A dél-franciaországi Montady város közelében található Étang de Montady a középkori földterület-rekultiváció figyelemre méltó példája. Eredetileg egy lefolyástalan tó, egy vizes élőhely volt, amelyet a 13. században lecsapoltak. A közhiedelem szerint a vizigótok építették. A népcsoport – más néven a nyugati gótok – latin eredetű nevének amúgy semmi köze a vízhez. Sőt valójában a korábban a környéken élt vizigótoknak sincs köze a Montady-tó lecsapolásához, azt szerzetesek és gazdag béziers-i földbirtokosok kezdeményezésére végezték el az 1200-as évek közepén.
Az egy központi gyűjtőpontnál összefutó árokrendszerrel lecsapolt területből termékeny mezőgazdasági parcellák váltak, de az alakjuk máig is őrzi az évszázadokkal korábban kialakult, „napsugaras” mintázatot. A különleges formájú táblák a műholdképeken is tisztán kivehetők, amint azt az alábbi hamisszínes Sentinel-2 kép is illusztrálja.
A kép, közepén az egykori Montady-tóval 2024. május 11-én készült. A sugaras elrendezést a földeket háromszög alakba felszabdaló csatornák és utak alakították ki. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)
A középpontba összefolyó vizet tizenhat függőleges, egymástól kb. 80 m-re elhelyezkedő aknán keresztül egy földalatti átereszbe vezetik. A középkori vízépítési munkák egyik nagyszerű példáját a korabeli népességrobbanást követő termőföldigény hívta létre.
Sokszor vetekszenek képzőművészeti alkotásokkal a műholdas képek. Erre az állításra mutatott bizonyítékot nemrég az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapja a nap képe rovatban. Az alábbi látványos színes kép Grönland délkeleti partvidékét mutatja, de nem szokványos módon. A kép hozzávalói: három különböző időpontban készített radaros amplitúdókép a Copernicus Sentinel-1 műholdaktól, valamint három alapszín: a vörös, a zöld és a kék. A végeredmény egy olyan „műalkotás”, amely a Grönland partjai közelében a tengeri jégtakaró változásait önti (hamis) színekbe.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)
A három, idén január 31-én, március 8-án és március 20-án készült Sentinel-1 képhez a fenti alapszíneket rendelve és azokat kombinálva alakultak ki a szivárvány színeiben pompázó mintázatok, amelyek azt jelzik, mennyire dinamikusan alakult a tengeri jégtakaró az évnek ebben a közel 2 hónapos időszakában. Egy-egy radarképen a jéggel borított illetve a szabad vízfelület markánsan különbözőnek látszik. Míg a sík vízfelületről a műhold felől oldalirányban leérkező radarimpulzusok nem a beérkezés irányába verődnek vissza, ezért a vízfelület „sötétnek” tűnik, addig a töredezett jégtakaró a műhold irányába is bőségesen szór vissza a radarjelekből.
Ha nem is feltétlenül ilyen sokszínű megjelenítésben, de a Sentinel-1 műholdak radaradatai kulcsfontosságúak a tengeri jég dinamikájának egész éves monitorozásához. Az apertúraszintézises módszerrel készült műholdas radarképek segítik többek közt a gleccserek áramlásának, a borjadzásuknak, a jégtömegvesztés folyamatának a nyomon követését.
Ahogy gyorsul a klímaváltozás folyamata és egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási események, a világ nagyvárosaiban ideje újragondolni a vízgazdálkodás módját. Ennek egyik módszere a „szivacsváros” kialakítása, amely egy igazán kifejező elnevezés. Olyan megoldások összességét jelenti, amelyek a városi zöldfelületek bevonásával és intelligens módszerekkel arra irányulnak, hogy a csapadékvizet minél jobban visszatartsák, lelassítsák az áramlását, és lehetőleg meg is tisztítsák azt.
Dániában Koppenhága és Kínában Vuhan (Wuhan) – két város a világ két ellentétes oldalán – meggyőző példákat mutatnak arra, hogy a szivacsváros elve hogyan biztosíthat hosszú távú gazdasági és ökológiai előnyöket. A városok vízvisszatartó képességének fejlesztése azonban nem csak a nagy infrastrukturális beruházásokról, hanem az azokat megalapozó adatokról is szól. Itt kapnak szerepet a műholdak, illetve az európai Copernicus földmegfigyelési program, amelynek felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) többféle részletes, nagy felbontású adattermékével segíti a tervezőket és a politikai döntéshozókat a megfelelő beavatkozások elindításában – nem csak Európa területén, de világszerte. Idővel pedig a hosszú távú műholdas megfigyelésekkel nyomon tudják követni a természetalapú megoldások hatásait. Ily módon a műholdas földmegfigyelési adatok fontos összetevőivé válnak a zöldebb, ellenállóbb városok kialakításának: olyan városokénak, amelyek nemcsak túlélik a következő felhőszakadást, de utólag hasznot is húznak a lehulló és megtartott csapadékból.
Az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó városi tervek integrálják a „zöld” és „kék” infrastruktúrát – például a parkokat, vízi utakat és növényzetet –, amelyek utánozzák a természetes hidrológiai folyamatokat. Így lelassítható a víz lefolyása, tárolható a felesleges esővíz, és kiszűrhetők a szennyező anyagok. Eközben javul a biológiai sokféleség, a levegőminőség és általában a városi élhetősége.
A CLMS standardizált, nagy felbontású és szabadon hozzáférhető tematikus adatbázisai segítenek feltérképezni a burkolattal ellátott felületeket, a vegetációt, valamint monitorozni a felszíni vizeket. A legfontosabb adattermékek közt említendő többek között a városi atlasz (Urban Atlas) és a felszínborítási adatbázis (Land Cover).
Koppenhágában egy 2011-es felhőszakadás és hatalmas villámárvíz után olyan szivacsváros-elemeket építettek ki, mint a Karens Minde Park, amely egy alacsonyan fekvő zöldterület. Ez akár 15 000 m³ csapadékvizet is képes befogadni. Száraz időben járható csatornák kanyarognak a területen, szűrik a vizet, miközben a park élénk közösségi élet helyszíne is.
A Karens Minde Park Koppenhágában, Sentinel-2 műholdképen (balra) és egy helyszínen készült fényképen (jobbra), amely egy száraz időben sétálásra alkalmas csatornát mutat. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Land Monitoring Service)
Vuhan a szivacsvárosok mintapéldája 2015 óta. A kínai nagyvárosban több mint 3 milliárd eurónyi pénzt fektettek vizes élőhelyek kialakításába, vízáteresztő burkolatokba, városi erdőkbe és zöld folyosókba. A cél a vízfelvétel fokozása, az áradások csökkentése, valamint a biodiverzitás és a lakosok életminőségének javítása volt. Az így kialakított városok nem csak ellenállnak az éghajlati szélsőségeknek, hanem zöldebbek, egészségesebbek és élhetőbbek is lakóik számára.
Az egyiptomi főváros, Kairó térségében, annak nyugati szélén található Gíza városa, amely mellett, a Mokattam-fennsíkon állnak a nevezetes piramisok. Közülük is a leghíresebb és legfontosabb Hufu (angolosan Khufu, görög néven Kheopsz) fáraó piramisa. Az ókori világ hét csodája közül ez az egyetlen, amely mind a mai napig fennmaradt, ma az UNESCO világörökségi listáján szerepel. A több mint négy és félezer évvel ezelőtt épült monumentális sírok továbbra is lenyűgözik a történészeket és a régészeket, évente több millió látogatót vonzanak.
Az alábbi kép a múlt héten egyike volt az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programja honlapján a nap műholdképeinek. Idén március március 25-én készült a Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdpáros egyik tagjának kamerájával, és a valóságoshoz közeli színeket ábrázolja.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)
A sivatagos fennsík világos drapp háttere mellett jól meg megkülönböztethető a három nagy, időszámításunk előtt 2600 és 2500 között épített piramis. Közülük a legnagyobb Hufu piramisa, avagy a gízai nagy piramis, amelyet jobbra fent külön megjelöltek. A piramisok Gíza sűrű városi szövetétől (a kép jobb szélén) nyugatra fekszenek.
A Copernicus program ingyenesen és nyíltan hozzáférhető adatai nagy áldást jelentenek a kulturális örökségi helyszínek monitorozását végző szakemberek számára. Segítenek a földhasználat változásainak észlelésében, a városi terjeszkedés felmérésében, valamint a fenntartható tervezés irányításában, hogy minél jobban megvédjék a pótolhatatlan régészeti kincseket a környezeti és ember okozta hatásoktól.
Háromnegyed évszázada nem volt ekkora erdőtűz Franciaországban – olvashattuk a múlt heti hírekben. Több mint 2000 tűzoló 500 járművel, valamint a magasból vízzel oltó helikopterekkel és repülőgépekkel vett részt az ország déli részén, Aude régióban, Ribaute település mellett augusztus 5-én fellobbant tűz megfékezésében. A csendőrség és a katonaság is segédkezett a katasztrófa következményeinek enyhítésében. A sérültek mellett az esetnek halálos áldozata is volt.
Legutóbb 1949-ben volt példa arra Franciaországban, hogy egyszerre ekkora terület égett le. Az idei nyár száraz és forró időjárása hozzájárult a természeti katasztrófa bekövetkeztéhez. A tűz gyors terjedését az erős szél segítette.
Az erdőtűz által érintett területet két Sentinel-2 műholdkép segítségével mutatjuk be. Az egyik augusztus 4-én, közvetlenül a lángok fellobbanása előtt készült, a másik egy héttel később. A hamisszínes, a növényzetet pirossal kiemelő képek közül a másodikon az erdő helyén már csak egy nagy fekete folt látható. A képeket a csúszka elmozdításával lehet összehasonlítani. A leégett terület nagysága meghaladja a 17 ezer hektárt.
Július utolsó napjaiban kiterjedt erdőtüzek sújtották Portugália északi és középső részét. Maguk a tüzek, valamint a velük járó hatalmas füstfelhők a műholdképeken is jól látszanak – annál is inkább, mert a tüzek egyik okát jelentő forró és száraz időjárás felhőmentes éggel párosul.
Az első képet az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának honlapjáról, a nap képe rovatból kölcsönöztük. Az egyik Sentinel-3 műhold nagy látómezejű, ezért gyengébb felbontású képéről van szó, amely július 29-én készült, és a Portugália szárazföldi területéről, azon belül is a tüzek által leginkább érintett Arouca (Aveiro kerület) térségéből nyugati irányba, az Atlanti-óceán fölé kiterjedő füstfelhőt mutatja. Északabbra egy kisebb füstfelhő a Ponte de Barca melletti erdőtüzekből ered.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép)
Másnap, július 30-án készült a második kép, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) tett közzé. Itt egy nagyobb felbontású Sentinel-2 műholdképről van szó, amelynek a feldolgozása során kiemelték az infravörös sávban készült felvételt. Így élénk narancsszínben látszanak a forró, aktív tűzfészek. Az ország északi részének partvidékén járunk, bal oldalt középen Portugália második legnagyobb városa, Porto, illetve mellette a Douro folyó tölcsértorkolata látható. Alul a képet uraló füstfelhő nagyrészt ugyanabból az Arouca melletti tűzből származik, mint az előző napi, fenti Sentinel-3 műholdkép legsűrűbb füstje.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Copernicus műholdjai fontos támogatást nyújtanak ilyen katasztrófahelyzetekben, amikor a tüzek megfékezéséhez jó tudni azok aktuális kiterjedését. Emellett a felkészüléshez, a tüzek megelőzéséhez, a korai figyelmeztető rendszerek működtetéséhez, a kockázat- és kárfelméréshez is hasznosíthatók a műholdas adatok.
Az idei nyáron – ahogy az már szinte megszokottá válik az utóbbi időszakban – megint aszály sújtja Magyarország több vidékét, így az Alföldet is. Július elején arról lehetett olvasni a hírekben, hogy a Tisza vízállása Szolnoknál elérte a 19. század közepén felállított vízmércén az eddig valaha mért legalacsonyabb értéket, a –291 cm-t. (A negatív értékek a vízmérce alapszintjéhez, nullpontjához viszonyítva értendők.) Amint az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) napi vízjárási térképén és jelentésében szerepel, 2025. július 11-én még ennél is alacsonyabb értéket, –299 cm-t mértek Szolnoknál.
A hónap elején mi is „jártunk” már a környéken. Akkor azt mutattuk be Sentinel-2 műholdképek segítségével, hogy egy hónap alatt, júniusról júliusra mekkora mértékben csökkent a növényzetben tárolt víztartalom. Most egy másik ábrázolási módot választottunk.
Az alábbi két, hamisszínes Sentinel-2 műholdkép Szolnok és környéke fölött készült, az egyik idén július közepén, a mások épp egy évvel korábban. A csúszka elmozdításával könnyen összehasonlíthatók. A képek az infravörös tartományban mért adatok kiemelésével, sötétkék színben mutatják a vízfelületeket. Az egészséges, fotoszintetizáló növényzet a piros, a kopár földek a drapp és a barna árnyalataiban tűnnek fel.
Bár a képen ábrázolt területen északról déli irányba kanyargó Tiszában, valamint az egykori kanyarulatainak levágása után létrejött holtágakban, felülnézetben nem látszik kifejezetten kevesebb víz, a környék képe beszédes: vannak olyan vízfelületek (tavak), amelyek a tavalyi képen látszanak, az idein viszont nem. Továbbá a mezőgazdasági művelés alatt álló, jellegzetes négyszögletes alakú táblákon sokkal kevésbé domináns a piros szín. Ez a szárazságra és/vagy a koraibb aratásra enged következtetni. (Az egyes táblákon természetesen az ott termesztett növény fajtája általában nem ugyanaz a két egymást követő évben, ezért érdemes az nagyobb képet nézni.)
Szolnok városa a Tisza és a Zagyva összefolyásánál épült, a kép közepén látható. A kisebb folyó, az észak felől érkező Zagyva vékony szalagja az idei képen alig kivehető. A műholdképeken feltűnő érdekesebb alakzatok közt megemlíthetjük a jobb oldalt középtájt látható, sorokba rendeződő kisebb-nagyobb fehér köröket. Ezek a MOL szajoli telepének tározói. A középen alul, az Alcsi-Holt-Tiszától délre kivehető hosszú, egyenes szürke sáv a szolnoki katonai repülőtér futópályája.
Legutóbbi blogbejegyzésünkben a sivatagi öntözéses földművelés nyomán kialakult, jellegzetes kör alakú táblákat mutattunk be Egyiptom területén, különlegesen színezett Sentinel-2 optikai műholdképek segítségével. De évekkel korábban, 2018-ban már szerepeltek efféle „sivatagi körök” a Sentinel blogon – akkor Szaúd-Arábiából, szintén Sentinel-2 képek alapján. Rendszeres olvasóinknak talán mondani sem kell, hogy az űrből megfigyelve (is) látványos képződmények a Copernicus program radaros elven működő Sentinel-1 műholdjai segítségével is jól tanulmányozhatók. Erre hozott most példát az Európai Űrügynökség (ESA) a heti műholdképes sorozatában.
Tubardzsal (Tubarjal vagy Tabarjal) közelében járunk, a földrajzi értelemben Ázsiához tartozó Arab-félsziget jó részét elfoglaló Szaúd-Arábia északi részén. A közel-keleti monarchia legnagyobb területén sivatagi éghajlat uralkodik, nyáron akár 50 °C-os hőmérséklet is előfordulhat. Bár az országban gyakorlatilag nincsenek állandó folyók vagy tavak, a vádiknak nevezett nagy völgyek heves esőzések idején megtelnek vízzel. A legtöbb település ezekben a völgyekben épült.
A radaros amplitúdóképek kombinációjával előállított képen látható terület a Szirhan-medencében (Wadi As-Sirhan) fekszik, és jól illusztrálja, hogyan hasznosítják mezőgazdasági célokra Szaúd-Arábia sivatagát. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024, 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A száraz éghajlat ellenére számos öntözött növényt termesztenek a területen. A jellemzően kb. 1 kilométer átmérőjű körök a forgórendszeres öntözés következtében alakulnak ki. A körök közepén található a kút, amely a földalatti víztartó rétegekből látja el vízzel a körben forgó öntözőfejeket. Ez a fajta öntözés segít a gazdálkodóknak fenntarthatóbb módon kezelni a vizet, amely a sivatagban különösen értékes és pótolhatatlan erőforrás. (Habár a számítások szerint a mély rétegekben található víztartalék belátható időn belül ki is merülhet.) A vizet gabonafélék, gyümölcsök és zöldségek termesztéséhez használják.
A fenti kompozit radarkép három Sentinel-1 képet kombinál, amelyeket hét hónap leforgása alatt készítettek ugyanarról a területről. Mindegyik egyedi képhez más-más alapszínt társítottak: a kéket 2024 októberéhez, a zöldet 2025 januárjához, a vöröset 2025 májusához. A kombinált kép így megmutatja a felszín radarvisszaverő képességében bekövetkezett változásokat, ami segíthet a földhasználat módjának jobb feltérképezésében. Az így kapott élénk színek információt nyújtanak a különböző növényfajtákról és azok növekedési szakaszairól, valamint az öntözési formákról. Ezzel szemben a fehér, szürke vagy fekete színű részeken a felvételek által átfogott időszak alatt alig történt változás. Ez vonatkozik a körökkel tarkított részen belül a parlagon hagyott területekre, azon kívül pedig általában a homokos sivatagra, alacsony dombokra, száraz folyómedrekre és sziklás terepre.
A fenti kombinált, színezett Sentinel-1 radarkép egy kinagyított részlete
A képen a települések – az építmények jó radarvisszaverő képessége miatt – fehér, szabálytalan területekként jelennek meg a színes körök között. Közülük a legnagyobb Tubardzsal a jobb felső sarokban. Mezőgazdasági termelésének és stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően ez Szaúd-Arábia északi részének fontos települése.
Mindez természetesen csak öntözéssel valósítható meg. Az észak-afrikai ország déli részére látogatunk egy különleges, három különböző időpontban gyűjtött műholdas adatokból készített kép segítségével, amelyet az európai Copernicus földmegfigyelési program honlapján tettek közzé nemrég, a nap képe rovatban.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdas adatok)
Az adatok forrása a Copernicus optikai távérzékelő műholdpárosa, a Sentinel-2. A felhasznált felvételek idén február 1-jén, március 28-án és április 21-én készültek, amelyekből a vegetációs indexet (NDVI, normalized difference vegetation index) mutató térképeket állítottak elő, majd a különböző időpontokban készült képekhez különböző alapszíneket rendeltek. A kombinált hamisszínes kép így azt érzékelteti, hogyan változott a növényborítás (az ott termesztett növények fejlődési állapota) ez alatt a három hónap alatt azokon a jellegzetesen kör alakú területeken, amelyeket egy középponti kútból származó víz és egy forgó öntözőrendszer segítségével művelnek. A fekete színű részek – víz híján – mentesek a növényzettől.
Már az ókori Egyiptom történetének kapcsán is azt tanultuk, hogy a nagyrészt sivataggal borított ország az élelmiszer-termelésben nagyban kihasználja a Nílus menti termékeny földeket. Az 1990-es évek végén kezdett ambiciózus Toska-projekt (Toshka Project, New Valley Project) célja a sivatagi területek mezőgazdasági hasznosítása volt a Nasszer-tó vizének a Szahara részét képező Nyugati-sivatagba történő elvezetésével.
A Copernicus műholdas adatai kulcsfontosságú információval szolgálnak a mezőgazdaság számára, a növények fejlődésének, egészségi állapotának monitorozásához és az öntözéses gazdálkodáshoz.
Kanada középső részén, Manitoba tartományban 2025 májusában kezdődött az erdőtüzek szezonja, de intenzitásuk júliusra fokozódott. Az illetékes hatóságok július 8-án közel száz aktív tűzről számoltak be. Ezek közül 16 volt olyan Manitoba északi, nyugati és keleti részein, amelyeket a tűzoltók nem tudtak ellenőrzésük alatt tartani. Az erdő- és bozóttüzek kialakulásához szokás szerint kedvezett az aszály, a hőség és az erős szél.
A manitobai tüzek nagy kiterjedésű füstfelhőiről az amerikai űrügynökség földmegfigyelési portálja (NASA Earth Observatory)számolt be. Mi most az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának ugyancsak július 9-én készült képét mutatjuk be, a Thompson városától északra fekvő területről. A színezés olyan, hogy aktív tűszfészkeket az infravörös tartományban gyűjtött adatok alapján narancs színnel kiemeli.
Erdőtüzek és füstfelhőik Kanada Manitoba tartományában, az aktív tűzfészkeket kiemelő Sentinel-2 műholdképen. Középen, a füstmentes területen a Harding-tó látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A kép készítésekor a legnagyobb tüzek sűrű füstfelhői – a szél irányát követve – észak felé terjedtek. A korábbi hetek műholdképein ugyanakkor gyakran voltak megfigyelhetők kelet felé tartó füstfelhők.
A hatóság több mint 10 ezer embert evakuálását rendelte el az egyébként ritkán lakott, erdős és tavakkal tarkított vidéken. A híradások szerint több ház is megsemmisült Split Lake településen (a műholdképen ábrázolt területektől kb. 100 km-re keletre).
Kanadában 2025-ben július 9-ig összesen 4,8 millió hektárnyi területet perzseltek fel a tüzek. Ez közel négyszer akkora, mint az elmúlt negyed évszázad átlaga. Idén csak Manitoba területén mintegy 1 millió hektárnyi területet érintett a természeti csapás, ami mintegy hússzorosa annak, mint amekkora területen a tavalyi év azonos időszakában pusztított erdőtűz.
A legjobb élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat, mint a sütiket, használunk eszközadatok tárolására és/vagy eléréséhez. Az ezekhez való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen az oldalon. A hozzájárulás megtagadása vagy visszavonása egyes funkciókat hátrányosan érinthet.
Funkcionális
Always active
A technikai tárolás vagy hozzáférés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért szolgáltatás igénybe vehető legyen, vagy kizárólag egy elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő közlés átvitelének végrehajtása céljából.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztika
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.A kizárólag anonim statisztikai célokra használt technikai tárolás vagy hozzáférés. Idézés, az internetszolgáltató önkéntes együttműködése vagy harmadik féltől származó további adatok nélkül az így tárolt vagy lekért információ önmagában általában nem alkalmas az Ön azonosítására.
Marketing
A technikai tárolás vagy hozzáférés felhasználói profilok létrehozásához szükséges hirdetések küldése céljából, vagy a felhasználó nyomon követéséhez egy weboldalon vagy több weboldalon keresztül, hasonló marketingcélokból.
