Alacsony tél végi vízállás a Dráván

Idén tél végére különösen alacsonyra csökkent a Dráva vízállása – olvashattuk nemrég a hírekben. Emiatt előbukkantak olyan homokpadok is, amelyeket ritkán látni, Barcsnál pedig már látszanak a második világháborúban felrobbantott híd körvonalai. A homokos part és a homokpadok kiterjedése a Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak képein is feltűnő. Különösen akkor, ha a mostani aszályos időszakban készült képet egy tavaly, az évnek ugyanebben az időszakában, ugyanott készült párjával hasonlítunk össze.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az infravörös sávok bevonásával készült hamis színezést használó, a növényzetet piros színnel megjelenítő műholdképeken a nyugatról keleti irányba folyó Dráva kanyargó kék szalagja, valamint a folyó levágott kanyarulataiból kialakult holtágak. Az apadó víz miatt a folyómederben és a parton előbukkanó homokos felszíneket nem borítja növényzet, így világos szürke színük alapján jól megkülönböztethetők a part menti növényzet pirosától és a folyóvíz sötétkékjétől is. A kép jobb oldalán, a Horvátországgal közös határt is kijelölő Dráva folyó bal partján fekszik Barcs városa.

A feljegyzések szerint az elmúlt száz évben hatszor is előfordult, hogy a víz szintje nem érte el a 64 cm-t. Alacsony tél végi vízállások tehát máskor is előfordultak, de az idei helyzet különleges. A folyó szabályozása és a vízerőművek miatt a meder egyre mélyül, a környező területeken ezért a talajvíz szintje csökken, ami nem tesz jót a környező erdőknek, gyepeknek és mezőgazdasági területeknek. A holtágak vízutánpótlása elapad, a vízhez kötött fajok élettere zsugorodik. A Dráva felső, alpi vízgyűjtő területén télen a csapadék hó formájában hullik, így a folyóba kerülő víz mennyisége természetesen csökken, és csak a tavaszi olvadások idején indulhat emelkedésnek a vízállás. Az igazi gondot az jelentené, ha tavasszal sem kerülne elég víz a folyóba, amire sajnos vannak jelek, hiszen a becslések szerint a hóban tárolt vízkészlet alacsonyabb a sokévi átlagnál.

Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának egyik szolgáltatása (Copernicus Global Land Service, CGLS) egyébként olyan adatokat is előállít, amelyek a hóban tárolt vízmennyiségről adnak aktuális információt.

Kapcsolódó linkek:

Tűz a Kis-Balatonnál

Idén már a második műholdképes blogbejegyzést vagyunk kénytelenek a Balaton délnyugati partjai közelében keletkezett tüzeknek szentelni. Január végén közel 20 hektáron égett a nádas és a bozótos Somogyszentpál külterületén. A téli száraz időjárás miatt az ország nagy részén – március 10. óta mindenhol – tűzgyújtási tilalom van érvényben.

Március 6-án Sármellék közelében, a 76-os főút mentén kapott lángra az aljnövényzet. A tűz a nádast és egy erdőt is elért. A Kis-Balaton térségébe nagy erőkkel vonultak ki a hivatásos és önkéntes tűzoltók, hogy megfékezzék a nagy füsttel járó tüzet. Ez végül 15 óra munkával, március 7-én hajnalra sikerült. Az erős szél, valamint a mocsaras terep egyaránt nehezítette az oltást. A műveleteket irányító Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság közlése szerint a tűz mintegy 600 hektárnyi területet érintett.

Az itt bemutatott két, valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép illusztrálja, hogyan változott meg a táj képe a tűz nyomán. Az egyik egy az eseményt megelőző felhőmentes téli napon, február 11-én készült, a másik közvetlenül a tűzvész után, február 8-án. Ez utóbbi képen is csak néhány kisebb fehér felhőpamacs bukkan fel, sötét árnyékát a felszínre vetve. A képeket a csúszka elmozdításával lehet összehasonlítani.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Nem csak a márciusi kép közepe táján újonnan felbukkanó nagy, összefüggő fekete folt jelenti az eltérést. Érdemes megfigyelni a Balaton nyugati medencéjében a víz áramlásából adódó változásokat, illetve a Zala torkolatánál a tóba ömlő víz markánsan eltérő, sötét színét. Ezt a Kis-Balatonon áthaladó folyó vizének magas szervesanyag-tartalma okozza. A leégett terület közvetlen közelében, a fekete folttól nyugatra kivehető a sármelléki repülőtér közel észak–déli irányban épült futópályája is.

Kapcsolódó linkek:

Powell-tó: a kiszáradás szélén

Az Egyesült Államok második legnagyobb víztározója, a Powell-tó (Lake Powell) a több mint fél évszázados fennállása óta sosem látott mértékű szárazság miatt mostanra már kapacitásának alig negyedéig van feltöltve. A vízszint napokon belül elérheti a kritikusan alacsony mértéket.

A Powell-tó a Colorado folyó felduzzasztásával létrehozott víztározó, Arizona és Utah államok határán fekszik. A völgyzáró duzzasztógátnál működő vízerőmű 1300 MW maximális kapacitását már évek óta nem tudják kihasználni, a Colorado alacsony vízhozama miatt. A közel 300 km hosszú, 67 ezer km2 felszínű, 40 m átlagos mélységű tározó feltöltése 1963-ban kezdődött és hosszú éveken át tartott. A mostani rekord alacsony vízállás nem csak az energiatermelésben, de a környék vízellátásában is gondot okoz. Ilyen helyzettel korábban még nem szembesültek a hatóságok. Az erőmű több állam – Wyoming, Utah, Colorado, Új-Mexikó, Arizona, Nevada és Nebraska – elektromos energiával való ellátásában is szerepet kap.

A Powell-tó vízszintjének magassága az idő függvényében, 2000 óta. Február végére már nagyon közel került a kritikusan alacsonynak számító 3525 láb (1074,4 m) értékhez. Ha a 3490 lábat (1063,8 m) is elérné, a vízerőművet teljesen le kellene állítani. (Forrás: US Bureau of Reclamation, kép: Kaeti Hinck, Renée Rigdon / CNN)

A Powell-tó és a közeli, még nagyobb, szintén a Colorado folyón a Hoover-gáttal felduzzasztott Mead-tó vize már tavaly is nagyon leapadt. Emiatt januártól kezdve vízfogyasztási korlátozásokat voltak kénytelenek elrendelni a környező államokban. A délnyugati államok és Mexikó több mint 40 millió lakójának ivóvízellátása függ a Coloradótól és a rajta épült két nagy tározótól, nem is beszélve a mezőgazdasági célú öntözővízről. Ha a Powell-tó vize hamarosan eléri a kritikusan alacsony szintet, a Colorado felső szakaszán épült kisebb tározókból kell vizet leereszteni, ami azokon a helyeken okoz majd gondot. Hosszabb távon azonban ez nem lehet megoldás. A vízügyi szakemberek a Colorado vízgyűjtőjén a tavaszi hóolvadástól remélnek enyhülést, de ha a nyár az elmúlt évekhez fogható hőhullámokat aszályt produkál, akkor a garantált az újabb jelentős apadás. Hogy helyreálljanak a korábbi körülmények, ahhoz egymás után több, az átlagosnál csapadékosabb évnek kellene következni. Ez nem valószínű, és sokan attól tartanak, hogy az éghajlatváltozás miatt már sosem térnek vissza a normális működéshez…

A Powell-tó két, valódi színeket mutató február végi Sentinel-2 műholdképen. A csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk a 2018-as és a mostani, rekordszárazságot hozó 2022-es évben a tározó kiterjedését. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az ENSZ frissen közzétett jelentése szerint a világ népességének közel fele már most is ivóvízproblémákkal küzd. Ha nem tudunk valamit tenni a globális klímaváltozás ellen, hamarosan hárommilliárd embert sújt majd krónikus vízhiány a Földön.

Kapcsolódó linkek:

Növénymonitorozás mindenkinek, Hollandiában

A Copernicus program Sentinel műholdjai sokféle módon szolgáltatnak adatokat és képeket bolygónk felszínéről, annak változásairól. Ezeket az információkat – megfelelően feldolgozva és értelmezve – a környezet védelme és a természeti erőforrások jobb hasznosítása érdekében is alkalmazni tudjuk. Egy Hollandiában fejlesztett új szolgáltatás a mezőgazdasági szektor szereplőit segíti abban, hogy figyelemmel kísérhessék a haszonnövényeik fejlődését és egészségi állapotát, akár táblákra lebontva – anélkül, hogy a műholdas távérzékelés fekete öves szakértői lennének. Az Agricultural Sandbox NL címen futó fejlesztést az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával a Delfti Műszaki Egyetemen (TU Delft) végzik.

(Kép: TU Delft / ESA)

Nem újdonság, hogy a több száz kilométer magasan keringő földmegfigyelő műholdakkal gyűjtött adatokat jól lehet alkalmazni a növényzet egészségének meghatározására, a várható termés pontos megbecslésére, az aszály hatásainak előre jelzésére, sőt a termelés karbonlábnyomának meghatározására is. Még előnyösebb, ha többféle műholdas érzékelőtől származó adatot sikerül kombinálni. Ezt teszi az Agricultural SandboxNL is, amely a radaros Sentinel-1 és a látható és infravörös tartományban érzékeny optikai Sentinel-2 műholdak méréseiből állít elő a mezőgazdaságban hasznosítható adatokat, méghozzá könnyen értelmezhető formában. Jellemző, hogy a sok terabájtnyi nyers műholdas adatból évente csupán mintegy 10 gigabájt lesz. Hollandia különösen alkalmas hely egy ilyen fejlesztésre, hiszen az ország területének jelentős hányada áll mezőgazdasági művelés alatt. Ráadásul a mezőgazdasági táblák határai és a termesztett növények típusa szabadon nyilvánosan hozzáférhető információ az országban. Ez utóbbi adatok használhatók a műholdas mérések validálására.

A Hollandiában termesztett mezőgazdasági növények típusai, közel 800 ezer egyedi táblára lebontva, a 2020-as állapot szerint. Az Agriculture SandboxNL adatbázisa több mint 300 növényfajtát különböztet meg, itt a színek a leggyakoribb termesztett növényeket szimbolizálják. A jelmagyarázat szerint, balról jobbra (a lilától a rózsaszínig) haladva: gabonafélék, fű (legelő), kukorica, hagyma, burgonya, cukorrépa, tulipán és egyéb. (Kép: ESA / Crop Parcel Base Register, Dutch Ministry of Economic Affairs and Climate Policy)

A projekt első szakaszának végére országos szintű térképeket állítottak elő egy teljes évet felölelő időszakra. Ezeken táblaszintre lebontva megjelennek a termesztett növények típusára, egészségi állapotára és növekedésére utaló, feldolgozott információk. Mind a Sentinel-1, mind a Sentinel-2 holdak gyakori visszatérési ideje alkalmassá teszi a rendszert a változások folyamatos követésére. Az optikai földmegfigyelésnek ugyan keresztbe tehet a felhős időjárás – ami Hollandiában elég gyakori –, de a felszín radaros feltérképezését az sem zavarja.

A fenti térkép kinagyított változata Flevoland tartomány területét mutatja. (Kép: ESA / Crop Parcel Base Register, Dutch Ministry of Economic Affairs and Climate Policy)

A fejlesztők a projekt kísérleti szakaszában szabadon elérhető, országos térképeket állítottak elő a 2017 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan. Az adatbázis terület, növénytípus és időszak alapján is kereshető. Az eredmények máris ígéretesek. Az adatok használhatók például gépi tanulási eljárások tanító adathalmazaként, ami kiterjesztheti a műholdas távérzékeléssel gyűjtött adatok alkalmazását más régiókra is, ahol még nincsenek készen ilyen típusú adatbázisok. Mindez elősegítheti a Copernicus műholdas adaton minél szélesebb körű mezőgazdasági alkalmazását.

Kapcsolódó linkek:

Tenerife

Az elmúlt hónapok során sok szó esett a Kanári-szigetekről, a La Palma szigetén kitört Cumbre Vieja vulkán kapcsán. Most az Atlanti-óceánban fekvő, Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egy másik tagjára látogatunk egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével, az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozata egyik epizódjának felidézésével.

(Forrás: ESA)

Az Afrika északnyugati partjaitól (Marokkótól) nem messze (125–200 km-re) található, vulkáni eredetű Kanári-szigetek nyolc nagyobb szigetből (területük csökkenő sorrendjében Tenerife, Fuerteventura, Gran Canaria, Lanzarote, La Palma, La Gomera, El Hierro és La Graciosa), valamint több kisebb tagból áll. A szigetek szárazföldjei összesen mintegy 7500 km2-t tesznek ki, ebből 2034 km2 Teneriféhez tartozik.

A Kanári-szigetek egy Sentinel-3 műholdképen, 2022. január 13-án, amikor sem komolyabb felhők, sem egy szaharai eredetű porvihar nem zavarta a műholdat a felszín fényképezésében. Nyugatról keletre haladva a főbb szigetek: El Hierro, La Palma, La Gomera, Tenerife, Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote és La Graciosa. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Kanári-szigetek legnagyobb tagja, Tenerife is valójában egy vulkáni hegy, a Teide a tengerszint fölé emelkedő része. A Teide 3718 m magas csúcsával egyúttal Spanyolország területének legnagyobb pontja is, de ha az óceánfenéktől számítjuk, akkor a hegy még inkább tekintélyt parancsoló: az aljától a tetejéig 7,5 km a szintkülönbség, amivel ebben az értelemben a Föld harmadik legmagasabb vulkánja. A Teide aktív tűzhányó, de legutóbbi kitörése már több mint egy évszázada, 1909-ben volt. Akkor a lávaömlés az északi parton Garachico városát és kikötőjét érte el.

Tenerife valódi színeket mutató Sentinel-2 műholdképe 2021 utolsó napján, december 31-én készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A változatos topográfia és különleges klíma miatt az időjárás helyről helyre nagyon eltérő lehet a szigeten belül. Az időjárásra és a mikroklímára nagy hatással van a passzátszél, amely az év túlnyomó részében északkeleti irányból fúj, nedvességet és csapadékot szállítva. Nem véletlen, hogy a műholdképen is a sziget északi részét és a Teide északi lejtőit utalja a sűrű növényzetre utaló zöld szín.

A sziget lakosságának túlnyomó része alacsonyabb magasságokban, a tengerpart néhány kilométeres környezetében él. Tenerife lakosságának mintegy fele a főváros, Santa Cruz de Tenerife polgára. A város a sziget keskenyebb, északkeleti nyúlványán, a déli partoknál épült. Közelében, kissé beljebb található a korábbi főváros, San Cristóbal de la Laguna.

Santa Cruz de Tenerife városától 10 km-re, az Izaña-hegyen található a Teide Obszervatórium, amelynek területén működik az ESA Optikai Földi Állomása (Optical Ground Station). Ott egy 1 m-es optikai távcsővel követik a geostacionárius pályán keringő űrszemetet, amelynek darabjai ezzel a módszerrel 10–15 cm-es méretig megfigyelhetők. 2021 közepén ugyanitt nyílt meg az ESA vadonatúj Izaña-1 (IZN-1) lézeres távmérő állomása, amellyel egyelőre a speciális lézertükrökkel felszerelt műholdak, de nemsokára – ha nagyobb teljesítményű lézer áll munkába – űrszemétdarabok pálya menti mozgását lehet pontosan követni, hogy megelőzhessék az esetleges ütközéseket a Föld körüli térségben.

Kapcsolódó linkek:

Előbukkant szellemfalu Spanyolországban

Az Ibériai-félszigeten olyan nagy a szárazság, hogy a Galíciában, a portugál határhoz közel fekvő egykori Aceredo falu házai ismét szárazra kerültek. A települést akkor öntötte el a víz, amikor 1992-ben feltöltötték az Alto Lindoso tározót, amely a Lima (Limia) folyó vizének felduzzasztásával jött létre. Maga a 110 m magas gát Portugália területén épült, a munkálatokat 1983-ban kezdték meg. A hozzá tartozó vízi erőműben elektromos energiát termelnek. Most a szárazságra való tekintettel a portugál kormány rendelkezett a vízhasználat minimalizálásáról.

A teli tározó vízszintje 339 m magasságban húzódik, de ezen a télen akkora az aszály, hogy a műholdképek tanúsága szerint is alig van víz benne. Alább két Sentinel-2 képet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. Az egyik most februárban, a másik tavaly ilyenkor készült.

A növényzetet pirossal kiemelő hamisszínes Sentinel-2 műholdképek az Alto Lindoso víztározóról. Az extrém alacsony vízszintre utal a széles, világos színű partvonal. Normális körülmények között ez víz alatt fekszik, ezért nincsen rajta növényzet. Az íves völgyzáró gát balra lent, az elárasztott de most újra előbukkanó Aceredo jobbra fent (a hídtól keletre, a déli parton) található. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021–2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A tározó teljes kapacitása közel 380 millió m3, ennek a vízmennyiségnek most csupán kb. 15%-a található benne. Spanyolországban és Portugáliában előfordulnak száraz időszakok, de ez inkább a nyári hónapokra jellemző. Spanyolországban a tározók most kapacitásuk 44%-án állnak, ami jóval kevesebb, mint az elmúlt évtized 61%-os átlaga. Azonban 2018-ban még ennél is súlyosabb volt a helyzet. Ha idén ekkora aszállyal indul a mezőgazdasági szezon, kérdéses, hogy mi lesz a terméssel. Amennyiben nem érkezik komolyabb mennyiségű csapadék, a mezőgazdaság ez évi termése nagy veszélybe kerül.

Aceredo, amely most ismét szárazra került, mindenesetre turistalátványosságot jelent. Ez a drónvideó, amely február elején készült a helyszín fölött, a szürkés iszappal bevont romos épületekkel és az uszadékfákkal szürreális látványt nyújt. A felvételek hátterében jól látható, mennyire kevés víz maradt a tározó alján.

(Forrás: Paulo Moroso / YouTube)

Kapcsolódó linkek:

Lesotho színesben

Az Európai Űrügynökség (ESA) érdekes műholdképeket bemutató sorozatában január utolsó hetében egy kis dél-afrikai ország, Lesotho volt a téma. Az illusztráció pedig egy különleges, három különböző időpontban készült Sentinel-2 műholdfelvétel kombinálásával készült színes kép.

Lesotho egy Belgiuméhoz hasonlítható területen (kb. 30 ezer négyzetkilométeren) fekvő, mintegy 2 milliós lakosú ország. Tengerparttal nem rendelkezik, sőt egyetlen szomszédja a Dél-afrikai Köztársaság, vagyis a Lesothói Királyság egy enklávé. Efféle állam csak még kettő van a Földön, mindkettő Olaszországtól körülölelve, de sokkal kisebbek: a Vatikán és San Marino. Földrajzi értelemben más különlegességekről is nevezetes Lesotho. Ez a Föld egyetlen országa, amelynek tejes területe 1000 km magasság fölött fekszik – tehát magassági értelemben ott „kezdődik”, ahol Magyarország „végződik”. Sőt a Lesotho területét alkotó fennsík 80%-a 1800 m felett van.

A teljes lakosságban 80% a vidékiek aránya, akiknek jó háromnegyede mezőgazdasági tevékenységből él. Ez főleg gabonatermesztést és extenzív legeltető állattartást jelent. A lesothói mezőgazdaság egyre több problémával küzd: kevés a termőföld, a klímaváltozással pedig mind gyakrabban fordulnak elő extrém időjárási körülmények, aszály és árvizek.

Lesotho északnyugati része egy olyan képen, amelyhez a Sentinel-2 műholdak közeli infravörös sávjában készült felvételeit használták fel (2020. november 27. – vörös, 2021. március 12. – vörös, 2021. augusztus 29. – kék). A helyenként eltérő intenzitással megjelenő három alapszín keverékéből előálló színkavalkád a felszínborítás évszakos változásait szemlélteti. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A 9 hónapos időszakot felölelő színes kompozit Sentinel-2 kép vörös összetevője a nyári esős évszak kezdetén készült. A zöldhöz rendelt kép ugyanennek az évszaknak a végét jelképezi, a kék pedig a rövid száraz időszakét. Ezektől az alapszínektől eltérő árnyalatok mind valamiféle keverék színek, amelyek elsősorban a növényzet változására utalnak. A mintázatok közvetve a hegyes-völgyes táj domborzata miatt látszanak, hiszen a magasság vagy a hegyoldalak lejtésiránya hatással van a vízzel való ellátottságra, a növényborítás típusára is.

Lesotho legnagyobb városa és egyben fővárosa, a bő 300 ezres Maseru a Mohokare-folyó bal partján, közvetlenül az ország határánál fekszik. A fentebb bemutatott nagy műholdképen balra középtájt látható, a folyó kanyargó fekete csíkként ismerhető fel. Ez a képkivágás a teljes felbontású változat egy részlete.


(Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Leégett nádas Somogyban

Január 30-án közel 20 hektáron égett a nádas és a bozótos Somogyszentpál külterületén – számolt be róla a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság híradása nyomán a sajtó. A helyszín Somogyszentpál és Táska községek között, a Balaton déli partjától (Balatonfegyvestől) mintegy 10 km-re délre található. A több helyről érkező hivatásos és önkéntes tűzoltók munkáját nehezítette a a terület tagoltsága, a lápos, mocsaras terep, a sötétség és a szél is. Egy speciális mocsárjáró járművet is be kellett vetni, hogy hozzáférjenek a gyalogosan nehezen megközelíthető helyekhez. A délután fellobbant lángokat több mint három óra munka után az esti órákra sikerült megfékezni.

A tűzzel érintett, természetvédelem alatt álló terület a Nagyberek déli része. Lakott terület szerencsére nem volt veszélyben, de a Fehérvízi Ősláp területén számottevő környezeti károk keletkezhettek.

Alább két Copernicus Sentinel-2 műholdképet hasonlítunk össze, amelyek a növényborítást pirossal kiemelő hamis színezéssel készültek. Az első, felhőmentes képen a környék január 27-i, vagyis a tüzet megelőző állapota látható. Északon (fent) belóg a képbe a Balaton. Középtájt a nagyobb sötét vízfolt a Marcali-víztározó, amelynek a széle felé a szürkés színű foltok valószínűleg egy a hosszan tartó hideg időszakban kialakult vékony jégtakaróra utalnak. Itt-ott, főleg a kép jobb oldalán (keleten) a korábban hullott hó nyoma látszik.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A csúszka elmozdításával előtűnő másik Sentinel-2 kép már közvetlenül a tűzvészt követően, február 1-jén készült. Mivel a műhold elhaladása idején felhők is voltak az égen, a felszínre vetülő sötét árnyékuk pedig nem könnyen különböztethető meg például a leégett nádastól, némi kihívást jelent azonosítani a tűzvész helyét. A leégett folthoz természetesen nem tartozik hasonló alakú, attól dél-délkeleti irányban látszó fehér felhőpamacs. Mindenesetre segítségül az alábbi kinagyított képrészleten egy fehér körrel meg is jelöltük a háromszög alakban felperzselt foltot, amelyet épp nem takart felhő a műhold kamerája elől.

A január 30-án felgyulladt tűz által érintett terület Somogyszentpál határában, hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

La Palma „Copernicus-szemmel”

Fél évszázad elteltével 2021 szeptemberében újra jelentős vulkánkitörés volt a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek La Palma nevű szigetén. A Cumbre Vieja nevű vulkán szeptember közepétől december közepéig maradt aktív. A kitörésről, az esemény hatásairól és a lávaömlés következtében létrejött felszínváltozásokról mi is több blogbejegyzésben írtunk – természetesen Copernicus műholdas képeket felhasználva illusztrációként. A Cumbre Vieja kitörése volt a leghosszabb időn át tartó vulkáni aktivitás, amelyet eddig feljegyeztek La Palmán, hatására pedig jelentősen és maradandó módon átalakult a táj képe. A terület ráadásul elég sűrűn lakott, Európa része, így minden adott volt ahhoz, hogy az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának teljes apparátusa mozgásba lendüljön a természeti csapás nyomán.

A Copernicus hat szolgáltatása közül a katasztrófa-elhárítást segítő vészhelyzeti szolgáltatás (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) a kezdetektől fogva bekapcsolódott a folyamatok követésébe, a spanyol országos és regionális hatóságok kezdeményezésére. A CEMS feladata a természeti csapások idején, emberi tevékenység nyomán keletkezett katasztrófahelyzetekben, humanitárius válsághelyzetekben a mentésben dolgozó szervezetek naprakész térképi információval való ellátása. A földmegfigyelő műholdak globális lefedettséget tesznek lehetővé, így ilyesmire lényegében bárhol sor kerülhet. A Copernicus légkörfigyelő szolgáltatása (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) pedig a vulkáni eredetű légszennyezéssel, különösen a levegőbe kerülő kén-dioxid koncentrációjának mérésével és térbeli eloszlásának változásával, fejlődésével kapcsolatban szolgált értékes adatokkal.

Szeptember 19-én, nyolc napon át tartó, több mint 6000 földrengést produkáló szeizmikus aktivitást követően kitört a Cumbre Vieja: két hasadékon át láva kezdett ömleni a hegy nyugati lejtőin. A CEMS gyors reagálású csapatát (Rapid Mapping Team) négy órán belül riasztották a spanyol hatóságok – így indult az EMSR546-os aktivitás; a CEMS minden új eseménynek ad egy sorszámot. Az aktivitás három hónapja alatt folyamatosan készültek az újabb és újabb térképek és adatok, amelyek dokumentálták a lávafolyást, valamint az érintett környék épületeiben, infrastruktúrájában keletkezett károkat. Ezeket az információkat nem csak a helyi hatóságok, de a közvélemény, a sajtó és a kutatók is megismerhették világszerte. Így számos tanulmány születhetett, a híradásokban pedig gyakran lehetett találkozni műholdas képekkel, valamint az azok alapján készült elemzésekkel.

La Palma szeptemberben és októberben, négy különböző időpontban, a forró vulkáni lávafolyás infravörös sugárzását kiemelő színezéssel készült Sentinel-2 műholdképeken. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: EU DG DEFIS)

Szerencsére a természeti csapásnak ezúttal nem volt közvetlen halálos áldozata, de az alábbi néhány szám jól érzékelteti az esemény súlyosságát. A műholdas felvételek tanúsága szerint La Palma szigetén 1241 hektárt érintett a lávaömlés. Összesen 2988 építmény és 92 km hosszú közúti infrastruktúra semmisült meg. Több mint 7000 ember kényszerült elhagyni otthonát, a sziget egyes pontjait akár 20 m vastag vulkáni eredetű hamuréteg borította be. A helyi hatóságok becslése szerint mintegy 900 millió euróra tehető az anyagi kár.

A lávával elöntött területek változása a CEMS műholdfelvételek alapján végzett monitorozása alapján. A térképen a különböző színek eltérő időpontokat jelölnek, a jobb alsó sarokban olvasható magyarázat alapján. (Kép: CEMS)

A média kitüntetett figyelemmel fordult a Cumbre Vieja kitörése felé, nem csak Spanyolországban, de világszerte. A Copernicus műholdképek és adattermékek jól szolgálták a közvélemény információval való ellátását, és gyakran felbukkantak az internetes közösségi oldalakon is. A Copernicus azonnali, teljes körű és ingyenes adatelérést lehetővé tevő politikája hozzájárult ahhoz is, hogy a földmegfigyeléssel és a földrajzi információs rendszerekkel (geographic information system, GIS) foglalkozó nemzetközi kutatói közösség tagjai számos érdekes, újszerű vizualizációs megoldással rukkoljanak elő. Ezek közül néhányat össze is gyűjtöttek a Copernicus Observer cikkében.

Miközben a vulkánkitörés jelentősen érintette a környék lakosságát, a nagyvilág számára is jól láthatóvá váltak a Copernicus nyújtotta lehetőségek és a szolgáltatások haszna.

Kapcsolódó linkek:

Kangerlussuaq

Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozata, amelyben általában érdekes Copernicus Sentinel műholdképek szerepelnek, az újévi szünet után január 14-én egy látványos Sentinel-1 képpel tért vissza. Ezt a radaros földmegfigyelő műholdpáros tagjainak három eltérő időpontban készített felvételéből állították össze úgy, hogy mindegyikhez másik színt rendeltek. Így a színek képen látható kavalkádja árulkodik arról, hogy mennyire megváltozott a radarvisszhangot adó felszín az alig egy hónapot felölelő nyári időszakban.

A grönlandi Kangerlussuaq-gleccser a 2021. június 4-én (vörös), 16-án (zöld) és 28-án (kék) készült Sentinel-1 radaros amplitúdóképek hamisszínes kombinációjában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Kangerlussuaq név a helyi nyelven nagy fjordot jelent, és a gleccser valóban Grönland keleti részének második legnagyobb, azonos nevű fjordjában éri el a tengert. A tavaly nyáron készült Sentinel-1 felvételek sorozata a jégnek az évszakra jellemző visszahúzódását szemlélteti. A stabil szárazföldi jégtakaró mindhárom alkalommal a helyén volt, ugyanúgy szórta vissza a műhold irányába a radarjeleket, a három alapszínből egyforma intenzitással részesült, így fehér színben mutatkozik. A piros és a sárga árnyalatai a június közepe-vége felé már elolvadt hóval és jéggel borított felszíneket jelzik. Alul a tenger aktuális jégborítottságát a hőmérsékleti és áramlási viszonyok alakítják, ami tükröződik a változatos színekben.

A radaros műholdképek jól hasznosíthatók mind a szárazföldi jégtakaró, mind a tengeri jég változásainak megfigyelésére. Ilyen változás lehet például a gleccserek borjadzása vagy az úszó jégtáblák haladása. Műholdas mérésekből tudják a kutatók azt is, hogy 2017 óta a Kangerlussuaq-gleccser haladási sebessége és a jég fogyása felgyorsult. A jégfolyam vége a 20. század eleje óta gyűjtött adatok alapján mostanra húzódott vissza a leginkább. Az éghajlatváltozás következtében jelentős mértékben olvad Grönland jege, hozzájárulva ezzel a globális tengerszint emelkedéséhez. Egy szemléletes példával élve, ha csak az elmúlt évtized összes grönlandi olvadékvizét képzeletben egy Nagy-Britanniáénak megfelelő területen öntenénk szét, egy 15 m magas vízoszlopot kapnánk.

A Kangerlussuaq-gleccser környékét mutató kombinált nyári Sentinel-2 műholdkép bemutatása. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek: