Baja és a Gemenci erdő az apadó Dunánál

Posted on Leave a comment

Idén októberben rekord alacsony szintet ért el a Duna vízállása. Elsüllyedt autók, világháborús roncsok bukkantak elő. Már a csapadékszegény, aszályos nyár megtette a hatását. Augusztus végén a Dunakanyar és a Szentendrei-sziget példáján, Sentinel-2 műholdképek sorozatával mutattuk be, hogyan apadt a víz a mederből, és hogyan alakultak ki homokzátonyok a folyón.

Az ősszel is folytatódó szárazság oda vezetett, hogy a Duna teljes magyarországi szakaszán történelmi negatív rekordokat döntött a vízállás. Ez gondot okoz a hajózásban, a paksi atomerőmű hűtővízzel való biztonságos ellátásához pedig szivattyúkat kellett igénybe venni.

Az alábbi Sentinel-2 műholdképpár segítségével ezúttal a Duna magyarországi alsó szakaszára, Baja környékére látogatunk. Összehasonlíthatjuk az idén október 15-ei állapotot a pontsan egy évvel ezelőtti, 2017. október 15-én készített műholdképpel. Mindkét esetben olyan színezést alkalmaztunk, amely kékkel a vízfelületeket, zölddel a növényzetet emeli ki.

Baja városa a kép jobb alsó részén látható. Középen északról délre a Duna fő ága folyik, alul, a bajai híd után nyugatra kanyarodik. A kép bal oldalán (a Duna jobb partján) fekszik a Gemenci erdő. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Duna vízgyűjtő területén szélsőségesen sokáig tartott idén a csapadékhiány. Így a bajai Duna-szakaszon is megjelent számos homokpad, homokzátony, a Gemenci erdőben kanyargó mellékágak pedig az űrből is jól kivehető módon szinte elapadtak.

Kapcsolódó linkek:

USA, keleti partvidék

Posted on Leave a comment

A Copernicus program Sentinel-3 műholdjai nagy látómezejű 21 hullámhosszon érzékeny kameráikkal (Ocean and Land Colour Instrument, OLCI) napi rendszerességgel készítenek képeket a Föld minden vidékéről. Sokszor persze csak a felhőzet tetejéről, de amikor az időjárás tiszta, a szárazföldek, tavak és tengerek felszínéről is. Ilyen alkalom volt idén május 1-jén is, amikor az észak-amerikai kontinens keleti része fölött repült el a műholdpáros egyik tagja. A képen az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidéke mellett egy kicsi látszik az Atlanti-óceánból (jobbra), valamint a Nagy-tavak legdélebben fekvő részéből, az Erie-tóból is (balra fent).

A valós színeket visszaadó Sentinel-3 műholdképen az USA Ohio, Maryland, Nyugat-Virginia és Delaware államainak területe látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdkép által lefedett területre esik számos nagyváros is, köztük New York (jobbra fent). New Yorkra és agglomerációjára ráillik az ENSZ megaváros (megacity) definíciója, vagyis lakosságszáma meghaladja a 10 millió főt (nagyjából egész Magyarország népességét). Az előrejelzések szerint 2030-ra a Földön 43 megaváros lesz. Az Atlanti-óceán partja mentén délebbre haladva található az Egyesült Államok fővárosa, Washington.

A szárazföld közelében az óceán vizének változó színét elsősorban a folyók által bemosott hordalék okozza. Ugyanilyen színkavalkád látható az Erie-tavon is, feltehetően a vízben elszaporodó mikroszkopikus algák hozzájárulásával. A műholdkép középső részén domináns barna szín oka, hogy ott az Appalache-hegység északi részének vonulatai húzódnak. Nyugat-Virginia, a „hegyi állam” teljes területe az Appalache területére esik. Átlagos tengerszint feletti magassága 460 m, a legnagyobb a Mississippitől keletre fekvő államok között.

A Sentinel-3 műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának első októberi epizódjában. Akik figyelemmel szokták kísérni a sorozatot és az alkalmanként blogunkon is ismertetett részeit, azoknak feltűnhetett az új narrátor, Keira Ives-Keeler, aki szeptembertől, az őszi szezon kezdetétől vette át ezt a feladatot.

Kapcsolódó link:

Földrengés és szökőár Indonéziában

Posted on Leave a comment

Szeptember végén 7,5-ös erősségű földrengés és szökőár pusztított Indonéziában, Szulavézi (régebbi nevén Celebesz) szigetén. Halálos áldozatainak száma már megközelíti a kétezret. A szeptember 28-án bekövetkezett természeti katasztrófa nagy pusztítást végzett. Lakóépületek dőltek össze, több százezerre tehető a segítségre – élelmiszerre, ivóvízre, fedélre – szoruló emberek száma.

A mostanihoz hasonló esetekben műholdas távérzékeléssel gyűjtött adatokat is felhasználnak a katasztrófa következményeinek enyhítésére. Az Európai Űrügynökség (ESA) például a Francia Földtani Szolgálattal (BRGM) működik együtt, akik a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának felvételei felhasználásával elmozdulási térképeket készítettek. A szeptember 17. és október 2. közötti műholdátvonulásokkor gyűjtött adatokat használták fel.

A földrengést és a cunamit követő változások szemléltetése Sentinel-2 műholdképekkel (Palu, Indonézia). (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az indonéziai földmozgás következtében akár több méteres felszínváltozások is történtek. Aktiválták azt a nemzetközi egyezményt (International Charter Space and Major Disasters) is, amelynek keretében ilyenkor a világ állami és kereskedelmi műholdüzemeltetői azonnal és térítésmentesen rendelkezésre bocsátják az érintett területről készült mérési adataikat.

Az amerikai Landsat-8 műhold katasztrófa előtti (szeptember 23.) és utáni (október 2.), hamis színezésű képeinek összevetésével is érzékelhetjük a pusztítást. A 300 ezer lakosú Palu leginkább érintett területeit külön megjelölték. A beépített területek lilás-szürkés, a növényzettel borított részek zöldes árnyalatúak. Barna és drapp a puszta talaj színe. Míg a szökőár hatása a tengerpart mentén szembetűnő, a szárazföld belsejében három helyen különösen jelentős föld-és sárcsuszamlásokat generált a rengés. (Kép: NASA Earth Observatory / Joshua Stevens / U.S. Geological Survey)

A kutatókat meglepetésként érte, hogy a földrengés ekkora szökőárral járt. Ilyen általában akkor szokott történni, ha a kőzetlemezek függőleges irányban mozdulnak el, nem vízszintesen, ahogy ebben az esetben. A keskeny Palui-öböl alakja is hozzájárulhatott, hogy a szökőár hullámainak magassága akár 6 m-esre növekedett.

A szeptember 30-ai állapotot rögzítő, az elpusztult és megsérült építményeket mutató térkép Palu városáról. (Kép: Copernicus EMS)

Az események után azonnal megkezdte a munkát a Copernicus vészhelyzetek kezelését segítő szolgáltatása (Emergency Management Service, EMS) is. Rövid idő leforgása alatt összesen 18 térképet készítettek. A professzionális módon működő operatív szolgáltatást 2012-es indulása óta eddig már 319 alkalommal aktiválták katasztrófahelyzetekben.

Kapcsolódó linkek:

Naperőmű Marokkóban

Posted on Leave a comment

Természeti adottságait kihasználva Marokkó élen jár a napenergia hasznosításában. Az észak-afrikai országban az egyik legmagasabb a napos órák száma, a sivatagos területeken akár a 3600 órát is elérheti évente. A 9 milliárd amerikai dollárra becsült költséggel elindított naperőmű-építési projekt célja, hogy 2020-ra 2000 MW elektromos teljesítményre képes erőművi kapacitást hozzanak létre. Öt nagy naperőmű-komplexum építése zajlik az országban, amelyek üzembe helyezése után az egész ország villamosenergia-igényének mintegy harmadát képesek majd fedezni. Ezek részben napelemeket (fotovoltaikus, vagyis a nap energiáját közvetlenül elektromos energiává alakító rendszereket) használnak, részben a napfény fókuszálásával működnek. Ez utóbbi esetben a Nap járásának megfelelően mozgatható tükrökkel kis felületre, egy középen álló toronyra irányítják a beeső fényt. A toronyban levő folyadék felforrósodik, az áramtermelést hőturbinákkal végzik.

A naperőműtelepek egyike az Ouarzazate (más néven Noor). Harmadik fázisának (Noor III) építése nemrég, idén tavasszal fejeződött be, mostanában kezdi meg a termelést a marokkói villamosenergia-rendszer számára.

A Copernicus program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak képei segítségével végigkövethetjük, ahogy a marokkói sivatagból „kinőtt” a Noor III naperőmű körkörösen telepített több ezer tükre, amelyekkel a középen emelt oszlopra fókuszálják a napfényt, ahol az olvadt sót melegít. Ez akár 8 órán át képes tárolni a hőt, lehetővő téve az éjszakai áramtermelést. A terület mintegy 750 hektár, a remények szerint évente 500 GWh energiát termelnek majd itt.

A képek sorozatát 2016 februárjában indítjuk, amikor még csak a földmunkák nyomai látszanak a majdani naperőmű helyén. 2016 júniusában, a nyári napforduló környékén már megcsillan a műhold kamerájának irányában néhány addigra telepített tükör. Ezek után nagyjából 2 havonta láthatunk egy-egy műholdképet, egészen a következő nyári napfordulóig, 2017. június 21-éig. Szerencsére a helyszínt ritkán takarják felhők a műhold elől – ezért is ideális naperőmű építéséhez. A legutolsó kép egészen friss, idén szeptember végén készült, amikor a Noor III már készen állt az energiatermelésre.

A képek sorozatán megfigyelhetjük az építkezés előrehaladását, ahogy egyre több és több tükör kerül a helyére. A körök közepén emelkedő torony ugyanakkor egyfajta napóraoszlopként is felfogható. A Sentinel-2 műholdak poláris napszinkron pályán keringenek, vagyis egy adott terület fölött minden elrepülésük alkalmával a napnak ugyanabban a szakában haladnak át. A marokkói képek világidőben (UT) valamivel 11 óra után készültek. Az évszakok változásával azonban a Nap más-más horizont feletti magasságban tartózkodik ugyanabban az időpontban. Így nyáron a legrövidebb, télen viszont a leghosszabb a torony árnyéka a műholdképeken. Az is feltűnhet a szemlélőnek, hogy a tükrök nyáron sokkal több fényt vernek vissza a műhold irányába, szinte elvakítva a Sentinel-2 kameráját. A Sentinel-2 műholdképek valósághű színekben adják vissza a környező kopár tájat.

Légi felvétel a marokkói Noor naperőmű-komplexumról, balra a műholdképeken is látható III. szakasz. (Kép: SENER)

Kapcsolódó linkek:

Sok boldogságot!

Posted on Leave a comment

Alig fél kilométer széles, 0,132 km2 területű az adriai Galešnjak-sziget Horvátország partjainál, amely különleges alakjának köszönheti hírnevét és népszerűségét. A növényzettel borított szigetecske szívre emlékeztető formája talán nem tűnt volna fel túl sok embernek, ha nem születik meg és válik széles körben ismertté a Google műholdfelvételeken alapuló szolgáltatása. De valakinek 2009-ben feltűnt, híre pedig megállíthatatlanul terjedni kezdett. (Bár állítólag Charles-François Beautemps-Beaupré, Napóleon térképésze is kiszúrta és 1806-os atlaszában fel is tüntette a szív alakú szigetet, de akkoriban ugye még nem volt internet…) Azóta nem hivatalosan Szerelem-szigetként és ehhez hasonló neveken is emlegetik. Habár a szigeten semmi különleges nem található, mégis egyike lett a világ legfelkapottabb turistacélpontjainak, ami a nászutakat, eljegyzési és esküvői partikat illeti.

Ha még nem volna elég a sziget szív alakja, mi még ráteszünk egy lapáttal. Ha már szív, legyen piros! Az alábbi műholdképhez ugyanis olyan színezést választottunk, amely pirossal kiemeli a növényborítottságot.

Az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának képe 2018. szeptember 28-án készült a Galešnjak-szigetről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A sziget a horvátországi Turanj városának közelében található. A Sentinel-2 műholdkép jobb oldalán a település részletei is kivehetők. A tágabb környezetet is ábrázoló második képen jól látható, hogy a környéken számos kisebb-nagyobb sziget található – csak persze egyiknek sincs ilyen „felkapott” alakja…

Szélesebb látómezőben a Sentinel-2 műholdképen jól látszik a középen levő Galešnjak-sziget elhelyezkedése a kontinenst és a délnyugati irányban fekvő nagyobb Pašman-szigetet elválasztó Pašmani-csatornában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Kráter-tó

Posted on Leave a comment

Olvasóink talán még emlékeznek arra a közelmúltbeli blogbejegyzésünkre, amelyben a Hortobágyot és környékét mutattuk be, tavaly és idén augusztusban készült Sentinel-2 műholdképek segítségével. A Copernicus program 13 optikai és infravörös hullámhosszon mérő műholdpárosa, a Sentinel-2A és -2B felvételeiből olyan színkombinációk szerepeltek ott, amelyek egyrészt a felszín nedvességtartalmát jelző információval szolgáltak, másrészt az élő növényzet jelenlétére utaló normalizált vegetációs index (NDVI) térképét mutatták.

Az akkori képek kelet–nyugati irányban meglehetősen nagy, vagy 50 km kiterjedésű területet ábrázoltak. Így valószínűleg keveseknek tűnt fel Balmazújváros és Hajdúszoboszló között nagyjából félúton, Nagyhegyes mellett az a furcsa alakzat, amire most „ráközelítünk”. A táj képét itt a mezőgazdasági művelésre jellemző táblák négyszögletes alakzatai határozzák meg. A mintázatot egyrészt hosszú egyenes szakaszokból álló utak (felül a 33-as számú főút), másrészt vízfolyások (jelen esetben a képen átkanyargó Pece-ér, valamint bal szélen a Keleti-főcsatorna) törik meg. Felül középen a kör alakú területen olyan öntözéses művelést végezhetnek, ahol a körbe forgó öntözőrendszer középről kapja a vizet.

A kép jobb felső részén látható nagyobb, Y-ra emlékeztető alakú vízfelület a Látóképi-víztározó. Az NDVI térképen a zöld árnyalatai jelzik, hogy a felszínen hol több vagy kevesebb a növényi klorofill, vagyis mennyire domináns a fotoszintetizáló élő növényzet.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mostani Sentinel-2 képeink 2018 májusában, mindössze két nap különbséggel (5-én és 7-én) készültek, a műholdpáros egyikének, illetve másikának átvonulása alkalmával, felhőmentes körülmények között. Az ábrázolt terület alig valamivel szélesebb 10 km-nél. A két nap alatt viszonylag kevés változás történt, kivéve egy-két mezőgazdasági táblát, köztük a kép közepét elfoglaló szántót, ahonnan a jelek szerint eltűnt a termesztett növény – talán lekaszálták a takarmánynak szánt lucernát. A tábla közepén egy folt azonban sötétzöld maradt. Ez egy erdős terület, amely egy furcsa, a műholdképen világos pontként feltűnő tavacskát ölel körbe.

A Nagyhegyes (a képen balra középen) közelében levő tó a Kráter-tó. Nem természetes úton, például meteorbecsapódás következtében jött létre, hanem egy baleset, egy gázkitörés alkalmával. A történet részleteiről itt olvashatnak. A hajdúszoboszlói gázmező kitermelésének kezdeti időszakában, 1961. augusztus 23-án az itteni kút lángra lobbant. Majdnem két napon át égett, a lángoszlop 100 m magasba csapott. A fúrótorony végül elsüllyedt, a kitörő gáz közel 150 m átmérőjű krátert hagyott maga után. Ma a helyén a horgászok és kirándulók által kedvelt tó található.

Florence, árvizek, Sentinel-1

Posted on Leave a comment

A mostani szezon eddigi legnagyobb hurrikánja, a Florence szeptember 14-én érte el a szárazföldet az Egyesült Államok keleti partjainál, Észak-Karolina államban.

Ez a látványosan színezett Sentinel-1B radarkép szeptember 14-én készült, éppen akkor, amikor a Florence hurrikán közepe (a szeme) elérte a partot. Piros jelöli az Atlanti-óceán háborgó vizét a hurrikán által érintett régióban. A sötétkék folt a nyugodtabb vízfelület a hurrikán szeme alatt. A szárazföldi területek itt zöld színben tűnnek fel. A hamis színezéshez a felszínről visszaszórt radarhullámok polarizációs tulajdonságait használták. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / NASA Alaska Satellite Facility Distributed Active Archive Center)

Addigra szerencsére már csillapult valamelyest, de a viharos szél mellett az özönvízszerű esőzés és a nyomában érkező árvizek így is jelentős károkat okoztak. A Copernicus program Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdjai segítségével jól feltérképezhető az áradások kiterjedése, a mérési elv miatt a felhőzet sem jelenthet akadályt. Ezt a Florence-t követő áradások alkalmával is kihasználták.

A Copernicus katasztrófa-elhárítást segítő szolgáltatása (Copernicus Emergency Management Service) készen állt az adatok gyors feldolgozására, már a hurrikán partot érése előtt. A Sentinel-1 konstelláció két azonos felszereltségű műholdból áll. A radarberendezések széles látómezeje különösen alkalmassá teszi a kb. 700 km-es magasságban keringő űreszközöket nagyobb területek felmérésére.

Az első térkép Jacksonville (Észak-Karolina, USA) környékén mutatja az árvízzel elöntött területeket (világoskék színnel). A felhasznált Sentinel-1 adatok szeptember 15-én helyi időben 7:07-re vonatkoznak. A háttérkép egy korábban (felhőmentes körülmények között) készült Sentinel-2 optikai műholdfelvétel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Copernicus Emergency Management Service / SERTIT)

A Copernicus szolgáltatásának elöntési térképeit az amerikai szövetségi katasztrófa-elhárítási ügynökség (US Federal Emergency Management Agency) szakemberei használták a munkálatok szervezéséhez.

Árvízi elöntések Kinston mellett, ugyanazon műholdas mérések alapján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Copernicus Emergency Management Service / SERTIT)

Kapcsolódó linkek:

Kelet-Kína, felhőmentesen

Posted on Leave a comment

A Copernicus program Sentinel-3A műholdjával tavaly áprilisban készült az alábbi felvétel, amelynek jobb alsó részén a világ egyik legnépesebb városa, a több mint 24 millió lakosú Sanghaj, fent középtájt pedig Kína fővárosa, Peking is látható.

A Jangce folyó torkolatánál épült Sanghaj jelentős gazdasági és pénzügyi központ. Itt található a világ egyik legforgalmasabb konténerkikötője. A műholdkép mintegy 1200 km kiterjedésű területet ábrázol. A két említett nagyváros, Sanghaj és Peking mellett épp ráfért még Észak-Korea fővárosa, Phenjan (jobbra fent). Jól látszanak a Kína és Mongólia határárvidékén elterülő sós sivatagi területek. A kép közepe táján szürke foltokként jelennek meg a városok, köztük zöldes árnyalatokban a mezőgazdasági területek.

A Sentinel-3A műhold OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) műszerének valódi színeket visszaadó képe 2017. április 29-én készült Kína fölött. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A tenger part menti vizein feltűnő a folyók által odaszállított hordalék. Nagyobb vízfelület még a Taj-tó (Nagy-tó), Sanghajtól nem messze, a Jangce torkolatvidékén. A képen jobb oldalt alul élénk zöld színárnyalataival véteti magát észre. 2017-ben, amikor a kép készült, éppen algavirágzás volt a tó vizében. A mikroszkopikus növényi lények (a fitoplankton) feldúsulása a vízbe jutott nagy mennyiségű foszfátra vezethető vissza, ami a mezőgazdasági és ipari tevékenység következménye.

A Taj-tó, Sanghaj és a Jangce torkolata a kép kinagyított részletén.

A tó északi partján fekvő Vuhszi (Vuxi) városában ivóvíz-ellátási problémákat is okozott a jelenség. A szennyező anyagok beszivárgásának csökkentésére a hatóságok intézkedéseket hoztak, hiszen az algavirágzás a környezetre és a tó élővilágára is káros lehet.

A Sentinel-3A Sanghajról és tágabb környezetéről készített képe szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik júliusi epizódjában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Hortobágy: tavalyi és idei szárazság

Posted on 1 Comment

Ebben az évben már a nyár elejétől kezdve bejárták a világot az európai szárazságot illusztráló műholdképek – blogunkon is mutattuk ilyeneket. Ugyancsak számos helyen ütött ki erdő- és bozóttűz, Nagy-Britanniától kezdve Skandinávián és Görögországon át Portugáliáig.

Milyen volt az augusztus itthon, a Hortobágyon? Alább olyan nyár végi Sentinel-2 műholdképeket mutatunk be, amelyek teljesen felhőmentes napokon készültek idén augusztus 20-án, illetve majdnem pontosan egy évvel ezelőtt, 2017. augusztus 30-án. Az európai Copernicus földmegfigyelő rendszer 13 különböző színben „látó” Sentinel-2 műholdpárosának adataiból először olyan színkombinációt választottunk, amely a felszín nedvességtartalmára utaló információval szolgál. Ezeken a képeken a sötétkéktől kezdve a sárga, a narancs és a vörös árnyalataiig rendre az egyre csökkenő víztartalom látható. Sötétkékek egyrészt a vízfelületek – folyók, tavak, víztározók –, másrészt az öntözött mezőgazdasági táblák. Az utóbbiak inkább a kép keleti és nyugati szélén tűnnek fel, középen a hortobágyi puszta látható.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A tájékozódást megkönnyítik a hortobágyi halastavak (felül, a képek közepétől egy kicsit balra). A lakott települések jellegzetes világoskék foltjai alapján balra fent Egyek, középtájt felül Hortobágy község, jobbra Balmazújváros, tőle déli irányban (lefelé) Nagyhegyes, jobbra alul pedig Hajdúszoboszló egy részlete is belefért a képkivágásba. Ha a csúszka mozgatásával összehasonlítjuk a két időpontban készített műholdképet, akkor feltűnik, hogy az 2017-es augusztus vége a mostaninál kevésbé volt száraz, a vörös színek nem annyira dominánsak a hortobágyi puszta területén.

A nagy képek bal alsó részletét külön kinagyítva is megmutatjuk, rajta középen egy nagy folttal, amely viszont egyértelműen 2017-ben volt sokkal „vörösebb”. Akkor augusztus elején ugyanis tűz pusztított Nagyiván közelében, mintegy 1000 hektárnyi területen.

Ugyanezen műholdfelvételek alapján, egy másfajta színezéssel megmutatjuk az élő növényzet jelenlétére utaló ún. normalizált vegetációs index (NDVI) térképét is. Itt a zöld árnyalatai alapján ítélhető meg, hogy az adott területre milyen növényborítás jellemző: minél sötétebb a zöld, annál több ott a növényi klorofill.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A vegetációs indexet mutató a képeken – ellentétben az előző, a nedvességtartalmat színkódolókkal – egyértelműen elkülöníthető, hogy vízfelületről, vagy jól öntözött szárazföldi (mezőgazdasági) területről van-e szó. Némi zavart csak a sekély, mocsaras, vízi növényekkel benőtt területek okozhatnak. Talán érdekes a két különböző színkódolással készült kép összehasonlítása is, végül ezt mutatjuk meg a Hortobágy fölött 2018. augusztus 20-án készített Sentinel-2 műholdas mérések alapján.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kalifornia nagy erdőtüzének mérlege

Posted on 1 Comment

Kalifornia északi részén ezen a nyáron is több helyen ütöttek ki erdő- és bozóttüzek a száraz időjárás következtében. Két egymáshoz közeli, különösen pusztító, július vége óta égő tüzet teljesen csak szeptember elejére sikerül megfékezni. A nevét a közeli Mendocino településről kapó erdőtűz tehát több mint egy hónapon át tombolt egy viszonylag gyéren lakott, erdős vidéken, de így is több száz lakóházat és más épületet pusztított el. Kiterjedése több mint 1800 négyzetkilométeres volt, amivel Kalifornia történetében sajnálatos rekordot állított fel. Munka közben egy tűzoltó életét vesztette.

Az alábbi első képet nemrég a NASA földmegfigyelési híreket közlő Earth Observatory honlapja mutatta be. Az amerikai Landsat-8 műhold OLI (Operational Land Imager) műszerével augusztus 27-én gyűjtött adatok alapján, hamis színezéssel kiemelték rajta a tűz érintette területeket. A háttérben domborzati térkép látható. A két egymáshoz közeli erdőtűz (River Fire és Ranch Fire) a Clear Lake nevű tó környéki erdős, hegyes vidéket érintette.

A Mendocino erdőtűzkomplexum pusztításának mértéke 2018. augusztus 27-én. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / U.S. Geological Survey / domborzat: Shuttle Radar Topography Mission)

A Landsat műhold európai „társai”, a Copernicus program Sentinel-2 párosának tagjai ugyancsak megfigyelték Kaliforniát, miközben pályájuk mentén haladva menetrendszerűen feltérképezték a Földet. Egy augusztus 31-én készült képet mutatunk be ugyanarról a területről, amelyet a fenti Landsat kép is ábrázol. A színezés segítségével ugyancsak kiemeltük a tűz által felperzselt felszínt. Jól látható, hogy még van, ahol ég az erdő. Ezt a felszálló, több tíz km távolságban is kivehető füst jelzi.

A Sentinel-2 MSI (Multispectral Instrument) műszerével készített kép a 2018. augusztus 31-ei állapotot mutatja. Sárgásbarna szín emeli ki a tűz által érintett területeket. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek: