Szárazon a víztározó

A múlt hónap elején, június 6-án minden jel szerint az orosz csapatok robbantották fel az ukrajnai Nova Kahovka melletti gátat a Dnyeper (Dnyipro) folyón, amely mintegy tíz balatonnyi vizet tartott a felette levő tározóban. A katasztrofális hatású eseményről annak idején két blogbejegyzésünkben is beszámoltunk, egyrészt a robbantás előtt és közvetlenül utána készült Sentinel-2 optikai, másrészt Sentinel-1 radaros műholdképek bemutatásával. Az utóbbi esetben a Dnyeper alsó folyása menti területeket és településeket elöntő áradásra koncentráltunk. Az a víz Ukrajna egykori legnagyobb tározójából jött, amely mostanra lényegében teljesen kiürült.

Az alábbi két, a Copernicus program Sentinel-2 műholdjai által készített, és a növényzetet pirossal kiemelő hamisszínes műholdkép a gátrobbantás előtti napon, valamint június utolsó napján érvényes állapotokat segít összehasonlítani. A kahovkai víztározó középső szakaszát mutató képeken megdöbbentő a különbség. A vízfelületek sötétkékjének túlnyomó részét a második időpontban már a szárazra került meder szürkés-drapp árnyalatai foglalják el. Mostanra már csak a Dnyeper régi medrében folyik a víz.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Feltűnő a közel téglalap alapterületű vízfelület a tározó déli, jelenleg az oroszok által megszállás alatt tartott partján (középtájt jobbra). Ez a zaporizzsjai atomerőmű hűtővíztározója, amelyről korábban már szóltunk, s amely a Dnyeper felduzzasztott vizéből kapta az utánpótlást. A zsilipeket lezárták, ezért a hűtővíztározó nem ürült ki az általános vízszintcsökkenéssel párhuzamosan. A helyzet azonban nem megnyugtató. Bár a reaktorokat leállították, a fűtőelemek folyamatos hűtésére továbbra is szükség van. A becslések szerint még néhány hónapig biztosított az atomerőmű vízszükséglete.

Kapcsolódó linkek:

Kétsávossá bővülő főút

Végéhez közeleg a Győrt Pápával összekötő 83-as főút kivitelezése – olvashattuk nemrég a Magyar Építők honlapjának képekkel illusztrált cikkében. Már a befejező munkálatokat végzik ezen az összesen 36 km hosszú, két szakaszban épülő úton. A Győr és Tét-dél csomópont közötti 17,6 km-es szakaszon nyolc műtárgy, négy külön szintű csomópont, a Tét-dél csomópont és Pápa közötti 18,4 km-en pedig 15 műtárgy és két külön szintű csomópont épül. Itt egy vasúti felüljáró is készül a pápai repülőteret bekötő úton.

Ez utóbbi szakasz végéről, a Pápa városáról északra levő csomópontról és környékéről mutatunk be két képet, amelyek a valódi színeket visszaadó módon a Copernicus program Sentinel-2 műholdjaival készültek. Az egyikük még 2018 nyarán, az út új nyomvonalának kijelölése és az építés megkezdése előtt, a másikuk nemrég, idén júniusban készült.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A 83-as főút Győrt Pápával összekötő szakaszának felújítására 8 milliárd forintot költenek európai uniós és magyar állami forrásból. A cél az út kiszélesítése, teherbíró képességének növelése, az ívek korrekciója, a Tét városát elkerülő szakasz megépítése. A fejlesztés egyik fő oka, hogy megfelelő színvonalú közúti összeköttetés legyen a kiemelt NATO-bázissá váló pápai katonai repülőtér és az M1-es autópálya között.

A műholdképek jobb alsó részére maga a repülőtér, a Magyar Honvédség (MH) 47. Bázisrepülőtere is felkerült. Jól kivehető, hogy a két kép készítése között eltelt 5 év alatt a repülőtér területén is jelentős változások történtek. A repülőtér felújítása, modernizálása zajlik. Ennek keretében tervezik meghosszabbítani a futópályát a déli oldalán. A jelenleg 2400 m hosszú pályához még 605 m hiányzik, hogy alkalmas legyen Boeing 747 repülőgépek vagy nagyobb teherszállító gépek fogadására. Ehhez a 13-as számú Tatabánya–Pápa vasútvonal egy szakaszát el kell bontani. Ha majd megtörténik a pápai repülőtér futópályájának a meghosszabbítása, visszatérünk a „helyszínre” egy új műholdkép segítségével!

Kapcsolódó linkek:

Erdőtűznézőben műholdakkal

Ahogy arról már egy korábbi blogbejegyzésünkben is írtunk, 2023. május elején Kanada nyugati tartományaiban (Alberta, Brit Columbia), majd valamivel később keleten (Québec) is súlyos erdő- és bozóttüzek alakultak ki. A száraz növényzetben végzett kiterjedt pusztítás mellett a helyi hatóságoknak az érintett lakosság kitelepítése miatt is intézkedniük kellett. Úgy fest, a tüzek kiterjedése példátlan Kanada eddigi történetében. Június közepén például egyszerre több mint 400 aktív tűzfészket tartottak számon, amelyek felét az oltást végzők nem tudták ellenőrzésük alatt tartani.

Ahogy más távérzékelő műholdakkal, úgy az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel holdjaival is nyomon követik a tüzek alakulását, a pusztítás mértékét és a füstfelhők terjedését. A fenti, június 18-án Donnie Creek (Brit Columbia) fölött készült Sentinel-2 műholdképen nem csak az intenzív füst, de – az infravörös sávban végzett mérések alapján narancs színnel kiemelve – az aktív tűzfészkek is láthatóak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A tűz közvetlen pusztítása mellett a levegőbe kerülő és a légáramlatokkal messzire eljutó füst is levegőminőségi problémákat okozott, nem csak szinte egész Kanadában, de az Egyesült Államok számos államában is. A kanadai erdőtüzek füstje a szelek szárnyán átkelt az Atlanti-óceánon és Európa fölött is észlelhető volt.

Az égés következtében, a füsttel együtt nagy mennyiségű szén-monoxid (CO) is a levegőbe jutott. Ennek a gáznak a detektálására is alkalmas a Copernicus Sentinel-5P műholdja. Az alábbi térképet a május elejéről június közepéig gyűjtött adataiból állították össze. Minél sötétebb a szín, annál nagyobb volt a CO átlagos koncentrációja a troposzférában. Jól kivehető, hogy a legsötétebb foltok egybeesnek a Kanada nyugati felén kialakult tüzek helyszíneivel, s hogy a légáramlatok keleti-délkeleti irányba terjesztik a füsttel együtt a szén-monoxidot is.

A Sentinel-5P műhold Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) műszerével szén-monoxid 2023. május 1. és június 13. között mért átlagos koncentrációja. Jól látható, hogy a légszennyezésből New York környékéig, sőt az Egyesült Államok keleti partvidéki nagyvárosain túl, az Atlanti-óceán fölé is jutott. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek:

A kahovkai gát radaros műholdképeken

Tegnapi blogbejegyzésünkben a Copernicus program Sentienel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak képei segítségével mutattuk be, milyen volt és milyen lett a Dnyeper (Dnyipro) folyón létesített Nova Kahovka-i víztározó gátja annak június 6-ai felrobbantása előtt, illetve után. Mostanra már rendelkezésre áll a radaros Sentinel-1 műholdpáros jelenleg egyedüli működő tagja, a Sentinel-1A által június 9-én készített kép is. Alább ezt hasonlíthatjuk össze a műhold előző ugyanolyan, 12 nappal korábbi átvonulásakor készített képpel.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az első időpontban a duzzasztógát és a vízerőmű még épségben volt. A június 9-i képen jól látható a gát végzetes sérülése, valamint egyrészt a tározó vizének (jobbra) szintcsökkenése, másrészt a gát alatti folyószakaszon (balra) az árvizet okozó szintemelkedés. Az apertúraszintézis elvén működő radaros földmegfigyelő műholdak, mint amilyen a Sentinel-1 is, a fedélzetükről oldalirányban radarimpulzusokat bocsátanak le, majd a felszínről visszaszóródó jeleket veszik. A radaros amplitúdóképen intenzív jeleket mutatnak például az építmények – így a gát –, ugyanakkor a sima vízfelület „sötét”, hiszen a rá nem függőleges irányból eső rádióhullámokat nem az érkezés irányába veri vissza. (Ha azonban a felület erősen hullámzó, mint ez esetben a sérült gáton átzúduló vízé, az a radarképeken is feltűnik.) Az eredeti radaros amplitúdóképek szürkeskálásak, az itt bemutatott képeken azonban a radarjelek polarizációs tulajdonságait is kihasználó színezés látványosabban kiemeli a felszín tulajdonságait. A víz így kékes színű, a száraz felszín pedig a radarjelek visszaszóródásának erősségétől függően a világoskéktől a zöld és sárga árnyalatain keresztül egészen a fehérig mutathat eltérő színeket.

A fent leírtak alapján nyilvánvaló, hogy a műholdas radarképeket jól lehet használni az árvízi vagy belvízi elöntések nyomon követésére. Valóban, a radarműholdas távérzékelésnek ez az egyik legelterjedtebb alkalmazási területe. Nézzük meg, hogy a Sentinel-1 kép látómezejének nagyobbra nyitásával mit látunk a Dnyeper gát alatti szakaszán!

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A változás, vagyis az elöntés kiterjedése megdöbbentő. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy bár számos part menti települést is elárasztott a víz és több tízezer embert kellett kitelepíteni, a Dnyeper alsó folyásánál a mocsaras, lakatlan árterek szélesek. A nagy képek jobb felső sarkában látható a gát, tőle jobbra a tározó (apadó) víztömege. Balra lent a legnagyobb sárga színű folt a folyó jobb (északi) partján a hírekben sokat szereplő Herszon városa, az orosz–ukrán háború heves csatáinak színhelye.

Kapcsolódó linkek:

Katasztrófa a Dnyeperen

Kelet-Ukrajnában, a Dnyeper (Dnyipro) folyón létesített Nova Kahovka-i víztározó gátja június 6-án (kedden) hajnalban egy robbanás következtében átszakadt. Az orosz–ukrán háborúban szemben álló felek kölcsönösen egymást vádolják ugyan a rombolásért, de több jel mutat arra, hogy az orosz hadsereg ellenőrzése alatt levő erőműben belső robbanás történt, a gát sérülése pedig nagyobb, mint amekkorát talán elő akartak idézni.

Bár az okok egyelőre nem világosak, a következmények annál inkább. A Dnyeper Európa negyedik leghosszabb folyója. A kahovkai vízerőmű gátjának építése a szovjet időkben, 1950-ben kezdődött és 1955-ben fejeződött be. A létesítményt 1956-ban avatták fel. Míg az idei év elején még kifejezetten alacsony volt a tározó feltöltöttsége, a gátszakadás idején a valaha volt legnagyobb vízszintet mérték. Emiatt az áradás is a lehető legsúlyosabb következményekkel jár. Most mintegy tíz Balaton térfogatának megfelelő víz zúdul a Dnyeper alsó folyása mentén fekvő településekre. Közel 100 településről van szó, ahonnan több tízezer embert kell evakuálni, miközben a harcok is folytatódnak…

Számos nagy felbontású műholdkép látott már napvilágot a gátszakadás helyszínéről és környékéről. Vannak olyan jelek is, hogy már a végzetes gátszakadás előtti napon, június 5-én hiányzott a gát egy darabja. Mi most az európai Copernicus földmegfigyelő program valamivel kisebb, 10 m-es felszíni felbontású, de nyilvánosan hozzáférhető képeiből mutatunk olyanokat, amelyek közvetlenül a katasztrófa előtt, illetve utána készültek. A képek a csúszka elmozdításával hasonlíthatók össze.

Az első Sentinel-2 optikai műholdképpár tagjai június 5-én, illetve 8-án készültek, s a valódi színeket adják vissza. Bár a második időpontban nem volt teljesen tiszta az égbolt a kahovkai gát fölött, azért így is egyértelműen látszik a súlyos sérülés és az, hogy a gát (középen) fölött (a képen jobbra) lecsökkent, alatta pedig megnövekedett a vízszint: a tározóban nagy területek kerültek szárazra, míg a gát alatt a kiömlő víz elöntötte a part menti területeket.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A másik képpár a tározó déli (a Dnyeper folyásiránya szerinti bal oldali, orosz megszállás alatt levő) partján, feljebb épült zaporizzsjai atomerőművet és környékét mutatja. Az erőmű gátakkal körbevett hűtővíztározója a Dnyeper felduzzasztott vizéből kapná az utánpótlást, de a két műholdkép összehasonlítása, a szárazra kerülő partok jól mutatják, mennyire lecsökkent a vízszint a gátszakadás után két nappal. A jelentések szerint akár el is lehetetlenülhet az atomerőmű működtetése, bár más források ezt nem tartják valószínűnek.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Copernicus 25

Európa joggal ünnepli sikeres földmegfigyelési programja kezdetének negyed évszázados évfordulóját. A történet hivatalosan 1998 májusában, az észak-olaszországi Bavenóban aláírt nyilatkozattal (Baveno Manifesto) kezdődött. Ott vetették papírra az alapjait annak, amit akkor GMES-nek (Global Monitoring for Environmental Security, 1999-től Global Monitoring for Environment and Security) neveztek. Az Európai Unió (EU) tagországai hosszú távra elkötelezték magukat egy műholdas adatokat felhasználó globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program megvalósítására. A program az Európai Bizottságtól 2012-ben kapta a ma is használt Copernicus nevet. Eredeti célja a közpolitikai döntéseket támogató adatok gyűjtése és elemzése, a klímaváltozás elleni és a polgárok biztonságát szolgáló intézkedések segítése volt. Mára nyilvánvaló, hogy a Copernicus jócskán meghaladta a várakozásokat, és a világ legkiterjedtebb földmegfigyelési programjává vált. Hét saját Sentinel műholddal, a fő alkalmazási területeket felölelő szolgáltatásokkal, nyílt és szabadon hozzáférhető adatokkal forradalmasította a földmegfigyelési alkalmazásokat – nem csak az EU tagállamaiban, de azok határain túl is. A Copernicus nem csak napi több százezer felhasználót szolgál ki, hatása az európai gazdaságban számottevő. A becslések szerint több tízezres nagyságrendű azoknak a munkahelyeknek a száma, amelyek létrejöttét a program tette lehetővé.

Az EU soros svéd elnöksége az ünnepélyes alkalomból e hét csütörtökön, július 8-án 9-től 13 óráig tartó nagyszabású rendezvényt szervez Stockholmban, az Európai Bizottság, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Svéd Nemzeti Űrügynökség partnerségével. A 25 éves évforduló megünneplésében központi szerepet kapnak a programhoz kapcsolódó sikertörténetek. A köszöntőket követően panelbeszélgetések sora segítségével mutatják be a Copernicus hatásait és egyes fő alkalmazási területeit: a tengerek és óceánok, a szárazföldek megfigyelését, a katasztrófahelyzetek kezelését, a klíma, a levegőminőség és az egészség témáját. Végül szó lesz arról, hogyan hat a földmegfigyelési program az üzleti szektorra és az innovációra.

(Kép: EU Copernicus)

A 25. évfordulót nem csak a helyszínen lehet megünnepelni, hanem a távolból, internetes élő közvetítés révén is csatlakozhat bárki. A jeles eseményre a regisztráció a copernicus25.eu honlapon lehetséges.

Nem csak a stockholmi központi rendezvényre érdemes figyelni, hiszen számos EU tagállamban szerveznek kapcsolódó eseményeket. Általában a Copernicus programról bőséges, naprakész információ található a honlapján.

Kapcsolódó linkek:

Hatezren egy utcában

Nagyvárosi lakótelepeken természetesen ez nem nagy szám (a szó szoros és átvitt értelmében sem), egy községben azonban, ahol mindössze egyetlen utca van, nem túl szokványos. A Lengyelország déli részén, a Kis-lengyelországi vajdaságban, azon belül is Krakkó megyében, a megyeszékhelytől 29 km-re északnyugatra található Sułoszowa községben a fő (és az egyedüli) utca mintegy 9 km hosszú. A település lélekszáma megközelíti a 6000 főt, akiknek a házai tehát mind az utca két átellenes oldalán sorakoznak.

A műholdfelvételek tanúsága szerint a környék mezőgazdasági parcelláinak a kialakítása is különleges, igazodva a település szerkezetéhez. A házakhoz tartozó nadrágszíjparcellákat ugyanis a domborzatot követve, de lényegében a község főutcájára merőlegesen alakították ki. Alább két, egyaránt 2023. május 27-én készített műholdképet mutatunk be az európai Copernicus földmegfigyelési program kétféle űreszközétől, egy radaros elven működő Sentinel-1, valamint egy látható és infravörös hullámhosszakon érzékeny optikai Sentinel-2 műhold „terméséből”. Az utóbbi – a csúszkás összehasonlító megjelenítésben felül látható – műholdkép a valódi színeket adja vissza.

Lengyelország egyik leghosszabb főutcája és Sułoszowa község környéke optikai és radaros műholdképeken. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó link:

Metánszivárgások Türkmenisztánban

A közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaság, az 1991-ben önállósult Türkmenisztán a világ egyik legnagyobb földgázkészletével rendelkezik. Az ország Afganisztánnal, Iránnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal határos. Nyugati határát a Kaszpi-tenger partjai jelölik ki. Nemrég cikkezett róla a brit Guardian, és ennek nyomán egy magyar híroldal is, hogy Türkmenisztán földgázmezőin nagy mennyiségben szivárog a levegőbe a metán. A metán (CH4) erősen üvegházhatású gáz. Nem csak természetes úton – például szerves anyagok bomlásából –, hanem az emberi tevékenység következtében is kerül belőle a levegőbe, ahol hozzájárul az éghajlat felmelegedéséhez. Az egyik legnagyobb kibocsátó ágazat globálisan is a kőolaj- és földgáz-kitermelés.

Ma már többféle műholdas érzékelővel is fel tudják térképezni a légkörbe kerülő egyes gázok, így a metán forrásait, valamint a kibocsátott mennyiséget, annak térbeli és időbeli változásait is. Az egyik ilyen eszköz az európai Copernicus program Sentinel-5P műholdján repülő Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) nevű berendezés. De már olyan magáncégek is vannak, amelyek nagy térbeli felbontású műholdas adatokat gyűjtenek a metánkibocsátásról. A Föld körüli pályákról végzett mérések bizonyítják, hogy 2022-ben Türkmenisztán területén olyan nagy mennyiségben került a troposzférába (vagyis a légkör legalsó rétegébe) a metán, ami nagyobb mértékben járult hozzá a klímaváltozáshoz, mint Nagy-Britannia teljes éves szén-dioxid-kibocsátása! A szakértők szerint a problémát ráadásul nem is volna nehéz kezelni, csak éppen nem törődik vele senki.

A becslések szerint csak a Kaszpi-tengerhez közeli nagy fosszilis tüzelőanyag-mező 2022-es metánkibocsátása mintegy 2,6 millió tonna volt. A keleti nagy mező Türkmenisztánban 1,8 millió tonnával járult hozzá az emisszióhoz. A kettő együtt a légköri üvegházhatás szempontjából 366 millió tonna szén-dioxiddal egyenértékű. Ez meghaladja az éves brit kibocsátást, ami a világrangsorban a 17. legnagyobb. A metán emissziója 2007 óta világszerte növekvő ütemet mutat, ez pedig az egyik legnagyobb akadályt jelenti a klímaváltozás fékezésének útjában. Ezen belül is Türkmenisztánban a legrosszabb helyzet, ami a „szuperkibocsátókat” illeti. Szakértők szerint az ok abban keresendő, hogy leálltak a felesleges földgáz elégetésével (fáklyázásával), helyette egyszerűen a levegőbe eresztik azt. Az égetés amúgy szén-dioxid termelésével jár, ami jobban detektálható. A metán emisszióját azonban egészen a legutóbbi időkig nehéz volt műholdas eszközökkel pontosan nyomon követni, így az inkább rejtve maradt. A viszonylag fejletlen türkmenisztáni kitermelési infrastruktúra nem teszi lehetővé, hogy az amúgy elillanó földgáz jó részét megtartsák és utána akár értékesítsék. De ha márt ez nem megy, a levegőbe eresztés helyett még az elégetés is jobb megoldás volna.

A nemzetközi klímapolitika a kelleténél kevésbé összpontosított eddig a szén-dioxidnál mintegy 80-szor intenzívebb üvegházhatást produkáló metánra. Pedig ha a legnagyobb metánkibocsátókat ellenőrzés alatt lehetne tartani, azzal tehetnének a legtöbbet a klímaváltozás lassításáért.

Az alábbi műholdképpár a Sentinel Hub EO Browser https://apps.sentinel-hub.com/eo-browser/ adatbázisából való, a képek a Copernicus program egy-egy különböző műholdjának idén május 22-én gyűjtött adatai alapján készültek. A csúszka elmozdításával változtatható nézethez a hátteret (balra) az egyik Sentinel-3 műhold valódi színeket visszaadó képe szolgáltatja, amely nyugatra a Kaszpi-tenger, keletre Türkmenisztán egy részletét mutatja. Mellette jobbra a színes kép a Sentinel-5P adataiból készült, és a légköri metán koncentrációját ábrázolja milliárdodrész (parts per billion, ppb) egységekben. A mérések felbontása nem túl finom, a pixelméret 7 km × 3,5 km-es, de így is jól látható, hogy helyenként a színskála maximumát, a sötétbordóval jelölt 2000 ppb-t is eléri vagy meghaladja az érték. (A tenger fölött egyáltalán nincsenek, illetve helyenként a szárazföld fölött sincsenek elérhető mérési adatok.)

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Oslo, Norvégia

A Európai Űrügynökség (ESA) honlapjának heti földmegfigyelési sorozatában legutóbb Norvégia fővárosát és egyben legnagyobb városát, Oslót és környékét mutatták be egy Sentinel-2 műholdkép segítségével. Az alkalom az volt, hogy május 23–25. között egy a klímaváltozás témáját körüljáró nagy űrkutatási konferenciát (IAF Global Space Conference on Climate Change) rendeznek itt.

A viszonylag friss, április 22-én készült műholdkép egy gyakran alkalmazott hamisszínes megjelenítésben látható. Az efféle képek előnye, hogy az emberi szemmel nem látható hullámsávokban gyűjtött információt is meg tudják jeleníteni. Az élő növényzetet pirossal kiemelő színezéshez például a Sentinel-2 kamerájának a közeli infravörös tartományban készített felvételét használták fel.

Oslo egy április 22-én készített hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Maga a város a kép felső részének közepén, szürkés színekben látható. Körülötte a sötétpiros foltok kiterjedt erdőségekre utalnak. A képen a vízfelületek sötétkék színűek, kivéve néhány helyet, ahol a nagy mennyiségű hordalék miatt megjelennek a türkiz árnyalatai is. A város egy fjord (az Oslo-fjord) északi partján épült, hozzá tartozik számos kis sziget is, amelyekkel az összeköttetést hajók és kompok biztosítják. Ezek a szigetek különösen nyáron népszerű kirándulóhelyek.

Az április képen a várostól északnyugatra (a bal felső sarokban) még mindig hó borította a magasabb hegyeket. Ezért és a még befagyott kisebb tavak miatt vannak a képen a fehér foltok. Ugyanakkor a jobb oldalon a Svelle- és Øyeren-tavakat már elérte az olvadás, sőt a beléjük ömlő vízfolyások által szállított vízzel együtt érkezett az türkiz különféle árnyalatait adó, a vízben lebegő finom szemcsés hordalék. A két tó között a Glomma folyó több ágra szakadó torkolata helyezkedik el. Ez Norvégia leghosszabb folyója, az Øyeren-tóba északkeletről ömlik, majd onnan déli irányba folytatva útját, az Oslo-fjord külső részén torkollik az Északi-tengerbe.

Kapcsolódó linkek:

Messze száll a kanadai erdőtüzek füstje

Május elején több mint 100 helyszínen lobbantak fel bozóttüzek Kanada nyugati részén. Május 10-éig, egy hét leforgása alatt Alberta és Brit Columbia tartományokban 390 ezer hektárnyi terület vált a tűz martalékává. (Európai összehasonlításban ez meghaladja egész Luxemburg területét.) A természeti csapás nyomán közel 30 ezer embernek kellett elhagynia otthonát. Ráadásul a tüzekből származó, egészen a troposzféra tetejéig felszálló és a szelek szárnyán tovaterjedő füst az észak-amerikai kontinens jelentős részének egét beborította. Olyannyira, hogy a füstfelhő eljutott a földrész túlsó, keleti partvidékére, sőt még sokkal tovább, az Atlanti-óceán fölé is. Ezt mutatja a Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentienl-3 műholdjának május 9-én készült felvételeiből összeállított alábbi kép.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép)

Május eleje általában az erdő- bozóttüzek fellobbanásának szezonja Albertában. Ilyenkorra elolvad a hótakaró és felszínre kerül az előző évi elszáradt növényzet, amely könnyen lángra kap. Idén pedig a tavasz időjárása szokatlanul száraz és meleg volt, így nem meglepő a sok tűzeset.

Ilyen esetekben a műholdas távérzékeléssel végzett megfigyelések segítenek a tüzek és a füst hatásának átfogó, nagy területre kiterjedő felmérésében. A Copernicus program légkörmegfigyelő szolgáltatása (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) pontos és gyors globális előrejelzéseket ad a levegő minőségével kapcsolatban. A cél az emberi egészséget és a környezetet érő káros hatások elleni védekezés elősegítése.

Kapcsolódó linkek: