Blog

  • Redonda, az újjászületett sziget

    Egy apró, az Atlanti-óceán nyugati részén, a karibi szigetvilágban fekvő, vulkanikus eredetű lakatlan szigetet mutatunk most be. Területe mindössze 1,6 km2, közigazgatásilag Antigua és Barbuda része. Kolumbusz második amerikai hajóútján, 1493 novemberében fedezte fel. Redonda nemrég amiatt került bele a hírekbe, hogy egy évszázad elteltével sikerült többé-kevésbé helyreállítani korábbi természetes állapotát, méghozzá a vártnál gyorsabban. A projekt részleteiről a National Geographic számolt be.

    A történet kezdetei a 19. század végéig nyúlnak vissza, amikor a szigeten guanóbánya létesült. A magas foszfor- és nitrogéntartalmú, évezredek alatt lerakódott, megkövesedett madárürüléket trágyázáshoz használták. A kitermelt guanót felvonórendszerrel juttatták a sziget tetejéről a partra, ahonnan hajókkal szállították el. Volt idő, amikor 100 munkás is lakott és dolgozott a szigeten, de aztán az első világháború idején, a készletek kimerülése után felhagytak a bányászattal. Az emberek tehát elhagyták a szigetet, nem úgy a velük érkezett kecskék és patkányok.

    A szigeten nem őshonos állatok elvadult utódai szinte mindent elpusztítottak. Az eredeti növényzet helyét por és a bányászathoz régen használt eszközök rozsdás maradványai vették át. Száz év után azonban újból „életre kelt” Redonda, az 1980-as évek végén alapított EAG (Environmental Awareness Group) nevű környezetvédő csoport erőfeszítéseinek köszönhetően. A munka 2016-ban kezdődött, amikor mintegy 60 elvadult kecskét csak nagy nehezen sikerült befogni és helikopterrel elszállítani a közeli Antiguára. Hasonlóan nehéz feladat volt a 6000 patkány kiirtása. Miután mindez sikerült, további beavatkozásra már nem is volt igazán szükség. Egy év alatt megtízszereződött a földön fészkelő madarak állománya, a redondai földi sárkány és a falakó gyík állománya megugrott. „Még a sziget színe is megváltozott barnásszürkéből zöldre, ahogy a helyi fűfélék és fás szárúak megerősödhettek” – fogalmaz a National Geographic cikke.

    Ezt a zöldülést próbáltuk ábrázolni, segítségül hívva a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak képeit. A páros tagjai közül az első, a Sentinel-2A még 2015 júniusában állt pályára. Alább egy abban az évben decemberben – tehát még a nagyszabású környezet-helyreállítási akció kezdete előtt – készült képét hasonlíthatunk össze egy friss, éppen négy évvel későbbi, 2019. decemberi Sentinel-2 képpel. A színezéshez a normalizált vegetációs index (NDVI) értékeit használtuk fel. Egyszerűen szólva, minél sötétebb zöld a terület, annál egészségesebben burjánzik ott a fotoszintetizáló növényzet.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A növényzet regenerálódására utal, hogy míg egy 2012-ben készült felmérés alkalmával 17 különböző típusú vegetációt találtak a szigeten, 2019-ben már 88-at. Az alábbi, szintén csúszkával összehasonlítható képpár a 2019. december 23-án készített, valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképet is megmutatja az NDVI térkép mellett.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A szigetet továbbra is megfigyelés alatt tartják, és várhatóan természetvédelmi területté fogják nyilvánítani.

    Kapcsolódó linkek:

  • A Taal kitörése

    A Fülöp-szigeteken található vulkán 2020. január 12-én tört ki. Hamuja a légkörben 15 km-es magasságig is eljutott, a környezetből több tízezer embert kellett kitelepíteni. Még a majdnem 100 km-re északra fekvő fővárosra, Manilára is hullott a hamuból.

    Az esős időjárás – az azzal együtt járó felhőzet – nem könnyítette meg az optikai műholdképek készítését. Az alább bemutatott Sentinel-2 képet az Európai Űrügynökség (ESA) közölte, dátuma január 23. Felhők ezen is feltűnnek bőven, de a vulkán kúpja a műhold elvonulásának idején többé-kevésbé szabadon megfigyelhető volt. A Taal egy tó közepén álló hegy, a víz egy régebbi kitörés nyomán keletkezett kalderát tölti ki. A sziget szélessége kb. 4,5 és 8 km között változik. A műholdkép tanúsága szerint az egész hegyet szürke hamuréteg borítja be. A közeli (rövid hullámhosszú) infravörös tartományban készült, a magas hőmérsékletek detektálására alkalmas felvétel alapján pedig élénk narancsvörös színnel kiemelték a kráterben folyó aktivitás helyét.

    Legutóbb 43 éve tört ki a Taal vulkán a Fülöp-szigeteken. Fent a környezetét ábrázoló, január 23-án készült Sentinel-2 műholdkép, alul annak kinagyított részlete. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A kitörés nyomán aktiválták a Copernicus vészhelyzetekben segítséget nyújtó szolgáltatását (Emergency Managemet Service, EMS).  Ez természeti katasztrófák idején a lehető legrövidebb idő alatt műholdas távérzékelési adatokon alapuló információval látja el a helyi hatóságokat és a mentésben részt vevő szervezeteket.

    Alább a január 23-án készült Sentinel-2 műholdképet a valóságoshoz közeli színekben mi is megmutatjuk. Összehasonlításképp mellé tettünk egy szinte pontosan egy évvel korábban, 2019 januárjában ugyanerről a területről készített Sentinel-2 képet is. A csúszka használatával lehet váltogatni köztük. Jól látszik, mennyivel másabb volt a kitörés előtti állapot. Nem csak a hegyoldalt borító zöld növényzet hiánya feltűnő, de teljesen eltűnt a hegy tetején levő kisebb tó vize is.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Szántók színesben

    2018 februárjában egy blogbejegyzésünkben a Márta aljára látogattunk, egy-egy nyári és őszi Sentinel-2 műholdkép segítségével. Akkor a több látható és infravörös hullámhosszon gyűjtött műholdas adatok alapján a vegetációs index térképeit vehettük szemügyre. A 2017. júliusban még álltak a termesztett növények a táj képét meghatározó mezőgazdasági táblákon, szeptemberre már jórészt lezajlott a betakarítás. Ez meglátszott a táj „zöldségének” megváltozásában.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Most a Copernicus program másik földmegfigyelő műholdpárosának, a radaros elven működő Sentinel-1 holdaknak az adataihoz fordulunk, hogy látványosan mutassuk be az évről évre bekövetkező változásokat. A végeredmény egy színes, foltvarrás eredményére emlékeztető kép. Ezt úgy állítottuk elő, hogy három egymás utáni évben, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben az év ugyanazon időszakából kikerestünk egy-egy Sentinel-1 radaros amplitúdóképet, majd azokhoz eltérő alapszíneket rendeltünk, s végül a hármat egybeolvasztottuk. Az egyedi műholdas radarképeken alapesetben a szürke árnyalatai láthatók, attól függően, hogy a felszín milyen intenzitással szórta vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjeleket. Fehérek a nagy radarvisszhangot produkáló felületek, például a megfelelő szögben álló hegyoldalak, vagy a településekre jellemző építmények. Ezzel szemben feketék a zavarmentes vízfelületek, ahonnan nem a műhold felé verődnek vissza a függőlegestől kissé eltérő irányban lebocsátott jelek.

    A kép közepén Mátrai Erőmű Zrt. külszíni lignitbányája a Detk, Ludas, Karácsond és Halmajugra községek által határolt területen. A képen balra (nyugatra) Gyöngyös városa, északon a Mátra. A kép három Sentinel-1 radaros felvétel kombinálásával készült, mindegyikhez más-más alapszínt rendelve: 2017. július 2. (vörös), 2018. július 2. (zöld) és 2019. július 3. (kék). (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az összegzett, mesterségesen megszínezett képen – a hasonlóan intenzív vörös, zöld és kék összegeként – fehérek maradtak azok a területek, ahonnan az eltérő időpontok ellenére is ugyanúgy szóródtak a radarjelek, vagyis nem történt jelentős változás. Nem ilyenek a szántóföldek, ahol az egymást követő években rendszerint más-más haszonnövényeket termesztenek. A kép alapján megfigyelhetjük, hogy a különböző növényzettel borított felszín bizony érzékelhetően megváltoztatja a terület radarvisszaverő tulajdonságait, módot adva az apertúraszintézis elvén működő műholdradaros technika alkalmazására ilyen vizsgálatok céljából is. A módszer előnye, hogy nem időjárásfüggő, hiszen a radaros műholdak „átlátnak” a felhőborításon is. Az amplitúdóképből a felszínborítás minőségére, tagoltságára, a talaj nedvességtartalmára vonatkozó információ is leszűrhető.

    Kapcsolódó linkek:

  • Mato Grosso

    Brazíliába, Mato Grosso államba, az Amazomas-medence területére kalauzol bennünket az a különleges színes kép, amely Sentinel-1 radarműholdas felvételek alapján készült. A műholdradaros amplitúdóképek a felszínről az űreszköz irányába visszaszórt radarjelek intenzitását mutatják, ami természetesen függ a felszín tulajdonságaitól. Az alábbi képhez ugyanarról a területről, de három eltérő időpontban készített Sentinel-1 felvételt használtak fel. Mindegyikhez egy-egy alapszínt rendeltek, majd a képeket kombinálták. Fehér és szürkés színekben tehát azt láthatjuk, ami változatlan maradt, élénk színesek pedig azok a területek, ahol időközben történt valami jelentős változás a felszínborításban. Az egyes felvételek készítése között kb. 2 éves időszakok teltek el.

    A felhasznált Sentinel-1 adatok 2015. május 2-áról (kék színnel), 2017. március 16-áról (zöld) és 2019. március 18-áról (vörös) származnak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015–2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Mato Grosso nevének jelentése zöld erdő, de ez az a tartomány, ahol az elmúlt időszakban a legnagyobb ütemben irtották ki az esőerdőt, hogy a földterületeket a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítsák. Valójában ezt a folyamatot illusztrálják látványosan a kombinált Sentinel-1 műholdkép színes foltjai is. A képen ugyan csak egy kis terület látható, de Mato Grosso egyike Brazília azon államainak, ahol a növénytermesztés és a marhatenyésztés a legintenzívebb. A termesztett mezőgazdasági növények listájának elején a kukorica, a szója és a búza szerepel. Legújabban azonban mintha csökkenne az erdőirtás mértéke, és kezdenek a klímaváltozásra is gondolni.

    A műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be, 2019 decemberében. (Forrás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Árvíz Jakartában

    Indonéziába az év végén érkeztek meg a heves esőzések. Ebben az évszakban nem szokatlanok az árvizek, de a mostani a legsúlyosabb természeti csapás 2013 óta. A legfrissebb hírek szerint a főváros, Jakarta körzetében már 50-nél is több halálos áldozatot tartanak számon. Közel kétszázezer embernek kellett elhagynia otthonát. Nem csak a fővárosban, hanem attól mintegy 100 km-re délnyugatra is történtek áradások és földcsuszamlások.

    Ilyen természeti katasztrófák esetén a mentési munkálatok szervezéséhez, az elöntések alakulásának nyomon követéséhez hasznos segítségül szolgálhatnak a földmegfigyelő műholdak. Különösen a radaros elven működő érzékelők jönnek jól, amelyek számára a felhőzet nem jelent akadályt a felszín feltérképezésében. A nyílt, sima vízfelületek a radaros amplitúdóképen sötétek, mivel onnan nem verődnek vissza a jelek a műhold irányába.

    Most egy olyan, az európai Copernicus program radaros Sentinel-1 műholdjainak adatai alapján összeállított képet mutatunk be, amelyhez három különböző időpontban (de egy hónapon belül) készített felvételeket használtunk fel. A 2019. december 9-én, 21-én, valamint 2020. január 2-án készült Seninel-1 amplitúdóképekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük, majd az egészet kombináltuk. Így az ebben az időszakban változatlanul maradt felszínek a radarvisszhang erősségétől függően fehérek vagy a szürke árnyalataiban látszanak. Az élénk színek ezzel szemben a változásra utalnak. Ahonnan például hiányzik a januári felvételhez társított kék szín, ott a legnagyobb az elöntés.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019–2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A kép bal oldalán, jellemzően fehér színben látszik a sűrűn beépített – így az épületek révén erős radarvisszhangot produkáló – főváros. Jakartától keletre, a kép jobb oldalán látszanak az árvizekről leginkább sújtott területek. A teljes kép mintegy 70 km széles területet ábrázol. A jakartai kikötő közelében megfigyelhető apró színes pontok a radaros műholdfelvételeken igazán feltűnő, de persze állandó mozgásban levő hajókat jelzik. Attól függően pirosak, zöldek vagy éppen kékek, hogy melyik időpontban készült „pillanatfelvételen” látszottak.

    Az alábbi hamis színezésű Sentinel-1 radarkép a 2020. január 2-ai állapotot mutatja, a kiterjedt áradások idején. Itt a kék árnyalatai a vízfelületeket jelölik.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Egyre súlyosabbak a tüzek Délkelet-Ausztráliában

    Még októberben, az ottani nyár kezdete előtt csaptak fel, és nem hogy enyhülnének, de egyre nagyobb gondot okoznak a bozóttüzek Ausztrália délkeleti részén, elsősorban Új-Dél-Wales államban. A tüzek összefüggésbe hozhatók az Ausztráliát sújtó extrém hőhullámmal, a levegő hőmérséklete sok helyen az 50 Celsius-fokot is megközelíti. November elején mi is mutattunk Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdfelvételeket a Csendes-óceán (a Tasmán-tenger) partvidékéről. Ezeken jól látszottak a felperzselt területek és a szél szárnyán több száz kilométerre eljutó füstfelhők. A legújabb hírek szerint a füst az 1500 km-re keletre fekvő Új-Zélandig is elért.

    Az idei nyári tüzek sorozatában a 2020-as új év kezdetéig 5,5 millió hektárnyi terület égett le Ausztráliában. A halálos áldozatok száma eddig 18, több ezer lakóház semmisült meg, rengeteg ember kitelepítésére volt szükség. A mentési munkálatokba a hadsereg is bekapcsolódott. Január első napjaiban új-dél-walesi tűzoltóság elrendelte egy 240 km hosszú tengerparti övezet kiürítését. Egyelőre csak a helyi lakosok maradhattak ott, de a hétvégéig talán mindenkit evakuálni kell majd. A tengerparti települések megközelítése is gondot okoz, az ellátás akadozik.

    A Copernicus program műholdjai folyamatosan készítik képeiket Ausztráliáról is. Ezek közül a világsajtó is rendszeresen bemutat néhányat, az apokaliptikus állapotokról készült helyszíni fotók mellett. Mi most két, 2019 utolsó napjáról, december 31-éről származó Sentinel-2 műholdképet választottunk a helyzet illusztrálására. Az egyik Sydney környékéről, a másik a nagyvárostól délre fekvő tengerpartról, a Canberrától és Sydneytől nagyjából egyenlő távolságra fekvő Sussex Inlet környezetéről készült. A több látható és infravörös hullámhosszon rendelkezésre álló műholdfelvételeket speciális módon úgy kombináltuk, hogy az aktív tüzek helye narancs színnel látszódjon. Emellett feltűnőek a már felperzselt felszínek, illetve természetesen a sűrű füst is.

    A Sydney (a tengerparton, jobb oldalt középen) kozelében  égő bozóttüzek egy 2019. december 31-én készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
    A Sydneytől mintegy 150 km-re délre fekvő Sussex Inlet (a tengerparton, jobb oldalt középen), 2019. december 31-én készült Sentinel-2 műholdképen. Itt közel 50 km átmérőjű körben minden leégett, és még nincs vége… Az érintett terület szélét a narancs színű aktív tűzfészkek és a belőlük felszálló füst jelzi. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Sydney városában egyébként a tiltakozások ellenére nem fújták le a látványos újévköszöntő tűzijátékot. Miközben a bozóttüzek szokásos szezonja még csak most kezdődne, vagyis további rendkívüli helyzetekre kell felkészülniük a hatóságoknak és a lakosságnak, az anyagi javak mellett a természeti értékek pusztulási is szinte felmérhetetlen, a jelek szerint a világ közvéleménye kezd „belefásulni” az Ausztráliából hónapok óta folyamatosan érkező katasztrófahírekbe…

    Kapcsolódó linkek:

  • Taj-tó

    Kína harmadik legnagyobb édesvizű tavához, az ország keleti részén, Csiangszu (Jiangsu) tartományban fekvő Taj-tóhoz látogatunk egy idén május 24-én készített Sentinel-2 műholdkép segítségével.

    A Taj-tó kb. 70 km széles és 60 km hosszú, átlagos vízmélysége 2 m. Vize több folyót is táplál. A tó medencéje Kína egyik fejlett és sűrűn lakott régiója. Az elmúlt évtizedek gyors városiasodása nem tett jót a víz minőségének és általában a környezet állapotának. Két metropolisz, a tízmilliós Szucsou (Suzhou) és a valamivel kisebb, de így is közel ötmillió lakosú Vuhszi (Wuxi) fekszik a tó partján, és Sanghajig (Shanghai) sem kell túlságosan sokat utazni. Szucsou a tótól keletre, a műholdkép jobb oldalán látható, míg Vuhszi északi irányban fekszik (a képen felül).

    A Taj-tó Kína harmadik legnagyobb tava. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A népesség növekedése, a haltenyésztés felfuttatása azzal a következménnyel járt, hogy a tó vize ásványi anyagokkal és tápanyagokkal dúsult fel, ami időről időre algavirágzáshoz vezet. A felszaporodó mérgező mikroszkopikus növényi szervezetek (fitoplankton) ilyenkor veszélyezteti sok millió ember ivóvizének minőségét. 2007-ben például egészségügyi vészhelyzetet kellett hirdetni az algavirágzás miatt. Vuhszi ivóvízellátása akadozott, kétmillió ember heteken át vezetékes víz nélkül maradt.

    A 2019. májusi Sentinel-2 műholdképen is jól kivehető, ahogy a tó vízfelszínének színe a zöld különféle árnyalataiban játszik. Az algásodás az 1980-as évek óta rendszeres a Taj-tóban. Több módszert is kipróbáltak a jelenség megfékezésére: az alga eltávolítását, a tó partján működő vegyi és ipari üzemek bezárását, a szennyvízkezelés szabályainak szigorítását. Ennek ellenére a tó vize meglehetősen szennyezett maradt. A környékbeli mezőgazdasági termelés, a szennyvíz és a gyárak továbbra is jelentős hatással vannak a tápanyagok feldúsulására.

    A Taj-tóról készített Sentinel-2 műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be. (Forrás: ESA)

    Az európai Copernicus program azonos felszereltségű Sentinel-2 műholdpárosának valamelyik tagja néhány naponta elrepül a Föld egy adott területe fölött, lehetővé téve így a rendszeres megfigyeléseket. A 13 hullámhosszon érzékeny fedélzeti műszereik (Multi-Spectral Instrument, MSI) színtől függően 10–60 m-es felszíni felbontású mérései alapján például a vizek minőségének monitorozására is lehetőség nyílik.

    Kapcsolódó linkek:

  • A Koreai-félsziget

    Idén május 21-én az európai Copernicus program egyik Sentinel-3 műholdjának sikerült egy olyan felvételt készítenie, amelyen a teljes Koreai-félsziget felhőmentes körülmények között mutatkozik meg. A Sentinel-3 műholdpáros feladata az egész Föld környezeti célú megfigyelése. A műholdak fedélzetén helyett kapott egy közepes felbontású, nagy látómezejű, 21 optikai és közeli infravörös hullámhosszon érzékeny képalkotó spektrométer (Ocean and Land Colour Instrument, OLCI). Ezzel többek között a tengerek biológiájával és vízminőségével kapcsolatos információt gyűjtenek.

    A Koreai-félsziget és környezete az egyik Sentinel-3 műhold OLCI műszerével 2019. május 21-én készített, a valódi színeket visszaadó képen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Koreai-félsziget Kelet-Ázsiában található. Teljes hossza meghaladja a 900 km-t. Nyugatról a Sárga-tenger, kelet felől a Japán-tenger veszi körbe. A félsziget területén két állam osztozik: északon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (megszokott rövidebb nevén Észak-Korea), délen a Koreai Köztársaság (Dél-Korea).

    Észak-Korea közigazgatásilag kilenc tartományra oszlik. A főváros, Phenjan a Sentinel-3 műholdkép bal felső részén egy szürke foltként tűnik fel a Tedong folyó partján. A Koreai-öböl partvidékétől 50 km-es távolságban. A dél-koreai főváros, Szöul szintén egy folyó, a Han partján épült. Az ország északnyugati felén, a két országot elválasztó határtól mintegy 50 km-re délre fekszik.

    A félsziget több mint négyötöd része hegyes, sziklás vidék, csak a fennmaradó alföldek alkalmasak mezőgazdasági célra.

    A Sárga-tenger a nevét a folyók által beleszállított hordalék nyomán kapta. Itt található a Föld egyik legnagyobb kontinentális selfje, vagyis sekély tenger alatti, a kontinenshez hasonló kéreggel rendelkező területe. Az átlagos vízmélység kb. 50 m. A Koreai-félszigetet övező vizek a világon a legjobbak közé tartoznak, ami a tengeri halászatot illeti. A meleg és hideg áramlatok számos halfajt vonzanak ide, az apró szigetek és zátonyok közötti víz pedig kiváló halászterület.

    A Koreai-félszigetet mutató műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) népszerű földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Új kínai repülőgép-hordozó

    December 17-én Kínában ünnepélyes keretek közt hivatalosan is hadrendbe állították az ország második repülőgép-hordozóját. Az avatásra a Kína déli részén fekvő Hajnan (Hainan) szigetén megjelent Hszi Csin-ping (Xi Jinping) államelnök is. A Santung (Shandong) nevű anyahajót teljes egészében Kínában tervezték és építették, és először 2017-ben bocsátották vízre. Építése 2013-ban kezdődött. A mostani aktussal az ország repülőgép-hordozóinak a száma kettőre emelkedett. (Az első ilyen kínai tulajdonú hajó az egykori Szovjetunióban épült.) A szám első hallásra nem tűnik ugyan soknak, de ezzel Kína lett a világ második tengeri nagyhatalma, ami a repülőgép-anyahajókat illeti. Az Egyesült Államok ugyan nem kevesebb mint 11 ilyen (és ráadásul modernebb) hajóval rendelkezik, de Oroszország, Franciaország, India és Nagy-Britannia is csak egy-egy repülőgép-hordozót tart hadrendben.

    A Santung fedélzetén kb. 40 repülőgépet tud fogadni. Az utóbbi időkben a Dél-kínai-tengeren sajnálatosan megszaporodott tengeri incidensekből ítélve nem kétséges, hogy a hajót itt fogják bevetni.

    A repülőgép-hordozó hossza 315 méter, így nem is kellenek különösen éles felbontást nyújtó kémműholdak az űrből való megfigyeléséhez. Bár azokkal minden bizonnyal folyamatosan követik a mozgását más hatalmak, nekünk rendelkezésünkre áll az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak nyilvánosan hozzáférhető archívuma. Ebből kerestünk ki egy olyan műholdképet, amely felhőmentes körülmények közt mutatja Hajnan szigetének déli részét, a Szanja (Sanya) városa közelében fekvő hadikikötőt, ahol december 4-én a Santung állomásozott. A 10 m-es felszíni felbontás ugyan nem alkalmas különösebb részletek megkülönböztetésére, de az a Sentinel-2 műholdkép alapján is nyilvánvaló, hogy egy repülőgép-hordozó anyahajót látunk.

    Szanja városa (balra) és környéke Sentinel-2 műholdképen, 2019. december 4-én. A kép kelet–nyugati irányban kb. 34 km széles területet ábrázol.
    A kinagyított részleten a móló északi oldalán a kikötőben állomásozó, most felavatott második kínai repülőgép-hordozó, a Santung. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Rovarok műhodfelvételeken?

    No azt azért nem, hiszen a földmegfigyelő műholdak felbontása messze nem elegendő egyedi rovarpéldányok megkülönböztetéséhez. Viszont talán meglepő módon a Copernicus program szabadon hozzáférhető Sentinel-1 radaros műholdjainak adatai alapján meglehetősen pontosan lehet modellezni az apró erdei rovarok biodiverzitását. Az erre irányuló kutatások eredményeiről számolt be nemrég egy főleg német kutatókból álló nemzetközi csoport a Nature Communications folyóiratban.

    A növény- és állatfajok száma és sokfélesége egyaránt csökkenőben van Németországban is. Különösen érintett a rovarok osztálya. Emiatt is nagyon fontos, hogy megbízható tudományos módszerekkel kövessék és dokumentálják a biodiverzitás változását, amilyen pontosan és kiterjedten csak lehetséges. Csak ezen a módon képzelhető el, hogy az egyes beavatkozások hatását fel tudják mérni.

    Ha nagy területre kiterjedő megfigyelésekről van szó, akkor természetesen szóba jöhetnek a műholdas távérzékelési módszerek. A kutatók korábban mégsem támaszkodtak eléggé az űrből gyűjtött adatokra, nem utolsósorban azért, mert ezek nem voltak szabadon hozzáférhetők. Az ingyenesen szolgáltatott Copernicus Sentinel-1 adatok most lehetővé tették a csoport számára, hogy megvizsgálják hasznosításuk lehetőségét az erdők biológiai sokféleségének felmérésére.

    Az eredményeken maguk is meglepődtek, hiszen kiderült, hogy elég pontosan tudtak következtetni a gerincesek, a növények, a gombák, sőt még a pókok és rovarok biodiverzitására. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a kétdimenziós radaros adatok felszíni felbontása viszonylag nem túl jó (a Sentinel-1 esetében 5– m-es), és hogy az erdők a maguk összetett háromdimenziós struktúrájával kifejezetten nehezen modellezhetők.

    (Kép: Nationalpark Bayerischer Wald)

    A tanulmány elkészítéséhez öt különböző, a mérsékelt égövi erdőségekre jellemző németországi erdőterületen 12 fajt vizsgáltak. Ezekben az erdőkben a helyszíni mérések alapján nagyon jól ismert volt a biodiverzitás aktuális állapota. A radaros műholdadatok mellett nagyfelbontású légi lézerszkenneres adatokkal is dolgoztak, hogy összehasonlítsák a két módszer eredményességét. Mint kiderült, a szabadon hozzáférhető Sentinel-1 mérési adatokkal legalább olyan pontos, vagy esetenként még jobb eredményeket sikerült elérniük, mint a költséges lézerszkenneléssel.

    A biodiverzitás nagy területekre kiterjedő radarműholdas monitorozása érdekében a következő lépés az egyes vizsgálandó fajokról helyben gyűjtött adatokkal való további egybevetés, a mérések pontos kalibrálása.

    Kapcsolódó linkek: