Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési oldalán három európai hegyvidéki tájról készült Sentinel-2 műholdkép segítségével mutatták be az őszi erdők jellegzetes színárnyalatait.
A lombhullató erdők faleveleinek őszi elszíneződése a legszebb természeti látványosságok közé tartozik. Ahogy rövidülnek a nappalok és csökken a hőmérséklet, a lombhullató fák abbahagyják a klorofilltermelést, így – mielőtt lehullanának – a leveleik sárgává, narancssárgává és pirossá válnak. Ezek az ősz színei. Az alábbi, 2024 októberében a Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjaival készített, a valóságos színeket visszaadó képek a bükkerdők színeket örökítik meg. (A képek aláírásában szereplő linkekre kattintva letölthetők a teljes, 10 m-es legjobb felszíni felbontású változatok.)
A képeken, mint őszi pillanatfelvételeken látható színárnyalatok az adott területen jellemzően előforduló fafajtól, az időjárástól, a tengerszint feletti magasságtól és a hegyoldalak tájolásától függenek. Ezeken a területeken a leggyakoribb fa az európai bükk vagy közönséges bükk (Fagus sylvatica), amely a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozik.
Az európai bükk ellőfordulási térképe a kontinensen. A fafaj élőhelye Skandináviától Dél-Olaszországig, Spanyolországtól Törökország északnyugati részéig terjed, jellemzően hegyvidéki területeken. Minél világosabb az árnyalat a barnából sárgába átmenő színskálán, annál jellemzőbb a bükk az adott területen. Az alábbi három Sentinel-2 műholdkép Olaszország, Románia, illetve Görögország és Észak-Macedónia területéről a térképen fehér téglalapokkal megjelölt helyszínekről készült idén októberben. (Kép: ESA / adatok: Tree Atlas – JRC, D. de Rigo et al. 2016)A Toszkán-emilián Appenninek egy részlete Olaszország északi részén, október 29-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)A Kárpátok déli vonulatának egy részlete Romániában. A műhold látómezejébe több nemzeti park területe is beleesik. Az október 26-án készült kép felső részén egy nagyváros, Brassó részlete is látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)Észak-Macedónia és Görögország nyugati határvidéke. Balra a Preszpa-tó részlete látható, amelynek területén három ország (a fentieken kívül még Albánia) osztozik. Nagyobb magasságokban a bükk, lejjebb a tölgy a jellemző, ez adja a vörösesbarna, barna és zöld árnyalatainak színkavalkádját. Az őszi lombok által sokszínűre festett hegyektől keletre eső sík, településekkel és mezőgazdasági táblákkal tarkított táj éles kontrasztot mutat. A kép október 27-én készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Amikor a klímaváltozással összefüggő tengerszint-emelkedésről hallunk, akkor rendszerint olyan alacsonyan fekvő óceáni szigetek jutnak eszünkbe, mint a Maldív-szigetek, ahol az évszázadunk végére prognosztizált akár 1 m-t is elérő vízszintemelkedés nyomán a most még szárazon fekvő területek nagy része víz alá kerülhet. A tengerszint emelkedése azonban máshol, hozzánk sokkal közelebb is gondokat okozhat – habár ez a probléma Magyarországot közvetlenül nem érinti, hiszen nincsen tengerpartunk. Németország északi részén, az Északi-tenger partvidékén az emelkedő vízszint már most is gondokat okoz, veszélyeztetve a part menti településeket és az ökoszisztémát. A tengervíz behatolása nem csak a közvetlenül a part mentán fekvő területeket érinti, a szárazföld belsejében lévő termőföldeket és élőhelyeket is érinti.
Az alábbi Sentinel-2 műholdkép az Alsó-Szászország szövetségi tartományban fekvő Harlesiel (balra, a Harle folyó torkolatánál és Schillig (jobbra) településeket mutatja. Északra (fent) a Watt-tenger (az Északi-tenger sekély melléktengere) és Nyugati-Fríz-szigetek vonulatának legkeletibb nyúlványa látható. (A Fríz-szigetekről nemrég egy blogbejegyzésünkben részletesen is írtunk, az ott bemutatott Sentinel-2 műholdkép egyfajta keleti irányú folytatását láthatjuk most itt.)
A kép 2024. július 20-án készült. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)
Harlesiel mellett, mint sok más helyen a part mentén, gátakat építenek, hogy megvédjék a területet a tengervíz eróziós hatásától. A gátak méreteinek meghatározásához figyelembe veszik az egy évszázadra előre jelzett tengerszint-emelkedés mértékét is. Csak Alsó-Szászországban mintegy 1 millió ember védelmét szolgálják ezek a gátak.
Az európai Copernicus földmegfigyelési program keretében működik a Copernicus Coastal Hub, amely az európai tengerparti övezetekre vonatkozó földmegfigyelési adatok forrása. A Sentinel műholdas adatokból is származtatott, hozzáadott értékkel bíró információi alapvető fontosságúak a part menti területek fenntartható kezelésének támogatásában.
Spanyolország déli és keleti részein október 29-én és 30-án hirtelen rekordmennyiségű eső esett. Emiatt hirtelen megáradtak a folyók. November első napján a villámáradások által leginkább sújtott Valenciában és környékén már 150 fölé emelkedett a természeti katasztrófa halálos áldozatainak száma. A mentés és a túlélők utáni kutatás folytatódik, az áldozatok száma várhatóan még tovább fog emelkedni. Ez az elmúlt évtizedek legsúlyosabb természeti csapása Spanyolországban. A helyszínen készült képek döbbenetes látványt mutatnak. A túlélők beszámolója szerint a hirtelen jött árvíz halálos csapdákká változtatta a szűk városi utcákat. Az áradás óriási kárt okozott az infrastruktúrában, épületeket rombolt le, hidakat, utakat sodort el, autókat dobált egymás hegyére-hátára. Fennakadások voltak a vasúti közlekedésben.
Valencia környékére 8 óra alatt több csapadék hullott, mint az itt általában mért egész éves mennyiség. Az európai Copernicus földmegfigyelő program vészhelyzeti szolgáltatását (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) természetesen ezúttal is aktiválták, hogy a műholdképek segítségével pontos és átfogó képet kaphassanak a hatóságok az áradás következményeiről, segítve a mentési munkálatokat. A Copernicus honlapján egy olyan Sentinel-1 radaros műholdképet mutattak be, amely az árvízi elöntés mértékét szemlélteti. Az október 31-én készült radarképet a korábbiakkal összevetve, kék színnel jelölték azokat a területeket – elsősorban Valenciától délre –, amelyeket most víz öntött el.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)
Alább mi is megmutatjuk ezt az október 31-ei Sentinel-1 műholdképet. A hamis színezés kékkel emeli ki a vízzel borított felszínt. Jobbra a Baleár-tenger látható, világossárga színűek a beépített városi területek, amelyek erős radarvisszhangot produkálnak. (A tengeren az ugyancsak fényes radaros célpontnak számító hajók apró sárga pontokként jelennek meg.) Jobbra fent a tengerparton a legnagyobb sárga folt Valencia városa. A csúszka elmozdításával előtűnik a 12 nappal korábban ugyanerről a területről készített Sentinel-1 műholdkép, ugyanilyen színezéssel. Ezzel a megjelenítési móddal is jól látható a különbség a vízzel való borításban.
Alább egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképet mutatunk be az európai Copernicus földmegfigyelési program nyomán. Egy jól ismert táj, Budapest és környéke látható rajta. A 2023-ban készült képen a város sűrűn beépített területei lilák, a Duna szalagja sötétkék. A főváros környéki mezőgazdasági táblák színes, jellemzően zöldes foltokként látszanak, az erdős területek pirosak. A kép készítésének idején némi hó is borította a tájat, nyugat felé ezek a területek világoskékben tűnnek fel.
A kép publikálásának célja nem elsősorban a színkavalkád bemutatása volt. Az Európai Unió (EU) Tanácsának soros elnökségét ebben a félévben betöltő Magyarország, pontosabban a főváros, azon belül is a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Q épülete lesz a helyszíne az Unió űrprogramjaival kapcsolatos 2024. évi EU Space Days konferenciának. Az „űrnapok” november 20-án és 21-én lesznek. Itt a már működő és jól ismert európai űrprogramok (a Copernicus mellett a műholdas hely- és időmeghatározással kapcsolatos Galileo és EGNOS) mellett a most alakuló újakról (a biztonságos kormányzati műholdas kommunikációt segítő GOVSATCOM és IRIS2) is szó lesz. A rendezvényen a részvétel díjmentes, de regisztrációköteles. További információk és a jelentkezés módja ezen a honlapon olvasható. Személyes és online részvétel is lehetséges. Mivel a helyek száma korlátozott, aki személyesen szeretne ellátogatni az eseményre, jól teszi, ha időben regisztrál.
Az alkalomhoz kapcsolódóan egy olyan kiállítás is Budapestre érkezik, amelyen a Copernicus műholdakkal a Földről készített felvételek művészi oldalát mutatják meg az érdeklődő nagyközönségnek (Copernicus Earth Art Exhibition).
Az Amazonas-medence nagy folyóinak vízállása idén októberben kritikusan alacsony szintet ért el. Az Amazonas egyik fő mellékfolyója, az 1700 km hosszú Rio Negro, amelynek vízgyűjtő területe a medence nagyjából egytizedét teszi ki, 122 éve nem szállított ilyen kevés vizet, mint most. Pedig a tavalyi száraz évszakban is nagyon alacsony volt a vízállása, de az idei még azt is alulmúlja. A Brazil Földtani Szolgálat szerint a Rio Negro és az Amazonas összefolyásánál fekvő Manaus városának térségében – ahová épp öt évvel ezelőtt látogattunk el érdekes, és még bő vizű folyókat mutató műholdképet ismertetve egy blogbejegyzésben – emberemlékezet óta ez a legsúlyosabb szárazság. A lakosság az ivóvizét a Rio Negróból kapja, és a gazdaság egyik alapját jelentő hajóközlekedést is akadályozza az alacsony vízállás. Ráadásul a kevés csapadék nyomán még további csökkenést jeleznek elő a szakemberek.
Az európai Copernicus program honlapján, a nap képe sorozatban megjelent alábbi Sentinel-2 műhodkép a Rio Negro egy részletét mutatja, Manaustól északnyugatra. Jól látható, hogy a meder mekkora része került most szárazra.
Az aszály egyébként Dél-Amerika szinte egész területét, elsősorban Brazíliát, Bolíviát, Ecuadort, Perut és Venezuelát sújtja. A hosszú ideje elmaradó esők miatt megnőtt az erdőtüzek által érintett terület, de a szárazság a mezőgazdaság csökkenő terméshozamaitól kezdve a vízerőművek energiatermelésén át a közlekedési hálózatokig számos helyen okoz gondot.
A Namíbiai Köztársaság Afrika déli részén, a Csendes-óceán partján fekszik. A szárazföldön délről a Dél-afrikai Köztársaság, északról Angola, északkeletről Zambia, keletről pedig Botswana határolja. Nevét a Namíb-sivatagról kapta, de területén fekszik a Kalahári-sivatag is. Így nem véletlen, hogy ez a legszárazabb szubszaharai ország Afrikában, népsűrűségében pedig az egész Földön csak Mongólia múlja alul.
Namíbia leghosszabb folyója a 650 km-es Fish, amelynek vizét a Hardap-gát duzzasztja fel. A 25 km2-es felszínű tározó az ország legnagyobb állóvize. Az alábbi hamisszínes Sentinel-2 műholdkép is ennek az ország közepén található régiónak a részletét ábrázolja.
A Sentinel-2 műholdkép 2024. augusztus 28-án, vagyis a déli félteke telén készült. A közeli infravörös csatornán gyűjtött adatok segítségével, vörös színnel emelték ki a növényzetet. Abból viszont nincs túl sok, az is inkább a képen keresztülkanyargó folyó mentén, a duzzasztógáttól délre, mezőgazdasági művelés alatt álló táblák formájában látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Kalahári-sivatag nyugati szélén járunk, ez egy forró és száraz vidék. Így a tározó jelentőségét nehéz lenne eltúlozni. Nem csak vízzel, de a gátnál működő erőmű révén elektromos energiával is ellátja a környék lakosságát.
A gáttól mintegy 20 km-re délkeletre, a folyó keleti partján fekszik Mariental városa, a régió fővárosa. A városi környezet vörös és szürke pontok keverékéből áll össze a műholdképen. A Kalahári nyugati részét hosszú homokdűneláncok jellemzik. Ezen némelyike a jobb felső sarokban, a jellemzően sárga színű területen látható, meglepően egységes, párhuzamos formákat mutatva. A kép jobb oldalán feltűnő kerek, fehéres foltok sóval borított kiszáradt tómedrek. A környék főbb útjai a tájat átszelő egyenes, fehér vonalakként azonosíthatók.
Idén Hollandiában a villamos energia több mint felét megújuló forrásokból, például szél- és napenergiából állították elő – olvashatjuk az európai Copernicus földmegfigyelés program honlapján nemrég megjelent, a nap műholdképével illusztrált rövid cikkben. Ha valaki kicsit is tisztában van a Hollandiában uralkodó időjárással, akkor az információ hallatán nem elsősorban a napenergiára, inkább a szélenergiára gondol, mint ami jelentős szerepet játszik ennek az eredménynek az elérésében. Valóban, a hamisszínes Sentinel-1 műholdkép a Hollandse Kust Zuid tengeri szélerőműparkot mutatja Leiden partjai közelében.
A Sentinel-1A műhold szeptember 29-én készítette ezt a radarképet Hollandia fölött. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)
A hatalmas szélturbinák fémszerkezete erős radarvisszhangot produkál az apertúraszintézis módszerével készült műholdképeken, míg a háttérben a tenger vízfelülete alapvetően „sötét”, hiszen a műholdakról oldalirányban lebocsátott rádióhullámok nem a műhold irányába verődnek vissza. Így a rendezett alakzatokban elhelyezett, kiterjedt szélturbinafarmok feltűnőek a radaros műholdképeken.
Hollandiában idén összesen 32,3 milliárd kWh energiát termeltek megújuló energiaforrásokból, ami az ország villamosenergia-termelésének 53%-a. Ezen belül a szélenergia jelentős növekedést mutatott, harmadával 17,4 milliárd kWh-ra emelkedett. Ennek az energiamennyiségnek is a kétharmada az új Hollandse Kust Zuid (a fenti képen) és a Hollandse Kust Noord szélerőművekből származik. A napenergiából és a biomasszából származó villamosenergia-termelés is növekedett, ezzel párhuzamosan pedig a fosszilis tüzelőanyagok, például a szén és a földgáz termelése csökkent.
A Copernicus programnak a klímaváltozással kapcsolatos szolgáltatása (Copernicus Climate Change Service, C3S) azzal támogatja az európai energiaszektort, hogy bemeneti (szél-, nap- és vízenergia), valamit energiatermelési és -piaci előrejelzéseket (kapacitástényezők, kereslet, piaci mozgások) biztosít regionális és nemzeti szinten.
Nem is olyan rég, szeptember 5-én állt pályára a Copernicus program Sentinel-2 műholdsorozatának harmadik tagja, a Sentinel-2C. A helyszín Kourou, Francia Guyana, a hordozórakéta egy Vega (méghozzá az utolsó) volt. Nem egészen két héttel az új – majdan a Sentinel-2A-t felváltó – űreszköz felbocsátása után már közzé is tették a fedélzeti kamera (Multispectral Instrument, MSI) első, egyelőre még tesztelési céllal készült felvételeit. Ahogy két elődjénél, úgy a Sentinel-2C-nél is a kamera a látható és infravörös tartományban, 13 spektrális sávban, az alatta levő felszínt 290 km-es szélességű sávokban leképezve készíti felvételeit. Az adott színtől függően a felvételek felszíni felbontása 10, 20 vagy 60 m-es lehet. A műhold pályamagassága 786 km.
A Sentinel-2C legelső képeiből az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján tekinthetünk meg egy válogatást. Mi itt először Spanyolország déli részére, Andalúzia fővárosába, Sevillába és környékére látogatunk egy valódi színeket visszaadó műholdkép segítségével. A képen Spanyolország egyik leghosszabb folyója, a Guadalquivir torkolata is látható.
Sevillában található a Spanyol Űrügynökség székhelye. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2C másik bemutatkozó európai képére sok minden ráfért, a dél-franciaországi Camargue-tól és Montpellier-től egészen a spanyolországi Barcelonától délre fekvő területekig. A képet a Földközi-tenger kékje uralja, felhők alig zavarták a „lelátást” szeptember 14-én, amikor a műhold elrepült a táj felett. Főleg felül, a francia partok mentén a vizet a folyók által beleszállított hordalék festi világosabb árnyalatúra.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2C MSI kamerájának kalibrálása várhatóan még három hónapon át tart, utána tudják majd elkezdeni a szolgálatszerű üzemet. Onnantól lesznek elérhetők az új műhold képei a felhasználók számára – ahogy a többi Copernicus műholdas adat esetében, úgy itt is szabadon és ingyenesen. A legelső képek minősége mindenesetre felülmúlta a várakozásokat. Figyelemre méltó, hogy milyen pontosan sikerült előzetesen beállítani a műszert a műhold felbocsátása előtt.
Az optikai földmegfigyelő műholdak kalibrációs folyamatának megszokott része az is, hogy a kamerát egy egyedi manőverrel a Hold felé fordítják. A célpont előnye, hogy mindig ugyanúgy néz ki, nem léphet fel a légkör zavaró hatása sem, így kiválóan alkalmas a különféle műholdakkal végzett megfigyelések összehasonlítására. A Sentinel-2 sorozat esetében is fontos, hogy a korábbi és az új műholdak képei hosszú, egyenletes minőségű, egységes idősort alkossanak.
A kép szeptember 20-án készült a majdnem tökéletesen megvilágított teliholdról. A felbontása a Hold felszínén 5 km-nek felel meg. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az eset nem egyszeri alkalom. A Sentinel-2 műholdakat nagyjából havonta egyszer a Hold felé fordítják. Égi kísérőnk jól ismert, stabil intenzitású fénye lehetővé teszi, hogy a műszer kalibrációját érintő legkisebb változásokat is észleljék és korrigálják. Ilyenek az idő múltával, ahogy a berendezések öregednek, természetes módon felléphetnek. A Holddal mint célponttal végzett rendszeres beszabályozás biztosítja, hogy az adatok az egész küldetés alatt összehasonlíthatók maradjanak, ami a műholdképek számos alkalmazási területén kritikus fontosságú.
Szeptember 10-én adták át Magyarország legnagyobb termelésű, csúcstechnológiát alkalmazó naperőművét a Heves vármegyei Szihalomban – olvashattuk nemrég a hírekben.
Ilyen volt másfél éve, ilyen most a naperőmű helye Szihalom közelében. Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak valódi színeket mutató képei a csúszka elmozdításával hasonlíthatók össze. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023, 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A 69 MW csúcsteljesítmény elérésére képes létesítmény az első olyan naperőmű Magyarországon, amelyet kifejezetten azért építettek, hogy a hazai vállalatoknak biztosítson megújuló forrásból származó villamos energiát. A szihalmi napelemparkhoz többféle technológiai újdonság is köthető a hazai energetikában, a naperőművek új generációját képviseli. Például esős, borús időben is többet termel, mint egy hagyományos naperőmű, mivel a fejlett szoftveres vezérlés optimális helyzetbe képes állítani a paneleket. Az árnyékolás soronként követi a Nap égi mozgását, így a sorok nem zavarják egymást, és a szomszédos sorról vagy a talajról visszaverődő fényt is tudják hasznosítani. Extrém időjárási körülmények (például viharos szél, jégeső, hó) esetén pedig megvédi a rendszer a napelemtáblákat az esetlege sérülésektől. A szihalmi napelemparkban már most felkészültek arra, hogy az erőművet a jövőben a szélenergia hasznosításával vagy energiatárolási kapacitással tudják bővíteni.
Még nem vonult le az évtized árhulláma a Dunán, de egy friss, tegnap készült Sentinel-2 műholdkép jól mutatja a helyzetet a tetőzés előtt álló folyón. A Dunakanyar települései környékén már jelentős az elöntés, egyes ingatlanok is víz alá kerültek. A várható legmagasabb vízállás előtt két nappal vagyunk. A népszerű kirándulóhely, a Szentendrei-sziget északi csúcsa már víz alatt. A szigeten fekvő, közel 1000 lakosú Kisoroszi községet a víz a műholdkép készítésének napján elzárta a külvilágtól. A Dunakanyarban számos, a part közelében futó útszakaszt is lezártak a forgalom elől.
Összehasonlításul egy 15 nappal korábbi, szeptember eleji Sentinel-2 műholdképen is megmutatjuk a helyszínt. A két, valódi színeket visszaadó kép között a csúszka elmozdításával lehet váltogatni. A szeptember 18-i képen nem csak a medréből kilépő folyó nagyobb vízfelülete a feltűnő változás, de a víz színárnyalata is. Az ár ugyanis több felkavart hordalékot visz magával, ami egészen világos drapp árnyalatúra színezi a folyó szalagját.
