Persze hamis színekben, de az efféle „hamisítás” a műholdképeknél nem valamiféle büntetendő cselekedetet takar. Épp ellenkezőleg, így lehet kiemelni olyan részleteket és információkat is, amilyeneket szemmel nem láthatnánk. A hamisszínes képek azon alapulnak, hogy a multi- vagy hiperspektrális távérzékelést végző optikai földmegfigyelő műholdak több hullámhosszon, sőt rendszerint a szemünk által érzékelhető látható fénytartományon túl, infravörösben is érzékenyek. Az efféle felvételeket valamiféle módon érzékelhetővé kell tenni, így a különféle alapszíneket – vörös, zöld és kék – más-más hullámsávokban készült képekhez rendelik.
Ezt tették az Európai Űrügynökségnél (ESA) is, amikor a dél-szudáni Bentiu városa környéki tájról készítettek műholdképet, a Copernicus program 13 sávban érzékeny egyik Sentinel-2 műholdjának felvételei alapján. Az alább bemutatott képen a város középtájt, világos sárgás foltként látható. A Sentinel-2 kamerájának felbontása hullámhosszfüggő, a legjobb felszíni felbontás 10 m-es.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Dél-Szudán lakosságának többsége falusi környezetben, mezőgazdasági növények termesztéséből, állattenyésztésből, halászatból él. Az országban jellemzőek az időszakos áradások, a víz a száraz évszakra rendszerint visszahúzódik. Az elmúlt négy egymást követő évben azonban a jelentős áradások falvakat, földeket, utakat öntöttek el. Idén egyes helyeken a víz a 2 m-es magasságot is elérte.
A fenti hamisszínes Sentinel-2 kép 2023 januárjában készült és látványosan mutatja a Bentiu térségében elárasztott területeket (sötétkék, zöld és türkiz színekben, az utóbbi világosabb árnyalatok a hordalékot emelik ki). A színezéshez a közeli infravörös adatokkal is dolgoztak. Ugyanez a módszer pirossal jeleníti meg az élő növényzetet, amely leginkább a folyók közelében jellemző.
Bentiu városa, amely szigetként emelkedik ki az elárasztott területből, a Bahr el-Ghazal folyó déli partján épült. A túlparton található kisebb település neve Rubkona. A műholdkép közepébe nagyítva jól látható a két várost összekötő híd is. Rubkonától északra a négyzet alakú terület egy hatalmas menekülttábor, ahol az árvizek miatt otthonukat vesztett és kitelepített lakosság egy részét is elhelyezték. Ezek a műholdképen látszó száraz területek és utak valójában a víz szintje alatt fekszenek, gátak által védve az elöntéstől.
A nagyobb területet mutató képhez visszatérve, a Bentiutól északkeleti irányba kanyargó Bahr el-Ghazal először a No-tavat éri el, majd azon átfolyva a Fehér-Nílusba torkollik. A kép közepétől egészen a jobb alsó sarkáig húzódó mocsaras terület (Szudd) Afrika egyik legnagyobb kiterjedésű vizes élőhelye, számos itt honos emlős és madár, valamint költöző madarak otthona.
Friss kutatási eredmények szerint műholdas távérzékelési eszközökkel lehetséges a haszonnövények tápanyagtartalmának meghatározása, új perspektívát nyitva a mezőgazdaságban. A projekt az Európai Űrügynökségnek (ESA) a földmegfigyelési módszerek tudományos és társadalmi hasznosítását elősegítő programja (FutureEO) támogatásával zajlott, és érdekes eredményeket hozott.
Világszerte sokan szenvednek az alultápláltság különféle formáitól. A mikroelemek, például a kalcium és a kálium hiányából adódó alultápláltság több mint kétmilliárd embert, a Föld népességének több mint egynegyedét érinti. Ez a fajta alultápláltság különösen azok számára jelent problémát, akik korlátozottan férnek hozzá a tápanyagban gazdag élelmiszerekhez. A jelenséget néha „rejtett éhségnek” is nevezik, mert bizonyos esetekben az emberek elegendő kalóriát fogyasztanak ugyan, de valójában nem jutnak elegendő alapvető tápanyaghoz és vitaminhoz. Ez súlyos egészségügyi problémákhoz, korai halálozáshoz is vezethet. A világ népességének növekedése és az éghajlatváltozás is egyre égetőbbé teszi az élelmezésbiztonság kérdését.
Ezért is különösen fontos, hogy az alapvető és széles körben felhasznált élelmiszer-alapanyagok, mint például a rizs, a szója, a kukorica és a búza a lehető legtáplálóbbak legyenek. A kutatások azt mutatják, hogy az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjaitól, valamint a 2019-ben felbocsátott olasz PRISMA (PRecursore IperSpettrale della Missione Applicativa) műholdtól származó adatok alkalmasak az alapvető mezőgazdasági haszonnövények tápanyagtartalmának nyomon követésére. Ez segíthet a gazdálkodóknak abban, hogy megfelelő lépéseket tegyenek terményeik minőségének javítására, még a vegetációs időszakban.
Az olasz PRIMA hiperspektrális távérzékelő műhold. (Fantáziakép: Telespazio)
A növények tápanyagtartalmát hagyományosan a betakarítás időszakában, laboratórium mérések segítségével elemzik. Ezekkel két fő probléma van: egyrészt költségesek és csak korlátozott mintára alkalmazhatók, másrészt utólag szolgáltatnak adatokat, tehát a növények adott növekedési időszakában már nem lehet beavatkozni, például műtrágyázással. Mindennek a megoldására kezdtek kutatásokba a hollandiai Twente Egyetem és az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) munkatársai, akik a műholdas távérzékeléssel nyert adatok alkalmazásának lehetőségeit vizsgálták. A műholdfelvételek révén nagy területekről, homogén módon lehet információt gyűjteni, ráadásul a növények növekedésének korai időszakában is.
A legtöbb optikai műholdas érzékelő néhány széles spektrális sávot használ, amelyek nem érzékenyek a növények tápanyagtartalmára. Az Olasz Űrügynökség (ASI) PRISMA műholdján elhelyezett innovatív, 240 különböző keskeny hullámsávban (színben) működő hiperspektrális műszer, valamint a Copernicus Sentinel-2 műholdpáros 13 sávban működő multispektrális kamerája együtt azonban érzékeny a tápanyagtartalommal kapcsolatos jellemzőkre, így ezen adatok kombinálása lehetőséget teremt újfajta mérések elvégzésére.
A HyNutri(Sensing Hidden Hunger with Sentinel-2 and Hyperspectral) projekt kutatócsoportja az olaszországi Pó-völgyben választott ki egy vizsgálati helyszínt, ahol az eljárást a gyakorlatban tesztelték. Négy növényre összpontosítottak: kukoricára, rizsre, szójára és búzára. Összehasonlították a műholdas adatokban a tápanyagokra, például foszforra, magnéziumra, cinkre és káliumra vonatkozó jeleket a laboratóriumi terménymintákban mért tápanyag-koncentrációkkal. Eredményeiket a Remote Sensing of the Environment című folyóiratban publikálták.
HyNutri tesztterület Olaszország Emilia Romagna tartományában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA)
Ezek voltak az első kísérletek, hogy földmegfigyelő műholdas adatokat használjanak élelmiszernövények tápanyagtartalmának meghatározására. Az eredmények bizonyos tápanyagok, mint a a kálium, a foszfor tekintetében, a magnézium és a vas tekintetében különösen biztatóak, elsősorban a szójával és a búzával kapcsolatban. A kutatás végül elvezethet ahhoz, hogy a gazdálkodók még a vegetációs időszakban beavatkozhassanak, ha a terméssel kapcsolatban túlságosan alacsony várható tápanyagtartalmat mérnek. Másrészt a kormányzati szervek és az élelmezéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek széles körű információhoz juthatnak, elősegítve, hogy elegendő mennyiségű tápanyagot biztosítanak az érintett lakosság számára. A probléma különösen egyes afrikai országokat érint, ahol az élelmezésben a makro- és mikrotápanyag-hiány gyakoribb.
Ami a Copernicus program jövőbeli terveit illeti, már készül a CHIME (Copernicus Hyperspectral Imaging Mission) nevű új, hiperspektrális távérzékelésre alkalmas új műholdas küldetés, amely a jelek szerint már a növények tápanyagtartalmának meghatározására is bevethető lesz.
Legutóbb egy épp négy évvel ezelőtti blogbejegyzésünkben látogattuk meg virtuálisan a helyszínt, a Budapesttől északra, a Duna bal partján fekvő kisvárost. Akkor az apropó az volt, hogy 2019. október 1-jén adták át a forgalomnak az M2-es autóút felújított és 2 × 2 sávosra bővített szakaszát, amelyen Budapest (pontosabban az M0-s gyűrű) és Vác között, 20 km hosszan lehet közlekedni. Most egy újabb, az úthoz kapcsolódó – igaz, jóval kisebb nagyságrendű – fejlesztés nyomán hamarosan az autósok is használatba vehetik az M2-es úton megépült legújabb félcsomópontot. Azért „fél”, mert a le- és felhajtás csak Budapest irányából/irányába lehetséges. Vác (észak) felől érkezve, illetve oda tartva nem lehet itt le- és felhajtani. A félcsomópont az M2 felett már korábban is meglevő hidat felhasználva, a gyorsforgalmi út két oldalán egy-egy új körforgalom megépítésével jött létre.
Az alábbi, az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdpárosának egyik tagja által készített, a valós színeket visszaadó friss műholdképen (jobbra) az új félcsomópont alul középen látható. A változás szembetűnő, ha a csúszka elmozdításával megnézzük egy közel hét évvel korábban, 2016 decemberében ugyanerről a területről készült Sentinel-2 képet is (balra).
A 786 km magasban, közel a pólusok fölött elhaladó napszinkron pályákon keringő Sentinel-2 műholdak összesen 13 különböző látható és közeli infravörös hullámsávban működő kamerái (Multi-Spectral Instrument, MSI) legjobb felszíni felbontása 10 m-es. A sorozat első tagja, a Sentinel-2A műhold 2015 júniusában, a Sentinel-2B 2017 márciusában állt pályára, de már készül a harmadik és a negyedik példány is, hogy a mérések sorozata az űreszközök elöregedése ellenére is hosszú időn át folyamatos maradhasson. Az Európai Unió (EU) és az Európai Űrügynökség (ESA) együttműködésében folyó Copernicus program adatpolitikája értelmében az adatok mindenki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhetők.
Persze nem az M2-es út új félcsomópontja az egyedüli felszíni változás, sőt… Göd neve manapság leginkább a Samsung SDI akkumulátorgyártó üzeme kapcsán szerepel az országos hírekben. Nem véletlenül, hiszen a néhány év különbséggel készített műholdképek is látványosan illusztrálják, rövid idő leforgása alatt mekkora bővülésen ment át az iparterület. Ahol az első műholdkép készítésének idején erdő és szántó volt, ott ma hatalmas üzemcsarnokok állnak. Az új félcsomópont és a hozzá kapcsolódó útszakasz megépítését is a gyár kiszolgálásának igénye tette szükségessé, hiszen a megnövekedett forgalmat már nehezen bírta az északabbra fekvő, eddigi egyetlen gödi (újtelepi) csomópont az M2-es úton.
A fenti animáción 2016-tól 2023-ig évente egy-egy Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatjuk be a gödi Samsung SDI mostanra kb. 1 km²-en elterülő gyártelepének terjeszkedését. A hosszú távon gyűjtött, szabadon hozzáférhető műholdas adatok egyebek mellett alkalmasak a felszínváltozások nyomon követésére, legyenek azok természetes eredetűek vagy az emberi tevékenységhez kapcsolódóak. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016–2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A magyarországi Samsung SDI vállalatot 2001-ben alapították színestelevízió-képcsövek, plazmatévé-panelek és mobiltelefon-kijelzők gyártására. A Gödön felépült, több mint 300 ezer m² alapterületű üzemükben – amelyet az első Sentinel-2 műholdképen láthatunk – a technológiaváltás miatt a termelés megszűnt, a telephelyet 2014-ben bezárták. Ott aztán 2016-tól kezdve több lépcsőben egy sokkal nagyobb akkumulátorgyár-komplexum építése kezdődött, amely elektromos autók gyártói számára készít ilyen alkatrészeket.
A szorosan vett gyártelep megnövekedett területe mellett változások láthatók nem csak az utakban, de az M2-es túlsó, keleti oldalán is. Közvetlenül a gyorsforgalmi út mellett, a régebbi csomóponttól délre például néhány éve napelempark „nőtt ki” a földből, és újabban megkezdődött egy csomagolóüzem építése is.
Szeptember 28-án új nagysebességű vasútvonalat avattak Kínában, az ország délkeleti szélén – lehetett olvasni nemzetközi hírügynökségi jelentések nyomán a hazai híradásokban is. A vonal a Tajvan-szoros partja mentén fekvő Fucsien (Fujian) tartomány három nagyvárosa, délről észak felé haladva Csangcsou (Zhangzhou), Hsziamen (Xiamen) és Fucsou (Fuzhou) között teremt kapcsolatot. Ez utóbbi nagyváros Fucsien tartomány fővárosa, innen indult dél felé az első szerelvény 28-án helyi idő szerint reggel 9:15-kor.
A most átadott 277 km-es szakasz révén jelentősen lerövidül az eljutási idő a városok között, különösen azért, mert a hegyvidéki területen amúgy is nehézkes a közlekedés. Közel 20 km-en át ugyanis az új, 350 km/h sebességű közlekedésre alkalmas gyorsvasúti szakasz a part közelében, a tengeröblök vize felett épített hidakon halad. Ezzel ez lett Kína első, víz felett átívelő gyorsvasúti pályája. A teljes vonalon összesen 84 híd és 29 alagút épült, ezek összesítve a teljes pályaszakasz 85%-át teszik ki. A vonatok a fent említett városok mellett megállnak még Putien (Putian) és Csüancsou (Quanzhou) állomásain is. A tartományi székhely Fucsien, valamint a gazdasági-turisztikai központ Hsziamen között vonattal most már egy óránál rövidebb idő alatt el lehet jutni.
Az alábbi, hamis színezéssel ellátott Sentinel-1 radaros műholdképek közöl az egyik friss, 2023 szeptemberében készült. Összehasonlításul, a csúszka elmozdításával megtekinthetünk egy napra pontosan 7 évvel korábbi, ugyanerről a területről készített képet. A Mejcsou-öböl (Meizhou) vize fölött húzódó több mint 10 km-es hídnak akkor még nem volt nyoma.
Kína gyorsvasúti hálózata 2022-re elérte a 42 ezer km-es összesített hosszat, amivel az ország világelső. Ezen belül a 350 km/h sebességű haladást is megengedő szakaszok tavaly nárra 3200 km-t tettek ki – hozzájuk csatlakozott a most átadott, részben a tenger felett haladó vonal.
A CNN tudósítása azt is megemlíti, hogy a beruházás egy geopolitikai szempontból érzékenynek számító helyszínen, a Tajvani-szoros nyugati partján épült. Valójában Hsziamen városa, amely egy szigeten fekszik, a Tajvanhoz legközelebbi kínai nagyváros, hiszen egy mindössze néhány km-es tengerszoros választja el a szomszédos, már Tajvan fennhatósága alatt álló Csinmen-szigetektől (Kinmen). Az év elején a tajvani oldalon született is egy nagy vitát kavart javaslat egy híd építéséről, amely a szó szoros és átvitt értelmében is áthidalhatná a különbséget a két ország között – az ötletet a jelek szerint a kínai illetékesek is felkarolták. Ha mindez megvalósulna, a kontinenshez Tajvan fő szigetéhez képest sokkal közelebb fekvő Csinmen egyfajta „békeövezetként” szolgálhatna. Műszakilag legalábbis a jelek szerint nincs akadálya, hogy egyszer ilyen összeköttetés épüljön…
Három évvel ezelőtt, 2020 nyarán látogattunk el virtuálisan, egy Sentinel-1 radaros műholdkép segítségével Etiópiába, ahol az Etióp Újjászületés Nagy Gátja (más fordításban Nagy Etióp Reneszánsz Duzzasztógát, Grand Ethiopian Renaissance Dam) volt a fő „látnivaló”. Az alkalmat akkor az adta, hogy megindult a Kék-Nílus vizének felduzzasztása, miután megépítették a 155 méter magas és 1,8 kilométer hosszú völgyzáró gátat. Ez Afrika legnagyobb – és a világ hetedik legnagyobb – vízerőművéhez épült, amelynek tervezett teljesítménye 6,45 GW. A beruházás költsége 4,6 milliárd dollár. Összehasonlításképp érdemes megemlíteni, hogy a Níluson lejjebb, a híres Asszuáni-gátnál levő erőmű kapacitása 2,1 GW.
Akkor a híradásokra alapozva azt írtuk, hogy a 74 milliárd köbméteresre tervezett víztározó teljes feltöltése valahol 5 és 15 év közötti időt vesz majd igénybe, de az alvízi országoknak nyilván nem mindegy, hogy milyen gyorsan fejezik be a folyamatot. A gát és a víztározó létesítése ugyanis az érintett államok, Egyiptom és Szudán élénk tiltakozását váltotta ki. Ezekben az afrikai országokban ugyanis az ivó- és öntözővíz legjelentősebb forrása a Nílus, amelynek a vízhozamát viszont befolyásolja a tározó feltöltése. Nos, a friss hírek arról szólnak, hogy az etiópok befejezték az óriás víztározó feltöltésének negyedik és egyben utolsó fázisát. A diplomáciai tárgyalások a víz megosztásáról már az építés kezdetekor megkezdődtek, de 2021 áprilisában megszakadtak – idén augusztusban viszont újraindultak.
Ekkoriban készült az alábbi (jobb oldali) Sentinel-1 radarkép a területről. Mellette bal oldalon – a csúszka elmozdításával összehasonlítható módon – ugyanaz a 2020. július eleji műholdkép látható kicsit nagyobb látómezővel, amelyet 2020-as blogbejegyzésünk illusztrálásához is használtunk. Valóban szembetűnő, hogy három év leforgása alatt mennyivel nagyobb területet öntött el a tározóban felgyülemlő víz. A radaros műholdképeken az egybefüggő, nyugodt vízfelszín sötétnek tűnik, hiszen onnan a műholdról oldalirányban lebocsátott impulzusok nem ugyanabban az irányban verődnek vissza.
A műholdas felvételek egyébként nem csak látványossággal szolgálnak. Felhasználásukkal és digitális terepmodellek alkalmazásával jól meg lehet becsülni a tározóban levő víz térfogatát. A Kék-Nílus vizét áramtermelésre felhasználó óriásgát építése 2011-ben kezdődött, és közel 5 milliárd dollárba került. Az erőművel az Etiópia gazdasági fejlesztéséhez szükséges áramigényeket szeretnék kielégíteni, de exportra is jut majd a villamos energiából. Termelésről először 2022 februárjában érkezett hír. Van hová fejlődni az afrikai országban, hiszen a mintegy 120 milliós lakosságnak most csak a feléhez jut el az áramellátás.
Augusztus 19-én és az azt követő napokban Békés vármegye területén, a Szarvas, Kondoros, Mezőberény és Gyomaendrőd települések körzetében több földrengés pattant ki, melyek nagysága elérte a 4.1 magnitúdót. Az utórengések száma száznál is több volt, ezek közül a nagyobbakat a lakosság is érzékelte. Még szeptember elején is regisztráltak itt újabb, kisebb rengéseket. Bár e földrengések energiája szerencsére nem összemérhető a nemzetközi híradásokban rendszeresen látott hatalmas – legutóbb, szeptember elején például Marokkóban pusztító, több ezer emberéletet követelő – rengésekével, és ezért számottevő károk sem keletkeztek, a békésiek nagyságát elérő földmozgások hazánkban nem számítanak mindennaposnak.
A közvéleményben és szakmai körökben is nagy visszhangot váltott ki augusztus végén a Portfólió portálon megjelent jegyzet, amely felvetette, hogy a rengések akár ok-okozati összefüggésben lehetnek az emberi tevékenységgel, nevezetesen a térségben folytatott szénhidrogén-bányászati és geotermikus célú vízkivételi munkálatokkal. A geológus és geofizikus szakemberek is többnyire arra a következtetésre jutottak, hogy a rengések hátterében természetes lemeztektonikai folyamatok állhatnak. Annál is inkább, mert az emberi tevékenység keltette rengések legfeljebb néhány km-es fészekmélysége jóval közelebb van a felszínhez, mint a Békésben tapasztalt mostani földrengések 10–20 kilométeres fészekmélysége. Ráadásul a gyanúba kevert ipari tevékenységek nem közvetlenül a földrengések által érintett területen, hanem attól lényegesen távolabb folynak.
Az európai Copernicus program Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdjainak méréseit interferometrikus módszerrel feldolgozva megkísérelhetjük felmérni, hogy a földrengéses időszakban az érintett területen számottevően elmozdult-e a felszín, s ha igen, milyen mértékben. Erre az ad lehetőséget, hogy a radaros műholdak rendszeres időközönként – egy Sentinel-1 műhold esetében 12 naponta – újra és újra elrepülnek egy adott terület felett. A felszínre lebocsátott és a műhold irányába visszavert radarhullámok fázisa pedig mérhető módon megváltozik, ha a két időpont között a felszín a műhold irányában elmozdult. Ilyen módszerrel, a jelenség bekövetkezte előtt és után végzett Sentinel-1 mérések alapján korábban mi magunk is tanulmányoztunk jelentős földrengések nyomán létrejött felszínmozgásokat, például 2020 végén Horvátország, 2023 elején pedig Törökörszág területén.
Hasonló elemzést végeztünk most el a békési rengések által érintett területre is. Ehhez az augusztus 14. és 26. napokon észlelt felszálló, illetve 18. és 30. napokon észlelt leszálló irányú Sentinel-1A adatokat dolgoztuk fel. (Az előbbi esetben délről észak felé, az utóbbiban északról déli irányban halad el a műhold a terület felett.) A szeizmikus eseményeket átfogó időszakban jelentős felszínmozgás nem volt detektálható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rengések epicentrumának közelében a légköri és ionoszférikus hatások kb. 1 cm-es jelénél nagyobb felszínváltozások nem voltak. A két műholdirány összehasonlítása azt is megmutatja, hogy ezek a nagy térbeli kiterjedésű jelek valóban nem köthetőek deformációhoz, mivel kiterjedésük és mintázatuk nem egyezik meg a két észlelési irányban. A felszíni elmozdulás tehát minden bizonnyal jelentősen kisebb, mint ezen légköri jelek nagysága.
(Kép: Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Geo-Sentinel Kft.)
A Sentinel-1 mérések azonban nem csak a földrengéseket követő hirtelen felszínváltozások kimutatására alkalmasak. Az ún. állandó szórópontú műholdradar-interferometriás eljárással nem csupán két időpontban, de akár éveken át gyűjtött adatok felhasználásával a felszín hosszabb távú, folyamatos változásai is feltérképezhetők. A Geo-Sentinel Kft. épp ezzel a módszerrel készítette el nemrég Magyarország 2014 és 2021 közötti felszínmozgásainak térképét. Ez az adatbázis több mint 14 millió helyen, átlagosan 100 különböző időpontból származó, közel másfél milliárdnyi mozgásadatot tartalmaz, az elmozdulás idősorokból meghatározott sebességek átlagos pontossága 0,5 mm/év alatti.
A Magyarország felszínmozgástérképéhez készített, jellegzetes eseteket felvonultató kisatlaszból egy példát kiragadva, a szénhidrogén-kitermelésnek a felszínre gyakorolt hatását mutatjuk be alább. A Bács-Kiskun vármegyei Borotától északnyugatra egy viszonylag kis mező kitermelése folyik, ami lokális felszínmozgás-anomáliát okoz. A bányászat során a kőzetből kitermelt anyag a pórusnyomás csökkenését, a kőzetmátrix tömörödését, következésképp a felszín süllyedését okozza. A Borota melletti szénhidrogén-termeléssel összefüggésben 2016-tól gyorsuló ütemben süllyed a terület, amit az egyik termelő kútra vonatkozó elmozdulás idősor 1 cm/évet is meghaladó sebességgel jól reprezentál.
A Borota melletti szénhidrogén-kitermelés hatása a felszínre. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2014–2020 / forrás: Magyarország felszínmozgása 2014–2020, Geo-Sentinel Kft.)
Mint láthatjuk, a felszín alól folyadék – például kőolaj, víz – kitermelése okozhatja a felszín fokozatos süllyedését, vagy ellenkezőleg, a visszasajtolás vagy a kitermelés leállítása a felszín újbóli emelkedését. Mindez összetett, a kőzet tulajdonságaitól, a beavatkozás módjától és mértékétől is függő folyamat, amelynek felderítéséhez páratlan lehetőséget nyújtanak a műholdradar-interferometriás mérések. A Geo-Sentinel Kft. nemrég megkezdett, az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési programja (FutureEO) támogatásával folyó munkája során épp a felszín alatti folyadékokkal kapcsolatos felszínváltoztató hatásokat vizsgálja, annak érdekében, hogy az érintett iparágak szereplői és a hatóságok számára hasznosítható információval szolgálhasson.
Szeptember 8-án késő este az észak-afrikai országot nagy erejű, a Richter-skálán 6,8-es magnitúdójú földrengés sújtotta. Bár a terület a földkéreg afrikai és európai kőzetlemezeinek határán fekszik, az ekkora erejű rengések mégis nagyon ritkák Nyugat-Marokkóban. A természeti csapás következtében már több mint 3000-re emelkedett a halálos áldozatok száma, még ennél is sokkal többen sérültek meg. Most, egy héttel a földrengés után is tovább folyik a túlélők keresése az Atlasz-hegységben levő településeken, külföldről érkező kutató- és mentőcsapatok bevonásával. Korábban kritika érte a kormányzatot, amiért késve engedték be a külföldi segítséget, miközben a mentőcsapatok nem tudtak eljutni a leginkább érintett régiók kisebb településeire. A pusztítás mértékére jellemző, hogy Marokkó negyedik legnagyobb, milliós népességű, az Atlasz-hegység lábánál fekvő városának, Marrákesnek (Marrakesh) a történelmi központjában a vályogtéglából épített házak közel 85%-a megsemmisült. A túlélő lakóknak most nincs fedél a fejük felett.
Egy ekkora földrengésnek szokás szerint jelentős mértékű felszín-átalakító hatása is van. Ezt vizsgálják az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 küldetése segítségével, a műholdradar-interferometria módszerével. (Hasonló esetekről korábban számos alkalommal olvashattak a Sentinel blogon, a témához kapcsolódó, alkalmanként saját eredményeinket is bejegyzéseink itt megtalálhatók.) Az első eredmények közül az Európai Űrügynökség (ESA) tett közzé honlapján egy felszínváltozási térképet. Az ilyen vizsgálatok nem csak fontos információval szolgálnak a mentési és helyreállítási munkálatokhoz, de tudományos jelentőségük is van a földrengések hatásának tanulmányozása érdekében. Az alábbi kép a Sentinel-1A műhold két egymást követő elrepülésekor, augusztus 30-án (tehát közvetlenül a földrengés előtt) és szeptember 11-én (az esemény után) mért adatok alapján készült. A műholdról lebocsátott és oda a felszínről visszaverődő radarjelek fázisának (valójában a futási idejének) a megváltozása a felszín műholdirányú elmozdulásának mértékére utal. A szivárvány színeiben ábrázolt interferenciamintázat egy-egy ciklusa egy teljes hullámhossznyi (km. 5,55 cm) változásra utal. Minél sűrűbben váltják egymást a színek, annál nagyobb mértékű ott az elmozdulás. Koncentrikus körökkel külön bejelölték a földrengés epicentrumának helyét Marrákestől mintegy 75 km-re délnyugatra.
Sentinel-1 adatokból készített interferogram a marokkói földrengést követő felszínváltozások mértékének illusztrálására. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Aristotle University of Thessaloniki, CNES DIAPASON InSAR service, TRE Altamira, Geohazard Exploitation Platform GEP/ESA)
Ilyen természeti csapások esetén működésbe lép az a nemzetközi egyezmény (International Charter ‘Space and Major Disasters’), amelynek keretében a résztvevő űrügynökségek és műhold-üzemeltetők földmegfigyelési adatokat, nagyfelbontású űrfelvételeket bocsátanak ingyenesen rendelkezésre, hogy azok elemzésével minél gyorsabban lehessen segíteni a helyszíni hatóságok mentési és helyreállítási erőfeszítéseit. A rövid válaszidő ilyen esetekben igazán fontos. Hasonló feladattal dolgozik a Copernicus program veszélyhelyzeti szolgáltatása is (Copernicus Emergency Management Service, CEMS).
Kirajzolódott az új nyomvonal az ország legkeletibb gyorsforgalmi projektjén – olvashattuk nemrég a Magyar Építők honlaphírében. Az M49-es út építéséről van szó, amely az M3-as autópálya és a magyar–román határ, pontosabban a csengeri határátkelő között teremt majd kapcsolatot. Csenger a román oldalon Szatmárnémetihez (Satu Mare) van közel. Jelenleg az M3-as autópálya és Ököritófülpös közötti szakasz építési munkái folynak. Itt a négysávosra tervezett út mellett négy külön szintű csomópont, valamint egy híd is megépül a Kraszna folyó felett. Az első ütem 28,15 km hosszú út megépítését jelenti.
Az építkezés, amelynek nyomai természetesen a műholdképeken is látszanak, az idén kezdődött. A kivitelező a Duna Aszfalt Építő Zrt. A Mátészalka városát (az alábbi képeken középtájt jobbra) dél felől elkerülő nyomvonal jól kivehető, az M3-as csomópontjától (nyugatra, balra) egészen a Kraszna vonaláig (keletre, jobbra). Ez az első építési ütemnek nagyjából az első fele. Két valódi színeket mutató Sentinel-2 műholdképet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. Az egyik friss, idén augusztus 14-én készült, a másik éppen két évvel korábban, amikor még nem voltak földmunkák az M49-es út kijelölt nyomvonala mentén.
A júliusi nagy kiterjedésű tüzek után augusztus vége felé ismét több tucatnyi erdőtűz lángolt fel a forróság és szárazság sújtotta, emellett szeles időjárású Görögországban, ráadásul 24 óra leforgása alatt. Augusztus 22-én és 23-án például az ország északkeleti részén pusztító tüzek füstje délnyugati irányban több száz kilométeres távolságba, egészen Olaszország, sőt Észak-Afrika fölé is eljutott. Az alábbi Sentinel-2 műholdkép a tengerparti Alexandroupoli városa körüli helyzetet mutatja, augusztus 23-án.
A következő, ugyancsak Sentinel-2 adatok alapján készített műholdképet már az Európai Unió (EU) Copernicus programjának honlapján, a nap képe rovatban tették közzé. Augusztus 28-án már a addigra felperzselt terület látható, amely északkelet felé Kotronia és Dadia városának körzetét is elérte. Akkor már közel 81 ezer hektár vált a tűz martalékává, miközben az oltáson még mindig nagy erőkkel dolgoztak. Közel 500 tűzoltót, 100 járművet, 4 repülőgépet és 2 helikoptert vetettek be a természeti katasztrófa megállítása érdekében.
Az erdőtűz nyaranta nem szokatlan jelenség Görögországban, de a klíma változásával egyre nagyobb a kiterjedt tűzvészek előfordulásának valószínűsége. Még vége sincs a tüzek számára kedvező idei időszaknak, de az adatok szerint már most nagyobb terület égett le, mint a pusztító 2021-es szezonban.
S ha a füst nem lenne elég a levegőminőség elrontásához, a megfordult irányú szél augusztus legvégén szaharai eredetű port is szállított Görögországba. A líbiai partoktól induló, a Földközi-tenger fölött átjutó por az alábbi, augusztus 29-én készült Sentinel-3 műholdkép tanúsága szerint már elérte az ország déli részét.
Az északi félteke idei nyarán, ha lehet, még gyakrabban érkeznek hírek kiterjedt erdőtüzekről, mint amit már megszokhattunk: már tavasztól fogva például Kanadából – ahol azóta is küzdenek az efféle természeti csapásokkal –, később a Hawaii-szigetekről és a Földközi-tenger térségéből. Néhány esetet blogbejegyzéseinkben is említettünk, Sentinel műholdképekkel illusztrálva (linkek a cikk cégén), de korántsem mindegyiket. Most a Kanári-szigetek legnagyobbikán, Tenerifén pusztító tűzről számolunk be az Európai Unió (EU) Copernicus programjának honlapja nyomán, ahol nemrég a nap képe rovatban szerepelt az alábbi, műholdas mérések alapján készített térkép.
Bár Spanyolországot idén nyáron több rendkívüli hűhullám érte el, de a tenerifei tűz eddig a legkomolyabb az országban, a szigeten pedig az elmúlt 40 évben sem tapasztaltak hasonlót. Arafo és Candelaria önkormányzati területein augusztus 15-én lobbantak fel a tüzek, a feltételezések szerint szándékos gyújtogatás nyomán.
A tenerifei erdőtűz által érintett területek az idő előrehaladtával, az augusztus 24-én déli állapot szerint. Citromsárgával a 18-áig leégett területek (mintegy 5,8 hektár), narancs színnel a 21-éig érintett további területek (összesen már közel 9,6 ha), végül pirossal a 24-i állapot, amikor a teljes terület már megközelítette a 11 hektárt. A háttérben egy 23-áról származó Sentinel-2 műholdkép látható. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Emergency Management Service adatok)
Tizenegy településről húszezernél is több embert kellett kitelepíteni az eleinte feltartóztathatatlannak tűnő tűz elől. Tíz nappal a tüzek fellobbanása után már csak 300 ember maradt kitelepítve. A katasztrófa két nemzeti park területét is érintette, köztük a Teide vulkán oldalában levőét.
Ez a Sentinel-2 műholdkép még augusztus 18-án készült, rajta aktív tűzfészkek infravörös jeleinek a kiemelésével és az Atlanti-óceán fölött keleti irányban szálló füsttel. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 kép)
