Year: 2021

  • La Palma-i változások

    A Spanyolországhoz tartozó atlanti-óceáni szigetcsoport, a Kanári-szigetek egyik tagján, La Palmán szeptember 19-én kezdődött a Cumbre Vieja vulkán legújabb kitörése. A vulkáni hegy nyugati oldalán, a sziget délnyugati partvidékén a mezőgazdasági területetek, lakóházak, üvegházak, utak tarkították a tájat. A tengerig elérő lávafolyam azonban ezek egy részét teljesen eltörölte, a terület most inkább holdbéli tájhoz hasonló.

    A NASA földmegfigyelési honlapja, az Earth Observatory nemrég amerikai Landsat-8 műholdképek segítsgével hasonlította össze a kitörés előtti és utáni állapotokat. Mi inkább két európai Sentinel-2 képet választottunk erre a célra. Az egyik még tavaly december végén készül, amikor a vulkánkitörésnek még híre-hamva (szó szerint!) sem volt. A csúszka eltolásával előbukkan az idén december 9-én készült Sentinel-2 műholdkép. Bár a táj egy részét épp akkor felhő takarta, jól látszik a lávafolyások hatása Todoque és El Paraíso településeken. Az is feltűnő, hogy a tengerig elért majd lehűlt láva egy kisebb és egy nagyobb „lávadeltában” átformálta a partvonalat, némileg megnövelve a sziget területét. A hamisszínes ábrázolás az infravörös hullámhosszon felvett adatok kiemelésével a növényzetet a piros árnyaltaiban tünteti fel, de az is látható, hogy ekkor még jelen volt a forró láva is.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A korábbi műholdkép alsó részén is jelen levő szürke sávok még a Cumbre Vieja 1949-es kitörésére, az akkori lávafolyásra emlékeztetnek.

    Az európai Copernicus program – amelynek keretében a Sentinel műholdak is gyűjtik adataikat – üzemeltet egy katasztrófahelyzetek kezelésében segítséget nyújtó szolgáltatást (Copernicus Emergency Management Service, CEMS). Az ő december közepén érvényes adataik szerint legalább 1600 épület semmisült meg La Palmán. A friss láva mintegy 12 km2 területet öntött el, ennek a harmada mezőgazdasági terület volt. De a vulkáni hamuval borított terület ennél is jóval nagyobb volt. A becslések szerint legalább 500–700 millió euróra tehető az anyagi kár.

    A kitörés azonban mostanra elcsendesülni látszik. December közepére hirtelen jelentősen lecsökkent a szeizmikus aktivitás, a kén-dioxid és a láva kibocsátása. Bár természetesen a vulkán tevékenysége ismét bármikor megélénkülhet, de a helyi hatóságok tíz nap nyugalom után a kitörést immár befejezettnek tekintik.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kourou, Francia Guyana

    Hamarosan, várhatóan még az év vége előtt elindítják a csillagászok régen várt új nagy űrteleszkópját, az amerikai vezetéssel, európai és kanadai közreműködéssel épült James Webb-űrtávcsövet. A startra egy Ariane-5 rakétával a Francia Guyanában fekvő Kourou Űrközpontból kerül sor. Ebből az alkalomból az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában Kourou környékét mutatták be egy friss, december 17-én készült Sentinel-2 műholdkép segítségével.

    A Kourou Űrközpontot „műholdtávlatból” is bemutató videó egyúttal a sorozat utolsó darabja volt a 2021-es évben. (Forrás: ESA)

    Dél-Amerika atlanti partjainál, a Franciaország egyik tengerentúli megyéjének számító Francia Guyanában járunk. A fővárostól, Cayenne-től 60 km-re északnyugatra található a tengerparti Kourou város, az azonos nevű folyó torkolatánál (a képen jobb oldalt alul). A Kourou folyó 144 km-en át kanyarog, mire az Atlanti-óceánba ömlik. A műholdképen feltűnő a jellegzetes, a vízben szállított hordaléknak köszönhető színe.

    A városka környékén hosszú, homokos tengerpart található, a folyó mentén pedig mangrovemocsár és sűrű trópusi esőerdő. A környékbeliek főképp mezőgazdaságból, például kávé, kakaó és trópusi gyümölcsök termesztéséből élnek. Már akik nem az űrközpontban dolgoznak. Itt, a várostól északnyugatra épült ugyanis meg Európa „űrkikötője”, a francia kormány 1964-es döntése nyomán. Az Egyenlítőtől csupán mintegy 500 km-re északra fekvő helyszín ideális az űrindításokhoz, hiszen a Föld forgásából adódó kerületi sebesség az Egyenlítőnél a legnagyobb. A hordozórakéták tehát itt kaphatják a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy hajtóműveikkel elérjék a Föld körüli pályát. A trópusi ciklonok és a földrengések sem jellemzők Kourou környékén. A rakétaindításokat pedig az Atlanti-óceán irányába, baleset esetén lakott területek veszélyeztetése nélkül végezhetik el. Maga az űrközpont számos startállással és a környező – természetvédelem alatt álló – esőerdővel együtt 690 km2-en terül el.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az ESA videójában ugyan nem említették, de a Copernicus program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdpárosának tagjai is innen indultak, egy-egy Vega hordozórakétával. Márpedig ezen műholdak egyike készítette az itt látható képet is. A Sentinel-2A 2015 júniusa, az azonos felszereltségű Sentinel-2B pedig 2017 márciusa óta kering a Föld körül.

    Kapcsolódó linkek:

  • Vulkán a felhők között

    December 4-én kitört Indonéziában, Jáva szigetének keleti részén a Semeru vulkán. (Idén januárban már volt egy kisebb kitörése, különösebb károkozás nélkül.) A sziget legmagasabb hegye (3676 m) egyúttal az ottani aktív tűzhányók egyike. Mostani kitörése idején heves esőzések is súlyosbították a helyzetet. A környéket hamu lepte be, a sáros vulkáni törmelék több mint 5000 lakóépületet ért el. Közösségi épületek, hidak is megsemmisültek. Több ezer embernek kellett elmenekülnie, a halálos áldozatok száma megközelíti az ötvenet, még többen szenvedtek sérüléseket.

    Indonéziában nem ritka a vulkánkitörés, a szigetek a csendes-óceáni „tűzgyűrű” mentén fekszenek. Az országban száznál is több tűzhányót számlálnak. Itt találkozik a földkéreg két nagy kőzetlemeze, és bukik az Ausztrál–Indiai-lemez az Eurázsiai-lemez alá. Az esőzések alapján már sejthető, hogy a december eleji kitörés nem volt ideális az optikai műholdas földmegfigyeléshez. Az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja december 11-én tudott olyan felvételeket készíteni, amelyeken legalább a Semeru csúcsa és délkeleti lejtője – amely ez elöntéssel érintett volt – kibukkant a környező felhőtakaróból. Az alábbi hamisszínes képekhez a Sentinel-2 kamerájának infravörös sávú felvételeit is felhasználtuk, így feltűnően jól látszik a forró láva. A kitörésnek a hegy oldalán végzett pusztítását szemlélteti egy két hónappal korábbi, majdnem felhőmentes Sentinel-2 műholdképpel való összehasonlítás.

    Az indonéziai Semeru vulkán a legújabb, december 4-i kitörése előtt és után, a hősugárzást kiemelő hamisszínes Sentinel-2 képeken. Az ugyanarról a területről két eltérő időpontban készített képek között a csúszka elmozdításával lehet váltogatni. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Fehér-Nílus, színesben

    Egyik friss blogbejegyzésünkben – az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatát követve – Nyugat-Afrikába látogattunk. Most ugyancsak az ESA nyomán kelet-afrikai helyszínt mutatunk be egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével. A képet ezúttal hamisszínes formában készítették el. A Sentinel-2 műholdpáros tagjai 13 különböző hullámsávban készítenek felvételeket, a látható és infravörös tartományban – vagyis ott is, ahol az emberi szem már nem érzékeny. Ezek kombinálásával olyan információ is megtudható a felszínről, amilyen a valódi színekben rejtve maradna előlünk.

    A helyszín az Afrika északkeleti részén fekvő Szudán, a földrész harmadik legnagyobb területű országa. Azon belül is Fehér-Nílus állam, amely nevét természetesen a folyóról kapta. Fehér-Nílus Szudán 18 államának ez egyike, területe nagyjából 40 ezer km2, vagyis közel fele akkora, mint Magyarországé. A műholdképen bemutatott részlet a Fehér-Nílustól nyugatra fekvő területet ábrázolja, de maga a folyó nem látható rajta.

    A szudáni Fehér-Nílus állam egy részletét mutató hamisszínes Sentinel-2 műholdkép 2021. augusztus 25-én készült. A középtájt keresztben húzódó fehér és fekete csíkok felhők és a felszínre vetülő árnyékuk. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az elő növényzet a vörös árnyalataiban tűnik fel. A közeli infravörös sávot, amelyet a színezés kiemel, rendszerint a vegetáció megfigyelésére használják a Sentinel-2 mérései alapján. A trópusi sivatagi éghajlat ellenére a völgyek alján, a homokdűnék között megélnek bizonyos növények is. A kép jobb szélén alul mezőgazdasági művelés alatt álló táblák is kivehetők (érdemes rápillantani a kép teljes, 10 m-es felszíni felbontású változatára.) A szudáni mezőgazdaság fő terményei a gyapot, a földimogyoró, a szezámmag és a cukornád, a gabonafélék közül a búza, kukorica, cirok és köles. A képre ránagyítva több kisebb település is látható, ezek többsége valamilyen mesterséges víztározó mellett fekszik. Ez utóbbiakat szabályos négyszögletű alakjuk révén könnyen meg lehet találni. Az év során nem egyenletesen érkező csapadék nyomán időszakosan természetes tavak is kialakulnak, ezek a kék és a türkiz árnyalataiban fedezhetők fel a hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. Augusztusban – amikor a kép is készült – és szeptemberben a hirtelen érkező monszunesők miatt gyakoriak az áradások Szudánban. 2021 augusztusában például éppen Fehér-Nílus állam volt az árvizekkel egyik legsúlyosabban érintett terület.

    Az augusztusi szudáni Sentinel-2 műholdképet az ESA földmegfigyelési videósorozatában, december 3-án mutatták be. (Forrás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Formula-1-es futam Dzsiddában

    2021. december 5-én, az első Szaúd-arábiai Nagydíj alkalmával mutatkozik be a vörös-tengeri kikötővárosban, Dzsiddában a Formula-1 „száguldó cirkusza”. Dzsidda Szaúd-Arábia második legnépesebb városa a főváros, Rijád után. Az elővárosokat is beleszámítva közel 4 millióan élnek itt. A futam helyszíne a Jeddah Corniche Circuit (más néven Jeddah Street Circuit) lesz, amely egy utcai versenypálya, tervezője Hermann és Carsten Tilke.

    A Jeddah Corniche Circuit a Vörös-tenger partja mentén, Dzsidda utcáin, egy friss (december 2-án készült), a valódi színeket visszaadó Copernicus Sentinel-2 műholdképen. A jobb felső sarokban az Abdulaziz királyról elnevezett dzsiddai nemzetközi repülőtér (IATA: JED) területének egy kis részlete is látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A pályán egy kör hossza 6175 méter, a kanyarok száma 27. Ezzel a Formula-1 versenypályák közül a leghosszabbak közé tartozik – és a városi (utcai) pályák között a leggyorsabb. A versenyautók a számítások szerint a célegyenesben akár 322 km/h csúcssebességet érhetnek el rajta, az átlagsebesség 250 km/h körül alakulhat.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kainji-tó, Nigéria

    Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában nemrég Nyugat-Afrikába kalauzolták a nézőket egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével.

    (Forrás: ESA)

    A valóságoshoz közeli színeket visszaadó műholdképet a Kainji-tó vizének domináns sárgás színe uralja. A kb. 1300 km2 felületű, 12 m-es átlagos vízmélységű tó valójában egy víztározó, amely 1968-ban létesült a Niger folyó felduzzasztásával. A Niger, az afrikai földrész harmadik leghosszabb folyója északról torkollik bele, az általa szállított szürkés színű hordalék fokozatosan keveredik el a tározó vizével. A völgyzáró gát délen épült, a kép közepe táján látható. Az ottani erőműnek alapvető szerepe van a nigériai városok villamos energiával való ellátásában. A 66 m magas 550 m széles építmény a Niger legnagyobb gátja. Feladata nem csak az energiatermelés, de a Niger vízszabályozása, valamint a hajózás, a halászati lehetőség és az öntözővíz biztosítása is.

    A Nigéria nyugati középső részén fekvő Kainji-tározóról és környékéről 2020. november 11-én készült ez a szinte felhőmentes Sentinel-2 műholdkép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A tó vizében az élénk zöld színű foltok a felszínen úszó növényzetre, algákra utalnak. Az egybefüggő sötétzöld folt a tótól nyugatra (a képen balra) egy nemzeti parkhoz tartozik, ez Nigéria területén a legrégebbi ilyen létesítmény. Teljes területe három különálló résszel 5300 km2.

    A tározó kialakításakor több folyóparti települést is elárasztottak, mintegy 50 ezer embert kellett áttelepíteni máshová. Víz alá került a Foge-sziget nagy része is, amelynek a legmagasabban fekvő területei azért most is kilátszanak. A képen a tó északi részén, a Niger beömlésénél figyelhető meg a sziget. Hossza tartó alacsony vízállásnál vándorló halászok szoktak itt ideiglenesen megtelepedni.

    Kapcsolódó linkek:

  • Shetland-szigetek

    Skócia szárazföldi területeitől kb. 100 km-re északra, az Atlanti-óceán és az Északi-tenger határán fekvő szigetcsoport teljes területe 1468 km2, a partvonalak hossza mintegy 2700 km. A kisebb-nagyobb szigetek száma 100 körüli, de kevesebb mint az ötödrészük lakott.

    Shetland legnagyobb szigete, Mainland maga 900 km2 körüli területű, vagyis a teljes szigetcsoportot dominálja. Ez egyébként a Skóciához tartozó harmadik legnagyobb sziget. A csoporton belül nagyobb szigetek még az az északi irányban fekvő Yell, Unst és Fetlar, valamint keletre Bressay és Whalsay. A főváros és egyben Shetland legnagyobb települése, Lerwick a fő szigeten épült.

    A Shetland-szigetekről készült Copernicus Sentinel-2 műholdképe az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatának november eleji epizódjában. (Forrás: ESA)

    Az itt bemutatott, a valóságoshoz közeli színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép idén nyáron, július 1-jén készült. Rajta a legfeltűnőbb az, ami a helyszínen közelről, szabad szemmel nem is látszik: a tengervíz türkiz árnyalatai, főképp a szigetek keleti oldalán. Az az algavirágzásnak (a növényi fitoplankton elburjánzásának) köszönhető. A feltételezések szerint itt nem a Balti-tengerben gyakori, mérgező hatású cianobaktériumok okozzák a víz nagy területen megfigyelhető elszíneződését, hanem az ún. mészmoszatok közé tartozó coccolithophore nevű fitoplanktonról van szó. Ezek a mikroszkopikus, klorofilltartalmú és fotoszintézist végző növényi szervezetek gyors szaporodásnak indulhatnak a tengervíz legfelső rétegeiben, ha számukra kedvezővé válnak a körülmények, vagyis a hőmérséklet és a tápanyag-tartalom. A víz fehéres színét az algák kalcium-karbonát tartalmú lemezecskéi adják. Amikor elpusztulnak, kalciumban gazdag üledék (kokkolit) válik belőlük. A fitoplankton fontos szerepet játszik a légköri szén-dioxid megkötésében és az óceánfenékre való szállításában.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Kapcsolódó linkek:

  • Légszennyezés az amerikai kikötőknél

    Nemrég egy szeptemberi blogbejegyzésünkben mutattunk egy Sentinel-1 radaros műholdképet, amelyen Kaliforniában, Los Angeles mellett, Long Beach kikötőjénél jól látszottak az óceánon nagy számban veszteglő konténerszállító hajók. Ezek a torlódás, a szűk kikötői kapacitás miatt nem tudnak időben kirakodni. Hasonló problémával az Egyesült Államok más forgalmas kikötőiben, például New York/New Jersey térségében is szembesülnek. A korábbi szállítási elmaradások, amelyeket most be szeretnének pótolni, elsősorban a COVID-19 koronavírus-járványra vezethetők vissza.

    Amikor a járványhullám miatt 2020-ban általános lezárásokat rendeltek el, a közlekedés és a szállítmányozás jelentősen visszaesett. Emiatt – hisz minden rosszban van valami jó – javultak a légszennyezettségi mutatók, sokkal kevesebb volt például a nitrogén-dioxid (NO2) a levegőben. A kutatók most az ellenkezőjét tapasztalják, többek közt a Copernicus program Sentinel-5P műholdjának mérései alapján. A jelek szerint a forgalmas kikötőknél megnövekvő levegőszennyezettséget főleg a veszteglő hajók okozzák.

    A NO2 átlagos oszlopsűrűsége a 2021. október 1–23. közötti időszakban, a 2018-as és 2019-es (vagyis a járványt megelőző) évek átlagával való összehasonlításban, Long Beach kikötőjénél. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens / módosított Copernicus Sentinel-5P adatok / ESA)

    Az adatokat a Sentinel-5P műhold TROPOMI (Tropospheric Monitoring Instrument) műszerével gyűjtötték, amelynek egyik elődje a NASA Aura földmegfigyelő műholdon repülő OMI (Ozone Monitoring Instrument). Október 21-én több mint 100 konténerszállító várakozott behajózásra Los Angeles és Long Beach kikötőinél. Ugyanakkor csak mintegy 60 hajó számára elegendő horgonyzóhely van a kikötőket körülvevő sekélyebb vizeken. A többi hajónak távolabb kell vesztegelnie, ahol járó motorral kel körözniük, hogy megtarthassák pozíciójukat. Ez pedig légszennyezéssel jár: a nitrogén-dioxidon kívül kén-dioxid, ózon, szálló por (PM2.5) és más káros anyagok kerülnek a levegőbe. Sőt még a horgonyzó hajóknak is időnként működtetniük kell a motorokat, egyrészt amikor kedvezőtlen az időjárás, másrészt hogy a hajók fontos fedélzeti rendszereinek ellátását biztosíthassák. Ha a szél iránya úgy alakul, ezek a szennyezők a sűrűn lakott területek fölé juthatnak.

    A hajóforgalom fennakadásai mellett az is hozzájárulhat a tapasztalt nagyobb légszennyezéshez, hogy magukban a kikötőkben is intenzívebben folynak a rakodási munkálatok. Los Angeles és Long Beach idén egyes hónapokban másfélszer akkora áruforgalmat bonyolított le, mint 2019-ben.

    A Kalifornia egy részét mutató fenti Sentinel-5P térképen, a bal felső sarokban felismerhető egy másik narancsszínű folt, amely megnövekedett NO2 értékekre utal. Ez a kibocsátási többlet egy Santa Barbara közelében október közepén fellángolt erdőtűzre vezethető vissza. Los Angeles belvárosában ugyanakkor lila színű a térkép, ami a viszonyítási évekhez képest csökkenő mennyiségű nitrogén-dioxidot jelez. A kutatók szerint a magyarázat az lehet, hogy a COVID-19 miatt az emberek utazási szokásai megváltoztak, sokkal kevesebben ülnek autóba, aki teheti, inkább otthonról dolgozik. Mindez azt is mutatja, hogy a műholdas légszennyezettségi térképek értelmezéséhez általában összetett háttér-információra van szükség. Los Angeles esetében – és nyilván máshol is – a szél aktuális erőssége és iránya például akár 80%-os eltérésekhez is vezethet az NO2 koncentrációjában.

    Kapcsolódó linkek:

  • Perth, Nyugat-Ausztrália

    A több mint 2 milliós nagyváros, az Indiai-óceán partján fekvő Perth Nyugat-Ausztrália állam fővárosa és egyben legnépesebb települése. De egész Ausztráliában ez a negyedik legnagyobb város. A metropolisz mintegy 125 km hosszan húzódik a tengerpart és a Darling Scarp nevű dombvonulat közötti keskeny sávban. Területének legnagyobb része a Swan folyó partja menti sík vidéken fekszik. Északon Two Rocks, délen Singleton jelenti a határát.

    Az európai hódítók érkezése előtt az őslakosok 40 ezer évre visszanyúlóan telepedtek meg itt. A mai Perth alapítása 1829-re tehető. Ez a Föld egyik legelszigeteltebb nagyvárosa. A legközelebbi hasonló település a közel 2000 km-re található Brisbane. Perth valójában közelebb van az Indonéziához tartozó Bali szigetéhet, mint Ausztrália fővárosához, Canberrához. Az elszigeteltsége ellenére ez Ausztrália egyik legdinamikusabban fejlődő városa.

    A Perth térségét a valódihoz közeli színekben mutató képet az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 távérzékelő műholdjával készítették. Eredeti méretében a felszíni felbontása 10 m-es – érdemes letölteni ezen a linken. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A műholdképen a Swan folyótól délre kivehető Perth egyik repülőtere. Az óceánban, a partoktól 19 km-re fekszik a Rottnest-sziget, amely messze földön nevezetes az ott élő kurtafarkú kengurukról (quoakka). Közvetve a sziget is róluk kapta a nevét, amelynek jelentése patkányfészek – az ide eljutó első európai tengerészek jól megtermett patkányoknak nézték ezeket az erszényes emlősöket. A kurtafarkú kenguruk miatt a szigeten nagy a turistaforgalom. A műholdképen is kivehető számos komphajó, amelyek a folyó torkolatánál található Fremantle kikötőből indulnak, illetve oda érkeznek. Ez egyébként Nyugat-Ausztrália legnagyobb és legforgalmasabb árukikötője.

    Talán a legfeltűnőbb jelenség a képen az erdővel borított területek és a mezőgazdasági művelés alatt álló táblák közti éles kontraszt. Az előbbi területek barnás színűek, az utóbbiak a zöld árnyalataiban tűnnek fel. Délen, a kép alján a furcsa, világos drapp színű mintázat egy bauxitbányát jelöl, amely a világon a második legnagyobb. Ausztrália az alumíniumgyártáshoz használt nyersanyag legnagyobb kitermelője a világon.

    Perth Sentinel-2 műholdképe nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Tuz-tó

    Teljesen kiszáradt Törökország második legnagyobb tava – adta a címet cikkének az MTI tudósítása alapján a 24.hu hírportál. Az 1664 km2 területű tó Törökországban a Van-tó után a második legnagyobb, de nagyon sekély, és nyaranta általában jórészt ki is szárad. A mostani helyzet azonban különösen súlyosnak számít. Az okok között részben a klímaváltozás, részben a vízkészletek kimerüléséhez vezető, engedély nélkül fúrt kutakat is használó öntözés elterjedése keresendő. A sós vizű, lefolyástalan tó sok madárnak, többek között flamingóknak biztosított élőhelyet. Ezek a madarak most nagy számban pusztultak el.

    Műholdas adatokon alapuló kutatások szerint a Tuz-tó vízszintje 2000-ben kezdett el igazán apadni. Idén a túl kevés csapadék és az intenzív párolgás miatt minden eddiginél kevesebb víz maradt a tó medrében. Nemrég török szerzők a Remote Sensing folyóiratban megjelent tanulmányukban Copernicus Sentinel-1 radarműholdas mérések interferometrikus feldolgozása alapján elemezték a tó víztérfogatának változását. Alább mi is Sentinel-1 radaros amplitúdóképeket mutatunk, amelyek a csúszka elmozdításával össze is hasonlíthatók. Középen található a Tuz-tó. A képek egyike frissen, 2021. október 28-án készült, a másik majdnem pontosan 6 évvel korábban. A radaros képeken az összefüggő sötét (fekete) területek vízborításra utalnak. Jól kivehető, hogy a 2015-ös Sentinel-1 kép mennyivel több vizet jelez a tóban. (A bal felső részen áthúzódó sáv leképezési hiba.)

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Törökországban más tavak is veszélybe kerültek az egyre nagyobb aszályok és a fenntarthatatlan öntözési gyakorlat miatt. A mediterrán vidékeket a klímaváltozással érkező aszályok és elsivatagosodás veszélye fenyegeti.

    Kapcsolódó linkek: