Olajfolt a Földközi-tengeren

Ciprus felé, Szíria partjaitól nyugati irányba úszik az az olajfolt, amely a becslések szerint ma (szeptember 1-jén) el is érhet a szigethez. A szennyeződés mintegy 130 km távolságból, a szíriai partok mellől, Banijasz (Baniyas) városából származik, ahol augusztus 23-án kezdett szivárogni egy 15 ezer tonna üzemanyagot tartalmazó tartály. A banijaszi finomító a legnagyobb ilyen létesítmény Szíriában. Mostanra mintegy 800 km2-es területet borított be az olajfolt, amelynek terjedését műholdas felvételek alapján lehet nyomon követni.

Kezdetben a szíriai partok mentén, északi irányban terjedt az olajszennyeződés, Dzsabla (Jableh) irányában, veszélyeztetve a tengeri élővilágot. Idén ez már a második nagy szennyezés a Földközi-tenger keleti medencéjében. Februárban Izrael területéről ömlött olaj a tengerbe, az ország és Libanon partjait közel 200 km hosszan kátrányszerű üledék lepte be.

Alább két Sentinel-1 radarműholdas amplitúdókép-montázst mutatunk be, amelyek egyike augusztus 24-én, a szivárgás kezdete utáni napon, másika augusztus 30-án készült, amikor a folt már eléggé megközelítette Ciprus keleti csücskét. A felhasznált felvételek azonos napokon, de nem azonos időpontokban készültek. A Copernicus program radaros műholdpárosának tagjai ugyanis ebben az üzemmódban (Interferometric Wide Swath, ISW) 250 km széles sávot tudnak leképezni elhaladásukkor. Augusztus 30-án az egyik, a bal oldalon látható sáv a világidőben (UT) 3:42-kor érvényes állapotot mutatja, a másik fél nappal később, 15:33-kor készült. A sávok csatlakozásánál látható az olajfolt elmozdulása. A képsávok egyike ráadásul a műholdpálya leszálló (északról délre tartó), míg a másik a felszálló szakaszában készült. De a montázs jól érzékelteti az olajfolt kiterjedését és haladását.

Hamisszínes Sentinel-1 radaros műholdképek a Földközi-tenger keletei medencéjében, Szíriától Ciprusig terjedő olajfoltról. A vízfelszín a kék világosabb árnyalataiban tűnik fel, az áramlásokkal terjedő olajszennyezés helyén jóval sötétebb. A szabályos alakú sávok a leképezés hibái, az apró fehér pöttyök a tengeren az erős radarvisszhangot produkáló hajók. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A hat nappal korábbi, ugyanilyen műholdelhaladási konfigurációk mellett készült képen az olajszennyezés még csak a szíriai partok mentén koncentrálódik. (Banijasz, a szennyeződés kiinduló pontja a part közelében húzódó folt alsó, déli végénél található.) A radarműholdas képek jól alkalmazhatók a tengeri olajfoltok megfigyelésére, ugyanis a vízfelszínnek a radarhullámokat visszaverő tulajdonságai a rákerült olajréteg hatására megváltoznak.

Kapcsolódó linkek:

Deformált ellipszis

Ilyen alakúak lesznek a hamarosan átadandó új Tisza-híd pilonjai, ami miatt az építményt egy ekhós szekérhez is hasonlítják. A híd az épülő M44-es autóút része, Tiszaugnál szeli át a folyót. A híd teljes hossza 556 m. Ebből a 307 m hosszú szakasz halad a folyó felett, a többit a hullámtéri hidak teszik ki a folyó jobb és bal partján. A hídszerkezet Európában egyedülálló, és a világon sincs rá sok példa – olvashatjuk a közelgő műszaki átadásról szóló híradásban. A gyorsforgalmi úton a műtárggyal együtt megépülő 9,9 km hosszú 2×2 sávos útszakaszt is hamarosan – ha minden jól megy, még az idei év vége előtt – birtokba vehetik az autósok. Ez csatlakozik az M44-es 2019-ben átadott Tiszakürt–Kondoros szakaszához.

Az új tiszaugi híd egyedi látványához a 41,6 m magas, deformált ellipszis alakú pilonok mellett a pálya felfüggesztését biztosító, legyező alakban elhelyezett ferdekábelek is hozzájárulnak. Mindez a világűrből, felülnézetből, a Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak képein persze nem ennyire látványos, mint a helyszínről. Annál inkább a környék átalakulása. A híd építési munkálatai 2019 januárjában kezdődtek, így az alábbi összehasonlításban bemutatott 2018. augusztusi műholdképen megfigyelhető táj igencsak elüt a friss, idén augusztusi állapottól. Az egy nap híján pontosan három év különbséggel készült, valódi színeket mutató két Sentinel-2 kép között a csúszka elmozdításával lehet váltani.

A Tiszát felül az új, tőle délre a jelenleg használt régi tiszaugi híd íveli át. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Duna Aszfalt Zrt. generálkivitelezésében épült híd műszaki átadás-átvétele várhatóan augusztus 31-én fejeződik be.

Kapcsolódó linkek:

Jéghegy visszatérőben?

Legutóbb februárban látogattunk az antarktiszi Brunt-selfjéghez. Akkor Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdas mérések alapján úgy tűnt, hogy hamarosan leválhat róla egy nagy darab, hogy a Weddell-tengerben jéghegyként keljen új életre. A selfjég a déli kontinens partjáról a tengerbe nyúló – vagyis a vízen úszó, de egyik oldalán még a parthoz rögzülő – jégtömeg. A tengerjárás, az apály és a dagály váltakozása időnként jéghegyeket választ le. A már várt esemény február 26-án meg is történt. Az 1270 km2 területű, vagyis Párizs és külvárosai területének mintegy másfélszeresét kitevő új jéghegy az A-74 jelölést kapta.

A nagy A-74 jéghegy és sok kisebb másik születése februárban, Sentinel-1 radarképeken. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az óriási jéghegyet a keletkezése óta eltelt fél év során is figyelemmel kísérték műholdakkal. Egészen augusztus elejéig – az áramlásoknak köszönhetően – meglehetősen stabilan állt a keletkezési helye környékén. A sötét antarktiszi tél sem akadályozhatta meg a radaros elven működő Sentinel-1 holdak munkáját, hiszen azok aktív távérzékelést végeznek, a róluk lebocsátott radarjelek felszínről történő visszaverődését detektálják. Nincs tehát szükségük napfényre a leképezéshez, mint az optikai távérzékelő műholdaknak. A radarhullámokat ráadásul a felhőborítás sem zavarja. A jég és nyílt vízfelszín markánsan elkülönül az apertúraszintézises műholdradaros képeken.

A Sentinel-1 képekből összeállított alábbi animáció augusztus 9. és 18. között mutatja az A-74 mozgását. Az eddigi viszonylagos nyugalom véget ért, a jéghegy az erős keleti szél hatására elmozdult, és a Brunt-selfjég nyugati csücske körül elfordult. Mozgása déli irányban folytatódott. Ha az elfordulása a jelenleg tapasztalható irányban megy tovább, előfordulhat, hogy a mostaninál nagyobb lendülettel nekiütközik a selfjégnek. Az ütés ereje akár egy új, még nagyobb, kb. 1700 km2-es jéghegy leszakadásához vezethet, a kutatók által régóta figyelt – a műholdképeken is jól kivehető, észak–déli irányban húzódó – nagy repedés (Chasm 1) mentén. A selfjég vastagsága eléri a 150 m-t.

Még el sem igazán távolodott, de visszatérőben az A-74 jéghegy. Akár egy még nagyobb tábla leszakadását is előidézheti a Brunt-selfjégről. A képen fekete körrel bejelölték a brit Halley VI sarkvidéki kutatóállomás helyét. A nyolc összekapcsolt, talpakra helyezett egységből álló létesítményt 2012-ben állították fel, de 2017-ben – épp az instabilitás miatt – a táguló nagy repedéstől 20 km-re keletre, biztonságos helyre telepítették át.  (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek:

Görögországi erdőtüzek

Sajtóhírek szerint augusztus 12-ére – a forróság enyhülésével és az időközben megérkezett eső segítségével – lényegében sikerült eloltani a Görögországban tomboló erdőtüzeket. Persze a szezonnak még nincs vége, bármikor újra fellobbanhatnak a lángok. Görögországban eddig több mint 100 ezer hektár égett le. Három emberáldozatot is követelt a természeti csapás. A legsúlyosabb helyzet Évia szigetén alakult ki, ott százszámra semmisültek meg a lakóházak, a helyszínen készült fényképek bejárták a világsajtót.

Évia – Kréta után Görögország második legnagyobb szigete – egy részletét mutatja az alábbi Sentinel-2 műholdkép az Európai Űrügynökség (ESA) feldolgozásában. A hamisszínes képhez az adatokat augusztus 11-én gyűjtötte a Copernicus földmegfigyelési program műholdja. Általában ezt a színezést a növényzet kiemelésére szokták alkalmazni. Most is vannak az épen maradt növényzetet jelző élénkpiros foltok, de az ábrázolt területet a sötét barnás- és zöldesszürke színek dominálják, amelyek a felperzselt területet jelzik. Középtájt egy kiterjedt kékesszürke füstfelhő is látható.

Évia szigetének északi részéről a közeli infravörös hullámhosszakon felvett adatok kiemelésével készült ez a Sentinel-2 műholdkép. Csak a szigeten 50 ezer hektárnyi terület vált a tűz martalékává. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Augusztusi blogbejegyzéseinkben (itt és itt) már ejtettünk szót és mutattunk műholdképeket a Délkelet-Európát sújtó szárazságról és hosszan tartó hőhullámról. Évián augusztus 3-án kezdődött a tüzek sorozata. Az ugyanerről a területről aznap, világidőben 9:20 körül készült felhőmentes Sentinel-2 képen ez még nem látszik. De ha összehasonlítjuk a három nappal később készített műholdképpel, akkor észrevehetjük, mekkora területen harapóztak el akkorra a lángok. Az aktív tűzfészkek jelölése érdekében egy speciális színezést alkalmaztunk, így azok narancsszínben szinte világítanak. (Az augusztus 6-ai képen a táj egy jó részét kelet felé felhő borítja ugyan, de az erdőtűzzel sújtott területeket és a felszálló füstöt épp látta az egyik Sentinel-2 műhold 13 sávban érzékeny kamerája.)

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az idei nyári hőhullám egyes helyeken évtizedek óta a legsúlyosabb volt. Szicíliában például 48,8 °C levegő-hőmérsékletet is mértek, ami az adatok ellenőrzése után könnyen lehet, hogy a rendszeres meteorológiai mérések kezdete óta legmagasabbnak bizonyul Európában. Nagy erdőtüzek nem csak Görögországban és Törökországban, de Olaszországban, Albániában és Algériában is voltak, ezek nyomán több alkalommal aktiválták a Copernicus vészhelyzetekben elérhető szolgáltatását (Copernicus Emergency Management Service, EMS), ahol műholdas távérzékelési adatok alapján segítik a helyi hatóságokat az oltásban és a mentésben.

Kapcsolódó linkek:

Malé

Nem egészen egy évvel ezelőtt egy blogbejegyzésünkben – az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozata nyomán – már foglalkoztunk a Maldív-szigetekkel. Akkor egy Sentinel-3 műholdképen mutattuk be az Indiai-óceánban fekvő, mintegy 1200 kisebb-nagyobb korallszigetet számláló országot. Most ismét a Maldív-szigetek szolgáltattak témát a videósorozat július végi epizódjához. Ezúttal a kisebb látómezővel, de nagyobb felbontással dolgozó egyik Sentinel-2 műhold képe volt az illusztráció.

A Maldív-szigetek egy részlete egy 2019-es Copernicus Sentinel-2 műholdképen, amelynek közepén a főváros, Malé látható. A világos türkiz színek a sekély lagúnák vizét jelzik, sötétkék körülöttük a mély óceán. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A fenti képen középtájt (és alább a kinagyított részleten még jobban) látható Malé nem csak a Maldív-szigetek fővárosa, de a legnépesebb települése is. Világviszonylatban is magasnak számít a népsűrűsége, hiszen nem egészen 8 km2-es szárazföldi területen több mint 200 ezren élnek. Az északi Malé-atoll, ahol a város épült, elég kicsi ahhoz, hogy egy óra leforgása alatt körbe lehessen sétálni.

Malé (a kinagyított műholdképrészleten jobbra lent) kereskedelmi és turistaközpont, Srí Lankával és Indiával hajójáratok kötik össze. Számos hajó és a mögöttük felkorbácsolt hullámok a Sentinel-2 képen is kivehetők, főleg ha valaki a teljes, 10 m-es felszíni felbontású változatot is megtekinti.

A Maldív-szigetek területének túlnyomó része, több mint 80%-a az átlagos tengerszinthez képest kevesebb mint 1 m-rel emelkedik ki. Így ez a Föld legalacsonyabban fekvő országa, s mint ilyen, az egyik leginkább kitett a klímaváltozással együtt járó tengerszint-emelkedésnek. A növekvő veszélyre készülve építkezésekbe kezdtek. Az Űrvilág hírportál júliusi cikkében olvashatunk Hulhumaléról, a fővárostól, Malétól északkeletre létrehozott mesterséges szigetről. A kinagyított Sentinel-2 képrészleten ez jobb oldalt látható, a repülőtere alapján feltűnő Hulhulétól észak-északkeleti irányban. Hulhumalé építéséhez homokot termeltek ki a tengerfenékről, és azzal töltötték fel a sekély vízzel borított korallteraszt. A magasság itt 2 m a tengerszint felett.

Negyed évszázadra visszanyúló műholdas mérések alapján tudjuk, hogy a globális óceáni vízszint átlagosan évente 3 mm-rel emelkedik. Ehhez a víz melegedése és így hőtágulása, valamint az elolvadó jégtakaró járul hozzá. A méréssorozat folytatására indult tavaly novemberben a Copernicus program részeként, amerikai együttműködésben az első, Michael Freilichről elnevezett Sentinel-6 műhold. Az új űreszköz gondos beüzemelést és műszereinek kalibrálását követően, június óta már szolgálatszerűen küldi az adatait az időjárás-előrejelzéseket készítő meteorológusoknak, az éghajlatkutatóknak és másoknak.


A Maldív-szigetekről készített Sentinel-2 műholdkép az ESA videósorozatában.

Kapcsolódó linkek:

Tovább sül Délkelet-Európa

Előző blogbejegyzésünkben egy július 30-án készült Sentinel-3 műholdkép segítségével mutattuk be, hogy a Törökország partvidékén égő kiterjedt erdő- és bozóttüzek füstje egészen Földközi-tenger közepéig is elszállt a légáramlatokkal. Most egy ugyancsak Sentinel-3 adatok alapján készült térképet mutatunk. A méréseket a Copernicus program műholdpárosának egyik tagja az SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) nevű fedélzeti műszerével végezte, és a felszín hőmérsékletére lehet belőlük következtetni. A berendezés végső soron a felszín által kisugárzott hőt méri.

Sentinel-3 SLSTR térkép a Földközi-tenger keleti része környékén érvényes felszínhőmérsékletektől, 2021. augusztus 2-án. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Ezek a hőmérsékletek magasabbak, mint az időjárás-jelentésekben szereplő értékek, hiszen az utóbbiak a levegő hőmérsékletére vonatkoznak. Ugyanakkor nagyon jól kifejezik a forróságot. A térképről leolvasható, hogy Ciprus szinte egész területén és Törökország számos vidékén a felszínhőmérsékletek meghaladták az 50 °C-ot. Nem véletlen, hogy az erdőtüzek is ezeken a helyeken lobbantak fel. A hűvösebb felszínt jelölő kék színű foltok általában vízfelületeket (nagy tavakat) vagy magas hegyvidékeket jelentenek.

Kapcsolódó linkek:

Füst a Földközi-tenger fölött

Az apokaliptikus látványt nyújtó fényképekkel illusztrált napi hírekben olvashattunk róla, hogy Törökországban, a Földközi-tenger partvidékén az évnek ebben a szakaszában megszokottnál sokkal kiterjedtebb és pusztítóbb erdőtüzek tombolnak. A turisták által is előszeretettel látogatott vidékről, Bordrum és Marmaris környékéről tömegével menekülnek a vendégek, csónakok és hajók állnak készenlétben az evakuálásukra.

Az alábbi műholdkép nagyobb távlatból, alacsony Föld körüli pályáról mutatja a térséget. Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-3 műholdja a valóságoshoz közeli színekben tárja elénk a Földközi-tenger keleti medencéjét és a partvidéket. A július 30-án készült műholdképen alig látható felhő, annál több a víz fölött a fátyolszerű fehér folt. Ezek a part menti tüzeknek a tenger közepéig is eljutó füstjét jelzik.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A kép jobb oldalán középtájt jellegzetes alakjával feltűnő Ciprus szigetéről az elmúlt hetekben ugyancsak érkeztek hírek erdő- és bozóttüzekről. De Spanyolország, Görögország, Olaszország egyes területei sem menekülnek meg a tüzektől. A kontinens délkeleti részén extrém magas hőmérsékleteket mérnek, július végén Görögországban 47 Celsius-fokkal megdőlt az európai rekord. A hőhullám miatt a legtöbb helyen 40 fok fölé kúszott a hőmérséklet. A meteorológusok szerint az ezen a héten is folytatódó hőhullám a legnagyobb az 1980-as évek óta.

Kapcsolódó linkek:

Forró július: tűz és kiszáradt szikes tó

Az Alföld egyik legnagyobb szikes tava a Székkutas (Csongrád-Csanád megye), Békéssámson és Kardoskút (Békés megye) háromszögében található Fehér-tó. A Körös–Maros Nemzeti Parkhoz tartozó terület tavasszal és ősszel a vonuló madarak számára fontos tartózkodási hely. Október végén a madarak – darvak, vadludak, récék, partimadarak – akár 80 ezres számban is éjszakázhatnak a sekély vízen. A Dél-Tiszántúl egyik legnagyobb egybefüggő pusztafoltját 1966-ban nyilvánítottak védetté, 1979-ben pedig felkerült a Ramsari Egyezmény védett területei közé – olvashatjuk abban a cikkben, amely nemzeti parki információkat idézve beszámol róla, hogy idén július közepére teljesen kiszáradt a Kardoskúti Fehér-tó, és már meg is megjelentek a területre jellemző, sótűrő növények. A szikes tavaknál a kiszáradás megszokott jelenség, bár az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjának képén, a mostani és a tavaly ilyenkori állapotot összehasonlítva jól megfigyelhetjük, hogy 2020 júliusában volt víz a tó medrében.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A hamisszínes képen a vízfelületet türkiz színnel emeltük ki. A környező szántók az aktuális állapotuktól függően eltérő színű foltokként jelennek meg, például zöld az élő növényzet, sárgásbarna az aratás után visszamaradt tarló, sötétebb barnák a felszántott földek.

Nem csak a Fehér-tó vizének léte vagy hiánya a legfeltűnőbb eltérés a két év hasonló időszakában készült műholdképek között. A friss, 2021-es kép bal felső részén láthatunk egy szabálytalan körvonalakkal rendelkező, kiterjedt területet. Július 8-án ugyanis Székkutas határában mintegy 300 hektár területen perzselte fel a száraz füvet a tűz, amelynek eloltásán a két szomszédos megye több mint 50 tűzoltója órákon át dolgozott. (A tűzzel érintett terület Csongrád-Csanád megyéhez, míg a Fehér-tó területe Békés megyéhez tartozik.)

Kapcsolódó linkek:

Rekordárvizek Nyugat-Európában

Július közepén a hirtelen lezúduló, hatalmas mennyiségű eső Nyugat-Európa több vidékén – Németország nyugati felén, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Svájcban – katasztrofális árvizeket okozott. Lakó- és középületek dőltek romba, a halálos áldozatok száma elérte a több száz főt.

Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programja természetesen igyekezett a legnagyobb segítséget nyújtani a bajban. A Sentinel műholdak segítségével feltérképezték az elöntött területeket. Az alábbi, két Sentinel-1 radarműholdas amplitúdókép alapján készített ábra azt szemlélteti, hogy a nagy folyók mentén hol voltak a legkiterjedtebbek az árvíz által érintett területek. Ehhez két műholdképet kombináltak, az egyik még július 3-án, a másik 12 nappal később, közvetlenül az esőzések után készült. A színezés segítségével piros színnel emelték ki az elöntött területeket. A radaros műholdképek különösen alkalmasak a vízfelületek detektálására, hiszen azokról nem verődnek vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott jelek. Ráadásul a radaros észleléseket a borult, felhős idő sem akadályozza.

Németországban Rajna-vidék-Pfalz és Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartományokban volt a legsúlyosabb a helyzet az évszázados rekordot döntő csapadékmennyiség miatt, Belgiumban leginkább Vallónia volt érintett. A képen a Rajna, a Ruhr és a Meuse (Maas) folyók egy-egy szakasza látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-1 méréseket – más műholdas adatokkal együtt – a Copernicus vészhelyzeti szolgáltatásának (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) szakemberei arra használták, hogy friss és pontos információval lássák el a kárelhárításon dolgozó hatóságokat. A műholdas földmegfigyelés és a modellezés együtt persze nem csak akkor lehet hasznos, amikor már megtörtént a baj. A sajtóban megjelent hírek szerint Németországban például pontos előrejelzéssel szolgált egy a a 2000-es évek elején kidolgozott rendszer, amely hidrológiai mérések és műholdas adatok alapján megjósolta az áradásokat. A létfontosságú információ mégsem jutott el az érintettekhez.

Kapcsolódó linkek:

Vasi völgyhíd

585 méter hosszú, a felszín felett 24 méter magasan futó, tizenegy, egymástól 60 m-re elhelyezkedő támaszon nyugvó völgyhíd készült el Vasszentmihály közelében – olvashattuk nemrég a hírekben. Az M80-as gyorsforgalmi út fejlesztése 2018 tavaszán kezdődött, ennek keretében közel 29 km hosszan 2 × 1 sávos autóutat építenek Körmend és az osztrák határnál fekvő Rábafüzes között. A határ közelében található település, Vasszentmihály környezetét két Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatjuk be. Mindkét kép a természeteshez közeli színeket adja vissza. Az egyik frissen, 2021. július 6-án készült. A másik egy nap híján pontosan négy évvel korábban, vagyis még az útépítési munkálatok megkezdése előtt. A különbség szembeötlő, az M80-as vonalvezetése a települést északi irányból kerüli el.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Júniusban már átadták a forgalomnak az új gyorsforgalmi út egy rövidebb szakaszát, Vasszentmihály és Szentgotthárd között (6,6 km). A Körmend és Vasszentmihály közötti szakaszra (19,4 km) várhatóan októbertől hajthatnak fel az autósok. A hídszerkezet tervezésénél a távlati autópálya paramétereit kellett figyelembe venni, a magassági vonalvezetés követelményei pedig szükségessé tették, hogy völgyet, amelyben a Vörös-patak húzódik, híddal íveljék át – írják a Magyar Építők honlapján, ahol a tervezés, gyártás és építés részleteiről is többet megtudhatunk.

Kapcsolódó linkek: