Mexikóváros a radar alatt

Mexikóváros (spanyolul: Ciudad de México, angolul: Mexico City) Mexikó sűrűn lakott, népes fővárosa. Most a Copernicus program apertúraszintézises radarberendezésekkel dolgozó Sentinel-1 műholdjainak felvételei alapján készült színes kép alapján mutatjuk be. Maga a város a kép jobb felső részén látható (lejjebb ki is nagyítottuk azt a részletet).

A képhez három, egymástól kb. 1 hónapos különbséggel 3 időpontban – 2018. július 28-án, augusztus 27-én és szeptember 26-án – készített Sentinel-1 radaros amplitúdóképet használtak. Mindegyiket három alapszínhez (vörös, zöld és kék) rendelték. Így a változatlan visszaverő tulajdonségú felszínek a fehérhez közeli árnyalatokban látszanak, azonban a gyorsan változók élénk színben tűnnek fel. A változások oka lehet például a növényborítás módosulása az eltelt időszak alatt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Mexikóváros lakossága közel 9 milliós, de az elővárosokat is hozzászámítva több mint 21 millió ember él itt, amivel ez Észak-Amerika legnépesebb települése. A világon nincs még egy ehhez foghatóan nagy spanyol ajkú város.

A Sentinel-1 radarkép bal oldalán fekete színnel három nagyobb vízfelület tűnik fel. A víz a város fejlődése szempontjából nagyon fontos. Az aztékok 1325-ben egy sekély tó mellé építették az első települést. Manapság a tó már nincs meg, s a vízhelyzet elég bizonytalan, annak ellenére, hogy a júniustól szeptemberig tartó esős évszakban gyakoriak a nagy esőzések és a gyors áradások.

A fenti színezett Sentinel-1 radarkép kinagyított részletén maga Mexikóváros látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A feltűnő kör alakú képződmény neve El Caracol, vagyis a csiga. Jelenleg ipari víztározóként szolgál a városon belül, de tervezik, hogy szennyvízfeldolgozó üzemet telepítenek ide. Egy 62 km hosszú szennyvízalagút idén kezdheti meg a működését.

 

A Mexikóvárost és környékét ábrázoló színezett Sentinel-1 radarkép volt a főszereplője nemrég az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozata egyik epizódjának. (Forrás: ESA)

Mexikóváros az egyik első helyszín volt, ahol a Sentinel-1A műhold felbocsátása után kipróbálták, hogyan működik az új űreszközzel a műholdradar-interferometrián alapuló felszínmozgás-monitorozás. Azért ezt a várost választották, mert egyes területein hihetetlen mértékű a felszín süllyedése. Így az rövid időn belül is látványosan detektálható, amint azt a 2014. október 3. és december 2. közötti mindössze 5 mérés alapján végzett analízis is igazolta. A színskála vörös vége alapján van olyan terület a városban, amely havonta (!) akár 2,5 cm-t süllyed. A felszín-deformáció oka az intenzív talajvízkivétel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014 / ESA / DLR Microwave and Radar Institute–SEOM InSARap study)

Kapcsolódó linkek:

Elveszett Paradicsom

Ezzel a John Milton 17. századi angol költő verses eposzától (Paradise Lost) kölcsönzött címmel jelentette meg az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján azt a rövid beszámolóját, amelyben a Copernicus program Sentinel műholdjainak alkalmazásait villantja fel a kaliforniai Paradise városát is érintő nagy erdőtűzzel kapcsolatban. A város nevére utaló angol nyelvű szójáték nem feltétlenül ízléses, mert bár Paradise városa valóban elveszett, de a már több mint 70 azonosított halálos áldozat és a teljesen megsemmisült település sorsa nem ad különösebb okot a szellemességre… Még 800-nál több embert tartanak eltűntként számon, így az áldozatok száma várhatóan növekedni fog.

A Camp Fire (Tábortűz) néven emlegetett erdőtűzzel kapcsolatban blogunkon nemrég mi is bemutattunk a természeti csapás előtt, illetve utána készült Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdképeket. A Copernicus programnak működik olyan földmegfigyelő műholdja is, amely a légszennyezettség, azon belül a levegőben szálló füst és aeroszolok mennyiségének mérésére alkalmas. Ez a Sentinel-5P. Az alábbi animációban a Sentinel-3 nagy látómezejű műholdképeit (november 11.) kombinálták a Sentinel-5P négy egymást követő napon (november 8-11.) gyűjtött adatait ábrázoló térképekkel. Ez utóbbiakon jól következő, ahogy az erdőtűz füstjét a helyszíntől egyre távolabbra sodorják a légáramlatok.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

A Sentinel-3 képei közül az egyik az óceánt és a szárazföldet fényképező, 21 különböző színben érzékeny OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) műszerével készült. A másik képhez az SLSTR műszer látható tartományba eső méréseit használták. Ez 9 látható és infravörös hullámhosszon érzékeny és tenger, valamint a szárazföldek felszíni hőmérsékletének meghatározására használják. A többféle műholddal egy időben gyűjtött adatok segítenek a mostanihoz hasonló természeti katasztrófák következményeinek gyors felmérésében.

Kapcsolódó linkek:

Fogo és Brava

A Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2A műholdjának egyik képe segítségével Afrika legnyugatibb csücskétől, a Zöld-foktól is bő 600 km-re nyugatra látogatunk. Az Atlanti-óceánban fekvő Zöld-foki Köztársaság tíz vulkanikus eredetű szigeten terül el. Az ország teljes lakossága mintegy 550 ezer fős. Közülük kb. 35 ezren élnek a talán legnevezetesebb – de műholdképeken mindenesetre a legtöbbször bemutatott – szigeten, a kép jobb oldalán látható Fogón.

Fogo, Brava és három másik kis sziget a Sentinel-2A műhold 2018. január 22-én készített, hamis színezésű képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Fogo egy a tenger felszíne fölé emelkedő vulkáni kúp, a sziget átmérője 25 km. Legmagasabb pontja 2800 m-es. A jelenleg is aktív vulkán (Pico del Fogo) krátere a képen sötét foltként jelenik meg. Legutóbbi kitörése nem is olyan rég, 2014. november és 2015. február között volt, összesen 77 napon át tartott. A kiömlő láva egyes helyeken az épületek háromnegyedét elpusztította.

A sziget északkeleti részén a műholdkép színezésével zölddel kiemelték a növényzetet. A fő mezőgazdasági növény itt hagyományosan a kávécserje, bár az elmúlt időszakban a félsivatagos klíma és az egyre kevesebb csapadék gondokat okozott. Termesztenek még a szigeten földimogyorót, narancsot, dohányt és babot is. A műholdképen a szárazabb, sziklásabb vidékek sárga és narancs színűek.

A kép bal oldalán alul a kisebb sziget Brava. Tőle északra egy három apró szigetből (Rombos–Grande, Luís Carneiro és Cima) álló csoport – összefoglaló néven a Rombo-szigetek – látható.

A Fogóról és szigetszomszédairól az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában volt szó. (Videó: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Az elégett város

Kaliforniából gyakran érkeznek hírek kiterjedt erdőtüzekről, de ebben az évben még a szokottnál is több alkalommal szerepelt az amerikai állam a tudósításokban. November elején is több helyszínen küzdöttek a tűzoltók a kiszáradt erdőkben szinte megállíthatatlanul terjedő tüzekkel. A 27 ezer fős, főleg idősek által lakott Paradise városa teljesen elpusztult, egyetlen épülete sem maradt épen. A halálos áldozatok száma már meghaladja az ötvenet. Sokan a házukban vagy az autójukban váltak a tűz áldozatául. Paradise valószínűleg soha nem épül már újjá, az túl költséges és hosszadalmas volna…

A kaliforniai erdőtüzeket természetesen távérzékelő műholdakkal is figyelték. Mi itt európai Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdképeket mutatunk be. Az első, a csúszka segítségével összevethető képpár a nagy látómezejű Sentinel-3 műholdak OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) kamerájának két egymás utáni napon felvett, hamis színezésű képeiből készült. Míg november 7-én még nem volt tűz s így nem látszott a Paradise-t is elpusztító úgynevezett Tábortűz (Camp Fire) gomolygó füstje, addig másnapra már több mint 200 km-en át követhető a füstfelhő a műholdfelvételen.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Nagyobb felbontással mutatja a területet a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának két képe. Az egyik itt is a tűz előtti napokban, november 6-án készült. A felhő- és füstmentes ég alatt akkor még jól látszik a később teljesen leégett város. (A kép közepén a nagyobb település Chico, mellette keleti irányban fekszik Paradise). A másik műholdkép a november 11-ei állapotot mutatja. A feltűnő füstfelhő mellett a színezéssel kiemeltük a még akkor is aktívan égő tüzeket, a terület keleti szélén.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Főleg a füstmentes, november 6-ai képen, jobbra lent feltűnik az Oroville-víztározó, amelynek két évvel ezelőtti kiszáradásáról, majd újratöltődéséről 2017 elején egy blogbejegyzésünkben írtunk. A mostani Sentinel-2 képek tanúsága szerint ismét igencsak alacsony a vízszint a tározóban, ami a tüzeket elősegítő tartósan száraz időjárás ismeretében nem meglepő.

Kapcsolódó linkek:

Új légszennyezők a célkeresztben

A légszennyezés komoly környezeti probléma, a becslések szerint csak Európában évente mintegy 400 ezer ember életét rövidíti meg. Az európai Copernicus földmegfigyelő program levegőszennyezettséget mérő műholdja, a Sentinel-5P 2017 októberében állt pályára. A fedélzetén elhelyezett Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométer minden korábbi műholdas műszernél érzékenyebben és nagyobb térbeli felbontással képes információval szolgálni az egyes légköri gázok globális eloszlásáról. A Sentinel-5P rendszeres adatszolgáltatása idén júliusban indult, a szén-monoxid (CO), a nitrogén-dioxid (NO2) és az ózon (O3) koncentrációját mutató térképek rendszeres közzétételével. A műhold adatainak egyik legnagyobb felhasználója a Copernicus Légkörfigyelő Szolgáltatása (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS). A légköri aeroszolokra és a felhőzetre vonatkozó információt is megosztanak a műhold méréseire támaszkodva.

A levegőbe kerülő formaldehid oszlopsűrűségének globális térképe, 2018. január és augusztus közötti átlagértékekkel. A színskála az egy négyzetcentiméter alapterületű levegőoszlopba eső molekulaszámot jelöli. A formaldehid például erdőtüzek következtében és fafeldolgozáskor jut a levegőbe, de megtalálható kipufogógázban és cigarettafüstben is. A metán és egyéb szerves vegyületek oxidációjának köztes vegyülete, rákkeltő anyagként tartják számon. Bár a molekula viszonylag rövid életű a levegőben, szerepet játszik a szén-monoxid keletkezésében. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: BIRA–IASB / DLR)

Október közepétől a kén-dioxidra (SO2) és a formaldehidre (CH2O) vonatkozó adatokat is közzéteszik a Sentinel-5P méréseire alapozva. A Föld körüli pályáról végzett átfogó műholdas mérések és a fejlett számítógépes modellezés együtt az egyetlen használható módszert adják arra, hogy az egész Földre vonatkozó levegőszennyezettségi információhoz jussunk. Rövid távon ez az előrejelzések, figyelmeztetések kiadása miatt fontos. Hosszabb távon olyan döntéseket alapozhat meg, amelyekkel a szennyezés csökkentését, megszüntetését érhetjük el.

A kén-dioxid a természetben vulkáni tevékenység nyomán kerül a levegőbe, de az ipari tevékenység, az autóközlekedés, s általában a kőolajszármazékok elégetése is nagyban hozzájárul a levegőbe kerüléséhez. Savas esők kialakulásához vezet, belélegezve egészségkárosító hatású. A térkép a Perzsa-öböl és India térségét mutatja, a Sentinel-5P 2017. november és 2018. július között gyűjtött adatai alapján a kén-dioxid átlagos oszlopsűrűségét ábrázolja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: BIRA–IASB / DLR)
A guatemalai Fuego-vulkán 2018. június 3-án váratlanul kitört. A mostani volt 1974 óta a leghevesebb aktivitása. A Sentinel-5P mérései alapján készült képen a kén-dioxid eloszlása látható. A vulkáni felhők kiterjedése, mozgása a légi közlekedés szempontjából sem közömbös. A kén-dioxid-térképeken a színskálák az oszlopsűrűséget Dobson-egységekben (DU) mutatják. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: BIRA–IASB / DLR)

A Sentinel-5P közel valós időben rendelkezésre bocsátott adatain alapuló operatív szolgáltatások nem csak a hatóságokat segítik, de igen hamar eljutnak az egyes európai polgárokhoz is, például a levegő szennyezettségéről informáló okostelefonos alkalmazások révén.

Kapcsolódó linkek:

Kiotó és Oszaka

Kiotó (Kyoto) és Oszaka (Osaka) két közeli nagyváros Japánban, Honsú (Honshu) szigetén, Tokiótól nyugati irányban. Az itt bemutatott, feltűnően hamis színezésű Sentinel-2B műholdképen az előbbi jobbra fent, az utóbbi balra lent látható. Az 1,5 millió lakosú Kiotó és a 2,7 milliós Oszaka a szigetország legnépesebb települései közé tartoznak. Persze mindkettő jóval kisebb, mint a főváros, hiszen Tokióban és vonzáskörzetében összesen 38 millióan élnek, ami így a Föld legnépesebb metropoliszának számít.

Kiotó és Oszaka környéke a 2018. május 11-én készített Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Kiotói prefektúra területén változatos a táj képe, hegyektől és bambuszligetektől kezdve vízesések és erdőségek is találhatók itt, a nagyváros mellett. A 13 hullámhosszon érzékeny Sentinel-2B felvételeinek színeit úgy kombinálták, hogy a növényzet rikító kéknek tűnjön. A beépített területek viszont sárgás-vöröses árnyalatokban látszanak. A színezés segítségével jobban kiemelhetők a felszínborítás különbségei, és látványosan kitűnnek a sötét vízfelületek is.

Japán területének közel háromnegyedét hegyek borítják, de 10%-nál is kevesebb a vízfelületek aránya. Kiotótól északkelete a Biva-tó (Biwa) egy részlete látható, amely már a szomszédos Siga (Shiga) prefektúrához tartozik. Ez a maga teljes 672 km2-es területével legnagyobb kiterjedésű tó Japánban. A vidékről származik napjaink népszerű ételének, a szusinak az egyik előhírnöke.

Kiotót sok turista látogatja, Japán kulturális fővárosának is tartják. Oszaka viszont a gasztronómia szerelmeseinek kedvelt úti célja.

A kép október végén az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában is szerepelt, abból az alkalomból, hogy idén október 29. és november 2. között Kiotóban gyűltek össze a 2015-ben alapított GEO (Group on Earth Observations) képviselői. A nemzetközi szervezet idei munkahetének hét fő témája a földmegfigyelés hasznosítása volt, beleértve a katasztrófa-megelőzést, a klímavédelmet és a fenntartható fejlődést.

Kapcsolódó linkek:

Többet szeretne tudni a Copernicusról?

Egyetemi hallgatók, vállalkozók, alkalmazásfejlesztők, tudományos kutatók és más érdeklődők nem maradnak magukra, ha némi angol (esetleg francia) nyelvtudással felvértezve fel szeretnék fedezni, milyen lehetőségeket kínál számukra az Európai Unió (EU) földmegfigyelési programja. Nem csak a Copernicus adatai érhetők el szabadon, de a használatukat elősegítő információs anyagok is változatos formában, ingyen vagy nagyon alacsony költséggel hozzáférhetők. Az EU Copernicus programjának honlapján, a Copernicus Observer rovatban nemrég nem kevesebb mint tíz ilyen lehetőséget gyűjtöttek össze. Ezek közül a webes oktatási és képzési anyagok közül mutatunk be ízelítőül mi is néhányat.

A Copernicus Youtube-csatornáján közel 70 oktatóvideó, előadás, interjú és bemutató érhető el, a témák az adatok elérhetőségétől kezdve az alkalmazásokon, a Copernicus szolgáltatásain keresztül a finanszírozási lehetőségekig terjednek.

Mauro Facchini (DG GROW) áttekintő előadása a Copernicus programról

Az Európai Bizottság által támogatott szolgáltatás, a Copernicus Research and User Support (RUS) célja az új Copernicus felhasználók információval való ellátása. Az online oktatási (e-learning) kurzusok és képzési (webes szemináriumi) anyagok mellett szakértői segítségért is lehet fordulni hozzájuk.

A Sentinel műholdas adatok feldolgozására alkalmas szabad, nyílt forráskódú SNAP (Sentinel Application Platform) programcsomag használatába nyújt bevezetőt a STEP (Science Toolbox Exploitation Platform), amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) üzemeltet. A programokhoz közös platformot nyújtó SNAP három egységből áll, amelyek rendre a Sentinel-1, -2 és -3 műholdas adatok feldolgozására alkalmasak. Bőséges mennyiségben állnak rendelkezésre oktatóanyagok és dokumentáció a programok használatához.

A világ leghosszabb tengeri hídja

Kína délkeleti részén Hszi Csin-ping elnök részvételével október 23-án avatták fel azt az 55 km hosszú útvonalat, amely a három nagyvárost, Makaót, Csuhajt (Zhuhai) és Hongkongot köti össze. A hídszakaszok között 6,7 km hosszan egy víz alatti alagút is található, amely két mesterséges sziget között épült meg. A rekordhosszúságú tengeri autópályahíd a Dél-kínai-tenger egyik öblét szeli át kelet–nyugati irányban, a Gyöngy-folyó (Csucsiang, Zhujiang) deltatorkolatában.

A Hongkong–Csuhaj–Makaó-híd (Hong Kong–Zhuhai–Macau Bridge, HZMB) (Kép: hzmb.org)

Az új útvonal segítségével jelentősen csökken az utazási idő a metropoliszok között. Csuhajból például egy óra alatt elérhető a hongkongi repülőtér, ami eddig négyszer annyi időbe telt. A régió gazdasági fejlődésére, a kapcsolatok szorosabbra fűzésére is jótékony hatással lesz a híd. Ezt az egykori brit gyarmat, az immár kínai fennhatóság alatt levő Hongkong lakói nem feltétlenül fogadják osztatlan lelkesedéssel.

A híd építésének története határidő-hosszabbításokkal, költségtúllépésekkel, balesetekkel és korrupcióval volt terhelt. Eredetileg két évvel ezelőtt kellett volna elkészülnie, a szerkezet 2017 novemberére állt össze, és végül 2018 októberében lehetett végigautózni rajta.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 radaros műholdjai ideálisak a híd építésének nyomon követésére. A tengervízről a műhold irányába lényegében nem verődnek vissza az oldalirányba lebocsátott radarjelek. Az épített szerkezetekről viszont erős radarvisszhang várható. Így a hídszerkezet kontrasztosan látszik a víz sötét háttere előtt.

Az építkezések a kínai oldalon 2009 decemberében kezdődtek. Az első, A jelű Sentinel-1 műhold 2014-ben állt pályára, az év vége felé kezdte meg szolgálatszerű működését. Alább két, több mint 3 év időkülönbséggel készült, a különböző polarizációjú radarjelek felhasználásával színezett Sentinel-1 képet mutatunk be. Ezek a csúszka mozgatásával egyszerűen össze is hasonlíthatók.

Egy 2015. júniusi és egy idén októberi Sentinel-1 radarműholdas kép összehasonlítása a hídról és környékéről. Feltűnő, hogy 2015 közepére még nem készült el végig a hídszerkezet. Az átadásra is maradt „folytonossági hiány”, de a jobb oldalt felül megszakadó fehér sáv épp az a szakasz, ahol a forgalmat az alagútba vezetik – az pedig természetesen nem látszik a műholdképen. Érdemes még felfigyelni a vízen elszórtan látható pontokra. Ezek egyrészt a felvételek idején arra járó hajókat jelzik. Másrészt a 2018-as radarképeken, középen alul már látszik sok, egyenletes távolságokban, rácsszerű geometrikus mintázatba rendeződő pontsor. Ezek a tengerre telepített szélfarmok turbinái, amelyeket az elektromos energia termelésének szolgálatába állítottak. A bal alsó sarokban Makaó nemzetközi repülőterének tengerre épített futópályája feltűnő. Makaótól északra fekszik Csuhaj, Hongkong pedig az öböl túlpartján, keletre, a képen jobb oldalt terül el. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015, 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Baja és a Gemenci erdő az apadó Dunánál

Idén októberben rekord alacsony szintet ért el a Duna vízállása. Elsüllyedt autók, világháborús roncsok bukkantak elő. Már a csapadékszegény, aszályos nyár megtette a hatását. Augusztus végén a Dunakanyar és a Szentendrei-sziget példáján, Sentinel-2 műholdképek sorozatával mutattuk be, hogyan apadt a víz a mederből, és hogyan alakultak ki homokzátonyok a folyón.

Az ősszel is folytatódó szárazság oda vezetett, hogy a Duna teljes magyarországi szakaszán történelmi negatív rekordokat döntött a vízállás. Ez gondot okoz a hajózásban, a paksi atomerőmű hűtővízzel való biztonságos ellátásához pedig szivattyúkat kellett igénybe venni.

Az alábbi Sentinel-2 műholdképpár segítségével ezúttal a Duna magyarországi alsó szakaszára, Baja környékére látogatunk. Összehasonlíthatjuk az idén október 15-ei állapotot a pontsan egy évvel ezelőtti, 2017. október 15-én készített műholdképpel. Mindkét esetben olyan színezést alkalmaztunk, amely kékkel a vízfelületeket, zölddel a növényzetet emeli ki.

Baja városa a kép jobb alsó részén látható. Középen északról délre a Duna fő ága folyik, alul, a bajai híd után nyugatra kanyarodik. A kép bal oldalán (a Duna jobb partján) fekszik a Gemenci erdő. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Duna vízgyűjtő területén szélsőségesen sokáig tartott idén a csapadékhiány. Így a bajai Duna-szakaszon is megjelent számos homokpad, homokzátony, a Gemenci erdőben kanyargó mellékágak pedig az űrből is jól kivehető módon szinte elapadtak.

Kapcsolódó linkek:

USA, keleti partvidék

A Copernicus program Sentinel-3 műholdjai nagy látómezejű 21 hullámhosszon érzékeny kameráikkal (Ocean and Land Colour Instrument, OLCI) napi rendszerességgel készítenek képeket a Föld minden vidékéről. Sokszor persze csak a felhőzet tetejéről, de amikor az időjárás tiszta, a szárazföldek, tavak és tengerek felszínéről is. Ilyen alkalom volt idén május 1-jén is, amikor az észak-amerikai kontinens keleti része fölött repült el a műholdpáros egyik tagja. A képen az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidéke mellett egy kicsi látszik az Atlanti-óceánból (jobbra), valamint a Nagy-tavak legdélebben fekvő részéből, az Erie-tóból is (balra fent).

A valós színeket visszaadó Sentinel-3 műholdképen az USA Ohio, Maryland, Nyugat-Virginia és Delaware államainak területe látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdkép által lefedett területre esik számos nagyváros is, köztük New York (jobbra fent). New Yorkra és agglomerációjára ráillik az ENSZ megaváros (megacity) definíciója, vagyis lakosságszáma meghaladja a 10 millió főt (nagyjából egész Magyarország népességét). Az előrejelzések szerint 2030-ra a Földön 43 megaváros lesz. Az Atlanti-óceán partja mentén délebbre haladva található az Egyesült Államok fővárosa, Washington.

A szárazföld közelében az óceán vizének változó színét elsősorban a folyók által bemosott hordalék okozza. Ugyanilyen színkavalkád látható az Erie-tavon is, feltehetően a vízben elszaporodó mikroszkopikus algák hozzájárulásával. A műholdkép középső részén domináns barna szín oka, hogy ott az Appalache-hegység északi részének vonulatai húzódnak. Nyugat-Virginia, a „hegyi állam” teljes területe az Appalache területére esik. Átlagos tengerszint feletti magassága 460 m, a legnagyobb a Mississippitől keletre fekvő államok között.

A Sentinel-3 műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának első októberi epizódjában. Akik figyelemmel szokták kísérni a sorozatot és az alkalmanként blogunkon is ismertetett részeit, azoknak feltűnhetett az új narrátor, Keira Ives-Keeler, aki szeptembertől, az őszi szezon kezdetétől vette át ezt a feladatot.

Kapcsolódó link: