, hogy máshová települjön át, ha lakóhelye víz alá kerül. Az elkövetkezendő évtizedek fontos feladata a globális tengerszint-emelkedés pontos és folyamatos mérése. Erre szánják az európai Copernicus földmegfigyelési program amerikai együttműködésben épülő Sentinel-6 műholdját, amelyet idén év elején Michael Freilich amerikai kutatóról, a NASA földtudományi részlegének korábbi vezetőjéről neveztek el. A kutató augusztusban, 66 évés korában elhunyt. A tiszteletére elnevezett műhold novemberben, egy Falcon-9 rakétával állhat Föld körüli pályára Kaliforniából.

A Sentinel-6 Michael Freilich (korábban használatos nevén Sentinel-6A) tíz naponta újra és újra fel tudja majd mérni bolygónk jégmentes óceánfelületének 95%-át. Alapvető információt nyújt majd nem csak a vízsint alakulásáról, de az óceáni áramlásokról és a szélsebességről is. Így a klímakutatás mellett az időjárás előrelejzéséhez és a tengeri hajózás biztonságának javításához is alkalmazzák majd mérési adatait.

Fantáziaképen a tengervíz szintjének mérésére, az óceáni áramlások vizsgálatára és a légköri páratartalom meghatározására készülő Sentinel-6 Michael Freilich műhold. (Kép: ESA / ATG medialab)

A Sentinel-6 Michael Freilich egy sikeres műholdas sorozat folytatása, annak érdekében, hogy a klímakutatás számára igen fontos adatsor folyamatossága fennmaradjon. A tengerfelszín magasságát nagy pontossággal, radaros módszerrel mérő altiméteres műholdak – francia és amerikai együttműködésben – már közel két évtizede, az 1992-ben indított TOPEX/Poseidonnal kezdve térképezik fel az óceánokat. Ennek a folytatására készült a Jason-1 (2001), majd a Jason-2 (2008) és a Jason-3 (2013). Az újonnan felbocsátandó műhold segítségével legalább 2030-ig remélhető, hogy a homogén méréssorozat nem szakad meg.

A Dél-Tarawát, Kiribati Köztársaság fővárosát és környezetét mutató Sentinel-2 műholdkép volt a témája az Európai Űrügynökság (ESA) legutóbbi földmegfigyelési ismeretterjesztő videójának. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Vizet akarunk!

Posted on Leave a comment

Román nyelven: vrem apă. Ezt a szöveget „írták fel” munkagépeikkel, csupa nagybetűvel a száraz tarlóra a dobrudzsai gazdák – számolt be róla a Transindex.ro hírportál. Két Konstanca megyei település, Comana és Negru Vodă termelői így üzentek az Mezőgazdasági Minisztériumnak, hogy felhívják a figyelmet a szárazság mértékére és sürgős segítséget kérjenek. Az akcióról videó is készült:

Romániában az elmúlt száz év legnagyobb szárazsága pusztított idén, amit a klímaváltozás számlájára írnak. Dobrudzsában a régió csaknem 80 százalékát érinti súlyosan az aszály, Konstanca megyében nemrég kiszáradt egy 851 hektáros tó. A gazdák kérik, hogy a kormány állíttassa helyre az elromlott öntözőrendszereket és Konstanca megyét nyilvánítsák katasztrófa sújtotta térséggé – írja a Transindex. Romániában jeenleg csak mintegy 100 ezer hektár termőföldet öntöznek, míg a termelés kb. 1 millió hektáron folyik.

A szántóföldre került elkeseredett felirat betűi a szó szoros értelmében is nagyok, úgyhogy méreténél fogva a szöveg még a közepes felbontású Sentinel-2 műholdképeken is kitűnően látható. Ezt mutatjuk be alább, a valóságos színeket visszaadva. Összehasonlításul ugyanannak a területnek egy másfél évvel korábbi, tavaly tavaszi műholdképe is látható a csúszka elmozdításával.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019–2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Amazonas, radarral

Posted on Leave a comment

A Dél-Amerika esőerdőin keresztül kanyargó folyam ezúttal szokatlan színösszeállításban látható egy műholdképen, amely nem is optikai tartományban készült. Az Amazonas egy szakaszát ugyanis a Copernicus program egyik Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdjával gyűjtött adatok alapján mutatta be nemrég az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában. A kép még 2019. március 3-án készült.

(Forrás: ESA)

A színezés a vizeket kékkel emeli ki. Az Amazonas forrása az Andokban található, a folyam kelet felé haladva hat dél-amerikai ország területét érinti, mielőtt kb. 6400 km megtétele után az Atlanti-óceánba torkollik, Brazília partjainál. Az Amazonas a legszélesebb folyam a Földön, normális körülmények között akár 10 km is lehet a két átellenes partja között (a képen látható szakaszon szélessége kb. 1–3 km közötti). De az esős évszakban előfordul, hogy a megáradó folyam szélessége helyenként az 50 km-t is eléri.

Az Amazonas mellékfolyóinak száma meghaladja az ezret. Hozzá tartozik a legnagyobb vízgyűjtő terület a Földön, mind az egységnyi idő alatt átáramló víz térfogatát, mind a medence kiterjedését tekintve. A gyakran változó folyásirányra utalnak a műholdkép felső részén felismerhető korábbi, kiszáradt folyómederszakaszok.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A kép közepén kanyargó vékonyabb szalag az Amazonas egyik jobb oldali mellékfolyója, a Javari (Yavarí). Ez jelöli ki a Peru és Brazília közötti államhatárt is. Számos lefűződött holtágat is felfedezhetünk mellette. A színezés a városokat, beépített területeket türkizzel mutatja, például jobbra Tabatinga (Brazília, délen) és Leticia (Kolumbia, északon) repülőtereinek futópályái is jól kivehetők – ezt a részletet alább ki is nagyítottuk.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A sárga-narancs árnyalatok az amazóniai erdőségeket jellemzik e hamis színezésű radaros műholdképen. A színek pedig a Sentinel-1 amplitúdókép polarizációs tulajdonságainak felhasználásával alakultak ki.

Kapcsolódó linkek:

Falkland-szigetek

Posted on Leave a comment

Az Atlanti-óceán déli részén, Dél-Amerika déli csücskétől mintegy 500 km-re északkeleti irányban fekszenek a Falkland-szigetek. A szigetcsoportot két fő sziget, Kelet-Falkland és Nyugat-Falkland mellett mintegy 700 kisebb-nagyobb sziget alkotja. A két nagy szigetet az átlagosan 20 km széles Falkland-szoros választja el. A terület brit fennhatóság alatt áll, az Egyesült Királyság saját kormányzású tengerentúli területe.

A Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdpárosának adatai alapján a Falkland-szigetekről készített kép annyiban különleges, hogy nem egy radaros amplitúdóképen alapul, hanem kettőn. A cél a készítésük között eltelt közel egy hónap alatt végbemenő változások szemléltetése volt.

A Falkland-szigetek két, egymáshoz képest egy hónapos különbséggel, 2019. december 29-én és 2020. január 22-én készült Sentinel-1 radarkép kombinációján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019–2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Nos, a szigeteken nem túl sok változást vehetünk észre. Annál inkább a környező óceán vizén: a pirosas-rózsaszínes árnyalatok azt jelzik, hogy a műhold decemberi elrepülésekor erős volt a hullámzás. A Sentinel-1 műholdak egyébként nem csak a szárazföldeket figyelik, hanem az óceánok és tengerek felszínét is. Méréseikből következtetni lehet a vízfelület tulajdonságaira, a hullámzás mértékére, a tengeri áramlásokra, s ebből a hajózási szektor vagy a hullámzás energiáját felhasználó erőművek üzemeltetői is profitálhatnak.

Visszatérve a Falkland-szigetekre, a radaros műholdkép hegységekkel, síkságokkal és sziklaszirtekkel tagolt felszínre utal. Az már a képen nem látható, hogy a szigeteket füves táj jellemzi, fák nem jellemzőek rajta. A füvet juh- és marhalegeltetésre hasznosítják. A szigetek állatvilágát pingvinek és más vízi madarak jellemzik. A Sentinel-1 műholdkép jobb oldalán, Kelet-Falkland keleti felén két mélyen benyúló, nagyobb kiterjedésű öböl (Berkeley Sound és Port William) látható, ahol a hajók kiköthetnek. A szigetcsoport nem túl nagy, néhány ezer fős népessége jórészt a Port William partjainál fekvő főváros, Stanley lakója. A települést az alábbi kinagyított részleten, a képkivágás jobb felső sarkában, az épületeinek radarvisszhangja alapján nem túl feltűnő elnyúlt fehér foltként vehetjük észre.

A Falkland- (spanyolul Malvin-) szigetek területére Argentína is igényt tartana. A konfliktus nem is olyan rég, 1982-ben egy rövid ideig tartó háborúhoz is vezetett. Az argentin invázióra válaszul a brit haderők légi és tengeri műveletekkel hónapokon belül visszafoglalták a szigeteket. A partra szállás, a falklandi háború befejezése után megerősítették a brit katonai jelenlétet a szigeteken, Stanleytől 30 km-re délnyugatra megépült a Mount Pleasant támaszpont. (A fenti kinagyított képrészlet bal alsó sarkában a repülőtér egymást keresztező futópályái vékony sötét egyenes szakaszokként tűnnek fel.)

 

Az itt bemutatott kép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Nagy-sóstó

Posted on Leave a comment

Utah állam nevezetessége, a Nagy-sóstó a legnagyobb kiterjedésű sós vízű tó a nyugati féltekén. Sókoncentrációja az egyik legnagyobb az ilyen tavak között. Maga a jelenlegi tó egy a földtörténet korábbi időszakában itt létezett, de mára jórészt kiszáradt nagy állóvíz, a Bonneville-tó maradványa, amely a mai Utah területének nyugati részét foglalta el. A Nagy-sóstótól nyugatra fekvő sivatagos terület valójában az egykor volt Bonneville-tó feneke.

A tavat három folyó (Bear, Weber és Jordan) vize táplálja, amelyek évente mintegy 1 millió tonna ásványi anyagot szállítanak ide. A tó azonban lefolyástalan, így az erős párolgás miatt a visszamaradó vízben nagyon megnő a sók koncentrációja. A Nagy-sóstó vízszintje a folyók aktuális vízhozamáról és a párolgás mértékétől függően jelentős ingadozásokat mutat.

 

A Nagy-sóstó és környéke az Egyesült Államok Utah államában, hamis színezésű, 2019. március 17-én készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdképen, amelyet a Copernicus program egyik Sentinel-2 földmegfigyelő műholdjának optikai és közeli infravörös csatornáin készített felvételekből állítottak össze, a változatos (de a valóságostól persze eltérő) színek különféle érdekességeket emelnek ki. Magán a tavon feltűnő az északi és a déli rész közötti színeltérés. Ennek oka az alábbi, kinagyított részleten még jobban feltűnő töltés, amely kelet–nyugati irányban szeli át a tavat, rajta egy vasútvonal fut. Ez gátként megakadályozza a víz keveredését a tó két felében. Az északi részen nagyobb a sókoncentráció, mivel a folyók délről ömlenek a tóba.

 

 

Visszatérve a felső, nagy képhez, a Nagy-sóstó körül feltűnő, a világoskék és a türkiz árnyalataiban látszó, geometrikus minták sólepárló medencék. A hamis színezés eredményeképp a növényzet piros színű a képen. Maga a tó számos helyben élő és vándorló vízi madár, valamint sós vízi rákok élőhelye. Utah állam fővárosa, a nevét a tóról kapott Salt Lake City a kép jobb alsó részén látható.

 

A Nagy-sóstóról készült Sentinel-2 kép bemutatása az Európai Űrügynökség (ESA) népszerű földmegfigyelési videóinak sorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

A Copernicus következő radaros műholdja

Posted on Leave a comment

Európa nagyszabású földmegfigyelési programja, a Copernicus jelenleg két, az apertúraszintézis elvén működő radaros távérzékelő műholddal rendelkezik. A Sentinel-1 páros első tagja, az A jelű 2014 áprilisában, azonos felszereltségű társa, a Sentinel-1B pedig két évvel később állt Föld körüli pályára. Kör alakú pályájuk 693 km magasan, közel a pólusok felett húzódik (vagyis a pályasík hajlásszöge 98,18° az egyenlítői síkhoz képest). Egy-egy műhold azonos irányból 12 naponta látogat el ugyanazon felszíni pont fölé, de a páros tagjai a pályán a Földhöz képest mindig átellenes oldalon helyezkednek el, így rendszerben a visszatérési idő megfeleződik.

Az űreszközök eredetileg 7 éves működési időtartamra készültek, bár a fedélzeten elhelyezett, a pálya pontos tartásához szükséges hajtóanyag mennyisége akár 12 évre is elegendő lehet. De előbb vagy utóbb a most aktív Sentinel-1-ek kidőlnek a sorból, s addigra készenlétben kellene állnia az utánpótlásnak. Így lehet biztosítani, hogy a Copernicus radaros szolgáltatásai folyamatosan elérhetőek maradjanak.

Már készül is a következő, a Sentinel-1C jelű műhold, fővállalkozója az Airbus. Ha minden jól megy, két év múlva bocsátják fel. A munkálatok legutóbbi fontos mérföldköve volt annak a szerkezetnek a tesztelése, amely majd a Föld körüli pályán kinyitja a műhold 12 m hosszú radarantennáját. Nyilvánvaló, hogy egy ekkora antenna nem fér el nyitott állapotban egy hordozórakéta orrkúpja alatt, a kényes műveletet már a felbocsátás után kell végrehajtani.

A készülő Sentinel-1C radarantennája a kinyitási próba közben, oldalnézetből. (Kép: Airbus)

Hogy a helyzetet a valóságoshoz közeli körülmények közt próbálják ki, a majdani súlytalanság szimulálására a mérnökök az antennát felfüggesztették. A kinyitás ugyanakkor alkalmat adott az antennafelület tulajdonságainak megmérésére, ellenőrzésére is.

Így nyílik ki egy radaros Sentinel-1 műhold antennája és az energiaellátást biztosító napelemtáblái a világűrben. (Animáció: ESA / ATG medialab)

A következő lépésben megkezdődnek a rádiófrekvenciás vizsgálatok. Még a startot megelőzően másodszor és utoljára akkor nyitják majd ki az antennát, ha azt már összeszerelték a műholdplatformmal.

Kapcsolódó linkek:

Tüzek Kaliforniában

Posted on Leave a comment

Évről évre visszatérő jelenség az erdőtüzek fellobbanása Kaliforniában, az Egyesült Államok nyugati partvidékén. A felperzselt területek, az aktív tűzfészkek és a sűrű füst műholdképeken is jól láthatók, ahogy arról az elmúlt években is bemutattunk példákat (ld. korábbi bejegyzéseinket a lap alján). Az idei kaliforniai erdőtűzszezonba enged bepillantást az alábbi Copernicus Sentinel-3 műholdkép, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) tett közzé. A kép augusztus 19-én készült, és nagyjából a San Francisco (balra fent) és Los Angeles (jobbra lent) közötti térséget mutatja.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Immár második hete tart a hőhullám Kaliforniában. A forró időjárás következtében közel 40 különböző helyen ég a növényzet az állam területén. A rekordmagas hőmérséklet, az erős szél és a villámlásokkal kísért zivatarok együtt veszélyes körülményeket teremtenek, elősegítve a tüzek keletkezését és terjedését. A San Francisco-öböl térségében több ezer embert kellett evakuálni, mivel otthonaikat megközelítették a lángok.

A nagy füstfelhőt a szél több száz kilométeres távolságba is elfújja, a Csendes-óceán fölé. Hogy a Sentinel-3 műholdképen jobban meg tudjuk különböztetni a füstöt a felhőzettől, amelyek a valóságoshoz közeli színezéssel egyaránt fehéresnek tűnnek, letöltöttük az augusztus 19-ére vonatkozó adatokat a Sentinel Hub böngészőjével, ahol lehetőség van más hullámsávok kombinációjára is. Az alábbi képpár révén összehasonlíthatjuk a valódi színes és a hamis színezésű – a Sentinel-3 nem kevesebb mint 21 színben „látó” OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) kamerája 17-es, 5-ös és 2-es számú sávjának kombinálásával előállított – műholdképeket. A csúszka elmozdításával feltűnik, hogy a hamis színezésű változaton a felhők fehérek, míg a füst drapp-narancs árnyalatot ölt. (Ez utóbbi képen egyébkén a szárazföldön a növényzet piros.)

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Kiszáradó tó Kelet-Németországban

Posted on 1 Comment

„Az évek óta visszatérő nyári hőhullámok és a minimális csapadék miatt Németország keleti részének tóvidékén kiszáradnak a tavak, ami pusztulást jelent a vizek állat- és növényvilágának és kárt a helyi lakosoknak” – számolt be róla a minap a sajtó az MTI híre alapján. A példában a Brandenburg tartományban, Berlintől délkeletre fekvő 218 hektáros Seddini-tó (Seddiner See) szerepelt, amelynek a vízszintje az elmúlt években átlagosan 60 cm-rel csökkent. A tó vízutánpótlását a talajvíz és a csapadék jelenti, ezért különösen érzékeny a környező lakosság vízhasználatára, illetve az időjárásra.

A helyszínen készült fényképeken az látszik, hogy a vízszint csökkenésével együtt a homokos partok területe növekszik, a parti mólók szárazra kerülnek. A Seddini-tó változásait már a három évre visszatekintő Sentinel-2 műholdfelvételek egymásutánja is látványosan illusztrálja. Az alábbi animációhoz a Copernicus földmegfigyelési program látható és közeli infravörös tartományban dolgozó műholdpárosának képeiből válogattunk. Mindegyik augusztusban, egy (többnyire) felhőmentes napon készült, 2017-ben, 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban. Olyan szokványos hamis színezést alkalmaztunk, amely pirossal a zöld növényzetet emeli ki.

Az egyre inkább visszahúzódó Seddini-tó Sentinel-2 műholdképeken (2017. augusztus 17., 2018. augusztus 17., 2019. augusztus 27. és 2020. augusztus 16.), az élő növényzetet pirossal kiemelő hamis színezéssel. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017–2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

 

A tó mélyebb vize sötétkék, az évek során viszont láthatóan egyre inkább átadja a helyét a part mentén egyre terjeszkedő, világos színű, homokos területeknek. Az utolsó évben a szárazra került egykori tófenéken már a megtelepedő növényzet is felismerhető. A 2017-es és 2020-as képek a csúszkával külön is összehasonlíthatók.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kutatók szerint a brandenburgi tavak fő problémáját a klímaváltozás jelenti, de az emberi tevékenység is szerepet játszik benne.

Kapcsolódó linkek: