Month: július 2026

  • Sentinel műholdképek biztonsági jelentősége

    Az Európai Unió nemrég szokatlan döntést hozott: a Copernicus földmegfigyelő program radaros Sentinel-1 és optikai Sentinel-2 műholdjainak az Ománi-öböl és a Hormuzi-szoros térségéről készült felvételeit ezentúl csak 24 órás késéssel teszik nyilvánosan elérhetővé. A lépés egy az Egyesült Államok kormányzatától érkezett kérést követett, és a térségben kiéleződött háborús helyzettel indokolták. Mint ismeretes, a harcok az Egyesült Államok és Irán között folynak, Irán pedig akadályozza a Hormuzi-szoroson áthaladó nemzetközi hajóforgalmat, amely a világ kőolajjal való ellátásában alapvető fontosságú. (A Hormuzi-szoros blokádjáról áprilisban írtunk egy blogbejegyzésben, a szöveget éppen Sentinel-1 műholdképekkel illusztrálva.)

    A Copernicus egyik legfontosabb alapelve a műholdak által gyűjtött adatok ingyenesen és szinte valós időben történő nyilvánosságra hozása tudományos kutatók, vállalkozások, kormányzati szervek és a nagyközönség számára. A Sentinel-1 és -2 műholdak adatait ma már világszerte használják, azok nélkülözhetetlenek a környezetvédelemben, a mezőgazdaságban, a katasztrófavédelemben és a hajóforgalom megfigyelésében is.

    Talán pont ez utóbbi az egyik legfontosabb motiváció a mostani korlátozás mögött, amely kizárólag egy jól körülhatárolt földrajzi területre vonatkozik. A hivatalos indoklás szerint a cél az, hogy a nagy felbontású műholdképek ne szolgálhassanak közel valós idejű információként olyan szereplők számára, akik azokat a katonai műveletek során felhasználhatnák. Az intézkedés különösen érzékeny időszakban született, amikor a Perzsa-öböl térségében ismét fokozódik a feszültség. A világ egyik legfontosabb tengeri szállítási útvonala, a Hormuzi-szoros kiemelt biztonsági figyelem alatt áll.

    A szóban forgó térség egy Sentinel-3A műholdképen, még 2018. szeptember 30-án. Egyrészt ez már régen volt, másrészt a Sentinel-3 adatok a gyengébb felbontásuk révén nem is esnek a korlátozás alá. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A döntés ugyanakkor vitát is kiváltott. A Copernicus programot eddig sokan a nyílt földmegfigyelési adatszolgáltatás mintapéldájának tekintették. Most vannak, akik attól tartanak, hogy az amerikai kérésre tett kivétel precedenst teremthet további földrajzi vagy politikai alapú korlátozásokra. Mások szerint viszont a 24 órás késleltetés észszerű kompromisszum: a tudományos és polgári felhasználók számára az adatok – bár egy napos késedelemmel, de – továbbra is szabadon hozzáférhetők maradnak, miközben csökken annak esélye, hogy azokat közvetlen katonai célokra használják fel. Arról nem tudni, hogy a mostani korlátozó intézkedés meddig marad érvényben vagy azt mikor vizsgálják felül.

    Bár a korlátozás csak egy kis területet érint, jól mutatja, hogy a műholdas földmegfigyelés szerepe mára messze túlmutat a környezetvédelmen és a tudományos kutatáson. A nagy felbontású műholdképek ma már stratégiai jelentőségű információforrásnak számítanak, ezért egyre gyakrabban kerülnek a geopolitikai és nemzetbiztonsági döntések középpontjába.

    Kapcsolódó linkek

  • Alacsony a Duna vízállása

    Az idei aszály már június végére, július elejére megtette a hatását: más magyarországi folyók, illetve tavak – a Balaton és a Velencei-tó – mellett a Duna vízállása is nagyon alacsony. Nemrég azt lehetett olvasni a hírekben, hogy a látványosan csökkenő vízszint miatt Baján a szabadstrandot is bezárták.

    Baja és a Duna alacsony vízállása nem először szolgáltatott témát egy blogbejegyzésünknek. Nyolc éve, 2018 októberében a város, valamint a Gemenci-erdő melletti folyószakasz példáján mutattuk meg, hogy néz ki az alacsony vízállás Sentinel-2 optikai műholdképeken. Ez alkalommal a folyó Baja alatti szakaszáról készült Sentinel-2 képeket választottunk. A színezés ezúttal is hamis, de most a növényborítást élénk pirossal, a közeli infravörös sávban készül felvételt kiemelő módszerrel készült. Az idén június végi állapot a csúszka elmozdításával összehasonlítható a két évvel ezelőtti július eleji állapottal, amikor volt bőven víz a folyómederben.

    Baja városa a jobb oldalon látható. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024, 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    De nem csak a Duna fő medrének partjain érdemes figyelni a frissen szárazra került, így világos drapp színükkel a víz kékjétől és a növényzet pirosától élesen elütő homokpadokat. A folyó mellék- és holtágain is látványos a változás. A legtöbb ilyen víztest igencsak visszahúzódott vagy el is tűnt, helyükön a piros szín azt jelzi, hogy a területet benőtte a növényzet is. A Sugovica, a Duna bajai mellékága (a kép alsó részén a fő medertől keletre, illetve délre) sem bővelkedik most a vízben.

    Kapcsolódó linkek

  • Kanada rejtett óriása, a Nagy-Medve-tó

    Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési sorozatának múlt heti műholdképe Kanada egyik természeti kincsét, a Nagy-Medve-tavat mutatja be. A Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának adataiból készített hamisszínes kép a tó különleges formáját, tagolt partvonalát és a környező érintetlen tajgát örökíti meg. Bár a Nagy-Medve-tó nem túl közismert, valójában a teljes terjedelmében Kanada területén fekvő tavak közül a legnagyobb, és a Föld tavai közül is a nyolcadik legnagyobb. Vízfelszínének területe meghaladja a 31 ezer négyzetkilométert, vagyis épp harmadakkora, mint egész Magyarország.

    A Kanadán belül az Északnyugati területeken fekszik, a sarkkörtől alig valamivel délre. Ennek megfelelően az év nagy részében zord éghajlat uralkodik itt: a tavat rendszerint november végétől egészen júliusig vastag jégréteg takarja. A rövid nyári időszakban azonban a jég elolvad. Az emberi civilizáció ártalmaitól jórészt érintetlen tó kristálytiszta vizét mély öblök és hosszú félszigetek szabdalják. A környező tájat szinte teljes egészében erdők és tundrák veszik körül, emberi település alig található itt.

    A Nagy-Medve-tó képe a Sentinel-2 kamerájának látható és infravörös felvételeiből összeállítva. Az idén június 17-én készített kép még jelentős, de már repedező jégborítást mutat, amely a partok mentén és a környező sekélyebb, gyorsabban felmelegedő tavacskákban el is olvadt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Sentinel-2 képén kirajzolódó partvonalat az utolsó jégkorszak hatalmas gleccserei formálták. A több kilométer vastag jégtakaró lassan előrehaladva kivájta a mélyedéseket, majd visszahúzódása után olvadékvíz töltötte fel azokat. A tó ma a Mackenzie folyórendszer része, vizének jelentős része a Nagy-Medve-folyón keresztül jut el a Jeges-tengerbe.

    A Nagy-Medve-tó nemcsak természeti szépsége miatt különleges, hanem ökológiai szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Élővilága rendkívül gazdag, számos halfaj, vízimadár, valamint nagytestű emlősök – rénszarvasok, jávorszarvasok és grizzlymedvék – élnek a környéken.

    Az ilyen műholdfelvételek nem csupán látványosak, hanem tudományos szempontból is értékesek. A Copernicus Sentinel-2 műholdpáros rendszeres megfigyelései segítségével a kutatók nyomon követhetik a jégborítás évszakos változásait, a növényzet állapotát, az erdőtüzek nyomait vagy éppen a klímaváltozás hatásait az északi ökoszisztémákra. Még bolygónk legérintetlenebb vidékei is folyamatosan változnak, és ezeknek a változásoknak a megértésében fontos szerepet kap az űrből végzett földmegfigyelés.

    Kapcsolódó linkek

  • Ég veled, Sentinel-1A!

    Több mint tizenkét évnyi, az eredeti várakozásokat (6 év) lényegesen felülmúló szolgálat után véget ért egy korszak. 2026. június 29-én hivatalosan is befejezte működését az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1A radaros földmegfigyelő műholdja. A műhold éjjel-nappal, felhőkön és borult égen keresztül is megbízható adatokat szolgáltatott bolygónk felszínéről. Utolsó felvételei Izland nyugati részét és az ausztráliai Melbourne térségét örökítették meg, mintegy szimbolikusan jelezve küldetésének globális jelentőségét.

    A Sentinel-1A egyik utolsó pillantása Európára. A radaros műholdkép (szürkeskálás, balra) Izland nyugati felét ábrázolja. 2026. június 29-én magyar idő szerint 20:69-kor (18:59 UTC) készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
    Melbourne, Ausztrália. A Föld átellenes oldalán, 43 perccel (nagyjából fél pályaperiódussal) később készült a Sentinel-1A utolsó radarképeinek egyike. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A 2014-ben indított Sentinel-1A volt a Copernicus program első műholdja, amely korszerű C-sávú, az apertúraszintézis elvén működő radarrendszerével forradalmasította a földmegfigyelést. Adatainak segítségével a kutatók nyomon követhették a földrengések okozta felszínmozgásokat, a gleccserek és jégtakarók változásait, az erdőirtásokat, az árvizeket, valamint a tengeri jég és a hajóforgalom alakulását. A műhold mérései nemcsak a tudományos kutatásban, hanem a katasztrófavédelemben és számos gyakorlati alkalmazásban is nélkülözhetetlenné váltak.

    A mostani búcsú azonban nem jelent kiesést az adatszolgáltatásban. Az üzemeltetést végző Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei az elmúlt hetekben gondosan átrendezték a Sentinel-1 műholdcsalád tagjainak pályáit, hogy a fiatalabb Sentinel-1C és -1D zökkenőmentesen átvehessék elődjük szerepét. Az új konfiguráció biztosítja, hogy a Copernicus radaros megfigyelései a jövőben is megszakítás nélkül folytatódjanak.

    Számtalan blogbejegyzésben mutattunk már be Sentinel-1 képeket és számoltunk be eredményekről. Külön kiemeljük, hogy Sentinel-1A adatok alapján, interferometrikus módszerrel készítettük el Magyarország első nagyfelbontású felszínmozgástérképét. Köszönjük, Sentinel-1A!

    Kapcsolódó linkek

  • Kiszáradó Velencei-tó

    Alacsony vízállási rekord a Velencei-tónál – ezt a címet adtuk egy négy évvel ezelőtti augusztusi blogbejegyzésünknek. A 2022-ben alacsonynak számító vízállást mostanra sikerült jócskán alulmúlni. Akkor azt írtuk: „július végére a Velencei-tó Agárdnál elérte a 62 cm-es vízállást, amire a hiteles mérések 1939-es kezdete óta nem volt példa”. Ehhez képest a legfrissebb mérések 2026. június végén 49 cm-t mutattak. És hol van még a július vége… Ráadásul a megmaradt kevés víz hőmérséklete meghaladja a 30 Celsius-fokot, ami nem igazán teszi alkalmassá a kellemes fürdőzésre. Ha idén is havonta 6–8 cm-rel csökken a vízszint, akkor ősz elejére 30 cm körüli érték körül dőlhet meg a negatív rekord.

    Alább két Sentinel-2 műholdképet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. Az európai Copernicus földmegfigyelő program optikai távérzékelő műholdjai által négy év különbséggel készített, a valódi színeket visszaadó képekről van szó. Nem csak a 2022-es, amúgy is száraz évhez képest látható vízálláskülönbségek a feltűnőek a partok megváltozott vonala, az összehúzódó vízfelület révén. Ez a tó keleti csücskében, Velencénél, valamint alul középtájt, Gárdonyban a legnyilvánvalóbb. Az algásodás következtében a víz színe is élénkzöldre változott 2026. június végén.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek