Uncategorized

Sikeresen befejeződött a Sentinel-1D beüzemelése

Fontos mérföldkő az Európa Unió (EU) és az Európai Űrügynökség (ESA) együttműködésében zajló Copernicus földmegfigyelési program történetében: megkezdte az adatok rendszeres szolgáltatását az apertúraszintézis elvén működő radaros műholdakból álló Sentinel-1 sorozat legújabb, tavaly novemberben felbocsátott tagja, a Sentinel-1D. Május 1-jén hivatalosan is véget ért a pályára állítás utáni kritikus beüzemelési és kalibrálási fázis, de a Sentinel-1D-től származó adatok április 17-től kezdve már a Copernicus felhasználóinak rendelkezésére állnak – méghozzá egy olyan adatbázisban, amely továbbra is szabadon és ingyenesen hozzáférhető bárki számára.

Dél-Amerika déli csücske, a Tűzföld egy hamisszínes Sentinel-1D radarképen, amely az elsők között, nem sokkal a start után, 2025. november 6-án készült. Az adatokat az olaszországi Matera követőállomáson vették. Az esemény a felbocsátástól számított 50 órán belül történt, ami valószínűleg a legrövidebb idő a felbocsátás és az adatszolgáltatás között egy radaros földmegfigyelő műhold esetében. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-1 történetében lezárult egy korszak, miután mind a négy első generációs műholdat sikeresen üzembe helyezték. A történet több mint egy évtizeddel korábban, 2014-ben, a Sentinel-1A felbocsátásával kezdődött. A 2016-ban pályára állított Sentinel-1B sajnos 2021-ben meghibásodott. A sorozat harmadik darabja, a Sentinel-1C 2024-ben startolt.

A Sentinel-1 konstellációt két azonos pályán, de egymástól 180°-ban eltérő helyzetű – vagyis minden pillanatban a Föld átellenes oldal fölött keringő – műhold alkotja. Ezzel javítják a radaros műholdak lefedettségét és megfelezik egy adott pont fölé, adott pálya menti helyzetben való két visszatérés között eltelő időt ahhoz képest, mint ha csak egy műholdat alkalmaznának. Mivel a veterán Sentinel-1A is működőképes maradt, most egy ideig – a zökkenőmentes átmenet biztosítására – egy három műholdból álló konstelláció jött létre, amely  2026 június közepéig lehetővé teszi, hogy kettő helyett három radaros műhold adataival dolgozzanak a szakemberek.

A Sentinel-1 műholdak nagy felbontású radarképeket szolgáltatnak a Föld felszínéről, minden időjárási körülmény között, éjjel és nappal is. Az adatok kritikus fontosságúak a természeti katasztrófák, a tengeri jég megfigyelésétől kezdve a szárazföldi felszín-deformációk pontos feltérképezésén deformációig át a mező- és erdőgazdálkodásig. Mostanra a Sentinel-1 adatai nélkülözhetetlenné váltak a tudományos kutatók, a politikai döntéshozók és a katasztrófa-elhárítást végző szervezetek számára is.

Az Elba folyó tölcsértorkolata Németországban, a Sentinel-1D egyik korai, hamisszínes műholdképén, 2025. november 7-én. A színezés érdekében a műhold által rögzített különböző polarizációjú képekhez a vörös, a zöld és a kék alapszíneket rendelték. Az eredményül kapott élénk színek kiemelik a különböző felszínborítási típusokat, például a városi területeket, a vízfelszíneket, illetve a mezőgazdasági művelés alatt álló földeket. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Figyelemre méltó az adatsorozat hosszúsága. A Sentinel-1 rendszer jó úton halad afelé, hogy eddig példátlan módon akár két évtizedes folyamatos, egységes színvonalú radarmegfigyelést biztosítson. Ez a páratlan adatbázis megerősíti Európa vezető szerepét az éghajlati és a környezeti változások nyomon követésében, megbízható alapot kínálva a döntéshozatalhoz és a kutatáshoz egy egyre bizonytalanabb világban.

Most, hogy az első generációs Sentinel-1 műholdak közül az utolsó is megkezdte üzemszerű működését, az ESA és az Európai Bizottság előre tekint. A következő műholdgeneráció (Sentinel-1 Next Generation) célja a mérések folytonosságának biztosítása lesz, legalább a 2030-as évek közepéig. Ezek a jövőbeli műholdak – elődeik örökségére építve – várhatóan fokozott teljesítményt nyújtanak majd és új képességekkel lesznek felvértezve, hogy kielégítsék a felmerülő újabb tudományos és társadalmi igényeket.

Kapcsolódó linkek