Reménybeli új „családtagok”

Posted on Leave a comment

A Sentinel műholdsorozat különböző, más-más feladattal készült tagjai adják a gerincét az Európai Unió (EU) nagyszabású és sikeres Copernicus földmegfigyelési programjának. A Sentinel műholdakat az Európai Űrügynökség (ESA) irányításával fejlesztették és állították (illetve állítják a jövőben) Föld körüli pályára. Az adatokat a Copernicus szolgáltatásai hasznosítják, például olyan feladatokra, mint a felszínborítás változásainak, a városiasodás folyamatának a vizsgálata, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-biztonság segítése, az emelkedő tengerszint és az olvadó sarkvidéki jégtakaró követése, a klímaváltozás kutatása, vagy a természeti katasztrófák megelőzése és következményeik elhárítása. De a Copernicus programban keletkezett műholdas mérési adatok bárki számára szabadon hozzáférhetők.

(Kép: ESA)

A program nem áll meg, sőt küszöbön áll a továbbfejlesztése. A szakemberek tanulmányoznak olyan új műholdas érzékelőket, amelyekre az EU és a felhasználók igényei alapján a legnagyobb szükség lenne a Copernicus jelenleg rendelkezésre álló űrszegmensének kibővítésekor. Röviden bemutatjuk azt a hat esélyes elképzelést, amelyek megvalósítása a legvalószínűbb.

CHIME (Copernicus Hyperspectral Imaging Mission)

A jelenlegi Sentinel-2 adatok kiegészítésére a rövid hullámhosszú infravörös, illetve a látható fény tartományában érzékeny hiperspektrális (azaz nagy számú színben érzékeny) kamerával készülne. Fő alkalmazási területei a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a természeti erőforrásokkal való jobb gazdálkodás, a talajok tulajdonságainak vizsgálata.

CIMR (Copernicus Imaging Microwave Radiometer)

Ez a képalkotó mikrohullámú sugárzásmérő több frekvencián tapogatná le az óceánok, tengerek vízfelszínét, illetve a jégborítást. Alkalmas lenne a víz hőmérsékletének, a felszín közeli sókoncentrációnak a vizsgálatára, a tengeri jégtakaró változásainak követésére. Elsősorban a sarkvidéki területek kutatói számára szolgáltatna értékes mérési adatokat.

CO2M (Copernicus Anthropogenic Carbon Dioxide Monitoring)

Infravörös színképelemző műszerével a légkörben felhalmozódó, az emberi tevékenység nyomán felszabaduló szén-dioxid koncentrációját mérné. Az adatok segítségével pontosan feltérképezhetnénk a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásához köthető emisszió területi eloszlását, országos és regionális léptékben. Az EU döntéshozói és hatóságai számára objektív, független adatokat szolgáltatna, segítségével hatékonyabban lenne megvalósítható a karbonsemleges Európa céljainak elérése.

CRISTAL (Copernicus Polar Ice and Snow Topography Altimeter)

Több frekvencián működő radaros magasságmérő és mikrohullámú sugárzásmérő, a tengeri jég és a hótakaró vastagságának meghatározásához. Ugyancsak adatokat szolgáltatna a szárazföldi jégtakaróról és a gleccserekről. A gyakorlatban a tengeri hajózást is segíteni a sarkvidéki vizeken. Mivel a jég olvadása érzékenyen reagál az éghajlat változására, a CRISTAL méréseit hosszabb távon a klímakutatók is hasznosíthatnák.

LSTM (Copernicus Land Surface Temperature Monitoring)

A szárazföldek termikus infravörös sugárzását mérné nagy térbeli és időbeli felbontással, amiből a felszín hőmérsékletére és a talaj vízháztartására vonatkozó információ szűrhető le. Az adatok elsődleges felhasználói a mezőgazdasági termelők lennének. Az egyre értékesebb öntözővíz és a szélsőséges időjárás-változások korában a táblaszintű információk segíthetnek a fenntartható mezőgazdasági művelés folytatásában. Az LSTM mérési adatait ezen kívül a vízgazdálkodásban, az aszályok előrejelzésében, a magas hőkibocsátással járó természeti katasztrófák (erdőtüzek, vulkánkitörések) kezelésében, az édesvizekkel és a tengerek part közeli vizeivel való gazdálkodásban, a városi hószigetek vizsgálatában is hasznosan lehetne alkalmazni.

ROSE-L (L-band Synthetic Aperture Radar)

L-sávú apertúraszintézises radarberendezést (SAR) vinne magával a fedélzetén. Az európai radaros műholdak, mint a Copernicus Sentinel-1 holdjai hagyományosan C sávot (rövidebb hullámhosszat, vagyis magasabb frekvenciát) alkalmaznak. Az L-sávú radarjelek jobban áthatolnak több természetes anyagon, például a növényzeten és a száraz hó- és jégborításon, így a ROSE-L értékes kiegészítő információval szolgálhat például az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság területén, a talaj nedvességtartalmának vizsgálatához, vagy akár a poláris jégtakaró és a hóborítottság megfigyeléséhez.

Kapcsolódó linkek:

Az erdők helyén, Bolíviában

Posted on Leave a comment

Egy különleges Sentinel-2 műholdkép segítségével vethetünk egy pillantást az űrből, majdnem 800 km-es magasságból Dél-Amerika középső vidékére, Bolívia Santa Cruz megyéjére. A képen ábrázolt terület nem is túl régen még trópusi erdő volt, de a területet mára mezőgazdasági művelés alá volták. Ennek a nyomai igen látványosan mutatkoznak meg a műholdképen.

Sentinel-2 kompozit műholdkép, amelynek három összetevője egy-egy olyan kép, amelyek mindegyike a normalizált vegetációs indexet (NDVI) mutatja, de a különböző 2019-es időpontokhoz eltérő alapszíneket társítottak (április 8. – vörös, június 22. – , szeptember 5. – kék). Így a kombináció végeredménye egy látványos, színes kép, amely kiemeli a változásokat. A két hullámsávban (vörös és közeli infravörös hullámhosszakon) végzett műholdas méréseken alapuló, egyszerűen származtatható NDVI értékeket széles körben alkalmazzák a fotoszintetizáló növényzet állapotának, egészségének felmérésére. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az erdőirtás üteme az 1980-as évektől kezdve gyorsult fel itt. A mezőgazdaság fejlesztése azokkal az emberekkel indult meg, akiket az Andok fennsíkjairól telepítettek át ide, az alacsonyabban fekvő, csapadékos sík vidékre. A helyi klíma lehetővé teszi az évi kétszeri betakarítást is. Bolíviának ezen a részén az erdőterületek átalakítása jellegzetes, a műholdképeken jól kivehető mintázatot okozó módon ment végbe. A kép nagy részén kb. 20 km2-es, 2,5 km oldalhosszúságú négyzet alakú területeket láthatunk. A parcellák a négyzetek közepéről sugárirányban indulnak. Középen kis települések helyezkednek el, bennük templom, iskola és focipálya. A szomszédos településeket egyenes utak hálózata köti össze, ezek mintegy félbevágják a négyzet alakú területi egységeket. A szabályos geometrikus mintázatot csak a folyók és patakok kanyargó szalagjai törik meg.

A kép felső részén szintén szabályos, de más típusú mintázat tűnik fel. A hosszú, keskeny parcellákon elsősorban szóját termesztenek.

Világszerte, így Dél-Amerikában is aggasztó méreteket ölt a trópusi erdők irtása. Ez a földi klíma változása és a biodiverzitás sérülése miatt aggodalomra ad okot. A földmegfigyelő műholdak alapvető szerepet játszanak a folyamatok pontos követésében, objektív mérési adataikkal hozzájárulnak a hatások jobb megértéséhez, és talán ahhoz is, hogy egyszer észbe kapjunk…

A Bolívia Santa Cruz megyéjéről készült, különleges módszerrel színezett Sentinel-2 képet at Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorzatban mutatták be. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Napelemek nőnek ki a földből

Posted on Leave a comment

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) tavalyi közlése szerint 2018 végére 726 MW napelemes termelő kapacitás működött Magyarországon, 2019 közepére pedig a becslések szerint több mint 1,1 GW-ra növekedett az összesített teljesítmény. A már kiadott engedélyek alapján a hivatal azt jelezte előre, hogy egy-két éven belül újabb 1,4 GW kapacitás áll majd rendelkezésre. Ez azt mutatja, hogy a támogatási politikának, a szabályozásnak és a napelemek árának köszönhetően dinamikusan növekszik a napenergián alapuló villamosenergia-termelés hazánkban.

Érdekes adat még, hogy a 2018 végén regisztrált 726 MW napelemes kapacitás közel fele (332 MW) háztartási méretű kiserőművekhez volt köthető, és ezek felét (170 MW) természetes személyek üzemeltetik. Ezek azok a napelemtáblák, amelyeket lakóházak tetejére szerelve láthatunk. Az országot járva azonban egyre többször találkozhatunk nagyobb területre kiterjedő napelemparkokkal. Ezek jó esetben gyenge minőségű termőföldön létesülnek, a mezőgazdasági felhasználásnál több hasznot ígérve tulajdonosaiknak.

Egy ilyen, október végén átadott napelemparkot mutatunk be Sentinel-2 műholdképek segítségével. A létesítmény a maga nyolchektáros területével már jól kivehető a képeken, amelyekhez az élő növényzetet pirossal kiemelő hamis színezést használtunk. A csúszkával könnyedén összehasonlítható két műholdkép egyike még az építkezés előtt, 2018 novemberében készült, a másik már az üzembe helyezett létesítményt mutatja 2019 utolsó napjaiban.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Komárom-Esztergom megyei Környe és Tatabánya közötti út mentén 20 ezer panelből épített napelempark bekerülési költsége 1,6 milliárd forint volt. Az üzemeltető cégtől legalább 20 éven át átveszik a termelt villamos energiát, a beruházás a számítások szerint 8-9 év alatt megtérül. A Környe határában létesült napelempark évente 6,4 GWh energiát termel, ami megfelel kétezer átlagos magyar háztartás villamosenergia-igényének.

Kapcsolódó linkek:

Redonda, az újjászületett sziget

Posted on Leave a comment

Egy apró, az Atlanti-óceán nyugati részén, a karibi szigetvilágban fekvő, vulkanikus eredetű lakatlan szigetet mutatunk most be. Területe mindössze 1,6 km2, közigazgatásilag Antigua és Barbuda része. Kolumbusz második amerikai hajóútján, 1493 novemberében fedezte fel. Redonda nemrég amiatt került bele a hírekbe, hogy egy évszázad elteltével sikerült többé-kevésbé helyreállítani korábbi természetes állapotát, méghozzá a vártnál gyorsabban. A projekt részleteiről a National Geographic számolt be.

A történet kezdetei a 19. század végéig nyúlnak vissza, amikor a szigeten guanóbánya létesült. A magas foszfor- és nitrogéntartalmú, évezredek alatt lerakódott, megkövesedett madárürüléket trágyázáshoz használták. A kitermelt guanót felvonórendszerrel juttatták a sziget tetejéről a partra, ahonnan hajókkal szállították el. Volt idő, amikor 100 munkás is lakott és dolgozott a szigeten, de aztán az első világháború idején, a készletek kimerülése után felhagytak a bányászattal. Az emberek tehát elhagyták a szigetet, nem úgy a velük érkezett kecskék és patkányok.

A szigeten nem őshonos állatok elvadult utódai szinte mindent elpusztítottak. Az eredeti növényzet helyét por és a bányászathoz régen használt eszközök rozsdás maradványai vették át. Száz év után azonban újból „életre kelt” Redonda, az 1980-as évek végén alapított EAG (Environmental Awareness Group) nevű környezetvédő csoport erőfeszítéseinek köszönhetően. A munka 2016-ban kezdődött, amikor mintegy 60 elvadult kecskét csak nagy nehezen sikerült befogni és helikopterrel elszállítani a közeli Antiguára. Hasonlóan nehéz feladat volt a 6000 patkány kiirtása. Miután mindez sikerült, további beavatkozásra már nem is volt igazán szükség. Egy év alatt megtízszereződött a földön fészkelő madarak állománya, a redondai földi sárkány és a falakó gyík állománya megugrott. „Még a sziget színe is megváltozott barnásszürkéből zöldre, ahogy a helyi fűfélék és fás szárúak megerősödhettek” – fogalmaz a National Geographic cikke.

Ezt a zöldülést próbáltuk ábrázolni, segítségül hívva a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak képeit. A páros tagjai közül az első, a Sentinel-2A még 2015 júniusában állt pályára. Alább egy abban az évben decemberben – tehát még a nagyszabású környezet-helyreállítási akció kezdete előtt – készült képét hasonlíthatunk össze egy friss, éppen négy évvel későbbi, 2019. decemberi Sentinel-2 képpel. A színezéshez a normalizált differenciális vegetációs index (NDVI) értékeit használtuk fel. Egyszerűen szólva, minél sötétebb zöld a terület, annál egészségesebben burjánzik ott a fotoszintetizáló növényzet.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A növényzet regenerálódására utal, hogy míg egy 2012-ben készült felmérés alkalmával 17 különböző típusú vegetációt találtak a szigeten, 2019-ben már 88-at. Az alábbi, szintén csúszkával összehasonlítható képpár a 2019. december 23-án készített, valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképet is megmutatja az NDVI térkép mellett.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A szigetet továbbra is megfigyelés alatt tartják, és várhatóan természetvédelmi területté fogják nyilvánítani.

Kapcsolódó linkek:

A Taal kitörése

Posted on Leave a comment

A Fülöp-szigeteken található vulkán 2020. január 12-én tört ki. Hamuja a légkörben 15 km-es magasságig is eljutott, a környezetből több tízezer embert kellett kitelepíteni. Még a majdnem 100 km-re északra fekvő fővárosra, Manilára is hullott a hamuból.

Az esős időjárás – az azzal együtt járó felhőzet – nem könnyítette meg az optikai műholdképek készítését. Az alább bemutatott Sentinel-2 képet az Európai Űrügynökség (ESA) közölte, dátuma január 23. Felhők ezen is feltűnnek bőven, de a vulkán kúpja a műhold elvonulásának idején többé-kevésbé szabadon megfigyelhető volt. A Taal egy tó közepén álló hegy, a víz egy régebbi kitörés nyomán keletkezett kalderát tölti ki. A sziget szélessége kb. 4,5 és 8 km között változik. A műholdkép tanúsága szerint az egész hegyet szürke hamuréteg borítja be. A közeli (rövid hullámhosszú) infravörös tartományban készült, a magas hőmérsékletek detektálására alkalmas felvétel alapján pedig élénk narancsvörös színnel kiemelték a kráterben folyó aktivitás helyét.

Legutóbb 43 éve tört ki a Taal vulkán a Fülöp-szigeteken. Fent a környezetét ábrázoló, január 23-án készült Sentinel-2 műholdkép, alul annak kinagyított részlete. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A kitörés nyomán aktiválták a Copernicus vészhelyzetekben segítséget nyújtó szolgáltatását (Emergency Managemet Service, EMS).  Ez természeti katasztrófák idején a lehető legrövidebb idő alatt műholdas távérzékelési adatokon alapuló információval látja el a helyi hatóságokat és a mentésben részt vevő szervezeteket.

Alább a január 23-án készült Sentinel-2 műholdképet a valóságoshoz közeli színekben mi is megmutatjuk. Összehasonlításképp mellé tettünk egy szinte pontosan egy évvel korábban, 2019 januárjában ugyanerről a területről készített Sentinel-2 képet is. A csúszka használatával lehet váltogatni köztük. Jól látszik, mennyivel másabb volt a kitörés előtti állapot. Nem csak a hegyoldalt borító zöld növényzet hiánya feltűnő, de teljesen eltűnt a hegy tetején levő kisebb tó vize is.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Szántók színesben

Posted on Leave a comment

2018 februárjában egy blogbejegyzésünkben a Márta aljára látogattunk, egy-egy nyári és őszi Sentinel-2 műholdkép segítségével. Akkor a több látható és infravörös hullámhosszon gyűjtött műholdas adatok alapján a vegetációs index térképeit vehettük szemügyre. A 2017. júliusban még álltak a termesztett növények a táj képét meghatározó mezőgazdasági táblákon, szeptemberre már jórészt lezajlott a betakarítás. Ez meglátszott a táj „zöldségének” megváltozásában.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Most a Copernicus program másik földmegfigyelő műholdpárosának, a radaros elven működő Sentinel-1 holdaknak az adataihoz fordulunk, hogy látványosan mutassuk be az évről évre bekövetkező változásokat. A végeredmény egy színes, foltvarrás eredményére emlékeztető kép. Ezt úgy állítottuk elő, hogy három egymás utáni évben, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben az év ugyanazon időszakából kikerestünk egy-egy Sentinel-1 radaros amplitúdóképet, majd azokhoz eltérő alapszíneket rendeltünk, s végül a hármat egybeolvasztottuk. Az egyedi műholdas radarképeken alapesetben a szürke árnyalatai láthatók, attól függően, hogy a felszín milyen intenzitással szórta vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjeleket. Fehérek a nagy radarvisszhangot produkáló felületek, például a megfelelő szögben álló hegyoldalak, vagy a településekre jellemző építmények. Ezzel szemben feketék a zavarmentes vízfelületek, ahonnan nem a műhold felé verődnek vissza a függőlegestől kissé eltérő irányban lebocsátott jelek.

A kép közepén Mátrai Erőmű Zrt. külszíni lignitbányája a Detk, Ludas, Karácsond és Halmajugra községek által határolt területen. A képen balra (keletre) Gyöngyös városa, északon a Mátra. A kép három Sentinel-1 radaros felvétel kombinálásával készült, mindegyikhez más-más alapszínt rendelve: 2017. július 2. (vörös), 2018. július 2. (zöld) és 2019. július 3. (kék). (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az összegzett, mesterségesen megszínezett képen – a hasonlóan intenzív vörös, zöld és kék összegeként – fehérek maradtak azok a területek, ahonnan az eltérő időpontok ellenére is ugyanúgy szóródtak a radarjelek, vagyis nem történt jelentős változás. Nem ilyenek a szántóföldek, ahol az egymást követő években rendszerint más-más haszonnövényeket termesztenek. A kép alapján megfigyelhetjük, hogy a különböző növényzettel borított felszín bizony érzékelhetően megváltoztatja a terület radarvisszaverő tulajdonságait, módot adva az apertúraszintézis elvén működő műholdradaros technika alkalmazására ilyen vizsgálatok céljából is. A módszer előnye, hogy nem időjárásfüggő, hiszen a radaros műholdak „átlátnak” a felhőborításon is. Az amplitúdóképből a felszínborítás minőségére, tagoltságára, a talaj nedvességtartalmára vonatkozó információ is leszűrhető.

Kapcsolódó linkek:

Mato Grosso

Posted on 1 Comment

Brazíliába, Mato Grosso államba, az Amazomas-medence területére kalauzol bennünket az a különleges színes kép, amely Sentinel-1 radarműholdas felvételek alapján készült. A műholdradaros amplitúdóképek a felszínről az űreszköz irányába visszaszórt radarjelek intenzitását mutatják, ami természetesen függ a felszín tulajdonságaitól. Az alábbi képhez ugyanarról a területről, de három eltérő időpontban készített Sentinel-1 felvételt használtak fel. Mindegyikhez egy-egy alapszínt rendeltek, majd a képeket kombinálták. Fehér és szürkés színekben tehát azt láthatjuk, ami változatlan maradt, élénk színesek pedig azok a területek, ahol időközben történt valami jelentős változás a felszínborításban. Az egyes felvételek készítése között kb. 2 éves időszakok teltek el.

A felhasznált Sentinel-1 adatok 2015. május 2-áról (kék színnel), 2017. március 16-áról (zöld) és 2019. március 18-áról (vörös) származnak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015–2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Mato Grosso nevének jelentése zöld erdő, de ez az a tartomány, ahol az elmúlt időszakban a legnagyobb ütemben irtották ki az esőerdőt, hogy a földterületeket a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítsák. Valójában ezt a folyamatot illusztrálják látványosan a kombinált Sentinel-1 műholdkép színes foltjai is. A képen ugyan csak egy kis terület látható, de Mato Grosso egyike Brazília azon államainak, ahol a növénytermesztés és a marhatenyésztés a legintenzívebb. A termesztett mezőgazdasági növények listájának elején a kukorica, a szója és a búza szerepel. Legújabban azonban mintha csökkenne az erdőirtás mértéke, és kezdenek a klímaváltozásra is gondolni.

A műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be, 2019 decemberében. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Árvíz Jakartában

Posted on Leave a comment

Indonéziába az év végén érkeztek meg a heves esőzések. Ebben az évszakban nem szokatlanok az árvizek, de a mostani a legsúlyosabb természeti csapás 2013 óta. A legfrissebb hírek szerint a főváros, Jakarta körzetében már 50-nél is több halálos áldozatot tartanak számon. Közel kétszázezer embernek kellett elhagynia otthonát. Nem csak a fővárosban, hanem attól mintegy 100 km-re délnyugatra is történtek áradások és földcsuszamlások.

Ilyen természeti katasztrófák esetén a mentési munkálatok szervezéséhez, az elöntések alakulásának nyomon követéséhez hasznos segítségül szolgálhatnak a földmegfigyelő műholdak. Különösen a radaros elven működő érzékelők jönnek jól, amelyek számára a felhőzet nem jelent akadályt a felszín feltérképezésében. A nyílt, sima vízfelületek a radaros amplitúdóképen sötétek, mivel onnan nem verődnek vissza a jelek a műhold irányába.

Most egy olyan, az európai Copernicus program radaros Sentinel-1 műholdjainak adatai alapján összeállított képet mutatunk be, amelyhez három különböző időpontban (de egy hónapon belül) készített felvételeket használtunk fel. A 2019. december 9-én, 21-én, valamint 2020. január 2-án készült Seninel-1 amplitúdóképekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük, majd az egészet kombináltuk. Így az ebben az időszakban változatlanul maradt felszínek a radarvisszhang erősségétől függően fehérek vagy a szürke árnyalataiban látszanak. Az élénk színek ezzel szemben a változásra utalnak. Ahonnan például hiányzik a januári felvételhez társított kék szín, ott a legnagyobb az elöntés.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019–2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kép bal oldalán, jellemzően fehér színben látszik a sűrűn beépített – így az épületek révén erős radarvisszhangot produkáló – főváros. Jakartától keletre, a kép jobb oldalán látszanak az árvizekről leginkább sújtott területek. A teljes kép mintegy 70 km széles területet ábrázol. A jakartai kikötő közelében megfigyelhető apró színes pontok a radaros műholdfelvételeken igazán feltűnő, de persze állandó mozgásban levő hajókat jelzik. Attól függően pirosak, zöldek vagy éppen kékek, hogy melyik időpontban készült „pillanatfelvételen” látszottak.

Az alábbi hamis színezésű Sentinel-1 radarkép a 2020. január 2-ai állapotot mutatja, a kiterjedt áradások idején. Itt a kék árnyalatai a vízfelületeket jelölik.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Egyre súlyosabbak a tüzek Délkelet-Ausztráliában

Posted on Leave a comment

Még októberben, az ottani nyár kezdete előtt csaptak fel, és nem hogy enyhülnének, de egyre nagyobb gondot okoznak a bozóttüzek Ausztrália délkeleti részén, elsősorban Új-Dél-Wales államban. A tüzek összefüggésbe hozhatók az Ausztráliát sújtó extrém hőhullámmal, a levegő hőmérséklete sok helyen az 50 Celsius-fokot is megközelíti. November elején mi is mutattunk Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdfelvételeket a Csendes-óceán (a Tasmán-tenger) partvidékéről. Ezeken jól látszottak a felperzselt területek és a szél szárnyán több száz kilométerre eljutó füstfelhők. A legújabb hírek szerint a füst az 1500 km-re keletre fekvő Új-Zélandig is elért.

Az idei nyári tüzek sorozatában a 2020-as új év kezdetéig 5,5 millió hektárnyi terület égett le Ausztráliában. A halálos áldozatok száma eddig 18, több ezer lakóház semmisült meg, rengeteg ember kitelepítésére volt szükség. A mentési munkálatokba a hadsereg is bekapcsolódott. Január első napjaiban új-dél-walesi tűzoltóság elrendelte egy 240 km hosszú tengerparti övezet kiürítését. Egyelőre csak a helyi lakosok maradhattak ott, de a hétvégéig talán mindenkit evakuálni kell majd. A tengerparti települések megközelítése is gondot okoz, az ellátás akadozik.

A Copernicus program műholdjai folyamatosan készítik képeiket Ausztráliáról is. Ezek közül a világsajtó is rendszeresen bemutat néhányat, az apokaliptikus állapotokról készült helyszíni fotók mellett. Mi most két, 2019 utolsó napjáról, december 31-éről származó Sentinel-2 műholdképet választottunk a helyzet illusztrálására. Az egyik Sydney környékéről, a másik a nagyvárostól délre fekvő tengerpartról, a Canberrától és Sydneytől nagyjából egyenlő távolságra fekvő Sussex Inlet környezetéről készült. A több látható és infravörös hullámhosszon rendelkezésre álló műholdfelvételeket speciális módon úgy kombináltuk, hogy az aktív tüzek helye narancs színnel látszódjon. Emellett feltűnőek a már felperzselt felszínek, illetve természetesen a sűrű füst is.

A Sydney (a tengerparton, jobb oldalt középen) kozelében  égő bozóttüzek egy 2019. december 31-én készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A Sydneytől mintegy 150 km-re délre fekvő Sussex Inlet (a tengerparton, jobb oldalt középen), 2019. december 31-én készült Sentinel-2 műholdképen. Itt közel 50 km átmérőjű körben minden leégett, és még nincs vége… Az érintett terület szélét a narancs színű aktív tűzfészkek és a belőlük felszálló füst jelzi. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Sydney városában egyébként a tiltakozások ellenére nem fújták le a látványos újévköszöntő tűzijátékot. Miközben a bozóttüzek szokásos szezonja még csak most kezdődne, vagyis további rendkívüli helyzetekre kell felkészülniük a hatóságoknak és a lakosságnak, az anyagi javak mellett a természeti értékek pusztulási is szinte felmérhetetlen, a jelek szerint a világ közvéleménye kezd „belefásulni” az Ausztráliából hónapok óta folyamatosan érkező katasztrófahírekbe…

Kapcsolódó linkek:

Taj-tó

Posted on Leave a comment

Kína harmadik legnagyobb édesvizű tavához, az ország keleti részén, Csiangszu (Jiangsu) tartományban fekvő Taj-tóhoz látogatunk egy idén május 24-én készített Sentinel-2 műholdkép segítségével.

A Taj-tó kb. 70 km széles és 60 km hosszú, átlagos vízmélysége 2 m. Vize több folyót is táplál. A tó medencéje Kína egyik fejlett és sűrűn lakott régiója. Az elmúlt évtizedek gyors városiasodása nem tett jót a víz minőségének és általában a környezet állapotának. Két metropolisz, a tízmilliós Szucsou (Suzhou) és a valamivel kisebb, de így is közel ötmillió lakosú Vuhszi (Wuxi) fekszik a tó partján, és Sanghajig (Shanghai) sem kell túlságosan sokat utazni. Szucsou a tótól keletre, a műholdkép jobb oldalán látható, míg Vuhszi északi irányban fekszik (a képen felül).

A Taj-tó Kína harmadik legnagyobb tava. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A népesség növekedése, a haltenyésztés felfuttatása azzal a következménnyel járt, hogy a tó vize ásványi anyagokkal és tápanyagokkal dúsult fel, ami időről időre algavirágzáshoz vezet. A felszaporodó mérgező mikroszkopikus növényi szervezetek (fitoplankton) ilyenkor veszélyezteti sok millió ember ivóvizének minőségét. 2007-ben például egészségügyi vészhelyzetet kellett hirdetni az algavirágzás miatt. Vuhszi ivóvízellátása akadozott, kétmillió ember heteken át vezetékes víz nélkül maradt.

A 2019. májusi Sentinel-2 műholdképen is jól kivehető, ahogy a tó vízfelszínének színe a zöld különféle árnyalataiban játszik. Az algásodás az 1980-as évek óta rendszeres a Taj-tóban. Több módszert is kipróbáltak a jelenség megfékezésére: az alga eltávolítását, a tó partján működő vegyi és ipari üzemek bezárását, a szennyvízkezelés szabályainak szigorítását. Ennek ellenére a tó vize meglehetősen szennyezett maradt. A környékbeli mezőgazdasági termelés, a szennyvíz és a gyárak továbbra is jelentős hatással vannak a tápanyagok feldúsulására.

A Taj-tóról készített Sentinel-2 műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be. (Forrás: ESA)

Az európai Copernicus program azonos felszereltségű Sentinel-2 műholdpárosának valamelyik tagja néhány naponta elrepül a Föld egy adott területe fölött, lehetővé téve így a rendszeres megfigyeléseket. A 13 hullámhosszon érzékeny fedélzeti műszereik (Multi-Spectral Instrument, MSI) színtől függően 10–60 m-es felszíni felbontású mérései alapján például a vizek minőségének monitorozására is lehetőség nyílik.

Kapcsolódó linkek: