Emelkedő tengerszint

Amikor a klímaváltozással összefüggő tengerszint-emelkedésről hallunk, akkor rendszerint olyan alacsonyan fekvő óceáni szigetek jutnak eszünkbe, mint a Maldív-szigetek, ahol az évszázadunk végére prognosztizált akár 1 m-t is elérő vízszintemelkedés nyomán a most még szárazon fekvő területek nagy része víz alá kerülhet. A tengerszint emelkedése azonban máshol, hozzánk sokkal közelebb is gondokat okozhat – habár ez a probléma Magyarországot közvetlenül nem érinti, hiszen nincsen tengerpartunk. Németország északi részén, az Északi-tenger partvidékén az emelkedő vízszint már most is gondokat okoz, veszélyeztetve a part menti településeket és az ökoszisztémát. A tengervíz behatolása nem csak a közvetlenül a part mentán fekvő területeket érinti, a szárazföld belsejében lévő termőföldeket és élőhelyeket is érinti.

Az alábbi Sentinel-2 műholdkép az Alsó-Szászország szövetségi tartományban fekvő Harlesiel (balra, a Harle folyó torkolatánál és Schillig (jobbra) településeket mutatja. Északra (fent) a Watt-tenger (az Északi-tenger sekély melléktengere) és Nyugati-Fríz-szigetek vonulatának legkeletibb nyúlványa látható. (A Fríz-szigetekről nemrég egy blogbejegyzésünkben részletesen is írtunk, az ott bemutatott Sentinel-2 műholdkép egyfajta keleti irányú folytatását láthatjuk most itt.)

A kép 2024. július 20-án készült. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

Harlesiel mellett, mint sok más helyen a part mentén, gátakat építenek, hogy megvédjék a területet a tengervíz eróziós hatásától. A gátak méreteinek meghatározásához figyelembe veszik az egy évszázadra előre jelzett tengerszint-emelkedés mértékét is. Csak Alsó-Szászországban mintegy 1 millió ember védelmét szolgálják ezek a gátak.

Az európai Copernicus földmegfigyelési program keretében működik a Copernicus Coastal Hub, amely az európai tengerparti övezetekre vonatkozó földmegfigyelési adatok forrása. A Sentinel műholdas adatokból is származtatott, hozzáadott értékkel bíró információi alapvető fontosságúak a part menti területek fenntartható kezelésének támogatásában.

Kapcsolódó linkek:

Árvíz Valenciában

Spanyolország déli és keleti részein október 29-én és 30-án hirtelen rekordmennyiségű eső esett. Emiatt hirtelen megáradtak a folyók. November első napján a villámáradások által leginkább sújtott Valenciában és környékén már 150 fölé emelkedett a természeti katasztrófa halálos áldozatainak száma. A mentés és a túlélők utáni kutatás folytatódik, az áldozatok száma várhatóan még tovább fog emelkedni. Ez az elmúlt évtizedek legsúlyosabb természeti csapása Spanyolországban. A helyszínen készült képek döbbenetes látványt mutatnak. A túlélők beszámolója szerint a hirtelen jött árvíz halálos csapdákká változtatta a szűk városi utcákat. Az áradás óriási kárt okozott az infrastruktúrában, épületeket rombolt le, hidakat, utakat sodort el, autókat dobált egymás hegyére-hátára. Fennakadások voltak a vasúti közlekedésben.

Valencia környékére 8 óra alatt több csapadék hullott, mint az itt általában mért egész éves mennyiség. Az európai Copernicus földmegfigyelő program vészhelyzeti szolgáltatását (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) természetesen ezúttal is aktiválták, hogy a műholdképek segítségével pontos és átfogó képet kaphassanak a hatóságok az áradás következményeiről, segítve a mentési munkálatokat. A Copernicus honlapján egy olyan Sentinel-1 radaros műholdképet mutattak be, amely az árvízi elöntés mértékét szemlélteti. Az október 31-én készült radarképet a korábbiakkal összevetve, kék színnel jelölték azokat a területeket – elsősorban Valenciától délre –, amelyeket most víz öntött el.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

Alább mi is megmutatjuk ezt az október 31-ei Sentinel-1 műholdképet. A hamis színezés kékkel emeli ki a vízzel borított felszínt. Jobbra a Baleár-tenger látható, világossárga színűek a beépített városi területek, amelyek erős radarvisszhangot produkálnak. (A tengeren az ugyancsak fényes radaros célpontnak számító hajók apró sárga pontokként jelennek meg.) Jobbra fent a tengerparton a legnagyobb sárga folt Valencia városa. A csúszka elmozdításával előtűnik a 12 nappal korábban ugyanerről a területről készített Sentinel-1 műholdkép, ugyanilyen színezéssel. Ezzel a megjelenítési móddal is jól látható a különbség a vízzel való borításban.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Budapesti ősz: EU Space Days 2024

Alább egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképet mutatunk be az európai Copernicus földmegfigyelési program nyomán. Egy jól ismert táj, Budapest és környéke látható rajta. A 2023-ban készült képen a város sűrűn beépített területei lilák, a Duna szalagja sötétkék. A főváros környéki mezőgazdasági táblák színes, jellemzően zöldes foltokként látszanak, az erdős területek pirosak. A kép készítésének idején némi hó is borította a tájat, nyugat felé ezek a területek világoskékben tűnnek fel.

(Forrás: EU Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A kép publikálásának célja nem elsősorban a színkavalkád bemutatása volt. Az Európai Unió (EU) Tanácsának soros elnökségét ebben a félévben betöltő Magyarország, pontosabban a főváros, azon belül is a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Q épülete lesz a helyszíne az Unió űrprogramjaival kapcsolatos 2024. évi EU Space Days konferenciának. Az „űrnapok” november 20-án és 21-én lesznek. Itt a már működő és jól ismert európai űrprogramok (a Copernicus mellett a műholdas hely- és időmeghatározással kapcsolatos Galileo és EGNOS) mellett a most alakuló újakról (a biztonságos kormányzati műholdas kommunikációt segítő GOVSATCOM és IRIS2) is szó lesz. A rendezvényen a részvétel díjmentes, de regisztrációköteles. További információk és a jelentkezés módja ezen a honlapon olvasható. Személyes és online részvétel is lehetséges. Mivel a helyek száma korlátozott, aki személyesen szeretne ellátogatni az eseményre, jól teszi, ha időben regisztrál.

(Kép: EU Copernicus)

Az alkalomhoz kapcsolódóan egy olyan kiállítás is Budapestre érkezik, amelyen a Copernicus műholdakkal a Földről készített felvételek művészi oldalát mutatják meg az érdeklődő nagyközönségnek (Copernicus Earth Art Exhibition).

Kapcsolódó linkek:

Súlyos szárazság Amazóniában

Az Amazonas-medence nagy folyóinak vízállása idén októberben kritikusan alacsony szintet ért el. Az Amazonas egyik fő mellékfolyója, az 1700 km hosszú Rio Negro, amelynek vízgyűjtő területe a medence nagyjából egytizedét teszi ki, 122 éve nem szállított ilyen kevés vizet, mint most. Pedig a tavalyi száraz évszakban is nagyon alacsony volt a vízállása, de az idei még azt is alulmúlja. A Brazil Földtani Szolgálat szerint a Rio Negro és az Amazonas összefolyásánál fekvő Manaus városának térségében – ahová épp öt évvel ezelőtt látogattunk el érdekes, és még bő vizű folyókat mutató műholdképet ismertetve egy blogbejegyzésben – emberemlékezet óta ez a legsúlyosabb szárazság. A lakosság az ivóvizét a Rio Negróból kapja, és a gazdaság egyik alapját jelentő hajóközlekedést is akadályozza az alacsony vízállás. Ráadásul a kevés csapadék nyomán még további csökkenést jeleznek elő a szakemberek.

Az európai Copernicus program honlapján, a nap képe sorozatban megjelent alábbi Sentinel-2 műhodkép a Rio Negro egy részletét mutatja, Manaustól északnyugatra. Jól látható, hogy a meder mekkora része került most szárazra.

(Forrás: Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

Az aszály egyébként Dél-Amerika szinte egész területét, elsősorban Brazíliát, Bolíviát, Ecuadort, Perut és Venezuelát sújtja. A hosszú ideje elmaradó esők miatt megnőtt az erdőtüzek által érintett terület, de a szárazság a mezőgazdaság csökkenő terméshozamaitól kezdve a vízerőművek energiatermelésén át a közlekedési hálózatokig számos helyen okoz gondot.

Kapcsolódó linkek:

Víztározó Namíbiában

A Namíbiai Köztársaság Afrika déli részén, a Csendes-óceán partján fekszik. A szárazföldön délről a Dél-afrikai Köztársaság, északról Angola, északkeletről Zambia, keletről pedig Botswana határolja. Nevét a Namíb-sivatagról kapta, de területén fekszik a Kalahári-sivatag is. Így nem véletlen, hogy ez a legszárazabb szubszaharai ország Afrikában, népsűrűségében pedig az egész Földön csak Mongólia múlja alul.

Namíbia leghosszabb folyója a 650 km-es Fish, amelynek vizét a Hardap-gát duzzasztja fel. A 25 km2-es felszínű tározó az ország legnagyobb állóvize. Az alábbi hamisszínes Sentinel-2 műholdkép is ennek az ország közepén található régiónak a részletét ábrázolja.

A Sentinel-2 műholdkép 2024. augusztus 28-án, vagyis a déli félteke telén készült. A közeli infravörös csatornán gyűjtött adatok segítségével, vörös színnel emelték ki a növényzetet. Abból viszont nincs túl sok, az is inkább a képen keresztülkanyargó folyó mentén, a duzzasztógáttól délre, mezőgazdasági művelés alatt álló táblák formájában látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Kalahári-sivatag nyugati szélén járunk, ez egy forró és száraz vidék. Így a tározó jelentőségét nehéz lenne eltúlozni. Nem csak vízzel, de a gátnál működő erőmű révén elektromos energiával is ellátja a környék lakosságát.

A gáttól mintegy 20 km-re délkeletre, a folyó keleti partján fekszik Mariental városa, a régió fővárosa. A városi környezet vörös és szürke pontok keverékéből áll össze a műholdképen. A Kalahári nyugati részét hosszú homokdűneláncok jellemzik. Ezen némelyike ​​a jobb felső sarokban, a jellemzően sárga színű területen látható, meglepően egységes, párhuzamos formákat mutatva. A kép jobb oldalán feltűnő kerek, fehéres foltok sóval borított kiszáradt tómedrek. A környék főbb útjai a tájat átszelő egyenes, fehér vonalakként azonosíthatók.

Kapcsolódó linkek:

Szélturbinafarm a holland partoknál

Idén Hollandiában a villamos energia több mint felét megújuló forrásokból, például szél- és napenergiából állították elő – olvashatjuk az európai Copernicus földmegfigyelés program honlapján nemrég megjelent, a nap műholdképével illusztrált rövid cikkben. Ha valaki kicsit is tisztában van a Hollandiában uralkodó időjárással, akkor az információ hallatán nem elsősorban a napenergiára, inkább a szélenergiára gondol, mint ami jelentős szerepet játszik ennek az eredménynek az elérésében. Valóban, a hamisszínes Sentinel-1 műholdkép a Hollandse Kust Zuid tengeri szélerőműparkot mutatja Leiden partjai közelében.

A Sentinel-1A műhold szeptember 29-én készítette ezt a radarképet Hollandia fölött. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

A hatalmas szélturbinák fémszerkezete erős radarvisszhangot produkál az apertúraszintézis módszerével készült műholdképeken, míg a háttérben a tenger vízfelülete alapvetően „sötét”, hiszen a műholdakról oldalirányban lebocsátott rádióhullámok nem a műhold irányába verődnek vissza. Így a rendezett alakzatokban elhelyezett, kiterjedt szélturbinafarmok feltűnőek a radaros műholdképeken.

Hollandiában idén összesen 32,3 milliárd kWh energiát termeltek megújuló energiaforrásokból, ami az ország villamosenergia-termelésének 53%-a. Ezen belül a szélenergia jelentős növekedést mutatott, harmadával 17,4 milliárd kWh-ra emelkedett. Ennek az energiamennyiségnek is a kétharmada az új Hollandse Kust Zuid (a fenti képen) és a Hollandse Kust Noord szélerőművekből származik. A napenergiából és a biomasszából származó villamosenergia-termelés is növekedett, ezzel párhuzamosan pedig a fosszilis tüzelőanyagok, például a szén és a földgáz termelése csökkent.

A Copernicus programnak a klímaváltozással kapcsolatos szolgáltatása (Copernicus Climate Change Service, C3S) azzal támogatja az európai energiaszektort, hogy bemeneti (szél-, nap- és vízenergia), valamit energiatermelési és -piaci előrejelzéseket (kapacitástényezők, kereslet, piaci mozgások) biztosít regionális és nemzeti szinten.

Kapcsolódó linkek:

Sentinel-2C: az első képek

Nem is olyan rég, szeptember 5-én állt pályára a Copernicus program Sentinel-2 műholdsorozatának harmadik tagja, a Sentinel-2C. A helyszín Kourou, Francia Guyana, a hordozórakéta egy Vega (méghozzá az utolsó) volt. Nem egészen két héttel az új – majdan a Sentinel-2A-t felváltó – űreszköz felbocsátása után már közzé is tették a fedélzeti kamera (Multispectral Instrument, MSI) első, egyelőre még tesztelési céllal készült felvételeit. Ahogy két elődjénél, úgy a Sentinel-2C-nél is a kamera a látható és infravörös tartományban, 13 spektrális sávban, az alatta levő felszínt 290 km-es szélességű sávokban leképezve készíti felvételeit. Az adott színtől függően a felvételek felszíni felbontása 10, 20 vagy 60 m-es lehet. A műhold pályamagassága 786 km.

A Sentinel-2C legelső képeiből az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján tekinthetünk meg egy válogatást. Mi itt először Spanyolország déli részére, Andalúzia fővárosába, Sevillába és környékére látogatunk egy valódi színeket visszaadó műholdkép segítségével. A képen Spanyolország egyik leghosszabb folyója, a Guadalquivir torkolata is látható.

Sevillában található a Spanyol Űrügynökség székhelye. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-2C másik bemutatkozó európai képére sok minden ráfért, a dél-franciaországi Camargue-tól és Montpellier-től egészen a spanyolországi Barcelonától délre fekvő területekig. A képet a Földközi-tenger kékje uralja, felhők alig zavarták a „lelátást” szeptember 14-én, amikor a műhold elrepült a táj felett. Főleg felül, a francia partok mentén a vizet a folyók által beleszállított hordalék festi világosabb árnyalatúra.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-2C MSI kamerájának kalibrálása várhatóan még három hónapon át tart, utána tudják majd elkezdeni a szolgálatszerű üzemet. Onnantól lesznek elérhetők az új műhold képei a felhasználók számára – ahogy a többi Copernicus műholdas adat esetében, úgy itt is szabadon és ingyenesen. A legelső képek minősége mindenesetre felülmúlta a várakozásokat. Figyelemre méltó, hogy milyen pontosan sikerült előzetesen beállítani a műszert a műhold felbocsátása előtt.

Az optikai földmegfigyelő műholdak kalibrációs folyamatának megszokott része az is, hogy a kamerát egy egyedi manőverrel a Hold felé fordítják. A célpont előnye, hogy mindig ugyanúgy néz ki, nem léphet fel a légkör zavaró hatása sem, így kiválóan alkalmas a különféle műholdakkal végzett megfigyelések összehasonlítására. A Sentinel-2 sorozat esetében is fontos, hogy a korábbi és az új műholdak képei hosszú, egyenletes minőségű, egységes idősort alkossanak.

A kép szeptember 20-án készült a majdnem tökéletesen megvilágított teliholdról. A felbontása a Hold felszínén 5 km-nek felel meg. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az eset nem egyszeri alkalom. A Sentinel-2 műholdakat nagyjából havonta egyszer a Hold felé fordítják. Égi kísérőnk jól ismert, stabil intenzitású fénye lehetővé teszi, hogy a műszer kalibrációját érintő legkisebb változásokat is észleljék és korrigálják. Ilyenek az idő múltával, ahogy a berendezések öregednek, természetes módon felléphetnek. A Holddal mint célponttal végzett rendszeres beszabályozás biztosítja, hogy az adatok az egész küldetés alatt összehasonlíthatók maradjanak, ami a műholdképek számos alkalmazási területén kritikus fontosságú.

Kapcsolódó linkek:

Napelempark Szihalomban

Szeptember 10-én adták át Magyarország legnagyobb termelésű, csúcstechnológiát alkalmazó naperőművét a Heves vármegyei Szihalomban – olvashattuk nemrég a hírekben.

Ilyen volt másfél éve, ilyen most a naperőmű helye Szihalom közelében. Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak valódi színeket mutató képei a csúszka elmozdításával hasonlíthatók össze. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023, 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A 69 MW csúcsteljesítmény elérésére képes létesítmény az első olyan naperőmű Magyarországon, amelyet kifejezetten azért építettek, hogy a hazai vállalatoknak biztosítson megújuló forrásból származó villamos energiát. A szihalmi napelemparkhoz többféle technológiai újdonság is köthető a hazai energetikában, a naperőművek új generációját képviseli. Például esős, borús időben is többet termel, mint egy hagyományos naperőmű, mivel a fejlett szoftveres vezérlés optimális helyzetbe képes állítani a paneleket. Az árnyékolás soronként követi a Nap égi mozgását, így a sorok nem zavarják egymást, és a szomszédos sorról vagy a talajról visszaverődő fényt is tudják hasznosítani. Extrém időjárási körülmények (például viharos szél, jégeső, hó) esetén pedig megvédi a rendszer a napelemtáblákat az esetlege sérülésektől. A szihalmi napelemparkban már most felkészültek arra, hogy az erőművet a jövőben a szélenergia hasznosításával vagy energiatárolási kapacitással tudják bővíteni.

Kapcsolódó linkek:

A Dunakanyar árvíz idején

Még nem vonult le az évtized árhulláma a Dunán, de egy friss, tegnap készült Sentinel-2 műholdkép jól mutatja a helyzetet a tetőzés előtt álló folyón. A Dunakanyar települései környékén már jelentős az elöntés, egyes ingatlanok is víz alá kerültek. A várható legmagasabb vízállás előtt két nappal vagyunk. A népszerű kirándulóhely, a Szentendrei-sziget északi csúcsa már víz alatt. A szigeten fekvő, közel 1000 lakosú Kisoroszi községet a víz a műholdkép készítésének napján elzárta a külvilágtól. A Dunakanyarban számos, a part közelében futó útszakaszt is lezártak a forgalom elől.


(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Összehasonlításul egy 15 nappal korábbi, szeptember eleji Sentinel-2 műholdképen is megmutatjuk a helyszínt. A két, valódi színeket visszaadó kép között a csúszka elmozdításával lehet váltogatni. A szeptember 18-i képen nem csak a medréből kilépő folyó nagyobb vízfelülete a feltűnő változás, de a víz színárnyalata is. Az ár ugyanis több felkavart hordalékot visz magával, ami egészen világos drapp árnyalatúra színezi a folyó szalagját.

Kapcsolódó linkek:

Boris

Szeptember 11–15. között a Boris nevű ciklon heves esőzéseket és kiterjedt árvizeket hozott Közép- és Kelet-Európára. Magyarországon elsősorban a Duna és mellékfolyói vízgyűjtő területén lehullott csapadék következtében levonuló, évtizedes rekordokat jelentő vízállások miatt marad sokáig emlékezetes ez az extrém időjárási esemény. Más országokban, például Romániában, Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában halálos áldozatokat is követelt a természeti csapás. Keleti szomszédunkban több mint 5000 embert kellett kitelepíteni a hirtelen jött áradások miatt, hét ember pedig életét vesztette. Csehországban több mint 50 ezer háztartás maradt áramszolgáltatás nélkül, a fővárosban, Prágában is vészhelyzeti intézkedéseket kellett bevezetni. Lengyelországban, a cseh határ közelében a településeket részben evakuálták, a távközlési hálózatok működésében zavar keletkezett. Nyugati szomszédunkban, a katasztrófa sújtotta területnek minősített Alsó-Ausztria tartományban egy tűzoltó életét vesztette az árvíz elleni védekezés közben.

Bizonyosan sok műholdképet látunk még a Boris nyomában érkező pusztításról és áradásokról. Természetesen aktiválták az Európai Unió Copernicus földmegfigyelő programjának vészhelyzeti szolgáltatását (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) is, hogy a frissen készülő, részletes, műholdas alapú térképek révén minél több hasznos információ álljon kellő időben a természeti katasztrófával küzdő hatóságok rendelkezésére.

Az alábbi Sentinel-1A radaros műholdkép, amely a hír illusztrációjául a Copernicus program honlapján jelent meg, a cseh–lengyel határ vidékét mutatja. Az elöntött területeket a korábban a vidékről készített hasonló radaros műholdképekkel való összehasonlítás révén meg tudták jelölni. Az apertúraszintézises műholdradar technikáját alkalmazó Sentinel-1 legfőbb előnye ilyenkor, hogy átlát az esőket hozó sűrű felhőkön is, miközben az optikai műholdképek ilyenkor a felszínt nem, csak a felhőzet tetejét tudják mutatni.

A 2024. szeptember 15-én Csehország és Lengyelország határvidékéről készült radarkép. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

Kapcsolódó linkek: