Ezzel a hangzatos melléknévvel látták el azt a Szibériban, Jakutföldön található képződményt, amely Föld legnagyobb permafrosztkrátere, vagyis egy olyan mélyedés a felszínen, amely az alatta húzódó, korábban hosszú éveken át fagyott talaj felengedése miatt jött létre. A jég mellett kőzetet, homokot, iszapot, valamint növényi és állati eredetű szerves anyagot tartalmazó, a sarkvidéki területekre jellemző permafroszt olvadását elsősorban a globális éghajlatváltozás, az átlaghőmérséklet emelkedése okozza.
A Sentinel-2 műholdkép, amelyet nemrég heti földmegfigyelési sorozatában az Európai Űrügynökség (ESA) mutatott be, a beomlott felszínt ábrázolja, felülnézetben. A Batagajka-kráter – amely a kép jobb alsó sarkában látható – alakja egy ebihalra vagy rájára emlékeztet, közel szimmetrikusan elhelyezkedő „oldalúszókkal” és északkelet felé mutató „farokkal” (ld. még alul a kinagyított képrészletet). A képződmény jelenleg nagyjából 100 m mély és 1 km hosszú, de évente kb. 30 méterrel növekszik. A szakemberek szerint ez a gyors terjeszkedés néhány évtizeddel ezelőtt kezdődött, és az erdőirtás, valamint a növekvő hőmérséklet eredménye. Ezek hozzájárulnak a kráter mélyén lévő – a permafroszt túlnyomó részét kitevő – jég megolvadásához, majd a víz elszivárgásához és elpárolgásához. A visszamaradó üledék pedig leülepedik, a felszín beomlik.
Az olvadó permafroszt a klímaváltozás egyik tünete. Sajnos pozitív visszacsatolást jelent az éghajlat változásának folyamatában, mivel metán és szén-dioxid felszabadulásával jár. Ezek a gázok pedig a légkörbe jutva tovább növelik az üvegházhatást. A Batagajka környéki permafroszt több tízezer éve fagyott, benne időnként jégkorszaki fosszíliákat és mumifikálódott állattetemeket találnak.
A műholdképen látható még a krátert körülvevő tundra, zöldellő cserjékkel és vörösfenyőkkel. A kráter meredek lejtőin gyér a növényzet, barnás színével ezért is üt el a környezetétől. A krátertől kb. 1 km-re északnyugatra egy kis domb látható. Még északabbra, az éles kanyarokat leíró Jana folyó bal partján épült az alig több mint 4000 lakost számláló Batagaj település. A Jana több mint 870 km hosszan folyik Oroszországon terül, kép bal oldalán látható kanyarban észak felé veszi az irányt. Amint ezen a rövid szakaszon is feltűnő, a folyó medre az idők során sokat változott. A jelenséget az üledéklerakódás és az erózió folyamata hajtja, ami időnként holtágakat hoz létre. A lefűződött holtágak hozzák létre a nagy kép bal felső részén látható szép természeti formákat. Vizük színe elüt az élő folyómederben található vízétől.
Kapcsolódó linkek
- A Föld az űrből: Batagajka-kráter (ESA)
- Nyílik „az alvilág kapuja” Szibériában, 650 000 éve fagyott talajra bukkantak (Qubit, 2023. június)
- Rozsdás folyók (Sentinel blog, 2026. január)
- Kanada leghosszabb folyójának torkolatvidéke (Sentinel blog, 2021. október)