Ismeretterjesztés

  • Malé

    Nem egészen egy évvel ezelőtt egy blogbejegyzésünkben – az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozata nyomán – már foglalkoztunk a Maldív-szigetekkel. Akkor egy Sentinel-3 műholdképen mutattuk be az Indiai-óceánban fekvő, mintegy 1200 kisebb-nagyobb korallszigetet számláló országot. Most ismét a Maldív-szigetek szolgáltattak témát a videósorozat július végi epizódjához. Ezúttal a kisebb látómezővel, de nagyobb felbontással dolgozó egyik Sentinel-2 műhold képe volt az illusztráció.

    A Maldív-szigetek egy részlete egy 2019-es Copernicus Sentinel-2 műholdképen, amelynek közepén a főváros, Malé látható. A világos türkiz színek a sekély lagúnák vizét jelzik, sötétkék körülöttük a mély óceán. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A fenti képen középtájt (és alább a kinagyított részleten még jobban) látható Malé nem csak a Maldív-szigetek fővárosa, de a legnépesebb települése is. Világviszonylatban is magasnak számít a népsűrűsége, hiszen nem egészen 8 km2-es szárazföldi területen több mint 200 ezren élnek. Az északi Malé-atoll, ahol a város épült, elég kicsi ahhoz, hogy egy óra leforgása alatt körbe lehessen sétálni.

    Malé (a kinagyított műholdképrészleten jobbra lent) kereskedelmi és turistaközpont, Srí Lankával és Indiával hajójáratok kötik össze. Számos hajó és a mögöttük felkorbácsolt hullámok a Sentinel-2 képen is kivehetők, főleg ha valaki a teljes, 10 m-es felszíni felbontású változatot is megtekinti.

    A Maldív-szigetek területének túlnyomó része, több mint 80%-a az átlagos tengerszinthez képest kevesebb mint 1 m-rel emelkedik ki. Így ez a Föld legalacsonyabban fekvő országa, s mint ilyen, az egyik leginkább kitett a klímaváltozással együtt járó tengerszint-emelkedésnek. A növekvő veszélyre készülve építkezésekbe kezdtek. Az Űrvilág hírportál júliusi cikkében olvashatunk Hulhumaléról, a fővárostól, Malétól északkeletre létrehozott mesterséges szigetről. A kinagyított Sentinel-2 képrészleten ez jobb oldalt látható, a repülőtere alapján feltűnő Hulhulétól észak-északkeleti irányban. Hulhumalé építéséhez homokot termeltek ki a tengerfenékről, és azzal töltötték fel a sekély vízzel borított korallteraszt. A magasság itt 2 m a tengerszint felett.

    Negyed évszázadra visszanyúló műholdas mérések alapján tudjuk, hogy a globális óceáni vízszint átlagosan évente 3 mm-rel emelkedik. Ehhez a víz melegedése és így hőtágulása, valamint az elolvadó jégtakaró járul hozzá. A méréssorozat folytatására indult tavaly novemberben a Copernicus program részeként, amerikai együttműködésben az első, Michael Freilichről elnevezett Sentinel-6 műhold. Az új űreszköz gondos beüzemelést és műszereinek kalibrálását követően, június óta már szolgálatszerűen küldi az adatait az időjárás-előrejelzéseket készítő meteorológusoknak, az éghajlatkutatóknak és másoknak.


    A Maldív-szigetekről készített Sentinel-2 műholdkép az ESA videósorozatában.

    Kapcsolódó linkek:

  • Tovább sül Délkelet-Európa

    Előző blogbejegyzésünkben egy július 30-án készült Sentinel-3 műholdkép segítségével mutattuk be, hogy a Törökország partvidékén égő kiterjedt erdő- és bozóttüzek füstje egészen Földközi-tenger közepéig is elszállt a légáramlatokkal. Most egy ugyancsak Sentinel-3 adatok alapján készült térképet mutatunk. A méréseket a Copernicus program műholdpárosának egyik tagja az SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) nevű fedélzeti műszerével végezte, és a felszín hőmérsékletére lehet belőlük következtetni. A berendezés végső soron a felszín által kisugárzott hőt méri.

    Sentinel-3 SLSTR térkép a Földközi-tenger keleti része környékén érvényes felszínhőmérsékletektől, 2021. augusztus 2-án. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Ezek a hőmérsékletek magasabbak, mint az időjárás-jelentésekben szereplő értékek, hiszen az utóbbiak a levegő hőmérsékletére vonatkoznak. Ugyanakkor nagyon jól kifejezik a forróságot. A térképről leolvasható, hogy Ciprus szinte egész területén és Törökország számos vidékén a felszínhőmérsékletek meghaladták az 50 °C-ot. Nem véletlen, hogy az erdőtüzek is ezeken a helyeken lobbantak fel. A hűvösebb felszínt jelölő kék színű foltok általában vízfelületeket (nagy tavakat) vagy magas hegyvidékeket jelentenek.

    Kapcsolódó linkek:

  • Füst a Földközi-tenger fölött

    Az apokaliptikus látványt nyújtó fényképekkel illusztrált napi hírekben olvashattunk róla, hogy Törökországban, a Földközi-tenger partvidékén az évnek ebben a szakaszában megszokottnál sokkal kiterjedtebb és pusztítóbb erdőtüzek tombolnak. A turisták által is előszeretettel látogatott vidékről, Bordrum és Marmaris környékéről tömegével menekülnek a vendégek, csónakok és hajók állnak készenlétben az evakuálásukra.

    Az alábbi műholdkép nagyobb távlatból, alacsony Föld körüli pályáról mutatja a térséget. Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-3 műholdja a valóságoshoz közeli színekben tárja elénk a Földközi-tenger keleti medencéjét és a partvidéket. A július 30-án készült műholdképen alig látható felhő, annál több a víz fölött a fátyolszerű fehér folt. Ezek a part menti tüzeknek a tenger közepéig is eljutó füstjét jelzik.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A kép jobb oldalán középtájt jellegzetes alakjával feltűnő Ciprus szigetéről az elmúlt hetekben ugyancsak érkeztek hírek erdő- és bozóttüzekről. De Spanyolország, Görögország, Olaszország egyes területei sem menekülnek meg a tüzektől. A kontinens délkeleti részén extrém magas hőmérsékleteket mérnek, július végén Görögországban 47 Celsius-fokkal megdőlt az európai rekord. A hőhullám miatt a legtöbb helyen 40 fok fölé kúszott a hőmérséklet. A meteorológusok szerint az ezen a héten is folytatódó hőhullám a legnagyobb az 1980-as évek óta.

    Kapcsolódó linkek:

  • Forró július: tűz és kiszáradt szikes tó

    Az Alföld egyik legnagyobb szikes tava a Székkutas (Csongrád-Csanád megye), Békéssámson és Kardoskút (Békés megye) háromszögében található Fehér-tó. A Körös–Maros Nemzeti Parkhoz tartozó terület tavasszal és ősszel a vonuló madarak számára fontos tartózkodási hely. Október végén a madarak – darvak, vadludak, récék, partimadarak – akár 80 ezres számban is éjszakázhatnak a sekély vízen. A Dél-Tiszántúl egyik legnagyobb egybefüggő pusztafoltját 1966-ban nyilvánítottak védetté, 1979-ben pedig felkerült a Ramsari Egyezmény védett területei közé – olvashatjuk abban a cikkben, amely nemzeti parki információkat idézve beszámol róla, hogy idén július közepére teljesen kiszáradt a Kardoskúti Fehér-tó, és már meg is megjelentek a területre jellemző, sótűrő növények. A szikes tavaknál a kiszáradás megszokott jelenség, bár az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjának képén, a mostani és a tavaly ilyenkori állapotot összehasonlítva jól megfigyelhetjük, hogy 2020 júliusában volt víz a tó medrében.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A hamisszínes képen a vízfelületet türkiz színnel emeltük ki. A környező szántók az aktuális állapotuktól függően eltérő színű foltokként jelennek meg, például zöld az élő növényzet, sárgásbarna az aratás után visszamaradt tarló, sötétebb barnák a felszántott földek.

    Nem csak a Fehér-tó vizének léte vagy hiánya a legfeltűnőbb eltérés a két év hasonló időszakában készült műholdképek között. A friss, 2021-es kép bal felső részén láthatunk egy szabálytalan körvonalakkal rendelkező, kiterjedt területet. Július 8-án ugyanis Székkutas határában mintegy 300 hektár területen perzselte fel a száraz füvet a tűz, amelynek eloltásán a két szomszédos megye több mint 50 tűzoltója órákon át dolgozott. (A tűzzel érintett terület Csongrád-Csanád megyéhez, míg a Fehér-tó területe Békés megyéhez tartozik.)

    Kapcsolódó linkek:

  • Rekordárvizek Nyugat-Európában

    Július közepén a hirtelen lezúduló, hatalmas mennyiségű eső Nyugat-Európa több vidékén – Németország nyugati felén, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Svájcban – katasztrofális árvizeket okozott. Lakó- és középületek dőltek romba, a halálos áldozatok száma elérte a több száz főt.

    Az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programja természetesen igyekezett a legnagyobb segítséget nyújtani a bajban. A Sentinel műholdak segítségével feltérképezték az elöntött területeket. Az alábbi, két Sentinel-1 radarműholdas amplitúdókép alapján készített ábra azt szemlélteti, hogy a nagy folyók mentén hol voltak a legkiterjedtebbek az árvíz által érintett területek. Ehhez két műholdképet kombináltak, az egyik még július 3-án, a másik 12 nappal később, közvetlenül az esőzések után készült. A színezés segítségével piros színnel emelték ki az elöntött területeket. A radaros műholdképek különösen alkalmasak a vízfelületek detektálására, hiszen azokról nem verődnek vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott jelek. Ráadásul a radaros észleléseket a borult, felhős idő sem akadályozza.

    Németországban Rajna-vidék-Pfalz és Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartományokban volt a legsúlyosabb a helyzet az évszázados rekordot döntő csapadékmennyiség miatt, Belgiumban leginkább Vallónia volt érintett. A képen a Rajna, a Ruhr és a Meuse (Maas) folyók egy-egy szakasza látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Sentinel-1 méréseket – más műholdas adatokkal együtt – a Copernicus vészhelyzeti szolgáltatásának (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) szakemberei arra használták, hogy friss és pontos információval lássák el a kárelhárításon dolgozó hatóságokat. A műholdas földmegfigyelés és a modellezés együtt persze nem csak akkor lehet hasznos, amikor már megtörtént a baj. A sajtóban megjelent hírek szerint Németországban például pontos előrejelzéssel szolgált egy a a 2000-es évek elején kidolgozott rendszer, amely hidrológiai mérések és műholdas adatok alapján megjósolta az áradásokat. A létfontosságú információ mégsem jutott el az érintettekhez.

    Kapcsolódó linkek:

  • Vasi völgyhíd

    585 méter hosszú, a felszín felett 24 méter magasan futó, tizenegy, egymástól 60 m-re elhelyezkedő támaszon nyugvó völgyhíd készült el Vasszentmihály közelében – olvashattuk nemrég a hírekben. Az M80-as gyorsforgalmi út fejlesztése 2018 tavaszán kezdődött, ennek keretében közel 29 km hosszan 2 × 1 sávos autóutat építenek Körmend és az osztrák határnál fekvő Rábafüzes között. A határ közelében található település, Vasszentmihály környezetét két Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatjuk be. Mindkét kép a természeteshez közeli színeket adja vissza. Az egyik frissen, 2021. július 6-án készült. A másik egy nap híján pontosan négy évvel korábban, vagyis még az útépítési munkálatok megkezdése előtt. A különbség szembeötlő, az M80-as vonalvezetése a települést északi irányból kerüli el.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Júniusban már átadták a forgalomnak az új gyorsforgalmi út egy rövidebb szakaszát, Vasszentmihály és Szentgotthárd között (6,6 km). A Körmend és Vasszentmihály közötti szakaszra (19,4 km) várhatóan októbertől hajthatnak fel az autósok. A hídszerkezet tervezésénél a távlati autópálya paramétereit kellett figyelembe venni, a magassági vonalvezetés követelményei pedig szükségessé tették, hogy völgyet, amelyben a Vörös-patak húzódik, híddal íveljék át – írják a Magyar Építők honlapján, ahol a tervezés, gyártás és építés részleteiről is többet megtudhatunk.

    Kapcsolódó linkek:

  • Shoemaker-kráter

    A nemzetközi kisbolygónap (Asteroid Day) egy nem is olyan rég, 2015-ben indult kezdeményezés. Az ENSZ által is támogatva, a kisbolygók és a Földre való veszélyességük kutatására szeretnék vele felhívni a közvélemény figyelmét. Június 30-át amiatt választották, mert 1908-ban ezen a napon történt a modern idők legnagyobb ilyen jelensége, a tunguszkai esemény (vagy Tunguz-esemény). Ennek során Szibéria közepén egy a Föld légkörébe lapos szögben belépett kis égitest (talán egy üstökösmag darabja?) néhány km-es magasságban felrobbant, és több tíz km-es körzetben letarolta a tajga fáit.

    Az Európai Űrügynökség (ESA) az idei kisbolygónap alkalmából egy sokkal régebbi földi becsapódás maradványát mutatta be egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével. Ez a Nyugat-Ausztália száraz, kopár vidékén található Shoemaker-kráter (korábbi nevén Teague Ring), amely egy erősen erodálódott, kör alakú képződmény. Elnevezése Eugene Shoemaker (1928–1997) neves bolygókutató és geológus emlékét őrzi, aki úttörő jellegű munkát végzett a becsapódásos eredetű kráterek vizsgálata terén. Az alakzatról először az 1970-es évek közepén vetették fel, hogy becsapódásos eredetű lehet, amit azóta egy sor helyszíni vizsgálattal igazoltak.

    A jobb alsó részen létható Shoemaker-kráter egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A közel körszimmetrikus képződmény átmérője mintegy 30 km. A koncentrikus köröket üledékes kőzetek rajzolják ki. Az alakzat keletkezésének pontos kora nem tisztázott, a kutatók egymilliárd és 600 millió év közé teszik a lehetséges korát. Mindenképpen ez a déli kontinens legrégibb becsapódási alakzata. A hamis színezéshez a Sentiel-2 kamerája 13 különböző látható és infravörös hullámhosszon készített felvételeit használták, hogy ezzel kiemeljék az eltérő összetételű geológiai alakzatokat. A világoskék színárnyalatok időszakos, sós tavakat jeleznek.

    Kapcsolódó linkek:

  • A „magyar Toszkána” az űrből

    Június eleje óta ontja virágait a mézontófű a Pilisi-medencében – olvashattuk a 24.hu híradásában, amely a „magyar Toszkána” névvel is illetett vidék ilyenkor szokásos gyönyörű látképéről szól. A Pilisi-medencében, Pilisszántó, Csobánka és Pilisvörösvár határában fekvő területről illusztrációként Somorjai Ede látványos fényképeit használják fel a Pilisszántó Facebook-csoportból. Az év folyamán a különféle színű virágmezők a dombos tájon sokak számára toszkán hangulatot idéznek.

    Júniusban a vidék uralkodó színe a lila volt, mivel a május végétől egészen augusztusig hosszasan virágzó mézontófű borította be a tájat. A mézontófű (facélia) világoslila színű egynyári dísz- és haszonnövény – olvashatjuk a fent idézett cikkben. Felhasználják zöldtrágyának, méhlegelőnek, takarmánynak, dísznövénynek és nagy területen folyik vetőmag előállítása is.

    Vajon látható-e a nyoma a mézontófű nagy területen tapasztalható pilisi virágzásának az űrből, az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak valódi színeket mutató képein? Nos, ha nem is olyan szépen, mint a helyszínen hajnalban vagy napnyugtakor készített fotókon, de a Sentinel-2 képeken is felismerhetők ezek a táblák. Ennek igazolására alább, a csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk az idén május 9-én – vagyis még a virágzás előtt – és június 16-án, felhőmentes körülmények között készített műholdképeket.


    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Mindkét kép bal alsó sarkában egy kevésbé szemet gyönyörködtető, világos folt is látható. Egy kőfejtőről, a pilisvörösvári dolomitbányáról van szó.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hőhullám Észak-Amerikában

    Bár a hőhullámok gyakoriak nyaranta, ami most az Egyesült Államok északi részén és Kanadában volt tapasztalható, különösen szokatlan és pusztító. A jelentések szerint százakban mérhető az extrém időjárási jelenség halálos áldozatainak a száma. Kanada hőmérsékleti rekordja három egymást követő napon is megdőlt, június 29-én nem kevesebb mint 49,6 °C-ot mértek egy Lytton nevű faluban, Vancouvertől északkeletre, vagyis 50°-os északi szélesség környékén.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A fenti térkép a hőhullám kiterjedését és hatását szemlélteti. Itt nem az időjárás-jelentésekben szereplő levegő-hőmérsékletet, hanem a felszín hőmérsékletét olvashatjuk le. A Copernicus program Sentinel-3 műholdjainak SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) műszere ugyanis a bolygó felszíne által kibocsátott hősugárzást méri az infravörös tartományba eső sávokban. A képen Kanada és az Egyesült Államok egyes részei láthatók. Vancouver (Brit Columbia tartomány, Kanada) és Portland (Oregon állam, USA) környékén a színskáláról 43 °C, Calgary (Alberta, Kanada) környékén 45 °C körüli értékekre következtethetünk. A legsötétebb vörös szín 69 °C-nak felel meg, Washington állam területén ilyen is előfordult. A kék színek általában jeget vagy havat jelölnek (a magas hegyekben), vagy a Csendes-óceán partvidékéhez közel, valamint a kép jobb alsó részén felhőborítást, amely a mérések idején megakadályozta, hogy a felszín infravörös sugárzása eljusson a műholdig.

    Kapcsolódó linkek:

  • Csungking

    Hiába gyökeresedett meg, valójában nem is így kéne magyarul helyesen leírni a pinjin átírás szerinti Chongqing városnevet, hanem úgy, hogy Csungcsing. De a Jangce partján fekvő kínai nagyvárost és környezetét bemutató látványos Sentinel-2 műholdkép szempontjából ennek semmi jelentősége sincs. A várossal nemrég az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában foglalkoztak.

    (Forrás: ESA)

    Csungking tartományi jogú város Kína középső-délnyugati részén. Több is, mint egy nagyváros, hiszen a közigazgatási szempontból hozzá tartozó területek meghaladják a 80 ezer km2-t. Ez közel annyi, mint Magyarország egész területe. A lakosság teljes létszáma 2020-ban több mint a 32 millió volt. A várost és vidékét hegyek, völgyek és folyók jellemzik. Maga a település a Jangce (Yangzi) és Csialing (Jialing) folyók találkozásánál épült. Kína egyik fő gazdasági központja, az ország legjelentősebb autóipari bázisa. A Csialing torkolata a műholdképen is feltűnő, hiszen a két folyó vizének színe markánsan eltér. A Jangce (jobbra) barnás színét a szállított hordalék adja, a Csialing színe ezzel szemben inkább zöldeskék. A két folyó miatt Csungking a régió legjelentősebb kikötővárosa is.

    Csungking fölött még 2018-ban készítette ezt a valós színeket mutató képet a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A folyók közül a Jangce az ismertebb, nem véletlenül. 6300 km-es hosszával nem csak Kína, de az egész ázsiai földrész leghosszabb folyója. A világon is csak két másik előzi meg a sorban: a Nílus Afrikban és az Amazonas Dél-Amerikában. A Csialing 1190 km megtétele után torkollik a Jangcéba.

    Kapcsolódó linkek: