A hó vonala

Január 8-án jelentős, bár szerencsére nem túlságosan erős havazás kezdődött Magyarország délkeleti részén. A Tiszántúlt és a Duna-Tisza közének déli részét 9-én reggelre helyenként 10–15 cm-es hóréteg borította. A legtöbb helyen ez volt az idei tél első igazi havazása, alkalmat adva a szánkózásra, hógolyózásra és hóemberépítésre. Az ország nagyobbik része ugyanakkor ezúttal kimaradt a jóból, a hideg időjárás nem hozott havat.

A Copernicus program egyik Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjának adatai alapján készített alábbi, január 9-i képet a csúszka elmozdításával össze tudjuk hasonlítani a két nappal korábbi, szinte teljesen hó- és felhőmentes képpel. Mindkét kép a valóságoshoz közeli téli színeket ábrázolja. A január 7-i Sentinel-3 képen fehér hófoltok csak az ország határain túl, leginkább keletre és nyugatra, a magasabban fekvő hegyvidéki területeken fedezhetők fel.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A január 9-i képen a tájat délkeleten (jobbra lent) felhőzet borítja, amely azonban alig „harap bele” Magyarország területébe. Így tisztán látható a hótakaró határa, amely a Tiszától nyugatra húzódik. A havat és a felhőzetet – bár mindkettő hasonlóképp fehér – segít megkülönböztetni, hogy a havas tájat átszelő Tisza, valamint a nagyobb tavak jól felismerhető mintázatot hagynak a fehér háttéren. A sűrű felhőzet esetében ilyesmiről nincs szó.

A műholdkép közepe táján keresztbe-kasul húzódó sávok a 10 km körüli magasságban haladó sugárhajtású repülőgépek útvonalát jelző kondenzcsíkok. Január 9-én, a Sentinel-3 Magyarország fölötti elrepülésének idején (valamivel 10 óra után) igazából csak a Budapesttől északra fekvő tájak voltak felhőmentesek (a képen középen felül).

Kapcsolódó linkek:

Copernicus hálózatok

Az Európai Unió (EU) nagyszabású földmegfigyelési programja, a Copernicus formálisan 2017 eleje óta működteti az önkéntes alapon szerveződő Copernicus Academy és Copernicus Relays hálózatokat, amelyeket összefoglalóan Copernicus Networks néven szoktak emlegetni. Szerepük a Copernicus adatok és szolgáltatások megismertetése, alkalmazásuk előmozdítása az EU tagállamokban és azok határain túl is.

2021. november 23-án és 24-én tartották a Copernicus hálózatok éves közgyűlését. A járványhelyzet miatt 2020 után immár másodszor is virtuális formában, vagyis személyes jelenlét nélkül kellett megszervezni az esemény, amelyre 280-an regisztráltak. Egy ilyen közgyűlés kitűnő alkalom a Copernicus program eredményeinek, jövőbeli új irányainak megismerésére, a mások tevékenységébe való bepillantásra és a kapcsolatok építésére a hálózatokon belül. A virtuális eseményen közel 20, a műholdas földmegfigyelés különféle alkalmazásaiban aktív szervezet kiállítóként is jelen volt, vagyis az interaktív online platformon bővebb betekintést nyújtott tevékenységébe.


Jolanda Van Eijndthoven, az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságnak (DG DEFIS) egységvezetője kifejtette, hogy a Copernicus indulásakor, 2014-ben senki sem gondolta volna, hogy a felhasználói közösség ilyen gyors ütemben fog bővülni. Hét év elteltével a 750 ezret is meghaladja azon szervezeteknek, gazdasági szereplőknek a száma, amelyek a Copernicus szolgáltatásait, adatait a gyakorlatban hasznosítják. Az EU Űrprogramja keretén belül a következő 7 éves időszakra is biztosított a program finanszírozása, ami meglapozza a további bővülés lehetőséget. Egy fordulóponthoz érkeztünk, hiszen az alakuló Copernicus 2.0 alapvető fontosságú lesz az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) és az éghajlatváltozás elleni fellépés (Climate Action) megvalósítása szempontjából.

A virtuális közgyűlés résztvevői előadásokat hallgathattak meg a Copernicus űrkomponensének és a különféle szolgáltatásoknak a fejlődéséről, a tervezett új műholdakról, a következő évtizedre vonatkozó tervekről, valamint az EU űrprogramja további fő elemeihez – például a műholdas helymeghatározó Galileóhoz – való kapcsolódási lehetőségekről.

Kapcsolódó linkek:

Tornádó Kentuckyban

Helyi időben december 10-án éjszaka a viharos időjárás az Egyesült Államok középnyugati államaiban (Arkansas, Kentucky, Illinois és Missouri) mintegy 70 tornádószerű eseményt okozott. A forgószelek hatalmas pusztítást végeztek és több mint 100 ember halálát okozták. Az előzetes jelentések szerint legalább az elmúlt évtized legpusztítóbb természeti csapása volt ez ebben a kategóriában. Bár tornádók az év bármely évszakában előfordulhatnak – decemberben sem példa nélküliek – Észak-Amerikában, a mostani események tartósságukban és északi kiterjedésükben is különlegesnek számítottak a meteorológiai tél időszakában. A március és június közt tartó fő tornádószezonon kívül soha ennyi emberéletet nem követelt még ilyen természeti katasztrófa az Egyesült Államokban.

A legnagyobb károk egy valószínűleg rekordhosszúságú területen végigsöprő tornádóhoz köthetők, amely Arkansas államból indulva mintegy 300 km hosszan érintette Missouri, Tennessee és Kentucky területeit, és órákon át aktív volt. A szélsebesség benne elérte a 250–330 km/h-t, a letarolt terület legnagyobb szélessége 1,2 km volt.

A NASA földmegfigyelési honlapján éjszakai és nappali műholdképeken mutatták be a tornádó hatását. Mi az európai Copernicus program műholdjai szabadon hozzáférhető felvételeinek segítségével illusztráljuk a történtek következményeit. Először egy optikai műholdképpár két tagját hasonlítjuk össze, amelyek között a csúszka elmozdításával váltogathatunk. Az egyik Sentinel-2 kép december 8-án, tehát a természeti csapás előtt, a másik 13-án készült. Kentucky állam délnyugati csücske fölött járunk. A területen két folyó – nyugatabbra a Tennessee, keletebbre a Cumberland – felduzzasztásával létrejött víztározókat (Kentucky Lake és Lake Barkley) látjuk. A december 13-i hamisszínes Sentinel-2 képen, főleg a két tározó közötti erdős területen jól kivehető az a képen nagyjából délnyugat–északkeleti irányban végighúzó sáv, ahol a tornádó elvonult.

A Sentinel-2 képek színezésével (SWIR Short-wave infrared) a rövidhullámú infravörös sávban végzett méréseket emeltük ki. A műholdak kamerája 13 különböző látható és infravörös hullámsávban érzékeny, itt a vörös, zöld és kék alapszínekhez a 12, 8A és 4 jelű sávok felvételeit rendeltük. A kutatók ezt a kombinációt általában a növények és a talaj nedvességtartalmának meghatározására használják, de alkalmazzák egyebek mellett a felhőtípusok osztályozására vagy a jég- és hóborítás megkülönböztetésére is. A vízfelületek itt sötétkékek, a növényzet a zöld árnyalataiban mutatkozik. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A tornádó sávja, amely természetesen lakott területeket is érintett, a képen látható környéken okozta az egyik legnagyobb károkat. A forgószél által letarolt sáv radaros Sentinel-1 műholdak képein is felismerhető. Az összehasonlítás kedvéért december 4-én és 16-án készült képeket mutatunk be alább. A radarjeleket nem a műhold irányába visszaverő vízfelületek itt is sötétek. A radaros amplitúdóképeken a legintenzívebb visszhangot mesterséges építmények – például épületek, gátak, hajók – produkálják. A tornádó által érintett erdős területen a legfeltűnőbb, hogy megváltozott a felszín radarvisszaverő képessége: a széllökések nyilván sok fát döntöttek ki.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

La Palma-i változások

A Spanyolországhoz tartozó atlanti-óceáni szigetcsoport, a Kanári-szigetek egyik tagján, La Palmán szeptember 19-én kezdődött a Cumbre Vieja vulkán legújabb kitörése. A vulkáni hegy nyugati oldalán, a sziget délnyugati partvidékén a mezőgazdasági területetek, lakóházak, üvegházak, utak tarkították a tájat. A tengerig elérő lávafolyam azonban ezek egy részét teljesen eltörölte, a terület most inkább holdbéli tájhoz hasonló.

A NASA földmegfigyelési honlapja, az Earth Observatory nemrég amerikai Landsat-8 műholdképek segítsgével hasonlította össze a kitörés előtti és utáni állapotokat. Mi inkább két európai Sentinel-2 képet választottunk erre a célra. Az egyik még tavaly december végén készül, amikor a vulkánkitörésnek még híre-hamva (szó szerint!) sem volt. A csúszka eltolásával előbukkan az idén december 9-én készült Sentinel-2 műholdkép. Bár a táj egy részét épp akkor felhő takarta, jól látszik a lávafolyások hatása Todoque és El Paraíso településeken. Az is feltűnő, hogy a tengerig elért majd lehűlt láva egy kisebb és egy nagyobb „lávadeltában” átformálta a partvonalat, némileg megnövelve a sziget területét. A hamisszínes ábrázolás az infravörös hullámhosszon felvett adatok kiemelésével a növényzetet a piros árnyaltaiban tünteti fel, de az is látható, hogy ekkor még jelen volt a forró láva is.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A korábbi műholdkép alsó részén is jelen levő szürke sávok még a Cumbre Vieja 1949-es kitörésére, az akkori lávafolyásra emlékeztetnek.

Az európai Copernicus program – amelynek keretében a Sentinel műholdak is gyűjtik adataikat – üzemeltet egy katasztrófahelyzetek kezelésében segítséget nyújtó szolgáltatást (Copernicus Emergency Management Service, CEMS). Az ő december közepén érvényes adataik szerint legalább 1600 épület semmisült meg La Palmán. A friss láva mintegy 12 km2 területet öntött el, ennek a harmada mezőgazdasági terület volt. De a vulkáni hamuval borított terület ennél is jóval nagyobb volt. A becslések szerint legalább 500–700 millió euróra tehető az anyagi kár.

A kitörés azonban mostanra elcsendesülni látszik. December közepére hirtelen jelentősen lecsökkent a szeizmikus aktivitás, a kén-dioxid és a láva kibocsátása. Bár természetesen a vulkán tevékenysége ismét bármikor megélénkülhet, de a helyi hatóságok tíz nap nyugalom után a kitörést immár befejezettnek tekintik.

Kapcsolódó linkek:

Kourou, Francia Guyana

Hamarosan, várhatóan még az év vége előtt elindítják a csillagászok régen várt új nagy űrteleszkópját, az amerikai vezetéssel, európai és kanadai közreműködéssel épült James Webb-űrtávcsövet. A startra egy Ariane-5 rakétával a Francia Guyanában fekvő Kourou Űrközpontból kerül sor. Ebből az alkalomból az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában Kourou környékét mutatták be egy friss, december 17-én készült Sentinel-2 műholdkép segítségével.

A Kourou Űrközpontot „műholdtávlatból” is bemutató videó egyúttal a sorozat utolsó darabja volt a 2021-es évben. (Forrás: ESA)

Dél-Amerika atlanti partjainál, a Franciaország egyik tengerentúli megyéjének számító Francia Guyanában járunk. A fővárostól, Cayenne-től 60 km-re északnyugatra található a tengerparti Kourou város, az azonos nevű folyó torkolatánál (a képen jobb oldalt alul). A Kourou folyó 144 km-en át kanyarog, mire az Atlanti-óceánba ömlik. A műholdképen feltűnő a jellegzetes, a vízben szállított hordaléknak köszönhető színe.

A városka környékén hosszú, homokos tengerpart található, a folyó mentén pedig mangrovemocsár és sűrű trópusi esőerdő. A környékbeliek főképp mezőgazdaságból, például kávé, kakaó és trópusi gyümölcsök termesztéséből élnek. Már akik nem az űrközpontban dolgoznak. Itt, a várostól északnyugatra épült ugyanis meg Európa „űrkikötője”, a francia kormány 1964-es döntése nyomán. Az Egyenlítőtől csupán mintegy 500 km-re északra fekvő helyszín ideális az űrindításokhoz, hiszen a Föld forgásából adódó kerületi sebesség az Egyenlítőnél a legnagyobb. A hordozórakéták tehát itt kaphatják a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy hajtóműveikkel elérjék a Föld körüli pályát. A trópusi ciklonok és a földrengések sem jellemzők Kourou környékén. A rakétaindításokat pedig az Atlanti-óceán irányába, baleset esetén lakott területek veszélyeztetése nélkül végezhetik el. Maga az űrközpont számos startállással és a környező – természetvédelem alatt álló – esőerdővel együtt 690 km2-en terül el.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az ESA videójában ugyan nem említették, de a Copernicus program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdpárosának tagjai is innen indultak, egy-egy Vega hordozórakétával. Márpedig ezen műholdak egyike készítette az itt látható képet is. A Sentinel-2A 2015 júniusa, az azonos felszereltségű Sentinel-2B pedig 2017 márciusa óta kering a Föld körül.

Kapcsolódó linkek:

Vulkán a felhők között

December 4-én kitört Indonéziában, Jáva szigetének keleti részén a Semeru vulkán. (Idén januárban már volt egy kisebb kitörése, különösebb károkozás nélkül.) A sziget legmagasabb hegye (3676 m) egyúttal az ottani aktív tűzhányók egyike. Mostani kitörése idején heves esőzések is súlyosbították a helyzetet. A környéket hamu lepte be, a sáros vulkáni törmelék több mint 5000 lakóépületet ért el. Közösségi épületek, hidak is megsemmisültek. Több ezer embernek kellett elmenekülnie, a halálos áldozatok száma megközelíti az ötvenet, még többen szenvedtek sérüléseket.

Indonéziában nem ritka a vulkánkitörés, a szigetek a csendes-óceáni „tűzgyűrű” mentén fekszenek. Az országban száznál is több tűzhányót számlálnak. Itt találkozik a földkéreg két nagy kőzetlemeze, és bukik az Ausztrál–Indiai-lemez az Eurázsiai-lemez alá. Az esőzések alapján már sejthető, hogy a december eleji kitörés nem volt ideális az optikai műholdas földmegfigyeléshez. Az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja december 11-én tudott olyan felvételeket készíteni, amelyeken legalább a Semeru csúcsa és délkeleti lejtője – amely ez elöntéssel érintett volt – kibukkant a környező felhőtakaróból. Az alábbi hamisszínes képekhez a Sentinel-2 kamerájának infravörös sávú felvételeit is felhasználtuk, így feltűnően jól látszik a forró láva. A kitörésnek a hegy oldalán végzett pusztítását szemlélteti egy két hónappal korábbi, majdnem felhőmentes Sentinel-2 műholdképpel való összehasonlítás.

Az indonéziai Semeru vulkán a legújabb, december 4-i kitörése előtt és után, a hősugárzást kiemelő hamisszínes Sentinel-2 képeken. Az ugyanarról a területről két eltérő időpontban készített képek között a csúszka elmozdításával lehet váltogatni. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Fehér-Nílus, színesben

Egyik friss blogbejegyzésünkben – az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatát követve – Nyugat-Afrikába látogattunk. Most ugyancsak az ESA nyomán kelet-afrikai helyszínt mutatunk be egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével. A képet ezúttal hamisszínes formában készítették el. A Sentinel-2 műholdpáros tagjai 13 különböző hullámsávban készítenek felvételeket, a látható és infravörös tartományban – vagyis ott is, ahol az emberi szem már nem érzékeny. Ezek kombinálásával olyan információ is megtudható a felszínről, amilyen a valódi színekben rejtve maradna előlünk.

A helyszín az Afrika északkeleti részén fekvő Szudán, a földrész harmadik legnagyobb területű országa. Azon belül is Fehér-Nílus állam, amely nevét természetesen a folyóról kapta. Fehér-Nílus Szudán 18 államának ez egyike, területe nagyjából 40 ezer km2, vagyis közel fele akkora, mint Magyarországé. A műholdképen bemutatott részlet a Fehér-Nílustól nyugatra fekvő területet ábrázolja, de maga a folyó nem látható rajta.

A szudáni Fehér-Nílus állam egy részletét mutató hamisszínes Sentinel-2 műholdkép 2021. augusztus 25-én készült. A középtájt keresztben húzódó fehér és fekete csíkok felhők és a felszínre vetülő árnyékuk. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az elő növényzet a vörös árnyalataiban tűnik fel. A közeli infravörös sávot, amelyet a színezés kiemel, rendszerint a vegetáció megfigyelésére használják a Sentinel-2 mérései alapján. A trópusi sivatagi éghajlat ellenére a völgyek alján, a homokdűnék között megélnek bizonyos növények is. A kép jobb szélén alul mezőgazdasági művelés alatt álló táblák is kivehetők (érdemes rápillantani a kép teljes, 10 m-es felszíni felbontású változatára.) A szudáni mezőgazdaság fő terményei a gyapot, a földimogyoró, a szezámmag és a cukornád, a gabonafélék közül a búza, kukorica, cirok és köles. A képre ránagyítva több kisebb település is látható, ezek többsége valamilyen mesterséges víztározó mellett fekszik. Ez utóbbiakat szabályos négyszögletű alakjuk révén könnyen meg lehet találni. Az év során nem egyenletesen érkező csapadék nyomán időszakosan természetes tavak is kialakulnak, ezek a kék és a türkiz árnyalataiban fedezhetők fel a hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. Augusztusban – amikor a kép is készült – és szeptemberben a hirtelen érkező monszunesők miatt gyakoriak az áradások Szudánban. 2021 augusztusában például éppen Fehér-Nílus állam volt az árvizekkel egyik legsúlyosabban érintett terület.

Az augusztusi szudáni Sentinel-2 műholdképet az ESA földmegfigyelési videósorozatában, december 3-án mutatták be. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Formula-1-es futam Dzsiddában

2021. december 5-én, az első Szaúd-arábiai Nagydíj alkalmával mutatkozik be a vörös-tengeri kikötővárosban, Dzsiddában a Formula-1 „száguldó cirkusza”. Dzsidda Szaúd-Arábia második legnépesebb városa a főváros, Rijád után. Az elővárosokat is beleszámítva közel 4 millióan élnek itt. A futam helyszíne a Jeddah Corniche Circuit (más néven Jeddah Street Circuit) lesz, amely egy utcai versenypálya, tervezője Hermann és Carsten Tilke.

A Jeddah Corniche Circuit a Vörös-tenger partja mentén, Dzsidda utcáin, egy friss (december 2-án készült), a valódi színeket visszaadó Copernicus Sentinel-2 műholdképen. A jobb felső sarokban az Abdulaziz királyról elnevezett dzsiddai nemzetközi repülőtér (IATA: JED) területének egy kis részlete is látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A pályán egy kör hossza 6175 méter, a kanyarok száma 27. Ezzel a Formula-1 versenypályák közül a leghosszabbak közé tartozik – és a városi (utcai) pályák között a leggyorsabb. A versenyautók a számítások szerint a célegyenesben akár 322 km/h csúcssebességet érhetnek el rajta, az átlagsebesség 250 km/h körül alakulhat.

Kapcsolódó linkek:

Kainji-tó, Nigéria

Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában nemrég Nyugat-Afrikába kalauzolták a nézőket egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével.

(Forrás: ESA)

A valóságoshoz közeli színeket visszaadó műholdképet a Kainji-tó vizének domináns sárgás színe uralja. A kb. 1300 km2 felületű, 12 m-es átlagos vízmélységű tó valójában egy víztározó, amely 1968-ban létesült a Niger folyó felduzzasztásával. A Niger, az afrikai földrész harmadik leghosszabb folyója északról torkollik bele, az általa szállított szürkés színű hordalék fokozatosan keveredik el a tározó vizével. A völgyzáró gát délen épült, a kép közepe táján látható. Az ottani erőműnek alapvető szerepe van a nigériai városok villamos energiával való ellátásában. A 66 m magas 550 m széles építmény a Niger legnagyobb gátja. Feladata nem csak az energiatermelés, de a Niger vízszabályozása, valamint a hajózás, a halászati lehetőség és az öntözővíz biztosítása is.

A Nigéria nyugati középső részén fekvő Kainji-tározóról és környékéről 2020. november 11-én készült ez a szinte felhőmentes Sentinel-2 műholdkép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A tó vizében az élénk zöld színű foltok a felszínen úszó növényzetre, algákra utalnak. Az egybefüggő sötétzöld folt a tótól nyugatra (a képen balra) egy nemzeti parkhoz tartozik, ez Nigéria területén a legrégebbi ilyen létesítmény. Teljes területe három különálló résszel 5300 km2.

A tározó kialakításakor több folyóparti települést is elárasztottak, mintegy 50 ezer embert kellett áttelepíteni máshová. Víz alá került a Foge-sziget nagy része is, amelynek a legmagasabban fekvő területei azért most is kilátszanak. A képen a tó északi részén, a Niger beömlésénél figyelhető meg a sziget. Hossza tartó alacsony vízállásnál vándorló halászok szoktak itt ideiglenesen megtelepedni.

Kapcsolódó linkek:

Shetland-szigetek

Skócia szárazföldi területeitől kb. 100 km-re északra, az Atlanti-óceán és az Északi-tenger határán fekvő szigetcsoport teljes területe 1468 km2, a partvonalak hossza mintegy 2700 km. A kisebb-nagyobb szigetek száma 100 körüli, de kevesebb mint az ötödrészük lakott.

Shetland legnagyobb szigete, Mainland maga 900 km2 körüli területű, vagyis a teljes szigetcsoportot dominálja. Ez egyébként a Skóciához tartozó harmadik legnagyobb sziget. A csoporton belül nagyobb szigetek még az az északi irányban fekvő Yell, Unst és Fetlar, valamint keletre Bressay és Whalsay. A főváros és egyben Shetland legnagyobb települése, Lerwick a fő szigeten épült.

A Shetland-szigetekről készült Copernicus Sentinel-2 műholdképe az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatának november eleji epizódjában. (Forrás: ESA)

Az itt bemutatott, a valóságoshoz közeli színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép idén nyáron, július 1-jén készült. Rajta a legfeltűnőbb az, ami a helyszínen közelről, szabad szemmel nem is látszik: a tengervíz türkiz árnyalatai, főképp a szigetek keleti oldalán. Az az algavirágzásnak (a növényi fitoplankton elburjánzásának) köszönhető. A feltételezések szerint itt nem a Balti-tengerben gyakori, mérgező hatású cianobaktériumok okozzák a víz nagy területen megfigyelhető elszíneződését, hanem az ún. mészmoszatok közé tartozó coccolithophore nevű fitoplanktonról van szó. Ezek a mikroszkopikus, klorofilltartalmú és fotoszintézist végző növényi szervezetek gyors szaporodásnak indulhatnak a tengervíz legfelső rétegeiben, ha számukra kedvezővé válnak a körülmények, vagyis a hőmérséklet és a tápanyag-tartalom. A víz fehéres színét az algák kalcium-karbonát tartalmú lemezecskéi adják. Amikor elpusztulnak, kalciumban gazdag üledék (kokkolit) válik belőlük. A fitoplankton fontos szerepet játszik a légköri szén-dioxid megkötésében és az óceánfenékre való szállításában.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek: