Ritka jelenséget kapott lencsevégre az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai és infravörös távérzékelő műholdpárosának egyike Algéria északnyugati részén, a Szahara peremén. A sivatag területének egy részét ugyanis hó borította. Az év egyes időszakaiban a Szahara a Föld legforróbb területei közé tartozik ugyan, a hóesés mégsem példa nélküli – noha nem is mondható túlságosan gyakorinak a környéken. Habár éjjelenként igen hideg is tud lenni a Szaharában, a csapadékhoz szükséges felhőzet ritka vendég. A jelentések szerint helyenként 40 cm vastag hótakaró most sem maradt meg sokáig, csak a szerencsének köszönhető, hogy a műhold épp jókor, a havazást követő napon haladt át a terület felett, hogy a felvételeit elkészítse.
Szerencsés pillanatban elkapott Sentinel-2 műholdkép a Szahara algériai részéről, 2018. január 8-án. Az időjárási jelenség ritkaságára jellemző, hogy az elmúlt közel négy évtizedben ez a mostani csupán a negyedik alkalom volt (1979, 2016 és 2017 után), amikor hóesést jegyeztek fel itt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2 műholdak összesen 13 színben, a spektrum látható és infravörös tartományában érzékenyek. Ez a kép hamis színezésű, ami pirossal kiemeli a vegetációt – még ha az adott területen nem is jellemző a dús növényborítás. A kép bal oldalán, a középvonalnál kicsit lejjebb egy település (El Bayadh), tőle északkeletre egy megművelt erdőrészlet látható (a színezésnek hála, pirosas árnyalatban). A fehér hóborítás nem csak a hegyeket, de a homokdűnéket is befedi.
A műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be.
A nemrég elmúlt 2017 sorban a harmadik volt a modern emberiség három egymás utáni, kiemelkedően meleg éve között, de ami a globális átlaghőmérsékletet illeti, de nem előzte meg az El Niño-hatással is súlyosbított 2016-ot.
A teljes éves hőmérsékleti adatsorok ismeretében elvégzett első elemzés eredményeivel január 4-én állt a nyilvánosság elé a Copernicus klímaváltozási szolgálata (Copernicus Climate Change Service, C3S). A globális átlagos levegőhőmérsékletre 14,7 °C-ot kaptak, ami mintegy egy tizedfokkal kisebb a 2016-os értéknél, viszont meghaladja a 2015-ös számot. Ha a klímaváltozási elemzésekben viszonyítási alapnak tekintett 1981–2010 közötti átlagot tekintjük, akkor a 2017-es év 0,5 °C-os melegedést hozott. Ha pedig a 18. századi, ipari forradalom előtti becsült értékhez hasonlítjuk, akkor a földi éghajlatra már 1,2 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedés a jellemző.
A globális levegőhőmérsékletek 60 napos csúszóátlaga az években feltüntetett idő függvényében. A függőleges tengelyen a bal oldalon maguk a hőmérsékleti értékek Celsius-fokban, a jobb oldalon az ipari forradalom előtti becsült szinthez képest mért növekedés látható. Az egybehangzó trendet mutató eltérő görbék különböző szervezetek adatsorainak felelnek meg: ERA-Interim (C3S, ECMWF); GISTEMP (NASA); HadCRUT4 (Met Office Hadley Centre), NOAAGlobalTemp (NOAA), and JRA-55 (JMA). (Kép: C3S)
Az összetett számítási módszer, amivel egyetlen átlaghőmérsékleti értéket meghatároznak, sok millió felszíni (szárazföldi és tengeri) meteorológiai mérésen, földmegfigyelő műholdakkal gyűjtött adatokon és légköri modelleken alapul. A modellek és a globális adatok kombinálása segít abban, hogy a Földön lényegében bárhol, bármikor meg tudják becsülni a levegő hőmérsékletét – még olyan, a mérőhálózatoktól távol eső helyeken is, mint például a sarkvidékek.
Az új számítások megerősítik a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO) két hónapja közzétett előzetes becslését, amely 2017-et az átlaghőmérséklet szempontjából „dobogós” helyre jósolta.
Térképen a felszín felett 2 méteres magasságban érvényes átlaghőmérsékletek 2017-es eltérése a 1981–2010 közötti évek átlagához viszonyítva. Szinte mindenhol pozitív előjelű a változás (a piros árnyalatai jelzik), a leginkább az Északi-sarkvidék volt kitéve a melegedésnek. (Kép: Copernicus Climate Change Service, European Centre for Medium-Range Weather Forecasts)
Ami Európa területeit illeti, röviden összefoglalva így jellemezhető az elmúlt év: meleg északon, szárazság délen. A Norvégiához tartozó Spitzbergákon, Longyearbyen állomáson például, amely a Föld egyik legészakibb fekvésű településénél található, több hónapon át a havi átlaghőmérsékletek 6 °C-kal haladták meg a 1981–2010 közötti referenciát. A tengeri jégborítottság is alacsonyabb volt a szokásosnál.
Egy decemberi Sentinel-2 műholdkép segítségével a Kiribati Köztársasághoz tartozó Karácsony-szigetre (Kiritimati) látogatunk, amelynek lakói az elsők között ünnepelték a Földön az új, 2018-as esztendő beköszöntét.
A kb. 388 km2 szárazföldi területtel rendelkező, a Csendes-óceán közepén fekvő sziget onnan kapta a nevét, hogy James Cook kapitány harmadik felfedező útja során, 1777-ben épp karácsony előestéjén érkezett meg ide. A Kiritimati név kiejtése a helyiek nyelvén az angol Christmas (karácsony) szó kiejtésére emlékeztet. A korallszigeten a szárazföld mellett nagyjából ugyanakkora területű lagúna található. A Cook kapitány odaérkezésekor épp lakatlan szigeten manapság több mint 6000 ember él.
A földrajzi értelemben a Sor-szigetek (Line Islands) részét képező, közigazgatásilag a Kiribati Köztársasághoz tartozó Kiritimati (Karácsony-sziget) az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának 2017. december 19-én készült képén. A kép a valóságoshoz közeli színekben mutatja a szigetet és a környező óceánt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)Ugyanez a kép a növényzetet kiemelő színkombinációban, ahol a három alapszín közül a vöröshöz a Sentinel-2 tizenhárom érzékenységi sávja közül a 8-ast, a zöldhöz a 4-est, a kékhez pedig a 3-ast rendeltük. Így a vegetáció feltűnő (de persze hamis) rózsaszínben pompázik, a lagúna vize élénk világoskék, az óceán pedig sötétkék. A fehér pamacsok felhők. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Kiritimati az Egyenlítőtől mindössze 232 km-re északra fekszik. Ami az újév szempontjából érdekesebb, hogy a nemzetközi dátumválasztó vonal közelében található, méghozzá – 1995 óta – annak nyugati oldalán. Az itteni zónaidőben a világidőhöz képest +14 órát (!) mutatnak az órák, ami azt jelenti, hogy mint minden naptári nap, 2018. január 1-je is itt kezdődött elsőként a Földön. A nemzetközi dátumválasztó vonal elvileg a 180°-os keleti hosszúság – a greenwichi meridiánnal átellenes délkör – közelében, a Csendes-óceánon keresztül húzódik, de a valóságban a térképen egy cikcakkos vonalat láthatunk. Kiritimati erősen kilóg a képzeletbeli vonalból, a 180°-os meridiántól 2460 km-re keletre fekszik.
Az adott országok hatáskörében kijelölt, de a 180°-os hosszúság közelében húzódó nemzetközi dátumválasztótó vonaltól nyugatra egy nappal többet mutat a naptár, mint keletre. (Kép: Wikipedia)
A dátumválasztó vonal keleti és nyugati irányú kitérőinek oka, hogy így tudják elérni: egy adott ország vagy szigetcsoport azonos időzónába essen, s így azonos napot mutasson mindenhol a naptár.
Az itt bemutatott Sentinel-2 műholdképek megjelenítéséhez a Sentinel Hub kitűnő böngészőjét (EO Browser) használtuk. Amint arról annak idején beszámoltunk, a szlovén Sinergise cég ezzel a fejlesztésével 2016-ban elnyerte a Copernicus Masters versenyének nagydíját.
Az Egyesült Államok nyugati partvidékén, Kalifornia állam déli részén fekszik Orange megye, székhelye Santa Ana. Több mint hárommillió lakosával az állam harmadik legnépesebb megyéje, népsűrűségét tekintve pedig a második. Érdekesség, hogy lakosságszámban Orange megye megelőzi az USA 21 államát is.
Az alábbi, Sentinel-1 radaros műholdfelvételek alapján készült képhez három különböző felvételt használtak fel. Az első épp három éve karácsonykor, 2014. december 24-én, a második 2015. január 2-án, a harmadik ugyanabban a hónapban, 14-én készült. Akkoriban a Copernicus program apertúrszintézises radarberendezéssel felszerelt Sentinel-1 műholdpárosa közül még csak az első, az A jelű volt pályán. Az egyedi képekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendelték. A megoldás érdekessége, hogy kiemeli a változatlan, illetve az időben változó felszíneket. Ahol a kombinált hamis színes kép fehér, ott a felvételek készítése során nem történt lényeges változás. Ahol viszont színes, ott valamelyik időpontban (vagy időpontokban) jelentősen megváltozott a visszaszórt radarjelek intenzitása.
Kalifornia egy részlete három különböző időpontban készített Sentinel-1A radaros műholdképek hamis színezésű kombinációjával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014-2015 / feldolgozás: ESA , CC BY-SA 3.0 IGO)
A leglátványosabb színes foltok a tengeren láthatók (a bal felső sarokban, illetve lentebb külön kinagyítva). Ezek hajók, amelyek a műhold három különböző elhaladása idején természetesen nem ugyanott tartózkodtak. A fémből épített hajók teste ideális célpont a radaros műholdak számára.
Orange megye és környéke két meghatározó földrajzi egysége a Los Angeles-i medence part menti síksága (a kép felső-középső részén) és a Santa Ana-hegység (bal oldalt fentről a jobb alsó részig húzódva). A Csendes-óceán partján végighúzódó Észak-amerikai Parti-hegység vonulatainak jellegzetes tulajdonsága, hogy a nyugati oldalon csapadékos, a keletin viszont száraz az éghajlat. Az óceán felől, nyugati irányból érkező párás légáramlatok felfelé térülnek el, a hidegebb felső rétegekben a víz kicsapódik és csapadék formájában lehull. A keleti lejtőkre így már nem jut elegendő eső. Ez a különbség érdekes módon a kombinált radarkép alapján is érzékelhető. A hegység keleti oldalán a fehér és szürke árnyalatai a változatlanságot jelképezik, míg nyugaton az eltelt viszonylag rövid időn belül is megfigyelhető a felszínborítás (növényzet) némi változása. Ugyanígy színesnek tűnnek mezőgazdasági művelés alatt álló táblák.
A szárazság hatásainak kezelésére Kaliforniában – ahogy a világon másutt is – völgyzáró gátakat építettek és víztározókat létesítettek. A műholdas radarképeken ezek jól látszanak: a vízfelszín fekete, a gátakat jelző lineáris építmények viszont jól szórják vissza a radarjeleket a műhold irányába. Két ilyen víztározó is felismerhető a kép jobb oldali középső részén.
A kaliforniai Orange megyéről és környékéről 2014 és 2015 fordulóján készített radaros műholdfelvételek kombinációjából előállított képet az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában mutatták be.
Az Antarktisz kontinentális területétől mintegy 250 km-re fekszenek a Balleny-szigetek (66° 55′ déli szélesség és 163° 45′ keleti hosszúság környékén). A szigetek, mint az alábbi képeken látható Sturge-sziget, kiemelkednek a Déli-óceán vízszintje fölé, akadályt képezve mind a víz-, mind a légáramlatok számára. A szigetcsoport több áramlási rendszer találkozásánál fekszik. Amikor idén november végén az itt bemutatott műholdképek készültek, a légáramlás a megszokottnál kevésbé volt turbulens. A lamináris (réteges) áramlásnak köszönhetően hullámszerű mintázatok rajzolódtak ki a felhőzetben és az óceán felszínén is.
Az északi irányba fújó szél elé mintegy „fekvőrendőrként” emelkedő, az áramlásban zavart okozó Sturge-sziget mögötti hosszú (kb. 15 km-es) hullámhosszú felhőmintázat úgy jött létre, hogy a hullámzás közben felfelé áramló, páradús levegő helyenként elért olyan magasságig, ahol a hőmérséklet elegendően alacsony volt a cseppecskék kondenzációjához, a felhők kialakulásához. A mintázat mintegy 200 km-es távolságig követhető a sziget keleti (szélárnyékos) oldalán az első műholdképen.
A Sturge-sziget és környéke az amerikai Aqua műhold MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) műszerével készített képen. A hamis színezés kiemeli a valóságban egyaránt fehér felhők és a jég közötti különbséget. Az előbbiek a képen fehérek, a jég viszont kékes árnyalatú. A műholdas mérések 2017. november 26-án készültek. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / LANCE/EOSDIS Rapid Response)
A felhőmintázat arra emlékeztet, mint ami egy nyugodt vízen úszó hajó mögött keletkezik. Csak itt a szereposztás fordított: a „hajó” szerepét betöltő sziget álló helyzetben van, körülötte a közeg – a levegő – áramlik.
Ez a jelenség nem szokatlan. Érdekes viszont, hogy a nyomai az óceán felszínén is megfigyelhetők. Ehhez arra volt szükség, hogy legyen egy a felhőkön „átlátó” radaros műhold, amely nagyjából ugyanabban az időszakban figyelje meg a Sturge-sziget környékét. A Sentinel-1B műhold képéről az óceán vízfelszínének fodrozódására, illetve az azon úszó jégtáblák mozgásának rendezetlenségére vonatkozó információ olvasható le.
Ugyancsak november 26-án készítette ezt a felvételt az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1B műholdja. Az apertúraszintézisen alapuló radaros módszerrel át lehet látni a felhőzeten, egészen a felszínig. A szürke árnyalatait felvonultató amplitúdóképen világosabbak az egyenetlen, a radarjeleket a műhold irányába nagyrészt visszaszóró felszíndarabok, míg teljesen feketék a sima, tükröző felületek, ahonnan a műholdról kissé oldalirányba lebocsátott radarimpulzusok más irányba verődnek vissza. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA)
A radaros műholdképen a sziklás felszínű Sturge-sziget a legvilágosabb. A sziget keleti oldalán a szürke árnyalataiban megjelenő szabályos, a felhőalakzatokéhoz hasonló hullámhosszú mintázat arra utal, hogy a levegő áramlásában megjelenő periodicitás miatt más-más mértékben fújt a szél az óceánfelszín felett, hol jobban felkorbácsolva azt, hol pedig inkább meghagyva a sima felületet. Az óceánfelszínen, illetve a magasban, a felhőzetben megjelenő mintázat ugyanarra a légköri jelenségre vezethető vissza.
Az európai Copernicus földmegfigyelő program műholdas adataihoz és eredményeihez hamarosan még könnyebben hozzájuthatunk – továbbra is ingyen.
Az Európai Unió (EU) űrrel kapcsolatos meghatározó vállalkozásainak egyike a Copernicus, amely a világ legkiterjedtebb és legösszetettebb környezeti megfigyelési programja, jórészt műholdas adatokra támaszkodva. A programban hihetetlenül nagy mennyiségű és sokféle adat keletkezik, nap mint nap. Egy sor tematikus szolgáltatás pedig ezeknek az adatoknak a feldolgozásával és értelmezésével segíti például a környezetvédelmet, a mezőgazdaságot, a természeti katasztrófák elleni védekezést, a fenntartható fejlődést szolgáló politikai döntéseket. Fontos hangsúlyozni, hogy a Copernicus nyílt adatpolitikája révén az adatokhoz való hozzáférés bárki számra a kezdetektől fogva szabad és ingyenes. Így megnyílik a lehetőség az intézmények, vállalkozások számára, hogy innovatív alkalmazásokat fejlesszenek ki a megbízhatóan, hosszú távon, szolgálatszerűen érkező, jó minőségű műholdas földmegfigyelési adatokra támaszkodva.
A kifejezetten a Copernicus számára felbocsátott vagy készülő műholdak a Sentinelek, amelyek különböző típusaiból jelenleg már hat működik. Ezek megépítéséért és pályára állításáért, valamint a földi követőállomások és adatközpontok üzemeltetéséért az Európai Űrügynökség (ESA) felel. Most az ESA újabb fontos szerepet kapott a Copernicus programmal kapcsolatban. Az űrügynökségre bízták ugyanis a DIAS (Data and Information Access Services), vagyis a keletkező adatok és információk tárolását és elérhetővé tételét biztosító európai szolgáltatás kialakítását.
Bár a Copernicus adatok eddig is elérhetők voltak, az Európai Bizottság szándékai szerint meg kell könnyíteni a hozzáférést, hogy ennek révén felgyorsulhasson a változatos alkalmazások kifejlesztése. Kinek-kinek a szükséges adatok letöltése és tárolása – különösen, ha nagy mennyiségről van szó – a gyakorlatban gondot okozhat. Ha minden igaz, ez hamarosan gyökeresen megváltozik!
December 14-én jelentették be, hogy az ESA tenderkiírását követően kiválasztották azt a négy ipari konzorciumot, amelyek elnyerték a megbízást a DIAS kiépítésére. A szolgáltatások lényege, hogy felhőalapú, korlátlan, szabad és teljes elérést biztosítson a Copernicus adatfelhasználói számára. A partnerek részére központilag számítási és adattárolási kapacitást tesznek hozzáférhetővé, hogy azok könnyen saját adatbázisaikba és szolgáltatásaikba integrálhassák a Copernicus adatokat, saját felhasználóik igényeinek megfelelően.
A szerződéseket az EU megbízásából eljáró ESA képviseletében Josef Aschbacher, az űrügynökség földmegfigyelési programokért felelős igazgatója írta alá. Ezek értelmében már a jövő év második negyedévére öt különböző DIAS áll majd az érdeklődők rendelkezésre (a négy tendernyertes mellett az ötödiket a műholdas meteorológiai adatok felhasználásáért felelős Eumetsat szervezet és partnerei készítik). (Kép: EU)
A DIAS nem csak egy helyen, egységes felületen szolgáltatja a Copernicus program műholdas adatait és képeit, valamint a hat Copernicus szolgáltatás által előállított információkat, de fejlett adatfeldolgozó szoftvereket és számítási erőforrásokat is kínál majd a felhasználóinak. Az adatszolgáltatás és a felhőalapú számítások mostani nagyszabású fejlesztései jelentősen hozzájárulnak majd a Copernicusban rejlő lehetőségek még jobb kiaknázásához – az európai gazdaság hasznára és a polgárok javára!
A Sentinel-2A műhold képe segítségével Brazília északi részére látogatunk, ahol az Amazonas vize az Atlanti-óceánba ömlik.
A képen balról jobbra (keletről nyugati irányba) folyó dél-amerikai folyam vizét a szállított hordalék barnára színezi. Feltűnőek még a szétszórt pattogatott kukoricára emlékeztető fehér felhőpamacsok. Ezek az amazóniai száraz évszak jellegzetes légköri képződményei: a nap közben a növények által elpárologtatott víz a felszálló légáramlattal a magasba emelkedik, ahol lehűl és kicsapódik.
Az Amazonas torkolatvidéke 2017. augusztus 22-én, a Sentinel-2A műhold felvételeiből alkotott, valódi színeket mutató képen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A táj színei a zöld különböző árnyalataitól a világosbarnáig változnak. Az előbbiek a növénnyel borított felszíndarabok, az utóbbiak az erdőirtás következményei. A kép bal felső sarkában nagy kiterjedésű barna foltok láthatók. Nagyobb felbontással ráközelítve, a mezőgazdasági termelésre jellemző szögletes alakzatok (parcellák) is kivehetők, csakúgy, mint a még megmaradt erdős területekre behatoló utak egyenes vonalai.
A Föld esőerdőit aggasztó ütemben irtják, pedig fontos szerepet játszanak az éghajlat alakításában. Emellett számtalan növény- és állatfajnak adnak otthont. A Földön ismert fajok több mint egyharmada Amazóniában él! A mérsékelt övi erdőségekkel ellentétben a letarolt esőerdők nem képesek egyszerűen újra kifejlődni. A talaj termékeny rétege idő előtt lemosódik. A itteni talaj összetétele egyébként nem is alkalmas a hosszú távon folytatott mezőgazdasági termelésre.
Az Amazonas torkolatvidékéről készített műholdkép az Európai Űrügynökség heti földmegfigyelési videósorozatának jubileumi, 250. epizódjában. (Forrás: ESA)
A földmegfigyelő műholdak, mint az európai Copernicus program optikai és infravörös hullámhosszakon érzékeny Sentinel-2 holdjai is, különleges perspektívából nyújtanak áttekintést az egész bolygóról, annak felszínborításáról. A műholdas távérzékeléssel nyert információ alapvető fontosságú az esőerdők irtásának dokumentálása szempontjából.
Ami a 2017-et illeti, a feljegyzések szerint Kaliforniában ez a valaha volt legmostohább év, ami az erdő- és bozóttüzeket illeti.
Legutóbb december elején érkeztek hírek az újabb, szinte megállíthatatlanul terjedő tüzekről. Mos Los Angelestől északnyugatra, több helyen csaptak fel a lángok. Az alábbi optikai műholdképet az európai Sentinel-2 holdak egyike készítette, december 5-én. Három helyről szállnak fel a hatalmas füstfelhők. A tüzek olyan nagyok, hogy külön neveket kaptak. A legsúlyosabb és leggyorsabban terjedő volt a Thomas, amely lényegében teljesen körülvette Ojai kisvárosát és a Venturától északra fekvő területet. Ez a kép bal oldalán látható. A középső a Rye, Santa Clarita mellett, jobbra pedig a Creek, a Sylmar nevű település közelében.
A kiterjedt kaliforniai erdőtüzekből származó füst a Sentinel-2 műhold 2017. december 5-én készített, valódi színeket mutató képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Tűzoltók százai küzdenek a természeti katasztrófa megfékezéséért, a hatóságok több mint 200 ezer embert voltak kénytelenek kitelepíteni otthonaikból. Az amerikai elnök szükségállapotot hirdetett. Az anyagi kár már meghaladja a 9 milliárd dollárt.
A Sentinel-2 MSI (Multi-Spectral Imager) műszerének adataiból készített hamis színezésű képen az aktív tüzek narancssárga színűek, a már felperzselt területek barnának látszanak. A tűz által nem érintett növényzet zöld, a települések szürkék. (A fekete folt a füstfelhő által a földfelszínre vetett árnyék.) A Sentinel-2 a látható és közeli infravörös tartomány különböző színeiben érzékeny, ez teszi lehetővé az eltérő módon sugárzó felszíntípusok könnyű megkülönböztetését. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA)
Az apokaliptikus tűzvészt az erős szél táplálja, kialakulását a hosszú időn át tartó száraz időjárás segítette elő.
A Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdakkal azt is „színesben láthatjuk”, ami a valóságban nem az – sőt akár nem is volna látható.
Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjainak fedélzetén az apertúraszintézis elvét használó radarberendezések működnek. A radaros módszert nem zavarja a felszín feltérképezésében, hogy az adott területen rossz az időjárás vagy épp éjszaka van – mindkét körülmény gyakran előfordul a sarkvidékeken, gondoljunk csak a hónapokig tartó sötétségre.
A Thurston-sziget az antarktiszi kontinenshez tartozó harmadik legnagyobb sziget. Az itt bemutatott képen élénk színekben látszik, holott a terület a jég és hó birodalma. A (hamis) színek magyarázata, hogy a kép három különböző időpontban – 2017 márciusában, áprilisában és májusában – készített felvételekből állt össze. Méghozzá úgy, hogy minden egyes radaros amplitúdóképet – lényegében a területről a műhold irányába visszaszóródó radarjelek intenzitását ábrázoló térképet – más-más alapszínnel kódoltak. Ezután a vörös, zöld és kék képeket kombinálták.
Az antarktiszi Thurston-sziget képe három különböző időpontban készült, más-más színekkel ellátott Sentinel-1 radarfelvétel kombinációjával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az összegszett képen fehérrel és a szürke árnyalataival azok a felszíndarabok láthatók, amelyek az eltérő időpontok közt változatlanok maradtak. Ezek jelölik ki a jéggel borított sziget területét. A környező tengeri jég azonban mozgásban volt, így a jégtáblákat jelképező foltok a szigettől északra (a kép felső részén) a szivárvány különböző színeiben játszanak. Alul az Abbott-selfjég egy részlete halványkék színe alapján különböztethető meg. Az Antarktisz partjait körbeveszik a jégselfek, amelyek a szárazföldről a tengerre nyúló, a vízen úszó, de a szárazföldi jégtakaróhoz kapcsolódó vastag jégmezők. Fontos szerepet játszanak abban, hogy a kontinens gleccserei által a tenger irányába szállított jégfolyam lassabban haladjon. Az Antarktiszt borító jégmező ugyanis nem állandó, természeténél fogva folyamatos változásokon megy keresztül. Az elmúlt időszakban ugyanakkor tapasztaltak arra utaló jeleket, hogy ezek a változások felgyorsulnak. A selfjég sok helyen elvékonyodik, feldarabolódik. Ez összefüggésben van az éghajlat melegedésével. Végső soron a szárazföldi jég hamarabb eljut a tengerig, ahol végül elolvadva hozzájárul a vízszint emelkedéséhez.
A Thurston-sziget hamis színes Sentinel-1 radarképének bemutatása az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videóinak sorozatában.
Október 13-án indult a Copernicus program légszennyezettség-mérő műholdja. Most megmutatták első eredményeit. A Sentinel-5P fedélzeti berendezéseinek ellenőrzése, kalibrálása ugyan még távolról sem fejeződött be, a szolgálatszerű működésére tehát még hónapokat kell várni, az első adatok azonban bizakodással töltik el a szakembereket. Úgy tűnik, a műhold beváltja majd a hozzá fűzött reményeket, és a levegőminőség űrből történő monitorozása terén alapvető változások elindítója lesz.
Az európai Copernicus földmegfigyelő program legújabb űreszköze, a Sentinel-5P egyszerre számos szennyező anyag eloszlását méri a légkörben, minden eddiginél érzékenyebben és jobb felbontással. A 800 km fölötti magasságban húzódó poláris napszinkron pályájáról – széles, 2600 km-es lefedettségi sávjának köszönhetően – lényegében egész bolygónkat végigméri naponta egyszer.
A Sentinel-5P adataiból készült első térképek egyike Európa fölött a nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációját mutatja. A november 22-én végzett mérések alapján jól látszik, hogy mely iparvidékeken a legjelentősebb a fosszilis tüzelőanyagok égetése. Ebből, és az autók kipufogóiból származik az emberi tevékenységre visszavezethető nitrogén-dioxid-kibocsátás jelentős része. A nagy szennyezettséget jelző sárga és vörös foltok Olaszországban a Pó völgyében, Spanyolország és Hollandia egyes helyein, illetve Németországban a Ruhr-vidéken fedezhetők fel.
A nitrogén-dioxid légköri koncentrációja Európa fölött, 2017. november 22-én, a Sentinel-5P mérései alapján. A műhold Tropomi műszere 2600 km széles sávban gyűjti az adatokat. A sárga, narancs és vörös árnyalatai egyre nagyobb légszennyezésre utalnak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: KNMI / ESA)
A műhold első mérési adatai alapján elkészítették a légköri szén-monoxidra vonatkozó világtérképet. Az alábbi animáción is jól látható, hogy ez a szennyezés Ázsia, Afrika és Dél-Amerika kiterjedt részein a legnagyobb. Például India egyes erőműveihez különösen erős emisszió kapcsolható.
(Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: SRON / ESA)
A Sentinel-5P segítségével az Indonéziában, Bali szigetén a közelmúltban aktívvá vált Agung vulkánnal kapcsolatos méréseket is végeztek.
November 27-én így nézett ki az indonéziai Agung vulkán kén-dioxidból (SO2) álló felhője, a Sentinel-5P műhold Tropomi műszerének mérései alapján. A színskála a koncentrációt Dobson-egységekben (DU) ábrázolja. A műszer a légkörben előforduló egyes gázok mellett az aeroszolok mennyiségéről is szolgáltat adatokat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: DLR / ESA)
Egy kép Sentinel-5P 2017. november 8. és 29. között végzett mérései alapján készült animációból, amely a Csendes-óceán délnyugati részén, Vanuatun található Ambae vulkánból származó kén-dioxid-felhő mozgását szemlélteti. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: DLR / ESA)
Ha a Copernicus program hatodiknak felbocsátott, a légszennyezés mérésére készített első műholdja megkezdi szolgálatszerű működését, adatait elsősorban a Copernicus Légkörfigyelő Szolgálata alkalmazza majd. Elősegíti majd egyrészt az előrejelzést, másrészt a kibocsátások visszaszorítását célzó intézkedéseket. A Copernicus nyílt adatpolitikája értelmében Sentinel-5P méréseihez is szabadon hozzáférhetnek világszerte. A holland fejlesztésű Tropomi műszer a nitrogén-dioxid, a szén-monoxid és a kén-dioxid mellett a metán, az ózon, a formaldehid és az aeroszolok koncentrációjáról is képes adatokkal szolgálni.
