… a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, más néven Észak-Korea) fővárosban, Phenjanban (Phjongjang) található. Mint azt az Index hírportál Ma is tanultam valamit sorozatának egyik cikkéből megtudhatjuk, az 1970-es évek közepétől a világtól elzárt diktatúrában nem kevesebb mint 9 olyan stadiont építettek, amelynek befogadóképessége meghaladja a 25 ezer főt. Közülük is messze a legnagyobb – sőt világszerte párját ritkító – a Május Elseje Stadion, amely a Phenjant kettészelő Tedong (Taedong) folyóban található Rungna-szigeten épült, és a hivatalos számok szerint akár 150 ezer néző fogadására is alkalmas. (Más, reálisabbnak tűnő becslések szerint „csak” 114 ezer fős a stadion.)
Phenjan környéke az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdjának képén. A 13 hullámsávban érzékeny kamera 8-as, 4-es és 3-as számú sávjai alapján összeállított hamis színezésű képet hagyományosan a növényborítás pirossal való kiemelésére használják. Középtájt az észak-koreai főváros látható, a Tedong folyó északkeletről délnyugati irányban szeli át a tájat. A műhold 2020. május 30-án haladt át a terület fölött, az akkori felvételekből készült ez a kb. 55 km széles területet ábrázoló képkivágás. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A grandiózus létesítmény építését 1986-ban kezdték el, az átadást 1989. május 1-jére – és egyúttal az az évi Világifjúsági és diáktalálkozó (VIT) idejére – időzítették.
A sziget területének egyhatodát elfoglaló, 20,7 hektáros stadion a 2020. május 30-ai felhőmentes Sentinel-2 műholdkép közepén, a fenti kép kinagyított részletén, de ezúttal a valóságoshoz közeli színekben. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Bejárta az internetet az a videofelvétel, amelyen az látható, ahogy egy néhány száz méter széles part menti földdarab a rajta levő építményekkel és növényzettel együtt a tenger vizébe csúszik. Az eset június 3-án, helyi időben délután 4 óra körül történt Norvégia északi részén, Alta település közelében, a Kråkneset nevű faluban. A jelentések szerint 8 építmény – felerészben hétvégi ház – volt érintett a természeti katasztrófában. Áldozatok szerencsére nem voltak, az embereknek sikerült időben elhagyniuk a helyszínt, egy pórul járt kutya viszont kénytelen volt a partra úszni…
A földcsuszamlásról a videót az egyik érintett helyi lakos készítette. (Forrás: The Telegraph / Youtube)
A becslések szerint kb. 40 m vastag földréteg csúszott a tengerbe. Az eset után a közeli, még épségben maradt lakóházakat a biztonság kedvéért evakuálták. Norvégiában nem példa nélküliek a földcsuszamlások, de ekkora kiterjedésű esemény csak néhány évente fordul elő. A sarkkör közelében fekvő Alta környékén mindenesetre még nem tapasztaltak hasonlót.
Alta és Kråkneset Norvégia térképén. (Kép: VOA)
Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 radaros műholdpárosának egyik tagja közvetlenül a földcsuszamlás utáni napon, június 4-én repült el a terület fölött. A nyilvánosan hozzáférhető radarképet, közepén az eset helyszínével alább mutatjuk be. A csúszka elmozdításával előbukkanó összehasonlító képet ugyanazon műhold 6 nappal korábban készítette, amikor ugyanolyan pályán és repülési irányban mérte fel a terepet. Jól látható a félszigetből „kiharapott” földdarab helye, ahonnan immár nem szóródnak vissza a műhold által lebocsátott radarjelek. (A vízfelszín a műholdas radarlépeken sötét; június 6-án megjelent ugyan a vízen egy igen fényes pont, de az feltehetően az események hatását vizsgáló hajó lehet.)
S ha már Sentinel-1 és Norvégia, blogunk hűséges olvasói talán még emlékeznek egy tavaly év eleji bejegyzésünkre, amelyben az ország műholdradar-interferométeres technikával (InSAR) elkészült mozgástérképéről írtunk. A nyilvánosan böngészhető InSAR Norway adatbázisban Norvégia területén mintegy 2 milliárdnyi radaros szórópont – épített vagy természetes felszínelemek – mozgástörténete követhető nyomon, akár évente 1 mm-es pontossággal. A létrehozásának egyik fő célja éppen a sziklaomlások és földcsuszamlások által potenciálisan veszélyeztetett helyszínek megkeresése volt.
Mit mond a több éven át gyűjtött és interferométeres eljárással feldolgozott Sentinel-1 adatokból előállított adatbázis Kråkneset most megcsúszott földterületéről? Az első képernyőképen a természeti csapással érintett félsziget tágabb környezete látható. A színes pöttyök különböző egyedi radaros szórópontokat jelölnek, amelyek állandóan feltűnnek a sűrűn ismételt radarmérések során. Jellemzően építményekhez vagy sziklás, köves felszínekhez tartoznak, emiatt nem is egyenletes sűrűségben fordulnak elő. A színskálán a zöld viszonylagos stabilitást jelez, a sárga és a piros árnyalatai viszont süllyedést. A paletta másik végén a türkiz és a kék emelkedő felszínmozgásra utal.
Kråkneset és környéke függőleges felszínmozgásainak térképe Sentinel-1 adatok alapján. Jól látható, hogy bár a földcsuszamlás helyszíne nem volt stabil (zöld helyett inkább sárgák az ottani pontok), a közvetlen környezetében is vannak olyan helyek, ahol inkább a közel 20 mm/éves süllyedésre utaló piros szín dominál. A „fentről” végzett műholdradaros mérések ugyanakkor kevésbé érzékenyek a vízszintes irányú mozgásokra. (Kép: InSAR Norway)
A földcsuszamlással érintett területen az elmúlt évek során nem volt kirívóan gyors a felszín függőleges irányú változása, a sárga színű pontok 4-5 mm/éves süllyedést jeleznek. Egy kiválasztott (piros, tehát gyorsabban mozgó) pont esetében a képernyőre felkerült a felhasznált Sentinel-1 mérések idősora is, itt közel 17,5 mm/év süllyedést regisztráltak. A szórópontok ábrázolása a térképnek ebben a nagyításában kissé elcsúszott: természetesen nem a tengeren, hanem a szárazföldön találhatók, nem utolsósorban azokon az építményeken, amelyek most az események következtében megsemmisültek. (Kép: InSAR Norway)
Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik 13 látható és infravörös hullámhosszon érzékeny Sentinel-2 műholdjának látványosan színezett képe segítségével Chilébe, az Atacama-sivatagba látogatunk. A képet az Európai Űrügynökség (ESA) népszerű heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be:
Az Atacama-sivatag bolygónk egyik legszárazabb vidéke, egyes pontjain soha nem regisztráltak még csapadékot. Nyugatról a Csendes-óceán, keletről az Andok hegyvonulata határolja. A Sentinel-2 kép tavaly június 29-én készült, Chile északi részén a Tarapacá régió egy részletét ábrázolja. Itt hatalmas mészkéreg-lerakódások (caliche) találhatók. Fontos ásványi anyagokat, nitrátokat, lítiumot, káliumot és jódot bányásznak a vidéken.
A jódot például a meddőhányóból való kioldás technológiájával nyerik ki. A halmok a képen sok helyütt megfigyelhetők, eltérő árnyalatú téglalapok formájában. Némelyik világosabb, mások sötétebbek, az eltérő összetételüknek és víztartalmuknak köszönhetően. A kép keleti (jobb) oldalán a környező sivatagos tájtól erősen elütő, élénk színekben tűnnek fel a lepárlómedencék. A sós vizet kutak hálózatával hozzák a felszínre és a sekély tavakba eresztik. A száraz és szeles időjárás hatására a víz gyorsan párolog, koncentrált sóoldatot hagyva maga után. Ebből vonják ki az akkumulátorgyártás egyik meghatározó alapanyagát, a lítiumot. A telepeket a képen fekete színben látszó, vonalszerű alakzatokként kötik össze az utak.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2 eltérő hullámhosszakon készített felvételei alapján a földfelszín eltérő összetevői is megkülönböztethetők, osztályozhatók.
Az alábbi hamis színezésű – a növényzetet a közeli infravörös hullámhosszon készült felvétel segítségével pirossal kiemelő – Sentinel-2 műholdkép Ukrajna déli részéről készült, még tavaly nyáron, egészen pontosan 2019. június 26-án.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az ország éghajlatának és termékeny földjeinek köszönhetően a gazdaság jelentős ágazata a szántóföldi növénytermesztés. Ukrajnában az őszi búza, a tavaszi árpa és a kukorica a legjelentősebb termesztett növények. A Sentinel-2 műholdkép közepét uraló piros pöttyök öntözött táblákat jelölnek. Itt az öntözővíz a terület közepéről érkezik és egy körbe forgó szerkezettel juttatják ki a földre – innen a jellegzetes kör alak. Kontrasztként a kép felső részén kiterjedt fekete foltként tűnik fel a Dnyeper folyó duzzasztásával létrejött Kahovkai-víztározó. A környékbeli mezőgazdasági táblákat behálózzák az öntözőcsatornák vékony vonalai.
A műholdkép bal szélén, valamint a jobb alsó sarokban mások-mások az uralkodó színek. Az előbbi terület az Oleski-sivatag, egy kb. 160 km2-es kiterjedésű vidék, amely a 18. és 19. században alakult ki, méghozzá emberi beavatkozásra – a túlzásba vitt legeltetésre – visszavezethető okokból. A másik szintén nevezetes terület Dél-Ukrajnában. Ez egy mocsaras, sekély állóvizekkel tarkított tóvidék a Krím-félsziget északi peremén, a neve Szivas. A meleg nyári hónapok idején – például amikor ez a Sentinel-2 felvétel is készült – kellemetlen bűz terjeng itt. Bár a műholdkép (szerencsére) nem szagos, az itt lakóknak érdemes hinnünk, akik a mocsaras vidéket Rohadt-tengernek vagy Büdös-tengernek is nevezik.
A képet az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában mutatták be, április végén. Nyilván a koronavírus-járvány miatt a stúdióban helyet foglaló narrátor látványát ezúttal nélkülözni vagyunk kénytelenek… (Forrás: ESA)
A napokban olvashattunk a hírekben, hogy lezajlott az új komáromi közúti Duna-híd statikus próbaterhelése 32 darab, egyenként 31,6 tonnás tehergépkocsival. A dinamikus próbaterhelés alkalmával két tehergépkocsi különböző sebességekkel haladt át a hídon, amely a kettéosztott város északi (Komárno, Szlovákia) és déli felét (Komárom, Magyarország) köti össze, méghozzá a városok belső részeit elkerülve. Az új híd alapkövét 2017 októberében tették le. Az útpálya 2019 végén ért össze a Duna fölött, mostanra teljesen megépült a szerkezet. Ha a tesztek kiértékelése során mindent rendben találnak, júniusban átadhatják a forgalomnak.
Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdpárosának adatbázisából két olyan képet választottunk, amelyek egyike még a hídépítés megkezdése előtt (2016-ban), a másik idén áprilisban, egy-egy felhőmentes tavaszi napon készült. A hamis színezésű műholdképek a csúszka elmozdításával könnyedén összehasonlíthatók.
Feltűnik a kép nyugati részén (a bal oldalon) az új Duna-híd, amely a meglevő vasúti összekötő híd mellett épült fel. Kelet felé haladva a régi komáromi Duna-hidat, majd a folyam bal partján az északi irányból érkező Vág torkolatát láthatjuk. A városrészek a régi híd két hídfőjének környékét foglalják el. A négy év alatt történt változások nem csak a Duna fölött szembeötlőek, az új hidat kiszolgáló úthálózat kiépítése is nyomot hagyott a műholdképen.
Vietnamban a rizs az ország élelmiszer-ellátása szempontjából stratégiai fontosságú termény. A délkelet-ázsiai ország a világ ötödik legnagyobb rizstermelője, és India és Thaiföld után a harmadik legjelentősebb exportőr. A legnagyobb mennyiség a Mekong folyó deltájában, Vietnam délnyugati részén, az egész kontinens egyik legtermékenyebb öntéstalaján terem. Nem véletlenül nevezik a Mekong-deltát az ország „rizses táljának”.
Az alábbi színpompás műholdkép a Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdjainak adatai alapján készült. Három, egymáshoz képest nagyjából egy hónapos időközönként készített amplitúdóképet használtak fel hozzá. Ezekhez más-más alapszíneket (vörös, zöld és kék) rendeltek, majd a felvételeket kombinálták. Így a növényzetben és a felszínborításban (pontosabban annak radarvisszaverő képességében) bekövetkezett változásokat tudják szemléltetni. Ami sötét, onnan egyik alkalommal sem szóródott vissza a műhold irányába a radarjel – ilyenek a sima vízfelületek. Ami viszont fehér vagy szürkés, oda minden alapszínből egyenlő intenzitás jutott, tehát a többé-kevésbé erős visszaszórás a mérések által felölelt időszakban nem változott. Jellemzően beépített területekről van szó. Ezzel szemben az élénk színek a változás jelei, elsősorban a művelés alatt álló táblákon.
Három 2019-es Sentinel-1 radarfelvétel kombinációja a Mekong-delta egy részletről. Vörös: október 28., zöld: november 21., kék: december 27. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A hamis színezésű képen a domináns a kék, a rizs növekedése jórészt erre a hónapra tehető. A Sentinel-1 adatok nem csak ilyen látványos képek készítésére használhatók. A radaros távérzékelés különösen jól alkalmazható olyan területek fölött, ahol gyakori a felhőborítottság, így az optikai érzékelők alkalmazhatósága korlátozott. Ráadásul a műholdak által kibocsátott és oda visszaverődő radarjelek különösen érzékenyek a vízzel telített talaj tulajdonságainak megváltozására, ami a rizstermesztés vizsgálathoz kifejezetten előnyös.
A Mekong-delta változó rizsföldjeit bemutató Sentinel-1 műholdkép az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)
A napokban közölte a bajorországi BMW vezetése, hogy a COVID-19 koronavírus-járvánnyal együtt járó autóipari válság miatt átgondolni kényszerülnek üzleti terveiket. Emiatt több projektjüket is lelassítják vagy felfüggesztik. A listán szerepel a Magyarországon, Debrecen közelében épülő gyár építése is. A beruházást a BMW nem adja fel, a befejezése viszont várhatóan jelentősen csúszni fog.
Közvetlen kormányzati támogatással és Debrecen város közreműködésével a gyár kijelölt helyén már korábban is megkezdődtek az előkészítő tereprendezési munkálatok. A város megvásárolta a Debrecentől északnyugatra, a Balmazújváros felé vezető 33-as főúttól északra fekvő, korábban mezőgazdasági művelés alatt álló területet. Ez külön nevet is kapott: Debreceni Észak-Nyugati Gazdasági Övezet (ebbe egyébként egy helyesírási hibát is sikerült „bebetonozni”, az északnyugati ugyanis egybe írandó).
A munkálatok előrehaladását műholdképeken is követhetjük, például az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdpárosa szabadon hozzáférhető adatainak segítségével. Az egész folyamat 2018 végén kezdődött, így az alább csúszkával összehasonlítható 2018. májusi és a friss, 2020. áprilisi képek között szembeötlő a különbség.
A műholdképek számára olyan színezést választottunk, amely pirossal kiemeli a zöld növényzettel borított felszínt. A 2020-as képen látható a földmunkákkal érintett, bő 3 km széles és észak–déli irányban kb. 1,7 km kiterjedésű terület, amelyet kelet felől az M35-ös autópálya határol. Blogunk rendszeres olvasói talán még emlékeznek a kép bal alsó sarkában szereplő, Y-ra emlékeztető alakú vízfelületre. A Látóképi-víztározó ugyanis már szerepelt egy 2018-as bejegyzésünkben, amikor ugyancsak „belelógott” egy érdekes műholdképbe. Most szándékosan az akkori egyik Sentinel-2 képet választottuk referenciának, csakhogy most a látómező – bár némileg átfedő, de – kissé keletebbre van, és a kép színezése is eltérő.
A majdani debreceni BMW-gyár helyét előkészítő földmunkák időbeli alakulását látványosan szemlélteti az Sentinel-2 műholdképekből összeállított animáció, amelyhez 2018 októberétől kezdve 2020 áprilisáig nagyjából egy hónapos időközönként választottunk ki felhőmentes felvételeket. A képsorozat nem csak a táj jelentős átformálódását mutatja, de követhetők rajta a környék évszakos változásai is: a mezőgazdasági táblákon a növényzet alakulása és a téli hótakaró is.
Tavasszal, a mezőgazdasági munkák felfutásának idején vessünk egy rendhagyó pillantást a Kisalföld tábláira, a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak segítségével. A képen látható terület Csorna városától (középen fent) délre található. A kép jobb oldalán és alul felismerhető a Rába folyó vékony fekete szalagja, az utak közül a legfeltűnőbb a Csorna mellől északkelet–délnyugati irányban haladó M86-os autóút.
A kép színei „szokás szerint” hamisak, vagyis nem úgy ábrázolják a tájat, ahogy azt saját szemünkkel látnánk, ha elrepülnénk fölötte. Sőt a színezéshez ezúttal nem is a 13 különböző hullámsávban „látó” Sentinel-2 műholdak egyes, azonos időpontban egyszerre készült felvételeit kombináltunk, hanem csak egyetlen sávot használtunk: az MSI (Multispectral Imager) kamera B08 jelű, a közeli infravörös tartományba eső sávját, amelynek központi hullámhossza 842 nm. Hogyan kerülnek akkor ide a színek?
A trükk az, hogy a kép három különböző, egymáshoz képest 1 év elteltével készült felvétel összesítéséből keletkezett. Méghozzá úgy, hogy az eltérő alapszíneket – vörös, zöld és kék – más-más közeli infravörös Sentinel-2 képhez rendeltük. Ezek rendre 2018. április 28-án, 2019. április 28-án és 2020. április 22-én készültek, amikor a táj fölött felhőmentes volt az ég. A változatos színek a kisebb-nagyobb területű mezőgazdasági táblákon tehát azt szemléltetik, hogy a legtöbb helyen évről évre tavasszal más a felszínborítás típusa. Ahol például piros foltot látunk, ott 2018 áprilisában már növényzet volt, a következő két évben inkább még csak a szántó látszott a műholdról. A sárga szín a piros és a zöld keverésével állítható elő, így a sárgával megjelenített parcellákon az első két évben lehetett valamilyen növényzet, idén azonban még nem. És így tovább…
A mezőgazdaság a műholdas távérzékelés egyik legfontosabb alkalmazási területe. Az akár 10 m-es felszíni felbontású felvételek készítésére alkalmas Sentinel-2 műholdpáros adatait természetesen ilyen célokra is használják – persze a fenti illusztrációnál sokkal összetettebb módon.
Egy országban, ahol az evőpálcikáktól kezdve az alsónadrágig bármit lehet panda motívummal kapni, miért pont napelemfarmokat ne építenének ilyen formában? Míg azonban az alsónadrágok mintái (szerencsére) nem látszanak az űrből, egy pandás napelemfarm igen. Alább a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának képét láthatják, rajta a Panda Green Energy nevű vállalat egyik napelemparkjával, amely az észak-kínai, Pekingtől kissé nyugatabbra fekvő Sanhszi (Shanxi) tartomány Tatung (Datong) városában épült fel.
A hamis színezésű műholdkép pirossal emeli ki a zöld növényzetet, amiből viszont a készítés idején, 2020. április 5-én a jelek szerint még elég kevés volt a környéken. Nem csak pandás, hanem más napelemfarmok is láthatók, a terület északi részén pedig feltűnő egy nagy vasúti rendező-pályaudvar. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A fenti kép kinagyított részletén még jobban látható a napelemek két pandát formázó elrendezése.
Sanhszi tartományban található Kína kőszénvagyonának közel a harmada, s ettől nem függetlenül a környezetszennyezés itt az egyik legsúlyosabb az országon belül. A 100 MW teljesítményre képes „pandaerőmű” a számítások szerint 25 éves működési idő alatt 3,2 milliárd kWh elektromos energiát állíthat elő. Másképp kifejezve, több mint 10 ezer háztartás éves ellátását tudják biztosítani vele.
A Panda Green Energy támogatást kapott az ENSZ fejlesztési programjától (United Nations Development Programme, UNDP) és segít népszerűsíteni a környezetbarát technológiát és a fenntartható fejlődés gondolatát, nem utolsósorban a gyerekek körében – nem véletlen tehát a pandák megjelenése.
Április elején számos hír szólt róla, hogy ég az erdő az ukrajnai Csernobil közelében. 1986-ban itt történt az emlékezetes atomerőmű-baleset, a vidék a radioaktív szennyeződés miatt manapság is mintegy 2600 km2-en lezárt terület. (Sajnos álhírek is terjedtek, hogy radioaktív füst érkezik hozzánk a széllel, de a sugárzásmérések nem igazolják, hogy az esemény kapcsán kimutathatóan megnövekedett volna a légköri radioaktivitás normális szintje Magyarországon.)
Az erdőtűz megszokott jelenség a környéken, de idén az enyhe tél és a kora tavaszi szárazság miatt még súlyosabb volt a helyzet a szokásosnál. A lángok meglehetősen közel jutottak az egykori atomerőműhöz, felvetve azt a veszélyes lehetőséget, hogy akár elérhetik a reaktor helyszínét is. Szerencsére végül a hónap közepén megérkező esőzés révén a természet nyújtott hathatós segítséget az oltásban. Még utána is az ukrán hatóságok több mint 500 tűzoltót, 124 fecskendőt és számos helikoptert vetettek be a parázsló, füstölgő tűzfészkek felszámolására.
Április első felében műholdas képeken is láthattuk a Csernobil környéki tüzet és füstjét, például a NASA földmegfigyelési portálján. Az európai Copernicus földmegfigyelési program veszélyhelyzetekben aktivizálódó szolgáltatása (Copernicus Emergency Mapping Service, CEMS) is figyelemmel kísérte a helyzetet, Sentinel műholdas adatok felhasználásával. Alább az Európai Űrügynökség (ESA) nyomán két Sentinel-2 műholdképet mutatunk, az egyik április 7-én (a tűz előtt), a másik öt nap elteltével készült a területről. Legalul az április 12-ei képből egy olyan változat is látható, ahol a színezéssel kiemelték a tűz által érintett felszínt (fekete és sötétbarna), mintegy „megszabadítva” a látványt a valódi színeket mutató képen uraló füsttől. Az éppen aktívan égő tűzfészkek is kivehetők (narancs színnel), az infravörös adatoknak köszönhetően.
Csernobil település (jobbra középtájt) és az atomerőmű (középen fent) környéke, ahol az április eleji erdőtűz pusztított. (Animált képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A 786 km magasan keringő Sentinel-2 műholdpáros A és B jelű tagja is fel van szerelve egy 13 különböző látható és infravörös hullámhosszon felvételeket készítő kamerával (Multi-Spectral Instrument, MSI). A különböző sávokban gyűjtött adatok megfelelő kombinálásával a felszín egy sor jellemzője kiemelhető, tanulmányozható. A hullámsávoktól függő felszíni felbontás 10, 20 és 60 m.
A CEMS az április 12-i Sentinel-2 műholdas mérések alapján elkészített egy olyan térképet, amelyen a tűz által elpusztított terület látható. Az ilyen és ehhez hasonló természeti katasztrófák esetén a helyi hatóságok nagy hasznát vehetik az efféle térképeknek. (Kép: CEMS)
