Ahonnan a zöldségek jönnek

Posted on Leave a comment

Spanyolország délkeleti részén, a Földközi-tenger partján fekszik Almería városa. A 200 ezer lakosú andalúziai településtől 30 km-re található az a közel 30 ezer hektár, amely állítólag a földkerekség legnagyobb egybefüggő fóliasátras területe. Becslések szerint Európa primőr zöldségekkel való ellátásának a felét fedezik innen. Rengeteg paradicsom, paprika, uborka, cukkini és egyéb zöldségféle kerül ki a melegházakból. Nálunk is kaphatók a boltokban ezek a zöldségfélék egész éven át, még azokban az időszakokban is, amikor az itthoni éghajlat – például télen – nem teszi lehetővé, hogy megteremjenek. (Vannak persze európai országok, ahol igazából sosem teremnek meg ezek.)

Egy ekkora terület természetesen jól látható a Copernicus földmegfigyelési program optikai és infravörös hullámhosszakon dolgozó Sentinel-2 műholdjainak képein is. A felszín tulajdonságainak kiemelése érdekében hamis színezéssel dolgoztunk. Két képpárt mutatunk be, a látványos összehasonlítás kedvéért.

Az első képpár tagja egy-egy év első napján, 2018-ban és 2019-ben, egyaránt január 1-jén készültek, amikor nem borította felhő Almería egét. Bal oldalt a település, alul a Földközi-tenger öblének egy kis részlete látható. A fóliasátrak tengere a narancssárga árnyalataiban tölti be a kép legnagyobb részét. A csúszka mozgatásával észrevehetjük, hogy egyes fóliasátrak borítása az eltelt egy év alatt megváltozott, de egyébként a terület lényegében ugyanúgy néz ki a műholdképeken.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az idén újévi Sentinel-2 műholdképet összevethetjük egy tavaly év közepén, pontosabban 2018. június 8-án készített képpel is. Itt már sokkal szembeötlőbb a változás, de ennek oka az eltérő megvilágítási viszonyokban keresendő. Az optikai földmegfigyelő műholdak a Nap által megvilágított felszínről visszaszóródó fényt érzékelik a fedélzetükön elhelyezett kamerákkal. A Föld körül poláris napszinkron pályán keringő Sentinel-2 műholdpáros tagjai világidőben mindig 11 óra körül repülnek el Almería felett. Csakhogy amíg a nyár közepén ekkor magasan áll a Nap, addig télen sokkal alacsonyabb szögben süt le a tájra. A nyári műholdképen a fóliasátrak teteje igen fényes, hiszen a műhold kamerájának irányába tükrözi vissza a rá eső napfényt.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Almería környékén az 1980-as évektől kezdve fejődött ki a mezőgazdaságnak ez az ága, s mostanra a vidék gazdasági bevételeinek fő forrásává vált. Az intenzív növénytermesztés kifejlődése azért is érdekes, mert a terület éghajlata igen száraz, az éves átlagos csapadékmennyiség 200 mm körüli. A hidropónia, vagyis a termőföld nélkül, tápfolyadékkel végzett növénytermesztés „csodákat” művelt az elmúlt három és fél évtizedben. (Más kérdés, hogy ugyanolyan íze van-e az innen származó, mesterséges körülmények közt előállított zöldségféléknek, mint a szabad földön termesztett paradicsomnak, paprikának és társaiknak…)

A kistermelők és nagyobb gazdaságok által művelt fóliasátrak alatt akár 45 Celsius-fokosra is emelkedhet a hőmérséklet. Nem könnyű az itt végzett munka. Az sem véletlen, hogy számos afrikai és kelet-európai bevándorló dolgozik itt, mostoha körülmények között. A rengeteg felhasznált műanyagnak és növényvédő szernek káros környezeti hatásai is vannak.

A melegházak kiterjedése egyébként olyan nagy, hogy az Almeríai Egyetemen egy évtizeddel ezelőtt végzett kutatások szerint a tetejükről visszavert napfény valójában kimutathatóan hűti a környék klímáját. Míg Spanyolországban máshol az éghajlatváltozás miatt folyamatosan emelkedik az átlaghőmérséklet, itt 1983 óta évtizedenként 0,3 °C-kal még csökken is. Az elemzett hőmérsékleti adatok a műholdképek jobb alsó részén jól kivehető almeríai repülőtér meteorológiai állomásáról származtak.

Kapcsolódó linkek:

Copernicus – számok és érdekességek

Posted on Leave a comment

Az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjával kapcsolatban, mint ahogy 2016 közepe óta rendszeresen, úgy az elmúlt évben is sok adatot, tényt és érdekességet osztottunk meg, alkalmazásokat, szép és különleges műholdképeket mutattunk be a Sentinel blogon. Ígérjük, hogy ezt 2019-ben is folytatni fogjuk. Most, hogy elérkeztünk a 2018. év utolsó napjához (és utolsó blogbejegyzéséhez), álljon itt néhány szám és érdekesség, a Copernicus Observer gyűjtése nyomán. Mielőtt azonban belekezdenénk, minden olvasónknak boldog, sikeres új évet kívánunk!

A Copernicus messze a legtöbb adatot előállító földmegfigyelési program, és a harmadik legnagyobb adatszolgáltató a világon. Naponta mintegy 20 terabájtnyi adat keletkezik, ami egyenértékű egy másfél év (!) hosszúságú, HD felbontású filmnek megfelelő fájlmérettel. Ha az Amerikában tíz éven futó Jóbarátok (Friends) című televíziós filmsorozatot használjuk „mértékegységként”, akkor a Copernicus adat-előállítási sebességével az összes epizód kevesebb mint 2 perc alatt lefutna.

A Copernicus programon belül a Sentinel műholdak állítják elő a közvetlen adatokat, de a szolgáltatások ezeken kívül gyűjtenek és elemeznek más műholdaktól, illetve földi telepítésű mérőeszközöktől származó információt is. Mostanáig a program dedikált Sentinel műholdjai közel 12 millió adatterméket állítottak elő. Ez nagyjából akkora szám, hogy négy európai főváros, Madrid, Berlin, Róma és Párizs minden egyes lakójára jut belőlük egy-egy. A Copernicus adatokat akár ők is, de a világ minden kutatója, vállalkozója és magánszemélye szabadon és ingyenesen felhasználhatja.

A négy említett főváros Sentinel-2 műholdképmozaikja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Copernicus Support Office)

Ahogy említettük, a Copernicus szolgáltatásai a nagy mennyiségű műholdas adat mellett földi, helyszíni méréseket is használnak. Ezek az érzékelők működhetnek a szárazföldön, a levegőben és a tengereken. Ez utóbbira példa a Copernicus tengeri környezetet vizsgáló szolgálata (Copernicus Marine Environment Monitoring Service, CMEMS), amely több mint 3000, az Argos együttműködés által üzemeltetett bójáról származó hőmérsékleti és a sótartalomra vonatkozó adatot épít be modellszámításaiba. Az adatok a vízfelszíntől akár 2000 m-es mélységig jellemzik a vizet. Ennél még különlegesebb „önkéntes” közreműködői is vannak a rendszernek. Oroszlánfókák százai hordoznak ugyanis magukra erősítve kis mérőműszereket, amelyekkel a környezet állapotáról, de persze saját viselkedésükről is tájékoztatják az embereket.

Elefántfóka, Argos jeladóval felszerelve.

A part menti tengervíz minőségéről informálhatnak és a vízfelszín hőmérsékletére vonatkozó Sentinel-3 műholdas adatok kalibrálásában segíthetnek a megfelelően felszerelt szörfösök is.

A Sentinel-2 műholdak egy-egy terület fölött 2–5 naponta végeznek méréseket, a földrajzi szélességtől függően – a poláris műholdpályák miatt magasabb szélesség rövidebb visszatérési időkkel párosul. A Sentinel-3 és Sentinel-5P két napnál is rövidebb idő alatt visszatér egy adott hely fölé. A Copernicus katasztrófák esetén igénybe vehető szolgálata (Emergency Management Service, EMS) szünet nélkül, az év minden napján, a nap 24 órájában rendelkezésre áll, ha valahol a világon szükség van a segítségre, történjen akár földrengés, árvíz, erdőtűz, vagy más természeti csapás. A gyorsan (akár órák, rosszabb esetben – kevés műholdas adat vagy kedvezőtlen felhőviszonyok miatt – egy-két nap alatt) előállított térképek a helyi hatóságoknak segítenek a mentésben, a károk enyhítésében.

Kis híja egyébként, hogy a Copernicus helyett nem Pegasust emlegetünk most. 2012 előtt a program GMES (Global Monitoring for Environment and Security) néven futott. Már 2006-ban felismerték, hogy ez nem túl attraktív, a rövidítés nehezen kiejthető, ezért diákpályázatot írtak ki egy hangzatosabb elnevezés megtalálására. A zsűri a Pegasus nevet hozta ki győztesnek. Mégsem ez maradt meg, hanem a Copernicus, ami szellemében közelebb állt az EU másik nagyszabású űrprogramja, a Galileo navigációs műholdrendszer elnevezéséhez. Elvégre mind Galileo Galilei, mind Nikolausz Kopernikusz világképformáló európai tudósok voltak, akik neve mindenhol ismerősen cseng…

Kapcsolódó linkek:

Az Etna decemberi kitörése

Posted on Leave a comment

Nem is olyan rég, december közepén mutattunk be Sentinel-2 műholdképeket az Etnáról, Európa legnagyobb működő vulkánjáról. Akkor azt illusztráltuk, hogy a hegyet borító hó milyen könnyen megkülönböztethető a valódi színekben szintén fehérnek látszó felhőzettől. A „titok” nyitja csupán az, hogy a Sentinel-2 MSI (Multi-Spectral Instrument) kamerája által érzékelt 13 optikai és közeli infravörös hullámhosszon készített felvételeket megfelelő módon kell kombinálni. A vörös, zöld és kék alapszínekhez más-más sávú felvételeket rendelve előáll egy olyan hamis színezésű műholdkép, amelyen a hó élénk türkiz színűvé válik.

Az Etnáról 2018. november 29-én készített, a valódi és hamis színezésű Sentinel-2 műholdképek összehasonlítása. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

December 24-én érkeztek a hírek arról, hogy a szicíliai vulkán földrengések kíséretében ismét kitört. Két nappal később 4,8-es erősségű rengést is tapasztaltak a környéken, ami épületkárokat okozott. Az Etna oldalán kb. 2 km hosszan hasadék nyílt, amelyből forró láva tört elő.

Mit láthattak ebből a Sentinel-2 műholdak? Szicília fölött épp december 24-én, helyi időben 11 órakor repült el a műholdpáros egyik tagja. (Közel poláris napszinkron pályájukat úgy alakították ki, hogy helyi időben mindig hozzávetőleg ugyanakkor készítsék a felvételeiket egy adott területről, így azok könnyebben összehasonlíthatóak.)

A december 24-én, szerencsés módon felhőmentes körülmények közt készült Sentinel-2 képen a havat türkiznek mutató hamis színezésnek köszönhetően narancsvörös jelöli a legforróbb foltokat az Etnán. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Két nappal később, december 26-án voltak ugyan felhők az égen, de az Etna délkeleti oldalán jól kivehető a hosszan elnyúlt lávafolyás. A hóborítás is megfogyatkozott, a vulkáni füst- és hamufelhő pedig ugyancsak türkiz színű – és sötét árnyékot vet a hegy délnyugati oldalára. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az alábbi összehasonlító képen a csúszka mozgatásával látványossá tehetők a kitörő Etnáról két nap különbséggel készített Sentinel-2 műholdképek különbségei. A méretek érzékeltetésére: a téglalap alakú képek hosszabbik oldala a valóságban kb. 14 km-es távolságnak felel meg.

Kapcsolódó linkek:

Sentinel-1 a Krakatau fölött

Posted on Leave a comment

Több mint 200 halott, közel 1000 sérült a szomorú mérlege az Indonéziát sújtó szombati szökőárnak. A természeti csapás december 22-én, világidőben 14:27-kor történt (helyben már késő este, 21:27 volt). Félő, hogy az áldozatok száma még nem végleges. A szökőárért a jelentések szerint a Jáva és Szumátra szigete közti Szunda-szorosban található nevezetes és most is működő vulkán, a Krakatau lehet a felelős. A vulkán idén nyár óta többször kitört. A cunamit megelőző napon több száz méter magas hamufelhőt bocsátott ki magából, 22-én is aktív volt.

A Krakatauhoz fűződik az az 1883-as hatalmas kitörés, amely a történelem egyik legnagyobb természeti katasztrófája volt, az egész bolygón érezni lehetett a hatását. A légkörbe került hamu miatt 1 Celsius-fokkal csökkent a globális átlaghőmérséklet. Akkor óvatos becslések szerint is legalább 36 ezer volt a halálos áldozatok száma. A kitörés energiája ötezerszer akkora volt, mint a Hirosimára ledobott atombombáé. A tengerből kiemelkedő vulkáni hegy legnagyobb része, 25 köbkilométernyi anyag szétrepült. A 20. század elején aztán középen új sziget emelkedett a vízfelszín fölé, az Anak Krakatau, vagyis Krakatau gyermeke.

Most is ehhez az aktív vulkánhoz, egy feltételezett nagy földcsuszamláshoz köthető a szökőár. Egyelőre még kevés a biztos információ, de az elkövetkező napok műholdfelvételei is segítenek majd. Az alább bemutatott Sentinel-1 radaros műholdképeken középen látható az Anak Krakatau. A két felvétel között 24 nap telt el. Az első, viszonylag nyugodt helyzetet mutató – a radarjelek polarizációján alapuló hamis színezésű, és a kontrasztokat kiemelő – kép november 28-án készült. A második éppen december 22-én, a cunami napján, világidőben 22:33:45-kor. A radaros műholdképeket a csúszka mozgatásával könnyen összehasonlíthatjuk.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Ami a felületes szemlélő számára is azonnal feltűnik, hogy december 22-én a levegőbe került vulkáni hamu felhője is produkált radarvisszhangot. Ez a tengervíz hátteréből élesen kirajzolódó szigetektől keleti irányban látható. Középen az Anak Krakatau körvonalai megváltoztak, összhangban azzal, hogy korábban egy hatalmas csuszamlásnak kellett lennie, ami az akár 20 méter magas hullámokkal partot érő szökőárat előidézte. A jelek szerint a sziget alakja jelentősen megváltozott. A december 22-én készült radarképen mintha koncentrikus körök is feltűnnének az Anak Krakatau körül, ami a vulkán által a környező tengeren előidézett hullámokra utalhat.

Kapcsolódó linkek:

Ózon-előjelelzés Sentinel-5P adatokkal

Posted on Leave a comment

Az európai Copernicus földmegfigyelő program légköri összetevők mérésére készült Sentinel-5P műholdjának mérési adatait a vártnál hamarabb sikerült beépíteni a napi szintű operatív ózon-előrejelző számításokba. A Sentinel-5P 2017 októberében állt pályára, fedélzetén a holland vezetéssel kifejlesztett Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométerrel. Ez a légkörben előforduló egyes összetevők jellegzetes színképi nyomait tudja detektálni, minden korábbi műholdas módszernél pontosabb és nagyobb térbeli felbontású adatokat kínálva.

A Copernicus légkörfigyelő szolgáltatásának (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) szakemberei júliusra végeztek a Sentinel-5P adatok megbízhatóságának gondos elemzésével. Kidolgozták továbbá azokat a számítási eljárásokat, amelyek alapján immár az új műhold közel valós időben szolgáltatott ózonadatai is pontosítják az elemzési és előrejelző munkát.

A légkörben az ózon (O3) jó is, meg rossz is. Nagy magasságban, a sztratoszférában az ózonréteg kiszűri a Napból érkező ultraibolya sugárzást. Így hozzájárul az élő szervezetek védelméhez. (Emiatt ad okot aggodalomra az ún. ózonlyuk.) A felszínhez közel azonban veszélyes szennyezőanyagnak számít, a városi szmog egyik fő összetevője. Légzési nehézségeket okozhat, illetve károsíthatja a növényzetet. A műholdas műszerek, így a Tropomi is az ózon légköri oszlopsűrűségét, vagyis egy egységnyi alapterületű légoszlopban található molekulák számát tudja meghatározni.

Az Antarktisz fölötti ózonlyuk idén novemberben, a Sentinel-5P mérési adatai alapján készített animáción. A színskála az ózon oszlopsűrűségét mutatja Dobson-egységekben. (Forrás: ESA)

A CAMS ugyancsak módszeresen vizsgálja a Sentinel-5P nitrogén-dioxidra (NO2) és szén-monoxidra (CO) vonatkozó adatainak minőségét. Független ellenőrző mérésekkel segítik értelmezni a műhold által végzett méréseket, hogy aztán beilleszthessék azokat is a modellszámításokba. A munka jól halad, így a közeljövőben e két másik légköri összetevő pontos monitorozásában is számítanak a Sentinel-5P adataira. A műhold nem csak pontos méréseket végez, de poláris pályájáról 2600 km széles felszíni lefedettségi sávjának köszönhetően 24 óránként képes ismételten felmérni egész bolygónkat.

Kapcsolódó linkek:

Az Etna színesben

Posted on 1 Comment

A hóval borított, a felhőrétegből kiemelkedő vulkánról, a szicíliai Etnáról közölt műholdképet a minap honlapján az Európai Űrügynökség (ESA). (Az Etna igazán hálás műholdképtéma, 2017-es kitörése alkalmából itt a blogon is bemutattuk az ESA akkori hírét illusztráló, ugyancsak a Copernicus program Sentinel-2A földmegfigyelő holdjával készített képet.)

Kontinensünk legnagyobb és legismertebb aktív tűzhányója az Olaszországhoz tartozó sziget északkeleti partjai közelében található. Magassága több mint 3300 m. A hóval borított vulkáni hegy a november végi műholdfelvétel készítésének idején a környező tájat borító felhőzet fölé emelkedett. De ebből a képen nem sok minden vehető ki, hiszen a hóborítás és a felhők is fehérek, az alakzatok tehát összemosódnak a szemünk által érzékelthez hasonló színezést alkalmazó képen.

Az Etnáról 2018. november 29-én készített, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-2 műholdpáros tagjainak fedélzetén repülő, több színben érzékeny kamera (Multi-Spectral Instrument, MSI) azonban épp azért tud egyszerre 13 különböző látható és közeli infravörös hullámhosszon felvételeket készíteni a Föld felszínéről, hogy a színek megfelelő kombinálásával kiemelhetők legyenek a különbségek. Az eljárás azon alapul, hogy az elérő hőmérsékletű, összetételű és fényvisszaverő képességű dolgok – jelen esetben a felhőréteg teteje, illetve az Etna havas lejtői – spektrális energiaeloszlása egymástól eltérhet. Így a színkép egyes hullámhosszain mintavételezve másképpen festenek a műholdfelvételen.

Ha tehát megfelelően választjuk meg a színezést, akkor ugyanazon a műholdas képen (pontosabban annak egy kinagyított részletén) immár látványos lesz a felhő és a hó „fehérjének” a különbsége. A hó a hamis színezésű változatban élénk türkizben tündököl.

Az Etna november 29-ei Sentinel-2 műholdképének valódi és hamis színezésű változata a csúszka mozgatásával összehasonlítható. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Ugyanarról a területről egy december 9-én készített Sentinel-2 műholdképet is bemutatunk. Ekkor épp nem voltak felhők a környéken, így a táj részletei is jobban kivehetők. A csúszkás összehasonlítás azt is felfedi, hogy a hóborítás alsó határa is feljebb tolódott az Etna alján. A vulkán területe egyébként mintegy 1200 km², a hegy lábánál mért kerülete 135 km.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A hamis színezésű képeken felfigyelhetünk még a középtájt, a csúcs közelében látható narancsvörös foltokra. Itt a jelenleg is folyó vulkáni aktivitás miatt sokkal nagyobb a hőmérséklet, ezért az infravörös felvételeket is alkalmazó színkombinációban kitűnnek a hidegebb környezetükből.

Kapcsolódó linkek:

A Copernicus Masters győztese a környezetkárosítás ellen

Posted on Leave a comment

Kiosztották az idei Copernicus Masters verseny díjait. A Sentinel műholdas adatok leginnovatívabb felhasználásának a zsűri a CybELE (Cyber Environmental Law Enforcement) nevű alkalmazást találta, így ez kapta a fődíjat. Ez elsősorban jogi cégek és biztosítótársaságok számára üzemeltet egy olyan naprakész online adatbázist, amelyben kikereshetők a környezetkárosító bűncselekményekkel kapcsolatos információk. Ilyen cselekmények lehetnek például illegális építkezések vagy tengeri olajömlések. Világszerte növekvő problémáról van szó, a becslések szerint csak a 2016-os évben 91 és 258 milliárd dollár közötti összegben kifejezhető környezeti kár keletkezett emiatt. A CybELE jelentéseinek formátuma olyan, hogy akár közvetlenül jogi eljárásokban is felhasználhatók. (Figyelemre méltó, hogy a CybELE honlap kezdőoldalán a képi illusztráció, egyúttal az ipari környezetkárosító bűncselekményekre a fő példa a 2010. októberi magyarországi vörösiszap-katasztrófa.)

A Copernicus Masters 2018 kategóriagyőzteseinek csoportképe. A díjakat december 4-én adták át Marseille-ben. (Kép: AZO)

A minden évben több kategóriában is meghirdetett Copernicus Masters verseny célja, hogy az európai földmegfigyelési programban keletkező rengeteg adat legötletesebb, leghasznosabb alkalmazásainak kifejlesztőit díjazza, támogatással segítse további munkájukat, piacra kerülésüket. A verseny 2011-es kezdete óta örvendetesen megnőtt a kezdő vállalkozások száma, amelyek a Copernicus adatok használatára építik tevékenységüket. A kezdetek óta közel 3500 pályázó 1300 ötlettel, üzleti kezdeményezéssel jelentkezett, több mint 4,3 millió euró értékű összdíjazásért. A jövőben ez a szám a várakozások szerint még gyorsabb ütemben növekszik majd.

Kapcsolódó linkek:

Mexikóváros a radar alatt

Posted on Leave a comment

Mexikóváros (spanyolul: Ciudad de México, angolul: Mexico City) Mexikó sűrűn lakott, népes fővárosa. Most a Copernicus program apertúraszintézises radarberendezésekkel dolgozó Sentinel-1 műholdjainak felvételei alapján készült színes kép alapján mutatjuk be. Maga a város a kép jobb felső részén látható (lejjebb ki is nagyítottuk azt a részletet).

A képhez három, egymástól kb. 1 hónapos különbséggel 3 időpontban – 2018. július 28-án, augusztus 27-én és szeptember 26-án – készített Sentinel-1 radaros amplitúdóképet használtak. Mindegyiket három alapszínhez (vörös, zöld és kék) rendelték. Így a változatlan visszaverő tulajdonségú felszínek a fehérhez közeli árnyalatokban látszanak, azonban a gyorsan változók élénk színben tűnnek fel. A változások oka lehet például a növényborítás módosulása az eltelt időszak alatt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Mexikóváros lakossága közel 9 milliós, de az elővárosokat is hozzászámítva több mint 21 millió ember él itt, amivel ez Észak-Amerika legnépesebb települése. A világon nincs még egy ehhez foghatóan nagy spanyol ajkú város.

A Sentinel-1 radarkép bal oldalán fekete színnel három nagyobb vízfelület tűnik fel. A víz a város fejlődése szempontjából nagyon fontos. Az aztékok 1325-ben egy sekély tó mellé építették az első települést. Manapság a tó már nincs meg, s a vízhelyzet elég bizonytalan, annak ellenére, hogy a júniustól szeptemberig tartó esős évszakban gyakoriak a nagy esőzések és a gyors áradások.

A fenti színezett Sentinel-1 radarkép kinagyított részletén maga Mexikóváros látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A feltűnő kör alakú képződmény neve El Caracol, vagyis a csiga. Jelenleg ipari víztározóként szolgál a városon belül, de tervezik, hogy szennyvízfeldolgozó üzemet telepítenek ide. Egy 62 km hosszú szennyvízalagút idén kezdheti meg a működését.

 

A Mexikóvárost és környékét ábrázoló színezett Sentinel-1 radarkép volt a főszereplője nemrég az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozata egyik epizódjának. (Forrás: ESA)

Mexikóváros az egyik első helyszín volt, ahol a Sentinel-1A műhold felbocsátása után kipróbálták, hogyan működik az új űreszközzel a műholdradar-interferometrián alapuló felszínmozgás-monitorozás. Azért ezt a várost választották, mert egyes területein hihetetlen mértékű a felszín süllyedése. Így az rövid időn belül is látványosan detektálható, amint azt a 2014. október 3. és december 2. közötti mindössze 5 mérés alapján végzett analízis is igazolta. A színskála vörös vége alapján van olyan terület a városban, amely havonta (!) akár 2,5 cm-t süllyed. A felszín-deformáció oka az intenzív talajvízkivétel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014 / ESA / DLR Microwave and Radar Institute–SEOM InSARap study)

Kapcsolódó linkek:

Elveszett Paradicsom

Posted on Leave a comment

Ezzel a John Milton 17. századi angol költő verses eposzától (Paradise Lost) kölcsönzött címmel jelentette meg az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján azt a rövid beszámolóját, amelyben a Copernicus program Sentinel műholdjainak alkalmazásait villantja fel a kaliforniai Paradise városát is érintő nagy erdőtűzzel kapcsolatban. A város nevére utaló angol nyelvű szójáték nem feltétlenül ízléses, mert bár Paradise városa valóban elveszett, de a már több mint 70 azonosított halálos áldozat és a teljesen megsemmisült település sorsa nem ad különösebb okot a szellemességre… Még 800-nál több embert tartanak eltűntként számon, így az áldozatok száma várhatóan növekedni fog.

A Camp Fire (Tábortűz) néven emlegetett erdőtűzzel kapcsolatban blogunkon nemrég mi is bemutattunk a természeti csapás előtt, illetve utána készült Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdképeket. A Copernicus programnak működik olyan földmegfigyelő műholdja is, amely a légszennyezettség, azon belül a levegőben szálló füst és aeroszolok mennyiségének mérésére alkalmas. Ez a Sentinel-5P. Az alábbi animációban a Sentinel-3 nagy látómezejű műholdképeit (november 11.) kombinálták a Sentinel-5P négy egymást követő napon (november 8-11.) gyűjtött adatait ábrázoló térképekkel. Ez utóbbiakon jól következő, ahogy az erdőtűz füstjét a helyszíntől egyre távolabbra sodorják a légáramlatok.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

A Sentinel-3 képei közül az egyik az óceánt és a szárazföldet fényképező, 21 különböző színben érzékeny OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) műszerével készült. A másik képhez az SLSTR műszer látható tartományba eső méréseit használták. Ez 9 látható és infravörös hullámhosszon érzékeny és tenger, valamint a szárazföldek felszíni hőmérsékletének meghatározására használják. A többféle műholddal egy időben gyűjtött adatok segítenek a mostanihoz hasonló természeti katasztrófák következményeinek gyors felmérésében.

Kapcsolódó linkek:

Fogo és Brava

Posted on Leave a comment

A Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2A műholdjának egyik képe segítségével Afrika legnyugatibb csücskétől, a Zöld-foktól is bő 600 km-re nyugatra látogatunk. Az Atlanti-óceánban fekvő Zöld-foki Köztársaság tíz vulkanikus eredetű szigeten terül el. Az ország teljes lakossága mintegy 550 ezer fős. Közülük kb. 35 ezren élnek a talán legnevezetesebb – de műholdképeken mindenesetre a legtöbbször bemutatott – szigeten, a kép jobb oldalán látható Fogón.

Fogo, Brava és három másik kis sziget a Sentinel-2A műhold 2018. január 22-én készített, hamis színezésű képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Fogo egy a tenger felszíne fölé emelkedő vulkáni kúp, a sziget átmérője 25 km. Legmagasabb pontja 2800 m-es. A jelenleg is aktív vulkán (Pico del Fogo) krátere a képen sötét foltként jelenik meg. Legutóbbi kitörése nem is olyan rég, 2014. november és 2015. február között volt, összesen 77 napon át tartott. A kiömlő láva egyes helyeken az épületek háromnegyedét elpusztította.

A sziget északkeleti részén a műholdkép színezésével zölddel kiemelték a növényzetet. A fő mezőgazdasági növény itt hagyományosan a kávécserje, bár az elmúlt időszakban a félsivatagos klíma és az egyre kevesebb csapadék gondokat okozott. Termesztenek még a szigeten földimogyorót, narancsot, dohányt és babot is. A műholdképen a szárazabb, sziklásabb vidékek sárga és narancs színűek.

A kép bal oldalán alul a kisebb sziget Brava. Tőle északra egy három apró szigetből (Rombos–Grande, Luís Carneiro és Cima) álló csoport – összefoglaló néven a Rombo-szigetek – látható.

A Fogóról és szigetszomszédairól az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában volt szó. (Videó: ESA)

Kapcsolódó linkek: