Year: 2017

  • Orange megye, Kalifornia

    Az Egyesült Államok nyugati partvidékén, Kalifornia állam déli részén fekszik Orange megye, székhelye Santa Ana. Több mint hárommillió lakosával az állam harmadik legnépesebb megyéje, népsűrűségét tekintve pedig a második. Érdekesség, hogy lakosságszámban Orange megye megelőzi az USA 21 államát is.

    Az alábbi, Sentinel-1 radaros műholdfelvételek alapján készült képhez három különböző felvételt használtak fel. Az első épp három éve karácsonykor, 2014. december 24-én, a második 2015. január 2-án, a harmadik ugyanabban a hónapban, 14-én készült. Akkoriban a Copernicus program apertúrszintézises radarberendezéssel felszerelt Sentinel-1 műholdpárosa közül még csak az első, az A jelű volt pályán. Az egyedi képekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendelték. A megoldás érdekessége, hogy kiemeli a változatlan, illetve az időben változó felszíneket. Ahol a kombinált hamis színes kép fehér, ott a felvételek készítése során nem történt lényeges változás. Ahol viszont színes, ott valamelyik időpontban (vagy időpontokban) jelentősen megváltozott a visszaszórt radarjelek intenzitása.

    Kalifornia egy részlete három különböző időpontban készített Sentinel-1A radaros műholdképek hamis színezésű kombinációjával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014-2015 / feldolgozás: ESA , CC BY-SA 3.0 IGO)

    A leglátványosabb színes foltok a tengeren láthatók (a bal felső sarokban, illetve lentebb külön kinagyítva). Ezek hajók, amelyek a műhold három különböző elhaladása idején természetesen nem ugyanott tartózkodtak. A fémből épített hajók teste ideális célpont a radaros műholdak számára.

    Orange megye és környéke két meghatározó földrajzi egysége a Los Angeles-i medence part menti síksága (a kép felső-középső részén) és a Santa Ana-hegység (bal oldalt fentről a jobb alsó részig húzódva). A Csendes-óceán partján végighúzódó Észak-amerikai Parti-hegység vonulatainak jellegzetes tulajdonsága, hogy a nyugati oldalon csapadékos, a keletin viszont száraz az éghajlat. Az óceán felől, nyugati irányból érkező párás légáramlatok felfelé térülnek el, a hidegebb felső rétegekben a víz kicsapódik és csapadék formájában lehull. A keleti lejtőkre így már nem jut elegendő eső. Ez a különbség érdekes módon a kombinált radarkép alapján is érzékelhető. A hegység keleti oldalán a fehér és szürke árnyalatai a változatlanságot jelképezik, míg nyugaton az eltelt viszonylag rövid időn belül is megfigyelhető a felszínborítás (növényzet) némi változása. Ugyanígy színesnek tűnnek mezőgazdasági művelés alatt álló táblák.

    A szárazság hatásainak kezelésére Kaliforniában – ahogy a világon másutt is – völgyzáró gátakat építettek és víztározókat létesítettek. A műholdas radarképeken ezek jól látszanak: a vízfelszín fekete, a gátakat jelző lineáris építmények viszont jól szórják vissza a radarjeleket a műhold irányába. Két ilyen víztározó is felismerhető a kép jobb oldali középső részén.

    A kaliforniai Orange megyéről és környékéről 2014 és 2015 fordulóján készített radaros műholdfelvételek kombinációjából előállított képet az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában mutatták be.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hullámok fent és lent

    Az Antarktisz kontinentális területétől mintegy 250 km-re fekszenek a Balleny-szigetek (66° 55′ déli szélesség és 163° 45′ keleti hosszúság környékén). A szigetek, mint az alábbi képeken látható Sturge-sziget, kiemelkednek a Déli-óceán vízszintje fölé, akadályt képezve mind a víz-, mind a légáramlatok számára. A szigetcsoport több áramlási rendszer találkozásánál fekszik. Amikor idén november végén az itt bemutatott műholdképek készültek, a légáramlás a megszokottnál kevésbé volt turbulens. A lamináris (réteges) áramlásnak köszönhetően hullámszerű mintázatok rajzolódtak ki a felhőzetben és az óceán felszínén is.

    Az északi irányba fújó szél elé mintegy „fekvőrendőrként” emelkedő, az áramlásban zavart okozó Sturge-sziget mögötti hosszú (kb. 15 km-es) hullámhosszú felhőmintázat úgy jött létre, hogy a hullámzás közben felfelé áramló, páradús levegő helyenként elért olyan magasságig, ahol a hőmérséklet elegendően alacsony volt a cseppecskék kondenzációjához, a felhők kialakulásához. A mintázat mintegy 200 km-es távolságig követhető a sziget keleti (szélárnyékos) oldalán az első műholdképen.

    A Sturge-sziget és környéke az amerikai Aqua műhold MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) műszerével készített képen. A hamis színezés kiemeli a valóságban egyaránt fehér felhők és a jég közötti különbséget. Az előbbiek a képen fehérek, a jég viszont kékes árnyalatú. A műholdas mérések 2017. november 26-án készültek. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / LANCE/EOSDIS Rapid Response)

    A felhőmintázat arra emlékeztet, mint ami egy nyugodt vízen úszó hajó mögött keletkezik. Csak itt a szereposztás fordított: a „hajó” szerepét betöltő sziget álló helyzetben van, körülötte a közeg – a levegő – áramlik.

    Ez a jelenség nem szokatlan. Érdekes viszont, hogy a nyomai az óceán felszínén is megfigyelhetők. Ehhez arra volt szükség, hogy legyen egy a felhőkön „átlátó” radaros műhold, amely nagyjából ugyanabban az időszakban figyelje meg a Sturge-sziget környékét. A Sentinel-1B műhold képéről az óceán vízfelszínének fodrozódására, illetve az azon úszó jégtáblák mozgásának rendezetlenségére vonatkozó információ olvasható le.

    Ugyancsak november 26-án készítette ezt a felvételt az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1B műholdja. Az apertúraszintézisen alapuló radaros módszerrel át lehet látni a felhőzeten, egészen a felszínig. A szürke árnyalatait felvonultató amplitúdóképen világosabbak az egyenetlen, a radarjeleket a műhold irányába nagyrészt visszaszóró felszíndarabok, míg teljesen feketék a sima, tükröző felületek, ahonnan a műholdról kissé oldalirányba lebocsátott radarimpulzusok más irányba verődnek vissza. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA)

    A radaros műholdképen a sziklás felszínű Sturge-sziget a legvilágosabb. A sziget keleti oldalán a szürke árnyalataiban megjelenő szabályos, a felhőalakzatokéhoz hasonló hullámhosszú mintázat arra utal, hogy a levegő áramlásában megjelenő periodicitás miatt más-más mértékben fújt a szél az óceánfelszín felett, hol jobban felkorbácsolva azt, hol pedig inkább meghagyva a sima felületet. Az óceánfelszínen, illetve a magasban, a felhőzetben megjelenő mintázat ugyanarra a légköri jelenségre vezethető vissza.

    Kapcsolódó linkek:

  • Buenos DIAS!

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program műholdas adataihoz és eredményeihez hamarosan még könnyebben hozzájuthatunk – továbbra is ingyen.

    Az Európai Unió (EU) űrrel kapcsolatos meghatározó vállalkozásainak egyike a Copernicus, amely a világ legkiterjedtebb és legösszetettebb környezeti megfigyelési programja, jórészt műholdas adatokra támaszkodva. A programban hihetetlenül nagy mennyiségű és sokféle adat keletkezik, nap mint nap. Egy sor tematikus szolgáltatás pedig ezeknek az adatoknak a feldolgozásával és értelmezésével segíti például a környezetvédelmet, a mezőgazdaságot, a természeti katasztrófák elleni védekezést, a fenntartható fejlődést szolgáló politikai döntéseket. Fontos hangsúlyozni, hogy a Copernicus nyílt adatpolitikája révén az adatokhoz való hozzáférés bárki számra a kezdetektől fogva szabad és ingyenes. Így megnyílik a lehetőség az intézmények, vállalkozások számára, hogy innovatív alkalmazásokat fejlesszenek ki a megbízhatóan, hosszú távon, szolgálatszerűen érkező, jó minőségű műholdas földmegfigyelési adatokra támaszkodva.

    A kifejezetten a Copernicus számára felbocsátott vagy készülő műholdak a Sentinelek, amelyek különböző típusaiból jelenleg már hat működik. Ezek megépítéséért és pályára állításáért, valamint a földi követőállomások és adatközpontok üzemeltetéséért az Európai Űrügynökség (ESA) felel. Most az ESA újabb fontos szerepet kapott a Copernicus programmal kapcsolatban. Az űrügynökségre bízták ugyanis a DIAS (Data and Information Access Services), vagyis a keletkező adatok és információk tárolását és elérhetővé tételét biztosító európai szolgáltatás kialakítását.

    Bár a Copernicus adatok eddig is elérhetők voltak, az Európai Bizottság szándékai szerint meg kell könnyíteni a hozzáférést, hogy ennek révén felgyorsulhasson a változatos alkalmazások kifejlesztése. Kinek-kinek a szükséges adatok letöltése és tárolása – különösen, ha nagy mennyiségről van szó – a gyakorlatban gondot okozhat. Ha minden igaz, ez hamarosan gyökeresen megváltozik!

    December 14-én jelentették be, hogy az ESA tenderkiírását követően kiválasztották azt a négy ipari konzorciumot, amelyek elnyerték a megbízást a DIAS kiépítésére. A szolgáltatások lényege, hogy felhőalapú, korlátlan, szabad és teljes elérést biztosítson a Copernicus adatfelhasználói számára. A partnerek részére központilag számítási és adattárolási kapacitást tesznek hozzáférhetővé, hogy azok könnyen saját adatbázisaikba és szolgáltatásaikba integrálhassák a Copernicus adatokat, saját felhasználóik igényeinek megfelelően.

    A szerződéseket az EU megbízásából eljáró ESA képviseletében Josef Aschbacher, az űrügynökség földmegfigyelési programokért felelős igazgatója írta alá. Ezek értelmében már a jövő év második negyedévére öt különböző DIAS áll majd az érdeklődők rendelkezésre (a négy tendernyertes mellett az ötödiket a műholdas meteorológiai adatok felhasználásáért felelős Eumetsat szervezet és partnerei készítik). (Kép: EU)

    A DIAS nem csak egy helyen, egységes felületen szolgáltatja a Copernicus program műholdas adatait és képeit, valamint a hat Copernicus szolgáltatás által előállított információkat, de fejlett adatfeldolgozó szoftvereket és számítási erőforrásokat is kínál majd a felhasználóinak. Az adatszolgáltatás és a felhőalapú számítások mostani nagyszabású fejlesztései jelentősen hozzájárulnak majd a Copernicusban rejlő lehetőségek még jobb kiaknázásához – az európai gazdaság hasznára és a polgárok javára!

    Kapcsolódó linkek:

  • Az Amazonas torkolatvidéke

    A Sentinel-2A műhold képe segítségével Brazília északi részére látogatunk, ahol az Amazonas vize az Atlanti-óceánba ömlik.

    A képen balról jobbra (keletről nyugati irányba) folyó dél-amerikai folyam vizét a szállított hordalék barnára színezi. Feltűnőek még a szétszórt pattogatott kukoricára emlékeztető fehér felhőpamacsok. Ezek az amazóniai száraz évszak jellegzetes légköri képződményei: a nap közben a növények által elpárologtatott víz a felszálló légáramlattal a magasba emelkedik, ahol lehűl és kicsapódik.

    Az Amazonas torkolatvidéke 2017. augusztus 22-én, a Sentinel-2A műhold felvételeiből alkotott, valódi színeket mutató képen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A táj színei a zöld különböző árnyalataitól a világosbarnáig változnak. Az előbbiek a növénnyel borított felszíndarabok, az utóbbiak az erdőirtás következményei. A kép bal felső sarkában nagy kiterjedésű barna foltok láthatók. Nagyobb felbontással ráközelítve, a mezőgazdasági termelésre jellemző szögletes alakzatok (parcellák) is kivehetők, csakúgy, mint a még megmaradt erdős területekre behatoló utak egyenes vonalai.

    A Föld esőerdőit aggasztó ütemben irtják, pedig fontos szerepet játszanak az éghajlat alakításában. Emellett számtalan növény- és állatfajnak adnak otthont. A Földön ismert fajok több mint egyharmada Amazóniában él! A mérsékelt övi erdőségekkel ellentétben a letarolt esőerdők nem képesek egyszerűen újra kifejlődni. A talaj termékeny rétege idő előtt lemosódik. A itteni talaj összetétele egyébként nem is alkalmas a hosszú távon folytatott mezőgazdasági termelésre.

    Az Amazonas torkolatvidékéről készített műholdkép az Európai Űrügynökség heti földmegfigyelési videósorozatának jubileumi, 250. epizódjában. (Forrás: ESA)

    A földmegfigyelő műholdak, mint az európai Copernicus program optikai és infravörös hullámhosszakon érzékeny Sentinel-2 holdjai is, különleges perspektívából nyújtanak áttekintést az egész bolygóról, annak felszínborításáról. A műholdas távérzékeléssel nyert információ alapvető fontosságú az esőerdők irtásának dokumentálása szempontjából.

    Kapcsolódó linkek:

  • Dél-Kalifornia lángokban

    Ami a 2017-et illeti, a feljegyzések szerint Kaliforniában ez a valaha volt legmostohább év, ami az erdő- és bozóttüzeket illeti.

    Legutóbb december elején érkeztek hírek az újabb, szinte megállíthatatlanul terjedő tüzekről. Mos Los Angelestől északnyugatra, több helyen csaptak fel a lángok. Az alábbi optikai műholdképet az európai Sentinel-2 holdak egyike készítette, december 5-én. Három helyről szállnak fel a hatalmas füstfelhők. A tüzek olyan nagyok, hogy külön neveket kaptak. A legsúlyosabb és leggyorsabban terjedő volt a Thomas, amely lényegében teljesen körülvette Ojai kisvárosát és a Venturától északra fekvő területet. Ez a kép bal oldalán látható. A középső a Rye, Santa Clarita mellett, jobbra pedig a Creek, a Sylmar nevű település közelében.

    A kiterjedt kaliforniai erdőtüzekből származó füst a Sentinel-2 műhold 2017. december 5-én készített, valódi színeket mutató képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Tűzoltók százai küzdenek a természeti katasztrófa megfékezéséért, a hatóságok több mint 200 ezer embert voltak kénytelenek kitelepíteni otthonaikból. Az amerikai elnök szükségállapotot hirdetett. Az anyagi kár már meghaladja a 9 milliárd dollárt.

    A Sentinel-2 MSI (Multi-Spectral Imager) műszerének adataiból készített hamis színezésű képen az aktív tüzek narancssárga színűek, a már felperzselt területek barnának látszanak. A tűz által nem érintett növényzet zöld, a települések szürkék. (A fekete folt a füstfelhő által a földfelszínre vetett árnyék.) A Sentinel-2 a látható és közeli infravörös tartomány különböző színeiben érzékeny, ez teszi lehetővé az eltérő módon sugárzó felszíntípusok könnyű megkülönböztetését. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA)

    Az apokaliptikus tűzvészt az erős szél táplálja, kialakulását a hosszú időn át tartó száraz időjárás segítette elő.

    Kapcsolódó linkek:

  • Színpompás Antarktisz

    A Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdakkal azt is „színesben láthatjuk”, ami a valóságban nem az – sőt akár nem is volna látható.

    Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjainak fedélzetén az apertúraszintézis elvét használó radarberendezések működnek. A radaros módszert nem zavarja a felszín feltérképezésében, hogy az adott területen rossz az időjárás vagy épp éjszaka van – mindkét körülmény gyakran előfordul a sarkvidékeken, gondoljunk csak a hónapokig tartó sötétségre.

    A Thurston-sziget az antarktiszi kontinenshez tartozó harmadik legnagyobb sziget. Az itt bemutatott képen élénk színekben látszik, holott a terület a jég és hó birodalma. A (hamis) színek magyarázata, hogy a kép három különböző időpontban – 2017 márciusában, áprilisában és májusában – készített felvételekből állt össze. Méghozzá úgy, hogy minden egyes radaros amplitúdóképet – lényegében a területről a műhold irányába visszaszóródó radarjelek intenzitását ábrázoló térképet – más-más alapszínnel kódoltak. Ezután a vörös, zöld és kék képeket kombinálták.

    Az antarktiszi Thurston-sziget képe három különböző időpontban készült, más-más színekkel ellátott Sentinel-1 radarfelvétel kombinációjával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az összegszett képen fehérrel és a szürke árnyalataival azok a felszíndarabok láthatók, amelyek az eltérő időpontok közt változatlanok maradtak. Ezek jelölik ki a jéggel borított sziget területét. A környező tengeri jég azonban mozgásban volt, így a jégtáblákat jelképező foltok a szigettől északra (a kép felső részén) a szivárvány különböző színeiben játszanak. Alul az Abbott-selfjég egy részlete halványkék színe alapján különböztethető meg. Az Antarktisz partjait körbeveszik a jégselfek, amelyek a szárazföldről a tengerre nyúló, a vízen úszó, de a szárazföldi jégtakaróhoz kapcsolódó vastag jégmezők. Fontos szerepet játszanak abban, hogy a kontinens gleccserei által a tenger irányába szállított jégfolyam lassabban haladjon. Az Antarktiszt borító jégmező ugyanis nem állandó, természeténél fogva folyamatos változásokon megy keresztül. Az elmúlt időszakban ugyanakkor tapasztaltak arra utaló jeleket, hogy ezek a változások felgyorsulnak. A selfjég sok helyen elvékonyodik, feldarabolódik. Ez összefüggésben van az éghajlat melegedésével. Végső soron a szárazföldi jég hamarabb eljut a tengerig, ahol végül elolvadva hozzájárul a vízszint emelkedéséhez.



    A Thurston-sziget hamis színes Sentinel-1 radarképének bemutatása az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videóinak sorozatában.
    Kapcsolódó linkek:

  • A Sentinel-5P első eredményei

    Október 13-án indult a Copernicus program légszennyezettség-mérő műholdja. Most megmutatták első eredményeit. A Sentinel-5P fedélzeti berendezéseinek ellenőrzése, kalibrálása ugyan még távolról sem fejeződött be, a szolgálatszerű működésére tehát még hónapokat kell várni, az első adatok azonban bizakodással töltik el a szakembereket. Úgy tűnik, a műhold beváltja majd a hozzá fűzött reményeket, és a levegőminőség űrből történő monitorozása terén alapvető változások elindítója lesz.

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program legújabb űreszköze, a Sentinel-5P egyszerre számos szennyező anyag eloszlását méri a légkörben, minden eddiginél érzékenyebben és jobb felbontással. A 800 km fölötti magasságban húzódó poláris napszinkron pályájáról – széles, 2600 km-es lefedettségi sávjának köszönhetően – lényegében egész bolygónkat végigméri naponta egyszer.

    A Sentinel-5P adataiból készült első térképek egyike Európa fölött a nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációját mutatja. A november 22-én végzett mérések alapján jól látszik, hogy mely iparvidékeken a legjelentősebb a fosszilis tüzelőanyagok égetése. Ebből, és az autók kipufogóiból származik az emberi tevékenységre visszavezethető nitrogén-dioxid-kibocsátás jelentős része. A nagy szennyezettséget jelző sárga és vörös foltok Olaszországban a Pó völgyében, Spanyolország és Hollandia egyes helyein, illetve Németországban a Ruhr-vidéken fedezhetők fel.

    A nitrogén-dioxid légköri koncentrációja Európa fölött, 2017. november 22-én, a Sentinel-5P mérései alapján. A műhold Tropomi műszere 2600 km széles sávban gyűjti az adatokat. A sárga, narancs és vörös árnyalatai egyre nagyobb légszennyezésre utalnak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: KNMI / ESA)

    A műhold első mérési adatai alapján elkészítették a légköri szén-monoxidra vonatkozó világtérképet. Az alábbi animáción is jól látható, hogy ez a szennyezés Ázsia, Afrika és Dél-Amerika kiterjedt részein a legnagyobb. Például India egyes erőműveihez különösen erős emisszió kapcsolható.

    (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: SRON / ESA)

    A Sentinel-5P segítségével az Indonéziában, Bali szigetén a közelmúltban aktívvá vált Agung vulkánnal kapcsolatos méréseket is végeztek.

    November 27-én így nézett ki az indonéziai Agung vulkán kén-dioxidból (SO2) álló felhője, a Sentinel-5P műhold Tropomi műszerének mérései alapján. A színskála a koncentrációt Dobson-egységekben (DU) ábrázolja. A műszer a légkörben előforduló egyes gázok mellett az aeroszolok mennyiségéről is szolgáltat adatokat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: DLR / ESA)

     

    Egy kép Sentinel-5P 2017. november 8. és 29. között végzett mérései alapján készült animációból, amely a Csendes-óceán délnyugati részén, Vanuatun található Ambae vulkánból származó kén-dioxid-felhő mozgását szemlélteti. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: DLR / ESA)

    Ha a Copernicus program hatodiknak felbocsátott, a légszennyezés mérésére készített első műholdja megkezdi szolgálatszerű működését, adatait elsősorban a Copernicus Légkörfigyelő Szolgálata alkalmazza majd. Elősegíti majd egyrészt az előrejelzést, másrészt a kibocsátások visszaszorítását célzó intézkedéseket. A Copernicus nyílt adatpolitikája értelmében Sentinel-5P méréseihez is szabadon hozzáférhetnek világszerte. A holland fejlesztésű Tropomi műszer a nitrogén-dioxid, a szén-monoxid és a kén-dioxid mellett a metán, az ózon, a formaldehid és az aeroszolok koncentrációjáról is képes adatokkal szolgálni.

    Kapcsolódó linkek:

  • Ahol a lítiumot bányásszák: Salar de Atacama

    Nemrég egy Sentinel-2 műholdkép segítségével Bolíviába, a világ legnagyobb sómezejére látogattunk. Most Chile és az Atacama-sivatag van soron.

    Az alábbi képen jobbra (keletre) látható Salar de Atacama szintén egy sómező, vagyis egy kiszáradt sós tómeder. A sekély, időszakosan megjelenő víz elpárolog, az benne oldott ásványi anyagok a talaj felszínén kicsapódnak. A környék, az Atacama-sivatag a Föld egyik legszárazabb vidéke. A kép nyugati oldalán a hegyek a Domeyko-hegység (Cordillera Domeyko), az Andok előhegysége vonulatához tartoznak. Dél-Amerika nyugati partjai közelében, Chile északi részén járunk.

    Salar de Atacama (Chile), a Sentinel-2A műhold képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az Atacama-sivatag a csendes-óceáni partvidék mentén terül el. Az óceán felől eső helyett legfeljebb köd érkezik ide. Az Atacama nagy tengerszint feletti magassága, a felhőborítottság hiánya és a gyér népsűrűségből adódóan a fényszennyezéstől mentes környezet ideális hellyé teszi a csillagászati megfigyelések számára. Nem véletlen, hogy a Föld legnagyobb csillagászati obszervatóriumai közül több is az Atacama-sivatag területén épült.

    A sivatag egyes vidékeinek talaja és éghajlata a leginkább hasonlítható a Marséhoz, így a területet filmforgatásokra, sőt például az Európai Űrügynökség (ESA) fejlesztés alatt álló marsjárművének tesztelésére is használják.

    A maga kb. 3000 km2-es összterületével a Salar de Atacama Chile legnagyobb sómezeje, a világon a harmadik. A Sentinel-2A műholddal 2017. április 29-én készített, valódi színeket mutató kép jobb alsó sarkában a négyszögletes mintázat a nagy lepárlómedencéket jelzi. Ez a Föld egyik legnagyobb lítiumlelőhelye. A sós vízből kivonják a lítium-bikarbonátot (LiHCO3). Az ebből kinyert lítium, a periódusos rendszer hármas rendszámú eleme az ipar számos területén értékes alapanyag. Alkalmazzák a gyógyszergyártásban, illetve akkumulátorok, ötvözetek készítéséhez. Az elmúlt években, az elektromos autók elterjedésével jelentősen megnövekedett a lítium iránti kereslet.

    A Sentinel-2A műholdképét az ESA heti földmegfigyelési videósorozatának 248. adásában, november 17-én mutatták be.

    Kapcsolódó linkek:

  • Műholdas segítséggel az északnyugati átjárón át

    Augusztus végén az amerikai parti őrség hajója úgy jutott keresztül az északnyugati átjárón, hogy a jéghelyzetről kizárólag műholdas távérzékeléssel szerzett információt kapott.

    A 60 m hosszú, Maple nevű kutter Alaszkából indult július közepén, megkerülte az észak-amerikai kontinenst a sarkvidéken keresztül, és Maryland kikötőjébe érkezett meg. A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő, az északi sarkvidéki tengereken át haladó legendás vízi útvonal az elmúlt években, a klíma folyamatos melegedése miatt nyaranta gyakran jégmentessé és így hajózhatóvá válik. Nem volt ez mindig így: az északnyugati átjáró regényes története tele van kalandos, áldozatokat is szedő expedíciókkal.

    Az amerikai parti őrség Maple kuttere a kanadai parti őrség kötelékében működő Terry Fox jégtörő hajót követi a Franklin-szorosban, 2017. augusztus 11-én. (Kép: U.S. Coast Guard)

    Természetesen nem a mostani volt az első eset, hogy egy hajónak sikerült átkelni az északnyugati átjárón, de most először támaszkodtak kizárólag műholdakkal gyűjtött adatokra a tengeri jéggel kapcsolatban. A hajósok számára az információt az IIP (International Ice Patrol, nemzetközi jégfigyelő szolgálat) biztosítja, amelyet még 1914-ben, nem sokkal a Titanic 1912-es elsüllyedése után alapítottak meg. A szolgálatot az Atlanti-óceánon zajló hajóforgalomban érintett 13 ország finanszírozza és az Egyesült Államok Parti Őrsége (U.S. Coast Guard) működteti.

    A Maple útvonala augusztus 14–17. között, rajta a Sentinel-1 radarképek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Polar TEP)

    Az IIP által alkalmazott távérzékelési adatok többek között az európai Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdpárostól származtak. Az információk alapján olyan nagy felbontású térképeket készítettek, amelyek ábrázolták a jéghegyekkel való ütközés veszélyének mértékét, segítve ezzel a hajó biztonságos navigációját, az északnyugati átjáróból kijutva a Baffin-öböl, a Davis-szoros és a Labrador-tenger térségében. A Sentinel-1 műholdak apertúraszintézis elvén működő radarberendezése felhős időben és éjszaka is képes a tenger felszínén úszó jég detektálására. A mérésekből ráadásul nem csak a jég jelenlétét, de annak vastagságát is meg lehet állapítani. A hajók számára a több éves jégnél kevésbé veszélyes a vékonyabb, csupán egy éves jégtakaró. A műholdas mérések segítenek a nagyobb jéghegyek követésében és a jéghelyzet előrejelzésében is.

    A nemzetközi jégfigyelő szolgálat a Sentinel-1 adatok alapján, az ESA Polar TEP online eszközeivel detektálta a jéghegyeket, követte útvonalukat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Polar TEP)

    Az IPP munkatársai az Európai Űrügynökség (ESA) sarkvidékekkel foglalkozó tematikus platformja (Polar Thematic Exploitation Platform, Polar TEP) által közzétett szoftvert alkalmazzák a jéghegyek detektálásához, sűrűségük elemzéséhez és útvonaluk előrejelzéséhez. A Polar TEP az egyike annak a hét tematikus platformnak, amelyekkel az ESA a földmegfigyelési adatok felhasználói közösségét szolgálja, elsősorban az európai Copernicus programmal kapcsolatban.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kis műholdak, nagy díj

    Lezajlott az idei Copernicus Masters verseny, a díjakat november elején az észtországi Tallinnban megrendezett Európai Űrhét alkalmával adták át. A nagydíj nyertese egy a Sentinel földmegfigyelő műholdak szolgáltatásait kiegészítő, kis műholdakból (CubeSat) álló rendszer ötlete lett.

    A Copernicus Masters versenyt immár hetedik alkalommal hirdették meg. Szolgáltatásokkal, a műholdas földmegfigyelési adatok használatára vonatkozó üzleti modellekkel, alkalmazási ötletekkel nevezhettek a pályázók, több kategóriában. Az európai Copernicus programban keletkező nagy mennyiségű adat és azok szabad hozzáférése szinte korlátlan teret enged az innovatív ötleteknek, alkalmazásoknak.

    A 2017-es verseny abszolút győztese az FSSCat nevű elképzelés lett. Kidolgozói egy spanyolországi egyetem (Universitat Politècnica de Catalunya, Barcelona) és egy észtországi induló vállalkozás (Golbriak Space OÜ). Két, cipős doboz méretű kis CubeSatról van szó, amelyek adatokkal szolgálnának a földi jégtakaróról és a talaj nedvességtartalmáról. Ezzel kiegészítenék a nagyobb Sentinel műholdak adatait, elsősorban a Copernicus szárazföldi és tengeri szolgáltatásai számára kínálva plusz információt. A műholdakon mikrohullámú mérésekre alkalmas berendezés és multispektrális kamera kapna helyet.

    Az FSSCat konstelláció két darab 6 egységes (6U) CubeSatból állna. (Egy egység egy 1 köbdeciméter térfogatú kockának felel meg.) (Fantáziakép: Universitat Politècnica de Catalunya)

    Mint abszolút győztes, a csapat 10 ezer eurós díjjal térhet haza. Emellett részt vehetnek egy műholdindításon a francia guyanai Kourou űrközpontban. Emellett az FSSCat megnyerte a kisműholdas ötletpályázatot is, amely 1 millió euró értékben hozzásegíti őket az űreszközök megépítéséhez az elkövetkező 1 éven belül, ingyenes startlehetőséget kínál, és még további 10 ezer eurós pénzjutalommal is jár.

    A fődíj nyerteseinek képviselői és Josef Aschbacher, az ESA földmegfigyelési programjának igazgatója (jobbra) a tallinni díjátadón, november 7-én. (Kép: AZO)

    A 2017-es Copernicus Masters versenyen másik 13 ötletre összesen 600 ezer eurós díjazást kaptak a legjobbak, készpénz, tanácsadás, adatok vagy más szolgáltatások formájában. A győztesek egyúttal lehetőséget kapnak arra, hogy ötletük piaci bevezetéséhez az Európai Űrügynökség (ESA) üzleti inkubátorainak 16 helyszínre kiterjedő hálózatában kapjanak segítséget.

    Kapcsolódó linkek: