Mostani bejegyzésünk címében két olyan dolog szerepel, amelyeknek látszólag nem sok közük lehet egymáshoz. Mégis összeköti a témákat a jelenleg dúló koronavírus-járvány (COVID-19).
Ahogy egyre jobban terjednek a koronavírus-fertőzések, fel kell készülni arra, hogy szükség lehet további férőhelyekre a betegek ellátása érdekében. Március 15-én az operatív törzs napi sajtótájékoztatóján bejelentették, hogy Kiskunhalason megkezdték egy mobil járványkórház építését. A létesítmény 150 beteg fogadására lesz alkalmas, a kiskunhalasi büntetés-végrehajtási intézethez tartó területen, egy elkülönített telekrészen építik fel.
A járványügyi mobil konténerkórház építésének megkezdése a világűrből, az európai Copernicus program Sentinel-2 távérzékelő műholdjainak szabadon hozzáférhető képein is megfigyelhető. Alább a csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk a kiskunhalasi helyszín látványát március 10-én, a kórházlétesítés előtt, és tíz nappal később, amikor a munkálatok már javában folytak.
A műholdképeket a több hullámhosszon készített Sentinel-2 felvételekből a valóságoshoz közeli színkombinációban állítottuk elő.
Ami a kamionpótkocsikat illeti, azok a budaörsi repülőtér füvén jelentek meg március végén. A Waberer’s nevű nagy szállítmányozó céghez tartozó pótkocsik hosszú sorban várakoznak a jobb idők beköszöntére, ugyanis a gyárak leállása, a karanténintézkedések, a határellenőrzések szigorítása miatt jelentősen megcsappant az igény a kamionos áruszállításra – habár az áruforgalom elvileg még szabadon folyhat. A vállalat kénytelen a piaci megrendelésekhez igazítania a tevékenységét, ezért parkolnak a most használaton kívüli vontatmányok a repülőtér füvén. A március 20-án készített Sentinel-2 műholdképen az egymás mellett álló pótkocsikból kialakult sor mintegy 300 m hosszan húzódik, ami különösen feltűnő a még nélkülük készült , 5 nappal korábbi valós színes műholdképpel való összehasonlításkor.
Összesen 94 nagyobb és mintegy 36 ezer kisebb szigetből áll, a sarkkörtől északra, másfél millió négyzetkilométeres területen szétszórva található a szigetvilág, amelyet az év legnagyobb részében hó és jég borít. A legtöbbjük Nunavut territóriumhoz tartozik, amely az ország területei közül a legészakibb fekvésű és a legnagyobb. A Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-3 műholdjával készített alábbi képen a szigetvilágnak leginkább a nyugati széle látható, amely közigazgatási szempontból éppenséggel az Északnyugati Terület része.
Kanada sarkvidéki szigetvilágát délről a Hudson-öböl és maga a kontinens (itt nagyrészt felhőktől takarva), nyugatról a Beaufort-tenger határolja. A kisebb-nagyobb szigeteket elválasztó tengerszorosokat összefoglaló néven Északnyugati átjáróként szokás emlegetni. Ez a tengeri út köti össze az Atlanti- és a Csendes-óceánt – már amikor összeköti, hiszen az év legnagyobb részében a tengert borító vastag jégtakaró miatt nem hajózható. Különösen így volt ez az elmúlt évszázadokban, amikor számos bátor, kalandos, sikertelen és tragikus véget ért expedíció igyekezett feltérképezni az átjárót. A klíma változásának hatására azonban egyre jobban olvad a jég, immár az év nyári hónapjaiban rendszeresen használhatóvá válik ez az északi vízi útvonal.
A Sentinel-3 műholdkép 2019. július 27-én készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
E nyári műholdképen is jégtáblák láthatók a Beaufort-tengeren. Az északi, egybefüggő jégfelület déli oldalán egy sor nagyobb jéghegy úszik, amelyeket az áramlatok délebbre sodornak, ahol a melegebb tengervíz hatására gyorsabb olvadásba kezdenek. Mérési adatok szerint 2019 júliusában a jégtakaró kiterjedése napi átlagban 105 700 km2-rel csökkent, ami jócskán meghaladta a viszonyításul használt 1981 és 2010 közötti átlagos 86 800 km2/napos fogyatkozási sebességet.
A Sentinel-3 műholdkép abban az időszakban készült, amikor az Északi-sarkkörhöz közeli területeken, különösen Szibériában kiterjedt erdőtüzek pusztítottak. Kanada kontinentális területén, a Mackenzie folyó mentén itt is kivehető egy nagy kiterjedésű tűz füstje, amit a szél keletről nyugat felé fúj.
A kinagyított műholdképrészleten egy erdőtűz füstje látható
A nagy műholdkép közepét a Banks-sziget, a kanadai sarkvidéki szigetvilág legnyugatabbra fekvő tagja uralja. Állatvilágára a sarki rókák, rénszarvasok, jegesmedvék és farkasok jellemzők. Türkiz színnel egy sor olvadéktó is feltűnik a Sentinel-3 képén, a sziget keleti partjai közelében. Még keletebbre haladva a szomszédos nagy sziget a Victoria-sziget. Feltűnő a hosszú öblökkel tagolt partvidéke. Területe megközelíti a 200 ezer km2-t, vagyis csak kicsivel marad el a Brit-sziget (Nagy-Britannia) mögött.
A műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)
A talaj nedvességtartalma az egyik igen fontos, a klímát jellemző változó. Emellett alapvető hatással van a mezőgazdasági termelésre, segítségével követhetők az aszályos vagy akár belvizes időszakok, de következtetni lehet belőle az erdő- és bozóttüzek kialakulásának veszélyére is. A 2019-es és 2020-as év fordulóján például a hatalmas ausztráliai bozóttüzek kialakulásában a forróság mellett nagy szerepe volt a kiszáradt talajnak is.
Számos helyszíni mintavételezésen alapuló módszert fejlesztettek ki az elmúlt évtizedekben a talajnedvesség mérésére. Ezek nagy hiányossága, hogy csak egy-egy szűk területre vonatkozóan szolgálnak információval. Manapság azonban szerencsére már többféle műholdas mérési technikával, illetve azok kombinálásával eddig soha nem látott pontossággal és időbeli mintavételezéssel, globális léptékben mérhető fel a talaj víztartalma. Nem mellékesen, a távérzékeléssel történő adatgyűjtés költségkímélőbb is. Mivel a talaj nedvességtartalma a környezeti körülmények hatására gyorsan változhat, alapvető jelentőségűek a gyakran megismételt mérések. Hogyan segít az európai Copernicus program a talaj felső 5-7 cm vastag rétege nedvességtartalmának feltérképezésében, műholdas adatok felhasználásával?
Alapvetően háromféle műholdas távérzékelési módszer áll rendelkezésre a nedvességtartalom meghatározására. Az optikai műholdak, mint a Sentinel-2, az elektromágneses színkép látható és infravörös tartományának egyszerre több hullámhosszán végeznek megfigyeléseket. Ezek alapján empirikus vegetációs indexeket lehet meghatározni, ez pedig közvetett módon információt szolgáltat a talajnedvességről is. Ugyancsak lehetséges a felszínhőmérséklet-különbségek meghatározása, amihez szintén köze van a nedvességtartalomnak. Az optikai érzékelőkkel végzett mérések előnye, hogy viszonylag jó térbeli és elfogadható időbeli felbontással dolgoznak, az eljárások pontossága növényzetmentes vagy növényekkel kevéssé borított felszín esetén kielégítő. Hátrányuk viszont, hogy sűrű vegetáció esetén kevésbé pontosak, ráadásul felhős időben a műholdfelvételek nem használhatók, hiszen ilyenkor a Föld körüli pályán keringő érzékelőkig nem jut el a felszínről a sugárzás.
A mikrohullámú tartományban viszont a felhőborítottság nem akadály. Ráadásul a talaj relatív permittivitása erősen függ az anyagának víztartalmától. Így a nedvességtartalom becsülhető egyrészt a talajfelszín saját elektromágneses sugárzásának mérésével (passzív módszer), vagy a beérkező mikrohullámú radarjelek visszaszóródásának mértékéből (aktív módszer). A hagyományos passzív műholdas mikrohullámú sugárzásmérők (radiométerek) felbontása nem túl finom, 40 km körüli. Legújabban azonban az aktív radaros műholdakkal, mint a Copernicus program Sentinel-1 párosa, 10 m körüli felbontás is lehetővé vált. Így ezeknek a méréseknek fontos szerepe van a talajnedvességi térképek előállításában. Ráadásul a különböző módszerek előnyei a mérések megfelelő kombinációjával egyesíthetők.
Aki nem szeretné maga elemezni a Copernicus program keretében amúgy szabadon elérhető nyers műholdas adatokat, annak segít a Copernicus felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) és a klímaváltozást figyelő szolgáltatása (Copernicus Climate Change Service, C3S), ahonnan a különféle térképek letölthetők (például innen és innen).
Talajnedvességi index (Soil Water Index, SWI) térképe Európára, 2018. augusztus. (Kép: Copernicus Global Land Service)
A rendszeres monitorozás lehetőséget ad az időbeli változások kimutatására, sőt az előrejelzésre is. Ez nagyon fontos lehet például a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban. Nem véletlen, hogy a Copernicus szolgáltatásai keretében kifejlesztett, a talajnedvesség-anomáliát jellemző indexet Indiában is használják az aszály előrejelzésére.
Talajnedvességi anomáliák európai térképe 2018. augusztusra, az 1991 és 2010 közötti átlagértékekhez, mint bázishoz viszonyítva. (Kép: C3S / ECMWF / TU Wien / EODC / VanderSat)
A hírek szerint március 6-án ledöntöttek egy használaton kívüli gyárkéményt a Miskolc melletti Sajókeresztúron. A kémény az egykori Borsodi Ércelőkészítő Mű (BÉM) telephelyének közepén állt, vasbetonból épült, és a robbantást követően egyben dőlt le. A ledőlő kémény lakóházakat és más értékeket nem veszélyeztetett.
A rendszerváltás után az 1969-ben alapított BÉM nehéz helyzetbe került, működését végül 2013-ban környezetvédelmi okokból felfüggesztették. A cég valaha fontos szerepet játszott a diósgyőri és ózdi acélművek kiszolgálásában, dúsítási eljárással itt tették alkalmassá a vasércet a nagykohókban történő feldolgozásra.
A 26-os főút mellett álló kémény ledöntésével a nehézipari múlt utolsó látványos eleme is eltűnt Sajókeresztúr látképéből – írja az Index beszámolója. Mi azt is megnéztük, hogy a műholdképeken hogyan látszik a kémény eltűnése. Ehhez az európai Copernicus program látható és infravörös tartományban érzékeny Sentinel-2 műholdjainak szabadon elérhető képeit hívtuk segítségül. Az egyik közvetlenül a robbantás előtti napon, március 5-én, a másik a következő műholdátvonuláskor, március 10-én készült. Szerencsére egyik alkalommal sem zavarták felhők a látványt Sajókeresztúr fölött.
Maga a kémény természetesen nem nagyon vehető ki felülről a 10 m-es felszíni felbontást nyújtó Sentinel-2 műholdképeken. Annál inkább az árnyéka. Az árnyékot némileg kiemelő, hamis színezéssel készült képek közepén sárga körrel meg is jelöltük, hogy mit érdemes figyelni. A műholdképek a csúszka elmozdításával könnyedén összehasonlíthatók. A korábbi képen még ott az árnyék, az 5 nappal később készített következőn már nincs. Az is feltűnő, hogy a kémény kelet-északkeleti irányban dőlhetett le, hiszen ott a felszín feltűnően világosabb lett.
Ha nem tudnánk a híradásokból, hogy milyen magas volt a kémény, a március 5-én készült műholdkép alapján magunk is meg tudnánk becsülni. Ehhez például a Sinergise cég Sentinel Hub szolgáltatását vehetjük igénybe – ahonnan rendszerint a Sentinel műholdképeket kiválasztjuk blogbejegyzéseinkhez –, és az EO Browser webes felületén lemérhetjük az árnyék hosszát. Persze az árnyék szélei nem túl jól definiáltak, és a felbontás sem igazán éles, de azt meg lehet állapítani, hogy kb. 160 m hosszú. Most már csak azt kell megtudni, hogy a műholdkép készítésének idején (március 5-én, világidőben 9:47-kor) milyen magasan állt a Nap Sajókeresztúr felett. Erre a feladatra elérhetők kalkulátorok, például itt, amelyekkel hamar kideríthetjük, hogy a Nap kb. 30°-kal járt akkor a horizont felett. Innen már csak egy derékszögű háromszög másik befogójának hosszát kell kiszámítanunk, ha tudjuk az egyik befogóét (vagyis az árnyékét). A kémény magassága tehát 160 m * tg 30°, valamivel több mint 90 m. S valóban, a hírek szerint az egykori BÉM immár szintén egykori kéménye 106 m magas volt, vagyis a hibalehetőségeket is figyelembe véve elég jó becslést kaptunk.
Egy svájci cég, a Cropix azon dolgozik, hogy pontosítsa a radarműholdas adatok alapján meghatározott vegetációs index (Enhanced SAR Vegetation Index, ESVI) számítási módját. A kalibrációhoz a Copernicus program Sentinel-1 műholdjaitól származó adatokat használnak, tesztterületekként pedig 31 magyarországi meteorológiai állomás környékét figyelik. Eredményeik alapján úgy tűnik, hogy sikerül pontosabban előrejelezni a szárazság hatását, és segítséget nyújtani a megfelelő mezőgazdasági biztosítási terv kialakításában. A jelenleg alkalmazott biztosítási algoritmusok időjárási állomások adatain és a sokéves átlagméréseken alapuló módon igyekeznek megállapítani, hogy mi számít aszálynak, mikor következik be egyáltalán a káresemény, és mekkora biztosítási összeg jár. A módszer nagyon hasznos ott, ahol működik a közvetlen közelben meteorológiai állomás, de azoktól nagyobb távolságban a helyzet igencsak különböző is lehet. Hiszen a csapadék eloszlása térben nem egyenletes, a talaj víztároló képessége is változik helyről helyre, ahogyan a talajvíz szintje sem mindenhol ugyanakkora.
A biztosítási káresemények megállapításához valamilyen küszöbértékeket határoznak meg. Például ha a május közepe és június vége közötti időszakban bármely 6 hét leforgása alatt legfeljebb 10 mm csapadék hullik, akkor a gazdálkodó jogosult a kártérítésre. Egy fejlettebb, a meteorológiai mérési adatokat és műholdas távérzékeléssel szerzett információkat együttesen alkalmazó módszer kidolgozása pontosíthatja az eljárást, ami minden szereplőnek – a gazdálkodóknak és a biztosítóknak is – az érdeke.
A Cropix vizsgálataihoz 31 magyarországi területet választott, amelyeket az irányítószámaik szerint különítettek el. A képen Baja és környéke látható. (Kép: Cropix)
A vizsgált területeken rendelkezésre álltak időjárási állomások mérései, valamint a Copernicus nyílt adatpolitikájának köszönhetően a Sentinel-1 műholdradaros mérések. A radaros módszer nagy előnye, hogy időjárási viszonyoktól és napszaktól függetlenül elvégezhetők a megfigyelések. A Sentinel-1 műholdpáros tagjai ugyanabból a repülési irányból (északról délre, valamint délről északra haladva) 6 naponta végeznek méréseket egy adott terület fölött, a felszíni felbontásuk 20 m-es. A Cropix szakemberei által számított és a meteorológiai mérésekkel kalibrált ESVI értékek alkalmasak a zöld növényzet tömegének meghatározására és a biztosítási algoritmusok támogatására. A 31 magyarországi meteorológiai állomáson óránként mért adatokat részben 2005-től, más esetekben 2010-től vették figyelembe. A lehulló csapadék és a párolgásra jellemző adatok alapján modellezték a rendelkezésre álló víz mennyiségét, a talajviszonyoktól függetlenül, 48 napos időszakokon át. A Sentinel-1 adatok 2014 őszétől kezdve álltak rendelkezésre, a tanulmányhoz 2015 elejétől 2019 végéig alkalmazták azokat. Az eredmények azt is megmutatták, hogy a földeken a biomassza mennyisége nem közvetlenül a csapadékmennyiség függvénye. Bár öt év nem túl hosszú idő a tesztelésre, az már létható, hogy a vegetációs index kalibrációja lehetséges olyan módon, hogy az a szárazságra jellemző értéket szolgáltasson. A módszer célja nem az időjárási adatok kiváltása, hanem azok kiegészítése, a hagyományos és radarműholdas módszerek előnyös kombinálása regionális léptékben.
Houston a maga több mint kétmillió lakosával Texas állam legnagyobb, de az egész Amerikai Egyesült Államok negyedik legnépesebb nagyvárosa. Most a Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdpárosának egyik tagjával 2019. június 21-én készült képen mutatjuk be a metropolist és környékét. Hűséges olvasóink talán még emlékeznek, hogy 2017-ben egy blogbejegyzésünkben már „jártunk” Houstonban, nem sokkal azután, hogy az emlékezetes Harvey hurrikán is ott járt. Méghozzá akkor is Sentinel-1 adatok voltak segítségünkre. Nem csak a hurrikánt követő özönvízszerű csapadék nyomán keletkezett elöntést tudtuk szemléltetni, de a kaliforniai hidrológiai tudományok központja (Center for Watershed Sciences) kutatóinak felkérésére segítséget is nyújtottunk Houston és tágabb környezetének elöntéstérképe létrehozásában, az elérhető legfrissebb Sentinel-1 műholdfelvételek alapján. A radaros megfigyelések nagy előnye, hogy ilyen időjárási körülmények között sincs akadálya a felszín feltérképezésének.
Az Európai Űrügynökség (ESA) nyomán most itt bemutatott, 2019-es Sentinel-1 radarkép érdekessége, hogy a színezéséhez felhasználták a radarhullámok polarizációs tulajdonságait. Vagyis a műholdas radarmérések nem csak a visszaverődő jel intenzitásával, hanem a polarizációs tulajdonságokkal is segítenek a felszín tulajdonságainak tanulmányozásában. (Nem is említve az interferometrikus módszert, amikor a különböző időpontokban mért fáziskülönbségek alapján a felszín mozgására vonatkozó információ is szerezhető.)
Az alábbi, egy időpontban, de két különböző polarizációban készült Sentinel-1 radarfelvétel kombinálásával előállított színes képen a sűrűn beépített városra jellemző épületek a fehér és szürke árnyalataiban tűnnek ki, míg sárgás színűek a környező földek, sötétkék pedig a víz. A kép alsó részén a legnagyobb vízfelület a Mexikói-öböl egy részlete.
Houston és környéke egy 2019. június 21-én gyűjtött Sentinel-1 adatok alapján készített képen. Maga a nagyváros több mint 1600 km2-en terül el. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A szubtrópusi éghajlatú, alacsony tengerszint feletti magasságban elterülő Houston környékére jellemzők a vizek: a folyók, tavak és öblök. A kép közepe táján, nyugatról keleti irányba szeli át a várost a közel 100 km hosszú Buffalo Bayou, mielőtt a Galveston-öbölbe torkollik. Ez 55 km hosszú és 30 km széles, de kiterjedéséhez képest meglehetősen sekély: átlagos vízmélysége csak 2 m körüli. Houston kikötője az öböl északnyugati partjánál fekszik. Ez a világ legforgalmasabb tengeri kikötőinek egyike. A hajók fényes foltjai pedig jól kivehetők a radaros műholdképen, egészen a Mexikói-öbölig (a kép jobb alsó sarkában).
Houston hamis színezésű Sentinel-1 radaros műholdképe az ESA földmegfigyelési videósorozatának egyik februári epizódjában. A filmben röviden megemlítik, hogy itt, a Galveston-öböltől nyugatra működik a NASA Johnson Űrközpontja, itt képzik az amerikai űrhajósokat (sőt alkalomadtán az európaiakat is), és itt található a nevezetes irányítóközpont, ahonnan jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson folyó tevékenységet felügyelik. (Forrás: ESA)
Hollandia legfiatalabb, földrajzi elhelyezkedését tekintve az egyik középső tartománya Flevoland. Területének jelentős részét a tengertől visszahódított földek teszik ki. Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 radaros műholdpárosának felvételeiből készült az alábbi érdekes, színes kép. Megalkotásához három különböző, két hónap időkülönbséggel 2018-ban készült radaros amplitúdóképet használtak fel. A vörös színt a május 8-án, a zöldet a július 7-én, a kéket pedig a szeptember 5-én nyert Sentinel-1 adatokhoz rendelték.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Így alakult ki a színes foltok által dominált kép. A geometrikus mintázat a mezőgazdasági művelésű tábláktól származik. Ezeken eltérő növényeket termesztettek, amelyek az év különböző szakaszaiban más-más radarvisszhangot produkáltak, innen a mesterségesen előállított színkavalkád. A vízfelületek azonban egységesen feketék, míg a változatlan radarvisszaverő képességgel rendelkező felületek – elsősorban az ember alkotta építmények – fehérek vagy világosszürkék.
A műholdkép a világ egyik legnagyobb szabású szárazföld-meghódító mérnöki projektjének eredményét mutatja. Hollandia területének mintegy harmadrésze a tengerszint alatt található, az országban nagy hagyománya van a víz alatt fekvő területek kiszárításának, művelésbe vonásának. Az alacsonyan fekvő, a tengertől mesterségesen, gátak emelésével és vízszint-szabályozással elhódított területek a polderek, a képen a Noordoostpolder (jelentése: északkeleti polder) látható. Az itt modern mezőgazdasági technológiával termesztett fő mezőgazdasági növények az alma, gabonafélék, burgonya és virágok. A terület (és a kép) közepén a legnagyobb település Emmeloord. A falvak között, az utak mentén fehér pöttyök jelzik a tanyaépületeket.
Feltűnő jelenség a Noordoostpolder nyugati oldalán, az IJsselmeer (IJssel-tó, az egykori Zuiderzee nyomán kialakított beltenger) gátjai mentén a vízben sorakozó pöttyök és keresztek sora. Ez Hollandia egyik legnagyobb szélerőműfarmja, összesen 86 szélturbinával. A szerkezetek olyan erősen verik vissza a radarjeleket a Sentinel-1 műholdak irányába, hogy az érzékeny detektorok szaturálódnak – innen a jellegzetes kereszt alakú mintázat. A megújuló forrásból megtermelt energia évente 1,4 milliárd kWh, ami 400 ezer átlagos háztartás fogyasztásának felel meg.
A Nordoostpolder különlegesen színezett műholdradaros képét az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik februári epizódjában mutatták be. (Forrás: ESA)
A Sentinel műholdsorozat különböző, más-más feladattal készült tagjai adják a gerincét az Európai Unió (EU) nagyszabású és sikeres Copernicus földmegfigyelési programjának. A Sentinel műholdakat az Európai Űrügynökség (ESA) irányításával fejlesztették és állították (illetve állítják a jövőben) Föld körüli pályára. Az adatokat a Copernicus szolgáltatásai hasznosítják, például olyan feladatokra, mint a felszínborítás változásainak, a városiasodás folyamatának a vizsgálata, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-biztonság segítése, az emelkedő tengerszint és az olvadó sarkvidéki jégtakaró követése, a klímaváltozás kutatása, vagy a természeti katasztrófák megelőzése és következményeik elhárítása. De a Copernicus programban keletkezett műholdas mérési adatok bárki számára szabadon hozzáférhetők.
(Kép: ESA)
A program nem áll meg, sőt küszöbön áll a továbbfejlesztése. A szakemberek tanulmányoznak olyan új műholdas érzékelőket, amelyekre az EU és a felhasználók igényei alapján a legnagyobb szükség lenne a Copernicus jelenleg rendelkezésre álló űrszegmensének kibővítésekor. Röviden bemutatjuk azt a hat esélyes elképzelést, amelyek megvalósítása a legvalószínűbb.
CHIME (Copernicus Hyperspectral Imaging Mission)
A jelenlegi Sentinel-2 adatok kiegészítésére a rövid hullámhosszú infravörös, illetve a látható fény tartományában érzékeny hiperspektrális (azaz nagy számú színben érzékeny) kamerával készülne. Fő alkalmazási területei a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a természeti erőforrásokkal való jobb gazdálkodás, a talajok tulajdonságainak vizsgálata.
CIMR (Copernicus Imaging Microwave Radiometer)
Ez a képalkotó mikrohullámú sugárzásmérő több frekvencián tapogatná le az óceánok, tengerek vízfelszínét, illetve a jégborítást. Alkalmas lenne a víz hőmérsékletének, a felszín közeli sókoncentrációnak a vizsgálatára, a tengeri jégtakaró változásainak követésére. Elsősorban a sarkvidéki területek kutatói számára szolgáltatna értékes mérési adatokat.
Infravörös színképelemző műszerével a légkörben felhalmozódó, az emberi tevékenység nyomán felszabaduló szén-dioxid koncentrációját mérné. Az adatok segítségével pontosan feltérképezhetnénk a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásához köthető emisszió területi eloszlását, országos és regionális léptékben. Az EU döntéshozói és hatóságai számára objektív, független adatokat szolgáltatna, segítségével hatékonyabban lenne megvalósítható a karbonsemleges Európa céljainak elérése.
CRISTAL (Copernicus Polar Ice and Snow Topography Altimeter)
Több frekvencián működő radaros magasságmérő és mikrohullámú sugárzásmérő, a tengeri jég és a hótakaró vastagságának meghatározásához. Ugyancsak adatokat szolgáltatna a szárazföldi jégtakaróról és a gleccserekről. A gyakorlatban a tengeri hajózást is segíteni a sarkvidéki vizeken. Mivel a jég olvadása érzékenyen reagál az éghajlat változására, a CRISTAL méréseit hosszabb távon a klímakutatók is hasznosíthatnák.
LSTM (Copernicus Land Surface Temperature Monitoring)
A szárazföldek termikus infravörös sugárzását mérné nagy térbeli és időbeli felbontással, amiből a felszín hőmérsékletére és a talaj vízháztartására vonatkozó információ szűrhető le. Az adatok elsődleges felhasználói a mezőgazdasági termelők lennének. Az egyre értékesebb öntözővíz és a szélsőséges időjárás-változások korában a táblaszintű információk segíthetnek a fenntartható mezőgazdasági művelés folytatásában. Az LSTM mérési adatait ezen kívül a vízgazdálkodásban, az aszályok előrejelzésében, a magas hőkibocsátással járó természeti katasztrófák (erdőtüzek, vulkánkitörések) kezelésében, az édesvizekkel és a tengerek part közeli vizeivel való gazdálkodásban, a városi hószigetek vizsgálatában is hasznosan lehetne alkalmazni.
ROSE-L (L-band Synthetic Aperture Radar)
L-sávú apertúraszintézises radarberendezést (SAR) vinne magával a fedélzetén. Az európai radaros műholdak, mint a Copernicus Sentinel-1 holdjai hagyományosan C sávot (rövidebb hullámhosszat, vagyis magasabb frekvenciát) alkalmaznak. Az L-sávú radarjelek jobban áthatolnak több természetes anyagon, például a növényzeten és a száraz hó- és jégborításon, így a ROSE-L értékes kiegészítő információval szolgálhat például az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság területén, a talaj nedvességtartalmának vizsgálatához, vagy akár a poláris jégtakaró és a hóborítottság megfigyeléséhez.
Egy különleges Sentinel-2 műholdkép segítségével vethetünk egy pillantást az űrből, majdnem 800 km-es magasságból Dél-Amerika középső vidékére, Bolívia Santa Cruz megyéjére. A képen ábrázolt terület nem is túl régen még trópusi erdő volt, de a területet mára mezőgazdasági művelés alá volták. Ennek a nyomai igen látványosan mutatkoznak meg a műholdképen.
Sentinel-2 kompozit műholdkép, amelynek három összetevője egy-egy olyan kép, amelyek mindegyike a normalizált vegetációs indexet (NDVI) mutatja, de a különböző 2019-es időpontokhoz eltérő alapszíneket társítottak (április 8. – vörös, június 22. – zöld, szeptember 5. – kék). Így a kombináció végeredménye egy látványos, színes kép, amely kiemeli a változásokat. A két hullámsávban (vörös és közeli infravörös hullámhosszakon) végzett műholdas méréseken alapuló, egyszerűen származtatható NDVI értékeket széles körben alkalmazzák a fotoszintetizáló növényzet állapotának, egészségének felmérésére. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az erdőirtás üteme az 1980-as évektől kezdve gyorsult fel itt. A mezőgazdaság fejlesztése azokkal az emberekkel indult meg, akiket az Andok fennsíkjairól telepítettek át ide, az alacsonyabban fekvő, csapadékos sík vidékre. A helyi klíma lehetővé teszi az évi kétszeri betakarítást is. Bolíviának ezen a részén az erdőterületek átalakítása jellegzetes, a műholdképeken jól kivehető mintázatot okozó módon ment végbe. A kép nagy részén kb. 20 km2-es, 2,5 km oldalhosszúságú négyzet alakú területeket láthatunk. A parcellák a négyzetek közepéről sugárirányban indulnak. Középen kis települések helyezkednek el, bennük templom, iskola és focipálya. A szomszédos településeket egyenes utak hálózata köti össze, ezek mintegy félbevágják a négyzet alakú területi egységeket. A szabályos geometrikus mintázatot csak a folyók és patakok kanyargó szalagjai törik meg.
A kép felső részén szintén szabályos, de más típusú mintázat tűnik fel. A hosszú, keskeny parcellákon elsősorban szóját termesztenek.
Világszerte, így Dél-Amerikában is aggasztó méreteket ölt a trópusi erdők irtása. Ez a földi klíma változása és a biodiverzitás sérülése miatt aggodalomra ad okot. A földmegfigyelő műholdak alapvető szerepet játszanak a folyamatok pontos követésében, objektív mérési adataikkal hozzájárulnak a hatások jobb megértéséhez, és talán ahhoz is, hogy egyszer észbe kapjunk…
A Bolívia Santa Cruz megyéjéről készült, különleges módszerrel színezett Sentinel-2 képet at Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorzatban mutatták be. (Forrás: ESA)
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) tavalyi közlése szerint 2018 végére 726 MW napelemes termelő kapacitás működött Magyarországon, 2019 közepére pedig a becslések szerint több mint 1,1 GW-ra növekedett az összesített teljesítmény. A már kiadott engedélyek alapján a hivatal azt jelezte előre, hogy egy-két éven belül újabb 1,4 GW kapacitás áll majd rendelkezésre. Ez azt mutatja, hogy a támogatási politikának, a szabályozásnak és a napelemek árának köszönhetően dinamikusan növekszik a napenergián alapuló villamosenergia-termelés hazánkban.
Érdekes adat még, hogy a 2018 végén regisztrált 726 MW napelemes kapacitás közel fele (332 MW) háztartási méretű kiserőművekhez volt köthető, és ezek felét (170 MW) természetes személyek üzemeltetik. Ezek azok a napelemtáblák, amelyeket lakóházak tetejére szerelve láthatunk. Az országot járva azonban egyre többször találkozhatunk nagyobb területre kiterjedő napelemparkokkal. Ezek jó esetben gyenge minőségű termőföldön létesülnek, a mezőgazdasági felhasználásnál több hasznot ígérve tulajdonosaiknak.
Egy ilyen, október végén átadott napelemparkot mutatunk be Sentinel-2 műholdképek segítségével. A létesítmény a maga nyolchektáros területével már jól kivehető a képeken, amelyekhez az élő növényzetet pirossal kiemelő hamis színezést használtunk. A csúszkával könnyedén összehasonlítható két műholdkép egyike még az építkezés előtt, 2018 novemberében készült, a másik már az üzembe helyezett létesítményt mutatja 2019 utolsó napjaiban.
A Komárom-Esztergom megyei Környe és Tatabánya közötti út mentén 20 ezer panelből épített napelempark bekerülési költsége 1,6 milliárd forint volt. Az üzemeltető cégtől legalább 20 éven át átveszik a termelt villamos energiát, a beruházás a számítások szerint 8-9 év alatt megtérül. A Környe határában létesült napelempark évente 6,4 GWh energiát termel, ami megfelel kétezer átlagos magyar háztartás villamosenergia-igényének.
A legjobb élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat, mint a sütiket, használunk eszközadatok tárolására és/vagy eléréséhez. Az ezekhez való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen az oldalon. A hozzájárulás megtagadása vagy visszavonása egyes funkciókat hátrányosan érinthet.
Funkcionális
Always active
A technikai tárolás vagy hozzáférés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért szolgáltatás igénybe vehető legyen, vagy kizárólag egy elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő közlés átvitelének végrehajtása céljából.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztika
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.A kizárólag anonim statisztikai célokra használt technikai tárolás vagy hozzáférés. Idézés, az internetszolgáltató önkéntes együttműködése vagy harmadik féltől származó további adatok nélkül az így tárolt vagy lekért információ önmagában általában nem alkalmas az Ön azonosítására.
Marketing
A technikai tárolás vagy hozzáférés felhasználói profilok létrehozásához szükséges hirdetések küldése céljából, vagy a felhasználó nyomon követéséhez egy weboldalon vagy több weboldalon keresztül, hasonló marketingcélokból.
