Month: szeptember 2026

  • Powell-tó: újabb negatív rekord

    Négy és fél évvel ezelőtt, 2022 elején egy blogbejegyzésünkben már foglalkoztunk az Arizona és Utah határvidékén fekvő Powell-tóval, amely az Egyesült Államok második legnagyobb víztározója. Akkor arról volt szó, hogy a kiszáradás szélére került a Colorado folyó felduzzasztásával létrehozott tározó. Most ismét azzal került a hírekbe a környék vízellátásában, mezőgazdaságában és energiatermelésében is fontos szerepet játszó Powell-tó, hogy a nyár végére minden eddiginél alacsonyabb, majdnem kritikus szintet ért el a vízállása. A NASA földmegfigyelési honlapja, az Earth Observatory két Landsat műholdképpel illusztrálta a helyzetet, de mi „természetesen” egy-egy valódi színeket visszaadó Sentinel-2 képet választottunk. Az összehasonlítás alapja egy ugyanebben a hónapban, de viszonylag magas vízállásnál készült 2017. szeptemberi kép, amelyet a csúszka elmozdításával vethetünk össze az idén szeptemberi „összezsugorodott” állapotot rögzítő, ugyanazt a területet mutató képpel.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A tó vízállását az idő függvényében, 1999-ig visszamenően mutató alábbi grafikon is jól illusztrálja a vízszint változásait. Az általában megfigyelhető évszakos (1 éves periódusú) változások mintázata mellett feltűnő egy általános trend: ebben az évszázadban csökkenő tendenciát mutat a Powell-tó vízszintje, amely idén augusztus 15-én érte el először a rekordalacsony szintet, majd szeptember elejéig még tovább csökkent. A vízszint azonban továbbra is kicsivel a 3490 lábas (kb. 1064 méteres) minimális üzemi szint felett maradt. Ez alatt a gát vízerőművi turbinái már nem lennének képesek hatékonyan energiát termelni.

    Az Egyesült Államok Vízügyi Hivatala (U.S. Bureau of Reclamation) méréseit ábrázoló grafikonon a tározó vízszintjének tengerszint feletti magassága lábban értendő (1 láb = 0,3048 m). A 2026. szeptemberi vízszint mindössze 27 lábbal (8 méterrel) volt a kritikus határ fölött. (Kép: NASA Earth Observatory / Lauren Dauphin)

    A mostani súlyos vízhiány közvetlen oka a Colorado folyó felső vízgyűjtő területén az elmúlt télen tapasztalt „hóaszály” volt. A Sziklás-hegységben szokatlanul kevés hó halmozódott fel, a rekordközeli meleg pedig tovább csökkentette a hótakarót. Emiatt a tavaszi hóolvadás a szokásosnál sokkal kevesebb vizet juttatott a Colorado folyóba és azon keresztül a Powell-tóba. Mindez egy több mint két évtizede tartó délnyugat-amerikai száraz periódus hatásaira rakódott rá.

    A vízügyi hatóságok már tavasszal rendkívüli intézkedéseket vezettek be. Több vizet engedtek le a Wyoming és Utah határán fekvő Flaming Gorge víztározóból a Powell-tó felé, miközben csökkentették a Powell-tóból a folyásirányban alatta fekvő Mead-tó irányába történő vízleeresztést. Elmaradtak az olyan, eredetileg ökológiai célú vízleeresztések is, amelyek például homokpadok kialakulását vagy őshonos halfajok védelmét szolgálták volna.

    A Colorado folyó vízrendszere több mint 40 millió ember – többek között olyan nagyvárosok, mint Las Vegas, Phoenix, Los Angeles és San Diego lakóinak – víz- és energiaellátásában játszik szerepet. Emellett mintegy 2 millió hektár mezőgazdasági terület öntözéséhez biztosít vizet. Ráadásul 2026 augusztusában a Colorado folyón lejjebb fekvő Mead-tó is rekordalacsony vízállást ért el.

    Kapcsolódó linkek

  • Mezőgazdasági mozaik Spanyolországban

    Spanyolország északnyugati részén különös, egy falevél alakját formázó táj tűnik fel az alábbi Sentinel-2 műholdkép-kombináción. A León tartományban, az Órbigo és az Esla folyók között fekvő terület intenzív mezőgazdasági művelés alatt áll. Szabályos parcellái, mint apró mozaikdarabkák adják ki a hatalmas, levélre emlékeztető alakzatot. Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdképei azt is elárulják, hogyan változik a felszín növényborítása a vegetációs időszak alatt.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A sík vidéken kialakított, jellemzően négyszögletes öntözött táblák geometrikus hálózata élesen elkülönül a természetes környezettől. Az itt bemutatott kép nem egyetlen pillanatfelvétel. Három különböző időpontban – 2026. május 28-án, június 17-én és július 6-án – készült Sentinel-2 megfigyeléseket kombináltak egyetlen kompozittá, úgy, hogy a dátumokhoz eltérő alapszíneket rendeltek. Az élénk és változatos színek tehát nem azt mutatják, hogy milyen színűek a földek a valóságban, hanem az egyes időpontok között bekövetkezett változásokat teszik jól érzékelhetővé.

    Május végétől július elejéig a különböző növénykultúrák eltérő ütemben fejlődnek. Emiatt a műhold által érzékelt visszavert sugárzás is változik: egy adott parcella másképpen jelenik meg akkor, amikor még kevés növény borítja, mint néhány héttel később, amikor már sűrű és fejlett növényzet található rajta. A három időpont adatainak együttes ábrázolása ezért színes mozaikként jeleníti meg a növényzet fejlődésének különbségeit. A környező folyók menti sávok ezzel szemben fehéren rajzolódnak ki a kompozit képen.

    Az ilyen képek gyakorlati értéke túlmutat a kétségtelen látványosságukon. A Sentinel-2 műholdak rendszeresen és nagy térbeli felbontással térképezik fel a szárazföldeket, ezért ugyanazokat a mezőgazdasági területeket újra és újra meg lehet figyelni. Az idősorokból követhető a vetés és a növényzet fejlődése, a földhasználat változása, az öntözés hatása és a növényzet egészségi állapota.

    A műholdas megfigyelések egyik fontos alkalmazása éppen a vízgazdálkodás. Az öntözéses mezőgazdasági művelés számára alapvető kérdés, hogy mikor és hol van szükség vízre, miközben az aszályok és a szélsőséges hőmérsékletek miatt egyre nagyobb jelentősége van a rendelkezésre álló vízkészletek hatékony felhasználásának. A műhold persze nem közvetlenül látja, hogy mennyi vizet juttatnak ki egy-egy parcellára, de a növényzet állapotának és időbeli változásának megfigyelése fontos információt szolgáltat az öntözés és a mezőgazdasági vízfelhasználás értékeléséhez.

    Ebben különösen hasznos a Sentinel-2 gyakori visszatérése és multispektrális képalkotása. A látható fény színei mellett olyan infravörös hullámhossztartományokban – együtt összesen 13 színben – is mér, amelyek segítségével jól követhető a növényzet állapota.

    Kapcsolódó linkek

  • Ami az Anak Krakatauból a levegőbe került

    Az ismét aktív indonéziai Anak Krakatau vulkán esete újabb emlékeztető arra, hogy a vulkánkitörések hatása messze túlterjedhet egy tűzhányó közvetlen környezetén. A Jáva és Szumátra között, a Szunda-szorosban fekvő aktív vulkán szeptember 4-én lépett tartós kitörési szakaszba, amely mintegy 25 órán át tartott. A kitörés során jelentős mennyiségű vulkáni gáz került a légkörbe, amelyet néhány nappal később már az űrből is jól lehetett követni.

    Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-5P műholdjának szeptember 6-i mérései az Anak Krakatau környezetében a kén-dioxid (SO2) erősen megemelkedett koncentrációját mutatták ki. A vulkáni eredetű gázfelhőt a légáramlások nyugat felé, az Indiai-óceán fölé sodorták, ahol az a kitörés helyétől több száz kilométeres távolságig volt követhető. Ezt szemlélteti az alábbi kép, amelyen a kén-dioxid legnagyobb oszlopsűrűségét a narancs és piros árnyalatok jelölik.

    (Forrás: Európai Unió, Sentinel-5P kép)

    A kén-dioxid a vulkánkitörések egyik legjellegzetesebb gázösszetevője, ezért koncentrációjának és terjedésének műholdas mérése sokat elárul egy-egy kitörés légköri hatásáról. A magasba jutó SO2 a légkörben kémiai átalakulásokon mehet keresztül, és szulfátaeroszolok képződéséhez vezethet. A nagy és kellően magasra hatoló kitörések esetében ezek az aeroszolok a napsugárzás egy részének visszaverésével akár az éghajlatra is hatással lehetnek. A mostani esemény szerencsére nem tűnik ennyire nagyszabásúnak.

    A vulkáni gáz- és porkibocsátás megfigyelésének közvetlenebb gyakorlati jelentősége is van. A hamu és gázok veszélyt jelenthetnek a légi közlekedésre, miközben a felszín közelében a levegő minőségét is ronthatják. A műholdas megfigyelések különösen fontosak az óceánok vagy ritkán lakott területek fölött, ahol a hagyományos földi mérőhálózatok csak korlátozott információval szolgálnak. A Sentinel-5P épp erre alkalmas. A műhold fedélzeti műszere nagy területeken képes feltérképezni számos légköri nyomgáz, köztük a kén-dioxid eloszlását.

    Az Anak Krakatau történelmi okból is különleges helyet foglal el a Föld vulkánjai között. Nevének jelentése „a Krakatau gyermeke”, vagyis az egykori legendás Krakatau helyén alakult ki. A térséget napjainkban is igen aktív vulkanizmus jellemzi, így folyamatos megfigyelése nemcsak tudományos szempontból érdekes, hanem a környező, sűrűn lakott indonéz területek és a környék légi közlekedésének biztonsága miatt is.

    Az Anak Krakatau vízgőz-, gáz- és hamufelhőjének optikai műholdképét a Sentinel-3 műholdpáros egyikének OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) kamerája készítette a kitörés utáni napon, szeptember 5-én. Itt nyugat felé kiterjedt fehér csóva nagy magasságba jutott gázok (főleg kén-dioxid, szén dioxid) és vízgőz keveréke. A barnás felhőt az alacsonyabb magasságban sodródó hamu és törmelék alkotja. (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / feldolgozás: ESA)

    Kapcsolódó linkek

  • Indulásra kész a Sentinel-3C

    Az utolsó előkészületek vannak már csak hátra az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-3C műholdjának indításáig. A jelenlegi tervek szerint a start szeptember 15-én lesz a Francia Guyana-i Kourou űrközpontból, egy Vega-C hordozórakétával. A Sentinel-3C együtt utazik majd az Európai Űrügynökség (ESA) FLEX (Fluorescence Explorer) tudományos műholdjával. Ez a növények fotoszintézise közben kibocsátott rendkívül gyenge fluoreszcens fényt méri. Ebből globális léptékben következtetni lehet a növények fotoszintetikus aktivitására, egészségi állapotára és a növényzetet érő környezeti stresszre.

    A Sentinel-3C a Copernicus Sentinel-3 műholdsorozatának harmadik tagja. Elődei, a 2016-ban felbocsátott Sentinel-3A és a 2018 óta működő Sentinel-3B mellett a Föld óceánjait, szárazföldjeit, jégtakaróját és légkörét fogja rendszeresen megfigyelni. Műszereivel többek között az óceánok vízszintjét és színét, a tengerek és szárazföldi területek felszínhőmérsékletét, a tengeri jég vastagságát, a növényzet állapotát, az erdőtüzeket, valamint tavak és folyók vízszintjét lehet mérni. Az adatok az éghajlatváltozás kutatása mellett az időjárási és óceáni előrejelzéseket, illetve a környezeti szélsőségek megfigyelését is segítik.

    A jelenleg működő páros (A és B) után a harmadik műhold pályára állítása biztosítja a Sentinel-3 megfigyelési programjának hosszú távú folytonosságát. A sorozat különlegessége, hogy műszereinek széles látómezeje révén nagy területeket képes gyorsan felmérni: két műholdal naponta globális lefedettséget biztosít.

    Záródik a Vega-C rakéta orrburkolata a két műholdon. Felül a Sentinel-3C, alatta a FLEX, így a Sentinel-3C fog először önállósodni a Föld körüli pálya elérése után. (Kép: ESA / M. Pédoussaut)

    A FLEX és a Sentinel-3C közel azonos pályán repül majd, így a növényi fluoreszcencia mérését a Sentinel-3 felhőzetről, aeroszolokról, vízgőzről, felszíni hőmérsékletről és növényzetről gyűjtött adataival lehet kiegészíteni. A két rendszer közel egyidejű megfigyelései minden eddiginél részletesebb képet adhatnak arról, hogyan reagál a Föld növényzete az éghajlati és környezeti változásokra.

    Kapcsolódó linkek