Ismeretterjesztés

  • Amazónia: folyók és erdők

    Az Európai Űrügynökség (ESA) népszerű heti földmegfigyelési videósorozatának március 19-ei epizódjában az amazóniai esőerdők egy részletét mutatták be a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának képe segítségével.

    (Forrás: ESA)

    Az ábrázolt terület Brazíliához, annak is az északkeleti részén fekvő Amazonas nevű szövetségi államához tartozik. Ahogy a név is mutatja, az állam bő másfél millió km2-es területe az amazóniai esőerdőkével esik egybe. Az összesen mintegy hatmillió km2-es, az Amazonas és mellékfolyói környékén elterülő erdőség a Föld legnagyobb kiterjedésű trópusi esőerdeje. Biológiai sokfélesége és fajgazdagsága egyedülálló. Több millióra tehető az itt honos állat- és növényfajok száma.

    Ahogy várnánk is, az erdőségek színe a képen zöld. Csakhogy van egy kis csavar a dologban, a képfeldolgozás ugyanis nem azokat a színeket adja vissza, amelyeket madártávlatból, a saját szemünkkel érzékelnénk. A zöld előállításához valójában a szemmel láthatatlan közeli infravörös sávban gyűjtött adatokat használtak fel. Így a növényborításban meglevő területi különbségek még jobban is kiemelhetők.

    Brazília Amazonas állama területének egy részeltéről készült ez a hamisszínes Sentinel-2 műholdkép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A kép felső részét a Juruá folyó kanyargó sávja uralja. Ha a teljes, 10 m-es felszíni felbontású képbe belenagyítunk, a víz a lila és a sötétkék árnyalatait mutatja ezzel a hamis színezéssel. Ez amiatt van, mert a beeső napfénynek főleg a kék és zöld komponensét veri vissza a vízfelület, az infravöröset szinte alig. A több mint 3000 km hosszan kanyargó, Peruban eredő, sok hordalékot szállító Juruá az Amazonasba ömlik. Az egyik mellékfolyóját, Tarauacát a kép bal szélén láthatjuk. Mindkét folyó mellett feltűnő a sok lefűződött holtág. A két folyó találkozása közelében fekvő település a bal felső sarokban Eirunepé (lásd még az alábbi, kinagyított kprészleten is). A 19. században a gumitermelés egyik központjának számított. A képen itt-ott néhány felhőfolt (fehérrel) és árnyékuk (feketével) is feltűnik.

    Az ESA a műholdkép megjelentetését az erdők nemzetközi napja (március 21.) elé időzítette. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet az erdők fontosságára. Az ENSZ adatai szerint a Föld évente 10 millió hektár erdőt veszít el, ami 12–20%-kal járul hozzá az üvegházhatású gázok felszaporodásához a légkörben. Az Amazonas-medence kiterjedt esőerdei különösen fontos szerepet játszanak a klíma szabályozásában, évente sok millió tonnányi szenet kötve meg a légkörből. Az új mezőgazdasági területek nyerése érdekében történő erdőirtás és az erdőtüzek ezzel ellentétes hatást váltanak ki.

    A műholdakkal immár hosszú évtizedek óta gyűjtött, globális lefedettséget biztosító adatok kulcsfontosságúak a földi szénkörforgás megértése és a pontosabb előrejelzéseket szolgáltató klímamodellek bemenő adatokkal való ellátása szempontjából. Műholdas megfigyelések segítik az erdőgazdálkodást, az üvegházhatású gázok kibocsátásának és elnyelésének feltérképezését, a fenntartható fejlődés céljainak elérését. Az ESA készülő Biomass műholdja P-sávú (435 MHz) radaros berendezésével az erdők állapotát, a bennük levő biomasszát, annak változását térképezi majd fel. Az alacsony frekvenciás rádiósugárzás jobban áthatol a fák lombozatán, alkalmas a fatörzsekben tárolt biomassza pontosabb felmérésére. Az új műhold a jelenlegi tervek szerint várhatóan 2022-ben állhat pályára és legalább 5 éves működésre szánják.

    Kapcsolódó linkek:

  • A műholdak az Etnát (is) figyelik

    Az Olaszország területén, Szicília szigetének kelti részén található Etna kontinensünk legaktívabb vulkánja. A közelmúltban ismét hallatott magáról: kevesebb mint három hónap leforgása alatt 17 kitörést produkált. (Február folyamán Facebook-oldalunkon többször is megosztottunk olyan hamisszínes Sentinel-2 műholdképeket az Etnáról, amelyek infravörös sugárzása alapján jól mutatták a frissen kiömlő forró lávát, például itt.)

    A Föld körül keringő távérzékelő műholdak – köztük a Copernicus program Sentinel sorozatának különféle érzékelőkkel felszerelt tagjai – fontos, és egymást jól kiegészítő információval szolgálnak a tűzhányókról, a kitörések tetőpontjáról (paroxizmus), majd a lávaömlésről. Az Etna kitörései a csúcs közelében történnek, ahol négy kráter található. Az 1928-ban keletkezett Bocca Nuova és az 1945-ös Voragine mellett az Északkeleti-kráterről (peremén a hegy legmagasabb, 3330 m-en fekvő pontja) és a Délkeleti-kráterről van szó. Legújabban ez utóbbi, 1971-ben kialakult alakzat számít a legaktívabbnak a négy közül.

    2021 februárjában is a Délkeleti-kráterből törtek fel az éjszakai eget narancsvörösre színező lávaszökőkutak és a műholdfelvételeket narancsvörösre színező lávafolyások. Ez utóbbi szín az alábbi Sentinel-2 műholdképsorozatra is jellemző, de nem valóságos, hanem az infravörös sávokban készült felvételek kiemelésére használt színezési eljárás terméke. Volt, amikor a láva egészen 1,5 km-es magasságig eljutott.

    Hamisszínes, 2021. február 16. és április 2. közötti Sentinel-2 műholdképekből készült animáció. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az optikai műholdfelvételek – különösen a látható fényénél hosszabb hullámhosszú, infravörös sávokban – alkalmasak a láva folyási irányának, kiterjedésének a felmérésére. A műholdképeken felismerhetők lehetnek még a vulkáni tevékenységhez köthető esetleges földcsuszamlások, felszíni repedések, valamint a füst-, gáz- és hamufelhő terjedése. Az Etna példájára visszatérve, az alábbi képen a Sentinel-5P műhold mérései nyomán a légköri kén-dioxid eloszlásának térképét láthatjuk. A felhő a Földközi-tenger felett délre haladva egészen Líbia partjainak közelébe is eljutott.

    Az Etna kitörése nyomán a levegőbe került kén-dioxid (SO2) oszlopsűrűsége március 24-én, a Sentinel-5P műhold adatai alapján. A kén-dioxid akkor szabadul fel, amikor a magma a felszín közelébe ér. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Kapcsolódó linkek:

  • Az eltorlaszolt Szuezi-csatorna és a műholdképek

    Március 24-én keresztbe fordult a Földközi-tengert és a Vörös-tengert összekötő forgalmas tengeri útvonal déli részén a világ egyik legnagyobb teherhajója, az Ever Given. A beszorult hatalmas konténerszállító hajó egyúttal el is torlaszolta a szűk vízi utat, feltartva a két irányból érkező áruforgalmat, így komoly fennakadásokat okozva az ellátási láncokban.

    Az eseményről bő terjedelemben számoltak be a híradások. Annál is inkább, mert a világkereskedelem számára kulcsfontosságú Szuezi-csatorna blokkolása a becslések szerint naponta dollármilliárdokban mérhető károkat okozott. Végül március 29-én sikerült kimozdítani a 400 m hosszú teherhajót. Nem sokkal később újból megindulhatott a forgalom, a csatorna két bejáratánál feltorlódott hajók százai megkezdhették az áthaladást.

    Az első képünk az európai Copernicus program egyik Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdjával készült, március 25-én. A vízfelületek sötétek, a hajók viszont erős radarvisszhangot produkálnak a műhold irányába, így jól kivehetők a víz háttere előtt. Középen feltűnő a csatorna teljes szélességét elzáró Ever Given, mellette a kimozdításán munkálkodó kisebb hajók.

    A Kínából Hollandia felé tartó, a Szuezi-csatornán keresztbe fordult 220 ezer tonnás Ever Given teherhajó március 25-én, egy Sentinel-1 radaros műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A második ábra egy nagyobb térséget mutat: a Vörös-tenger északi részét, a csatorna déli bejáratával. Ez három eltérő időpontban, de ugyanolyan irányú műholdáthaladás alkalmával rögzített Sentinel-1 radarkép kombinációja. A március 13-án, 25-én és 31-én készült képekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket társítottuk. Így az állandó felszíni radarvisszaverő felületek – például balra fent a parton, a csatorna bejáratánál Szuez városának építményei – fehérek. A hajók azonban jellemzően elmozdultak a képek készítése közt eltelt 6–12 napos időszakokban. A sok, a tegerben mintegy 100 km hosszan elszórt kék pötty a feltorlódott hajókat jelzi, amelyek még az áthaladásra vártak március utolsó napján. A zöld pontok 25-én a csatornabejárathoz közelebb csoportosulnak. Akkor még friss volt az akadály, már elég sok, de még kevesebb a várakozó hajó. A legkorbbi, 13-ai állapotot – vagyis a dugó kialakulása előtti normális forgalmat – illusztráló piros pontokból lényegesen kevesebbet láthatunk.

    A Vörös-tengeren veszteglő hajók száma jól megbecsülhető ennek a kombinált Sentinel-1 radarképnek a segítségével. Három időponthoz (március 13., 15 és 31.) három színt (vörös, zöld és kék) rendelve az erős radarjeleket szolgáltató, de helyüket változtató tengerjáró teherhajók térbeli eloszlásának változása szembetűnő. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A műholdas távérzékelésben „utazó” cégek számára kapóra jött ez az esemény, amely a világsajtó érdeklődését is heteken át felkeltette. Kitűnő alkalmuk nyílt demonstrálni, mit is tudnak az űreszközeik. A magyar sajtóban és internetes oldalakon is szép számmal lehetett ilyen képeket látni. Mi példaképpen csak néhányat mutatunk be közülük.

    Egy francia Pléiades földmegfigyelő műhold felvétele március 25-éről. (Kép: Airbus)

    A Maxar Technologies, amely az általa korábban felvásárolt DigitalGlobe nagyfelbontású kereskedelmi távérzékelő műholdjait üzemelteti, napi rendszerességgel tett közzé képeket a helyzet alakulásáról.

    A GeoEye-1 műhold március 29-én, helyi időben nem sokkal dél előtt készített felvétele azt az időpontot kapta el, amikorra már – a magas dagályt is kihasználva – a mentőcsapatoknak sikerült kimozdítaniuk a helyéről a csatornát 6 napon át blokkoló konténerszállító hajót. (Kép: Maxar Technologies)

    A San Franciscó-i székhelyű Planet, amely egy sereg kisebb (és még kisebb) földmegfigyelő holdat üzemeltet, szintén rendszeresen demonstrálta űreszközei képességét az Ever Given incidenséről készített műholdfelvételekkel. A kis hűtőszekrénnyi méretű, 110 kg-os SkySat holdak egyikével rövid videót csináltak, de a még kisebb, cipős dobozhoz hasonlítható Dove és SuperDove műholdak sem tétlenkedtek. Bár ezek felbontása nem annyira jó, nagy számuk miatt egy adott terület fölé gyors visszatérést biztosítanak.

    Az egyik Dove CubeSat felvétele március 29-én, az Ever Given kiszabadítása napján készült. A cég több mint száz űreszközzel rendelkezik alacsony Föld körüli pályákon, köztük 21 a SkySat sorozatból való. (Kép: Planet)

    Egy mikromműholdak nagyobb konstellációját építő másik amerikai cég, a seattle-i BlackSky is hozzátette a magáét a műholdképözönhöz. Ők 2018 óta eddig hét földmegfigyelő műholdat juttattak alacsony pályákra.

    A tavaly augusztusban felbocsátott BlackSky Global-7 műhold március 24-én készített felvétele. (Kép: BlackSky)

    Ha már Sentinel-1 radarképekkel kezdtük az Ever Given történetének műholdképes felidézését, legyen az utolsó kép is radaros. Újabban magáncégek is fantáziát látnak ebben a távérzékelési módszerben, amelynek még az éjszaka és a felhős idő sem jelent akadályt. A szintén San Franciscó-i Capella Space a legújabb szereplő ezen a területen, tavaly augusztus óta eddig három kis méretű (kb. 100 kg-os), de nagy felbontást nyújtó, apertúraszintézises elven működő X-sávú radaros holdat üzemeltet.

    Történetesen egy éjszaka készült radaros kép az elakadt Ever Given hajóról és a mellette tartózkodó, a mentésben részt vevő kisebb vízi járművekről, március 26-án. (Kép: Capella Space)

    Míg a kereskedelmi műhold-üzemeltető cégek, mint az itt említett Maxar, Airbus, Planet, BlackSky és Capella nagyfelbontású műholdképeiket pénzért árusítják ügyfeleiknek, addig az Európai Unió és az Európai Űrügynökség Copernicus programjának adatai szabadon hozzáférhetők. Igaz, hogy felszíni felbontásuk nem annyira jó, viszont egyszerre nagyobb területet tudnak megfigyelni. Számos fontos alkalmazásra kitűnően megfelelnek a szolgálatszerűen, megbízhatóan, jó minőségben előállított Sentinel adatok.

    Kapcsolódó linkek:

  • Változások a tengerparton

    Nem meglepő, hogy a klímaváltozás a tengerek partján is kifejti hatását. A homokos partok jelentős hányada erodálódik a gyakoribbá váló viharok, áradások, a vízszint általános emelkedése következtében. A partvidéki területek az elmúlt évtizedekben intenzív városiasodásnak és népességnövekedésnek is ki voltak téve. Az Európai Unió kb. 68 ezer km hosszú tengerparttal rendelkezik, ez bő háromszor akkora, mint az Egyesült Államoké. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) adatai szerint az unió népességének közel a fele a tengerpartok 50 km-es környezetében él. A tengerparttal nem rendelkező Magyarország lakossága persze a másik feléhez tartozik, de azért számunkra is érdekes lehet, ahogy a földmegfigyelő műholdakkal – például a Copernicus program Sentinel-1 és Sentinel-2 holdjaival – végzett megfigyelések segítenek a folyamatok megértésében és elemzésében. Annál is inkább, mert honfitársaink számára is kedvelt nyaralási célpont egy-egy tengerpart – már amikor a járványhelyzet nem akadályozza az utazást…

    A tengerpart átalakulása 1994 és 2019 között Malgrat de Mar (Spanyolország) közelében. Pirossal az erodálódott, kékkel a kiszélesedett partszakaszok láthatók. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / feldolgozás: ESA / ARGANS Ltd / Landsat)

    A partok erózióját jelenleg számos helyen meg lehet figyelni, és a folyamat várhatóan felerősödik a következő időszakban. Ezért a jelenségre vonatkozó adatok hasznos segítséget nyújthatnak a helyi hatóságoknak a következmények felmérésben és elhárításában, valamint a döntéshozatalban. Az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) földmegfigyelés-alkalmazási programjának (EO Science for Society) egyik támogatott kutatási projektje negyed évszázad műholdas adatait alapul véve, 2800 km-nyi kiválasztott partszakaszon vizsgálja a helyzetet. Ezek a tengerparti szakaszok három ESA-tagország – az Egyesült Királyság, Írország és Spanyolország –, valamint egy együttműködő állam – Kanada – területére esnek.

    A projekt keretében speciális eljárást dolgoztak ki a műholdképek minél pontosabb elemzésére, hogy precízen mérni tudják az adott felvétel készítésének időpontjában a tengerpart vonalát. Az utóbbi években a Sentinel műholdak viszonylag gyors visszatérési ideje lehetővé tette a rövidebb távú változások nyomon követését is. A távérzékeléssel kapott eredményeket gondos helyszíni (terepi) megfigyelések segítségével, helyismerettel rendelkező, független szakemberek és a majdani felhasználók bevonásával validálták.

    Az éves változás sebessége a parton (Start Bay, Devon, Anglia), 2018–2019 időszakában. A színek a változás mértékét szimbolizálják: a fehér a stabilitást, a sötétkék a gyors növekedést, a sötétpiros a gyors fogyást jelzi. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / feldolgozás: ESA / ARGANS Ltd)

    Jelenleg mintegy 30 ezer egyedi műholdfeelvétel áll a kutatók rendelkezésére a partvidék változásának tanulmányozására.

    Kapcsolódó link:

  • Ausztráliai árvíz az űrből

    Azt a vidéket, amely 2019-ben és 2020-ban a kiterjedt erdőtüzei miatt került világszerte a figyelem középpontjába, idén márciusban heves esőzés és a nyomában érkező árvíz sújtotta. A tározók megteltek, a folyók kiöntöttek, több ezer embert kellett kitelepíteni.

    Az alábbi kép Ausztrália délkeleti részén Új-Dél-Wales állam egy részletét, a Csendes-óceán partvidékét mutatja. Alapja két műholdradaros amplitúdókép, amelyek a Copernicus program egyik Sentinel-1 műholdjával készültek. A radaros műholdképeknek általában nagy hasznát lehet venni az elöntött területek kiterjedésének felmérésében, ami a mentési és katasztrófa-elhárítási munkát segíti. Ráadásul a radar „keresztüllát” a felhőzeten is, amely ilyenkor jellemzően eltakarja a tájat az optikai földmegfigyelő műholdak kamerái elől.

    A felhasznált Sentinel-1 képek egyike az áradások előtt, március 7-én, a másik 12 nappal később, március 19-én készült. A radarjelek felszínről való visszaverődésének különbségeit kiemelő színezés kékkel ábrázolja a vízzel elárasztott területeket. A 2019–2020-as bozót- és erdőtüzek által érintett területeket a képen világosbarna foltokkal jelölték meg. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, NASA MODIS)

    Az európai Copernicus program vészhelyzetekben rendelkezésre álló szolgáltatását (Copernicus Emergency Management Service, EMS) március 20-án riasztották, hogy elsősorban a Sentinel-1 adatok alapján gyorsan elkészítsék az elöntött területek térképét. Az EMS feladata, hogy különböző típusú természeti csapások és az ember által előidézett katasztrófahelyzetek – az árvizek mellett például tüzek, földcsuszamlások, földrengések, vulkánkitörések, trópusi viharok, szárazság, ipari balesetek – esetén segítséget nyújtson a védekezésben és a helyreállításban.

    Kapcsolódó linkek:

  • Izzó láva a felhőn át

    Izland délnyugati részén, a Reykjanes-félszigeten, a fővárostól, Reykjavíktól csupán mintegy 30 km-re kitört egy vulkán – olvashattuk a napokban a sajtóban, látványos helyszíni képes tudósításokkal kísérve. Februártól kezdve több tízezernyi kisebb földrengés jelezte előre, hogy valami történni fog. A szakértők tudták, hogy a Geldingadalur-völgy alatt mozgó magma hamarosan megtalálja az utat a felszínig. Fagradalsfjall-hegy közelében végül március 19-én kezdődött meg a kitörés. A kiömlő izzó láva alig egy négyzetkilométernyi területet öntött el. A kutatók szerint akár évtizedekig is eltarthat ez a vulkánkitörés!

    Izland az Atlanti-óceán északi részén, a földkéreg két nagy kőzetlemeze, az Észak-amerikai-lemez és az Eurázsiai-lemez találkozásánál fekszik. A Közép-Atlanti-hátság, ahol a kőzetlemezek távolodnak egymástól, épp a szigetország alatt, azon belül is többek közt a Reykjanes-félsziget alatt húzódik. A vulkáni tevékenységhez kapcsolódó jelenségek tehát gyakoriak Izlandon. Az utóbbi évek kitöréseihez képest a mostani viszonylag kis erejű és nyugodt. A szétterjedő láva mégis jól kivehető a Sentinel-2 műholdképeken, amelyekhez ezúttal a 20 m-es felszíni felbontást kínáló infravörös sávokat választottuk.

    Alább egy viszonylag felhőmentes, március 23-án készített, hamisszínes Sentinel-2 kép látható. A láva hősugárzásának kiemelésére a piros színhez a B12-es (2190 nm hullámhossz), a zöldhöz a B11-es (1610 nm), a kékhez pedig a B8-as jelű (842 nm) sávokban felvett adatokat kombináltuk. Így a forró folt sárgás-narancs színben tűnik fel. A Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosán repülő MSI (Multi-Spectral Instrument) kamerák egyébként 13 különböző hullámsávban érzékenyek, a látható fény mellett az infravörösben is. A most a kép előállításához alkalmazott sávok mindegyike az infravörös tartományba esik.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Összehasonlításul, csúszka elmozdításával megtekinthetjük a két nappal később, március 25-én mért adatokból ugyanilyen színezéssel készült műholdképet is. Ha valósághű színekben mutatnánk, csalódást keltene, hiszen a tájat – Izlandon egyáltalán nem szokatlan módon – vastag felhőréteg borítja, így semmi sem lenne kivehető a felszínből. A forró láva hősugárzása azonban olyan intenzív, hogy még a felhők alól is detektálható a műhold kamerája számára.

    Kapcsolódó linkek:

  • Frissült Magyarország felszínmozgástérképe

    A Geo-Sentinel 2020-ban kifejlesztett egy országos műholdradaros mozgásmonitorozási rendszert, elkészítette Magyarország első nagyfelbontású felszínmozgástérképét és összeállított egy kisatlaszt, amely a technika alapjai mellett részletesebben is bemutatja az egyedülálló stabilitás- és mozgásvizsgálati adatbázis néhány alkalmazási lehetőségét.

    Az Európai Unió Copernicus programja és az Európai Űrügynökség Sentinel–1 műholdpárosa 2014 októbere óta végzett apertúraszintézises radarészleléseinek feldolgozásával egyedülálló, eddig példa nélküli információt kaphatunk az ország egész területének felszínmozgásairól. A műholdas észlelési adatok feldolgozásához a legkorszerűbb, speciális interferometrikus módszert használtuk.

    A felszínmozgástérkép 2021. március 22-ei frissítése újabb területeket is tartalmaz. Az Észak-Alföld egy részétől eltekintve a legtöbb helyen pedig újabb, immár 2021 januárjáig nyúló Sentinel–1 észleléseket is alapul vesz a feldolgozás. Az eddiginél is több vizsgálati pontban követhető a felszín mozgása, Magyarország egész területén. A legújabb, 2021. márciusi változat az országhatáron beül egészen pontosan 14 157 828 pontban mutatja a mozgástörténetet. Az első, 2020. októberi verzióban 11 651 735 pont volt, vagyis a növekedés mértéke 2 506 093. A térkép jelenlegi változatának országos lefedettsége pedig lakosságot figyelembe véve a közel teljesnek mondható 99,6%-os szintre, az ország teljes területéhez viszonyítottan pedig már 99,3%-os mértékűre növekedett.

    A műholdirányú sebességeket minden egyes pontban közel 6 évet átfogó időintervallumon belül, átlagosan 100 különböző időpontból származó adat alapján meghatározott mozgástörténetből számítottuk. Az elmozdulás idősorokból meghatározott sebességek átlagos pontossága 0,5 mm/év alatti.

    A legfrissebb térkép letölthető honlapunk Magyarország felszínmozgása menüpontja alatt.

    Kapcsolódó korábbi blogbejegyzések:

  • A huszadik Duna-híd

    Elkezdődött a Duna huszadik magyarországi hídjának építése – olvashattuk a napokban a hírekben. A híd és a hozzá vezető, majdan 512-es számot viselő út a folyó jobb partján Paks, bal partján Kalocsa térségét köti majd össze, közlekedési szempontból a 6-os számú főút (és a közelében vezető M6-os autópálya), valamint az 51-es főút összeköttetését biztosítja.

    Egyelőre még a földmérők tűzik ki a létesítmény helyét és az út nyomvonalát, az építkezés látványosabb szakasza csak az év közepén kezdődik. Őszre tervezik a két mederpillér zsaluzását. Az új Duna-híd átadását 2024-re ígérik. A Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak képein mégis már most is jól kivehető, hogy hol lesz majd az új híd és merre vezet a kiszolgáló út nyomvonala. Alább egy friss, 2021. márciusi hamisszínes (a növényzetet pirossal kiemelő) képet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával egy egy évvel korábban készült Sentinel-2 képpel.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Középen a Duna kék szalagja, a 2021-es képen rá nem pont merőlegesen a híd majdani helyén az ártéri erdőbe vágott nyiladék látható. A jobb alsó sarokban Foktő község, tőle északnyugati irányban, a Duna bal partján a Pannon Növényolajgyártó Kft. telephelye feltűnő. A Paksi Atomerőmű és Paks városa a folyó túlpartján, a képen ábrázolt területen kívül, attól északra fekszik.

    A híd hossza 946 m, a rajta átvezető út kétszer egysávos lesz. Mellette mindkét irányban kerékpárutat is kialakítanak. A műtárgy három fő részből áll majd: középen a mederhíd, jobbra és balra a hullámtéri hidak. A három rész különböző megoldású, de egységes szerkezetet alkot.

    A hídépítés későbbi fázisait, illetve majd a létesítmény átadását annak idején igyekszünk műholdképeken is megmutatni.

    Kapcsolódó linkek:

  • A Galápagos-szigetek

    Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának márciusi első epizódjában a Csendes-óceánban, az anyaországtól, Ecuadortól mintegy 1000 km-re nyugatra fekvő Galápagos-szigetekre látogattak egy a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjával készített kép segítségével.

    (Forrás: ESA)

    A szigetcsoport 13 nagyobb és egy sor kisebb tagból áll, amelyek az óceán mintegy 60 ezer km2-es területén szóródnak szét. Maguknak a szárazföldeknek a területe 8 ezer km2. A szigetek alakját, a változatos felszíni formákat a hosszan tartó vulkáni tevékenység és a szeizmikus aktivitás formálta. A műholdképen a legfeltűnőbbek a vulkáni kúpok. A középen látható legnagyobb sziget, a tengeri csikóra emlékeztető formájú Isabela (Albemarle) öt nagy vulkáni hegy – nevük északról dél felé haladva Wolf, Darwin, Alcedo, Sierra Negra és Cerro Azul – vonulata, legnagyobb kiterjedése 132 km. A Wolf-vulkán és tőle keletre az Ecuador nevű hegy szinte pontosan az Egyenlítőn fekszik. A Wolf egyébként a szigetek legmagasabb csúcsa (1707 m).

    A teljes formájában 10 m-es felbontású, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép a felhőkkel akkor épp alig borított Galápagos-szigetekről 2020. szeptember 23-án készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Isabela szigetének déli részén élénk zöld színével feltűnő a hegyoldalakat borító erdő, amely a napjainkban is legaktívabb vulkán, a Sierra Negra csúcsát választja el a homokos tengerparttól. Ez utóbbi a felhők miatt csak részben látható. A Galápagos-szigetcsoport második legnagyobb területű tagja, Santa Cruz a képen jobbra látható. Itt, a déli part mentén található a főváros, Puerto Ayora, amely azonban épp nem láthtó a felhők miatt.

    A Galápagos-szigetek változatos és egyedülálló növény- és állatvilágukról híresek. Sok faj endemikus, vagyis a Földön kizárólag itt él. Ilyen például a galápagosi óriásteknős, a tengeri leguán, a csököttszárnyú kárókatona (más néven galápagosi kormorán), vagy a galápagosi pingvin, amely az egyetlen az Egyenlítőtől északra is előforduló pingvinfaj. Közkeletű vélekedés, hogy 1835-ben az itteni élővilág tanulmányozása inspirálta Charles Darwint a természetes kiválasztódás elméletének megfogalmazására. A teljes szigetcsoport 1959 óta védett nemzeti park.

    Kapcsolódó linkek:

  • Tűz a berekben Fonyódnál

    Február 27-én késő délután kapott lángra a nádas a Balaton déli partján, Fonyód és Balatonfenyves között. A tűz mintegy 120 hektárnyi területen pusztított, szinte ugyanott, ahol a két évvel korábban is. A Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának alábbi, valódi színeket visszaadó képe a tűz előtti napon, február 26-án készült. Az összehasonlításul látható, már a leégett területet fekete foltként mutató Sentinel-2 műholdkép öt nappal későbbről, március 3-áról származik.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A csúszka elmozdításával váltogatható képek tanúsága szerint a leégett terület a tópart (balra fent) és az M7-es autópálya (jobbra lent) között található. Ahogy a Telex helyszíni fényképekkel illusztrált tudósításában olvashatjuk, a tűz által érintett láp természetvédelmi szempontból különösen értékes, Natura 2000-es besorolású. Fonyódtól és Balatonfenyvestől délre máig megmaradt a Balaton déli partvidékét egykor jellemző lápok és mocsarak egy része. A számos védett állat- és növényfajnak otthont adó terület nagy értéke, hogy szinte érintetlen és összefüggő. A berek egy része azonban időről időre leég. Ahogy a drónfelvételekből, de a fenti márciusi műholdképről is látszik, a tűz Fonyód felől, tölcsér alakban terjedt. A lángokat ötven tűzoltó félnapos munkájával sikerült csak eloltani. Nem zárható ki a szándékos gyújtogatás.

    A hírek szerint a kisebb, lassabb mozgású állatfajok sok egyede elpusztulhatott. A növényzet gyorsabban regenerálódik majd, de az ennyire gyakori tüzek hosszú távon fajok eltűnését eredményezhetik a területről.

    Az alábbi képpár ugyanannak a két, mindössze öt nap különbséggel készített tél végi Sentinel-2 műholdképnek a nagyobb kivágata. A Balaton látványával sosem lehet betelni. Ezek a képek is illusztrálják, mennyire dinamikusan változik a tó kinézete az időjárástól, az áramlásoktól függően.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek: