Fóliasátrak – Krétán is

Nemrég a Szentes melletti fóliás kertészetekre vetettünk egy (pontosabban két) pillantást Sentinel-2 műholdképek segítségével. Idei első blogbejegyzésünket pedig a dél-spanyolországi Almería városa környékére tettünk egy virtuális kirándulást. A becslések szerint onnan származik az európai boltokba kerülő primőr zöldségek akár fele.

Ugyancsak délen, a Görögországhoz tartozó Kréta szigetén is nagyban űzik a fóliás zöldség- és gyümölcstermesztést. A 20. század közepe előtt a Kréta délkeleti részén, a sziget déli tengerpartján fekvő Ieraptera egy meglehetősen szegény település volt. 1956-ban azonban egy holland mezőgazdász, Paul Herman Felix Kuijpers érkezett ide, akinek munkássága nyomán a szó szoros értelmében megváltozott a táj képe – ezt majd a műholdképeken is láthatjuk. Kuijpers egyházi ösztöndíjjal tanult gazdálkodást, cserébe egy éven át ingyen kellett dolgoznia egy alcsonyan fejlett vidéken. Ő Ierapetrát választotta, mert meglátta a helyben rejlő lehetőségeket. Innovatívnak számító melegházi termesztést honosított meg, bár kezdetben a helyiek ellenállását is le kellett küzdenie. Később azonban még a szkeptikusok is belátták, hogy ez nagy üzlet, így Kréta más területein is elterjedt.

Két Sentinel-2 műholdképen mutatjuk Ierapetrát (jobbra lent) és a tőle nyugatra fekvő partvidéket, ahol a legtöbb fóliasátor található. Ugyanazt a színezést használtuk, amit az Almería könyékét bemutató műholdképeken. A nyári és a téli kép között a legszembeötlőbb különbség, hogy a magasabban járó Nap által megvilágított fóliasátrak fényesebben virítanak a nyári képen.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Középtájt, kicsit jobbra a nagy sötét folt egy mesterséges tó, a déli partján a hosszú egyenes szakasz a duzzasztógát helyét jelzi. A víztározó elsődleges feladata a fóliasátrak ellátása öntözővízzel a száraz nyári hónapok alatt. A másik feltűnő különbség a két műholdkép között, hogy 2018 júliusában sokkal kevesebb víz volt a tározóban, mint idén március elején. A Bramiana-víztározó egyébként a sziget legnagyobb kiterjedésű vizes élőhelye, számos védett vízimadár él ott.

A fóliasátras gazdálkodási forma térnyerése révén Ierapetra és környéke mára Kréta egyik legjobban prosperáló vidékévé fejlődött. Európa minden tájára szállítanak az itt termesztett zöldségből és gyümölcsből. A fóliasátrak összesen mintegy 1500 hektár (15 millió négyzetméter) területet foglalnak el a város mellett.

Kapcsolódó linkek:

Queensland (s)árvizei

Ausztrália északkeleti részén fekszik Queensland szövetségi állam, ahol 2019 elején özönvízszerű esőzéseket tapasztaltak. Helyenként több csapadék hullott, mint máskor egy egész éven át, csakhogy most kevesebb mint egy hét leforgása alatt. Az okozott kár sok millió dolláros, lakóházak semmisültek meg, és közel félmillió szarvasmarha vált a természeti katasztrófa áldozatává.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-2 műholdjának képén a megáradt folyók által a Korall-tengerbe szállított hordalék látható. A Korall-tengerben található Földünk legkiterjedtebb korallzátonya, a Nagy-korallzátony, amelynek egy részlete a műholdképen is feltűnik – a parttól kb. 35 km hosszan benyúló sáros vízhez vészesen közel.

A Burdekin folyó (balra lent) által a Korall-tengerbe szállított hordalék két nappal a nagy esőzések után, 2019. február 10-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A fenti Sentinel-2 műholdkép kinagyított részlete a folyó deltatorkolatát mutatja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Burdekin csúcsvízhozama alapján Ausztrália legjelentősebb folyója, közel 900 km-en át kanyarog, vízgyűjtő területe megközelíti a 130 ezer km2-t. Ami az Ausztrália északkeleti partjai közelében 2000 km hosszan húzódó, 350 ezer km2-re kiterjedő Nagy-korallzátonyt illeti, az ebből a folyóból kapja a legnagyobb édesvíz- és hordalék-utánpótlását. A világhírű, az UNESCO világörökségi listáján 1981 óta szereplő – és a klímaváltozás és a víz szennyezése miatt jelenleg nagy veszélyben levő – ökoszisztéma valójában mintegy 3000 különböző zátony és 900 korallsziget összefüggő együttese. Az elmúlt három évtizedben a Nagy-korallzátony több mint fele eltűnt. Ebben a melegedő vízen túl az is közrejátszik, hogy a vegyszereket és műtrágyát is tartalmazó, a folyók által ide szállított hordalék időnként ellepi a koralltelepeket, kitakarva a napfényt és esetenként káros algavirágzásokat előidézve.

A 13 színképi sávban érzékeny Sentinel-2 műholdpáros adatait világszerte sikerrel alkalmazzák a part menti vizek és a tavak szennyezettségének felmérésére, az időbeli változások követésére.

A Queensland partjainál a tengerbe mosódott hordalékról készített februári Sentinel-2 műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik áprilisi epizódjában. (Videó: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Repcevirágzás

Április 24–26. között a Sentinel blog is bemutatkozott egy poszteren a Magyar Űrkutatási Fórum 2019 konferencia résztvevőinek. A Sopron felé vezető út mentén lehetetlen volt nem észrevenni a hatalmas táblákban éppen virágzó repcét. A feltűnő sárga virágú szántóföldi növényt a Központi Statisztikai Hivatal 2018-as adatai szerint hazánkban a búza, a kukorica és a napraforgó után a negyedik legnagyobb területen vetik. A repce vetésterülete az utóbbi években dinamikusan növekszik, 2018-ban több mint 60%-kal meghaladta a 2012–2016 közötti évek átlagát.

A repce sokoldalúan hasznosítható olajos, nagy fehérjetartalmú növény. Egy hektáron termelt repcéből 2000 liter finom repceolaj préselhető ki. Az olaj előállítása után visszamaradt repcedara szarvasmarhák és sertések takarmányaként hasznosul. A virágzó repceföldek – amiket az alábbi Sentinel-2 műholdképen is láthatunk majd – a méhek számára is táplálékul szolgálnak. A termőterület növekedése mégsem ezekre az okokra, hanem inkább a környezetbarát üzemanyagnak számító biodízel előállítására vezethető vissza. A becslések szerint 1 hektáron termelt repcéből személygépkocsival 30 ezer km megtételére alkalmas bioüzemanyag gyártható. 2018-ban Magyarországon több mint 340 ezer hektáron vetettek repcét.

Az idén áprilisi, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképek segítségével tehát Győr-Moson-Sopron megyébe látogatunk. Középtől kicsit balra a legnagyobb település Nagylózs. A jobb felső sarokban Fertőszentmiklós, balra alul Sopronkövesd egy-egy részlete is látható. Az egy hónapon belül, április 1-jén és 28-án készült képek a csúszka mozgatásával könnyedén összehasonlíthatók. Így a sárgászölddé vált táblákon mindjárt feltűnik, hogy a hónap végére kivirágzott a repce.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A képek tetején halad át a Győrből Sopronba vezető 85-ös számú főút. Ettől délre, a kép közepén azonban sokkal feltűnőbb egy világos sáv, ez az M85-ös autóút most épülő szakasza. A kép keleti és nyugati szélén egy-egy készülő csomópont is jól kivehető. Az építkezés jelentősen átalakítja a táj képét. Ezt egy másik, egy két évvel ezelőtti Sentinel-2 műholdképpel való összehasonlítás szemlélteti. Az útépítésnek 2017 tavaszán még nem volt látható nyoma.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó link:

Sivatagi „gabonakörök” Egyiptomban

A műholdképeket telepöttyöző körök a valóságban nem is olyan kicsik, átmérőjük kb. 800 méter. Egyiptom nyugati részén, a Líbiai-sivatag területén találhatók és intenzíven öntözött mezőgazdasági területeket jeleznek. Jellegzetes kör alakjukat a művelés módjának köszönhetik. A körök közepén levő kútból forgó öntözőberendezés karja juttatja a vizet a termőterületre. Ahová nem jut el a víz, ott továbbra is a száraz, terméketlen sivatag az úr.

Az egyiptomi öntözéses földművelésről az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában volt szó áprilisban. (Videó: ESA, képek: Landsat: USGS, Sentinel-2: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A felszínborításban és az éghajlatban bekövetkező hosszú távú változások tanulmányozása érdekében nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló, műholdas távérzékeléssel nyert adatsorokat megőrizzék, archiválják, hogy az eljövendő generációk is elemezhessék azokat.

A videóban egy olyan különleges, bő két évtizednyi időt felölelő animált műholdképsorozatot is bemutatnak, amely 1998 januárjáig visszamenően több mint 150 műholdkép felhasználásával illusztrálja a változásokat a Kelet-Owainat területén. A régebbi adatok az amerikai Landsat földmegfigyelő műholdak családjának tagjaitól származnak, az újabbak az európai Sentinel-2 műholdpárostól.

Egyiptom területének nem kevesebb mint 95%-a sivatag, tehát nagyon értékesek a mezőgazdasági művelésre alkalmas földek. Ahogy nő az igény az élelmiszer iránt, úgy erősödnek a mezőgazdasági célú fejlesztések a sivatagos területeken. Az ehhez szükséges bőséges öntözővizet a föld alól nyerik, ahol a víztározó rétegekben több ezer éven át gyűlt össze az édesvíz. Az ún. núbiai homokkő víztározórendszer a legnagyobb ismert föld alatti készlet, a Szahara keleti része alatt több mint kétmillió négyzetkilométernyi területen húzódik, becsült tárolt vízmennyisége 150 ezer köbkilométer.

Az öntözésre kitűnően alkalmas, alacsony sótartalmú víz felhasználásával többek közt búzát, árpát, burgonyát termesztenek itt. A termény elszállítását légi úton, a Sark Al-Owainat-i repülőtérről végzik. Ezt 2003-ban adták át a forgalomnak. A műholdképeken a terület keleti részén, vagyis a jobb oldalon könnyen felismerhető.

A képek sorozatán a figyelmes szemlélő a buckáknak a homoksivatagokra jellemző, a szél következtében fellépő vándorlását is megfigyelheti, főleg a bal felső sarokban.

Kapcsolódó linkek:

Száraz tónak nedves partján…

…felújítást végeznek. Szeged mellett, a Maty-éri versenypálya (hivatalos nevén Nemzeti Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központ) már készül a nyári kajak-kenu világbajnokságra. A világverseny nyolc év után látogat el újra Szegedre. A pályát 1978 és 1981 között létesítették, a 2011-es világbajnokság idejére felújították, a sportkomplexum 11 ezer néző befogadására lett képes.

A versenypálya hossza 2,4 km, a szélessége 140 m. A bemelegítésre külön vízfelületet használnak. Mostanra azonban szinte teljesen eltűnt a víz a tóból, hiszen javában folyik az újabb felújítás. A kajak-kenu világbajnokság 2019. augusztus 21–25. között lesz a Maty-éren. A munkálatokkal július végéig el kell készüljenek. Az alábbi Sentinel-2 műholdképpár segítségével össze tudjuk hasonlítani az idén március végi állapotot a tavaly májusival: középen volt víz, nincs víz!

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mivel 2018-ból nem volt igazán szép felhőmentes márciusi és áprilisi felvétel a környékről a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának archívumában, így a kép közepén látható kajak-kenu és evezős versenypálya szembetűnő változásai mellett felfigyelhetünk a növényzet eltérő állapotára is. A hamis színezéssel egyrészt kiemeltük a kék vízfelületeket, másrészt a zöld növényzetet, ami májusban természetesen már fejlettebb, mint március végén. A kép jobb szélén látszik Szeged városának egy részlete és az alsó sarokban a Tisza kék szalagja. A kép bal szélén levő település Domaszék.

Visszatérve a pályához, a mostani beruházás keretében megújulnak az oda vezető utak, több autót tudnak majd fogadni a parkolók. A fő lelátót befedik, megújul a céltorony, a sajtóközpont és a versenypálya infrastruktúrája. A pályát kettéválasztó – a májusi Sentinel-2 képen is jól látszó – osztószigetet híd kapcsolja majd össze a szárazfölddel. (Az idén nyári műholdképeken pedig már az addigra megépülő híd is szépen kivehető lesz majd.) Később triatlonversenyeket is rendezhetnek a sportközpontban. A szigeten kerékpárút épül, az edzők a partról így követhetik tanítványaikat. A tévékamerák az osztószigetről veszik majd a kajak-kenu világbajnokság futamait, így a régebbi közvetítésekből megszokott nádas helyett a lelátók lesznek a háttérben.

Kapcsolódó linkek:

Ami elválasztja a briteket a kontinenstől

Nem, nem Nagy-Britanniának az Európai Unióból való, és a jelek szerint egyre kaotikusabbá váló kilépéséről, a Brexitről lesz szó. Ezúttal a szigeteket a kontinentális Európától földrajzi értelemben elválasztó csatornáról, a La Manche-ról (angol nevén English channel, szó szerinti fordításban Angol-csatorna) írunk – az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában bemutatott különleges, műholdas adatokon alapuló kép kapcsán.

(Videó: ESA)

A kép az apertúraszintézis elvén működő, a felhőzeten is „átlátó” radaros földmegfigyelő műholdak, a Copernicus program Sentinel-1A műholdpárosa mérései alapján készült, és a csatorna élénk tengeri hajóforgalmát illusztrálja. A két azonos felszereltségű műhold közül mindegyik áprilisban, a Sentinel-1A 2014-ben, a Sentinel-1B pedig 2016-ban állt pályára. Poláris pályán keringenek, egy adott irányból legalább 6 naponta készítenek felvételeket az alattuk elterülő tájról, mint például a La Manche csatornáról is. Ezeken a pillanatfelvételeken a tenger sötét hátterétől látványosan elütnek a nagy úszó fémdarabok, vagyis a fényes radarvisszhangot produkáló hajók. Bár egy-egy műholdkép egy adott időpontban készül, összességükben már nagyon jól mutatják, általában merre haladnak el a hajók.

Három év Sentinel-1 radaros műholdképeiből összeáll, merre halad a legtöbb hajó a La Manche csatornában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016–2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A kép elkészítéséhez több száz, 2016 és 2018 között készített radarfelvételt használtak fel, méghozzá úgy színezve azokat, hogy a 2016-os felvételeken kék, a 2017-eseken zöld, a 2018-asokon pedig piros pöttyök jelöljék a hajókat. A kevésbé változó szárazföldek így az összesített képen a szürke különböző árnyalatait mutatják. A legfényesebb radarvisszhangot a települések szolgáltatják, a leginkább Nagy-Britannia és Franciaország fővárosa, London és Párizs tűnik ki közülük méreteivel. A csatorna vizét jelölő sötét háttér előtt feltűnőek még a kiterjedt part közeli tengeri szélturbina-telepek, a maguk szabályosan ismétlődő fényes fehér pontsoraival.

A La Manche stratégiai fekvése és viszonylag kis szélessége okán forgalmas vízi közlekedési útvonal az Atlanti-óceán és az Északi-tenger között. A kontinens partvonala mentén húzódó hajózási útvonalak két párhuzamos sávja rajzolódik ki a radaros műholdképek alapján. A nagy forgalom miatt az ellenkező irányokban így szervezik a forgalmat, elkerülendő az esetleges ütközéseket.

A fenti kép egy kinagyított részlete a Calais és Dover közötti csatornaszakasszal

A fő sávokra merőlegesen is van bőven forgalom. A csatorna a legkeskenyebb szakaszán csak 33 km széles, így jó idő esetén átlátni a túlsó partra. Az angliai Dover és a franciaországi Calais kikötőit elválasztó Doveri-szorost több mint 400 hajó és komp szeli át naponta.

Kapcsolódó linkek:

Ahonnan a Gangesz vize ered

A Himalája egyik legnagyobb gleccsere, a Gangotri India északi határvidékén, Uttarakhand állam területén, a kínai határ közelében található. Legnagyobb részt ennek a gleccsernek az olvadó jege táplálja India egyik legnagyobb és legnevezetesebb folyamát, a Gangeszt, amely – miután nagyjából északnyugat–délkeleti irányban átszeli a fél szubkontinenst – a Bengáli-öböl északi részén, kiterjedt deltatorkolatban végződik. A Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja 2018. január 7-én készítette azt a képet, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában is bemutattak idén januárban.

(Forrás: ESA)

A gleccser kezdőpontja a kép jobb alsó részén, a Himajája Chaukhamba nevű csúcsa (7138 m) közelében van. Innen északnyugati irányban mintegy 30 km hosszan húzódik a jégfolyam. Ahogy a Föld legtöbb gleccsere, a Gangotri is visszahúzódóban van, jégtömege folyamatosan csökken. A kutatások szerint a folyamat már bő két évszázada tart. Az 1950-es és 1970-es évek közepe között végzett mérések szerint akkor nem kevesebb mint évi 35 m-t rövidült. Mostanra ez a szám 10 m/évre csökkent ugyan, de a megfigyelések alapján a gleccser jege közben vékonyodik is.

A gleccser végének a neve Gomukh, a völgyben továbbkanyargó folyó pedig a Bhagirathi (később, az Alaknanda folyóval való egyesülése után hívják Gangesznek). A folyó mentén kb. 20 km-re található a gleccserrel azonos nevű település, Gangotri (a képen balra fent).

A Gangotri-gleccser Sentinel-2 műholdképen, 2018. január 7-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Himalája–Hindukus hegyvonulat és a Tibeti-fennsík együttesen kiérdemli a Föld „harmadik pólusa” címet, ami az itt fagyott állapotban tárolt vízkészlet mennyiségére utal. A két sarkvidék után ugyanis itt található jég formájában a legtöbb édesvíz. A Föld népességének jelentős hányada függ az innen származó víztől, így a gleccserek méretének, vastagságának, változásainak követése alapvető fontosságú. Ebben a Föld körüli pályáról végzett műholdas mérések sokat segítenek, hiszen a helyszínek általában nehezen megközelíthetők.

A Gangotri-gleccserről és környékéről egy pontosan fél évvel később, 2018. július 6-án készült nyári Sentinel-2 műholdképet is bemutatunk. A hamis színezés segítségével a felhők (főleg a kép bal oldalán és alsó részén, fehérben) és a hóborítás (türkiz) jól elkülöníthetők. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Copernicus Masters 2019: indul a verseny!

Április első napján megnyílt a jelentkezés lehetősége a 2011 óta tartó versenysorozat idei fordulójára.

A műholdas földmegfigyelési adatok iránti igény egyre növekszik, ahogy az emberiség választ próbál keresni napjaink kihívásaira, a klímaváltozástól kezdve az élelmiszer-biztonságon át az egészséges ivóvízellátás biztosításáig. Az Európai Unió Copernicus programja naponta 15 terabájtnyi új, mindenki által szabadon hozzáférhető adatot produkál. A Copernicus szolgáltatásai pedig globális lefedettséggel, közel valós időben állítják elő termékeiket, a környezeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás elősegítésére.

Ezzel párhuzamosan a földmegfigyelési szektor vállalkozásai is folyamatosan fejlődnek. Új platformokat fejlesztenek a Copernicus program Sentinel műholdjai, valamint más földmegfigyelő műholdak által szolgáltatott adatok tárolása, feldolgozása céljából. Mindez az adatok egyre újabb területeken való alkalmazását segíti elő.

Ennek a célnak az érdekében zajlik immár 2011 óta Európa vezető innovációs versenye, a Copernicus Masters. A 2019-es fordulóban is kiemelkedő új földmegfigyelési alkalmazásokat, üzleti modelleket keresnek díjazásra, több kategóriában. A verseny iránt innovatív kis- és közepes vállalkozások, startup cégek, egyetemi kutatócsoportok, valamint az üzleti életben, a kutatási vagy felsőoktatási szférában tevékenykedő magánszemélyek érdeklődhetnek.

Már fogadják a pályázatokat a Copernicus Masters 2019 versenyre, egészen június legvégéig. A 8 versenykategória tekintélyes támogatói között megtalálható az Európai Űrügynökség (ESA), a Német Repülési és Űrügynökség (DLR), az Astrosat, Planet, BayWa, Airbus, sabloo cégek, valamint a közlekedésért és digitális infrastruktúráért felelős német szövetségi minisztérium (BMVI) is. A verseny szervezését a német AZO cég végzi.

(Kép: AZO)

Ahogy az elmúlt években, úgy idén is a szokásos pénzdíjakon felül a nyertesek bekapcsolódhatnak vezető nemzetközi földmegfigyelési szervezetek hálózatának munkájába, jelentős műholdas adatkvótákat kapnak, több mint 450 ezer euró összesített értékben üzletfejlesztési szolgáltatásokban részesülhetnek. A fődíj nyertese 10 ezer euróval lesz gazdagabb.

A Copernicus Masters 2019 részleteiről, díjazásáról, a pályázási feltételekről teljes körű tájékoztatást nyújt a verseny honlapja.

Kapcsolódó linkek:

Kenyai színek

Kenya a kelet-afrikai magasföldön, az Indiai-óceán partján, az Egyenlítő mentén fekvő ország. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában februárban egy Kenya északkeleti részéről készült Sentinel-2 műholdképet mutattak be. A Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosa 13 optikai és közeli infravörös hullámhosszon készít felvételeket. Ezek lehetővé teszik hamis színezésű képek előállítását, amelyekkel látványosan kiemelhetők a felszín eltérő tulajdonságai, a kőzet és a talaj fajtái, a növényzet, vagy épp annak hiánya.

(Forrás: ESA)

A képen látható vidék kifejezetten száraz, a növényzetre utaló zöld színű foltok csak az ábrázolt terület legészakibb részén (a kép felső szélénél) láthatók. A rózsaszín, lila és sárga árnyalatai különféle kőzet- és talajtípusokra utalnak. Felismerhető több kiszáradt folyómeder is, bal oldalt középtájt a feltűnő sötét folt pedig egy nem sokkal korábban tűz által felperzselt terület.

A Kenya északkeleti részét ábrázoló hamis színezésű Sentinel-2 műholdkép 2018. október 1-jén készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A víz és a legelőterületek hiánya időnként törzsi összetűzésekhez vezet. Amikor azonban beköszönt az esős időszak, ez a száraz és poros vidék egy időre kizöldül. A kép bal oldalán délnyugat–északkeleti irányban futó, többé-kevésbé egyenes vonal egy nemrég elkészült jelentős útszakasz. Ez az ország egyik legjobb minőségű útja, a délen fekvő fővárost, Nairobit és szomszédos északi országot, Etiópiát köti össze. A kb. 500 km-es északi szakasz Isiolo és a kenyai-etiópiai határváros, Moyale között kilenc éven át épült. A Nairobi és Moyale közötti utazás idejét 3 napról mindössze 12 órára csökkentette, ami új kereskedelmi és üzleti kapcsolatokat tesz lehetővé. (Moyale városa a kép jobb felső sarkában, világoskék foltként látható.)

Kapcsolódó linkek:

Fóliák és üvegházak Szentes mellett

Az év elején műholdképek segítségével Spanyolország déli részére látogattunk, ahonnan a fóliás kertészetek akár Európa felének is fedezik a primőr zöldségekkel való ellátását. Ha fóliás és üvegházas kertészeteket szeretnénk látni, persze nem kell ilyen messzire utazni – bár a Föld körül keringő távérzékelő műholdak „szárnyán” nincsenek igazán nagy távolságok. Most Szentes környékét mutatjuk be a Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdjainak képeivel.

Az alábbi, 2019. március 21-én készült, a Sentinel-2 három különböző hullámhosszon végzett megfigyelései alapján hamis színezéssel előállított képen középtájt ismerhetjük fel Szentes városát. A települést is kettészelő vékony szalag a Kurca-csatorna. Nyugatabbra a Tisza látható, balra középen a Csongrádi-holtág hurka, mellette pedig Csongrád városa. Feltűnő nagyobb vízfelület a kép bal alsó sarkában a Csanytelek melletti halastavak rendszere, itt egyúttal nevezetes védett vízimadár-rezervátum is található.

Szentes és környéke Sentinel-2 műholdképen, 2019. március 21-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A nagy kép kellős közepén kb. 2 és fél km hosszú kék foltjával egy másik tó, a Szentes keleti részén fekvő Veker-laposi-termáltó látható. Erre a területre közelítünk rá az alábbi képrészlet segítségével. Mellé megmutatunk még egy másik, fél évvel korábban, pontosabban 2018. szeptember 27-én készült Sentinel-2 műholdképet is, amelyhez ugyanolyan színezést alkalmaztunk. A két kép a csúszka segítségével egyszerűen összehasonlítható. Látszik, hogy a növényzet az eltérő évszakoknak megfelelően változó: a szeptemberi képen még dúsabb volt, mint most, a tavasz legelején.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Ami azonban állandó, az 45-ös főútnak a tóval átellenes (keleti) oldalán a sok fóliasátor: négyszögletes mintázat, türkiz színben. Ez az Árpád-Agrár Zrt. telephelye. A cégcsoport Magyarország (és valószínűleg egész Közép-Európa) legnagyobb termálvízre alapozott zöldséghajtató kertészeti vállalkozása. Az 1960-as évektől kezdve létesített üvegházaikat és fóliasátraikat az olajipari próbafúrások során talált termálvízzel fűtik. Legfontosabb termékeik a paprikafélék és a paradicsom.

Kapcsolódó linkek: