Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési sorozatában március 17-én egy igazán színes, műholdas eredetű képet választottak ki bemutatásra. Valójában három műholdkép kombinációjáról van szó, amelyeket 2021 folyamán eltérő időpontokban készítettek a Copernicus program Sentinel-1 műholdjaival, s minden egyes radaros amplitúdóképhez különböző alapszíneket rendeltek. A januári lett a vörös, az áprilisi a zöld és az augusztusi a kék. A kombinált kép látványos színei tehát azt érzékeltetik, hogy az év különböző időszakaiban mennyire változatos a felszín radarvisszaverő képessége a térségben.
Az ábrázolt vidék pedig Afrikában található, az Okavango folyó deltája, Botswana területén. Az Okavango-delta a Föld legnagyobb folyódeltája, amely a szárazföldön terül el. Az Okavangót szokás olyan folyónak is nevezni, amely sohasem éri el a tengert. Folyásiránya nem a kontinens partvidéke, hanem a belseje felé viszi az Okavango vizét, amely aztán a Kalahári-sivatag lefolyástalan medencéjébe ömlik, kiterjedt mocsárvidéket hozva létre. A víz nagy része itt elpárolog, a talajba szivárog, vagy a növényzet párologtatja el. Időnként a Ngami-tóba (a kép bal alsó sarkában) is jut a vízből. A tóvíz felszíne a kombinált radarképen fekete színű (a vizekről nem a műhold felé verődnek vissza az onnan oldalirányban lebocsátott radarjelek), de a környezetének élénk zöld színe arra utal, hogy a tó kiterjedése jelentős évszakos változásokon megy át.
Az Okavango-delta felkerült az UNESCO világörökségi listájára és a Ramsari egyezmény által is védett vizes élőhely. Az efféle vizes élőhelyek a legnagyobb biológiai sokféleséggel jellemezhető területek a Földön, még a trópusi esőerdők sem érhetnek a nyomukba. Az Okavango-delta területe egykor egy ősi tó, a Makgadikgadi-tó része volt, mely nagyrészt a földtörténet korai holocén időszakában száradt ki.
Az ennyire kiterjedt vizenyős, mocsaras területeket nehéz megközelíteni. Ezért különösen fontosak a műholdas megfigyelések, amelyek rendszeres, objektív áttekintést nyújtanak a felszínborításról, a vizekről és ezek időbeli változásairól. A radaros műholdképek egyrészt minden időjárási körülmény mellett, akár felhőborításnál is informálnak a felszínről, másrészt különösen jól használhatók a talaj nedvességtartalmának meghatározására, a száraz és felázott területek megkülönböztetésére.
Kapcsolódó linkek:
- Az Okavango-delta kombinált Sentinel-1 műholdképen (ESA)
- Okavango-delta (Wikipédia)
- Okavango (Űrvilág, 2013. április)