A NASA földmegfigyeléssel foglalkozó oldala, az Earth Observatory nemrég egy olyan Landsat-8 műholdképet mutatott be, amelyen jól látható a Mississippi államban található Brookhaven városától délre május 6-án végigsöpört tornádó nyoma. Nem ez az első eset, hogy egy tornádó után és előtt készült műholdképeket hasonlítunk össze valamely blogbejegyzésünkben, és legutóbb is épp Mississippi volt a helyszín. Természetesen mi nem amerikai, hanem európai műholdképekkel illusztráljuk a hírt, méghozzá a Copernicus program optikai Sentinel-2 és radaros Sentinel-1 műholdjainak képeivel. Hiszen a tornádó pusztítása által a tájon hagyott „sebhely” nyoma mindkét típusú távérézékelő űreszközzel kivehető.
Az Egyesült Államok déli részén fekvő Mississippi állam középső részén járunk, ahol május elején több tornádó söpört végig. Bár a vihar egy adott helyen csak néhány percig tombolt, hatása később egyértelműen felismerhető a műholdképeken. A sérült erdősávok és letarolt területek a környezetüktől eltérő színben húzódnak végig a növényzettel borított tájon. Az alábbi két hamisszínes Sentinel-2 műholdkép, amelyen a vörös, zöld és kék alapszínekhez a műhold multispektrális kamerájának 13 különböző sávjából rendre a B3, B11 és B12 jelűeket társítottuk, a tájat a tornádó pusztítása előtt, illetve után mutatja. A két, felhőmentes körülmények között készült kép a csúszka elmozdításával összehasonlítható. Így tűnik fel igazán a Brookhaven (középen fent) városától, Lincoln megye székhelyétől délre húzódó sáv.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A tornádó nyomát Sentinel-1 radaros műholdképen is megfigyelhetjük. Itt is hamisszínes képről van szó, ebben a kombinációban az alapszínekhez a képpontok radarvisszaverő képességére jellemző, különböző polarizációjú (VV és VH) intenzitásértékeket, valamint a VH/VV arányt rendeltük. A tornádó elvonulása után a kidőlt fák és a megbolygatott felszín jobban visszaszórja a radarjeleket a műhold irányába, ezért válik megfigyelhetővé a pusztítás sávja. Alább a radaros Sentinel-1 képet a május 14-éről származó, már fent is látott Sentinel-2 optikai műholdképpel lehet összehasonlítani.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2026 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A képeken is jól kivehető, hogy egy tornádó útvonala nem nyílegyenes. A forgószél intenzitása folyamatosan változik, miközben a légköri és terepviszonyok is befolyásolhatják mozgását. Emiatt a pusztítás nyoma inkább emlékeztet egy szeszélyesen meghúzott ecsetvonásra, mint egy szabályos vonalra.
A műholdképek nemcsak látványosak, hanem tudományos szempontból is rendkívül értékesek. Segítségükkel a kutatók pontosan feltérképezhetik a károk kiterjedését, megállapíthatják, hogy mekkora erdőterület sérült meg, és nyomon követhetik a regeneráció folyamatát az elkövetkező években. Az ilyen adatok a katasztrófaelhárítást végző szervezetek és az erdőgazdálkodási szakemberek számára is fontos információkkal szolgálnak. Érdekes, hogy a tornádó által érintett erdők gyakran még évekkel az esemény után is megőrzik a vihar emlékét. A kidőlt fák, a megváltozott növényzet és az újonnan megjelenő fajok olyan ökológiai változásokat indíthatnak el, amelyek hosszú távon alakítják át a tájat. Egyetlen, néhány perces extrém időjárási esemény így akár évtizedekig látható nyomot hagyhat maga után.
Tudjuk, hogy a Föld felszíne folyamatosan változik. Míg a legtöbb változás lassan, évek, évtizedek vagy évszázadok alatt zajlik, addig egy tornádó percek alatt képes átformálni egy tájrészletet.
Kapcsolódó linkek
- Egy tornádó cikcakkos nyoma Mississippiben (NASA Earth Observatory)
- Tornádó nyomán Mississippiben (Sentinel blog, 2023. április)
- Tornádó Texasban (Sentinel blog, 2022. november)
- Tornádó Kentuckyban (Sentinel blog, 2022. január)