Elérhető a Sentinel-3A minden adata

Októberben a szárazföldek és óceánok színét 21 tartományban mérő műszer adatai váltak nyilvánossá. November óta a 9 sávban érzékeny infravörös sugárzásmérő, december óta pedig a radaros magasságmérő adatai érhetők el mindenki számára, szolgálatszerűen.

A 2016 februárjában pályára állított Sentinel-3A a Copernicus program legösszetettebb műszerezettségű műholdja. Először az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) nevű berendezésének tesztelése és kalibrálása fejeződött be. Ez 21 optikai és közeli infravörös sávban alkot képet a földfelszínről. Felbontása nem túl éles, 300 m-es, cserébe viszont igen széles, közel 1300 km-es sávban pásztázza a szárazföldeket és az óceánokat.

Másodikként a műhold SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) műszere állt napi szolgálatba. A kalibráció befejezése után a 9 spektrális sávban mérő, a tengerek és szárazföldek felszíni hőmérsékletét meghatározó berendezés adatai is szabadon hozzáférhetővé váltak. Az SLSTR méréseit elsősorban globális óceán-hőmérsékleti térképek előállítására használják, ami fontos bemenő adat az időjárás-előrejelző programok számára. A szárazföldek fölött például mezőgazdasági célra vagy a városi hőszigetek tanulmányozására alkalmazzák majd a Föld körüli pályáról, bő 800 km magasból végzett hőmérsékleti méréseket. A sugárzásmérő spektrális sávjait úgy tervezték, hogy alkalmas legyen nagy kiterjedésű tüzek detektálására, az oltás és kárelhárítás segítésére.

s3a-europe-temp
Európa egy része az SLSTR adatai alapján készült „nyers” térképen. Az ábrázolt mennyiség az ún. fényességi hőmérséklet, a felszínről a világűrbe kisugárzott teljesítményre jellemző. További feldolgozás után kapható ebből a felszínhőmérséklet térképe. Az ilyen magasabb feldolgozottságú térképek 2017 elejétől várhatók. De már ezen az ábrán is jól kivehetők a szárazföldek belsején, a partvidékeken, illetve a tengereken meglevő hőmérsékleti különbségek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / ESA)

A Sentinel-3A harmadik fő műszere az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (SRAL, Sentinel-3 Ku/C Radar Altimeter). Ezzel a tengerfelszín magasságát, a hullámzást és közvetve a hullámzást okozó szél sebességét, a tengeri és szárazföldi jégtakaró magasságát mérik. Az óceánok fölött gyűjtött adatoknak ugyancsak az időjárás-előrejelző munkában veszik hasznát. A klímaváltozás kutatása szempontjából a vízmagasság változásainak figyelése és a sarkvidéki jégtakaró monitorozása a legfontosabb.

s3a-antarctic-ice
Az ábrán az Antarktisz jégtakarója, a magasság a színskáláról olvasható le. Közvetlenül a pólus környékéről nem nyerhető adat, a Sentinel-3A pályahajlása (98,6°) miatt a műhold nem halad el pontosan a sarkok felett. A lefedettség viszonylag ritkának tűnhet, de itt csak néhány nap méréseiről van egyelőre szó. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / UCL–MSSL)

Az ESA CryoSat műholdja hasonló elven méri a jégmagasságot és a változásait. A Sentinel-3A esetében a nagyobb pontosság érdekében egy mikrohullámú sugárzásmérőt is elhelyeztek a fedélzeten. Ezzel a műhold alatti légkörben levő vízgőz mennyiségét lehet meghatározni, aminek ismeretében a radaros magasságméréseket korrigálni tudják.

A jégfelszín süllyedése vagy emelkedése a Déli-sarkvidéken vagy épp Grönlandon a műhold kb. 1,7 órás keringési periódusához viszonyítva lassú folyamat. A Sentinel-3A magasságmérője természetesen gyorsabb jelensége kimutatására is képes, mint például a tavak vagy folyók vízszintjének változása. (Alacsonyabb szélességeken, az Egyenlítőhöz közelebb a SRAL méréseinek ismétlődési ideje 27 nap. A másik két műszer, az SLSTR és OLCI egyszerre szélesebb sávot képes lefedni, így egy adott helyszínről 1, illetve 2 nap elteltével szolgálnak új információval.)

A Sentinel-3A műholdat az Európai Űrügynökség (ESA) építtette és állította pályára. Üzemeltetését az európai meteorológiai szervezet, az Eumetsat végzi. Ami az adatokat illeti, az ESA a szárazföldi, az Eumetsat a tengeri adatbázisért felel. A Copernicus program keretében minden típusú adat szabadon hozzáférhető a felhasználók számára.

Kapcsolódó linkek:

Műholdas földmegfigyelési adatok a tudomány szolgálatában

Az 1970-es évek, az első földmegfigyelő űreszközök pályára állítása óta rengeteg adat gyűlt össze. Ezekből már hosszabb folyamatok, változások is felismerhetők.

Számos űrügynökség és szervezet működtetett, illetve működtet ma is földmegfigyelő műholdakat. Ezek különféle megfigyelési módszereket használnak, más-más elektromágneses hullámhosszak tartományában érzékenyek, felszíni felbontásuk is eltérő lehet, így az általuk szolgáltatott információ is sokrétű – az egyik kiegészítheti a másikat. Vannak olyan műholdak is, amelyek korábbi űreszközök programját folytatják, biztosítva a hosszú időtávot lefedő, egységes mérési adatsorozatokat. A több évtizede gyűlő adatok pedig lehetővé teszik a kutatók számára, hogy hosszabb időn át lezajló folyamatokat tanulmányozzanak, nagyobb összefüggéseket tárjanak fel, és így végső soron egyre jobban megismerjék a Földön lezajló jelenségeket.

Példaként említhető az Antarktisz északnyugati részén található Wilkins-jégself esete. 2008 és 2009 között a kb. 750 km2 területű, a szárazföldről a tengerbe nyúló jégtömeg jelentős része feltöredezett, hatalmas táblák szakadtak le róla. Annak idején az Európai Űrügynökség (ESA) Envisat földmegfigyelő műholdja folyamatosan monitorozta a helyzet alakulását, a repedések változását, növekedését. Ugyancsak radaros mérésekkel bekapcsolódtak a megfigyelésekbe a német TerraSAR-X műholdak is. Az esemény akkor (rövid időre) az újságok, hírportálok címoldalaira került. A kutatók azonban tovább dolgoztak a témán. Éveken át folytatódtak a műholdas mérések, de az archívumok segítségével a múltba is vissza lehetett tekinteni, választ keresve arra, hogy miképpen alakult a Wilkins-jégself a feltöredezése előtti időszakban, mi vezetett a jelenség kialakulásához.

Egy nemrég publikált tanulmányban német kutatók az ESA ERS műholdjainak radaros adatait 1994-ig visszamenően elemezték. A későbbi időszakra az Envisat méréseit használták, bevonva a már említett TerraSAR-X, valamint a japán ALOS adatait is. Úgy találták, hogy a jég az 1990-es években még stabil volt. A 2008-as tömegvesztés nagyban befolyásolta a feljebb fekvő részeket, ahol növekedést tapasztaltak.

wilkins_ice_shelf_1994_2015
Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán található Wilkins-jégself áttekintése 1994 és 2015 között. A felső ábrán (a) a jég 1994-es és 2008-as kiterjedése látható sárga, illetve zöld vonallal megjelölve. A háttérben a 2015-ös állapotot a Sentinel-1 radarképe mutatja. A Charcot- és Latady-sziget közötti jéghíd helyét is berajzolták a 2008-as feltöredezése előtti állapotnak megfelelően. A fekete szín a szárazföldi partvonalat jelzi. Alul, a (b) jelű kinagyított részlet 2011 és 2015 között az Envisat, Sentinel-1A és TanDEM-X radarmérések alapján készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015 / DLR)

A jég viselkedésének monitorozása fontos információval szolgál a klímaváltozás modellezéséhez. Műholdas mérésekkel más hosszú távú változások – például a tengervízszint magasságában, az üvegházhatású gázok koncentrációjában, a szárazföldek növényborítottságában – is nyomon követhetők, ideális esetben összefüggő, jól kalibrált adatsorok segítségével.

Az ESA archívuma az 1980-as évekig visszamenőleg tartalmaz adatokat. Nem csak az űrügynökség saját műholdjairól származó adatok találhatók itt, hanem a nemzetközi partnerszervezetekkel való együttműködés keretében más műholdakról is. A világ tudományos közössége számára az adatbázishoz ingyenes a hozzáférés, ha egy színvonalas kutatási programjavaslat keretében kérelmezik azt. Napjainkban a Copernicus program Sentinel műholdjainak friss adatai ugyancsak szabadon elérhetők, mindenki számára. A radaros mérések tekintetében a most működő Sentinel-1 műholdak és tervezett utódaik garantálják a folyamatos globális lefedettséget, még hosszú éveken át.

Kapcsolódó linkek:

Elbúcsúztak a Sentinel-2B-től

Nem egy szomorú eseményről van szó, éppen ellenkezőleg! A Copernicus program következő műholdja heteken belül (január elején) indul a starthelyre.

A Sentinel-2 műholdsorozat második, B jelű tagjának felbocsátása 2017 tavaszán várható – az ESA honlapján megjelent friss beszámolóban szereplő információ szerint Francia Guyanából, egy Vega hordozórakéta segítségével. (A páros első tagja, a Sentinel-2A is Kourouból indult, egy Vega rakétával, 2015. június 23-án.)

Most a sajtó képviselői vethettek egy utolsó pillantást az optikai és infravörös tartományban érzékeny, 13 színben „látó” műholdra az ESA hollandiai technológiai központjában (ESTEC), ahol a június óta folyik a tesztelése. A gyártó konzorcium vezetője az Airbus Defence and Space vállalat volt, de maga az űreszköz igazán európai. A tájékoztatón elhangzott, hogy 15 országból több mint 60 beszállítóval dolgoztak együtt, sok kis- és középvállalatot is beleértve. (Azt már mi tesszük hozzá, hogy közöttük volt a miskolci Admatis Kft. is, akik számos fémalkatrészt terveztek és készítettek a Sentinel-2A és -2B műholdakhoz.)

sentinel-2b-estec
A Sentinel-2B az ESTEC-ben, november 14-én, a „becsomagolása” előtt. (Kép: ESA / Philippe Sebirot)

A Sentinel-2 feladata a földfelszín vizsgálata multispektrális távérzékelő módszerrel, közepes felbontással, nagy területre kiterjedően. A két műholdból álló konstelláció előnye, hogy egy adott felszíni terület fölött rövidebb időközönként repül el az űreszközök valamelyike. A két hold azonos alakú, alacsony (a felszín felett 786 km magasan húzódó) poláris napszinkron pályán kering majd. A Sentinel-2B a társához képest 180 fokkal lemaradva, vagyis éppen a Föld átellenes oldalán repül. A cél a felszín változásának nyomon követése, az erdő- és mezőgazdálkodás támogatása, a katasztrófa-elhárítás segítése, és még sok minden más. A szolgálatszerű és ingyenes adatszolgáltatás pedig megnyitja a jó minőségű műholdas megfigyelési adatokhoz való hozzáférés lehetőségét minden felhasználó számára. A Sentinel-2B belépésével a teljes Földet öt naponta méri fel a rendszer.

A Sentinel-2B az európai Copernicus program sorrendben ötödik műholdja lesz, amelyet pályára állítanak.

Kapcsolódó linkek:

A földrengés hatása, részletesebben

Hála a Sentinel-1 műholdaknak és a gyors adatfeldolgozásnak, néhány nap alatt teljes képet kaptak az olaszországi földrengést követő felszínmozgásokról.

A Richter-skála szerint 6,5-es erősségű rengés október 30-án volt Olaszország középső részén. Ahogy az elmúlt napokban már beszámoltunk róla, a Perugiától 65 km-re délkeletre fekvő régióban jelentős épületkárok keletkeztek, sok ember megsérült, illetve elveszítette otthonát.

Milyen átalakító hatással volt a természeti katasztrófa a környező felszínre? Ennek vizsgálatára módot ad az apertúraszintézis elvén működő radaros műholdak adatainak interferometrikus feldolgozása. Arról van szó, hogy összehasonlítják az adott területről a földrengést megelőzően és közvetlenül utána készített radarméréseket. Egy-egy ilyen méréspárból a felszínnek a műholdirányú elmozdulására lehet következtetni. Az európai Copernicus program poláris pályán keringő C-sávú radarműhold-párjának tagjai, a Sentinel-1A és -1B hat naponta követik egymást egy adott terület fölött, ugyanabból az irányból (északról délre, vagy délről északra) elrepülve. Az első eredmények – amiket mi is ismertettünk – az egyik repülési irányra vonatkoztak, és helyenként akár 70 cm-t elérő műholdirányú felszínmozgásra utaltak.

Azóta sikerült begyűjteni és feldolgozni a másik repülési irányból származó adatokat a rengés utánról is. Mivel a műholdak a radarjeleiket nem függőlegesen, hanem oldalirányban bocsátják ki a Föld felé, a geometriai elrendezés miatt a kétféle interferométeres feldolgozás eredménye alapján a szakemberek információt nyerhetnek a felszínmozgás függőleges, illetve kelet–nyugati irányú összetevőiről is. A 36 éve a legerősebb olaszországi földrengés esetében az alábbi térképek mutatják ezeket. A műholdradaros eredmények nagy előnye, hogy nem csak néhány mérési pontra, de egy kiterjedt felszíndarabra szolgáltatnak adatokat. A Sentinel esetében ehhez még a gyorsaság is járul. A két műholdat tartalmazó rendszer tervezésének köszönhetően mindkét irányban 6-6 naponta készülnek új mérések. Az adatok a mérések után órákon belül szabadon hozzáférhetők, így a szakembereknek azonnal lehetőségük van a feldolgozásra.

oct30-ew
A térképen a legnagyobb vízszintes felszín-deformáció Montegallo körzetében 40 cm keleti irányban (kék), Norcia térségében 30 cm nyugati irányban (piros színnel). (Kép: Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)
oct30-vert
Castelluccio körül 60 cm-t süllyedt (piros), míg Norcia mellett 12 cm-t emelkedett (kék) a földfelszín a földrengés után. (Kép: Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

A Sentinel-1 mellett más radaros műholdak is szolgáltatnak adatokat, például az X-sávú olasz COSMO-SkyMed rendszer.

Az Appennini-félszigeten gyakoriak a földrengések, számos törésvonal húzódik itt. Az ok a földkéreg kőzetlemezeinek lassú, folyamatos mozgása. Eközben mechanikai feszültség halmozódik fel, ami időnként a törésvonalak mentén rengések formájában felszabadul, miközben a lemezdarabok hirtelen, nagy mértékben el is mozdulnak egymáshoz képest. Ebből adódik a műholdradar-interferometriás módszerrel jól kimutatható felszínváltozás.

A térség tektonikáját meghatározza az Afrikai-lemez közeledése és ütközése az Eurázsiai-lemezzel. Ezen belül az ütközőzónában levő kisebb darabok, mikrolemezek mozgása alapvető. A mostani eseményért is az Adria-mikrolemez a felelős, amely nem csak az Appennini-félsziget, de Közép-Európa és így Magyarország tektonikáját is meghatározza. Ez a Nyugati-Alpokban elhelyezkedő pólus körüli az óramutató járásával ellentétes elfordulást mutat. A mostani földrengés helyén, Olaszország közepén ez széthúzó jellegű deformációnak felel meg. A felső ábrán látható műholdradaros elmozdulástérképről is leolvasható, hogy a törésvonal keleti oldalán még keletebbre, a nyugat oldalon az ellenkező irányba történt jelentős elmozdulás. A jelentős süllyedés a két terület között következett be (alsó ábra).

Az Adria-mikrolemez mozgása egyébként a „másik oldalon” az Alpokkal és a Dinaridákkal való ütközésben nyilvánul meg. A Pannon-medencében ez jellemzően kelet–nyugati, északkelet–délnyugati irányú összenyomódást okoz a több évtizedes műholdas helymeghatározó (GPS) mérések szerint. Az Alpokon és Dinaridákon túl is még megmaradó mozgási energiát nyeli el a Pannon-medence, s ez az, ami Magyarország földrengés-tevékenységéért felelős. Ez ugyanakkor szerencsére jóval elmarad az olaszországitól, ahol a közeli jövőben is számítani kell akár hasonló magnitúdójú rengések előfordulására.

Kapcsolódó linkek:

Itália ismét megmozdult

Október 30-án a kora reggeli órákban újabb nagy földrengés rázta meg Olaszország középső részét – 1980 óta a legerősebb.

A rengés a Richter-skála szerint 6,5-es erősségű volt. Az első jelentések szerint halálos áldozatokat nem követelt, de számos súlyos sérültet igen, és a romok alatt is rekedhettek emberek. A rengés, amelynek epicentruma Perugia városától kb. 65 km-re délkeletre, Rómáról pedig kb. 120 km-re északkeletre volt, nem messze történt attól a helytől, ahol augusztus végén már megmozdult a föld. Az a rengés akkor közel 300 halálos áldozatot követelt. Az épületekben ezúttal is hatalmas kár keletkezett, Norcia városában és a környékbeli településeken számos régebbi épület – köztük templomok, műemlékek – teljesen összeomlott. A térségben már a megelőző napokban is észleltek erős előrengéseket. Összesen 30 ezer ember maradt fedél nélkül.

Az európai Copernicus program apertúraszintézises radarműholdjainak egyik alkalmazási területe, hogy felmérje az ilyen természeti katasztrófák következtében létrejött felszíni elmozdulást. Ehhez interferométeres módszert használnak, a rengés előtt és után ugyanazon terület fölött végzett radarmérések fázisinformációjából készítik el az elmozdulás részletes térképét. Az alábbi ábrát a Sentinel-1B műhold október 26-án, valamint a Sentinel-1A november 1-jén végzett mérései alapján készítették el. (A Sentinel-1 műholdpáros két tagja azonos műszerezettséggel repül alacsony poláris pályán, de egymással átellenben a Föld körül. Így 6 naponta tudnak megfigyeléseket végezni ugyanazon területről, ugyanabból a helyzetből.)

italy_30october
A Sentinel-1 interferogram tanúsága szerint mintegy 130 km2 területre kiterjedően, akár 70 cm-t is elérő nagyságú (műholdirányú) felszíni elmozdulások történtek a földrengés után. Pirossal a távolságcsökkenést (ami jórészt emelkedésnek felel meg), kékkel a növekedést jelölték. (Kép: Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

Rövidesen, ahogy a Sentinel-1 műholdak ismét, de más irányban is elhaladnak Olaszország felett, részletesebb képet is lehet majd kapni az elmozdulások természetéről. A Sentinel mérései és gyors, szolgálatszerű feldolgozásuk korábban elképzelhetetlen mértékben járul hozzá a kutatásokhoz. A szakemberek szerint további rengésekre is lehet számítani ebben a régióban. Ezeknek a pontos helyét és idejét azonban lehetetlen előre jelezni. A Norcia közelében most kipattant rengés helye az augusztusi 6,2-es erősségű, és az előző heti, 6,1-es magnitúdójú földmozgások helyszínei közé esik, és várható volt, hogy a kéregben felhalmozódott feszültség előbb-utóbb itt is felszabadul. A környéken, az Appenninek vonalában két egymáshoz közeli törésvonal (Laga és Vettore) is húzódik. Az előző rengések a felszín alatt 5-6 km-es mélységben pattantak ki, a mostaninak a fészke kicsit mélyebben, 9 km-re volt. Az elemzések szerint még nagyobb mélységből is számíthatnak földerengésekre a nem túl távoli jövőben, ami aggodalomra adhat okot.

Kapcsolódó cikkek:

Díjnyertes Sentinel Hub

Az idei Copernicus Masters verseny nagydíját a Sentinel műholdak adatait könnyen elérhetővé tevő, felhő alapú internetes adatbázis, a Sentinel Hub nyerte. (Ez nem tévesztendő össze a Sentinels Scientific Data Hub nevű szolgáltatással, amely a Sentinel adatokhoz való „hivatalos”, ingyenes hozzáférés helye.) A Copernicus Masters versenyt immár hatodik éve rendezik meg a műholdas földmegfigyeléssel kapcsolatos új, innovatív alkalmazások és a legjobb üzleti elképzelések díjazására. Az EU és az ESA közös Copernicus programja – a szabadon hozzáférhető műholdas adatok révén – szélesre tárja a kaput a műholdas adatokon alapuló alkalmazások és szolgáltatások fejlesztői számára. A Copernicus program már most a világ harmadik legnagyobb adatszolgáltatója.

sentinel_hub
A Sentinel Hub menüje. (Kép: Sinergise)

Az idén októberben Madridban díjazott Sentinel Hub tervezője a szlovén Sinergise cég, jutalmuk 10 ezer euró pénzjutalom. A fődíj mellett hét mások kategóriában hirdettek győztest, összesen 600 ezer euró értékű díjazással, amibe a pénzjutalom mellett például konzultációs szolgáltatások is beleértendők. A legjobbak piacra jutását az ESA üzleti inkubátorainak immár 16 európai helyszínre kiterjedő hálózata is segíti majd. Idén először a Copernicus Accelerator negyven döntőbe jutott csapat számára nyolc hónapon át tartó mentorprogramot indított, hogy segítse üzleti terveik megvalósítását.

Kapcsolódó linkek:

Sanghaj a Sentinel-2A „szemével”

Az Európai Űrügynökség (ESA) heti rendszerességgel rövid videóban mutat be egy-egy érdekes vagy szép műholdképet. A Sentinel műholdsorozat tagjainak köszönhetően pedig bőségesen van miből válogatni. A sorozat mai epizódja egyébként a jubileumi, 200. alkalom volt ebben a színvonalas földmegfigyelési ismeretterjesztő sorozatban.

Ezúttal Kína legnépesebb városa, Sanghaj (Shanghai) fölé látogattak el, az optikai és infravörös tartományban működő, 13 különböző hullámhosszon (színben) érzékeny Sentinel-2A műhold segítségével. A Sentinel-2A képe még 2015. december 16-án készült.

Sanghaj lakóinak száma meghaladja a 24 milliót. A város globális pénzügyi központ, és kedvező földrajzi fekvése fontos közlekedési-áruszállítási csomóponttá is teszi. A Jangce folyó deltatorkolatában található a világ legforgalmasabb konténerkikötője.

sanghaj-1
A teljes műholdkép felső részére, a Jangce folyó egy szakaszára nagyítva jól kivehető a vízen úszó hajók serege. (Kép: Copernicus Sentinel data 2015 / ESA)

A Jangce kisebb mellékfolyója, a város sűrűn lakott területein és központján keresztül kanyargó Huangpu színe is feltűnően elüt a nagy folyamétól.

Sanghaj nevezetes, a városról készült szinte minden fényképen és leírásban látható felhőkarcolói a Hunagpu által körülölelt félszigeten épültek fel. Alig két évtizeddel ezelőtt itt még főleg vidéki jellegű táj volt, a földeket művelték. Azóta gombamód nőttek ki a földből a hatalmas toronyházak, amelyeknek még az árnyéka is látható a Sentinel-2A képén, ha valaki éles szemmel figyeli.

sanghaj-2
A város központja, középen a felhőkarcolókkal sűrűn beépített Putung (Pudong) negyed. (Kép: Copernicus Sentinel data 2015 / ESA)

A műholdképen az összefüggő piros és kék foltokat új építésű lakóházak színes tetőborításai alkotják. A történelmi városközpont a felhőkarcolókkal átellenben, a Huangpu túlpartján terül el. Itt a műholdképen a sötétebb színárnyalatok dominálnak. A népsűrűség itt a legnagyobb, a teljes lakosság mintegy fele a városnak ezen a környékén él.

Kapcsolódó linkek:

Szolgálatba állt a Sentinel-1B

A Copernicus program apertúraszintézises radarberendezéssel felszerelt földmegfigyelő műholdpárosának második tagja, a Sentinel-1B 2016. április 25-én állt pályára. Most (pontosabban szeptember 14-én), a műszerek beüzemelésének és kalibrációjának sikeres befejeztével szolgálatra késznek nyilvánították a műholdat. Mostantól a felhasználók nem csak a 2014 óta üzemelő Sentinel-1A, hanem a vele azonos alakú pályán, de éppen átellenben, a Föld túloldalán keringő Sentinel-1B adataihoz is hozzáférhetnek. Eddig már több mint 45 ezer felhasználó regisztrált az ingyenes adatletöltéshez.

sentinel-1b_handed_over
A Sentinel-1B fejlesztéséért felelős projektvezető, Ramón Torres (balra) jelképesen átadja a műholdat az üzemeltetésért felelős vezetőnek (Pierre Potin, jobbra). A ceremónián részt vett Volker Liebig, az ESA főigazgatójának főtanácsadója is (középen). (Kép: ESA)

Kapcsolódó link:

„Ütést kapott” a Sentinel-1A

Sokszor történnek olyan események, amelyek emlékeztetnek bennünket arra: az űr veszélyes üzem, bármi megtörténhet. Közvetlenül a Copernicus program első radaros műholdja, a Sentinel-1A 2014. áprilisi felbocsátása után például kevésen múlt, hogy nem ütközött össze egy már irányíthatatlanul keringő régi, kiszolgált amerikai űreszközzel.

A legutóbbi incidens szereplője is a Sentinel-1A volt. Itt megtörtént az ütközés, de szerencsére nem egy műholddal, hanem egy 1 mm körüli méretű szemcsével. Hogy ez mesterséges eredetű űrtörmelék vagy természetes eredetű mikrometeorit volt-e, azt nem tudni. Szerencsére a vizsgálatok azt mutatják, hogy műhold működésére ez nem lesz káros hatással.

A 700 km magasan a felszín felett keringő műhold egyik napelemtábláját augusztus 23-án, magyar idő szerint 19:07-kor érte a becsapódás. Ennek hatására hirtelen, jól mérhető módon lecsökkent a napelem által termelt elektromos teljesítmény. Az ütés miatt a műhold térbeli orientációja és pályája is megváltozott egy picit. Ez utóbbiakon tudnak korrigálni, a teljesítménycsökkenés mértéke pedig elhanyagolható a teljes kapacitáshoz képest, így nincs nagy baj.

Érdekesség, hogy a szemcse becsapódásának helyét és az okozott kárt meg is tudták szemlélni. Az Európai Űrügynökség (ESA) darmstadti irányító központjából (ESOC) aktiválták a Sentinel-1A fedélzetén levő kamerát. Ezt eredetileg azért telepítették a műhold testére, hogy a pályára állás utáni egyik legkritikusabb műveletről, a napelemtáblák kinyitásáról képi információt is kapjanak. Magát a kamerát ezután kikapcsolták, és nem is tervezték, hogy valaha újra használni fogják.

s1a-fragment
A Sentinel-1A kamerájának képe a napelemtábláról, néhány órával a startot követően, 2014. április 4-én (balra), illetve 2016 augusztusában, a napelemtáblát ért becsapódás után (jobbra). A második felvételen jól kivehető az apró, de nagy sebességgel érkező szemcse okozta „sebhely”. A számítások szerint néhány mm-es darab mintegy 40 cm-es átmérőjű területen okozott sérülést. (Kép: ESA)

Az ilyen becsapódások lehetőségét nem lehet kizárni, és védekezni sem nagyon lehet ellenük. A Földről csak a legalább 5 cm-es méretű űrszemétdarabok követését tudják megoldani. Ha egy ilyen regisztrált darab veszélyes közelségbe kerül egy aktív űreszközhöz, akkor az üzemeltetőket figyelmeztetik. Ekkor a műhold pályáját rendszerint úgy módosítják, hogy az előre jelzett valószínű találkozást elkerülhessék.

Kapcsolódó cikk:

Még egyszer az olaszországi földrengésről – a Sentinel-1-gyel, részletesebben

Az augusztus 24-én Olaszország középső részén, Rómától mintegy 140 km-re északkeletre bekövetkezett 6,2-es magnitúdójú földrengés hatásairól korábban már bemutattunk két gyors műholdradar-interferometriás eredményt. Az egyik tanulmányhoz a japán Daichi-2 (ALOS-2) műhold L-sávú radarméréseit használták fel. A másik az európai Sentinel-1 műholdpáros két tagjával a katasztrófa előtt és közvetlenül utána végzett méréseken alapult. Ez utóbbi még csak részleges lefedettséget adott a földrengéssel érintett területről. Most közzétették az első, immár a teljes területre vonatkozó előzetes eredményeket. A vizsgálat céljára a Sentinel-1A és -1B műholdakkal augusztus 15-én, 21-én és 27-én készült C-sávú méréseket használtak fel.

Az első képen a megszokott interferogram látható Olaszország egy jelentős részéről, amely az augusztus 15. és 27. közötti műholdirányú felszínváltozásokat illusztrálja. A deformáció mértékét a színskála mutatja, ahol a szivárvány színeinek egy ciklusa egy fél hullámhossznak (2,8 cm) felel meg. A kinagyított részleten sárga csillaggal bejelölték a 6,2-es erősségű földrengés epicentrumát, és tőle északnyugatra a legerősebb utórengés helyszínét is.

s1-interferogram
(Modified Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

A következő képpáron a felszín deformációját igyekeztek egymásra merőleges irányú összetevőkre bontani. Erre az adott lehetőséget, hogy a műholdak a terület fölött kétféle irányban – alkalmanként nagyjából északról délre, vagyis „lefelé”, illetve délről északi irányba („felfelé”) – is elhaladnak, és ilyenkor eltérő szögekben látnak rá a felmérendő felszíndarabra. A bal oldalon a függőleges irányú elmozdulás térképe látható, helyenként akár 20 cm-es süllyedéssel. (A színskála magyarázata a térkép alatt; a piros a süllyedést, a zöld a változatlan magasságú helyeket jelöli.) A jobb oldalon a kelet–nyugati irányú elmozdulások összetett képet mutatnak. Itt a kék szín árnyalatai a nyugati, a sárga és piros a keleti irányú elmozdulásra utalnak. Van, ahol a változás mértéke elérte a 16 cm-t. A földrengésért felelős törésvonalak helyét külön megjelölték a térképen.

s1-komponensek
(Modified Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

Végül az utolsó ábra azt mutatja, hogy a Sentinel-1 műholdradar-interferometriás mérések felhasználásával végzett számítások szerint a korábban felhalmozódott és most kipattant feszültség hatására hol és mekkora elcsúszás történt a mélyben, a törésvonalak mentén a kőzetlemez-darabokban. Ez főleg két helyre koncentrálódott, és elérte az 1 m-es mértéket (a két kék folt a térképen). Fekete pontokkal a még megmaradt feszültség felszabadulását követő utórengések epicentrumait jelölték az ábrán. Ezek is főleg a kékkel ábrázolt két helyszín körül sorakoznak. A vörös csillag a fő rengés, a zöldek a nagyobb (legalább 4,3-as magnitúdójú) utórengések helyét jelölik.

s1-faultslip
(Modified Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / INGV)

Kapcsolódó link: