Sáskajárás Szardínián

Itthon is bekerült a hírekbe, hogy hat évtized óta a legnagyobb sáskainvázió volt az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetének közepén, Nuoro megyében. A sáskák Ottana és Orani települések környékén mintegy 2000 hektáros területen tarolták le a növényzetet. A beszámolók és a képek alapján a túlzottan elszaporodott, falánk rovarok károkozása akkora volt, hogy annak műholdképeken is láthatónak kellett lenni. Valóban, ha összehasonlítjuk a Copernicus program Sentinel-2 műholdjaival 10 nap különbséggel készített képeket, akkor szembetűnő a növényborítás változása. A képeket úgy színeztük, hogy azokon az ún. normalizált vegetációs index (Normalized Difference Vegetation Index, NDVI) értékei legyenek láthatók. Az NDVI érték tulajdonképpen a növényi fotoszintézis erősségére utal, a vörös és infravörös sávokban készített felvételek alapján számolható. A 13 színben érzékeny Sentinel-2 MSI (Multi-Spectral Instrument) kamera 4. és 8. számú sávjáról van szó. Minél erősebb zöld egy folt a képen, annál egészségesebb ott a növényzet.

Szardínia szigetének közepén járunk, Ottana a képen balra középen, a Tirso folyó szalagjától keletre (jobbra) látható. A másik település, Orani a kép jobb szélén fekszik. Köztük a távolság kb. 13 km. A vegetációs indexek alapján tíz nap leforgása alatt, június 3. és 13. között jócskán csökkent a növényi klorofill mennyisége a területen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A sáskák először a nem művelt földeken szaporodnak el, majd vándorútra kelnek, mert nem lesz elég számukra a táplálék. Szardínián most az időjárás is segítette az inváziót. A sáskák elleni védekezés lehetőségei eléggé korlátozottak, a hírek szerint most legalább 12 farmon okoztak komoly károkat Szardínia közepén.

Kapcsolódó linkek:

Nyugat-Pakisztán

Az alábbi műholdkép segítségével Ázsiába, Pakisztán nyugati részére, az Indus folyam deltavidékére látogatunk.

Nyugat-Pakisztán az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának (az A jelűnek) 2018. április 14-én készített látványos képén. A hamis színezés pirossal kiemeli a növényzetet. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az Indus a világ egyik leghosszabb folyója, egy szakasza a kép jobb oldalán látható. Tibetben ered, átfolyik India és Pakisztán területén, több mint 3000 km-en át kanyarogva. Vízgyűjtő területe megközelíti az 1,2 millió négyzetkilométert. Az Arab-tengert egy hatalmas kiterjedésű deltatorkolatban éri el. Delták akkor keletkeznek, amikor egy folyó állóvízbe (tengerbe vagy tóba) torkollik, az általa szállított hordalék pedig folyamatosan lerakódik. Ehhez szükséges, hogy az árapályból adódó vízszintemelkedés és -csökkenés mértéke ne legyen túl nagy. Ahogy a műholdkép is illusztrálja, az Indus deltája számos kisebb-nagyobb ággal rendelkezik. Mocsarai és lápjai mellett itt található a Föld hetedik legnagyobb kiterjedésű mangroveerdeje.

Az Indus mentén művelt öntözéses mezőgazdaság, a víztározók és gátak miatt, valamint a csapadékhiány következtében a tenger felé szállított hordalék mennyisége jelentősen csökkent. Ez hatással van a mangrovemocsarakra és a helyben élők közösségeire is. A deltavidék számottevő része eltűnőben van, veszélyeztetve különleges édesvízi állatfajok, például az Indus deltájában élő delfin fennmaradását. A közeli nagy kikötőváros, Karacsi (egy része a képen bal oldalt fent látható) pedig a környezetet szennyezi.

A műholdkép jobb felén középtájt, illetve felül két nagyobb vízfelület látható. Ahogy az Indus deltavidéke, úgy ezek is fontos, a Ramsari Egyezmény alapján nemzetközi védelem alatt álló vizes élőhelyek. A középső, kisebbik tó (Haleji) alakját mesterségesen formálták, egy négyzethez hasonló. A 2. világháború idején a csapatok ivóvízzel való ellátására növelték meg a területét. A másik, nagyobb édesvizű tó (Keenjhar) a közeli városok, elsősorban Karacsi vízellátása szempontjából fontos.

A Pakisztán nyugati részéről, az Indus deltavidékélről készített Sentinel-2A műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik májusi epizódjában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Hajók a Dunán Budapestnél

Május május 29-én este a Duna Budapest belvárosi szakaszán, a Margit hídnál felborult és néhány másodperc alatt elsüllyedt a Hableány sétahajó. A balesetet a Viking Sigyn nevű nagy szállodahajóval való ütközés okozta. A Hableány fedélzetén a 2 főből álló magyar személyzet mellett 33 dél-koreai turista tartózkodott, akik közül csak heten élték túl a katasztrófát. A súlyos beleset nyomán a közbeszéd témája lett a hajózás helyzete Budapesten. A turizmus megélénkülésével, a városnéző hajók mellett a nagy méretű szállodahajók megjelenésével egyes időszakokban kifejezetten zsúfolt a folyó belvárosi szakasza.

A nagyobb hajók az európai Copernicus földmegfigyelő program C-sávú apertúraszintézises radarberendezéssel felszerelt Sentinel-1 műholdpárosa számára jól detektálható célpontot jelentenek. A hajók fémtestéről ugyanis a Föld körüli pályáról a függőlegestől eltérő irányban lebocsátott radarhullámok a műhold felé is visszaszóródnak, míg a nyugodt vízfelszín a műholdas radarképeken sötétnek látszik.

A Sentinel-1 felvételek egy-egy adott időpontban, a műholdnak a terület – jelen esetben a főváros és környéke – feletti átvonulásakor készülnek. Hogy a hajóforgalmat illusztráljuk, alább három különböző „pillanatfelvételt” kombináltunk össze egyetlen képpé. A Sentinel-1 műholdakkal idén március 7-én, április 12-én és május 18-án készített képekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Fehérrel láthatók azok a radaros szórópontok, amelyek helyzete a három időpontban ugyanolyan volt. Ilyenek jellemzően az épületek és a Dunán átívelő hidak. A képrészleten északról délre haladva a Margit híd, a Lánchíd, az Erzsébet híd, a Szabadság híd, a Petőfi híd, végül a legalul a Rákóczi híd látható, egy-egy fehér sávként, a Duna fekete szalagját keresztezve. A vízen a nagyobb hajók helyzetét színes foltok jelölik, annak megfelelőn, hogy a márciusi, az áprilisi vagy a májusi időpontban tartózkodtak-e az adott helyen. Ezek a Sentinel-1 műholdfelvételek egyébként a délutáni időszakban, világidőben 16:33-kor (közép-európai időben 17:33-kor, illetve nyári időszámítás esetén 18:33-kor) készültek.

Kapcsolódó linkek:

Őrült év eleji időjárás

Az elmúlt év végétől kezdve 2019 első néhány hónapján át különlegesen száraz, csapadékmentes időjárás lepett meg bennünket. Két évtizede nem volt ilyen aszályos tavasz. Szakértők szerint ez a legtöbb élelmiszernövény esetében az év végére várható termés mennyiségére is kedvezőtlen hatással lesz. Nem hogy a belvíz nem jelent meg tavasszal, de például a Magyar Madártani Egyesület Csongrád megyei csoportja arról számolt be, hogy a Szabadszállás mellett, a Kiskunsági Nemzeti Park területén található szikes tó, a Büdös-szék áprilisra lényegében kiszáradt.

A sekély alföldi szikes tavak esetén persze a kiszáradás megszokott jelenség, de nem az évnek ebben a szakában. Átlagosan nyolc évente a Büdös-szék vize is teljesen elpárolog, de ez az állapot a nyári hőség miatt, augusztus végére jön el. Hogy a tó már áprilisban kiszáradjon, arra emberemlékezet óta nem volt példa. A szikes tóban ilyenkor vízimadarak tömegeinek kellene költenie. Hasonló volt a helyzet több más dél-alföldi szikes tó esetében is.

A Büdös-szék kiszáradását az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdjainak képei segítségével is igazolhatjuk. Alább egy februári és egy április végi, a vízfelületeket türkizzel (a növényzetet pedig élénk zölddel) kiemelő hamis színezéssel előállított műholdképet hasonlíthatunk össze a csúszka segítségével.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kép közepén felül látható a Büdös-szék, tőle keletre (jobbra) a település Szabadszállás. Balra a Kunsági-főcsatorna, még tovább, a kép nyugati széle felé haladva a Nagy-éri-csatorna vékony kék szalagja kanyarok. A Büdös-széktől délebbre fekvő további tavak, a Zab-szék és a Kelemen-szék is a kiszáradás jeleit mutatják április 20-án.

Májusban aztán nagyot fordult az időjárás, hosszan tartó esőzésekben volt részünk. Folyóinkon sok helyen árvízkészültséget kellett elrendelni. Így nem meglepő, hogy a Szabadszállás melletti szikes tavak újra elkezdtek megtelni vízzel. Erről a fent már bemutatott április 20-ai, valamint egy szerencsére (majdnem) felhőmentes május végi Sentinel-2 műholdkép összevetésével győződhetünk meg.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Toszkánai mozgások

Az alacsonyan fekvő országokban és az instabil területeken különösen fontos a felszínváltozások nyomon követése. A felszín süllyedését rendszerint a mélyben történő folyamatok, változások okozzák. Ilyenek lehetnek például a talajvíz túlzott mértékű kivétele, a bányászat, vagy az üledékes szerkezetű talaj összetömörödése. Szerepet játszhat a felszínváltozásokban a gyors ütemű városiasodás, beépítés is.

Mind a települési környezetben, mind a mezőgazdasági termelésre használt területeken gondokat okozhat a felszínsüllyedés. Megsérülhetnek az építmények, megrepedhetnek az utak, megváltozhatnak az árvízi vagy belvízi elöntés tulajdonságai. Mindennek környezeti és gazdasági kihatásai is vannak. Így településfejlesztési és kockázatfelmérési célból is kívánatos a felszínmozgások monitorozása.

Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján nemrég egy olaszországi példáról számolt be. Veneto és Emilia-Romagna mellett Toszkána az a régió, ahol érdekes jelenségek tapasztalhatók. Több helyen, így például Pistoia városában számottevő felszínsüllyedésre utalnak a mérések.

Felszínsüllyedés Pistoia városában, 2014 és 2019 gyűjtött Sentinel-1 adatok feldolgozása alapján. A felszín süllyedését piros, az esetleges emelkedést kék színű pontok jelzik. A színskála szélső értékei ±20 mm/éves változási sebességeknek felelnek meg. Háttérnek egy Sentinel-2 műholdképet használtak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014–2019 / feldolgozás: ESA / TRE ALTAMIRA)

A hagyományos földi mérési technikák, mint az optikai szintezés vagy a talajvízkutak szintjének feljegyzése vagy túl nagy erőfeszítést kívánnak, vagy nehéz hosszú időtávon egységes adatbázist felépíteni az alkalmazásukkal. A Copernicus program radaros elven működő Sentinel-1 műholdpárosa segítségével, interferometrikus módszerrel azonban nagy kiterjedésű területekre, egységes módon, sűrű térbeli és időbeli mintavételezéssel lehet felszínmozgás-térképeket előállítani.

Hasonló Sentinel-1 adatokon alapuló függőleges felszínmozgási térkép, egész Toszkánára. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014–2019 / feldolgozás: ESA / TRE ALTAMIRA)

Toszkána területére is elkészült egy műholdradaros adatokon alapuló elemzés, amelynek révén az elmúlt évek mozgástörténete megállapítható, a különösen instabil területek pedig azonosíthatók. Az eredményeket rendszeresen megkapják a helyi hatóságok is. A megbízhatóan adatokat szolgáltató Sentinel-1 rendszer, az adatok gyors és rutinszerű feldolgozása lehetővé teszi, hogy a műholdradaros mozgásvizsgálatokban az egyszeri felmérések korszakát lassan felváltsa a rendszeres monitorozásoké. Így derülhet fény a mozgások mértékében bekövetkező változásokra is.

Kapcsolódó linkek:

Fóliasátrak – Krétán is

Nemrég a Szentes melletti fóliás kertészetekre vetettünk egy (pontosabban két) pillantást Sentinel-2 műholdképek segítségével. Idei első blogbejegyzésünket pedig a dél-spanyolországi Almería városa környékére tettünk egy virtuális kirándulást. A becslések szerint onnan származik az európai boltokba kerülő primőr zöldségek akár fele.

Ugyancsak délen, a Görögországhoz tartozó Kréta szigetén is nagyban űzik a fóliás zöldség- és gyümölcstermesztést. A 20. század közepe előtt a Kréta délkeleti részén, a sziget déli tengerpartján fekvő Ieraptera egy meglehetősen szegény település volt. 1956-ban azonban egy holland mezőgazdász, Paul Herman Felix Kuijpers érkezett ide, akinek munkássága nyomán a szó szoros értelmében megváltozott a táj képe – ezt majd a műholdképeken is láthatjuk. Kuijpers egyházi ösztöndíjjal tanult gazdálkodást, cserébe egy éven át ingyen kellett dolgoznia egy alcsonyan fejlett vidéken. Ő Ierapetrát választotta, mert meglátta a helyben rejlő lehetőségeket. Innovatívnak számító melegházi termesztést honosított meg, bár kezdetben a helyiek ellenállását is le kellett küzdenie. Később azonban még a szkeptikusok is belátták, hogy ez nagy üzlet, így Kréta más területein is elterjedt.

Két Sentinel-2 műholdképen mutatjuk Ierapetrát (jobbra lent) és a tőle nyugatra fekvő partvidéket, ahol a legtöbb fóliasátor található. Ugyanazt a színezést használtuk, amit az Almería könyékét bemutató műholdképeken. A nyári és a téli kép között a legszembeötlőbb különbség, hogy a magasabban járó Nap által megvilágított fóliasátrak fényesebben virítanak a nyári képen.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Középtájt, kicsit jobbra a nagy sötét folt egy mesterséges tó, a déli partján a hosszú egyenes szakasz a duzzasztógát helyét jelzi. A víztározó elsődleges feladata a fóliasátrak ellátása öntözővízzel a száraz nyári hónapok alatt. A másik feltűnő különbség a két műholdkép között, hogy 2018 júliusában sokkal kevesebb víz volt a tározóban, mint idén március elején. A Bramiana-víztározó egyébként a sziget legnagyobb kiterjedésű vizes élőhelye, számos védett vízimadár él ott.

A fóliasátras gazdálkodási forma térnyerése révén Ierapetra és környéke mára Kréta egyik legjobban prosperáló vidékévé fejlődött. Európa minden tájára szállítanak az itt termesztett zöldségből és gyümölcsből. A fóliasátrak összesen mintegy 1500 hektár (15 millió négyzetméter) területet foglalnak el a város mellett.

Kapcsolódó linkek:

Queensland (s)árvizei

Ausztrália északkeleti részén fekszik Queensland szövetségi állam, ahol 2019 elején özönvízszerű esőzéseket tapasztaltak. Helyenként több csapadék hullott, mint máskor egy egész éven át, csakhogy most kevesebb mint egy hét leforgása alatt. Az okozott kár sok millió dolláros, lakóházak semmisültek meg, és közel félmillió szarvasmarha vált a természeti katasztrófa áldozatává.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-2 műholdjának képén a megáradt folyók által a Korall-tengerbe szállított hordalék látható. A Korall-tengerben található Földünk legkiterjedtebb korallzátonya, a Nagy-korallzátony, amelynek egy részlete a műholdképen is feltűnik – a parttól kb. 35 km hosszan benyúló sáros vízhez vészesen közel.

A Burdekin folyó (balra lent) által a Korall-tengerbe szállított hordalék két nappal a nagy esőzések után, 2019. február 10-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A fenti Sentinel-2 műholdkép kinagyított részlete a folyó deltatorkolatát mutatja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Burdekin csúcsvízhozama alapján Ausztrália legjelentősebb folyója, közel 900 km-en át kanyarog, vízgyűjtő területe megközelíti a 130 ezer km2-t. Ami az Ausztrália északkeleti partjai közelében 2000 km hosszan húzódó, 350 ezer km2-re kiterjedő Nagy-korallzátonyt illeti, az ebből a folyóból kapja a legnagyobb édesvíz- és hordalék-utánpótlását. A világhírű, az UNESCO világörökségi listáján 1981 óta szereplő – és a klímaváltozás és a víz szennyezése miatt jelenleg nagy veszélyben levő – ökoszisztéma valójában mintegy 3000 különböző zátony és 900 korallsziget összefüggő együttese. Az elmúlt három évtizedben a Nagy-korallzátony több mint fele eltűnt. Ebben a melegedő vízen túl az is közrejátszik, hogy a vegyszereket és műtrágyát is tartalmazó, a folyók által ide szállított hordalék időnként ellepi a koralltelepeket, kitakarva a napfényt és esetenként káros algavirágzásokat előidézve.

A 13 színképi sávban érzékeny Sentinel-2 műholdpáros adatait világszerte sikerrel alkalmazzák a part menti vizek és a tavak szennyezettségének felmérésére, az időbeli változások követésére.

A Queensland partjainál a tengerbe mosódott hordalékról készített februári Sentinel-2 műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik áprilisi epizódjában. (Videó: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Repcevirágzás

Április 24–26. között a Sentinel blog is bemutatkozott egy poszteren a Magyar Űrkutatási Fórum 2019 konferencia résztvevőinek. A Sopron felé vezető út mentén lehetetlen volt nem észrevenni a hatalmas táblákban éppen virágzó repcét. A feltűnő sárga virágú szántóföldi növényt a Központi Statisztikai Hivatal 2018-as adatai szerint hazánkban a búza, a kukorica és a napraforgó után a negyedik legnagyobb területen vetik. A repce vetésterülete az utóbbi években dinamikusan növekszik, 2018-ban több mint 60%-kal meghaladta a 2012–2016 közötti évek átlagát.

A repce sokoldalúan hasznosítható olajos, nagy fehérjetartalmú növény. Egy hektáron termelt repcéből 2000 liter finom repceolaj préselhető ki. Az olaj előállítása után visszamaradt repcedara szarvasmarhák és sertések takarmányaként hasznosul. A virágzó repceföldek – amiket az alábbi Sentinel-2 műholdképen is láthatunk majd – a méhek számára is táplálékul szolgálnak. A termőterület növekedése mégsem ezekre az okokra, hanem inkább a környezetbarát üzemanyagnak számító biodízel előállítására vezethető vissza. A becslések szerint 1 hektáron termelt repcéből személygépkocsival 30 ezer km megtételére alkalmas bioüzemanyag gyártható. 2018-ban Magyarországon több mint 340 ezer hektáron vetettek repcét.

Az idén áprilisi, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképek segítségével tehát Győr-Moson-Sopron megyébe látogatunk. Középtől kicsit balra a legnagyobb település Nagylózs. A jobb felső sarokban Fertőszentmiklós, balra alul Sopronkövesd egy-egy részlete is látható. Az egy hónapon belül, április 1-jén és 28-án készült képek a csúszka mozgatásával könnyedén összehasonlíthatók. Így a sárgászölddé vált táblákon mindjárt feltűnik, hogy a hónap végére kivirágzott a repce.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A képek tetején halad át a Győrből Sopronba vezető 85-ös számú főút. Ettől délre, a kép közepén azonban sokkal feltűnőbb egy világos sáv, ez az M85-ös autóút most épülő szakasza. A kép keleti és nyugati szélén egy-egy készülő csomópont is jól kivehető. Az építkezés jelentősen átalakítja a táj képét. Ezt egy másik, egy két évvel ezelőtti Sentinel-2 műholdképpel való összehasonlítás szemlélteti. Az útépítésnek 2017 tavaszán még nem volt látható nyoma.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó link:

Sivatagi „gabonakörök” Egyiptomban

A műholdképeket telepöttyöző körök a valóságban nem is olyan kicsik, átmérőjük kb. 800 méter. Egyiptom nyugati részén, a Líbiai-sivatag területén találhatók és intenzíven öntözött mezőgazdasági területeket jeleznek. Jellegzetes kör alakjukat a művelés módjának köszönhetik. A körök közepén levő kútból forgó öntözőberendezés karja juttatja a vizet a termőterületre. Ahová nem jut el a víz, ott továbbra is a száraz, terméketlen sivatag az úr.

Az egyiptomi öntözéses földművelésről az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában volt szó áprilisban. (Videó: ESA, képek: Landsat: USGS, Sentinel-2: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A felszínborításban és az éghajlatban bekövetkező hosszú távú változások tanulmányozása érdekében nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló, műholdas távérzékeléssel nyert adatsorokat megőrizzék, archiválják, hogy az eljövendő generációk is elemezhessék azokat.

A videóban egy olyan különleges, bő két évtizednyi időt felölelő animált műholdképsorozatot is bemutatnak, amely 1998 januárjáig visszamenően több mint 150 műholdkép felhasználásával illusztrálja a változásokat a Kelet-Owainat területén. A régebbi adatok az amerikai Landsat földmegfigyelő műholdak családjának tagjaitól származnak, az újabbak az európai Sentinel-2 műholdpárostól.

Egyiptom területének nem kevesebb mint 95%-a sivatag, tehát nagyon értékesek a mezőgazdasági művelésre alkalmas földek. Ahogy nő az igény az élelmiszer iránt, úgy erősödnek a mezőgazdasági célú fejlesztések a sivatagos területeken. Az ehhez szükséges bőséges öntözővizet a föld alól nyerik, ahol a víztározó rétegekben több ezer éven át gyűlt össze az édesvíz. Az ún. núbiai homokkő víztározórendszer a legnagyobb ismert föld alatti készlet, a Szahara keleti része alatt több mint kétmillió négyzetkilométernyi területen húzódik, becsült tárolt vízmennyisége 150 ezer köbkilométer.

Az öntözésre kitűnően alkalmas, alacsony sótartalmú víz felhasználásával többek közt búzát, árpát, burgonyát termesztenek itt. A termény elszállítását légi úton, a Sark Al-Owainat-i repülőtérről végzik. Ezt 2003-ban adták át a forgalomnak. A műholdképeken a terület keleti részén, vagyis a jobb oldalon könnyen felismerhető.

A képek sorozatán a figyelmes szemlélő a buckáknak a homoksivatagokra jellemző, a szél következtében fellépő vándorlását is megfigyelheti, főleg a bal felső sarokban.

Kapcsolódó linkek:

Száraz tónak nedves partján…

…felújítást végeznek. Szeged mellett, a Maty-éri versenypálya (hivatalos nevén Nemzeti Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központ) már készül a nyári kajak-kenu világbajnokságra. A világverseny nyolc év után látogat el újra Szegedre. A pályát 1978 és 1981 között létesítették, a 2011-es világbajnokság idejére felújították, a sportkomplexum 11 ezer néző befogadására lett képes.

A versenypálya hossza 2,4 km, a szélessége 140 m. A bemelegítésre külön vízfelületet használnak. Mostanra azonban szinte teljesen eltűnt a víz a tóból, hiszen javában folyik az újabb felújítás. A kajak-kenu világbajnokság 2019. augusztus 21–25. között lesz a Maty-éren. A munkálatokkal július végéig el kell készüljenek. Az alábbi Sentinel-2 műholdképpár segítségével össze tudjuk hasonlítani az idén március végi állapotot a tavaly májusival: középen volt víz, nincs víz!

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mivel 2018-ból nem volt igazán szép felhőmentes márciusi és áprilisi felvétel a környékről a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának archívumában, így a kép közepén látható kajak-kenu és evezős versenypálya szembetűnő változásai mellett felfigyelhetünk a növényzet eltérő állapotára is. A hamis színezéssel egyrészt kiemeltük a kék vízfelületeket, másrészt a zöld növényzetet, ami májusban természetesen már fejlettebb, mint március végén. A kép jobb szélén látszik Szeged városának egy részlete és az alsó sarokban a Tisza kék szalagja. A kép bal szélén levő település Domaszék.

Visszatérve a pályához, a mostani beruházás keretében megújulnak az oda vezető utak, több autót tudnak majd fogadni a parkolók. A fő lelátót befedik, megújul a céltorony, a sajtóközpont és a versenypálya infrastruktúrája. A pályát kettéválasztó – a májusi Sentinel-2 képen is jól látszó – osztószigetet híd kapcsolja majd össze a szárazfölddel. (Az idén nyári műholdképeken pedig már az addigra megépülő híd is szépen kivehető lesz majd.) Később triatlonversenyeket is rendezhetnek a sportközpontban. A szigeten kerékpárút épül, az edzők a partról így követhetik tanítványaikat. A tévékamerák az osztószigetről veszik majd a kajak-kenu világbajnokság futamait, így a régebbi közvetítésekből megszokott nádas helyett a lelátók lesznek a háttérben.

Kapcsolódó linkek: