Blog

  • Piramisok a sivatagban

    Az egyiptomi főváros, Kairó térségében, annak nyugati szélén található Gíza városa, amely mellett, a Mokattam-fennsíkon állnak a nevezetes piramisok. Közülük is a leghíresebb és legfontosabb Hufu (angolosan Khufu, görög néven Kheopsz) fáraó piramisa. Az ókori világ hét csodája közül ez az egyetlen, amely mind a mai napig fennmaradt, ma az UNESCO világörökségi listáján szerepel. A több mint négy és félezer évvel ezelőtt épült monumentális sírok továbbra is lenyűgözik a történészeket és a régészeket, évente több millió látogatót vonzanak.

    Az alábbi kép a múlt héten egyike volt az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programja honlapján a nap műholdképeinek. Idén március március 25-én készült a Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdpáros egyik tagjának kamerájával, és a valóságoshoz közeli színeket ábrázolja.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A sivatagos fennsík világos drapp háttere mellett jól meg megkülönböztethető a három nagy, időszámításunk előtt 2600 és 2500 között épített piramis. Közülük a legnagyobb Hufu piramisa, avagy a gízai nagy piramis, amelyet jobbra fent külön megjelöltek. A piramisok Gíza sűrű városi szövetétől (a kép jobb szélén) nyugatra fekszenek.

    A Copernicus program ingyenesen és nyíltan hozzáférhető adatai nagy áldást jelentenek a kulturális örökségi helyszínek monitorozását végző szakemberek számára. Segítenek a földhasználat változásainak észlelésében, a városi terjeszkedés felmérésében, valamint a fenntartható tervezés irányításában, hogy minél jobban megvédjék a pótolhatatlan régészeti kincseket a környezeti és ember okozta hatásoktól.

    Kapcsolódó linkek

  • Erdőtűz Dél-Franciaországban

    Háromnegyed évszázada nem volt ekkora erdőtűz Franciaországban – olvashattuk a múlt heti hírekben. Több mint 2000 tűzoló 500 járművel, valamint a magasból vízzel oltó helikopterekkel és repülőgépekkel vett részt az ország déli részén, Aude régióban, Ribaute település mellett augusztus 5-én fellobbant tűz megfékezésében. A csendőrség és a katonaság is segédkezett a katasztrófa következményeinek enyhítésében. A sérültek mellett az esetnek halálos áldozata is volt.

    Legutóbb 1949-ben volt példa arra Franciaországban, hogy egyszerre ekkora terület égett le. Az idei nyár száraz és forró időjárása hozzájárult a természeti katasztrófa bekövetkeztéhez. A tűz gyors terjedését az erős szél segítette.

    Az erdőtűz által érintett területet két Sentinel-2 műholdkép segítségével mutatjuk be. Az egyik augusztus 4-én, közvetlenül a lángok fellobbanása előtt készült, a másik egy héttel később. A hamisszínes, a növényzetet pirossal kiemelő képek közül a másodikon az erdő helyén már csak egy nagy fekete folt látható. A képeket a csúszka elmozdításával lehet összehasonlítani. A leégett terület nagysága meghaladja a 17 ezer hektárt.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek

  • Erdőtüzek Portugáliában

    Július utolsó napjaiban kiterjedt erdőtüzek sújtották Portugália északi és középső részét. Maguk a tüzek, valamint a velük járó hatalmas füstfelhők a műholdképeken is jól látszanak – annál is inkább, mert a tüzek egyik okát jelentő forró és száraz időjárás felhőmentes éggel párosul.

    Az első képet az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának honlapjáról, a nap képe rovatból kölcsönöztük. Az egyik Sentinel-3 műhold nagy látómezejű, ezért gyengébb felbontású képéről van szó, amely július 29-én készült, és a Portugália szárazföldi területéről, azon belül is a tüzek által leginkább érintett Arouca (Aveiro kerület) térségéből nyugati irányba, az Atlanti-óceán fölé kiterjedő füstfelhőt mutatja. Északabbra egy kisebb füstfelhő a Ponte de Barca melletti erdőtüzekből ered.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép)

    Másnap, július 30-án készült a második kép, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) tett közzé. Itt egy nagyobb felbontású Sentinel-2 műholdképről van szó, amelynek a feldolgozása során kiemelték az infravörös sávban készült felvételt. Így élénk narancsszínben látszanak a forró, aktív tűzfészek. Az ország északi részének partvidékén járunk, bal oldalt középen Portugália második legnagyobb városa, Porto, illetve mellette a Douro folyó tölcsértorkolata látható. Alul a képet uraló füstfelhő nagyrészt ugyanabból az Arouca melletti tűzből származik, mint az előző napi, fenti Sentinel-3 műholdkép legsűrűbb füstje.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Copernicus műholdjai fontos támogatást nyújtanak ilyen katasztrófahelyzetekben, amikor a tüzek megfékezéséhez jó tudni azok aktuális kiterjedését. Emellett a felkészüléshez, a tüzek megelőzéséhez, a korai figyelmeztető rendszerek működtetéséhez, a kockázat- és kárfelméréshez is hasznosíthatók a műholdas adatok.

    Kapcsolódó linkek

  • Aszály az Alföldön

    Az idei nyáron – ahogy az már szinte megszokottá válik az utóbbi időszakban – megint aszály sújtja Magyarország több vidékét, így az Alföldet is. Július elején arról lehetett olvasni a hírekben, hogy a Tisza vízállása Szolnoknál elérte a 19. század közepén felállított vízmércén az eddig valaha mért legalacsonyabb értéket, a –291 cm-t. (A negatív értékek a vízmérce alapszintjéhez, nullpontjához viszonyítva értendők.) Amint az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) napi vízjárási térképén és jelentésében szerepel, 2025. július 11-én még ennél is alacsonyabb értéket, –299 cm-t mértek Szolnoknál.

    A hónap elején mi is „jártunk” már a környéken. Akkor azt mutattuk be Sentinel-2 műholdképek segítségével, hogy egy hónap alatt, júniusról júliusra mekkora mértékben csökkent a növényzetben tárolt víztartalom. Most egy másik ábrázolási módot választottunk.

    Az alábbi két, hamisszínes Sentinel-2 műholdkép Szolnok és környéke fölött készült, az egyik idén július közepén, a mások épp egy évvel korábban. A csúszka elmozdításával könnyen összehasonlíthatók. A képek az infravörös tartományban mért adatok kiemelésével, sötétkék színben mutatják a vízfelületeket. Az egészséges, fotoszintetizáló növényzet a piros, a kopár földek a drapp és a barna árnyalataiban tűnnek fel.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Bár a képen ábrázolt területen északról déli irányba kanyargó Tiszában, valamint az egykori kanyarulatainak levágása után létrejött holtágakban, felülnézetben nem látszik kifejezetten kevesebb víz, a környék képe beszédes: vannak olyan vízfelületek (tavak), amelyek a tavalyi képen látszanak, az idein viszont nem. Továbbá a mezőgazdasági művelés alatt álló, jellegzetes négyszögletes alakú táblákon sokkal kevésbé domináns a piros szín. Ez a szárazságra és/vagy a koraibb aratásra enged következtetni. (Az egyes táblákon természetesen az ott termesztett növény fajtája általában nem ugyanaz a két egymást követő évben, ezért érdemes az nagyobb képet nézni.)

    Szolnok városa a Tisza és a Zagyva összefolyásánál épült, a kép közepén látható. A kisebb folyó, az észak felől érkező Zagyva vékony szalagja az idei képen alig kivehető. A műholdképeken feltűnő érdekesebb alakzatok közt megemlíthetjük a jobb oldalt középtájt látható, sorokba rendeződő kisebb-nagyobb fehér köröket. Ezek a MOL szajoli telepének tározói. A középen alul, az Alcsi-Holt-Tiszától délre kivehető hosszú, egyenes szürke sáv a szolnoki katonai repülőtér futópályája.

    Kapcsolódó linkek

  • Sivatagi körök radarral

    Legutóbbi blogbejegyzésünkben a sivatagi öntözéses földművelés nyomán kialakult, jellegzetes kör alakú táblákat mutattunk be Egyiptom területén, különlegesen színezett Sentinel-2 optikai műholdképek segítségével. De évekkel korábban, 2018-ban már szerepeltek efféle „sivatagi körök” a Sentinel blogon – akkor Szaúd-Arábiából, szintén Sentinel-2 képek alapján. Rendszeres olvasóinknak talán mondani sem kell, hogy az űrből megfigyelve (is) látványos képződmények a Copernicus program radaros elven működő Sentinel-1 műholdjai segítségével is jól tanulmányozhatók. Erre hozott most példát az Európai Űrügynökség (ESA) a heti műholdképes sorozatában.

    Tubardzsal (Tubarjal vagy Tabarjal) közelében járunk, a földrajzi értelemben Ázsiához tartozó Arab-félsziget jó részét elfoglaló Szaúd-Arábia északi részén. A közel-keleti monarchia legnagyobb területén sivatagi éghajlat uralkodik, nyáron akár 50 °C-os hőmérséklet is előfordulhat. Bár az országban gyakorlatilag nincsenek állandó folyók vagy tavak, a vádiknak nevezett nagy völgyek heves esőzések idején megtelnek vízzel. A legtöbb település ezekben a völgyekben épült.

    A radaros amplitúdóképek kombinációjával előállított képen látható terület a Szirhan-medencében (Wadi As-Sirhan) fekszik, és jól illusztrálja, hogyan hasznosítják mezőgazdasági célokra Szaúd-Arábia sivatagát. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024, 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A száraz éghajlat ellenére számos öntözött növényt termesztenek a területen. A jellemzően kb. 1 kilométer átmérőjű körök a forgórendszeres öntözés következtében alakulnak ki. A körök közepén található a kút, amely a földalatti víztartó rétegekből látja el vízzel a körben forgó öntözőfejeket. Ez a fajta öntözés segít a gazdálkodóknak fenntarthatóbb módon kezelni a vizet, amely a sivatagban különösen értékes és pótolhatatlan erőforrás. (Habár a számítások szerint a mély rétegekben található víztartalék belátható időn belül ki is merülhet.) A vizet gabonafélék, gyümölcsök és zöldségek termesztéséhez használják.

    A fenti kompozit radarkép három Sentinel-1 képet kombinál, amelyeket hét hónap leforgása alatt készítettek ugyanarról a területről. Mindegyik egyedi képhez más-más alapszínt társítottak: a kéket 2024 októberéhez, a zöldet 2025 januárjához, a vöröset 2025 májusához. A kombinált kép így megmutatja a felszín radarvisszaverő képességében bekövetkezett változásokat, ami segíthet a földhasználat módjának jobb feltérképezésében. Az így kapott élénk színek információt nyújtanak a különböző növényfajtákról és azok növekedési szakaszairól, valamint az öntözési formákról. Ezzel szemben a fehér, szürke vagy fekete színű részeken a felvételek által átfogott időszak alatt alig történt változás. Ez vonatkozik a körökkel tarkított részen belül a parlagon hagyott területekre, azon kívül pedig általában a homokos sivatagra, alacsony dombokra, száraz folyómedrekre és sziklás terepre.

    A fenti kombinált, színezett Sentinel-1 radarkép egy kinagyított részlete

    A képen a települések – az építmények jó radarvisszaverő képessége miatt – fehér, szabálytalan területekként jelennek meg a színes körök között. Közülük a legnagyobb Tubardzsal a jobb felső sarokban. Mezőgazdasági termelésének és stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően ez Szaúd-Arábia északi részének fontos települése.

    Kapcsolódó linkek

  • Sivatagi mezőgazdaság Egyiptomban

    Mindez természetesen csak öntözéssel valósítható meg. Az észak-afrikai ország déli részére látogatunk egy különleges, három különböző időpontban gyűjtött műholdas adatokból készített kép segítségével, amelyet az európai Copernicus földmegfigyelési program honlapján tettek közzé nemrég, a nap képe rovatban.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdas adatok)

    Az adatok forrása a Copernicus optikai távérzékelő műholdpárosa, a Sentinel-2. A felhasznált felvételek idén február 1-jén, március 28-án és április 21-én készültek, amelyekből a vegetációs indexet (NDVI, normalized difference vegetation index) mutató térképeket állítottak elő, majd a különböző időpontokban készült képekhez különböző alapszíneket rendeltek. A kombinált hamisszínes kép így azt érzékelteti, hogyan változott a növényborítás (az ott termesztett növények fejlődési állapota) ez alatt a három hónap alatt azokon a jellegzetesen kör alakú területeken, amelyeket egy középponti kútból származó víz és egy forgó öntözőrendszer segítségével művelnek. A fekete színű részek – víz híján – mentesek a növényzettől.

    Már az ókori Egyiptom történetének kapcsán is azt tanultuk, hogy a nagyrészt sivataggal borított ország az élelmiszer-termelésben nagyban kihasználja a Nílus menti termékeny földeket. Az 1990-es évek végén kezdett ambiciózus Toska-projekt (Toshka Project, New Valley Project) célja a sivatagi területek mezőgazdasági hasznosítása volt a Nasszer-tó vizének a Szahara részét képező Nyugati-sivatagba történő elvezetésével.

    A Copernicus műholdas adatai kulcsfontosságú információval szolgálnak a mezőgazdaság számára, a növények fejlődésének, egészségi állapotának monitorozásához és az öntözéses gazdálkodáshoz.

    Kapcsolódó linkek

  • Erdőtüzek Manitobában

    Kanada középső részén, Manitoba tartományban 2025 májusában kezdődött az erdőtüzek szezonja, de intenzitásuk júliusra fokozódott. Az illetékes hatóságok július 8-án közel száz aktív tűzről számoltak be. Ezek közül 16 volt olyan Manitoba északi, nyugati és keleti részein, amelyeket a tűzoltók nem tudtak ellenőrzésük alatt tartani. Az erdő- és bozóttüzek kialakulásához szokás szerint kedvezett az aszály, a hőség és az erős szél.

    A manitobai tüzek nagy kiterjedésű füstfelhőiről az amerikai űrügynökség földmegfigyelési portálja (NASA Earth Observatory) számolt be. Mi most az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának ugyancsak július 9-én készült képét mutatjuk be, a Thompson városától északra fekvő területről. A színezés olyan, hogy aktív tűszfészkeket az infravörös tartományban gyűjtött adatok alapján narancs színnel kiemeli.

    Erdőtüzek és füstfelhőik Kanada Manitoba tartományában, az aktív tűzfészkeket kiemelő Sentinel-2 műholdképen. Középen, a füstmentes területen a Harding-tó látható.  (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A kép készítésekor a legnagyobb tüzek sűrű füstfelhői – a szél irányát követve – észak felé terjedtek. A korábbi hetek műholdképein ugyanakkor gyakran voltak megfigyelhetők kelet felé tartó füstfelhők.

    A hatóság több mint 10 ezer embert evakuálását rendelte el az egyébként ritkán lakott, erdős és tavakkal tarkított vidéken. A híradások szerint több ház is megsemmisült Split Lake településen (a műholdképen ábrázolt területektől kb. 100 km-re keletre).

    Kanadában 2025-ben július 9-ig összesen 4,8 millió hektárnyi területet perzseltek fel a tüzek. Ez közel négyszer akkora, mint az elmúlt negyed évszázad átlaga. Idén csak Manitoba területén mintegy 1 millió hektárnyi területet érintett a természeti csapás, ami mintegy hússzorosa annak, mint amekkora területen a tavalyi év azonos időszakában pusztított erdőtűz.

    Kapcsolódó linkek

  • Forró és száraz nyárkezdet

    Európa déli és középső részén, így Magyarországon is forró és száraz volt a június. A hőhullám különösen a hónap végétől vált elviselhetetlenné. Az aszállyal párosuló tartósan magas hőmérsékletek nem tesznek jót az emberi egészségnek, a levegő minőségének, a mezőgazdaságnak, és megnövelik az erdő- és bozóttüzek előfordulásának valószínűségét is. Az alábbi térkép június végének és július elejének 6 napján gyűjtött adatok segítségével szemlélteti a felszín hőmérsékletét. Az adatok a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-3 műholdjainak SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) sugárzásmérő műszerétől származnak.

    Európa felszínhőmérséklete Sentinel-3 SLSTR adatok alapján, 2025. június 28. és július 3. között naponta. A hőmérsékleteket a jobb oldalt alul látható színskáláról lehet leolvasni. A szürke színű területeken nem volt lehetséges a műholdas mérés a felhőborítás miatt. (Forrás: Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdas adatok)

    Június 28-án az Ibériai-félszigeten például helyenként az 50 °C-ot is meghaladta a felszín hőmérséklete. (Ez nem ugyanaz az érték, mint az időjárás-jelentésekben hallott levegő-hőmérséklet, bár nyilván van közöttük összefüggés.) Később a hőhullám északabbra és keletebbre is kiterjedt. Július 3-án már Magyarország területének legnagyobb részén is sötétpirosba váltott a felszínhőmérsékletet érzékeltető színek tartománya.

    A Copernicus földmegfigyelő műholdas adatainak sok területen veszik hasznát a szakemberek, például a növényzet egészségének monitorozásában, a vízgazdálkodásban, vagy a közegészégügy számára fontos információk gyűjtésében.

    Alább a nyárkezdő aszály hatását szemléltetjük egy Sentinel-2 műholdképpár segítségével. A színezés a növényzetben tárolt víztartalomra utaló ún. normalizált differenciális nedvességi index (Normalised Difference Moisture Index, NDMI) értékeit mutatja az Alföldön, Szolnok környékén. A Tisza partján fekvő megyeszékhely a kép közepén látszik. Más nagyobb települések tőle nyugatra Abony, keletre Törökszentmiklós. A csúszka elmozdításával összehasonlítható egyik műholdkép július 4-én, a másik alig egy hónappal korábban, június 7-én készült. Jól kivehető a magasabb nedvességtartalmú kék területek csökkenése a szárazabb, sárga és vörös foltok rovására. A szántók vízellátottságát és így a növények nedvességtartalmát természetesen öntözéssel lehet javítani, ahol erre lehetőség van.

    Műholdas nedvességtartalom-térképek Szolnok környékén, Sentinel-2 adatok alapján. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az NDMI számításához a Sentinel-2 műholdak 13 látható és infravörös hullámsávban dolgozó kameráinak B8A (865 nm hullámhossz) és B11 (1610 nm hullámhossz) sávjainak adatait használják fel, az index értéke a két intenzitás különbségének és összegének hányadosa. Az MSI (Multispectral Imager) kamera felszíni felbontása ezekben a sávokban 20 m.

    Kapcsolódó linkek

  • Havas Atacama

    Havazott a Föld legszárazabb sivatagában – olvashattuk a hírekben, amelyek a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádiócsillagászati obszervatórium, az interferométeres elven működő rádiótávcső-hálózat június 26-án kelt helyszíni beszámolóját idézik. (Az ALMA-ről hat éve egy radaros és optikai műholdképekkel illusztrált blogbejegyzésünkben írtunk bővebben.)

    Állítólag egy évtizede nem volt példa olyan havazásra, mint amilyen június 26-án borította be fehér csapadékkal a tájat. A nagy tengerszint feletti magasságban fekvő Atacama-sivatag különleges éghajlata teszi lehetővé az ALMA zavartalan működését is, hiszen a levegő páratartalma itt rendkívül alacsony. Ezért a Földön elképzelhető helyszínek közül ez az egyik legalkalmasabb a milliméteres és az alatti hullámhosszakon történő csillagászati megfigyelésekre. Valóban, a csapadék itt igen ritka, a múltban előfordult már olyan is, hogy 40 éven át nem hullott belőle semmi. A váratlanul leesett hó rövid távon befolyásolhatja az ALMA méréseit, és változásokat okozhat a sivatagi ökoszisztémában.

    A havazás eredménye természetesen az űrből is látszott. Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdja épp június 26-án haladt el az Atacama-sivatag felett. Ezt a valódi színeket visszaadó, kb. 130 km széles területet ábrázoló műholdképet a 15 nappal korábban ugyanerről a helyszínről készült Sentinel-2 képpel hasonlíthatjuk össze alább, a csúszka elmozdításával.


    Bal oldalt fent a „csak” 2400 m-es magasságban fekvő legközelebbi település, San Pedro de Atacama látható, amelyet nem érintett a havazás. Középen az 5000 m magas Chajnantor-fennsík, ahol az ALMA antennáit telepítették. A június 26-án készült képen a fehér szín részben a felhőket (balra), részben a felszín hóborítását (jobbra) jelzi. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az Atacama-sivatag Chile és Peru területén, az Andok hegyvonulata és a Csendes-óceán között fekszik. Átlagos szélessége kelet–nyugati irányban kb. 160 km, hossza 1000 km. A gyéren lakott vidék gazdag ásványi lelőhelyekben. Optikai műholdfelvételek ideális célpontja, hiszen ritkán takarják itt felhők a tájat a műholdak kamerái elől. (Az Atacama-sivataggal kapcsolatos korábbi blogbejegyzéseink a lap aljáról közvetlenül is elérhetők.)

    Kapcsolódó linkek

  • Korán algásodó Balaton

    Június közepén a balatoni fürdőzők több helyen is tapasztalták, hogy elszaporodtak az algák a tó vizében. Ahogy az Időkép beszámolójában olvashattuk, a Balaton algásodása nem ritka jelenség, általában hosszan tartó, melegebb időszakok után következik be. Idén a május viszonylag hűvös volt és – legalábbis június elejéig még – hosszabb kánikula sem alakult ki. Ennek ellenére június 15-én nagy mennyiségű alga jelent meg például az északi parton, Balatonszepezd környékén. A déli partról, Balatonboglárról is érkeztek beszámolók hasonló megfigyelésekről.

    Az Időkép kérdésére válaszolva a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet munkatársai elmondták, hogy valóban elszaporodtak a fonalas kékalgák, amelyek egyelőre a teljes vízoszlopban nem nagy tömegben vannak jelen. Csak akkor válik feltűnővé a jelenség, ha az algák a felszínre lebegnek. Ott nagy tömegben képesek látványos algavirágzást produkálni. A kutatóintézet szakemberei a hirbalaton.hu portálon részletesen is elmagyarázták a kékalga, más néven cianobaktérium (Dolichospermum spiroides) lokális elszaporodásának hátterét.

    A június közepi algavirágzás elsősorban a tó nyugati felének öbleit érintette. A jelenség az optikai műholdképeken is látványos, bár a helyszínen, a fürdőzők számára nem akkora élmény. Általánosságban azt javasolják, hogy a fürdés után mindenki zuhanyozzon le és nagy algasűrűségnél inkább kerüljék a vízben való tartózkodás az érintett partszakaszokon.

    Alább a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának valódi színeket ábrázoló képét mutatjuk be a Balatonról és közvetlen környezetéről. A kép éppen június 15-én készült. Alatta a kinagyított részleten a víz az északi oldalon, Balatonszepezd partjai mellett látható. A zöld harsány árnyalatainak létrejöttében az elszaporodott algák is közrejátszottak.

    A Balaton Sentinel-2 műholdképen, 2025. június 15-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

     

    A fenti műholdkép kinagyított részletén az algásodással érintett egyik helyszín, Balatonszepezd környéke látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek