A Dél-Amerika délnyugati részén, a Laguna San Rafael Nemzeti Park területén található gleccserek változó arcát mutatta be az Európai Űrügynökség (ESA) egy 1987-ben és egy 2024-ben készült műholdkép összehasonlításával.
A csendes-óceáni partvidéken található nemzeti park mintegy 17 ezer km2-re terjed ki. Magába foglalja Észak-Patagónia jéggel borított régióit, amelyek a vidéket egykor borító patagóniai jégtakaró maradványát jelentik. Ma – annak ellenére, hogy a jégmező csupán töredéke korábbi méretének – még mindig a második legnagyobb összefüggő jégtömeget tartalmazza a sarkvidékeken kívül.
Amint a képeken látható, ez a jégtömeg jelenti a gleccserek utánpótlását, amelyek kiterjedése 1987 és 2024 között változott. A csúszka elmozdításával összehasonlítható, a valódi színeket visszaadó képek közül a bal oldali az amerikai Landsat-5 műholddal készült 1987. február 9-én. A jobb oldalon egy európai Copernicus Sentinel-2 kép látható, 2024. február 9-éről, vagyis pontosan 37 évvel későbbről. Az észak-patagóniai jégmező nyugati oldalán (a képeken balra) 28 gleccser található. Közülük a két legnagyobb, a San Rafael és a San Quintín látható itt. A képek tanúsága szerint mindkettő drámai mértékben visszahúzódott, a felmelegedő éghajlat következményeként.
(Első kép: USGS; második kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A bal felső sarokban látható San Rafael-gleccser a világ egyik legaktívabban borjadzó gleccsere, vagyis a peremétől igen nagy ütemben szakadnak le a jégdarabok. Nyugati irányba, a Csendes-óceán felé húzódik, majd egy ív alakú tóba, a San Rafael-tóba torkollik, amely közvetlenül a gleccser bal oldalán látható. A tavat a gleccser visszahúzódása hozza létre és az olvadékvíz tölti fel.
A San Rafael-tóhoz hasonlóan a környék számos tavát az olvadó gleccserek vize táplálja. A képeken a víz színe a sötétkéktől az akvamarinig változik, a jelenlévő finom üledék (a gleccserek mozgása során lecsiszolt kőzetpor) mennyiségétől függően. Ezt az üledéket gleccsertejnek is nevezik, és hatása jól megfigyelhető a San Rafael-tóban – a vízben úszó kisebb jéghegyek mellett, amelyek a képek nagy felbontású változatán (a képaláírásban feltüntetett linkeket követve) különösen jól kivehetők.
Közvetlenül San Rafael alatt fekszik a San Quintín-gleccser, a jégmező második legnagyobb gleccsere. Ez is nyugat felé folyik le. Ha mindkét képen közelebbről megnézzük a végét, láthatjuk, hogyan ért véget 1987-ben a gleccser lényegében a szárazföldön, de a 2020-as évekre a visszahúzódása nyomán létrejött a gleccser előtti kiterjedt tó.
A klímaváltozás jelentős hatással van a Föld gleccsereire. Ahogy a levegő átlaghőmérséklete emelkedik, úgy olvadnak egyre gyorsabban a gleccserek és a jégtakarók. A víz végül az óceánba jut, ami a tengerszint emelkedését okozza. A globális tengerszint megemelkedése a Föld melegedő éghajlatának egyik legjellemzőbb és potenciálisan az egyik legpusztítóbb következménye. A műholdas megfigyelések nagyban hozzájárulnak a gleccserek változásának pontos nyomon követéséhez. A gleccserek hosszú távú tömegvesztésének ismerete fontos a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából, az ezzel kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalához.
Kapcsolódó linkek
- Chilei gleccserek (ESA)
- Meglóduló gleccserek (Sentinel blog, 2023. március)
- Gleccserek végveszélyben (Sentinel blog, 2022. november)
- Ötből egy eltűnt (Sentinel blog, 2022. október)
- Patagónia és a Falkland-szigetek (Sentinel blog, 2022. július)