Uncategorized

A műholdak az Etnát (is) figyelik

Az Olaszország területén, Szicília szigetének kelti részén található Etna kontinensünk legaktívabb vulkánja. A közelmúltban ismét hallatott magáról: kevesebb mint három hónap leforgása alatt 17 kitörést produkált. (Február folyamán Facebook-oldalunkon többször is megosztottunk olyan hamisszínes Sentinel-2 műholdképeket az Etnáról, amelyek infravörös sugárzása alapján jól mutatták a frissen kiömlő forró lávát, például itt.)

A Föld körül keringő távérzékelő műholdak – köztük a Copernicus program Sentinel sorozatának különféle érzékelőkkel felszerelt tagjai – fontos, és egymást jól kiegészítő információval szolgálnak a tűzhányókról, a kitörések tetőpontjáról (paroxizmus), majd a lávaömlésről. Az Etna kitörései a csúcs közelében történnek, ahol négy kráter található. Az 1928-ban keletkezett Bocca Nuova és az 1945-ös Voragine mellett az Északkeleti-kráterről (peremén a hegy legmagasabb, 3330 m-en fekvő pontja) és a Délkeleti-kráterről van szó. Legújabban ez utóbbi, 1971-ben kialakult alakzat számít a legaktívabbnak a négy közül.

2021 februárjában is a Délkeleti-kráterből törtek fel az éjszakai eget narancsvörösre színező lávaszökőkutak és a műholdfelvételeket narancsvörösre színező lávafolyások. Ez utóbbi szín az alábbi Sentinel-2 műholdképsorozatra is jellemző, de nem valóságos, hanem az infravörös sávokban készült felvételek kiemelésére használt színezési eljárás terméke. Volt, amikor a láva egészen 1,5 km-es magasságig eljutott.

Hamisszínes, 2021. február 16. és április 2. közötti Sentinel-2 műholdképekből készült animáció. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az optikai műholdfelvételek – különösen a látható fényénél hosszabb hullámhosszú, infravörös sávokban – alkalmasak a láva folyási irányának, kiterjedésének a felmérésére. A műholdképeken felismerhetők lehetnek még a vulkáni tevékenységhez köthető esetleges földcsuszamlások, felszíni repedések, valamint a füst-, gáz- és hamufelhő terjedése. Az Etna példájára visszatérve, az alábbi képen a Sentinel-5P műhold mérései nyomán a légköri kén-dioxid eloszlásának térképét láthatjuk. A felhő a Földközi-tenger felett délre haladva egészen Líbia partjainak közelébe is eljutott.

Az Etna kitörése nyomán a levegőbe került kén-dioxid (SO2) oszlopsűrűsége március 24-én, a Sentinel-5P műhold adatai alapján. A kén-dioxid akkor szabadul fel, amikor a magma a felszín közelébe ér. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek: