Blog

  • Szingapúr a radar alatt

    Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjai, amelyek fedélzetén egy apertúraszintézis elvén működő radarberendezés (synthetic aperture radar, SAR) működik, közel poláris pályán végighaladva képezik le az alattuk elterülő vidéket. A páros egyik tagjának három eltérő időpontban (2021. december 28-án, 2022. január 9-én és 21-én, vagyis a 12 napos visszatérési időközökkel) Szingapúrról és környékéről készített radaros amplitúdóképét kombinálta eggyé az Európai Űrügynökség (ESA), hogy heti földmegfigyelési videósorozatában bemutathassa az eredményt. (A műhold ezúttal nyilván a Sentinel-1A, hiszen társának, a Sentinel-1B-nek december óta nem működik a SAR berendezése.)

    (Forrás: ESA)

    A különböző időpontokban készített egyes képekhez a három alapszín egyikét, rendre a vöröset, a zöldet és a kéket rendelték. Így az összesített képen fehérnek látszanak azok a felszínelemek, ahonnan mindhárom időpontban hasonló intenzitással szóródtak vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjelek. Települések építményei, kopár sziklás felületek például ilyen jó radaros szórópontok. Vannak azonban olyan, amúgy erősen reflektáló felületek, amelyek idő közben még el is mozdulnak. Ilyenek jellemzően a hajók. Márpedig Szingapúr közelében akad belőlük szép számmal, hiszen a szigeten fekvő városállam – a maga nemében egyedülálló a világon – a földkerekség egyik legforgalmasabb, stratégiai fontosságú helyen fekvő tengeri kikötőjével rendelkezik.

    Szingapúr három időpontban készült Sentinel-1 radarkép kombinálásával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021–2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A 12 naponta készült pillanatfelvételeken természetesen a hajók nem ugyanott találhatók, így az azokat jelző fényes pontok más-más színűek, attól függően, hogy épp melyik felhasznált Sentinel-1 képen voltak rajta. A színes pontok felismerését segíti, hogy a háttérben a tenger vize alapvetően fekete vagy sötétszürke színben tűnik fel. A műholdakról oldalirányban lebocsátott radarjelekből egy tökéletesen tükörsima tengerfelszín esetében semmi sem verődne vissza a beérkezés irányába. Hogy mégsem teljesen feketének látszik a víz, az a hullámzásnak és a felszíni áramlatoknak köszönhető.

    A fenti kép egy kinagyított részlete a tengeri hajók színes pontjaival, amelyek rendszerint olyan intenzitású visszaszórt jelet produkálnak, hogy a környező képpontokon egy csillagra emlékeztető diffrakciós mintázat is megjelenik.

    A Szingapúri Köztársaság területe az Egyenlítőtől 135 km-re északra, Malajzia és Indonézia (Szumátra) között fekszik, az északra levő Malajziától a 900–1500 méter széles Johori-szoros választja el. A műholdkép középső részén látható fő sziget területe 710 km2, délre a Szingapúrt Indonéziától elválasztó, az Indiai-óceánt a Csendes-óceán nyugati részével (közvetlenül a Dél-kínai-tengerrel) összekötő Malaka-szorosban még közel 60 kisebb sziget tartozik a városállamhoz. A fő sziget közel kétharmada legfeljebb 15 m-rel fekszik a tenger szintje felett, a legmagasabb „hegycsúcs” is csupán 160 m-es. A kinagyított műholdképrészlet jobb felső sarkában (a fő sziget keleti részén) Ázsia egyik legnagyobb repülőterének futópályái és épületei is feltűnnek.

    Kapcsolódó linkek:

  • Ókori város a víz alól

    Egy ókori város maradványaira bukkantak német és kurd régészek Irakban – olvashattunk nemrég az MTI híre nyomán. A nem kevesebb mint 3400 éves település a Tigris folyó partján épült, maradványai pedig a moszuli víztározóból kerültek elő. Irakot idén különösen súlyos aszály sújtja, így a tározó vízszintje jelentősen leapadt. Máskor is szoktunk „ilyen volt – ilyen lett” típusú műholdképpárokat mutatni víztározókról, ez esetben is megtesszük ezt egy-egy Sentinel-2 műholdképpel. A hamis színezésű, a Sentinel-2 kamerája B8, B4 és B3 sávjainak felvételein alapuló képeken a (kevés) vegetáció piros színben tűnik fel. Az egyik kép frissen, 2022. június 3-án készült, összehasonlításul egy két évvel korábban, ugyanebben az időszakban készült Sentinel-2 képet választottunk. A kettő a csúszka elmozdításával könnyen összevethető.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Jól látható, hogy mennyivel beljebb szorult a partvonal. A Tigris folyó vizének felduzzasztására az 1980-as években épített gát – amelynek stabilitásával kapcsolatban korábban komoly kétségek merültek fel – a képeken jobb oldalt alul, a tározó délnyugati csücskében található. Ez Irak legnagyobb gátja, a Tigris mentén folyásirányban alatta fekvő Moszul pedig az ország második legnépesebb városa. A gát elektromos energia termelését, a tározó öntözővíz biztosítását szolgálja. A mesterségesen kialakított tó teljes kapacitása több mint 11 km3 víz tárolására elegendő, a vízi erőmű a közel 2 milliós Moszul energiaellátását biztosítja.

    A bevezetőben említett különleges régészeti helyszín a kurdisztáni régióban, Kemunében található (a tározó északi partján, középtájt). A régészek szerint a város, amelyben egy palota és több nagy épület, köztük egy hatalmas raktár is állt, az időszámítás előtti 15-13. századi ókori mezopotámiai Mitanni Birodalom fontos központja, Zakhiku lehet. Kihasználva, hogy leapadt a víz, a kutatók nagyrészt fel tudták térképezni az egykori várost. A palota maradványait már 2010-ben megtalálták, és egy 2018-as aszályt kihasználva fel is tárták. A további épületeket csak most sikerült részletesen megismerni.

    A régészeti helyszín konzerválása érdekében a feltárt épületeket teljesen beborították szorosan illeszkedő műanyag fóliával, majd kaviccsal fedték le, hogy ne károsítsa őket a visszatérő víz – olvasható a hírekben.

    Kapcsolódó linkek:

  • Tavaszi tűz a Hortobágyon

    Május 23-án kigyulladt a nádas Hortobágyon, Faluvéghalma major közelében. Jelentős területen, mintegy 180 hektáron égett le az aljnövényzet. A tüzet még aznap sikerült megfékezni, de a munka kilenc órán át tartott. Az oltásban hat környékbeli város tűzoltói vettek részt: a hajdúnánási, tiszafüredi, karcagi, tiszaújvárosi és mezőkövesdi hivatásos, valamint a balmazújvárosi önkormányzati tűzoltók. Összesen huszonhat fő kilenc technikai eszközzel oltotta a tüzet. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közlése szerint még ellentüzet is gyújtottak, hogy befolyásolni tudják a tűz terjedését, de a lángok nem álltak meg.

    A Copernicus program két Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjának egyike a tűz másnapján, 24-én elrepült ugyan a terület felett, de akkor a felhőborítás miatt a kamerája nem láthatta a felszínt. A következő lehetséges időpontban, 26-án is volt ugyan néhány kisebb felhő, de azon a képen már jól látható a tűz által felperzselt terület. Az összehasonlítás kedvéért bemutatunk még egy 10 nappal korábban, tehát a tűzvész előtt készült, teljesen felhőmentes képet is. A hamisszínes felvételeken a növényzet pirosas színben látszik. A leégett nádas helye fekete. A második műholdképen megjelenő fehér felhőpamacsok azonos alakú, a felszínre vetülő árnyéka sötétszürke színű. A két kép között a csúszka elmozdításával lehet váltani.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Mezőgazdasági célú erdőirtás

    A mezőgazdasági áruk globális kereskedelme élemet, üzemanyagot és ipari alapanyagokat juttat el a felhasználókhoz világszerte. A mezőgazdasági termelésnek ugyanakkor negatív környezeti hatásai is vannak. Ezek egyike az erdővel borított területek csökkenése a termelésbe vont területek bővülése miatt. A Földön az erdők eltűnéséért mintegy 90%-ban az új termőterületek bevonása a felelős. A háttérben elsősorban olyan keresett árukra kell gondolni, mint a pálmaolaj, a szója, a kakaó és a marhahús. Hogyan használhatók a műholdas földmegfigyelési adatok az erdőterületek változásának megfigyelésére és az erdőirtás megállítására?

    Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) becslései szerint az üvegházhatású gázoknak az emberi tevékenységhez köthető kibocsátása mögött 23%-ban a növénytermesztés, erdőgazdálkodás és más földhasználati módok állnak. Ezért az erdők védelme alapvető fontosságú a párizsi klímamegállapodásban vállalt célok teljesítéséhez. Az ENSZ 2021-es klímakonferenciáján a világ tíz legnagyobb mezőgazdasági árutermelője közös kötelezettséget vállalt az erdőterületek csökkenésének megállítására.

    A legtöbb cég tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet játszanak az erdők a klímaváltozás elleni küzdelemben és a biodiverzitás fenntartásában. Az elvek világosak, de más dolog az üzleti érdek. Ezért a gyakorlatban a „zéró erdőirtás” és a környezetkímélő módon előállított termékeket forgalmazó ellátási láncok megvalósítása lassan halad.

    Európai és amerikai szerzők nemrég a Science Advances folyóiratban publikáltak egy tanulmányt, amelyben kereskedelmi szállítási adatokat, termelési adatokat és műholdas távérzékeléssel nyert adatokat kombináltak, hogy jobban megértsék az árukereskedelem nem mindig átlátható működését. Négy régiót és terméket választottak, amelyek a leginkább köthetők az erdőirtásokhoz: a Dél-Amerikából érkező szóját, az Elefántcsontparton termesztett kakaót, az indonéziai pálmaolajat és a Brazíliából exportált élő marhát. A vizsgált cégek a világkereskedelem mintegy 60%-át adják.

    A kutatók úgy találták, hogy a nagy kereskedelmi vállalatok beszerzéseiket általában nem közvetlenül a termelőktől, hanem más közvetítők (szövetkezetek, termelői csoportok, aggregátorok) bevonásával intézik. A szója esetében ez az arány vállalatonként 12–44%, a pálmaolajnál 15–90%, a marhánál 94–99%, a kakaó esetében pedig lényegében 100%. A közvetlen és a közvetett beszerzés között nagy különbség, hogy az utóbbi esetben sokkal nehezebb azonosítani a termék eredeti forrását, és menet közben könnyebben elsikkad az az információ, hogy vajon fenntartható módon állították-e azt elő. A több lépcsőből álló folyamat tehát a fő forrása az átláthatatlan beszerzési láncoknak, s így nehéz követni és számon kérni az erdőirtás csökkentésére vonatkozó vállalások teljesítését is.

    A Taï Nemzeti Park (Elefántcsontpart) Nyugat-Afrika egyik legnagyobb kiterjedésű esőerdejével – és ültetvényekkel körülvéve. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A műholdas földmegfigyelési adatok viszont, mint amilyeneket a Copernicus program Sentinel-1 és -2 műholdjai szolgáltatnak, közvetlen és pontos monitorozást tesznek lehetővé, ami a felszínborítás változásait illeti. Az elmúlt években Elefántcsontpart és Ghána területén például hatalmas területeken irtották ki az erdőket. Ez a két ország a világ legnagyobb kakaótermelői közé tartozik. Egy másik, az Ecological Indicators folyóiratban 2021 vége felé megjelent tanulmány épp Copernicus műholdas adatok alapján, optikai és radaros mérések kombinálásával azonosította a kakaóültetvényeket e két országban. Kiderült, hogy a kakaófarmok nagy mértékben benyomultak a védett területekre: a kakaótermő területek mintegy ötödrésze már ott található. A kormányzatoknak és a kakaó felhasználóinak sürgős feladatuk, hogy a folyamatot megfékezzék és elősegítsék a fenntartható kakaótermesztést.

    Kapcsolódó linkek:

  • Foltok a Rajnánál

    A Rajna Németország leghosszabb folyója. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának május 6-i epizódjában nem véletlenül ezt a tájat mutatták be egy különlegesen színezett Senitinel-2 műholdkép segítségével. Az ugyanis a folyónak a két szomszédos nagyváros, Bonn és Köln környéki szakaszát ábrázolja. Márpedig idén május 23–27. között Bonn ad majd otthont a világ egyik legnagyobb földmegfigyelési témájú konferenciájának. A háromévente megrendezett Living Planet Symposium idei szervezője az ESA mellett a Német Légügyi és Űrkutatási Központ (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, DLR) és az Európai Bizottság. A konferencia központi témája a földmegfigyelés haszna a tudomány és a társadalom számára, a szektor változásai és az új lehetőségek.

    A Rajna a svájci Alpokban ered és az Északi-tengerbe ömlik. Átfolyik Svájc, Liechtenstein, Ausztria, Franciaország, Németország és Hollandia területén. Ez Európa egyik legfontosabb vízi szállítási útvonala, jelentős hajóforgalommal. A Rajna festői völgyében hegyek, kastélyok, bortermő vidékek tarkítják a tájat. Legalább ilyen tarka az alábbi Sentinel-2 kép is.

    A Rajna egy szakasza Köln (felül) és Bonn (középtájt) környékén. A képen jobb oldalt lentről felfelé (nagyjából délről északra) folyó Rajna kanyargó fekete szalagja átszeli a partjain épült két várost. A táj színeit a normalizált vegetációs index (Normalised Difference Vegetation Index, NDVI) három eltérő időpontban érvényes értékei alapján határozták meg. A vörös, zöld és kék alapszínekhez rendre az év más-más időszakainak átlagos vegetációsindex-térképét használták fel: április–májusét, június–júliusét, valamint augusztus–szeptemberét. Az NDVI értékeket ezen belül több évre (2018–2021) átlagolták. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A színek előállításához használt NDVI értéket széles körben használják a műholdas távérzékelésben a fotoszintetizáló növényzet állapotának jellemzésére. A változatos színek itt egyrészt az évszakos változásokat, másrészt a mezőgazdasági művelésű táblákon termesztett eltérő típusú növényeket illusztrálják. A sötét (vagyis minden időszakban alacsony NDVI értéket) mutató foltok a városok beépített területei, valamint a vízfelületek – így a Rajna szalagja is. Az ábrázolt időszakokban egységesen magas növényborítottsággal rendelkező erdőterületek világos, fehéres színűek. A mezőgazdasági haszonnövények azonban nem borítják a szántókat áprilistól szeptemberig, típusonként eltérő a vetési, kelési, vegetációs és betakarítási idejük. Innen a mozaikra emlékeztető, négyszögletes elemekből összeálló, élénk színeket mutató mintázat, főleg a kép bal oldali részén. A füves területek világos rózsaszínben mutatkoznak ezen a speciálisan „megfestett” Sentinel-2 műholdképen.

    (Forrás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Homokvihar Irakban

    Ezen a tavaszon talán a megszokottnál is többször olvashattunk a hírekben a szaharai eredetű porról – és vettük észre az utcán parkoló autókon vagy a tetőablakokon a „sáros esők” hatását. A Szahara a szelek által szállított por legnagyobb forrása a Földön, becslések szerint csak Magyarországra évente akár 100 ezer tonna is hullhat belőle. Pedig mi nem is vagyunk a fő „célpontjai” a természeti jelenségnek. Hazánkban évente tíz körüli az ilyen jelentősebb események száma, és ez az utóbbi időben növekedni látszik. A Földközi-tenger felett kavargó szaharai eredetű porfelhőkről számos látványos műholdképpel lehet találkozni. De mi most egy másik, a gyakori porviharokkal közvetlenül sújtott térségbe, a Közel-Keletre, Irakba látogatunk egy Copernicus Sentinel-3 műholdképpár segítségével.

    Százak kerültek kórházba egy óriási homokvihar miatt Irakban – lehetett olvasni a napokban a hírekben. A különösen intenzív természeti jelenség május 4-én éjjel csapott le, és szinte az egész országot érintette. Közel kétezer esetben kerültek kórházba emberek légzési panaszokkal, amelyeket a levegőben szálló por nagy koncentrációja okozott. A Sentinel-3 műholdpáros fedélzetén repülő, a 400-ról 1200 nm-ig terjedő hullámhossztartományon belül 21 különböző sávban érzékeny OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) berendezés a maga széles látómezejével kitűnően alkalmas arra, hogy átfogó képet adjon egy-egy területről. Mi most egy május 5-én, a hatalmas porvihar idején, valamint egy április 15-én, nyugodtabb időjárási körülmények között készült, a valódi színeket visszaadó műholdképet mutatunk be az összehasonlítás céljából.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Fent középtájt a legfeltűnőbb alakzat Thartar-tó, amely az iraki fővárostól, Bagdadtól 100 km-re északkeletre fekszik. A Tigris (északabbra) és az Eufrátesz (délebbre; a képen hosszabb szakaszon látható) folyó között elhelyezkedő mesterséges víztározó 1956-ban készült el. A május 5-én készült Sentinel-3 képet uralja a levegőben levő por, amely nagy területen átlátszatlan, de máshol is alig bukkannak ki alóla az áprilisi képen még tisztán kivehető felszíni alakzatok.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hőhullám Indiában

    India és környéke hosszan tartó, extrém magas hőmérsékletű időjárással kénytelen szembesülni idén április végén és május elején (is). A levegő-hőmérséklet számos városban meghaladta a 42 °C-ot. Mindez ráadásul azután történik, hogy ebben az évben volt a legmelegebb a március, mióta bő 120 évvel ezelőtt megkezdődött a rendszeres meteorológiai adatgyűjtés Indiában.

    Az indiai meteorológiai szolgálat szerint április utolsó napjaiban a maximális levegő-hőmérsékletek 43–46 °C-ot is elérték például Gudzsarát, Madhja Prades, Uttar Prades, Orisza, Mahárástra államok területén. Ennél még forróbb csak a felszín volt, amelynek hőmérsékletét – felhőborítás híján ” április 29-én pontosan fel tudta térképezni a Copernicus program egyik Sentinel-3 műholdja. A helyi időben 10:30 körüli adatok szerint volt, ahol a 60°C-ot is meghaladta az érték! Dzsaipur (Jaipur) és Ahmedabad „” csak 47 °C-os maximális hőmérsékletekkel volt jellemezhető, de Ahmedabadtól délkeletre és délnyugatra 65 °C-os felszínhőmérsékleteket mért a Sentinel-3 SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) műszere. Ezek a helyek az alábbi térképen sötétvörössel színezve láthatók.

    A Sentinel-3 SLSTR adatokból készült térképen a felszín hőmérsékletét színek jelölik, a bal alsó sarokban látható skála szerint. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Szakértők szerint az elmúlt években egyre több államot sújtják ez extrém hőhullámok, és az ilyen időjárási események egyre gyakoribbá váltak.

    Kapcsolódó linkek:

  • Japán legnagyobb vulkánja

    Japán 110 működő vulkánja közül a legnagyobb az ország legdélibb fekvésű nagy szigetén, Kjúsún található, Kumamoto prefektúra területén. Az Aszo tengerszint feletti magassága eléri az 1592 m-t. A vulkán 120 km kerületű kalderája az egyik legnagyobb a Földön. Észak–déli irányban 25 km, kelet–nyugati irányban 18 km a kiterjedése. Az Aszo nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési ismeretterjesztő videosorozatában, egy Sentinel-2 műholdkép révén, amelyet az idei év első napján készített a Copernicus program optikai távérzékelő műholdpárosának egyik tagja.

    (Forrás: ESA / Youtube)

    A hatalmas kaldera a mintegy 90 ezer és 270 ezer évvel ezelőtti időszakban, négy nagy kitörés nyomán alakult ki. Öt nagyobb hegycsúcs övezi: a Taka-dake (1592 m), a Naka-dake (1506 m), a Neko-dake (1433 m), a Kisima-dake (1362 m) és az Ebosi-dake (1337 m). Közülük csak a Naka-hegy (Naka-dake) vulkánja aktív napjainkban is. Rendszertelen kitörései közül a legutóbbi 2021-ben volt. A nyugodt időszakokban kráterét zöldes színű, gőzölgő tó tölti ki, amelynek vize a megélénkülő aktivitás idején elpárolog. A hely népszerű turistacélpont, aktivitás idején azonban lezárják.

    Az Aszo vulkán Japánban, egy valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A közel 280 km² területű kalderában három település is található. Közülük a legnagyobb a műholdkép felső részén látható, a vulkántól 8 km-re északra fekvő Aszo. Lakosainak száma mintegy 26 ezer fő.

    Kapcsolódó linkek:

  • Különleges napelempark Görögországban

    Április 6-án felavatták Európa legnagyobb olyan napelemfarmját, amelyen a táblák mindkét oldala termel áramot. A félmillió darab kétoldalas napelemtáblával felszerelt, 204 MW teljesítményre képes telep 75 ezer háztartás villamos energiával való ellátását teszi lehetővé, éves energiatermelése 350 GWh. Helyszíne Görögország északi részén, a Nyugat-Makedónia régió fővárosa, Kozáni közelében van.

    A kétoldalas panelek mindkét felén elektromos energia termelésére alkalmas napelemcellákat helyeztek el. Ezen a módon ugyanakkora terület elfoglalásával egyharmadával nagyobb kapacitást érhetnek el a hagyományos, egyoldalas táblákéhoz képest. A kétoldalas panelek vékonyak és speciális keretbe helyezik ezeket, hogy a legjobba ki legyenek téve a napsugárzásnak. Az az oldal, amely épp nem közvetlenül a Nap felé fordul, a visszavert fényt is képes hasznosítani energiatermelésre.

    Görögország ambiciózus célja, hogy 2030-ig mintegy 19 GW-ra növelje a megújuló forrásokat felhasználó energiatermelését. Ez az ország felhasználásának 35%-át fedezné. (Ez a szám már 2020-ban is 21,7% volt.) Az orosz–ukrán háború miatt a folyamat akár még gyorsabb is lehet, hiszen az Európai Bizottság döntése értelmében fel kell gyorsítani az orosz gáztól való függőség felszámolását az Unióban. Az is jelzésértékű, hogy a 130 millió euróba került új napelempark beruházója a Hellenic Petroleum vállalat, Görögország legjelentősebb olajvállalata. A cég megkezdte az átállást a „zöld energiára–.

    A Kozáni közelében felépült új napelempark a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak képein is jól látszik. Az alábbi két, valódi színeket megjelenítő műholdkép egyike friss, 2022. április 8-án készült. A csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk az ugyanarról a tájról éppen 2 évvel korábban készült Sentinel-2 műholdképpel. Akkor még nyoma sem volt a nagyszabású energetikai beruházásnak.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A műholdképek jobb felső sarkában egyébként „kísért” egy fosszilis energiahordozó: a közeli Ptolemaida külszíni fejtésű lignitbányájának két év leforgása alatt bekövetkezett változásáról is benyomást szerezhetünk.

    Kapcsolódó linkek:

  • Pakisztáni színek

    Szindh (Sindh) Pakisztán népességét tekintve második, területe alapján harmadik legnagyobb tartománya. Székhelye Pakisztán legnépesebb városa, Karacsi. Területe közel 141 ezer km², népessége megközelíti az 50 millió főt. Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak három időpontban készített felvételeiből alkotott hamisszínes képet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik áprilisi epizódjában mutatták be.

    (Forrás:ESA)

    Szindh tartomány Pakisztán déli részén, észak–déli irányban mintegy 580 km hosszan terül el. Délnyugaton partjait az Arab-tenger vize mossa. A terület középső része, ahol a tenger felé haladó Indus folyik, termékeny vidék. A bemutatott műholdképet is a mezőgazdasági táblák geometriai mintázata uralja. Annyi „csavar” van a képben, hogy a színek nem valóságosak. A színpompás, foltvarrásra emlékeztető képhez a Sentinel-2 13 színben érzékeny kamerájának közeli infravörös sávját használták fel, méghozzá három különböző időpontban. Ezekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket társították, majd az egészet egy képpé kombinálták.

    A közeli infravörös képkombináció 2021. október 15-én, november 24-én, valamint 2022. január 13-án készített Sentinel-2 felvételekből állt össze. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021–2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Infravörösben jól követhető a fotoszintetizáló növényzet fejlődése. Mivel az egyedi képek egy negyedéves időszakot fednek le, időközben a növények állapota is változott. Ennek, és a tábláról táblára eltérő veteményeknek köszönhető a sokféle színkombináció. Szindh fő mezőgazdasági növényei a gyapot, a búza, a rizs, a cukorrépa és a kukorica. Jelentős az állattenyésztés is, szarvasmarhákkal, bivalyokkal, juhokkal és kecskékkel.

    A képen jobbra, középtájt a cukortermeléséről nevezetes Badin városa látható. Kisebb tavak, víztározók, helyenként elöntött területek sötétkék vagy fekete foltként tűnnek fel.

    Kapcsolódó linkek: