Ismeretterjesztés

  • Copernicus és Galileo

    Mindkét elnevezés az Európai Unió (EU) űrprogramjának egy-egy fő pillérét takarja – az előbbi a földmegfigyelés, az utóbbi a műholdas helymeghatározás területén. A Galileo a globális műholdas navigációs rendszerek (Global Navigation Satellite Systems, GNSS) európai megvalósítása. Hasonló célú rendszerek működnek az Egyesült Államokban (GPS), Oroszországban (GLONASSZ) és Kínában is (Beidou). Igaz, ez utóbbiak mind katonai irányítás alatt. A Galileót viszont egy polgári szervezet, az Európai GNSS Ügynökség (European GNSS Agency, GSA) irányította eddig. Bár a civil ellenőrzés termésuzetesen megmaradt, nemrég a prágai székhelyű szervezet feladatköre jelentősen kibővült. A GSA neve is megváltozott, EUSPA (European Union Agency for the Space Programme), magyarul az Európai Unió Űrprogramügynöksége lett belőle. Az EU űrprogramokért felelős ügynöksége a Galileo és az EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service) navigációs programokon kívül átveszi Copernicus mellett a titkosított kormányzati kommunikációs feladatokra szánt GovSatCom projektet is, vagyis mindent, ami az EU űrtevékenységébe tartozik. Az EUSPA ugyanakkor nem keverendő össze az ESA-val (European Space Agency), amely egy az EU-tól független kormányközi szervezet – habár tagországaik listáján jelentős az átfedés.

    Az EUSPA létrehozása új lehetőségeket rejt magában az eddig többé-kevésbé függetlenül futó űrprogram-komponensek, így elsősorbn a Copernicus és a Galileo a korábbiaknál szorosabb együttműködése területén is. Az új szervezet egyik legfőbb célja az űrtechnológiák alkalmazásának elősegítése az európai gazdaságban és társadalomban. Ezek a technológiák már ma is meghatározó szerepet játszanak a digitális átállásban és a környezetvédelemben, de a Copernicus és a Galileo innovatív kombinált alkalmazásai új szintre emelhetik a programok már most is számottevő társadalmi hasznát.

    Az európai gazdasági növekedés, a biztonság területén egyre jobban támaszkodhatunk az űrtevékenységre. Az EUSPA megalakulásától azt várják, hogy még tovább növelje a közösségi űrprogramokba fektetett eurók megtérülésének hatásfokát, erősítse az Unió prioritásainak megvalósításához való hozzájárulásukat. Ami a műholdas földmegfigyelés és a helymeghatározás szinergiáját illeti, már most is vannak olyan területek, ahol az együttműködés lehetősége nyilvánvalónak tűnik. Ilyen például a mezőgazdaság, a nyersanyagok kitermelése vagy az építőipar. Ezek a szektorok különös figyelmet érdemelnek, hiszen karbonlábnyomuk (vagyis a szén-dioxid-kibocsátásuk révén a környezetre gyakorolt hatásuk) meglehetősen nagy. Emiatt a karbonsemleges működésük megvalósítása komoly erőfeszítéseket igényel majd.

    Mind a (külszíni) bányászatban, kőfejtésben, de a mezőgazdaságban is pontos GNSS alapú helymeghatározás alapvető szerepet kap a területek felmérésében, de a munkagépek vezérléseben és flottamenedzselésében is. Ugyanakkor a műholdas távérzékeléssel nyert adatok folyamatos, megbízható információval szolgálnak a felszínborításról, a felszín emelkedéséről vagy süllyedéséről, környezeti, geológiai, biológiai, ökológiai adatokról, az erőforrások elérhetőségéről. Mindez segíti a tervezést, a tevékenységek monitorozását, a bányaterületek rehabilitációját. A precíziós mezőgazdaságban – amely mind a GNSS, mind a földmegfigyelés egyik vezető felhasználási területe – lehetővé válik az emberi munkával, az üzemanyaggal, az öntözővízzel, a vegyszerekkel és a műtrágyával való takarékosság. Mindez növeli a termelékenységet és kíméli a környezetet is.

    Vannak olyan szektorok is, ahol egyelőre még kevéssé építenek a navigációs és távérzékelési módszerek szinergiájára, de az együttműködésében nagy lehetőségek rejlenek. Ilyen például a közlekedés, ahol a még hatékonyabb működés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenéséhez vezethet. De a megújuló energiaforrások hasznosítása is egy olyan terület, ahol sokat várnak a módszerek kombinálásától a jövőben. Az újonnan alakult EUSPA kulcsszerepet fog játszani az európai űrprogramelemek minél szélesebb körű hasznosításának elősegítésében.

    Az átalakított, immár az EU teljes űrprogramjáért felelős ügynökség bemutatkozása. (Forrás: EUSPA)

    Az Európai Unió űrprogramjával kapcsolatban ünnepi on-line nyitóeseményt tartanak június 22-én 9:30-tól, amelyet minden érdeklődő követhet ezen a honlapon. További részletekről itt olvashatnak.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hajóbaleset Srí Lanka mellett

    Srí Lanka (régebbi nevén Ceylon) az Indiai-óceánban fekvő szigetország, nem messze India déli csücskétől. Legnagyobb városa a nyugati partvidéken Colombo, amely egyben az ország legforgalmasabb kikötője. Május végén azzal a szomorú eseménnyel került a híradásokba, hogy a partoktól nem messze kigyulladt a szingapúri felségjelű X-Press Pearl, egy veszélyes vegyi anyagokat is szállító hajó.

    Ahogy a NASA földmegfigyelési honlapja beszámolt róla, a Landsat-8 műhold június 1-jén készített képén jól látható az égő hajótól északkeleti irányba tartó füstfelhő. A közeli napokban természetesen az európai Sentinel-2 műholdak is többször elhaladtak a terület fölött, de egyszer sem volt kedvező az időjárás egy használható felvétel készítésére. Még a legkevésbé felhős május 30-ai képen sem igazán vehető ki a hajó helye. A Sentinel-1 radaros műholdakat azonban nem zavarja a felhőborítás. Így alább a június 1-jén készült Landsat-8 kép mellett egy egy héttel későbbi Sentinel-1 képet mutatunk be.

    (Képek: módosított USGS és Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A balesetet szenvedett hajó még lényegében ugyanott van, és egy az optikai műholdképen kivehető füstfelhőhöz hasonló sáv is látható. Ne tévesszen meg senkit a látvány, ez nem lehet a füst, hiszen a radarjelek számára az is átlátszó, ahogyan a felhők. Inkább egy a vízen úszó olajfoltról lehet szó. A vízfelszínre ömlött olaj megváltoztatja a hullámzás tulajdonságait, mintegy „kisimítja” a felületet, így gyengébb radarvisszhang érkezik onnan a műholdhoz. A műholdas radarkép fényes fehér foltjai a tengeren és Colombo kikötőjében (alul középen) hajók, amelyek erős visszhangot produkálnak.

    A jelentések szerint az X-Press Pearl május 21-én gyulladt ki, miközben arra várt, hogy behajózhasson Colombo kikötőjébe. A személyzet tudott a salétromsav szivárgásáról a fedélzeten, de korábban nem tudták elhagyni a hajót. A tűz eloltása mintegy két hetet vett igénybe. Utána megkísérelték a partoktól távolabb, mélyebb vizekre vontatni a roncsot, de az kettétört és részben elsüllyedt. A hajón nem csak vegyi és kozmetikai anyagok voltak, de 1400 konténer is, amelyek közül soknak a tartalma a tengerbe ömlött. A közeli partokat tonnaszám lepték el a műanyagipari alapanyagul szolgáló pelletek. A salétromsav, az olaj és más veszélyes anyagok a tengerbe jutva katasztrofális hatással vannak a vízi és parti élővilágra.

    Kapcsolódó linkek:

  • Öt éves a Sentinel blog

    Épp ma 5 évvel ezelőtt indítottuk blogunkat. Elsősorban azt a célt szerettük volna elérni vele, hogy minél többekhez eljusson az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának a híre. Ennek érdekében a program érdekes információival, és nem utolsósorban látványos, különleges vagy éppen tanulságos műholdképekkel találkozhatnak olvasóink, heti vagy még annál is sűrűbb rendszerességgel. Az elmúlt öt év alatt kis híján 340 különböző bejegyzést olvashattak, amelyek most is felkereshetők a jobb oldali oszlopban, időrendbe szedve. Ugyanakkor szívesen ajánljuk egy kalandozásra a tematikus címkéket is, ha valaki el szeretne mélyedni egy-egy szűkebb terület érdekességeiben – legyenek azok árvizek, vulkánkitörések, erdőtüzek, aszályok, vagy épp a felszínmozgás.

    Ez utóbbi téma különösen közel áll szívünkhöz, hiszen cégünk kutatás-fejlesztési termékenységének gerincét jelenti. Külön örömünkre szolgál, hogy a látogatottsági statisztikáink szerint a legtöbben épp a Magyarország felszínmozgási térképével kapcsolatos anyagainkra voltak kíváncsiak. 2020-ban Sentinel-1 műholdas adatok felhasználásával elkészítettük Magyarország első nagyfelbontású felszínmozgástérképét és összeállítottunk egy kisatlaszt, amely a technika alapjai mellett részletesebben is bemutatja az egyedülálló stabilitás- és mozgásvizsgálati adatbázis néhány alkalmazási lehetőségét. De blogbejegyzéseinkben gyakran reagálunk aktuális hazai és világtörténésekre, megmutatva, hogy fest egy esemény vagy egy létesítmény a Copernicus program valamelyik Sentinel műholdjának „szemével” megfigyelve. Blogunkkal egyúttal segítjük az EU Copernicus Academy hálózatának tevékenységét, amelynek résztvevői a tagországokban és az unió határain túl is mind az egyedülálló európai földmegfigyelési program széles körű megismertetésén, népszerűsítésén, a benne rejlő lehetőségek kiaknázásának elősegítésén dolgoznak.

    Kövessék blogbejegyzéseinket a következő 5 évben, sőt remélhetőleg azon túl is! Ha érdekesnek találják, osszák meg az itt olvasott információt másokkal, valamint friss hírekért látogassák rendszeresen Facebook-oldalunkat.

  • A Nagy-tavak

    Észak-Amerika öt nagy tava egy képen, amely a Copernicus program egyik Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjával készült – ez volt az aktuális téma május utolsó hetében, az Európai Űrügynökség (ESA) péntekenként közzétett videóinak sorozatában.

    (Forrás: ESA)

    Az egymással összefüggő tavak – nyugatról kelet felé haladva sorrendben a Felső-tó, a Michigan-tó, a Huron-tó, az Erie-tó és az Ontario-tó – teljes felszíne közel 244 ezer km2. Ezzel a Föld legnagyobb felszínű tórendszerét alkotják, nagyobban, mint például Nagy-Britannia területe. Vagy 100 ezer évvel ezelőtt a mai Kanada és az Egyesült Államok északi területein egybefüggő jégtakaró alakult ki. A tájat gleccserek formálták. Ahogy a jégkorszak végén a hőmérséklet emelkedésnek indult, a jég olvadni kezdett, a víz pedig elöntötte a gleccserek vájta mélyedéseket. Kisebb-nagyobb tavak ezrei ma is ennek emlékét őrzik a vidéken. Közülük a legnagyobbak a Nagy-tavak. Vizüket végül az Atlanti-óceánba vezeti el az Ontario-tóból induló (a képről már lelógó) Szent Lőrinc-folyó.

    Az öt tó legnagyobbika és egyúttal legmélyebbike a legészakibb és legnyugatibb fekvésű Felső-tó. A vízfelület a keleti Ontario-tóban, a vízmélység pedig a déli Erie-tóban a legkisebb. Az utóbbi esetében jól látható az intenzív algavirágzás ezen a 2020. március 15-én készített műholdképen. A halak számára sok esetben mérgező fitoplankton a világűrből nézve a türkiz és a zöld árnyalataival festi meg a vizet. A tó vizébe mosódó, a műtrágyázás és a háztartási szennyívíz okozta foszfortartalmú szennyeződés okozza az algavirágzást, ami az utóbbi években egyre nagyobb gondot okoz.

    A Nagy-tavak Észak-Amerikában, 2020. március 15-én készített, nagy látómezejű Sentinel-3 műholdképen, az emberi szem számára megszokott látványt nyújtó színezéssel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A tavaktól északra fekvő területeket még jég és hó borítja, de maguk a vízfelületek már lényegében jégmentesek. Március közepén ez egyáltalán nem jellemző. A szezon általában december elejétől április végéig tart, de természetesen a jégborítottság mértéke évről évre erősen ingadozik. Mindenesetre az elmúlt két évtizedben megfigyelhető tendencia szerint egyre ritkábbak az átlagosnál kiterjedtebb jegesedést hozó telek, amit a klímaváltozás számlájára írnak. A mérések szerint 1979-ben volt a legnagyobb jégborítottság (94,7%), míg 2002-ben a legkisebb (11,8%). Míg tehát az előbbi évben a Nagy-tavak szinte teljes felszíne befagyott, az utóbbiban alig valami.

    Kapcsolódó linkek:

  • Nyiragongo

    A Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő aktív vulkán egy hete került a nemzetközi hírekbe, amikor újabb kitöréséről számoltak be a közeli kétmilliós nagyváros, a Kivu-tó partján épült Goma lakói. Itthon a Telex olvasói Harangi Szabolcs részletes írásából ismerhették meg a kitörés részleteit és hátterét. Goma lakosságának egy része – emlékezve a legutóbb 2002-ben történt kitörésre, amikor a láva bejutott a városba, mintegy 400 ezer embert kellett kitelepíteni, és 250-en vesztették életüket – menekülőre fogta. A szomszédos Ruanda is megnyitotta a határait.

    A láva május 22-én a Nyiragongo dél-délkeleti oldalán tört a felszínre. Először keletnek indult, de aztán egy újabb folyam déli irányban elérte Goma repülőterét. Maga a kitörés ezúttal szerencsére csak néhány órán át tartott. A jelentések szerint 35 fölötti halálos áldozatot jórészt a kitörő pánik számlájára írhatják.

    Az Etna mellett ez az a vulkán, amely lávafolyásaival településeket tud lerombolni – írja a fent idézett cikk. A kitörés után íródott, már a tanulságokat is összefoglaló folytatásában pedig arról is szó esik, hogy a terület igencsak túlnépesedett, a település pedig az előző kitörés óta eltelt szűk két évtized alatt óvatlanul szinte felkúszott a közeli vulkáni hegy oldalára. Így a vulkáni katasztrófa veszélye megnőtt.

    A Kivu-tótól északra fekvő terület felett gyakoriak a felhők. A Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak kamerái elől ezek most is eltakarják a Nyiragongót és környékét. A kitörés után, május 27-én készült felvételek speciális színezésével, amelyhez az emberi szemmel láthatatlan rövidhullámú infravörös (short wave infrared, SWIR) sávot is használtuk, azért a felhők fehér színétől némileg elüt, lilás színben tűnik fel a vulkántól délnyugati irányba szálló füst. Ez a Kivu-tó fölé (alul középen) is eljut. Hogy a Nyiragongo vulkáni kúpja pontosan hol is helyezkedik el, az egy két nappal korábban (május 25-én) készült Sentinel-1 radaros műholdkép segítségével pillanthatjuk meg. A radaros földmegfigyelő műholdak ugyanis átlátnak a felhőzeten. A két kép a csúszka elmozdításával hasonlítható össze.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A kitörés kezdetekor nem volt egyértelmű, hogy a műholdképek közepén látható – pontosabban az optikai Sentinel-2 képen éppenséggel nem látható, csak sejthető – Nyiragongo, vagy a tőle mintegy 13 km-re északnyugati irányban (a radaros képen balra felfelé) található Nyamuragira tört-e ki. Goma városa a vulkán déli oldala és a tó között terül el.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kint vannak a vízből

    Dél-Tirolban, nem messze az olasz–osztrák–svájci hármashatártól van egy különleges, festői tó, amely arról nevezetes, hogy kilóg belőle egy 14. században épült templom tornya. De hogyan került a Resia-tóba (olaszul Lago di Resia, németül Reschensee) a templom? A válasz egyszerű: egy mesterséges víztározóról van szó, amelyet – a helyiek ellenállása, majd a 2. világháború okozta késedelmek után – 1950-ben alakítottak ki két kisebb természetes tóból, a folyók felduzzasztásával. A villamos energia termelése érdekben végrehajtott művelet nyomán víz alá került a Curon (németül Graun) nevű egykori falu, amelynek legmagasabb épületét, a templom tornyát még a felduzzasztott víz sem lepte teljesen el. A falu 163 lakóháza azonban megsemmisült, valamint 523 hektár termőföld is a tó fenekére került. Télen, amikor befagy a tó, a középkori templomtorony száraz lábbal is megközelíthető. Márpedig befagy, hiszen az Alpokban járunk, közel 1500 m-es magasságban.

    A Resia-tó maximális mélysége 28 m. Víztározó kapacitása 120 millió köbméter, amellyel a tartomány legnagyobb tavának számít. Sőt az egész Alpokban sincs nagyobb tó 1000 m feletti magasságban, mint a 6,6 km2 felületű tározó, amelyet az Adige, Rojenbach és Karlinbach folyócskák táplálnak, vizét pedig az Adige vezeti el. Ez utóbbi egyébként Olaszország második leghosszabb folyója a Pó után, ezután még mintegy 400 km-en át kanyarogva végül az Adriai-tengerbe ömlik.

    A Resia-tó legutóbb azzal került bele a hírekbe, hogy vizét karbantartási munkálatok miatt most lecsapolták. Így a tó fenekén levő egykori falu egyes részei újra a felszínre kerültek. Mi az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdjával készült, a valódi színeket visszaadó képen mutatjuk be a tavat és környékét. A 10 m-es legjobb felszíni felbontású Sentinel-2 képeken a templomtornyot ugyan nem igazán lehet kivenni, de a 2021. májusi és az éppen egy évvel korábban készült képek összehasonlításával jól láthatjuk, ahogy a tározó vizének jelentős részét leengedték.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A völgyzáró gát a tó déli végénél található, az elárasztott egykori falu helye pedig a keleti oldalon van, ahol a tározó feneke most „kilátszik”. A május eleji műholdképeken mind 2020-ban, mind 2021-ben még kiterjedt hótakaró borítja az Alpok környező magas hegyeit – idén valamivel több, mint tavaly.

    Kapcsolódó linkek:

  • Qeshm

    A címben szereplő földrajzi név egy szigetet takar. A maga közel 1200 km2-ével ez Irán és egyúttal a Perzsa-öböl (más néven Arab-öböl) legnagyobb területű szigete. A Hormuzi-szorosban fekszik, elnyúlt – sokakat egy nyílra emlékeztető – alakja az iráni partokkal párhuzamosan húzódik. A sziget hossza mintegy 135 km, a legszélesebb szakaszon 40 km-es.

    Az Európai Űrügynökség földmegfigyelési videósorozatában május 14-én mutatták be a Qeshm-szigetről készített Sentinel-2 műholdképet. (Forrás: ESA)

    A képet a száraz, sivatagos felszín uralja, mind a szigeten, mind tőle északra Irán kontinentális területén. Qeshm jellemzően sziklás tengerparttal rendelkezik, de az északnyugati részen homokos öblök és iszapos lapályok is találhatók. A sziget és a szárazföld közötti keskeny szorosban levő sekély vízi utak és a növényzet jól láthatóan elkülönül a műholdképen. A szigetet máshol is világosabb, türkiz színű tenger veszi körül, éles kontrasztban a Perzsa-öböl délebbre fekvő területeiről. A színkülönbségnek egyrészt az eltérő vízmélység, másrészt a partok közelében a tengervízbe került hordalék az oka.

    A valóságoshoz közeli színeket mutató Sentinel-2 műholdkép a Hormuzi-szorosról és Irán legnagyobb szigetéről, emalynek népessége meghaladja a 100 ezer főt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A sziget és a szárazföld között elterülő Clarence-szoros sós vize és mangrovemocsarai hazdag élővilágnak adnak otthont. Több mint 150 madárfaj egyedei fordulnak meg ezen a természetvédelmi területen vándorlásaik közben. Tengeri teknősök, kígyók is élnek itt. A szigethez közeli vizekben korallzátonyok találhatók, a sziget környékén cápák, bálnák, delfinek is előfordulnak. A sziget délnyugati részén kivehető, felülnézetben egy körhöz hasonlító alakzat a Namakdan-hegy. Itt van a világ legnagyobb kiterjedésű sóbarlangja, járatainak hossza meghaladja a 6 km-t. A barlang tele van különleges kristályokkal, sóalakzatokkal.

    A műholdképen feltűnik még három kisebb sziget, nyugatról keletre haladva Hengam (közvetlenül Qeshm mellett, délre), majd Larak és Hormuz. Alul középen, a kevés felhő által megrajzolt alakzattól délre „belóg” még a Muszandam-félsziget, amely valójában az Arab-félsziget északkeleti nyúlványa. Ha Skandinávia fölött járnánk, a mélyen benyúló öblökkel tagolt partvidéket akár fjordoknak is gondolhatnánk. A Muszandam-félsziget csúcsa Ománhoz, további területei az Egyesült Arab Emírségekhez tartoznak. A Hormuzi-szoros stratégiai jelentőségét az adja, hogy itt halad át a világ kőolajszállító tankhajóinak jelentős része az Indiai-óceán irányába.

    Kapcsolódó linkek:

  • Antofagasta

    A címben szereplő név egy kikötővárosé Dél-Amerikában, a Csendes-óceán partján, Chile északi részén. A fővárostól, Santiagótól 1000 km-re északra fekvő 400 ezres nagyváros 22 km hosszan terül el az óceán partja mentén. Az Európai Űrügynökség (ESA) egyik földmegfigyelési videójában mutatta be Antofagastát és környékét, a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosa egyik tagjának 2021. január 6-án készült képe segítségével. Január egyébként az év legmelegebb hónapja a környéken, amelynek jellemzően hűvös, száraz sivatagi éghajlata van, sok napsütéssel, kevés felhővel.


    (Forrás: ESA)

    A várost nyugatról az óceán, keletről hegyek határolják. A település a 19. század vége felé indult fejlődésnek, amikor nitrátlelőhelyet találtak a környéken. Manapság is különféle ásványi kincsek – mint például a réz és a kén – kitermelése alapozza meg a helyi gazdaságot.

    Nyugatra, a műholdkép jobb szélén középtájt az egyhangú sivatagos területet feltűnő zöldes-türkiz geometriai formák törik meg. Ezek a bányászati tevékenységhez kapcsolódó lepárlómedencék lehetnek. Jól látszik még a mellettük észak-déli irányban elhaladó pánamerikai főútvonal egy szakasza is.

    A Csendes-óceán partján épült chilei Antofagasta városa és környéke Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Antofagasta az Atacama-sivatag része, amely a Föld egyik legszárazabb vidéke. Vannak olyan részei, ahol csapadékot még sosem jegyeztek fel. A Sentinel-2 műholdképen feltűnő még a tenger hullámainak összetett mintázata, amelyet az erős nyugati szél alakított ki a felvételek készítésének idején.

    Kapcsolódó linkek:

  • Gleccserlavinák

    Ha gleccserekről van szó, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek igen lassan mozgó jégfolyamok. A magas hegységek völgyeiben olyan kis sebességgel csúsznak lefelé, hogy csak több évet átfogó műholdfelvételeken vagy helyszíni fényképek sorozatán lehet tetten érni az elmozdulásukat. Egy friss kutatás eredményei azonban azt mutatják, hogy a gleccserek elmozdulása ennél sokkal drámaibb is lehet, akár napi több tíz méteres sebességgel, vagy még gyorsabban. Ez utóbbit gleccserszakadásnak vagy gleccserlavinának nevezzük. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen természeti jelenség súlyos következményekkel járhat, ha a környéken emberek lakta települések is találhatók.

    A gleccserek a hegyvidékek magasan fekvő területein hulló csapadék (hó) hatására híznak, alsó végükön feldarabolódással, olvadással fogynak. A két folyamat normális esetben, jellemzően több évtizedes időskálán egyensúlyban van egymással. A gleccserek jege ugyanakkor érzékenyen reagál a klíma megváltozására. Nyilvánvaló, hogy ha a környező levegő hőmérséklete növekszik, akkor a jég gyorsabb ütemben kezd olvadni, a lefelé csúszása is felgyorsulhat. Ezért a kutatók előszeretettel tanulmányozzák a gleccsereket, mint a klíma melegedésének nyomjelzőit.

    Egyes gleccserek esetében a jég lassú áramlása felgyorsulhat, hirtelen több kilométert is elmozdulhatnak néhány hónap vagy év leforgása alatt. Egy ilyen nekiindulás után a helyzet stabilizálódik, az elmozdult jégtömeg olvadása évtizedekig is eltarthat. Ilyenkor a jég eltorlaszolhat és felduzzaszthat vízfolyásokat, de természeti katasztrófa ritkán fenyeget. Már csak azért sem, mert a gleccserek mégis csak a civilizációtól távoli, lakatlan vagy ritkán lakott területeken jellemzők. Ez azt is jelenti, hogy sok esetben nem is tudnánk róluk – ha nem állnának rendelkezésünkre földmegfigyelő műholdak.

    A kutatók azzal is tisztában vannak, hogy a gleccser jege időnként teljesen elszakadhat a kőzettől, s ilyenkor a jég- és kőtömbök keverékéből álló áradat akár 300 km/h sebességgel száguldhat lefelé a völgyben. A nemrég a The Cryosphere folyóiratban publikált tanulmány szerint ugyanakkor úgy fest, hogy ezek a gleccserlavinák sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint ahogyan eddig gondolták. Még meglepőbb felismerés, hogy ezek nem is a meredek, hanem a viszonylag enyhébb lejtésű völgyekben jellemzők.

    A hasonló jelenségekről ritkán látnak napvilágot helyszíni beszámolók. Egy kivétel az orosz–grúz határ vidékén fekvő Kolka-gleccser esete volt 2002-ben. A több mint 200 km/h sebességgel lezúduló, mintegy 130 millió m3 jeget és sziklát szállító áradat 100-nál is több ember halálát okozta.

    2016-ban Tibetben egy gleccser hirtelen megindulása 10 ember és sok háziállat vesztét okozta. Néhány hónap elteltével ugyanannak a hegyvonulatnak egy másik gleccsere is váratlanul hasonló eseményt produkált. A Setinel-1 radarműholdas adatokból készített térképen megjelölték a két említett gleccserlavina (Aru-1 és Aru-2) által érintett területeket. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / feldolgozás: CCI Glacier team, ESA)

    A különböző műholdas adatokat – egyebek mellett a Copernicus program Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdpárosaiét is – használó kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a klímaváltozásnak is lehet szerepe a gleccserlavinák létrejöttében. A Föld tíz különböző régiójában 20 gleccserlavina-eseményt elemeztek, Alaszkától az Andokig, a Kaukázustól Tibetig. Megbecsülték az események lefolyásának idejét, az elmozduló anyag térfogatát, és egy sor olyan faktort, amelyeknek szerepük lehet a gleccserlavinák keletkezésében. Bár találtak néhány közös pontot, a kutatómunka egyik tanulsága az volt, hogy változatos körülmények vezethetnek egy-egy ilyen természeti katasztrófa megindulásához.

    Az egyre gyűlő műholdas adatok jelentős előrelépést tesznek lehetővé az efféle kutatómunkában, de a tudomány ott még messze nem tart, hogy előre tudja jelezni a gleccserlavinák bekövetkeztét. Mindenesetre igyekeznek olyan jelenségekre bukkanni, amelyek közeli előjelei lehetnek a nagy jégtömegek megindulásának. Ennek a hasznát adott esetben megmentett emberéletekben lehetne mérni.

    Kapcsolódó linkek:

  • Európai földmegfigyelési tudásközpont

    Április 20-án az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (Joint Research Centre, JRC) és a Védelmi és Űripari Főigazgatóság (DG for Defence Industry and Space, DG DEFIS) elindított egy internetes portált, amellyel a döntéshozók számárára szeretnék megkönnyíteni a földmegfigyelési információk felhasználását, alkalmazását. Az új földmegfigyelési tudásközpont (Knowledge Centre on Earth Observation, KCEO) ezen a linken érhető el.

    A műholdakkal gyűjtött földmegfigyelési adatok – bolygónk védelmében és az emberek érdekében – egyre fontosabb szerepet játszanak a döntéshozatal megalapozásában, az állami és a magánszektorban egyaránt. A földmegfigyelési portál ezt a felhasználási folyamatot szeretné még jobban segíteni a közösségi politikák területén.

    Az európai műholdakon elhelyezett különféle berendezések együttese egyedülállóan sokrétű, átfogó bepillantást enged a Földön zajló folyamatokba, változásokba. Az ezeket működtető Copernicus program révén aztán a nyers adatokból termékek, statisztikák, térképek lesznek. Ezeket számtalan innovatív módon lehet hasznosítani, az információval segíteni a fontos gazdasági, politikai döntések meghozatalát. A Copernicus a felhasználók legszélesebb rétegét szolgálja ki. Folyamatos üzemben naponta sok terabájtnyi adatot termel, azokat hat fő szolgáltatása hasznosítja speciális feldolgozással, értelmezéssel. De maguk az adatok is elérhetők bárki számára, legyenek azok intézmények, vállalkozások vagy akár magánszemélyek, szerte a világon. Azonban minél szélesebb körben hozzáférhetők és hasznosíthatók a Copernicus információi, és minél többféle formában dolgozzák fel, teszik közzé azokat, annál nehezebb átlátni, hogy egy adott felmerülő igényre melyik közülük a legmegfelelőbb.

    A KCEO létrehozásával épp arra tesznek kísérletet, hogy mindenki megtalálja a számára leginkább releváns, hasznos földmegfigyelési információt. A helyzet ugyanis ma még az, hogy hiába áll rendelkezésre egy csomó adat és termék a sikeres uniós program révén, a földmegfigyelési adatok felhasználásán még bőven van mit javítani a közösségi döntéshozatal és jogalkotás területén. Másfelől fel fogják tudni mérni, hogy milyen új kutatás-fejlesztési irányokban kell elindulni annak érdekében, hogy a felmerülő igényeket a lehető legjobban ki lehessen elégíteni.

    Kapcsolódó linkek: