Erdőtüzek Manitobában

Kanada középső részén, Manitoba tartományban 2025 májusában kezdődött az erdőtüzek szezonja, de intenzitásuk júliusra fokozódott. Az illetékes hatóságok július 8-án közel száz aktív tűzről számoltak be. Ezek közül 16 volt olyan Manitoba északi, nyugati és keleti részein, amelyeket a tűzoltók nem tudtak ellenőrzésük alatt tartani. Az erdő- és bozóttüzek kialakulásához szokás szerint kedvezett az aszály, a hőség és az erős szél.

A manitobai tüzek nagy kiterjedésű füstfelhőiről az amerikai űrügynökség földmegfigyelési portálja (NASA Earth Observatory) számolt be. Mi most az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának ugyancsak július 9-én készült képét mutatjuk be, a Thompson városától északra fekvő területről. A színezés olyan, hogy aktív tűszfészkeket az infravörös tartományban gyűjtött adatok alapján narancs színnel kiemeli.

Erdőtüzek és füstfelhőik Kanada Manitoba tartományában, az aktív tűzfészkeket kiemelő Sentinel-2 műholdképen. Középen, a füstmentes területen a Harding-tó látható.  (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kép készítésekor a legnagyobb tüzek sűrű füstfelhői – a szél irányát követve – észak felé terjedtek. A korábbi hetek műholdképein ugyanakkor gyakran voltak megfigyelhetők kelet felé tartó füstfelhők.

A hatóság több mint 10 ezer embert evakuálását rendelte el az egyébként ritkán lakott, erdős és tavakkal tarkított vidéken. A híradások szerint több ház is megsemmisült Split Lake településen (a műholdképen ábrázolt területektől kb. 100 km-re keletre).

Kanadában 2025-ben július 9-ig összesen 4,8 millió hektárnyi területet perzseltek fel a tüzek. Ez közel négyszer akkora, mint az elmúlt negyed évszázad átlaga. Idén csak Manitoba területén mintegy 1 millió hektárnyi területet érintett a természeti csapás, ami mintegy hússzorosa annak, mint amekkora területen a tavalyi év azonos időszakában pusztított erdőtűz.

Kapcsolódó linkek

Forró és száraz nyárkezdet

Európa déli és középső részén, így Magyarországon is forró és száraz volt a június. A hőhullám különösen a hónap végétől vált elviselhetetlenné. Az aszállyal párosuló tartósan magas hőmérsékletek nem tesznek jót az emberi egészségnek, a levegő minőségének, a mezőgazdaságnak, és megnövelik az erdő- és bozóttüzek előfordulásának valószínűségét is. Az alábbi térkép június végének és július elejének 6 napján gyűjtött adatok segítségével szemlélteti a felszín hőmérsékletét. Az adatok a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-3 műholdjainak SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) sugárzásmérő műszerétől származnak.

Európa felszínhőmérséklete Sentinel-3 SLSTR adatok alapján, 2025. június 28. és július 3. között naponta. A hőmérsékleteket a jobb oldalt alul látható színskáláról lehet leolvasni. A szürke színű területeken nem volt lehetséges a műholdas mérés a felhőborítás miatt. (Forrás: Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdas adatok)

Június 28-án az Ibériai-félszigeten például helyenként az 50 °C-ot is meghaladta a felszín hőmérséklete. (Ez nem ugyanaz az érték, mint az időjárás-jelentésekben hallott levegő-hőmérséklet, bár nyilván van közöttük összefüggés.) Később a hőhullám északabbra és keletebbre is kiterjedt. Július 3-án már Magyarország területének legnagyobb részén is sötétpirosba váltott a felszínhőmérsékletet érzékeltető színek tartománya.

A Copernicus földmegfigyelő műholdas adatainak sok területen veszik hasznát a szakemberek, például a növényzet egészségének monitorozásában, a vízgazdálkodásban, vagy a közegészégügy számára fontos információk gyűjtésében.

Alább a nyárkezdő aszály hatását szemléltetjük egy Sentinel-2 műholdképpár segítségével. A színezés a növényzetben tárolt víztartalomra utaló ún. normalizált differenciális nedvességi index (Normalised Difference Moisture Index, NDMI) értékeit mutatja az Alföldön, Szolnok környékén. A Tisza partján fekvő megyeszékhely a kép közepén látszik. Más nagyobb települések tőle nyugatra Abony, keletre Törökszentmiklós. A csúszka elmozdításával összehasonlítható egyik műholdkép július 4-én, a másik alig egy hónappal korábban, június 7-én készült. Jól kivehető a magasabb nedvességtartalmú kék területek csökkenése a szárazabb, sárga és vörös foltok rovására. A szántók vízellátottságát és így a növények nedvességtartalmát természetesen öntözéssel lehet javítani, ahol erre lehetőség van.

Műholdas nedvességtartalom-térképek Szolnok környékén, Sentinel-2 adatok alapján. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az NDMI számításához a Sentinel-2 műholdak 13 látható és infravörös hullámsávban dolgozó kameráinak B8A (865 nm hullámhossz) és B11 (1610 nm hullámhossz) sávjainak adatait használják fel, az index értéke a két intenzitás különbségének és összegének hányadosa. Az MSI (Multispectral Imager) kamera felszíni felbontása ezekben a sávokban 20 m.

Kapcsolódó linkek

Havas Atacama

Havazott a Föld legszárazabb sivatagában – olvashattuk a hírekben, amelyek a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádiócsillagászati obszervatórium, az interferométeres elven működő rádiótávcső-hálózat június 26-án kelt helyszíni beszámolóját idézik. (Az ALMA-ről hat éve egy radaros és optikai műholdképekkel illusztrált blogbejegyzésünkben írtunk bővebben.)

Állítólag egy évtizede nem volt példa olyan havazásra, mint amilyen június 26-án borította be fehér csapadékkal a tájat. A nagy tengerszint feletti magasságban fekvő Atacama-sivatag különleges éghajlata teszi lehetővé az ALMA zavartalan működését is, hiszen a levegő páratartalma itt rendkívül alacsony. Ezért a Földön elképzelhető helyszínek közül ez az egyik legalkalmasabb a milliméteres és az alatti hullámhosszakon történő csillagászati megfigyelésekre. Valóban, a csapadék itt igen ritka, a múltban előfordult már olyan is, hogy 40 éven át nem hullott belőle semmi. A váratlanul leesett hó rövid távon befolyásolhatja az ALMA méréseit, és változásokat okozhat a sivatagi ökoszisztémában.

A havazás eredménye természetesen az űrből is látszott. Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdja épp június 26-án haladt el az Atacama-sivatag felett. Ezt a valódi színeket visszaadó, kb. 130 km széles területet ábrázoló műholdképet a 15 nappal korábban ugyanerről a helyszínről készült Sentinel-2 képpel hasonlíthatjuk össze alább, a csúszka elmozdításával.


Bal oldalt fent a „csak” 2400 m-es magasságban fekvő legközelebbi település, San Pedro de Atacama látható, amelyet nem érintett a havazás. Középen az 5000 m magas Chajnantor-fennsík, ahol az ALMA antennáit telepítették. A június 26-án készült képen a fehér szín részben a felhőket (balra), részben a felszín hóborítását (jobbra) jelzi. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az Atacama-sivatag Chile és Peru területén, az Andok hegyvonulata és a Csendes-óceán között fekszik. Átlagos szélessége kelet–nyugati irányban kb. 160 km, hossza 1000 km. A gyéren lakott vidék gazdag ásványi lelőhelyekben. Optikai műholdfelvételek ideális célpontja, hiszen ritkán takarják itt felhők a tájat a műholdak kamerái elől. (Az Atacama-sivataggal kapcsolatos korábbi blogbejegyzéseink a lap aljáról közvetlenül is elérhetők.)

Kapcsolódó linkek

Korán algásodó Balaton

Június közepén a balatoni fürdőzők több helyen is tapasztalták, hogy elszaporodtak az algák a tó vizében. Ahogy az Időkép beszámolójában olvashattuk, a Balaton algásodása nem ritka jelenség, általában hosszan tartó, melegebb időszakok után következik be. Idén a május viszonylag hűvös volt és – legalábbis június elejéig még – hosszabb kánikula sem alakult ki. Ennek ellenére június 15-én nagy mennyiségű alga jelent meg például az északi parton, Balatonszepezd környékén. A déli partról, Balatonboglárról is érkeztek beszámolók hasonló megfigyelésekről.

Az Időkép kérdésére válaszolva a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet munkatársai elmondták, hogy valóban elszaporodtak a fonalas kékalgák, amelyek egyelőre a teljes vízoszlopban nem nagy tömegben vannak jelen. Csak akkor válik feltűnővé a jelenség, ha az algák a felszínre lebegnek. Ott nagy tömegben képesek látványos algavirágzást produkálni. A kutatóintézet szakemberei a hirbalaton.hu portálon részletesen is elmagyarázták a kékalga, más néven cianobaktérium (Dolichospermum spiroides) lokális elszaporodásának hátterét.

A június közepi algavirágzás elsősorban a tó nyugati felének öbleit érintette. A jelenség az optikai műholdképeken is látványos, bár a helyszínen, a fürdőzők számára nem akkora élmény. Általánosságban azt javasolják, hogy a fürdés után mindenki zuhanyozzon le és nagy algasűrűségnél inkább kerüljék a vízben való tartózkodás az érintett partszakaszokon.

Alább a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának valódi színeket ábrázoló képét mutatjuk be a Balatonról és közvetlen környezetéről. A kép éppen június 15-én készült. Alatta a kinagyított részleten a víz az északi oldalon, Balatonszepezd partjai mellett látható. A zöld harsány árnyalatainak létrejöttében az elszaporodott algák is közrejátszottak.

A Balaton Sentinel-2 műholdképen, 2025. június 15-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

 

A fenti műholdkép kinagyított részletén az algásodással érintett egyik helyszín, Balatonszepezd környéke látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek

Folyódelta Borneón

Borneóra, Délkelet-Ázsia egyik trópusi szigetére látogatunk az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-1 radaros műholdjának hamisszínes képével, az Európai Űrügynökség (ESA) kalauzolásában.

Borneó a világ harmadik legnagyobb szigete. Három ország, Brunei, Malajzia és Indonézia osztozik a területén. A képen látható terület Indonézia Kelet-Kalimantán tartományának egy részét fedi le. Keletre a Makassar-szoros található, amely egy keskeny átjáró a Csendes-óceán nyugati-középső részén.

Az alábbi radarkép 2025. március 31-én készült, a színezéshez a vízszintes és függőleges polarizációjú radarimpulzusokkal készített felvételeket használták fel. Az eltérő színek a felszínborítás különböző típusait jellemzik, a sárga például a sűrű növényzetet és erdőket, a kék pedig a vizet. A szigeten a tájat erdők uralják, számos apró tóval tarkítva, amelyek sötétkék foltként jelennek meg. A fehéresebb zónák a nagy radarvisszhangot produkáló beépített területekre utalnak, a települések főként a képen ábrázolt területen átfolyó Mahakam folyó mentén helyezkednek el. A tartomány fővárosa, Samarinda, a folyó északi partján látható. A radarimpulzusokat jól visszaverő hajók fényes pontokként tűnnek fel a folyó vizében és a tengerben is.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Mahakam mellékágak egész labirintusát alakítja ki, mielőtt egy nagy és összetett deltatorkolaton keresztül a Makassar-szorosba ömlik. A területen jellemző a mezőgazdaság és az akvakultúra, különösen a garnélatenyésztés. A vizes élőhelyeken nagy kiterjedésű mangrovemocsarak találhatók.

A tengervíz eltérő színeit elsősorban az eltérő szélviszonyok okozzák. A világosabb területeken (a bal oldalán, a kép közepe táján) erősebb a szél, jobban felkorbácsolja a hullámokat, amelyekről nagyobb intenzitású radarjel szóródik vissza a műhold irányába. A tenger felszínén, különösen a világosabb kék területen belül látható, különálló zöldes foltok egy nagyobb csapadékrendszeren belüli elkülönülő esőcellák. Ezek mérete változó lehet, a kis, helyi záporoktól a nagyobb, kiterjedtebb esőzésekig. Mivel az esőcellákat könnyű észrevenni műholdas radarképeken, a kutatók ezeket a képeket az időjárás megfigyelésére is felhasználják.

A fenti kép közepének egy kinagyított részletén a kanyargó folyóágak közt látható sötétkék, négyszögletes formák az akvakultúra-létesítményekre jellemzők. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek

Szaharai por az óceán felett

Az alábbi, az Európai Űrügynökség (ESA) feldolgozásában elkészült képpár a Copernicus program két különböző típusú földmegfigyelő műholdjának adataiból állt elő. Ezek egyike az optikai Sentinel-3 műholdpáros tagja, a másik a levegő egyes összetevőinek koncentrációját felmérő Sentinel-5P. A mérések idén május 7-én készültek.

A képeken egy Afrikából, a Szahara sivatagból származó vastag homok- és porfelhő látható. A felhőt a kontinens nyugati partvidékéről a szél az Atlanti-óceán fölé fújta, ahonnan idővel elérheti egészen Dél-Amerikát is. A Szaharában gyakoriak a homokviharok. Ilyenkor az erős szelek nagy mennyiségű porszemcsét sodornak magukkal. Ezek a szemcsék napokig vagy akár hetekig is lebeghetnek a légkörben, attól függően, hogy mennyire szárazak, gyorsak és turbulensek a légtömegek. A troposzféra magasabb rétegeibe eljutó port óceánokon és kontinenseken át szállíthatják a légáramlatok. Az efféle szaharai porviharok jellemzően késő tavasz és kora ősz között alakulnak ki.

A Sentinel-3 optikai műholdkép egy sűrű, narancssárga szaharai homokfelhőt mutat az Atlanti-óceán keleti része fölött. Kiterjedése mintegy 150 ezer négyzetkilométer, vagyis bő másfélszer akkora, mint egész Magyarország. A bal felső sarokban a felhők alól előbukkanó földdarabok a Zöld-foki-szigetek kis szigetei. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-5 adatai alapján készült, relatív értékeket mutató aeroszolkoncentráció-térkép a Sentinel-3 fenti műholdképére vetítve. A bal alsó sarokban látható színskálán a sötétebb narancssárga árnyalatok magasabb aeroszolkoncentrációt jelölnek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-5P korszerű Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométere képes megállapítani a légkörben nyomokban előforduló számos gáz koncentrációját. Adataiból ki tudják számítani az aeroszolindexet is, amely a légkörben lebegő aeroszolok, például a por jelenlétére és sűrűségére utal. A Sentinel-3 és -5P adatok kombinációja lehetővé teszi, hogy a kutatók jobban megértsék ezeket a hatalmas porfelhőket. Az areszolindex fontos bemenő paraméter a levegőminőségi előrejelzések számára is. A homokviharok rontják a levegő minőségét, elhomályosítják az égboltot, továbbá veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre. A por belélegezve szív- és érrendszeri betegségeket és tüdőproblémákat okozhat – szerencsére a legkevésbé az Atlanti-óceán felett. A szelek szárnyán messzire eljutó szaharai por ugyanakkor fontos szerepet játszik az ökoszisztémában. Ami a tengeri élővilágot illeti, fő ásványianyag- és tápanyagforrás a tápláléklánc alapját képező mikroszkopikus növényi fitoplankton számára. Sőt még az amazóniai esőerdők is részesülnek a Szaharából származó, az egész óceánon átszálló ásványi anyagok áldásában.

Kapcsolódó linkek

Eltemetett település

Május 28-án a svájci Alpokban található Birch-gleccser összeomlása hatalmas földcsuszamlást okozott, amely gyakorlatilag elpusztította a Lötschental-völgyben található Blatten falut. Óriási darab szakadt le a gleccserből, nyomában pedig mintegy 3 millió köbméter törmelék zúdult le a lejtőn, a korábban már kiürített falura – olvashattuk a hírekben. A Wallis kantonban található Blatten nagy része teljesen megsemmisült a természeti katasztrófában. A kb. 300 lakost május 19-én szerencsére evakuálták, miután a falu fölött magasodó hegyről sziklaomlás fenyegetett. A gleccser leomlása a Richter-skála szerinti 3,1-es erősségű földrengést is okozott.

Az európai Copernicus program honlapján közzétett alábbi Sentinel-2 műholdkép május 30-án készült. Jól szemlélteti az érintett terület kiterjedését. A földcsuszamlás barnásszürke nyoma tisztán kivehető az élénk színű alpesi rétek és a megmaradt fehér hó mellett. A felhalmozódó törmelék elzárta a Lonza folyót is, természetes gátat képezve. Ez aggodalomra ad okot az áradások miatt.

A földcsuszamlás által betemetett Blatten és a felduzzadt Lonza folyó Svájcban. Az északi irányt a jobb alsó sarokban látható kis fekete nyíl jelöli. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A Copernicus program adatai kulcsfontosságúak a gleccserek időbeli változásainak nyomon követésében, segítenek az instabilitás korai jeleinek felismerésében és támogatják a kockázatok megelőzését az éghajlat gyors változásának közepette.

Kapcsolódó linkek:

Alakol, a sokszínű tó

Az európai Copernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdjának segítségéve most a Kazahsztán keleti részén fekvő Alakol-tóhoz látogatunk, az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján, a hét képe sorozatban megjelent radarkép segítségével.

Bár a radaros intenzitásképek természetüknél fogva fekete-fehérek, azért nem lehetetlen „kiszínezni” azokat. Ennek egyik bevett módja a hamisszínes kompozitok készítése. A hozzávalók: három alapszín és három, ugyanarról a területről, de más-más időpontokban készült műholdas radarkép. Ebben az esetben három 2025-ös Sentinel-1 képről van szó, amelyeket egymást követő hónapokban készített Kazahsztán felett elhaladva a műhold. A kék színt a márciusihoz, a zöldet az áprilishoz, a pirosat pedig a májushoz társították. A színezett képek kombinálásával ki lehet emelni a felszínen a felvételek készítési időszaka alatt bekövetkezett változásokat. A szürkének vagy fehérnek tűnő területek kevés vagy semmilyen változást nem mutatnak, míg a többi változatos szín – az alapszínek kombinációja révén – sok mindent elárul arról, hogy mikor és hogyan változott a terep radarimpulzusokat visszaverő tulajdonsága.

A kazah-kínai határvidéken fekvő Alakol-tó és környéke Sentinel-1 műholdképek hamisszínes kombinációján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az Alakol név jelentése „sokszínű tó”. A fenti képen a bal felső sarokban látható, a kék és a zöld különböző árnyalataiban. A színváltozások a befagyott vízfelszín változásait érzékeltetik. Ez a sós vizű tó általában a tél végén körülbelül mintegy hónapra befagy, a jég kora tavasszal feltöredezik. Főleg a márciusi felvétel készítésének idején szórta vissza a radarjeleket a Sentinel-1 felé.

Az Alakoltól északnyugatra két kisebb, sekélyebb tó található. Az azokat körülvevő területen a sárga, rózsaszín és bíbor színek változatossága a növényzet március és május közötti fejlődésére utal. A tórendszer egyben Ramsari Egyezmény által védett nemzetközi jelentőségű Ramsari vizes élőhely és az UNESCO bioszféra-rezervátuma. Fontos megálló- és fészkelőhely számos vonuló vízimadár számára, mint például a borzas gödény pelikán és a rózsás flamingó.

A képbe belenagyítva az Alakoltól nyugatra mezőgazdasági táblák színes, geometrikus mintázata látható. Ezek egy termékeny hordalékkúpon helyezkednek el. A délebbre fekvő színes képződmény az Ebi-tó, a szomszédos Kína Hszincsiang–Ujgur Autonóm Területe északnyugati részének legnagyobb sós vizű tava. Az elmúlt évek során drámai mértékben összezsugorodott, a medence északi részének élénk színei mutatják, hol bukkant elő a talaj a megfigyelési időszak alatt. Ettől a tótól nyugatra, a Bortala-folyó mentén farmok és települések tarkítják a tájat. A színek a különböző növényfajtákat és növekedési szakaszokat emelik ki, míg a beépített területek élénk szürke és fehér színben tűnnek fel.

Kapcsolódó linkek:

Időszakos folyó Namíbiában

A Kuiseb egy időszakos vízfolyás Délnyugat-Afrikában, Namíbia nyugati-középső részén. Forrása a fővárostól, Windhoektól nyugatra fekvő Khomas-felföldön található. Innen a Kuiseb nyugat felé folyik a Namíb–Naukluft Nemzeti Parkon és a Namíb-sivatagon keresztül. Az Atlanti-óceánba, azon belül is a Walvis-öbölbe torkollik – már ha ritka alkalmakkor, egyes csapadékos években van benne elegendő víz, hogy elérje az óceánt és ne enyésszen el még előbb, a homokdűnék között.

Az alábbi Sentinel-2 műholdkép nemrég a Copernicus program honlapján, a nap képe rovatban látott napvilágot. Idén május 8-án készült, közepén a Kuiseb-folyó szalagja látható. Nem nehéz megtalálni, hiszen óriási a kontraszt a tőle északra és télre található területek között. Míg északon Közép-Namíbia zord, meredek lejtőjű magasföldjei találhatók, a folyótól délre a Namíb-sivatag dűnékkel szabdalt homoktengere terül el.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A Copernicus Sentinel műholdak szolgálatszerűen gyűjtött, szabadon hozzáférhető adatai fontos szerepet játszanak a Föld távoli régióinak megfigyelésében. A rendszeres időközönként készített műholdképek alapján nyomon követhetők a változások és a geológiai folyamatok ezeken a területeken.

Kapcsolódó linkek:

Gouda

Ha valaki ezt a nevet hallja, nagy valószínűséggel egy sajttípus jut róla eszébe. Az a sajt viszont a hollandiai Gouda városáról kapta a nevét. Az európai Copernicus földmegfigyelési program honlapján a mai nap műholdképe épp ide kalauzol bennünket.

Gouda és környéke folyókkal, csatornákkal, tavakkal, autópályákkal, legelőkkel és szántókkal egy április 29-én készült, a valódi színeket visszaadó optikai műholdképen. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

Gouda története a római korba nyúlik vissza. A 3. század vége felé azonban a nedvesebbé váló időjárás és a talaj elmocsarasodása miatt az emberek elhagyták ezt a területet. A város mostani helyén tőzegmocsár terült el, kis vízfolyásokkal, köztük a Gouwe folyócskával, amelyről később a nevét is kapta. A 11. században indult meg a környékbeli földek – köztük a mai belváros területe – megművelése. A nagy múltú, a középkorban Hollandia legnagyobb települései közé számító Gouda lakossága napjainkban kb. 75 ezer fő.

Goudában 1540-ben kezdett működni a sajtpiac. A Dél-Holland (Zuid-Holland) tartományban fekvő város idővel a regionális tejtermék-kereskedelem központjává vált. A környéken a tejgazdálkodás, és különösen a sajtgyártás létfontosságú bevételi forrás volt a mezőgazdaságból élők számára. A goudai piacon forgalmazott helyi sajtok fokozatosan a város nevén váltak ismertté. A hagyomány mindmáig él, a gouda sajt világszerte elismert.

Gouda ma új kihívásokkal néz szembe az éghajlatváltozással kapcsolatban. A város területének nagy része a tengerszint alatt fekszik, így egyre inkább ki van téve az áradásoknak. A Copernicus program műholdas adatai értékes információval látják el a gazdálkodókat a növényzet egészségével, a vegetációs ciklussal, a legeltetési terheléssel kapcsolatban. Ezek felhasználhatók a takarmány elérhetőségének felmérésére, legeltetésbe vont földterületek rotációja révén a műveletek optimalizálására.

Kapcsolódó linkek: