Húsz éves a Bavenói Nyilatkozat

Két évtizeddel ezelőtt, 1998. május 19-én a festői észak-olaszországi (piemonti) település, a Lago Maggiore partján fekvő Baveno volt a helyszíne annak a megbeszélésnek, amelynek a végén több európai intézmény képviselői aláírták a ma Copernicus néven ismert földmegfigyelési programot megalapozó dokumentumot. A Bavenói Nyilatkozatban (Baveno Manifesto) a felek kifejezték hosszú távú elkötelezettségüket egy műholdas adatokat felhasználó globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program (akkori nevén Global Monitoring for Environmental Security, 1999-től Global Monitoring for Environment and Security, röviden mindkét változatban GMES) megvalósítására. A kezdeményezés az Európai Bizottságtól 2012-ben kapta a ma is használt Copernicus nevet.

A huszadik évforduló megünneplésére az Európai Bizottság és a program végrehajtásában partner Európai Űrügynökség (ESA) ünnepi megemlékezést és konferenciát tart Bavenóban, június 20–21-én. Ezen visszaidézik az eltelt idő alatt elért eredményeket. Bár a GMES/Copernicus a reméltnél lassabban teljesedett ki, de a kezdeményezés mára a világ legnagyobb globális környezet-megfigyelési programjává nőtte ki magát. Jelenleg az európai Copernicus már hét saját földmegfigyelő műholddal rendelkezik, s hat különféle szolgáltatást üzemeltet, amelyek regisztrált felhasználóinak száma meghaladja a 150 ezret. A döntéshozók támaszkodnak a Copernicus adataira az Európai Unió szakpolitikáinak végrehajtásában.

A Bavenói Nyilatkozat aláírásának 20 éves évfordulóját megünneplő esemény alkalmával indulnak el hivatalosan a DIAS (Data and Information Access Services) platformjai, amelyek szerepe a keletkező és egyre bővülő hatalmas mennyiségű adat és információ tárolása és elérhetővé tétele bárki számára, továbbra is szabad és ingyenes hozzáférést biztosítva.

Talán már az ünnepi eseményre is készülődve, az ESA heti földmegfigyelési videósorozatának június 1-jei epizódjában egy Sentinel-2B műholdképet mutattak be, amely Észak-Olaszországot, az Alpok déli részét, illetve a Milánót körülvevő síkságot ábrázolja. (Milánóban rendezik meg egyébként egy év múlva, 2019 májusában az ESA nagyszabású földmegfigyelési konferenciáját, a három évente sorra kerülő Living Planet szimpóziumok sorozatának következő alkalmát.) Az őszi műholdkép jól adja vissza az Alpok hófödte csúcsai és a Pó-síkság közti kontrasztot.

A Sentinel-2B műhold valódi színeket mutató képe 2017. október 9-én, az Alpok déli része és a Pó-síkság átmeneti vidékéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A képen szerepel a Lago Maggiore (piemonti nyelven Lago Verbano) déli része is. A tó keleti irányban kitüremkedő öblének déli partján fekszik egyébként Baveno: a települést egy kinagyított részleten külön is megmutatjuk.

Magának a tónak a legészakibb része már a szomszédos Svájc területére esik, de a Lago Maggiore így is Olaszország leghosszabb tava. Teljes hossza 66 km, jégkorszaki gleccserek olvadásával alakult ki. Az északról beömlő Ticino folyó táplálja vizét, a folyó délen hagyja el a tavat – ez a műholdképen is látszik.

A műholdkép bemutatása az ESA földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Szénanátha? A Copernicus segíthet!

Ha meg nem is szünteti az allergiás nátha (rhinitis allergica) tüneteit, segíthet enyhíteni a szenvedést az európai Copernicus program légkörfigyelő szolgáltatásának (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) modellszámításokon alapuló napi aktuális előrejelzése. A térképi alapú információ már most is elérhető, egyelőre háromféle allergén pollenre (nyírfa, oliva, fűfélék). Az előrejelzéseket a pollenszezon idejére készítik. (A Magyarországon legnagyobb gondokat okozó parlagfű pollenjére vonatkozóan tehát nem végeznek számításokat.)

A nyírfa (főleg Észak-Európában jellemző), a fűfélék és az oliva (a mediterrán térségben) pollenkoncentrációjának előrejelzése 2018. május 25-ére a CAMS honlapjáról. A térképeken a színskála a levegő 1 köbméteres térfogatára jutó virágporszemcsék átlagos számát mutatja. (Kép: CAMS)

A szénanátha a becslések szerint világszerte az emberek 10–30%-át érinti. Jellegzetes tünetei (orrfolyás, torokkaparás, szemviszketés) hasonlítanak a nátháéhoz, de ezt nem vírusfertőzés okozza. Az allergiás reakció valójában a szervezet immunrendszerének túlműködése, olyasmire – például egyes növények virágzásakor a levegőbe jutó pollenekre – is hevesen reagál, ami egyébként egészségünkre ártalmatlan. A reakció nagyon gyorsan, akár perceken belül is felléphet. Az allergiások számára a tünetek minél hatékonyabb elkerülése, akár a tüneteket enyhítő gyógyszerek megfelelő adagolása miatt fontos tudni, hogy mikor vannak a legjobban kitéve a polleneknek, illetve mikor érezhetik magukat biztonságban. Hogy az egyes növények pollenjei szempontjából hogyan alakul a szezon, az számos paramétertől függ. Elsősorban attól, hogy az adott növény mikor és hol virágzik – a fák inkább kora tavasszal, a fűfélék tavasz vége felé és nyáron –, valamint hogy milyenek az aktuális időjárási körülmények. Az allergiát okozó pollenek országhatárokat sem ismernek: előfordulhat, hogy a szelek távoli vidékekről hordják oda a kellemetlen tüneteket kiváltó virágporszemcséket.

A pollenadatok Európa-szerte nem érhetők el valós időben, de működik egy 600 körüli mérőállomásból álló nemzetközi mérőhálózat. A minél megbízhatóbb előrejelzési módszer kifejlesztése érdekében a CAMS modellszámításait utólag összevetik a mérési adatokkal. Így remélhető, hogy az elkövetkező években még javulhat is az előrejelzések megbízhatósága. Ez egy jó példa a Copernicus főleg műholdas adatokon nyugvó számításainak és a helyszíni, földfelszíni méréseknek az együttes, egymást kiegészítő alkalmazására. Az érdeklődés nagy, Franciaországban például nemrég megjelent egy új, a pollenekről és az időjárásról szóló előrejelzést a CAMS adatai alapján szolgáltató mobiltelefonos alkalmazás, amelyet bevezetésének első hetében több mint tízezren telepítettek.

A fejlesztések következő nagy lépése a Copernicus adatokon alapuló, személyre szóló előrejelzések készítése lehet. Az allergiás érzékenység, a tünetek ugyanis személyenként eltérőek. A levegőben terjedő pollenek koncentrációjának általános előrejelzése fontos vívmány, de az igazán innovatív termék a személyre szabott előrejelzés megoldása lesz. A feladaton több európai intézmény részvételével, allergiás betegek bevonásával már dolgoznak.

Kapcsolódó linkek:

A Sentinelek és a közös uniós agrárpolitika

Az Európai Unió (EU) 1962-ben bevezetett közös mezőgazdasági politikája (Common Agricultural Policy, CAP) belépett az űrkorszakba. Legalábbis ezzel a hangzatos kijelentéssel kezdődik az Európai Űrügynökség (ESA) közleménye, amely a Copernicus földmegfigyelő program műholdjainak újabb hasznosításáról ad hírt: közel 22 millió európai földműves, közvetve pedig a közös költségvetés láthatja hasznát, hogy a támogatások helyszíni ellenőrzéseit kiváltják a Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdas felvételek használatával. (Az „űrkorszak” kezdetére való utalás részben persze túlzó, hiszen például a Magyarországon az uniós agrártámogatások eljárásaihoz 2004 óta használt Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MEPAR) a légi fényképek mellett űrfelvételeket is alkalmaz.)

A közös uniós agrárpolitikát azért vezették be az EU-ban, hogy biztosított legyen az európai polgárok megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel való ellátása, s eközben az ezeket előállítók tisztességes megélhetéshez jussanak. A termelőknek nyújtott támogatások biztonságot nyújtanak, enyhítve az áringadozások és a piaci válságok hatásait. A közös agrárpolitika részletei időről időre változnak, de a fenti alapelvek máig érvényesek maradtak. Manapság előtérbe került a fenntarthatóság, a környezetvédelem, a biodiverzitás és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdése is.

A CAP legújabb reformja keretében hivatalosan 2018. május 22-től korszerűsödik a termelőknek juttatott támogatások ellenőrzésének eljárása. A lépést az ESA, valamint az Európai Bizottság több érintett főigazgatósága együttműködésében végzett tanulmányok előzték meg, a Sen4CAP projekt keretében. Ezek során demonstrálták, hogy a Sentinelek és más földmegfigyelő műholdak adatai kiválthatják a mezőgazdasági termelők helyszíni ellenőrzéseit, amelyek a támogatások kifizetéséhez szükségesek. Így a jövőben jelentősen csökkenthető a helyszíni vizsgálatok száma. A termelőknek nem kell tartaniuk az ellenőrök felbukkanásától, az adminisztrációs költségek pedig leszoríthatók. Így a műholdak „bevetésével” mindenki jól jár.

Az ellenőrzések persze nem szűnnek meg, csak átalakulnak. A Sentinel műholdak egy sor különböző típusú adattal szolgálnak. Például a radaros Sentinel-1 műholdpáros mérései alapján meg lehet becsülni a biomassza tömegét, meg lehet állapítani a betakarítás időpontját. Fontos, hogy mindez néhány napos visszatérési idővel történik, így az adatbázis szinte naprakészen tartható. A néhányszor 10 m-es felbontású, 13 különböző hullámhosszon érzékeny optikai–infravörös kamerákkal repülő Sentinlel-2 holdak felvételei alapján megkülönböztethetők a mezőgazdasági táblákon termesztett növényfajták. Információ nyerhető a növényzet egészségi állapotáról, nyomon követhetők a földhasználatban bekövetkező változások is. A Sentinel-2 műholdak szintén néhány naponta feltérképezhetik egész Európát (már ha nem borítják épp felhők a kontinenst). A gyakori visszatéréssel működő Sentinelek tehát képesek kellően nagy felbontással monitorozni a szántóföldi növények állapotát, termesztésük aktuális állását, felmérni a termesztett növények fajta szerinti megoszlását. Az adatok alapján a követelményeknek megfelelően biztosítható a növények fajta szerinti megosztottsága.

Hollandia mezőgazdasági termesztésbe vont fő növényfajtáinak illetve az ország jelentős részét borító füves legelőinek (világoszöld színnel) a térképe a 2017-es évre, Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdas adatok alapján. A jelmagyarázat alapján a citromsárga szín például a tulipánt jelöli. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA–Sen4CAP [UCLouvain, CS-Romania, e-GEOS, GISAT, Sinergise])
A műholdas mérések feldolgozását a legkorszerűbb számítási módszerekkel végzik, előállítva az adott évre vonatkozó országos növénytérképeket. Az adatbázis segíti a termelőket a támogatási igényeik elkészítésében, a szabályokhoz való igazodásban is – ennek a rendszernek működését Hollandiában már sikeresen demonstrálták. A Sen4CAP projekt keretében a Leuveni Katolikus Egyetem (Belgium) vezette konzorcium hat kiválasztott uniós tagállamban (Csehország, Hollandia, Litvánia, Olaszország, Románia, Spanyolország) próbálja ki, hogyan működik országos szinten a gyakorlatban is a Sentinel műholdas adatok felhasználása a CAP céljaira.

Kapcsolódó linkek:

Tulipános Hollandia

Egy márciusi blogbejegyzésünkben a szokatlanul későn befagyott hollandiai tavakat és csatornákat mutató Sentinel-2 műholdképekről volt szó. Már akkor utaltunk rá, hogy nemsokára a tavaszi virágok alakítják majd a táj képét. A virágok időszaka valóban eljött, sőt mostanra már nagyrészt véget is ért. Ideje hát megnézni, hogyan festett idén a világűrből a tulipános Hollandia. Kéretlenül is a segítségünkre sietett a NASA földmegfigyelési ismeretterjesztő portálja, az Earth Observatory, amely nemrég amerikai Landsat-8 műholdképek segítségével kalauzolta el olvasóit a nevezetes Keukenhof környékére. Mi azonban hagyatkozzunk csak az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdpárosának nem kevésbé érdekes képeire!

Keukenhof és környéke a tél végén, 2018. február 25-én, és alig két hónappal később, április 21-én, amikor nagy táblákon pompáztak a tavaszi hagymás virágok. A képek a Sentinel-2 holdak szabadon hozzáférhető adataiból készültek és a valóshoz közeli színeket mutatják. A két időpontban készült kép közötti különbség érzékeltetéséhez segít a csúszka mozgatása. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Minden évben mintegy hétmillió virághagymát ültetnek el a hollandiai Keukenhof nagy, 32 hektáron elterülő, nyilvánosan látogatható parkjába. Ez talán a világ legnagyobb virágoskertje, messze földről is érkeznek ide látogatók – az Amszterdamhoz közeli Schiphol repülőtérről egyenesen különbuszokkal szállítják a tömegeket, hogy a park látványában gyönyörködhessenek. Az oda- és visszaúton pedig rácsodálkozhatnak a régióra ilyenkor tavasszal oly jellemző nagy, egyszínű táblákra, amelyeken egy-egy tulipánfajta hagymáit növesztik, hogy aztán – a virágok levágása és a hagymák felszedése, osztályozása, csomagolása után – a világ minden táján értékesíthessék azokat. Hollandia világelső a virághagymák termesztésében, évente 4,2 milliárd darabot állítanak elő, ennek fele a nemzetközi piacon talál vevőre.

Kicsit korábban, 2017. december 12-én – egy szerencsére alig felhős időpontban – így nézett ki az akkor éppen behavazott táj, ugyanott, szintén a Sentinel-2 műholdpáros valamelyikének képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Ahogy véget ér a téli hideg, márciusban elsőként a krókusz (sáfrány) nyílik. Utána a jácintok és a nárciszok következnek. Áprilistól május elejéig a tulipánok virágzása zárja a szezont. Keukenhof területén mintegy 800 nemesített fajta hagymáit ültetik el.

A fenti februári és áprilisi Sentinel-2 műholdképek kinagyított részlete, középen az évente több mint egymillió látogatót vonzó hatalmas virágoskerttel. Keukenhof a Lisse nevű kisváros (jobbra alul) mellett található, Amszterdamtól mintegy 20 km-re délnyugatra. A 20 m-es felbontású műholdképeken azonban nem a kert az igazán feltűnő, hanem a környékén látható, egyféle színű virágokkal beültetett mezőgazdasági táblák. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Az első képek a Sentinel-3B-től

Alig állt pályára április 25-én a Copernicus program legújabb műholdja, a Sentinel-3 sorozat második tagja, máris nyilvánosságra hozták első képeit. Az első eredményekre kevesebb mint két hetet kellett csak várni. Ezek azt igazolják, hogy a műhold „egészséges”, rendben elérte a pályáját, műszerei működésre készek. Azonban még hosszú hónapok – akár közel fél év – munkájába telik majd, mire a fedélzeti berendezéseket megfelelően kalibrálják. Csak azután kezdődhet meg a Sentinel-3B szolgálatszerű működése, onnantól lesznek (szabadon) elérhetők az adatai a Copernicus program archívumából. A kezdeti tesztidőszakban a Sentinel-3A és -3B műholdak szoros közelségben, keringési időben mérve csupán 30 másodperces különbséggel követik egymást pályájukon, így a Földön lényegében ugyanazt tudják megfigyelni. A sikeres kalibrálás után az Európai Űrügynökség (ESA) átadja majd a Sentinel-3B irányítását az EUMETSAT európai műholdas meteorológiai szervezetnek – ahogyan az a 2016-ban felbocsátott Sentinel-3A esetében is történt. Az óceáni adatok előállításáért, a Copernicus szolgáltatásainak adatokkal való ellátásáért az EUMETSAT, a szárazföldek felett végzett mérésekért pedig az ESA lesz a felelős.

Napnyugta az Antarktisznál – a kontinens felett közel poláris pályán elrepülő Sentinel-3B első, május 7-én (közép-európai idő szerint 12:33-kor) készített képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT, CC BY-SA 3.0 IGO)
Ugyancsak május 7-én készült a Föld másik, északi sarkvidékéhez közel a felvétel, amely a Grönlandhoz közeli tengeren úszó, az áramlatok által mozgatott part menti jég örvénylő mintázatát mutatja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT, CC BY-SA 3.0 IGO)
A felhőmentes Észak-Európa egy része, középen a Balti-tengerrel, a Sentinel-3B ez első képeinek sorozatából. Mindhárom itt bemutatott, valóshoz közeli színezésű képet az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) berendezéssel készítették, amely 21 különböző látható és infravörös hullámhosszon érzékeny, képeinek felszíni felbontása 300 m, az egyszerre leképezett sáv szélessége 1270 km. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-3 sorozat tagjai a Copernicus program műholdjai közül a legösszetettebb műszerezettséggel rendelkeznek. Május elején „bemutatkozott” az új Sentinel-3B infravörös sugárzásmérője is (Sea and Land Surface Radiometer, SLSTR), amelynek segítségével az óceánfelszín és a szárazföld hőmérsékletét tudják majd feltérképezni.

Nyugat-Európa egy részlete (Írország – felhőkkel borítva –, Nagy-Britannia, Franciaország, a Vizcayai-öböl, Spanyolország, Portugália), sőt még Afrikából is egy kis darab a Sentinel-3B infravörös sugárzásmérőjének május 9-én gyűjtött adatai alapján előállított képen. A szárazföldön vörös színben jelenik meg a növényborítás. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Vörös-tenger és környéke a Sentinel-3B SLSTR műszerével, május 9-én. Keletre, a Nílus mentén feltűnő a növényzet vörössel. Nyugatra, Szaúd-Arábia területén a sivatagi homokot sárgás és fehéres árnyalatokkal adja vissza a hamis színezésű kép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT)

Végül elkészítették az első próbaméréseket a Sentinel-3B fedélzetén repülő, az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (Synthetic Aperture Radar Altimeter, SRAL) műszerrel is. Az alábbi képen a Törökország keleti részén, az iráni határhoz közel fekvő Van-tó látható. A két közvetlenül egymás mellett húzódó sáv a Sentinel-3A és -3B átvonulásait mutatja. Távolságuk a felszínen 7 km. Az előbbi mérés április 28-én, az új műholdé május 9-én készült. A tó tengerszint feletti magassága 1647 m, s a képen jól kivehető a víz és a környező terep közötti átmenet.

Törökország legnagyobb tava, a Van-tó sós vizű, vulkanikus tevékenység nyomán alakult ki. A Sentinel-3A és -3B magasságméréseit a jobb oldali színskála alapján lehet összevetni. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Sentinelek a mobilon

Az Európai Űrügynökség (ESA) és az Európai Bizottság megbízásából Android és iOS operációs rendszerekhez telepíthető okostelefonos alkalmazás született, Copernicus Sentinel App néven. Az ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével szinte minden fontosat (és kevésbé fontosat) meg lehet tudni Európa földmegfigyelő műholdas konstellációjáról, a Sentinelekről. Követni lehet például a pályájukat, vagy hogy mikor és hol sugározzák le adataikat a földi állomásokra – akár közvetlenül rádiós úton, netán közvetve, lézeres adatátviteli módszerrel az EDRS (European Data Relay System) geostacionárius műholdak, mint átjátszó állomások közbeiktatásával. Beállítható az is, hogy az alkalmazás jelezze: valamelyik Sentinel műhold épp felettünk repül át, miközben méréseit végzi.

(Kép: ESA)

Megtekinthetők a különféle Sentinel holdak térbeli modelljei, megismerkedhetünk az űreszközök fő részegységeivel és a fedélzeti műszerekkel. Természetesen böngészhető rengeteg információs anyag, amelyekben a Copernicus program műholdjainak változatos alkalmazási területeiről, gyakorlati hasznosításairól olvashatunk.

A képernyőképek a Copernicus Sentinel App különféle funkcióit illusztrálják.

Nem ez az egyetlen Copernicus adatokon alapuló mobilalkalmazás. Nemrég húszat is összegyűjtöttek belőlük az EU Copernicus honlapon, köztük a városlakóknak a levegő minőségéről, a fürdőzőknek a tengerparti strandok állapotáról, a hajósoknak szélsebességről, az allergiásoknak a pollenkoncentrációról információt szolgáltatókat. Ezek a hasznos alkalmazások általában Európa valamely kisebb területére koncentrálnak.

Kapcsolódó linkek:

Az új Sentinel-3B jelentősége

Április 25-én az oroszországi Pleszeckből pályára állt az európai Copernicus földmegfigyelő program sorrendben hetedik műholdja, a Sentinel-3 műholdpáros B jelzésű, második tagja. A Sentinel-3B jó két évvel követte a páros A jelű tagját. Eddigi működése során a Sentinel-3A egymaga több mint 500 terabájt mennyiségű adatot szolgáltatott a Föld óceánjairól, szárazföldjeiről, a jégtakaróról és a légkörről. Szabadon és ingyenesen hozzáférhető mérési adatai hozzájárulnak a globális folyamatok jobb megértéséhez.

A Sentinel-3B most csatlakozott azonos felszereltségű párjához. Méghozzá nem csak átvitt értelemben, hanem szinte közvetlenül is. A két műhold ugyanis ugyanolyan elhelyezkedésű pályán kering, egymást követve, ráadásul az első hónapokban a Sentinel-3B szorosan – csak mintegy 220 km távolságban, vagy keringési időben kifejezve alig fél perc késéssel – követi a korábban felbocsátott társát. Ez a különleges tandem várhatóan 4 hónapig kering a Föld körül ebben a formában. Ez idő alatt a Sentinel-3B fedélzeti megfigyelőműszereit beüzemelik és az általuk szolgáltatott adatokat összehasonlítják a Sentinel-3A eredményeivel. Mivel a két műhold lényegében ugyanazt „látja” a gyorsan változó óceánból és légkörből, így lehetővé válik az új és a régi műhold közös kalibrációja. Ezzel biztosítható, hogy később a konstelláció mindkét tagja egymással összhangban álló, csereszabatos eredményekkel szolgáljon. Az eljárás megszokott a klímakutatáshoz is használt földmegfigyelő műholdaknál. Így garantálható, hogy bár az űreszközök mindig újabbak és újabbak, a mérési idősoraik könnyen egymáshoz illeszthetők. (Ezt a módszert követik majd a Sentinel-6 műholdnál is, amely a jelenleg működő Jason-3 feladatait veszi át, várhatóan 2020-tól. Akkor a szoros kötelékrepülés 12 hónapon át tart majd.)

Egy Sentinel-3 műhold a Föld körül. (Fantáziakép: ESA / ATG medialab)

A keresztkalibráció végeztével a Sentinel-3B eltávolodik a 3A-tól, úgy, hogy továbbra is ugyanazon a pályán, de sokkal „hátrébb” keringjen majd. A pálya mentén 140°-os pozíciószög-eltérést azért választották, hogy optimalizálják az óceáni áramlások megfigyelését. Műszertől függően a két műholdból álló Sentinel-3 rendszer naponta 1–4 alkalommal végigpásztázza az egész Földet. A Sentinel-3 holdak alacsony (a felszín fölött 815 km-es magasságban), közel a pólusok fölött húzódó körpályán keringenek.

De mit lehet kezdeni a Sentinel-3 adatokkal? A rövid válasz: majdnem mindent! A Sentinel-3 műholdak a Copernicus program űreszközei közül a legösszetettebb műszerezettséggel rendelkeznek. Az egyik fő felhasználási területük az óceánok, tengerek vizsgálata: a vízfelszín hőmérsékletének és színének feltérképezése, az óceánfelszín magasságának mérése, a sarkvidéki tengereket borító jégtakaró kiterjedésének és vastagságának meghatározása. A Sentinel-3 adatai alapján az óceáni áramlásokat, a víz szennyezését, a tengeri élővilág állapotát lehet követni – ezek az információk mind alapvetőek az éghajlat változásának kutatásához. A szárazföldek megfigyelésével a felszínborítás, a növényzet, a mezőgazdasági termelés állapotát képesek figyelemmel kísérni, globális méretekben, igen rövid visszatérési idővel. A nagyobb folyók, tavak vízminőségének és vízszintjének meghatározása mellett a Sentinel-3 adatok az erdő- és bozóttüzek észlelésére és követésére is használhatók.

Fontos hír, hogy a Sentinel-3B startjával egy időben a 2017 októberében felbocsátott előző Sentinelt, a légkörben levő egyes gázok koncentrációját mérő 5P jelű műholdat szolgálatszerű mérésekre késznek nyilvánították.

Kapcsolódó linkek:

A Föld napja és a Henderson-sziget

Az április 22-ére eső Föld napja világszerte alkalmat ad olyan rendezvényekre, eseményekre, amelyekkel felhívják a közvélemény figyelmét a Föld természeti értékeinek a megóvására. A Föld napját 1970 óta (Magyarországon 1990 óta) ünneplik, kezdetben még március 21-re esett. Az Európai Űrügynökség (ESA) április 20-án egy műholdképet tett közzé, amelyet heti rendszerességgel jelentkező rövid földmegfigyelési témájú videóinak sorozatában is bemutatott.

A videó „sztárja” egy apró sziget a Csendes-óceán déli részén, nagyjából félúton Chile és Új-Zéland között. A neve Henderson-sziget, és az európai Copernicus program Sentinel-2B műholdjával közel 800 km magasból készített képen igazán idilli környezetnek tűnik. Az emberi civilizációtól távol fekvő, lakatlan korall atoll szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. Területe 37 km2, a sziget és környéke élővilága különleges.

Nagy-Britannia külbirtoka, a Csendes-óceán déli részén fekvő Pitcairn-szigetekhez tartozó Henderson-sziget és a környező óceán a Sentinel-2B műhold 2018. március 22-én készített képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Lakatlansága és „érintetlensége” ellenére a Henderson-sziget a Föld műanyaghulladékkal egyik leginkább szennyezett területe. Nemrég sokkoló képekkel került be a hírekbe, miután egy kutatócsoport beszámolt helyszíni vizsgálatainak eredményeiről.

A becslések szerint évente kb. 10 millió tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe és óceánokba világszerte. Az áramlások hátán keletkezési helyüktől messze sodródhatnak, hatalmas szemétszigeteket hoznak létre az óceánok közepén, és partra vetődhetnek olyan helyeken is, mint a Henderson-sziget, ahol kártékony hatással vannak a környezetre, az élővilágra. A jelek szerint az ember okozta szennyezéstől még a legfélreesőbb helyeken sem lehet megmenekülni… A szigeten azonosítható szemétdarabok Oroszországból, az Egyesült Államokból, Európából, Dél-Amerikából – tehát lényegében a Föld minden területéről – eljutottak ide.

A Henderson-sziget partját elborítja a világ minden tájáról az óceáni áramlások által ideszállított műanyaghulladék. (Kép: Jennifer Lavers, 2015)

Az óceán élőlényei a napsugárzás, az időjárás és hullámverés hatására apróra darabolódó műanyagokat elfogyaszthatják. A műanyag így belekerül a táplálékláncba, s végső soron visszajut az emberekig is. Az állatokra és az emberi egészségre gyakorolt hosszú távú hatásáról még semmit sem tudunk. Az idei Föld napja központi témája a műanyagokhoz való viszonyunk.

Kapcsolódó linkek:

Hajózni a Sentinelekért

Két nemrég véget ért expedíció során a kutatók 26 ezer km-t hajóztak az Atlanti-óceánon, hogy a Copernicus program óceánokat figyelő Sentinel műholdjai minél pontosabb adatokkal szolgálhassanak.

Az óceánok folyamatos szemmel tartása a Föld körüli pályákról fontos többek közt a biztonságos hajózás segítése, a környezet védelme és a halászat szempontjából is. A műholdak méréseiből származtatott adatok minél pontosabb kalibrációját szolgálják a helyszínen végzett mérések. Ezeket ugyan csak kampányszerűen és viszonylag kis területre kiterjedően tudják elvégezni, de segítenek abban, hogy máskor és máshonnan a műholdak megbízható információval szolgáljanak.

Helyszíni összehasonlító mérések az Atlanti-óceánon, a Sentinel műholdak adatainak megbízhatósága érdekében. (Kép: Plymouth Marine Laboratory)

2016-ban és 2017-ben kutatók egy csoportja több hónapig tartó hajóútra vállalkozott, Nagy-Britanniából indulva eljutottak egészen az Atlanti-óceán déli részéig. Közben folyamatos méréseket végeztek a víz klorofilltartalmával, hőmérsékletével, hullámzásával és más paramétereivel kapcsolatban. Ezek a mérések a velük párhuzamosan (lehetőleg azonos időben való átrepüléssel) folyó műholdas mérésektől függetlenül, jól nyomon követhető módon, ellenőrzött körülmények között történtek, ezért megbízható összehasonlítási alapot jelentenek. Az efféle kalibrációs expedíciók alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a műholdas adatokat biztonságosan alkalmazhassák tudományos és gyakorlati célokra egyaránt.

Az RSS Discovery nevű kutatóhajó megérkezik Déli-Georgiára. Úton ide és a Falkland-szigetekre, a kutatók alkalmanként milliónyi mérést hajtottak végre, olyan változatos helyszíneken, amennyire csak lehetséges volt. (Kép: Plymouth Marine Laboratory)

A kezdeti eredmények nyomán a Sentinel-3A OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) műszerével végzett klorofillméréseket némileg pontosabban tudják kalibrálni a jövőben. A rendszeres időközönként megismételt helyszíni mérési kampányok az ilyen óceánmegfigyelő műholdak működési ideje alatt részei a programnak, biztosítják a műholdas mérések helyes értelmezését, fenntartják az adatfelhasználók bizalmát.

A Copernicus program Sentinel-1, Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdjai más-más típusú, egymást jól kiegészítő adatokkal szolgálnak az óceánokról. A radaros műholdak például a hullámzásról, a vízen úszó olajfoltokról tájékoztatnak, a látható és infravörös tartományban működők a tengeri tápláléklánc alapját képező, de a szén-dioxid körforgásában is alapvető szerepet játszó fitoplanktonról nyújtanak információt. A Sentinel-3 emellett a tengerfelszín hőmérsékletét is méri, segítve az időjárás-előrejelző modellszámításokat.

Kapcsolódó link:

Tokió felülről

A Copernicus program Sentinel-2A távérzékelő műholdjának itt bemutatott képével Japán fővárosához, Tokióhoz látogatunk. A nagyváros a Japánt alkotó négy nagy sziget közül a legnagyobb, Honsú (Honshu) keleti partjainál terül el. Tokió a vele egybeépült külvárosokkal együtt a Föld legnagyobb metropoliszát alkotja, mintegy 38 millió ember él itt.

A Sentinel-2A műhold hamis színezésű képe Tokióról és környékéről 2017. május 8-án készült. A beépített területek szürke színével éles kontrasztot mutat a várost nyugatról határoló erdős hegyvidék. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdképet utaló szürke színárnyalatok a sűrűn beépített területeket jelzik. Maga a metropolisz még annál is tovább nyúlik, mint ami a képre ráfért. A várost kettészeli az Arakava (Arakawa) folyó egyik mellékága, a Szumida (Sumida). Ez a Tokiói-öbölbe ömlik, a városközpont tőle délre találgató. A Csendes-óceánnak ez az öble a fenti nagy kép jobb alsó részén, a folyó egy szakasza az alábbi kinagyított részleten külön is látható.

A következő képrészlet fő attrakciója a hajók mellett a Tokyo Bay Aqua-Line, amely egy az öblön átvezető közlekedési útvonal. A keleti oldalán ez egy híd, amely az öböl közepén átvált alagútba – onnantól természetesen nem látható a műholdképen. Az Aqua-Line teljes hossza mintegy 23,7 km. A víz alatt húzódó alagútszakasz 10 km-es, amely a világon a negyedik leghosszabb ebben a kategóriában. A műholdképen még az alagút közepénél levő, elsősorban a szellőzést szolgáló, szigetszerűen a víz fölé emelkedő építmény is kivehető.

A Föld népességének több mint a fele városokban él. A városokba költözés folyamatos, a terjeszkedés pedig városfejlesztési kihívásokkal jár. Ehhez a munkához is segítséget nyújtanak a műholdfelvételek, amelyekkel nyomon lehet követni a hosszabb távon végbemenő felszíni változásokat is.

Tokió Sentinel-2A műholdképe szerepelt az Európai Űrügynökség földmegfigyelési videósorozatának egyik márciusi epizódjában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek: