Az amerikai és az indiai űrügynökség (a NASA és az ISRO) július 30-án bocsátotta fel NISAR (NASA–ISRO Synthetic Aperture Radar) nevű, közösen fejlesztett radaros földmegfigyelő műholdját. Ez a világ első olyan távérzékelő űreszköze, amelyen egyszerre repül egy L-sávú (1,25 GHz frekvencia, 24 cm hullámhossz) és egy S-sávú (3,20 GHz frekvencia, 9,3 cm hullámhossz) apertúraszintézises radarberendezés (synthetic aperture radar, SAR). Az előbbit az amerikai, az utóbbit az indiai partner építette.
Az L-sávú radarjelek áthatolnak az erdők lombkoronáján, így alkalmasak többek közt a talaj nedvességtartalmának mérésére, valamint a jégfelületek és a szilárd földfelszín mozgásának detektálására. Mindez segít a földrengések, vulkánkitörések és földcsuszamlások hatásainak vizsgálatában. Az S-sávú SAR műszer érzékenyebb a nedvességre, a növényzetre, és nagyobb a felszíni felbontása. Ezek alkalmassá teszik a mezőgazdasági hasznosításra, a füves területek, a vizes élőhelyek, a talajnedvesség változásainak és a növényzet növekedésének vizsgálatára. Általában a radaros megfigyelési módszer lehetővé teszi a megfigyeléseket a felhőtakarón keresztül és éjszaka is.
Jelenleg a műhold beüzemelése, a rendszerek kalibrálása folyik. A felbocsátás utáni első kritikus mozzanat a 12 m átmérőjű fedélzeti antenna kinyitása és üzembe helyezése volt. A NISAR szeptember közepén érte el a végleges, 747 km-es pályamagasságot, ahonnan közel poláris (az egyenlítői síkhoz képest 98,4°-ban hajló) napszinkron pályán végzi majd megfigyeléseit. Felvételeit 242 km széles felszíni sávban készíti. Egy adott földfelszíni pont fölé 12 naponta kétszer, vagyis délről északi, valamint északról déli irányba repülve tér vissza. A küldetés várhatóan novemberben érkezik el ahhoz a fázishoz, hogy megkezdjék vele a rendszeres adatgyűjtést.
A NISAR augusztus vége felé elkészítette első radarképeit. Ezek közül kettőt mutatunk most be. Az első az USA északkeleti részén, Maine államban, az Atlanti-óceán partvidékén található Mount Desert-szigetet mutatja. (A sziget nevének eredete 1604-es francia felfedezőjéig vezethető vissza. Samuel de Champlain a sziget hegycsúcsait a tengerről nézve növényzettől mentesnek látta, innen a L’Isle des Monts-deserts, vagyis a kopár hegyek szigete elnevezés.) A NISAR L-sávú, hamisszínes radarképén a vízfelületek sötétek, a zöld szín erdőt jelöl, a bíborvörös szabályos felületeket, például csupasz talajt és épületeket. Ebben a színben a legfeltűnőbb folt a sziget északkeleti végén található Bar Harbor városa. A NISAR L-sávú radarrendszere akár 5 m-es objektumokat is képes felbontani.
A másik kép Észak-Dakota állam északkeleti része, Grand Forks és Walsh megyék fölött készült. A képen a nyugatról keleti irányba tartó Forest folyó partján elterülő erdők és vizes élőhelyek, valamint – jellegzetes négyszögletes és köralakban – mezőgazdasági művelés alatt álló területek láthatók. A sötétebb mezőgazdasági parcellák épp parlagon vannak, a világosabb színűek legelők, vagy olyan haszonnövényeket termesztenek rajtuk, mint a szójabab és a kukorica. A kör alakú mintázat központi forgórendszeres öntözésre utal.
A képek jól mutatják, hogyan képes az L-sávú SAR megkülönböztetni az egyes területeken található felszínborítás – például alacsony növényzet, fák és építmények – típusát.
Az európai Copernicus program keretében is készül egy L-sávú radaros műhold, a ROSE-L (Radar Observing System for Europe in L-band). Ennek a fejlesztését az Európai Űrügynökség (ESA) irányítja, tervezett felbocsátási éve 2028. Az új műhold jól kiegészíti majd a Copernicus C-sávú (5,4 GHz frekvencia, 5,6 cm hullámhossz) Sentinel-1 radaros műholdjainak képességeit.
Kapcsolódó linkek
- NISAR honlap (NASA JPL)
- A NISAR első L-sávú radarképei (NASA JPL)
- Végre úton a NISAR (Űrvilág, 2025. július)
- A készülő ROSE-L (EU Copernicus)
- Reménybeli új „családtagok” (Sentinel blog, 2020. február)